Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-13 / 289. szám

Befejezte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) dr. Révy Zoltán Győr megyei minőségvizsgáló intézet igaz­gatója, a.kérdés kiváló ismerő­je szólalt fel. Elmondotta, hogy jelenleg mintegy 7 ezer védjegyet lajst­romoznak Magyarországon, eb­ből négyezret külföldi, három­ezret pedig hazai vállalatok jegyeztettek be. Igen sok vál­lalat nem használ még védje­gyet, mások használnak ugyan, de nem kérik oltalmukat. A védjegyeztetés sokfajta hasznosságára való hivatko­zással ezért arra kérte az ipa­ri tárcák minisztereit, találja­nak módot arra, hogy minél több vállalat éljen ezzel a le­hetőséggel. Az országgyűlés a felszólalás után egyhangúan megszavazta a benyújtott törvényjavaslatot. Interpellációk az országgyűlésen Utolsó napirendi pontként ezután került sor az interpel­lációk előterjesztésére. Elsőnek Molnár József He­ves megyei képviselő a köz­úti közlekedés rendjének és biztonságának növelése érde­kében, valamint a közlekedés- rendészet tevékenységének ja­vítását sürgetve interpellált a belügyminiszterhez. Adatokkal illusztrálta a köz­lekedés rosszabbodó baleseti viszonyait (különösen Buda­pesten), és megképezte a mi­nisztertől, vajon milyen lehe­tőséget lát a helyzet javításá­ra és az ellenőrzés korszerű­sítésére. Benkei András belügymi­niszter mindenekelőtt adatok­kal bizonyította a gépkocsiköz­lekedés ugrásszerű növekedé­sét az utóbbi években, amellyel sem az útkorszerűsítés, sem a szervizhálózat, sem az alkat­részellátás, sem más technikai körülmények nem tudnak lé­pést tartani. Ami pedig az or­szágos baleseti adatokat illeti: I960 óta 8450 halálos baleset történt és 140 ezer sebesülés. Bejelentette, hogy egyébként átfogó javaslatot terjesztenek a kormány elé, elsősorban a megelőzés javítása érdekében. Átdolgozzák a KRESZ-t, gyor­sítják a bírságoló és más el­járásokat és kiterjesztik a rendőrség jogkörét a vezetői jogosítvány elvonására is. — Az intézkedések azonban csak akkor vezetnek ered­ményre — mondotta a belügy­miniszter —, ha törekvésein­ket az egész társadalom ma­gáévá teszi. A ..választ az országgyűlés elfogadta. Pázsit Árpád képviselő a Szovjet kitüntetések magyar tudásoknak A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége érdem­rendekkel és érdemérmekkel tüntetett ki magyar mérnökö­ket és fizikusokat a »D rúzsba" mikrohullámú közvetítőlánc kifejlesztése terén szerzett ér­demeikért; A »Munka Vörös Zászló"- rendjével tüntették ki dr. Bog­nár Géza kétszeres Kossuth- díjas akadémikust. »Becsületérem«-érdemrend- del tüntették ki dr. Ács Ernő kétszeres Kossubh-díjast, a műszaki tudományok doktorát; Gausz Józsefet, a Távközlési Kutatóintézet tudományos fő­osztályvezetőjét és dr. Csibi Sándort, a műszaki tudomá­nyok kandidátusát, a Távköz­lési Kutatóintézet tudományos főosztályvezetőjét. »A hősies munkáért«-érdem- éremmel tüntették ki Pazur Józsefet, a Távközlési Kutató- intézet főosztályvezetőjét; Szölgay Norbertét, a Finom- mechanikai Vállalat műszaki igazgatóját és Erdélyi Jánost, az Egyesült Izzó főkonstruktő­rét, a műszaki tudományok kandidátusát. A »-Kiváló mun!káért"-ér- demérmet ítélték oda dr. Al- mássy György Kossuth-díjas- nak, a Távközlési Kutatóinté­zet tudományos főosztályveze­tő-helyettesének, a műszaki tudományok doktorának, dr. Berceli Tibornak, a Távközlé­si Kutatóintézet tudományos osztályvezetőjének, a műszaki tudományok doktorának és Enzsöl Gyulának, a TKKJ tu­dományos főosztályvezető-he­lyettesének. (MTI) gyermekjóléti intézmények közös létesítése ügyében inté­zett kérdést a pénzügyminisz­terhez. Hangsúlyozta, hogy ez a kérdés már tavaly napiren­den volt, de a várt rendelet mind ez ideig nem jelent meg. A miniszter válaszában el­mondotta, hogy az érdekelt tárcákkal már egyeztették a javaslatolcat, csupán a SZOT- tal voltak még viták. Legújab­ban ezek is elsimultak, s így hamarosan megjelenhet az űj rendelkezés. A képviselők ezt a választ is tudomásul vették. Az árvajáradékok rendezése érdekében terjesztett interpel­lációt a munkaügyi miniszter­hez Bata János képviselő. Véleménye szerint ugyanis nem helyes az elhalt apa munkájától, beosztásától, vala mint munkában eltöltött évei­nek számától függővé tenni az árvák támogatásának mérté két. Veres József miniszter vála­szában — a nyugdíjellátás el­veire hivatkozva — helyeselte a differenciált ellátást, de hoz. zátette, hogy minimumot kell megállapítani. A képviselő tudomásul vette a miniszter válaszát, és az or­szággyűlés is jóváhagyta azt. Somogyi interpelláció az idős tsz-tagok járadékának rendezése érdekében Dr. Guba Sándor Somogy megyei képviselő (4. számú vk.), felsőfokú technikumi gazgató interpellációjában ki­fogásolta, hogy az idős ter­melőszövetkezeti tagok jára­déka túlságosan alacsony. — A járadékra jogosultak száma — hangsúlyozta Guba Sándor — tovább már nem növekedik, mert a most nyug­állományba vonuló tsz-tagok már nyugdíjat élveznek. A já­radékosok esetében pedig olyan idős emberekről van szó, akik már a háztáji föld megművelésére sem képesek, és ha a gyerekeik vagy a tsz nem segítik őket, akkor lét- fenntartásuk nincs biztosítva. A képviselő indokoltnak tartotta tehát a járadék össze­gének felemelését Veres József miniszter vála­széiban elmondotta, hogy a já­radékot az idős embereknek nem nyugdíjképpen, hanem szociális támogatás címén fo­lyósítják. A jövő évi pénzügyi rendelkezések szerint a jára­dékot különben kisebb mérték. ben — negyven forinttal — felemelik. A képviselő a miniszter vá­laszával nem értett egyet. Hangsúlyozta, hogy azoknak a magatehetetlen és munkakép­telen, idős tsz-tagoknak a já­radékát kellene emelni, akik­nek más jövedelmük nincs, és ezért létfenntartásuk sem biz. tosított. A munkaügyi miniszter vi­szontválaszában arra utalt, hogy a legsúlyosabb, egyedi esetekben a tanácsok a rendel­kezésükre álló anyagi keretből adhatnak további segítséget. A képviselőt ez a válasz sem elégítette ki, és javasolta, hogy a kérdést vizsgálják meg egy­szer a felsőbb szervek. A munkaügyi miniszter vá­laszát az országgyűlés sem ta­lálta kielégítőnek, s ezért úgy határozott, hogy a témát az ar­ra illetékes szociális állandó bizottság elé utalja kivizsgá­lásra. Az ügyész szemével A garázdaságról A közvéleményt mind gyakrabban foglalkoztat­ják a bűnözők feltűnően dur­va közösségellenes tettei. Az emberek nem mennek el szó nélkül az ilyen cselekmények mellett. A felháborodás szavai­val illetik és rendőrkézre is adják a vandálokat és a rend­bontókat. E kedvező változás mellett azonban még mindig vannak negatív tapasztala­taink. Ismeretes, hogy a bűnözés társadalmi jelenség. Éppen ezért a megszüntetését célzó tevékenység sem lehet csupán egyes szervek — rendőrség, ügyészség, bíróság — feladata Egész társadalmunk közös, jól összehangolt tevékenységére van szükség. Bűnüldöző szer­veink az elkövetett bűntetteket felderítik, az elkövetőket az igazságszolgáltatás elé állítják, azonban ez a tevékenység egymagában nem oldja meg a problémát. Főként arra van szükség, hogy a bűnözés tár­sadalmi okait gyökereiben megszüntessük. Ha pedig elkö­vették a bűncselekményt és a tettest felelősségre vonták, el­ítélték, azt követően ugyancsak a társadalom összefogására van szükség althoz, hogy az el­ítélt ne kerüljön olyan körül­mények közé, am elvek ismét a bűn útjára taszítják. Minthogy a közvéleményt az utóbbi .időben a közrend és a közbiztonság elleni bűntettek élénken foglalkoztatják, ezért a legtipikusabb ilyen cselek­ményről, a garázdaságról konkrétan vetek föl pár gon­dolatot. A szóban forgó kategóriába tartozó bűntettek (a közve­szély okozás, a közlekedés biz­tonsága elleni bűntett, az ittas állapotban való járművezetés, a közveszélyes munkakerúlés, a tiltott határátlépés, a garáz­daság — hogy csak a jelentő­sebbeket említsem) jellegzetes­sége az, hogy a közrendet és a közbiztonságot közvetlenül veszélyeztetik. Lényegében minden bűntett veszélyezteti a közbiztonságot és a közrendet, csak míg például a lopás tet­tese közvetlenül a magánsze­mélynek okoz sérelmet és csak közvetve az egész társadalom­nak, addig a szóban forgó bűntettek közvetlenül sértik vagy veszélyeztetik a közren­Ezzel az országgyűlés de-. det és a közbiztonságot. Ép- cemberi ülésszaka befejeződött pen ezért ezeknek a csélek- A tanácskozás Vass Istvánná menyeknek nagyobb a társa­elnöki zárszavával ért véget. (MTI) dalmi veszélyességük. A Btk. 219. paragrafus első bekezdése szerint 2 évig terje­dő szabadságvesztés a bünte­tése annak, aki nyilvános he­lyen olyan közösségellenes ma­gatartást tanúsít, mely alkal­mas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadal­mat keltsen, avagy nem nyil­vános helyen tanúsított kö­zösségellenes magatartásával másokban megbotránkozást vagy riadalmat kelt, ha ezáltal súlyosabb bűntett nem való­sult meg. A büntetés szigo­rúbb — három évig terjedő szabadságvesztés —. ha a ga­rázdaságot visszaeső, vagy ha három vagy több személy együttesen követte el, vagy a garázdaság alkalmas volt ar­ra, hogy a köznyugalmat sú­lyosan megzavarja. Amint az a törvényi szabá­lyozásból is kitűnik, a garáz­daság eléggé jellegzetes bűn­tett. A garázda igyekszik fel­tűnni. de csak a botrányhős sajnálatos szerepét tudja »el­játszani". A békésen szórakoz­ni vágyóknak oly sok bosszú­ságot okozó garázdák nem pozitív hősök, közöttük nem találunk munkában kitűnt be­csületes állampolgárokat, de családjukat szerető, józan éle­tű dolgozókat sem. Az alkohol mámorában azután a csínyte- vésektöl & a molesztálásoktól kezdve a rendőrgyilkosságig a legváltozatosabb tettekre vete­mednek. Az eddig fölvetett gondo­latok helytállóságát néhány, a közelmúltban megtörtént, me­gyénk bűnügyi krónikájából vett példával szeretném iga­zolni. T. F. 25 éves, nőtlen, tabi segédmunkást, aki munkahe­lyét rendszeresen változtatta, két év alatt hétszer bírságol­ták meg a rendőri szervek kü­lönböző szabálysértések miatt. Főként olyanok miatt, ame­lyek durván közösségellenesek voltak. Mindannyiszor a kocs­mából indulva kötött ki a rendőrségen. Ilyen alkalmak, kor másnap nem jelent meg munkahelyén. Az elmúlt esz­tendőben magánlaksértés miatt a Tabi Járásbíróság 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ez a vádlott 1969. szeptember 21-én reggel már 8 óraikor felöntött a garatra. Bement a faluba, és az ittas emberek módján ha­verkodni, majd kötekedni kez­dett ismeretlen vidéki férfiak, kai. Az egyiket meg is ütötte Majd egy babakocsit tologató fiatalasszonyt molesztált. Ha­tározottan azonban senki sem Lányok — egyedül indnyájan látjuk, ta­pasztaljuk: a gyere­kek korunkban hama­rabb »érnek", válnak felnőt­té. Becsületes törekvéseik rangsorában első helyen sze­repel, hogy mielőbb önálló egzisztenciát biztosítsanak, élethivatást szerezzenek, s ez­zel anyagi függetlenséget te­remtsenek maguknak. A szü­lőknek néha fáj látni, gye­rekeik milyen hamar »kire­pülnek a fészekből«, többsé­gük azonban belátja, mi mást is tehetne, hisz ez a dolgok természetes rendje. Akik lak­helyüktől távol vállalnak munkát — s a községben élők igen jelentős hányada ezek közé tartozik —, csak látogatóba járnak haza, jó, ha egy héten egyszer, vagy talán havonta. Az otthonnal való kapcsolat leszűkül egy- egy sebtében megírt levélre, a hazulról kapott csomagra, a szülők folytonos aggodal­mára, ugyan mi lehet a tá­vollévővel, aki tőlük mesz- szire keresi a boldogulást? Lányok esetében kétszeres a szülők aggodalma. Tegyük hozzá: teljesen érthetően. A női egyenjogúságot törvény­be iktattuk, s a mindennapi élet sok területén érvénye­sítjük is. De távolról sem minden vonatkozásban. A munkát kereső fiatal lányok, vagy azok, akik képességeik alapján jobb előmenetel re­ményében változtatnak mun­kahelyet, gyakran éreznek kiszolgáltatottságot, s azt. hogy az előmenetelhez oly- j lyen problémákba ütközik, kor nem elég csupán a hoz- | Számukra a szórakozás is záertés... I bonyolultabb, mint a férfiak Azt, hogy nem mindig könnyű becsületesen élni, sajnos a magányos nők foko­zottabban tapasztalják, mint a férfiak. A legutóbbi idő­ben végzett fölmérések azt bizonyítják, hogy az esetek többségében a férfiakénál alacsonyabb a fizetési beso­rolásuk a férfiakéval azonos vagy hasonló beosztásban dolgozó, velük azonos értékű munkát végző nőknek. Meg­élhetésük ily módon nehe­zebb. Akik szeretnének meg­telepedni, nehezebben talál­nak albérletet, mint a fér­fiak, a magányos nőkkel szemben bizalmatlanabb a főbérlő. Ha nincs rokonuk a városban, ki vannak téve az albérletuzsora okozta meg­annyi hányattatásnak, ami természetesen hatással van munkájukra, szemléletükre, egész életvitelükre. Nem véletlen, hogy azok a nagy­üzemek, amelyek döntően nő­ket foglalkoztatnak és női munkásszállással rendelkez­nek, a munkaerő-toborzás­nál legtöbbször kedvezőbb helyzetben vannak azokkal a vállalatokkal szemben, ame­lyek még nem tudnak lak­helyet biztosítani női dol­gozóiknak. Külön téma lehetne, mennyire nem találják helyü­ket a magányos lányok egy- egy vállalati »rendezvényen", szabad idejük eltöltése mi­maradi beidegzettségek kö­vetkeztében, amelynek lénye­ge az a mód, ahogyan a társadalom túlontúl kategori­kusan és meglehetősen ke­gyetlen ridegséggel pálcát tör felettük. Nem csoda, hogy a családjuktól távol dolgozó magányos lányok többnyire két utat látnak maguk előtt. Vagy teljesen visszahúzódnak, vagy pedig »bedobják magu­kat", életüket, további sorsu­kat a vak szerencsére bízva. Mindkét véglet káros, mert idegen a kiegyensúlyozottság­nak attól az állapotától, amelyben az ember ura ma­rad gondolatainak és csele­kedeteinek. ■ S zóba jöhetne itt a tár­sadalmi szervezetek — elsősorban az ifjúsági szövetség és nőbizottságok munkája és felelőssége is. Amit tudnak, megtesznek — elsősorban érdekvédelmi te­rületen —, de azt hiába vár­juk tőlük, hogy pótolják a családi otthon mindenre ki­terjedő gondosságát, vagy a szülői szeretetet. Jellegükből adódóan arra sem vállalkoz­hatnak, hogy a család jogát és felelősségét magukra vál­lalva ellenőrzést gyakorolja­nak az emberek magánélete fölött, nevelő munkájuk sa­játos módszereivel a magán­életet csak közvetve, számos áttételen keresztül befolyá­solhatják; Mégis: b'zonyos kedvező tapasztalatok arra mutatnak, hogy ez a nehézségekkel, konfliktusokkal terhes hely­zet nem okvetlenül remény­telen. Nemrégiben egyik kisváro­sunkban új üzemet avattak, egy fővárosi üzem leányvál­lalatát. Háromszor annyian jelentkeztek a munkahelyekre — főleg nők —, mint ameny- nyire szükség volt. Számos ilyen üzemet avatnak napja­inkban szerte az országban. Világos azonban, hogy még többre van szükség. A lányok többsége szeretne az otthon­hoz közel maradni, szeretne naponta hazajárni. S akinek ez sikerül, egyszerre érezheti az űj, az értelmesebb élet örömét és a családi környe­zet nyújtotta biztonságot, gondoskodást. Az ipartelepí­tés, vagy az ipari munka­helyek számának növelése az egyes körzetekben, a gaz­dasági hasznosság mellett olyan társadalmi előnyökkel is jár, amelyeket érdemes számon tartani. S a másik példa: bevált gyakorlat, hogy a munkásszálláson élő lányok esetében egyre több helyen azonnal jelzik a szü­lőknek az arra illetékesek, ha gyermekük viselkedésé­ben, életvitelében valami probléma mutatkozik. Nem valamiféle felelősségátruházás ez. Éppen ellenkezőleg: jó­zan felismerése annak, hogy a család megkerülésével, ki­iktatásával a közösségi ne­velés sem érhet el ered­ményt ! K. L utasította rendre. A kocsma előtt egy idősebb ismerősébe is belekötött, megveréssel fenye­gette. Eztán . bement- a kocs­mába, és ott egy asztaltársaság tagjait'zaklatta. Az igaz, hogy elküldték az asztaltól a tola­kodót, s az egyik azt válaszol­ta a vádlott fenyegető szavai­ra, hogy ha hozzájuk meri vág. ni a fölemelt széket, akkor el­kapják... Végül is a szolgá­latos rendőr lépett fel a botrá­nyosan viselkedő vádlottal szemben. A vádlott őt is meg­támadta. személyi igazolványát nem adta át, majd lökdösni kezdte. A vádlott futásnak eredt, befutott az egyik ház udvarába. Ott a gazda éppen füvet kaszált, mire a vádlott kérte tőle a kaszát, hogy azzal támadhasson a rendőrre. Az igaz, hogy a gazda messzire eldobta a kaszát, ezzel meg­akadályozta a súlyosabb kö­vetkezményt. azonban nem nyújtott segítséget, hanem néz­te, hogy a vádlott miként bir­kózik a rendőrrel. Végül is a rendőr megbilincselte és be­szállította a vádlottat a rend­őrségre. B. Gy. 28 éves MÁV fűtő, nős, három kiskorú gyermek apja, kaposvári lakos. Bünte­tett előéletű, legutóbb éppen garázdaság miatt 1937-ben há­romhónapi felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélték. Alko­holista. Szolgálati főnöksége szerit megbízhatatlan. Bár jó műn..ás lenne, tanfolyamét is végzett, csak az ital! Miután a harmadik gyermeke is meg­született, a vádlott örömében egy hétig ivott. 1969. novem­ber 3-án napközben a vádlott kiváltotta a babakelengyét és feleségéhez készült a kórház­ba, hogy a picivel együtt ha­zavigye. Másik kát gyermekét a szomszédok gondoskodására bízta. Eddig a tett még dicsé­retes. Ezután azonban egész délután ivott. A kaposvári rés. tiben 16 üveg sört ivott, cim­borák is akadtak. Ittas állapot­ban állított be este 6 óra körül a Május 1. utcai csemegeüzlet­be. Csak egy doboz cigarettát fizetett, a pénztárnál, az előző­leg zsebre tett két darab rán­tott halat fizetés nélkül akar­ta elvinni. Miután a pénztártól ellépett, a személyzet észre­vette a lopást. A vádlott alko­holtól nyert bátorsága még csak fokozódott, amikor a ki­szolgálók bekísérték az önki- szolgáló bolt irodájába. Itt a vádlott a bolt női dolgozóit előbb szóval, maid tettel is sértegette, inzultálta. Trágár szavak kíséretében ölelgette is őket. Majd az egyik kislányt a sarokba szorította. Sértő ajánlatának visszautasítása után a vádlott egy hősugárzó­val bántalmazta a leányokat, akik szorongatott helyzetükben "sak sikoltozni tudtak. A boltban tartózkodó körülbelül negyven vevő kö­zül senkinek sem jutott eszébe, hogy segítséget nyújtson. Végül is a bolti személyzet értesítette a rendőrséget. A vádlott a rendőröket is megtámadta. Előbb két rendőr, majd még kettő fékezte meg a vádlottat. A bíróság B. Gy.-t 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Dr. Horváth Ferene főügyészségi ügyész (Folytatjuk) Statisztika a középiskolákról Statisztikai gyorsfénykép készül a Művelődésügyi Mi­nisztériumban a középisko­lákról. Az ország 555 középis­kolájában ebben az oktatási évben 230 802 diák tanul nap­pali tagozaton. 53.8 százalékuk gimnazista, a többi szakközép- iskolába, illetve technikumba jár. A középiskolák első osztá­lyaiban az idén 66 346-an irat­koztak be, a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 51.8 szá­zalék (tavaly 49.4 százalék volt). Az első évfolyamosok 58,9 százaléka lány. Az 1969—70-es tanévben 47 418-an fejezik» be középis­kolai tanulmányaikat: 25 956- an a gimnáziumokban, 16 993- an a szakközépiskolákban, 8963-an pedig a techniku­mokban. SOMOGYI NÉPLAP ö töm hat, 1969. december IX 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents