Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-05 / 282. szám
VITA Gondolatok a növényvédő szakemberekről Minden szakember várakozással tekint a Somogyi Néplap hasábjain folyó vita befejezése, illetve a vitából levonandó tanulságok elé. Az már nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a mezőgazdaságban is a legjobb és legolcsóbb befektetés a mezőgazdasági szakember alkalmazása. Jelenleg a gépesítési, de még inkább a kemizálással kapcsolatos forradalom tanúi vagyunk a mezőgazdaságban. A termelőüzemekben a kami- z.álás a műtrágyák alkalmazásával és az okszerű növényvédelmi beavatkozásokkal valósul meg. Hozzászólásomban csak a kemizálással szeretnék foglalkozni. Elöljáróban megemlítem, hogy a somogyi termelőszövetkezetek átlagában a ke- mizálás a legjobb befektetések egyike. Minden egy for nt ugyanabban az évben öt forint körüli összegben térül vissza. A 43/1968. MÉM sz. rendelet előírja, hogy »nagyüzemben 1970. március 1-től vegyszeres gyomirtó szer és méreg jelzésű növényvédő szer csak növényvédő szakmunkás vagy betanított növényvédő munkás közreműködésével, erős méreg jelzésű növényvédő szer pedig csak növényvédelmi szaktechnikus vagy szakmérnök irányításával használható fel-«. Nézzük meg, hogyan állunk mezőgazdasági nagyüzemeinkben a növényvédelfhi szakemberekkel? Megyénkben a növényvédő gépek száma több mint 600. ebből 467 a termelőszövetkezetekben van. Ezzel szemben szövetkezeteinkben 184 növényvédő munkás és 85 növényvédő szakmunkás dolgozik 13 növényvédelmi szak- technikus és egy növényvédelmi szakmérnök irányításával. Jelenleg negyvenen tanulnak szakmunkásképző iskolán. Emellett járásonként most szervezik, illetve kezdik 300— 350 növényvédő munkás (300 órás) és 120—150 méregkam- rakezelő (160 órás) kiképzését. Sikeres vizsga esetén a növényvédelmi alsókáderek létszáma még mindig csak a minimális szükségletet fedezi, nem beszélve a kívánatos minőségi javításról. Jelentős változást hozott a 43/1968. MÉM rendelet a termelőüzemek növényvédelmi felső- és középfokú végzettségű szakembereinél. Felméréseink alapján csak a siófoki járásban, hiányzik a növényvédő felső, vagy középkáder. Jelenleg megyéník termelőszövetkezeteiben egy szakmérnök dolgozik, viszont 34-en most részesülnek oktatásban. Ezzel párhuzamosan folyik a szak- technikusok oktatása is. Üsz- szesen 107 közép, és felsőfokú növényvédő szakembere Lesz szövetkezeteinknek, ha valamennyien sikeres vizsgát tesznek, akik most tanulnak. Szándékosan nem foglalkoztam az állami gazdaságok növényvédelmi szakember-ellátottságával, de a meglevő adatok alapján az a termelőszövetkezeti helyzettel látszik egyezőnek. Elmondhatom, hogy növényvédelmi vonalon ilyen nagyméretű beiskolázásra nem volt még példa nagyüzemeink szervezése óta, sem országosan, sem Swmogy megyében. Ennek csak egy szépséghibája van: nem az üzemi vezetőn belátása az indítóok, hanem a rendelet kötelező nyomása. Még mindig mód van arra, hogy az 1970 januárjában ismételten meginduló szakmérnökképzésre a termelőüzemekből szakemberek jelentkezhessenek. Arra is lehetőség van, hogy a betanított növényvédő munkások és méregkamrake- zelők részére most folyó tanfolyamokra további jelentkezőket fölvegyenek. Ha feltesszún a kérdést, hogy milyen a növényvédő szakember megbecsülése az üzemekben, akkor a válasz egy mondatban kifejezhető: igen változó, és csak helyenként megfelelő. Sokkal több növényvédő munkást, szakmunkást és méregkamrakezelót képeztünk ki hosszú évek folyamán, mint amennyit pillanatnyilag nyilvántartunk. Miért csökken a számuk? Azért, mert ezek a fontos és veszélyes munkát végző emberek nem kapják meg azt az anyagi megbecsülést a termelőüzemekben, amely őket megilleti. Még ma sincs egységesen szabályozott veszélyességi pótlék megállapítva a növényvédelemben fog. ialkoztatott dolgozók részére. Néhány helyen adnak számukra valamit, de a iegtöbb helyen egyáltalán nem adnak semmit. Lebecsülik a méreg- kamrakezelőket. Előfordul, hogy szakmájukat szerető, képzett szakmunkások ezt a munkát hosszú hónapok óta társadalmi munkában látták él az egyik termelőszövetkezetben. Nem csoda, tehát, ha létszámuk állandóan csökken. Senki nem vitatkozik ma. már azon, hogy az állatorvos munkájára milyen nagy szükség van a termelőüzemekben. A »növényorvos«, a növényvédelmi szakmérnök vagy felsőfokú szaktechnikus hasonló munkát végez, azzal a különb, séggel, hogy itt nem egyedek- kél, hanem állományokkal dolgozunk. A termelőüzemekben azt senki nem kérte még számon az üzemi szakemberektől, hogy ami a termésből lemaradt, annak mi az oka. A növényvédő szakmérnöknek, szaktechnikusnak, mint a mezőgazdasági mérnöknek is, csak állandó bizonyítással lehet a termélőüzemekben megbecsülést kivívni. Bizony ellentét van a termelőszövetkezetek tagsága és vezetése szem. léletébem. A mezőgazdasági mérnökben, de különösen a növényvédő szakmérnökben, szaktechnikusban egy fölösleges szakembert látnak. Arra hivatkoznak, hogy majd a fő- agronómus ellátja a növényvédelmet is. Ez igen hibás és káros szemlélet. A növényvédelem a mai forradalmi átalakulásával a .termelést is ugyanilyen formában alakítja át. Ezért nem nélkülözhető az üzemekből a növényvédő szakember, aki a fizetését sokszorosan visszaadja megbízóinak, a közösségnek. Nem elhanyagolandó érv az sem, hogy mi fogyasztók, vagy ha úgy tetszik, egész társadalmunk meg. elégelte azt a felelőtlenséget, amelyet az egyes növényvédő szerek alkalmazásával kapcso. latban sok termelőüzem eddig bizonyított. Egészségünk és gyermekeink jövője megkívánja, hogy a legfejlettebb technika, azaz a vegyszerek alkalmazása a leghozzáértőbb és legmagasabb képzettségű szakemberek kezébe kerüljön. Úgy érzem, hogy a növényvédelem már eddig is bizonyított. Ha csak az idei év magas gabonatermésére és soha nem látott magas kukorica- termésére gondolunk, mögötte látni kell a növényvédelem eredményét és a növényvédő szakemberek áldozatos munkáját is. Fülöp Mihály, a Somogy megyei Nönvéyvédő Állomás igazgató-főmérnöke Tizenöt aranyfokozat IMÁI KOMMENTÁRUNK Hasznos kezdeményezés nyerte el az ezüst, egy pedig a kitüntetés bronz fokozatát. A díjakon kívül egy-egy értékes könyvet is ajándékozott a KISZ vezetősége minden versenyzőnek. Sz. L. Böhönyén a pedagógusok pártalapszervezete és a helyi termelőszövetkezet alapsz-r- vezete a napokban ünnepélyes együttes ülést taitott. A közös tanácskozás azzal kezdődött, hogy a két alapszervezet kommunistái meglátogatták a szövetkezet telephelyeit, majorját, ahogy szokták mondani; körülnéztek egy kicsit a gazdaságban. A közvetlen élmény, a személyes tapasztalat mindig többet jelent a szónál. Mint ahogy ez a rendezvény is többet tűzött ki céljául, mint amit átlagosan jelent egy szövetkezet jelenének, gondjainak megvitatása. Mert nem csupán erről van szó ebben az esetben. Nem tudnám hamarjában megmondani, hogy hányszor, hányféle formában és milyen emberektől hallottam arról az általános gondról, hogy nehéz a falusi fiatalok érdeklődését a mezőgazdaság iránt felkelteni. Vannak gazdaságaink, melyekben szinte aggasztó méreteket ölt az elöregedés. Legutóbb a szerkesztőségben, a szövetkezeti vezetők részvételével megtartott an- kéton is szóba került ez, az egyre nagyobb figyelmet érdemlő probléma. Hallottam olyan szélsőséges esetről is, hogy falusi gyerek nem tudta megmondani, mit jelent ez a szó: bognár, és megkérdezte, miért mondogatják mostanában úgy, hogy »hibrid kukorica«, amikor az egyszerűen csak kukorica ... Annyi bizonyos, hogy a haj okát elsősorban a meglehetősen nagyfokú tájékozatlanságban kell keresni. Amit 'nem ismerünk, amiről nem tudunk, az érthetően nem érdekel, és különösképpen nem vonz bennünket, ti^gy miért találkozhatunk a tájékozatlanságnak olyan szélsőséges eseteivel is, mint az előbb említett példák'? Annak magyarázatát egyrészt a hiányos otthoni, másrészt az e témában nem kielégítő iskolai nevelésben kell keresni. S innen már csak egy lépés az, amit a legelső teendőn: k jelölhetünk meg: szorosabb, jobb kapcsolatot kell kialakítani a fiatalok nevelését végző pedagógusok és a szövetkezet irányítói, vezetői között. Ha a pedagógus maga jobban tájékozott a község nagyüzemi gazdaságáról, ismeri történetét, beleláthat gondjaiba, és tud arról, milyen célokért dolgoznak, fáradoznak, jobban irányíthatja a gondjaira bízott fiatalokat. A pedagógiai saját eszközeivel, jó együttműködéssel fölkeltheti érdeklődésüket. A két alapszervezet együttes gyűlése egy ilyen kapcsolat kialakításának a nyitánya. Az üzemlátogatás, a tanácskozás, az ezt követő baráti találkozó ezt hivatott elősegíteni. A kommunisták indították el, kezdeményezték az egész leözség jövője szempontjából fontos együttműködés kialakítását. Joggal várnak tőle segítséget — természetesen nem türelmetlenül, hiszen a gondolkodásmódban változást egyik napról a másikra elérni nem lehet. Ám ha egy idő múlva a böhönyei szövetkezet -ezetöi arról szám - Ihatnak be, hogy csökken az átlagéletkor, »fiatalodik« a, szövetkezet, akkor bízvást elmondhatják, érdemes és hasznos volt ezen a decemberi napon a két alapszervezet kezdeményezésére kialakítani egy újfájta kapcsolatot. V. M. Délelőtt kilenc órakor sző.- ke, barna hajú lányok, fiúk hajolnak a hosszú munkaasztalok fölé a Kaposvári Szíjgyártó K tsz-ben. Mézsárga krómlabdákat készítenek. Kezükben villámgyorsan mozog a varróár. Arcuk lángpiros a melegtől (vagy az izgalomtól?). A megyei termelési versenyen mutatják be most tudásukat. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára hirdette meg a versenyt a Ki minek mestere mozgalom keretében a KISZÖV és a KISZ Somogy megyei bizottsága. Kitartóan, egyenletesen, fáradhatatlanul dolgoznak. Még tizenkét óra sincs, és már előttünk a húsz darab gyönyörű sportlabda. Szinte láthatatlan »rejtett öltésekkel« varrták mindegyiket. A szakemberekből álló zsűri tagjai árgus szemekkel nézegetik, forgatják, pörgetik a labdákat. Észreveszik a legkisebb hibát is. Délután két óra. A KISZÖV anácstermében folytatódott a verseny. Itt derült ki, hogy mennyire ismerik elméletben is a szakmát, a felszabadulás nagy eseményeit és a szövetkezeti mozgalom történetét. A kérdésekre gyorsan, pontosan hangzanak a válaszok. Ki gondolná, hogy ismerik a meccslabda rugalmasságának nemzetközi követelményeit is, hogy »szilárd talajon egy méter magasból leejtve negyven cm-re ugrik föl a labda«. Elmondják, hogy egy harminckét szeletes meccslabda körmérete hatvannyolc centiméter, súlya negyvenhárom deka, és egy ótös nagyságú meccslabdába 1—3 atmoszféra levegőnyomás szükséges Délután hat óra. Vége a versenynek. A töltőtollak kopognak a fehér lapokon. A zsűri értékeli az eredményeket, öszszesíti a ponlszámokat. Izgalom feszül az arcokon: vajon ki viszi el az első díjat? Fény csillán a szemekben, amikor Laznicsek Imre, a KISZÖV elnöke értékeli a versenyt, meleg szavakkal köszöni meg a fiatalok lelkes, fáradságot nem ismerő munkáját, és átadja az 1000 Ft pénzjutalmat, a verseny első díját Horváth Sándor kaposvári versenyzőnek, a nyolcszáz forintos második díjat Csapó Erzsébet lengyeltóti fiatalnak. Ugyancsak lengyeltóti versenyző, Sándor Antalné nyerte a harmadik díjat, a hatszáz formtot. Halász Sándor kaposvári fiatal ötszáz, Be- recz Rózsa lengyeltóti versenyző négyszáz forint pénzjutalmat kapott. A Szakma ifjú mestere jelvény arany fokozatával tizenöt fiatalt tüntetett ki a KISZ megyei bizottsága. Négy fiatal Otthon és mindenütt S okan vrnnak, akik becsületüket, a személyüket övező " tiszteletet nem különleges tettekkel érdemelték ki, hanem mindennapi munkájukkal és magatartásuk egyértelműségével. Nincs két vagy több arcuk. Ügy beszélnek, ahogyan él- nékj úgy élnek, ahogyan hitük, meggyőződésük diktálja. Nihcs »hivatalos« meg »magán« álláspontjuk, véleményük, s odahaza vagy barátok előtt sem viselkednek, beszélnek másként, mint a munkahelyen, a nagyobb nyilvánosság előtt. Egyetlen, igazi arcukat mutatják mindenkinek. Sok az ,ilyen egyszerű közkatonája a társadalomnak, aki egész* életével vall hitéről, meggyőződéséről, elkötelezettségéről, arról, hogy: kommunista! Az eszme hű katonájának lenni önként vállalt kötelezettség. S mert az, önszántunkból magunkra vett többlet, nem ismerhet megkülönböztetést. Olyasféle — elvtelen rangsort: munkahelyen, gyűléseken eleget tesznek a párttagsággal járó kötelezettségeknek, ám mint magánember, mint a család, a baráti kör egyik tagja, már nem. Jogos, mert természetes a kérdés: kommunista-e az, aki hitét, meggyőződését éppen legszűkebb környezetében, legközelebbi hozzátartozói előtt nem képviseli? Hiszen valamilyen módon minden család politizál! Akár a televízióban látottakat, az újságban olvasottakat, vagy a munkahelyen történteket vitatják, akár a másoktól hallottakat adják tovább, így vagy úgy állást foglalnak. S éppen annak az állásfoglalása maradna el, akinek ez maga vállalta kötelessége? Egyik-másik helyen nagyon ritkán beszélgetnek arról a pártszervezetekben, hogy a kommunistának odahaza, a családon belül is vannak pártfeladatai, politikai teendői. Hiszen miként teremthetne más úton erkölcsi alapot ahhoz, hogy munkahelyén vitatkozzon, neveljen, mint az »első lépcsővel«, a családon belüli politikai tevékenységgel? S igaz a kérdés fordítottja ' is. Vajon hisznek-e meggyőződése, világnézeti szilárdságában, őszinteségében hozzátartozói, ha azt látják, tapasztalják, hogy mint munkaköpenyt teszi le magáról, s nélkülük érkezik haza? S ajnos, akad példa arra, hogy a párt tagjai szűkebb környezetükben az eszme rossz . katonáinak bizonyulnak. Nem is az olyan, kirívó esetekre gondolunk, amikor maga a párttag támaszt ellenérzést másokban viselkedésével, hanem a legtöbbször homályban maradó esetekre, eseményekre. A gyerek naiv nyugatimádatára, s annak rnegnyilatkozásaira. A feleség túlzó általánosításaira, mert történetesen sok vesző- déssel járt egy-egy hivatalos ügy elintézése. A nagymama vagy a nagypapa válasz nélkül hagyott »bezzeg a mi időnkben« kezdetű, s a múltat nagyonis megszépítő véleményére. Mindarra, ami a családon belül napról napra szóba kerül, beszédtéma, s ami igényelné az okos, tapiniatos közbeavatkozást, a türelmes vitát, a szilárd ellenkezést, az érvek felsorakoztatását. Arra biztatnánk, hogy a pártszervezetek régi és rossz emlékű módszereket elevenítsenek tol? Ne tiszteljék a magánéletet? A két véglet, a magánéletbe való megengedhetetlen -beavatkozás, valamint a teljes figyelmen kívül hagyás között azért van még néhány elérhető, betartható állomás. Vajon igazságtalanságként hatna, ha számon kérnék a párttagtól, mégpedig a taggyűlés nyilvánossága előtt, hogy miként kerülhetett fia a galeriba, s randalírozhatott hónapokon át? Vajon a magánéletbe való alaptalan beavatkozás lenne-e az, ha megkérdeznék, miért éppen egy párttag felesége az egyik legszorgalmasabb temp- lombajáró? S egyáltalán: miért lenne bármiféle rossz mellékíze annak, ha az azonos elvet vallók közössége nem hunyna szemet tagjai »kapun kívüli«, otthoni ténykedése fölött sem? Eszmei szilárdság és következetesség mellett persze nagy tapintat, pedagógiai érzék is kell ahhoz, hogy egy-egy közösség e feladatának is megfeleljen. Sokat tehetnek a legkisebb kommunista közösségek, a pártcsoportok ennek érdekében. Könnyebben esik itt az őszinte szó, hiszen egymást jól ismerő emberek vannak együtt, s' ha nem takarnak, hallgatnak el semmit a többiek előtt., a tanács, a segítség, az útbaigazító sző is hamar megszülethet. Helyes és szükséges cselekedet, ha időről időr^ a pártszervezet vezetősége napirendre tűz:, a kérdést, s taggyűlésen is beszélnek róla. Ha kell, konkrét esetek alapján, ha elegendő az is,. akkor csupán elvi, eszmei síkon, a. kommunisták írott és íratlan feladataként. Apró, de hasznos lehetőségek sora kínálkozik segítőként. A brigádok családtagokkal együtt tartott összejövetelein éppúgy, mint az üzem pszichológusának e témába vágó előadása. M indehhez azonban elsősorban az kell, hogy egyáltalán ráterelődjék a figyelem a politikai munka e területére, hogy a közvetlen környezetük, a családok se maradjanak ki -a kommunisták mindennapi tevékenységének hatósue--ából. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. december 5.
