Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286. szám
IOLVASÓ NÉPÉRT A hó sem lehet akadály A malterra hópelyhek hullanak. Sietni kell a téglával, nehogy késsen a munka. A festékfoltos ablaküveg mögött vastag hóréteg látszik, de a festők javában dolgoznak. És ahol még nincs üveg, ott is folyik a vakolás, vagy a villany- vezeték szerelése. A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnökétől, Németh Józseftől érdeklődtünk, hány embert küldtek már fagyszabadságra. A válasz — egyet sem. Illetve az ácsokat, de táviratilag azokat is visszahívták. A tél sem jelenthet akadályt, mert sürgető feladatokat kell megoldania a vállalatnak. A főmérnök elmondta, hogy folyik a munka Siófokon az áruház és a hatvanhat lakásos OTP-ház építésénél. Nem szünetelnek a belső munkálatok Kaposváron a Budapesti Finommechanikai Vállalat 3. számú gyáregységében és a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára leányszállása épületében. Dolgoznak Nagyatádon, Marcaliban és Balatonszentgyörgyön is. Az »ideális« téli körülmények az építőiparban a nulla és a mínusz egy fok. Ha alább süllyed a hőmérő higanyszála, akkor már sokkal nehezebb dolgozni, de a munkának mégis mennie kell. A vállalat té- liesítési költségei meghaladják a másfél millió forintot. Festőipari tanulók dolgoznak a leányszállás alagsorában. Epffl a leányszállás kazánháza is. Közös fenntartást Már az iskolapadban elválik Egyetértéssel kell fogadnunk azt a megállapítást, hogy az »olvasó nép« csupán részkérdése a nagyobb távlatú »művelt nép« kérdéscsoportnak. Ám ugyanakkor ki kell emelnünk az olvasás semmivel ösz- sze nem mérhető fontosságát. A könyv olyan, mint a levegő Nem helyettesítheti, nem pótolhatja semmi. Ebből követ-. kezik, hogy sokat — az eddiginél okvetlenül többet! — kell tennünk az olvasóvá nevelésért. Ennek néhány — többségében ismert — lehetőségéről szólnék, különös tekintettel az általános iskolások olvasóvá nevelésére. 1. Gyermekeink óvodás korukban ismerkednek meg a könyvvel. Vajon tartalmában, külső-belső formájában és stílusában minden képeskönyv figyelembe veszi-e a 3—fi éves gyermek életkori sajátosságait? Nevel, tanít és gyönyörködtet? Ezt nem állíthatjuk még. A fordítóknak, lektoroknak, szerkesztőknek és kiadóknak bizony van még tennivalójuk. 2. Az iskoláskorban megszűnik a könyv játék jellege. Munkaeszközzé válik. Sok ilyen munkaeszközünk lehangolóan gyatra papíron, gyenge nyomdatechnikával készül. Pedig tud a mi könyvkiadásunk szép (és jó!) tankönyvet is letenni az asztalra. Példa az ABC, meg az 5. osztályos történelem és élővilág könyv. Jogos tehát a kérés: színesebb, élvezetesebb, korszerűbb nyomással készült tankönyveket kérünk! 3. Az olvasás megkedvelte- tése főként a 3. és a 4. osztályban történik. Annyira fontos ennek a két osztálynak a szerepe, hogy szinte ott dől el: olvasó felnőtté válik-e a gyermek, vagy nem. Az olvasóvá nevelés egyik bevált módszere az osztálykönyvtárak létesítése. (Minden tanuló bevisz 1 saját könyvet és egy 30-as létszámú osztályban másik 29-et olvashat el cserébe — kölcsönzéssel — osztálytársainak könyvei közül.) Persze, ez jelentős többletmunkát kíván a nevelőktől. Viszont a sokat olvasó gyermekek legtöbbször jól fogalmaznak. és javul a helyesírásuk is. 4. A nevelőtestületek szerepét kell még kiemelnem. Nem mindegy, hogya nevelő sugalmazza-e a könyv szerete- tét, megbecsülését vagy sem. Javasolja-e, hogy családi ünnepekre (születésnap, névnap, ballagás) és más esetekben is a »legszebb ajándék a könyv«. Szervez-e a tantestület »szép olvasás — szép magyar beszéd« vetélkedőt? S állandó, kitartó küzdelmet folytat-e a könyvrongálók felderítéséért? S az sem közömbös, hogy felhívja-e a szülők figyelmét az olvasásra, a jó könyvre. 5. Sokat tehet az olvasóvá nevelésért az iskolai könyvterjesztés. Iskolánkban — kereken 200 tanuló — l.,üa-oan mintegy 8000 forint értékű könyvet vásárolt. 6. Az ifjúsági és a népkönyvtárak hatása szinte felmérhetetlen. A könyvtáros és a szép környezet, a tapintatos irányítás és a kedves érdeklődés az olvasott könyv szépségétől: újabb és újabb kölcsönzésre ösztönözhetnek. 7. A gyermekek számára írt kiadványok jól szerkesztettek, érdekesek. A Pajtás számait nagyon várják, veszik és olvassák gyermekeink. Végül álljon itt egy kis statisztika. A felső hat osztályban a következő kérdéseket intéztük tanítványainkhoz: Ki hallgat rádiót rendszeresen? (Naponként 1 órát, 2 órát, 2 óránál többet.) Ki olvas újságot rendszeresen? (1 újságot, 2-t, 2-nél többet.) Kinek van saját könyvtára? (10-nél kevesebb. 11—20; 20- nál több kötettel.) Körülbelül hány könyvet kölcsönöztél valamelyik könyvtárból a múlt évben? (10-nél kevesebbet; 11—20 kötetet: 20-nál többet.) Osztály Ó JA ll sí „ Ifi 1 Rádió 2 több óra Televízió l 2 több óra 1 Újság 2 több Saját könyv U1011-20 több kötet Kölcsönzés 1—1011—20 több kötet 3. 21 11 4 2 6 3 — 13 — — 10 6 4 4 — — 4. 21 10 1 4 3 5 10 2 1 17 1 6 14 — 7 — S. 28 13 4 8 4 7 11 12 4 11 9 2 9 13 6 2 6. 23 10 10 4 11 8 4 3 6 16 7 7 9 11 4 10 7. 21 4 3 II 1 3 9 10 3 — 11 7 — 8 1 I 8. 28 20 1 2 10 S 4 4 11 9 6 6 11 15 8 144 70 23 81 35 31 38 44 23 S3 44 3» 47 51 26 21 =12 a = 104 = 122-125 = 08 Ha az erők egyesülnének Habodon gyönyörű, nagy művelődési ház van. Korszerű színházteremmel, egy négyezer köitetes, szabadpolcos könyvtárral, három klubhelyiséggel, egy táncteremmel és egy tv-szobávaL Igaz, a szép és alig néhány éves épületben használhatatlan a központi fűtés, kályhákat kellett beállítani. A művelődési ház évi 42 0j0 forintos állami támogatással tartja fönn magát. Igazgatója, Kólái Lajos nyugdíjas pedagógus szerint ez úgy elég, hogy a többletkiadásokat kigazdál- kodják. Havonta 4—500 forintot hoz a mozi, a színház pedig például 1968-ban 9000 forint többlethez juttatta a művelődési házat. Az ifjúsági klubon kívül az irodalmi színpad, a honismereti szakkör, a bábszakkör, az orosz nyelvű és a fotószakkör, valamint a vegyes kórus ösz- szejöveteleit látogatják a község fiataljai. A fotószakkört a tanácstitkár, a vegyes kórust a művelődési ház igazgatója vezeti, a többit pedagógusok. Itt kapott helyet ezenkívül a méhész- meg a kisállattenyésztő szakcsoport is. Havonta egyszer pedig három járás agro- nómusai és főkönyvelői hallgatnak a művelődési házban rangos szakelőadókat. Ilyen felsorolás után azt hihetnénk, itt minden a legnagyobb rendben v.i i. Dé tekintsünk a dolgok mélyére. Lábodon csak a fiatalok és az úttörőkorú gyerek :k járnak rendszeresen a művelődési házba. Az ott művelődő felnőttek száma már jóval kevesebb. Majdnem minden házban van tv, rádió és olvasnivaló is. Az állami gazdaság, a termelőszövetkezet időnként kibéreli a nagytermet — és mást nem is igényel. Az intézmény öl nem mondhatnánk el minden szempontból, hogy művelődési központja a falunak. Hiszen éppen a felnőtteknek szóló rendezvények hiányoznak. Mi lehet az oka? Először is Lábodon nincs hivatásos népművelő. Kótai Lajos fél évre kötött szerződését többször is meghosszabbították már, mivel az igazgatók egymásnak adták a kilincset, de senki nem mutatott föl semmit. Csak tisztelet illeti az idős embert, aki jóval túl a nyugdíjkorhatáron végzi ezt a munkát. Nyilvánvalóan nehezebben, fáradságosabban, mint egy fiatal, a legfrissebb módszereket ismerő népművelő. A pedagógusok, az iskola sokat segítenek. Ám ók is szinte csak a gyerekekkel és a fiatalokkal foglalkoznak. Miért? Az okok között kell megemlíteni, hogy Lábodon évekig öt, majd később három termelőszövetkezet volt. Ez »szétparcellázta« az embereket, nem tette érdekeltté őket a közös művelésben sem. Az idén egyesültek a termelőszövetkezetek Ugyanígy felaprózódik a KISZ ereje is. Az állami gazdaságban egy tíztagú, a faluban pedig egy harmincegyné- hány tagú KISZ-szervezet van. Nem célszerű így, közös vezetés alá kellene vonni a KISZ-szervezeteket is. Ez a jelenlegi helyzet, amely nem rossz, nem kilátástalan. A jövő évben Szombathelyről egy falubeli népművelőt várnak haza a művelődési ház igazgatói állásába. A községi tanács elnöke, Benke Imre elmondta: ha a fiatal népművelő valóban akar térni és lesznek elképzelései, minden támogatást megkap a tanácstól. Erkölcsi és anyagi segítséget egyaránt. Ebben a hitben erősítette meg Kiss József, a termelőszövetkezet elnöke is. A tsz semmilyen együttműködés elől nem zárkózik el. Biztatóak a tervek és az ígéretek. Ügy tűnik, a színvonalas művelődési életnek minden ''"étele adott Lábodon. Eddig valóban sok energiáját leköthette a lábodiaknak a tanácsi és a termelőszövetkezeti ösz- szevonás. Most azonban, ha az erők egyesülnek, több időt és figyelmet szentelhetnek a művelődési életre is. Ki lehÄ alakítani olyan kis közösségeket a művelődési házban, amelyekben olvasva, beszélgetve, szórakozva együtt töltik el szabad idejük egy részét a falu lakói. Eljött az ideje, hogy közös fenntartásba vegyék a művelődési házat. Bán Zsuzsa K i ne gondolna olykor az idő gyors múlására? Ki ne tűnődnék néha el azon, hogy azok a karon ülő gyerekek, akiknek csak nemrégiben csipkedtük meg az arcocskáját, egy délben táskával a hónuk alatt mint második gimnazisták jönnek velünk szembe, s aztán szinte minden átmenet nélkül azt halljuk róluk, hogy házasságot kötöttek, sőt, már az első gyerek érkezését várják. Hajh, hajh — mondogatjuk ilyenkor mélabúsan —, hogy múlik az idő... A szomszédék Piroskája is milyen hirtelen lett nagy lány Tegnapelőtt még kezicsóko lómmal köszönt nekem, ha a lépcsőházban találkoztunk, tegnap már én köszöntem neki kezicsókolommal, akárcsak a kedves mamának, akivel együtt lakik mellettem az ötödik emeleten, egyszobás lakásukban. Tegnapelőtt még óvodába járt, tegnap érettségizett, s ma már dolgozik. Hajh, hajh... Minden reggel Piroska járt az eszemben, minden áldott reggel, háromnegyed öttől kezdve egyfolytában egészen hét óráig. Mert az idő tájt minden reggel háromnegyed ötkor ébredtem. Hétig Piroskára gondoltam, minden reggel áttekintettem gyermekkorát. sok-sok apró filmkockát idéztem föl az életéből, csak hogy az idő mennél gyorsabban teljék el hétig. iMtiam őt magam előtt, amint babakocsiját tolja, amint osztálytársaival vihorászva jönnek A sok érdekes adatból csupán két következtetés: Vajon álmodtunk-e arról 25 évvel ezelőtt, hogy 1969-ben 144 (8—14 éves) tanuló közül 122 rendszeresen olvas 1—2— több újságot, és 125-nek lesz 10—20—30 kötetes könyvtára? A 7. osztályunk gyengébb színvonalú, mint a 6. osztály. Mit mutatnak a számok? A rendszeres újságolvasók, saját könyvtárral rendelkezők és kölcsönzők arányainak összeszembe velem az utcán, vagy amint udvarlójával csókoló- zik a sötét kapualjban, kapuzárás előtt néhány perccel. De most már itt az ideje, hogy elmondjam: miért töltöttem ébren az időt reggel háromnegyed öttől hétig, s miért éppen azzal . töltöttem az időt, hogy Piroskára gondoltam. Nos, a dolog egyszerű. Háromnegyed ötkor azért ébredtem föl, mert csengetett a vekker. Hétig azért elmélkedtem, mert 7-kor kell kimásznom az ágyamból, ha fél 9-re a szerkesztőségben akarok lenni, ahol dolgozom. S Piroskára azért gondoltam minden reggel, mert nem az én vekkerem keltett föl, hanem az ő vekkere csengett minden reggel háromnegyed ötkor a szomszédban, üdén csilingelt a vekker a vékony falakon át, hogy a csudába ne ébredtem volna fel! A magamfajta érett korú férfi már nem alszik olyan mélyen reggel felé. Sajnáltam eleinte Piroskát, hogy olyan korán kell neki ébrednie. Ki tudja, hová jár dolgozni? Bizony, sajnáltam ezt a szép, törékeny kislányt. 0 sem gondolta volna akkor, amikor még a babakocsit tolta. hogy egyszer majd minden reggel háromnegyed ötkor kell ébrednie... No de — fűztem hozzá később, rövid néhány nappal utóbb —, miért kell nekem olyan ko. hasonlításakor a mérleg erősen a 6. osztály javára billen. Ez is igazolja: a nevelésben nincsenek véletlenek. A fenti számok és adatok — egy »villámfelmérés« eredményei — természetesen a valóságnak csupán részigazságai. Hiszen nem adtak választ sok fontos kérdésre. Például: mit olvasnak a tanulók (értékeset vagy ponyvát)? Mit és menyf rán ébrednem? Mégiscsak kényelmetlen dolog, hogy azért, mert ő messzire jár dolgozni, nekem hajnalban kell ébrednem, akármilyen későn tértem is nyugovóra, akármilyen édeset álmodtam is éppen... De hát nem tehettem semmit azon kívül, hogy igyekeztem minél korábban ágyba kerülni. Mit is tehettem volna? Nekem is egyszobás volt a lakásom, az övék is. Nekem sem volt kedvem elköltözni a vekker miatt, őket sem szólíthattam fel arra, hogy szedjék a sátorfájukat. Tűnem hát hosszú ideig, nyeltem a keserűséget férfiasán. A legjobb kártyapartiból is fölkeltem éjfel előtt. »Korán kell ébrednem — mondtam barátaimnak ilyenkor —, háromnegyed ötre van beállítva a vekker...« Már vagy négy hete futottam végig Piroska gyermekkorán gondolatban mindén reggel, amikor egyszer az az érzésem támadt, hogy szervezetem megsínnli a korai ébredést. Piroskára ekkor már rénen mérsékelt rokonszenv- vel gondoltam, gyermekkorát is untam. Beláttam, hogy valamit tennem kell. ha nem akarok elpusztulni időnek előtte, nyomorultul. Szoktam volt a mamájával találkozni néhanapján a liftben, elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalommal szóvá teszem a nyit jegyeznek meg az olvasottakból? Mit hallgatnak, milyen tv-müsorokat néznek meg? Van-e és miféle összefüggés a tv-nézés, az olvasásra szánt idő és a tanulmányi eredmény alakulása között? Ezeknek a kérdéseknek az elemzése azonban már szétfeszíti e hozzászólás kereteit. Azsóth Gyula, a Balatonszárszói Alt. Iskola igazgatóhelyettese vekker ügyét. Nem erélyesen, inkább kedvesen, kedélyesen, de azért persze félreérthetetlenül. Végtére is szóból ért az ember. Meg aztán ők nem is sejthetik, hogy az az átkozott vekker engem is felver. — Asszonyom — mondtam, amikor egy szombat délben a liftben csakugyan összefutottam a nyájas is halk szavú özveggyel —, most elárulok önnek egy államtitkot... Tudja-e ön és a kedves lánya, hogy engem minden áldott hajnalban pont háromnegyed ötkor fölver a vekkerük csörgése? — Ezt komolyan mondja, szerkesztő úr? — álmélkodott zavart mosollyal az egyébként tiszteletreméltó hölgy. — Csakugyan? — Esküszöm a szent Haba- kukra és az ébresztőórák istenére — feleltem sziporkázó humorral, hogy lássa, nem kívánok nagy ügyet csinálni a dologból. — Erről sejtelmünk sem volt, szerkesztő úr, elhiheti... — Efelöl nincs is kétségem, asszonyom. Remélem, nem veszi szemrehányásnak, hogy szóvá tettem... — Ö, a világért sem... a világért se! Sőt! Hálásan köszönöm. Nagyon kérem, amikor felébred, dörömböljön át a frlon, mert az a lány velem együtt olyan mélyen alszik, hogy mindennap elkésik a munkahelyéről... Hetekig dörömböltem minden reggel, amíg végre sikerült Piroskának egy másik állást találnom. Tabi László A VEKKER SOMOGYI NÉPLAP xerda, 1969. december 10. 5
