Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

t KISZ-szervezet a város szélén NEM KÖNNYŰ ÖSSZE­GYŰJTENI a fiatalokat azok­ban a községekben, amelyek a megyeszékhely közvetlen kö­zelében vannak. Nem köny- íiyű, hiszen reggelente bevo- natoznak a fiúk és a lányok a városba. Ki iskolába, ki gyár­ba, s csak késő délután vagy este tér haza. Persze, ha jó filmet adnak, akkor később. Ez a városközelség meghatá­rozza, hogy hol művelődnék és szórakoznak a fiatalok, amikor éppen nem ülnek a tévé képernyője előtt odaha­za. Ez a heti program határoz­za meg a kaposújlaki KISZ- szervezet összejöveteleinek időpontját is. Ha taggyűlést hirdetnek meg, ha klubdél­utánt rendeznek. általában szombaton és vasárnap talál­koznak az újlaki fiúk és, lá­nyok, mert olyankor tartóz­kodnak odahaza, A KISZ-szervezet tagsága a legutóbbi taggyűlésen megha­tározta az 1970. évi program­ját. A sok érdekes elképzelés között olyanok szerepelnek, núnt múzeumlátogatás, film- ankét, színdarabtanulás. A többségében közép- és ipari iskolásokból álló szervezet nem feledkezik meg a falubeli kisdobosokról sem, például mesedélutánt tartanak majd nekik. Több vetélkedő is szerepel a tervben. Ismerd meg Somo- gyot, Ki mit tud a Szovjet- unióról?, Ember Járt a Hol­don, Veled vagyunk. Viet­nam, Irány a nagyvilág cí­men rendez szellemi vetélke­dőt az alapszervezet az idén. Minden esetben elhangzik a témában egy előadás, s utána mérik össze tudósukat a fia­talok. FIATAL MAGYAR KÖL­TŐK a szocializmusért cím­mel irodalmá előadást ter­veznék, szeretnék meghívni dr. Kanyar József levéltár­igazgatót, hogy a megye múltjáról beszéljen, Kovács Józsefet^ a múzeum restaurá­torát, hogy a mai magyar festészetről mondja el a vé­leményét. Király Sándor, a kaposmérői iskola tanára Bé- széljümk helyesen címmel tart majd előadást. Két 'kirándulást is tervez­nek a. kaposújlaki fiatalok, az égjük végállomása a Balaton. Feltűnően sok bál lesz ebben az évben, szám szerint hat, ennék azonban az a magyará­zata, hogy három gi táros és egy dobos zenekart alakított. A fogyasztási szövetkezet ezer forintot adott a zenekarnak. ,A tanács és a termelőszövetke­zet szintén megígérte a anyagi támogatást. S hogy a KISZ-esek nem maradnak adósak, híven tük­rözi a tervben szereplő sok társadalmi munka. Szeretné­nek részt venni a művelődési otthon parkosításában, s el­határozták, hogy a termelő­szövetkezeti legelő javításában is segítenek. Ferencz János másfél éve titkára a KISZ-szervezietnek. A megfontolt és rokonszenves fiatalember a gépipari tech­nikum negyedik osztályába jár. — A nehéz körülményiek ellenére beneveztünk a járású KISZ-ibizottság és a tsz-szö- vetség versenyébe, amelyet a falusi KISZ -'alapszervezetek­nek hirdettek a felszabadulás 25. évfordulójának és a Le- nin-oentenárium tiszteletére. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a felszabadulási kör a kiváló címért küzd: A politi­kai oktatást Varga Gyula kaposmérői pedagógus vezeti. — Eddig öt foglalkozást tartottéin Újlakon. Vélemé­nyem szerint a fiatalok, na­gyon rendesen eljárnak a kör­be. meghallgatják az előadá­sokat. s mindig tesznek föl kérdéseket. Ez pedig az őszinte érdeklődésüket tükrö­zi — mondta a körvezető. ÉS HOGY EZ VALÓBAN így van, azt bizonyította a legutóbbi foglalkozás is, ame­lyen én is részt vettem. Ném könnyű az alapszerve­zet helyzete a város közelsége miatt, a lelkes fiatalok azon­ban a körülmények figyelem- bevételével határozták meg az idei programjukat, s ez zálo­ga a sikernek. L. G. Születésnapi beszélgetés a hetvenéves Barclay Jenővel Egy somogyi kezdeményezés A baleseti betétlap sorsa Új tanszék az Orvostovábbképzö Intézetben Az egészségügyi miniszter több új tanszéket hozott létre az Orvostovábhképző Intézet­ben. Így a 11-es számú sebé­szeti tanszék az Orvastovább- képző Intézetben, a haemato- lógiai tanszék az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Köz­ponti Kutató Intézetében, a reumatológiai és fizioterápiai tanszék az Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézetben, az onko-radiológiai tanszék az Országos Onkológiai Intézet­ben működik majd. _ Azoknak a gépjárműveze­tőknek, akik 1966-ban kaptak baleseti betétlapot, nem kell hangsúlyozni e kis kartonlap jelentőségét. Az ötlet és kivitelezése is dr. Bodosi Mihály kaposvári főorvos nevéhez fűződik. Kez­deményezése eljutott az Or­szágos Balesetelhárítási Ta­nácsihoz, majd annak jóváha- gj'ása után több megyébe is. Egyebek között az Autósélet című folyóiratban is olvas­hattuk, milyen népszerű or­szágszerte a »somogyi újítás«. A baleseti betétlap kétolda­las karton. Megtudhatni róla a balesetet ért személy leg­fontosabb adatait: nevét, munkahelyét, telefonszámlát stb. Ennél azonban sokkal lé­nyegesebb adatok birtokába jut általa a rnentööfvós — ha baj történne. Pl.: milyen vér- csoportú személyt ért a bal­eset; mikor kapott utoljára te­tanusz injekciót; milyen véré­nek az RH-factora; milyen betegségekkel kezelik, milyen gyógyszert szed rendszeresen; milyenekre érzékeny különös­képpen stb. Mondhatnánk úgy ’'s, »élet­mentő cédula« ez. Hiszen a mentőkocsi URH-adójával azonnal értesíthetik a legkö­zelebbi kórházat. így az orvo­sok késedelem nélkül beavat­kozhatnak. A baleseti betétlap hasz­Nemzetközi radiológus kongresszus Siófokon nossága, fontossága tehát nem kétséges. Árunak idején az Állami Biztosító megyei igazgatósága készségesen segített a baleseti betétlap l népszerűsítésében, terjesztésében: 200 ezer dara­bot nyomtattak ki. Ebből húszezret Somogybán, a töb­bit más megyékben osztották szét. A kötelező gépjármű- b:ztosítás mellé adták, így az autó- és motorvezetők magúik­kal hordják. Ez volt 1966-ban. De mi tör­tént azután? Miért miért nem, azóta sem foglalkozott ezzel az üggyel a megyében senki. Pedig az orvosoknak, a rend­őri hatóságoknak és minde­nekelőtt az érdekelteknek na­gyon fontos lenne. 1966 óta emelkedett a gép­járművezetők száma és azóta elévülhettek bizonyos adatok >s. Ezért érdemes lenne föl­újítani a baleseti betétlapot. Annál is inkább, mert 1969- t'l rendelet írja elő, hogy minden balesetről azonnal ér­tesíteni kell a munkahelyet és a hozzátartozókat Dr. Bodosi főorvos — gya­korlati tapasztalatok alapján — az elsősegélynyújtás »tíz- parancsolatával« is szeretné kiegészíteni, és ilyen formá­jában valamennyi somogyi la­koshoz szeretné eljuttatni ezt a betétlapot. Országosan elfogadták a bal­eseti, betétlapot. Más megyé­ben széles körben használják, alkalmazzák. Jó lenne, ha ez a hasznos kezdeményezés ott sem aludna el, ahol voltakép­pen megszületett. B. Zs. A liír szűkszavú: Bar_ csay Jenő Kossuth-díjas, kivá­ló művész tegnap ünnepelte hetvenedik születésnapját Né­hány nap híján tehát egy idős a XX. századdal, amelynek egyik — Európa-szerte — ki­magasló művészegyénisége. Budapesti műteremlakásá­ban az elmúlt hét évtizedről beszélgetünk. — örülök — kezdi a szót —, hogy megértem a hetvene­dik évemet Nagyon nagy do­log, hogy jó egészségben elju­tottam idáig. A másik születés- napi gondolat: amióta csak a világra jöttem, tudom, hogy van anyám. Ma is. Most lépett életének századik esztendejé­be. A harmadik gondolat: na- gyoá hálás vagyok a sorsom­nak, hogy az életemben mindig hozzásegített ahhoz, hogy azt az adottságot amivel szület­tem, kibontakoztathattam. Eh­hez persze nemcsak adottság kell, szerencse is, lehetőség is. Az életemre döntő befolyással volt az, hogy a sors néhány olyan nagyszerű emberrel ho­zott össze, akik nemcsak jóik voltak hozzám, hanem anélkül, hogy ismertek volna, segítet­tek rajtam. Így például örök hálával tartozom Gulyás Ká- rolynak, a marosvásárhelyi gimnázium rajztanárának, mert neki köszönhetem, hogy festő lett belőlem, ö fedezte föl bennem a rajzkészséget, s vitt el az egyik helyi mecénás­hoz, aki anyagilag hozzásegí­tett, hogy Pestre jöhessek, a Képzőmű veszeti Főiskolára. És nem felejthetem el Lyka Ká­rolyt, a tanáromat, akitől nem­csak nagyon sokat tanultam, hanem aki első kiállításaimat is önzetlenül patronálta. Barcsav Jenő életének nem­csak az indulása volt különös, a folytatása is. Erre így emlé­kezik: — A főiskola elvégzése után még nem gondoltam arra, hogy a festészetből megéljek. Festettem, rajzoltam valami belső kényszer alatt, talán azért, mert mindig nagyon sze­rettem kísérletezni, s egy-egy mű megszületését a kísérletek sora előzi meg. Harmincegy éves* koromig éltem így, szin­te kizárólag a kísérletezésnek szentelve minden órát. Aztán nem ment tovább, állást ke­restem, hogy megéljek valami­ből. Így kerültem az egyik ipa­rostanonc-iskolába, ahol a, fémipari technológiától kezd­ve a magyar irodaiamig több tárgyat tanítottam, csak ép­pen rajzot nem. Talán furcsán hangzik, de így igaz. így éltem 1944-ig, amikor is rövid idő alatt három SAS-behívó érke­zett címemre. Előbb Kmetty Jánostól, aztán pedig Szönyi Istvántól kaptam hamis papí­rokat, miszerint katonai szol­gálatra alkalmatlan vagyok. Bújkálva és hamis iratokkal úsztam meg ép bőrrel a há­borút. A felszabadulást követően neveztek ki a főiskola anató miai tanszékének tanárává. Ennek is különös története van. — Amikor a háborút köve­tően, még a tanítás megkezdé­se előtt összeült a tanári kar. Krocsák Emil ajánlotta meg hívásomat a megüresedett ta­nári állás betöltésére és Szőnyi István támogatta javaslatát A döntést Varga Nándor közölte velem. Néhány nappal később Szőnyi megkérdezte tőlem: Je­nő, vállalod-e? Akkor még csupán annyit értettem az anatómiához, mint a többi festókollégám, de ez nem lehe­tett elég arra, hogy tanítsam az anatómiát. Ezért haladékot kértem végleges válaszadásra, s ehhez kapóra jött a háromhónapos kényszer szénszünet. A szer­tárból kicsempésztem egy csontvázat, újságpapírba cso­magoltam, s amikor a kapu­ban a portás egy pillanatra el­fordult, mint egy vásott kö­lyök kiiszkoltam. Három hóna' pig szinte éjjel-nappal ezt a csontvázat tanulmányoztam.. Így kezdődött s folytatódott azzal, hogy minden órámra rajzokkal illusztrált óravázla­tot készítettem. Ezt csak azért említem, mert ezekből a raj­zokból született meg első könyvem. Azóta könyveit nemcsak ide­haza. Európa-szerte ismerik s A kétévenként sorra kerülő nemzetközi radiológus kong­resszust, az idén május 8— 10-e között Siófokon rendezi meg a Magyar' Radiológus Társaság elnöksége. Dr. Zse- bők Zoltán Kossuth-díjas egye­temi tanár, az orvostudomá­nyok doktora irányításával már javában folynak az elő­készületek. Dr. Ádám Géza, a siófoki kórház főorvosa, aki a szervező bizottság titkári tisz­tét is betölti, a következőket mondta: . — A soron következő nem­zetközi radiológus kong'resz- szus célja: a tudományos kap­csolatok kiszélesítése, szakma: tapasztalatcsere keretében ^ a legújabb betegellátási mód­szerek megismerése. E tudo­mányág képviselőinek talál­kozóján a vezető magyar ra­diológusokon kívül a világ' csaknem minden tájáról ér­keznek szakemberek. A ta­nácskozás három szekcióban zajlik majd le, és három ke- rekasztal-íkonférenciát tar­tunk, s mintegy száz előadás hangzik el többek között a vérmegbetegedésak, a moz­gásszervi megbetegedések és a csontdaganatok témaköréből. Ezzel egy időben számos ha­zai és külföldi cég kiállításon mutatja be ä legkorszerűbb röntgengépeiket, izotópműs^ reket és orvosi segédeszközö­ket. Ez lehetővé teszi az or­vosi technika legújabb vív­mányainak a megismerését. Ebben az időpontban, tervezik a röntgenasszisztensek szak­csoportja országos kongresszu­sának a megrendezését is ha­zai és külföldi részvevőkkel. A jelentkezették száma és a növekvő érdeklődés arra enged következtetni, hogy az 1970. évi nemzetközi radioló­gus kongresszus műiden eddi­git felülmúl tartalmában és létszámban. E nagy jelentősé­gű tudományos tanácskozás sikeres lebonyolításában a Siotour, a Somogy megyei' Tanács Idegenforgalmi Hiva­tala is részt vesz. Biztosítja a kongresszus zavartalan lebo­nyolítását: a meghívók és a program szétküldését, a ven­dégek elhelyezését, étkezteté­sét a siófoki szállodasorban, valamint az előadótermeket és' a kiállítási csarnokot Több mint fél ezer hazai és kül­földi részvevő számára gaz­dag, változatos programot ál­lít össze: koktélpartikat, ha­jókirándulásokat, magyaros esteket szervez, hogy a ta­nácskozás szünetében is jól érezzék magukat a vendégek. i Amit szabad 'Jupiternek Igen megnyerő, hogy hit­vesem milyen tárgyilagos nő­társaival szemben. Séta köz­ben ö maga hívja föl egyik­másikra a figyelmet, ha az valamiképp kiemelkedik az átlagból. — Nézd, nézd — riaszt — ezt a gyönyörű bronz hajat, az édes fitoska orrát! S mi­csoda termet, valóságos mű­remek, nemde? Stoppol a szemem — úgy van, ahogy az asszony állít­ja, de azért az eszem is stop­pol, mit lehet tudni, jólesik-e neki, ha én is dicsérem, ezért csak ímmelrámmal \ helyeslek. — Hát igen, megjárja! De a dereka mintha hosszabb lenne a kelleténél! Nem győzöm bámulni, szin­te szikrát hány szeme a ha­ragtól. — Ugyan, menj már — ami szép, az szép, mit kell kákán is csomót keresni! És hallod, a járása, akár a gazelláé. — Nem elképesztő? Való­sággal költői hévvel dicséri a konkurrenciát. Én azonban nem tartok vele. — Libeg, csámpásan libeg, na persze, két számmal ki­sebb cipőt visel, ezért veri össze cintányérként a boká­ját. Feleségem dühöng: — Vak vagy, fád alak! De vigyázz, ezt nézd meg, ezt, ebben csak nem találsz hibát? Valóban nem, de azért le­biggyesztem az ajkam, és sú- nyin lesem, csakugyan eny- nyire odavan-e érte. Csak­ugyan? — hát én még ilyet nem láttam — ontja a dics­himnuszt. — Hallod., ezeket az ará­nyokat — mint egy kis cukor- baba! És tudja, tudja, mit kell viselni! A test és a ruha meg­testesült harmóniája! Így van, de azért elhárít­va mondom: — Butának látszik, nézd azokat az üres szemeket. Akár a mákgubók. — Buta! Mert nem vesz észre, mi? Milyen szép, ma­gas homloka van! Esküszöm, szívesen cserélnék vele! Hát ez már sok — ekkora szerénységet. Irigység, félté­kenység meg se fordul a fejé­ben, és hogy ne higgye, min­dig csak ellenkezem vele, a következő saroknál én szólok neki. Van miért, és így nem csoda, ha lelkesedem! — Ili! Ili! Ezt nézd meg, ezt a fekete gyönyörűséget. Hallod, micsoda délceg szép­ség, az előbbiek rossz után­zatok ehhez képest. Csak úgy perzsel a tekintete — és nézd, mosolyog, de hogyan? Ili — hát ha nem lennél a felesé­gem ... Goromba sziszegés a vá­lasz! — Mii? Hogy tetszik mon­dani? Ha nem lennék a fele­sége? Na, most megismertem a perverz ízlését. Ez a gú­nárnyakú liszteszsák tetszik neki a rosszul borotvált sza- szakállával! — Na, de kérlek, én... én... — Hallgass! Elhallgass! De jól van, fiam, jól van, ez jár a tisztességes asszonynak! A feleségével sétál, s akkor az ilyen lepcses szájú pancamá- rik vigyorában gyönyörkö­dik .., Nagy S. József 1 kaphatók is a legkülönbözőbb nyelvekre lefordítva Európa legtöbb városában. Anatómiai rajzai helyet kaptak a francia diákok tankönyveiben is. Gyarkan próbáltam már megfejteni Barcsay Jenő mű­vészetének titkát, de teljessé­gében máig sem sikerült. Ké­peinek egyszerűsége volt az, amely megkapja e képek szem­lélőjét? A kis méretekben is a monupientális erejével ható varázsuk? Vagy a súlyos, tömbszerű alakok látványa? A tájak konstruktív tükre? A színek nyerseségében is meg­kapó villódzása? Egyik is, má­sik is, de nem külön-külön. ha­nem egj-ütt, abban a harmó­niában, amely Barcsay Jenő minden alkotásának legfőbb ismérve és jellemzője. Égjük fő témája: Szentendre jellegzetes tájai, utcasorai és házai, amelyekben a sík és a tér ellentmondásának feszült­sége izzik. A formák egymás­hoz kapcsolódó arányrendje az, ami lenyűgöz, és fölemel egyszerre, ugyanakkor gondol­kodásra késztet — a művész így kívánja fölkelteni az em­berekben szunnyadó alkotó­erőt. Sík és tér — látszólag hideg és merev geometriai fogalmak, Barcsaynál azonban művé­szetté emelkednek, mert ké­pein a konstrukció tisztaságát áthatja a Ura melege. A szí­nek szépsége az élet melegsé­gével vonja be ezeket a képe­ket. A felszabadult színélmé- nyek teremtik meg művei han­gulatát, s keltenek mély, mara­dandó érzéseket a szemlélőben. S ebben nem kis része van Szentendre szépségének. — Az én konstruktív festé­szetem Szentendréből nőtt ki — vallja ma is, hetvenévesen. — Nem tudom elképzelni fes­tői életemet Szentendre nélkül. Amikor először itt jártam, annyira megragadott szépsége, történelmet idéző hangulata, hogy nem tudtam tőle többbet elszakadni. Pedig régen volt, 1929-ben, amikor az első nya­ramat töltöttem ebben a pati­nás városkában. Egy életre szóló barátság fűz Szentendré­hez, s ezért is tett boldoggá két esztendővel ezelőtt az a kérés, hogy én készítsem el a felépülő művelődési központ monumentális mozaikjait. Eddigi két mozaikom márványod! készült, ez viszont, színes, muráitól üvegmozaik lesz. Hegyi György és Ráca András közreműködésével no­vemberben kezdtük kirakását, és terveink szerint február kö­zepére elkészülünk vele. És örülök annak Is, hogj' nem kell várni a beépítéséig: ápri­lisban kiállítják a Műcsarnok­ban. Pruhnet Pál SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197«. január 15,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents