Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-16 / 13. szám
Módszertani kiadványok a népművelő munkában A NÉPMŰVELŐ MUNKÁBAN is szükséges, hogy a legfrissebb információk hamar kézhez jussanak; az elméleti és gyakorlati kérdéseket tárgyaló országos folyóiratok mellett jelentős szerepük van a megyei kiadványoknak is. Az utóbbi hóna- poíKbam számos ilyen segédanyagot jelentetett meg a megyei és járási tanács. Ezelőtt egy h'nappal jelent meg a megyei művélődésá központ módszertani tájékoztatójának, a Művelődésnek is az első száma. A nagyberki klubkönyvtár- ban fölkerestük Komáromi Ildikót, a körzeti művelődési ház igazgatóját 1909-ben végezte el Szombathelyen a népművelés-könyvtár szakot, fél éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, őt kérdeztük meg, hogy olvassa-e rendszeresen a megyei népművelési füzeteket, s azok milyen segítséget adnak az elméleti továbbfejlődésben és a gyakorlatban? —. Sokoldalú elméleti képzést kaptunk Szombathelyen, a főiskolán. A gyakorlatban — ahogy mondani szokás, »kinn az életben-« — azonban az első lépés: elgondolkodni, hogy hová is került az ember. Mit kell ott csinálnia? Ideiglenesen időhiányban szenved a kezdő népművelő. És a tő hangsúly munkájában mindenképpen a gyakorlaté. Az csak álom, hogy rendszeresen olvassak... S nincs arra lehetőség, hogy ha fölmerül egy elméleti kérdés, annak a végére is járjak. A megyei kiadványok természetesen támogatnak a munkában. A termelőszövetkezetek kulturális munkájának segítéséhez kiadott módszertani levelet megbeszéltem a tsz-elnökkel. Az ismertetett ötletek közül kiválasztottuk a legmegfelelőbbeket. A mező- gazdasági ismeretterjesztésben igazán hasznát lehet venni ennék a kiadványnak. A tsz- elnökkel történt megbeszélés alapján előadássorozatot terveztem a szőlészetről és a borászatról. A mezőgazdasági ismeretterjesztés új területe még a népművelésnek, a főiskolán nem is nagyon foglalkoztunk vele. — Milyen fontosabb megyei kiadványokat említene még? — A járási tanács a művészeti csoportok felkészítéséhez készített egy segédanyagot. Ha azt el tudom érni, hogy az irodalmi színpad rendszeresen dolgozzék, akkor sokat léphetünk előre. Ugyancsak a járási tanács és KISZ-bizottság az ifjúsági klubok munka tervének összehasonlítását bő ötlettárral -segítette. A művelődési központ módszertani tájékoztatójára volt — azt hiszem — a legnagyobb szükség. A KÖZPONTNAK MINDENKOR kisugárzónak kell lennie, irányító tevékenysége alapvetően befolyásolhatja a megye népművelési helyzetét Tudni, ismerni kell az országos célkitűzéseken túl a megye elképzeléseit is, és a módszertani tájékoztató a gyakorlati eredmények ismertetése mellett ebben fontos feladatot láthat el. És: szükséges kapocs lehet a központ és a kisebb népművelési centrumok között H. B. jHollandiába utaznak a legkisebb magyar fúvósok A legkisebb magyar fúvósok, a Pécs-gyárvárosi útiörőzene- kar tagjai, Hollandiában vendégszerepelnek az idei nyáron. Az Amszterdam melletti Beemster városka ugyanis ünnepi hetet rendez és erre az alkalomra kaptak meghívást a pécsi gyerekek. A meghívásnak érdekes előzménye van. Az immár országosan ismert úttörőzenekar a múlt nyáron a Balaton mellett hangversenyzett, s a siófoki előadás után egy ott nyaraló holland család kereste fel a zenekar vezetőjét, Rajnai Henrik tanárt és gratulált a nagyszerű koncerthez. A családfő, J. O. Laan, a beemsterj ünnepi hét rendezője elmondta, hogy nagyon tetszett a zenekar játéka és szívesen beiktatná szereplésüket az ünnepi események közé. Nemrég aztán megérkezett Pécsre a holland városka meghívó levele, amelyben közölték, hogy az ünnepi hét programjába magyar napokat iktatnak be és ezeken tartanak majd előadásokat a gyárvárosi úttörők. Pécsről negyven úttörőzenész —- a legkisebb hatéves, a legnagyobb pedig tizennégy éves — utazik majd Beemsterbe. A kis muzsikusok több hangversenyt adnak, részt vesznek a felvonulásokon, sőt a megnyitó- és záróünnepélyen ők játsszák a holland himnuszt. R eggel az anyja, Jusztina ébresztette Kisvin- cét. Amint egy pillanatra a látószögébe ugrott az öregasszony arca, egy régi, gyerekkori emlék jutott eszébe. Hiába mutatta anyjának a jó tanulásért kapott ajándékkönyvet, az nem tudta elolvasni még a címét sem. »Nem tudom én az írást, csak azt, hogy Nagyboldog- asszonykor születtem« — mondta szégyenkezve. Kemény reggel volt, gyorsan kapkodta magára a ruhát. Tegnap este, amikor megérkezett a faluba, azt a bizonytalanságot érezte, amit a távirat átvételekor. »kedden vaa- gunk gyere apaad« — ennyi volt. Még sohasem kapott táviratot az apjától. Levelet sem. A régi disznóölések hangulatát próbálta mqgában felidézni, de úem sikerült. Gyerekkorában nem engedték segíteni. a belső szobában kellett gunny asztánia. Apja már ébren volt. Keskeny résü szemmel nézett rá. és az asztal felé intett: — Igyál, az jót tesz ilyenkor! Megrázkódott a méregerős pálinkától, öregvince rosszkedvűen figyelte. -Na, meg- szemüvegesedtünk?« — kérdezte a fiától tegnap este. A disznó hörgő hangja még a háj szeletelésekor is a fülében volt. Undorodott. Már bánta, hogy hazajött. Most utólag mintha kívülről látta volna önmagát, ahogy a disznó két hátsó lábára veti magát. Még az arcára is jutott a fröccsenő sárból. Szemüvegét a hidegtől meggémbéredett kézzel tett& zsebre. Ettől öregvince mintha enyhültebben nézett volna rá. Nagy darab mócsingos húsokat gyömöszölt a darálóba, aztán erőlködve forgatni kezdte a fogástól simára kopott hajtókart A nehéz, gyomrára telepedő zsírszag már nem zavarta. A daráló kése alatt recsegő hús hangja sem bántotta a fülét. Meg-meglóduló kézzel tekerte a kart. Eszébe jutott a csúfoló, amit gyerekkorában sokszor végig kellett hallgatnia: »Vince, sötét, mint a pince!« Amikor tegnap este ujjai kibontották a csomagot, melyet a városból hozott, mintha nem is az ő ujjai bogozták volna a csomókat. Tudta, a feszélyezettség miatt merevek, engedetlenek. Ezt a fe- szélyezettséget mindig érezte, ha apja a közelében volt. Másnap hiába kereste apján a TISZÁN INNEN — DUNÁN TÚL Somogy—Tolna: 57:47 Túl Vagyunk ezen is... Voltak meleg és izgalmas pillanatok; és voltak olyanok is, amelyekre nem szívesen emlékszünk... De idézzük fel ezt a két és fél órát, amelynek a sikeréért több ezer somogyi küzdött, dolgozott, tanult, jegyzetelt. fáradozott falun és városban egyaránt, hónapok óta. Ennek a lázas készülődésnek a feszültségét árasztotta magából a megyei tanács nagyterme szerdán este. Ahogy mondani szokás: gombostűnvi hely sem maradt. Vidékről és a megyeszékhelyről mintegy háromszázan szorongtak a hosz- szú asztalok melletti és az erkélyeken. Nyolc-tíz különböző szekció táblái jelezték, milyen szakemberek hová üljenek. Az asztalokon a legkülönbözőbb kötetek, atlaszok; hatalmas fóIzgalmamban fölemelkedtem. Pont amikor a zsűri bejelentette: a Somogyi Néplap szerint százmillió körül volt.. A rám szegeződő szemrehányó pillantások súlya alatt és a pillanat humora miatt gyorsan leültem. (»Látod, miket csináltok?! ez ült a szemekben.) De peregtek tovább a kérdések. Egyenlítettünk, majd a Somogyjáddal kapcsolatos frappáns válasz meg a siófokiak kitűnő Beszédes Jó- zsef-ismertetése újabb pontokat hozott. Kiosztották az ügyességi feladatokat, de azután — mintha elvágták volna. A teremben fokozódott az idegesség. Múltak a percek, vágni lehetett a füstöt: mintanuló kollégiumból elindultak a fiúk havat lapátolni — a feladat szerint. Jól van, gyerekek, köszönjük... És máris új feladat. Csataleírás 1945- ből Tolnának. Utána hosszú vita. »A riporter rosszul értette.« Óvnak. Nem óvnak. A részvevők. ök adják a választ,.. Hét ezt-b*» zony egy kicsit elhamarkodtak, az egy pont azért" megvan. Zenei kérdés iiangzana, de Szekszárd nem adja fel. Mármint az előbbit: óvnak, tartósan, makacsul. A zsűri hajthatatlan. Űjabb értékes percek — hiába. Hangzavar a hangszóróban; zsűri a pácban, mi pedig a tömény unalom kellős közepén... A vita egyre élesebb, már-már botrányszaga van. Végre valahogy rendezik az ügyet, és a felcsendülő muzsika kissé feloldja az indulatokat. Siófok és Dombóvár *-bar- chobázik«; Gulyás Gyula Kaposvárról jelentkezik: Köszönet a kétszáz hólapátoló fiatalnak és öregnek a Damjanich és a Pázmány Péter utca sarkánál. A két megye fej-fej mellett, azután Tolna előz. Elhúznak a népdalvetéikedésnél is. de a népies halneveknél úgy néz ki, sikerül behoznunk a hátrányt. Siófok remekelt. A rádió mű- sorszerkesztSi viszont annál kevésbé... Két versenyfeladatot is törölnek egymás után Rossz a kérdés, illetve ellenőrzésre képtelenek a válaszadás után a stúdióban... iiánsok: kinek-kinek kezében a maga jegyzetei. Középen a rádiósok, technikusok; oldalt piádig polcokon egy valóságos kézikönyvtár, több száz lexikonnal, miegyébbel. Ez a kép fogadott este hét órakor. Az adás kezdetét jelző kedves dallamra pedig szinte ^öllélegzett a zsúfolt terem: végre! Vezető riporterünk, Rapcsányi László kellemes, nyugodt hangja, higgadt egyénisége sokat jelentett már az első percekben. Villámkérdések. Kettő kivételével sikerültek a válaszok is. Jó a start. Mégis egy pillanatra úgy éreztem, ha szemmel ölni lehetne, már aligha élnék... Siófok kérdésénél: az idegenforgalom 69-es eredménye? A válaszok: nyolcvan- millió, szazhúszmillió. Nem jó... denki egyik cigarettáról a másikra gyújtott rá. Mellettem telefon: az Ipari szakmuhkásZsüri: nem óvhatnak. Vita. Mégis óvnak. Hangzavar. A jó ég tudja most már mi van... Két versből egy harmadikat.. ván és Rapcsányi László. Ez a -csentó-, Csorba IstRapcsányi égnek emelt a szemét. »Mit ér itt az én rutinom? Teljesen a pillanat és a véletlen dönthet el sok mindent.« De sebaj. A teremben tér» jengő és a játékszenvedélyt elűző álmos unalom egy csapásra fölenged, hirtelen izgalmassá válik a finis. Egy ravasz irodalmi kérdés után egy pon. tatlanul megfogalmazott mezőgazdasági feladvány. Salamoni ítélet: egy-egy pont, majd sikeres a helynév-etimológiánk: »orrhosszal« előbb beérkezett Siófokra a két halacska — és máris 35:31 Somogynak. S végül a nagyszerű statisztikai kérdezz-felelek az est fénypontja: Vida József jóvoltából véglegesen eldőlt a verseny. A »csentó«-nak nevezett szellemes versenyfeladdisznóőlésre hozott ajándékkötényt. »Hát mit is tudunk mi még egymásnak mondani, édesapám« — kérdezte néhány éve keserűen öregvin- cétöl. Az öreg a kemény deszkája ágyon ült, de nem szólt semmit. Elmondta már napokkal azelőtt, többször is: »Te is nadrágos ember akarsz lenni, azért mégy az egyetemre! Itthagysz bennünket most, hogy felneveltünk és keresni tudnál!« Egyszer az egyetemen egy biológiai könyv lapozgatása közben erre a néhány sorra figyelt föl: »A kelet-afrikai szájköltő halaidnál az apa ét- len-szomjan, belsejében hordja az ikrákat. Amikor kifejlődnek a kis halak, a szájnyíláson át távoznak, de veszedelem esetén mindig visz- szatérnek. Egy idő után kihuny az ivadékgondozó ösztön és az apa megeszi visszatérő fiait.« Ettől a néhány sortól rossz kedve lett. »Én nem akarok szájköltó-fióka lenni« — mondta magúnak aznap többször is. — Miféle az a nő* — zökkentette ki anyja kérdése gondolataiból. Már várta ezt a kérdést. Készült is rá, most mégis váratlanul érte, s a nyaka tövéig vörösödött. Éppen a tölteléket gyúrták. — Rendes — motyogta halkan. — Egy elvált asszony tudja, mit akar — mondta sóhajtva az öregasszony. — Raffinált az! Nem tudta, mit válaszoljon. Hogy Zsuzsa olyan, mint egy kislány? Minek magyarázzon? Hang nélkül dolgoztak ebéd után is. Vastag hurlcák teke- redtek a hurkatöltö végéről. Verejtéke belecsöpögött a töltelék masszájába. Amikor az éjjeli vonathoz készülődött, anyja egy csomagot hozott be: — Ez a kis kóstoló nejeteké Hirtelen melege lett, lehajolt a töpörödött asszonyhoz, hogy megcsólcolja. Az apja a sarokban ült. Kisvince most nagyon öregnek látta. Kézfogással búcsúztak. — írj! — mondta az öregember. — A tavasszal meg gyertek el mind a ketten. ült a bocimeleg fülkében. Álmosan pislogó ablakú bak- terházak mellett robogtak el. »Szájköltő hal« — gondolta, és nagyon dühös volt arra a néhány éve olvasott biológiakönyvre. Leskó László Végre ismét Somogy, csata- leeíráshoz magnószöveg. Minden rendben. Rapcsányi a mikrofonnal indul a történészekhez, de kis híján lenyeli a sípját meglepetésében. Siófok lelkesen "bélekongat jelző kolompjával a feszült csendbe. vány már csak ráadás Csorba István tolmácsolásában. A végeredmény — 57:47 Somogy javára. Nyertünk, jót játszottunk, köszönet érte mindenkinek. W.tliinger Endre Statisztikai kérdezz—felelek, térdelő testhelyzetben. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1979. január 16.
