Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-31 / 302. szám
SOMOGYI NÉPLAP hwlii IMS. december IL Bírja az italt Két tökrészeg katonát bevisznek a helyőrségparancs, nokságra. Egyikük olyan részeg, hogy minden lépésnél összecsuklik. Amikor néhány órai alvás után egy kicsit kijózanodik, az ügyeletes tiszt 'íförmed: — Meg sem kérdem, hogy mennyit ivott, mert úgyis azt feleli, hogy egy pohárral. A katona lehorgasztja a fejét. — Egy vödörrel ittam. Az ügyeletes tiszt megenyhül az őszinteség hallatán. — S mióta ittak? — Kecskeméttől idáig. — S mit? — Pálinkát... — Mégis körülbelül hány pohárral ? —, Tizenhat féldeciig számoltam. — S ember, nem égett ki a gyomra, bírta? A kiskatona vigyázzba kapta magát, halványan elmosolyodott, s kivágta: — Ennyire vagyok hitelesítve. — Anyuka, mikor van • te házassági évfordulód? — Januárban. — És apué? Anyja lánya Tíz-tizenkét éves kislányával sétált az anyuka. Éppen táskájában kutatott, amikor a kislány váratlanul megszólalt: — Hát akkor hét év múlva férjhez megyek, anyukám ... Az asszony megrökönyödve kapta föl a fejét: — Hülye vagy te7 — Miért? Te is az voltál, mtyukám? Ei nem i magyar csapat Marseille ntán, hanem a brit válogatott Mexikó előtt. Ev régi meditáció — önmagámmal —■ Na, akikor most ülj nyugodtan. Azt nem bánom, ha közben szüntelenül bámulod a hóesést. És mesélj. Milyen is volt az a hat- vankilences esztendő, mit holott neked... — Könnyebbet nem tudsz kérdezni ? Milyen volt... Mint a többi. Volt neki 365 napja, négy évszaka, olykor sütött a nap, olykor esett az eső. Most meg szakad a hó... — Ne humorizálj. — Tán bizony fakadjak sírva, hogy megint öregebb lettem egy évvel? Mert nekem elsősorban, így év végén, ez jut az eszembe... — Elég sivár fantázia... — Sértegetsz? Hát vedd tudomásul, igenis sok szép élményem volt! Például ötször kaptam úgy felvágottat az üzletben, hogy nem volt a csomagban a szalámi vége meg a madzag. És az autóbuszon kétszer átadta a helyét egy férfi, aztán protekció nélkül hozzájutottam egy jó csizmához, meg karácsony előtt habkarikákhoz. így volt. Hiába is mosolyogsz hitetlenkedve. Ráadásul a csizmában csak két- ■ szer estem eL Pedig sokkal többször Is eleshettem volna, mert úgy van kiképezve az alja, hogy az ember rendeltetésszerűen hanyatt essék benríe. De én nem. Én csak kétszer! — Handabanda... fis az új élet? — Miféle új élet? Tavaly ilyenkor én nem tettem ígéretet semmiféle új életre. Nekem nagyon jó ez a régi. Elvem, hogy ami szép meg jó, azt viszem magammal, ami kellemetlen, rossz, azt elhagyom. Bedobom a szemétkosárba, mint 'ahogy utcán szokás a papírt — már akinek ez szokása. — Jó, jó. Mindez szép. De valami különös. Valami csak volt? — Különös? Nem... Nem volt semmi különös. Ha csak az nem, hogy minden intő figyelmeztetés ellenére ismét repülőre ültem, 6s most nem kényszerleszállással fejeztem be az utamat — Ez nem különös. Ez ter- ;mészetes. Az volt a rendhagyó, amikor lepotyogtál. — Legyen neked igazad. Akkor végleg nincs mit mondanom. Nem is értem, hogy ilyenkor év végén miért mániája mindenkinek az év »nagy eseteit« keresni, kutatni. Nem szeretem az unifor- mizáltságot. Még a szokásokban sem. — És ha azt kérdem, hogy mit kívánsz az új évtől? Tudtam! A felelet vállvonogatás. Ez is sablonos kérdés ... Hát én kívánok! Vedd tudomásul, én kívánok, nem is akármit: óvjon a sors attól, hogy olyan riportalannyal találkozzam össze, mint amilyen te vagy! Na, minden jót! — Hoppá! Várj csak egy pillanatra! Már tudom mit szeretnék. Másoknak is, magamnak is! Azt, hogy valóban teljesüljön, amit gyakran csak megszokásból mondunk egymásnak mi, emberek: minden jót kívánok! — Na látod! Mégsem vagy te egészen reménytelen eset... Persze azért egy jó négyes lottó nem lenne rossz! — Kac... kac ... kacagok. Hatvankilencben kettesem sem volt! — Altkor hetvenben majd lesz. így jó? — Tökéletesen megnyugtattál. így már emelt fejjel, bizalommal megyek át az új esztendőbe. Lesz kettesem!... Hát nem egy csodálatos dolog!? ... Vörös Márta Rangos reprezentáció Munkatársunk Mexikóban Sztrip 10 — kérdés Beszéljünk nyíltan a sztriptízről. 1969-ben Somogybán is tovább nőtt az egy főre jutó vetkőzés. Nincs az az eldugott hely, ahol ne mutatnák meg magukat lányaink. Tíz embert kérdeztünk meg: mi a véleménye a sztriptízről? A Kapos-bár rendezője: A női testnek ellensége a ruha. A vendéglátó igazgatója: (közgazdasági fejtegetéssel válaszol) — Kell... A ruhatáros: Nekem csak a vendégek vetkőznek. Az orvos: Nem újdonság. A fizetőpincér: Én Is vetkőztetek. A zenész: Mi csak hátulról látjuk. A kéjene: Ennivaló... A mixemö: Jól kever a bébi. A sztriptíz görl: Pár csepp izgalom. A szerkesztő: Ezért már nem vállalom a felelősséget — Sztriptiz-bárt nyitottunk, hátha gyorsabban várossá nyilvánítanak minket... (Sajdik Ferenc rajra) Budapesti vezetők látogatnak az egyik kaposvári igazgatóhoz. Fontos ügyben tárgyalnak már jó órája, s nem hoz a titkárnő sem kávét, sem üdítő italt. A vendégek egyre többet izegnek-mozog- nak a fotelokban, köszörülik a torkukat, gondolván, majd csak előjön a főnök valami igazi somogyi reprezentációval. S mintha megszuggerál- ták volna, hirtelen megkérdezi. ■— Megkínálhatlak benneteket valamivel? — Hogyne! Persze! Nagyon köszönjük! — hangzott innen is, onnan is. Az igazgató kinyitotta a párnázott ajtót, s nagyon halkan kiszólt a titkárnőnek. Néhány pillanat múlva kitárult az ajtó két szárnya, s három bombacsinos lány lib- begeit be. Ezüst tálcán fekete-ezüstös kupicákat és egy literes forma csiszolt üveget hoztak. Körbejárták az asztalt, mindenki elé letettek egy poharat, s töltöttek a lámpa- ényben szikrázó üvegből. — Hát... kedves barátaim, most olyan itallal kínállak meg benneteket, amilyet még életetekben nem ittatok. Most hoztam Jugoszláviából... Kedves egészségetekre! — azzal magasra emelte a kupicát, s lassan, nagyon lassan megitta a benne lévő italt A A pestiek egyből hátradön- tötték a nedűt, s bamba arccal meredtek az igazgatóra. A legbátrabb felkiáltott. — De Jóska, ez víz! — Az... de milyen. A híres kladanji muzsszka no da... Ennek nem most, hanem később lesz hatása. Egyébként kézcsókom a kedves feleségeiteknek, s ha fent járok, majd megkérdezem, milyen volt a reprezentációm. — 1*A Somogyi Néplap külpolitikai szerkesztője Mexikó Chllpaa- cingó nevű városába röpült, és Fernandez de Kuruczez néven álruhában igyekszik tájékozódni a bonyolult külpolitikai helyzetről. kaleidoszkóp MOSZKVA Cseng a telei cm. A nagymama fölveszi a hallgatót: — Az unokám nincs idehaza.;. — Legyen szíves, írja fel akkor, hogy Malov kereste őt — Nem értem, lelkecském .. — Betűzöm: Mihail, Alek- sziej, Leonyid, Oleg, Vaszilij. Tetszett érteni? — Igen, lelkecském, a keresztnevét értettem, de most legyen szíves betűzni a vezetéknevét is... NEW YORK Két hajótörött csónakját dobálják a hullámok. Semmi mást nem tudtak megmenteni a hajóról, csak egy tranzisztoros rádiót Háromnapi hányódás után végre egy kis szigetre vetődnek. A sziget kopár, lakatlan, sehol egy állat, amelyet elejthetnének, gyümölcs, amellyel csillapíthatnák kínzó éhségüket. — Ehhalálra vagyunk ítélve — nyöszörgi az egyik, majd kimerültén mély álomba merül. Gyerekszáj Tévésztori ■— Apuka, miért nincs nekünk színes tévénk? — Mert húszezer forintba kerül, kislányom-. Tudod te milyen sok pénz húszezer forint? — Nem, apuka. Mi még csak tízezerig tanulunk számolni. Kérdez a gyerek Levelet hozott a posta szerkesztőségünkbe. Öreg parasztbácsi írta a kusza sorokat, s mert cikknek szánta a történetet, címet is adott hozzá, írásának az volt a címe, hogy aszongya: »A BODRI KUTYA NEM ISMERTE A KREK- SZET.« íme a történet. »Rekkenő nyári hőség volt, lovaim fáradtan poroszkáltak a kövesen. Bodri kutya is velünk volt, lógott a nyelve, melege volt. A kocsi alatt, az árnyékban baktatott velünk. Egyszer csak hátulról jött egy motorkerékpár, két munkásőr ült rajta. Szegény Bodri kutya nem ismerte a krekszet, kiugrott a kocsi alól és megugatta a motor utasait... Igen ám, de a munkásőrök megdühödtek. A hátsó hirtelen a zsebéhez kapott, előrántotta a pisztolyát... célzott... és fültövön lőtte a — lovat Mondja, szerkesztő elvtárs. hát lehet ilyet csinálni a népi demokráciában ???« Influenza — Olyan rég- óta ápolja már a szomszédját, hogy még szövődmény lesz köztük. (Pusztai Pál rajza) Két óra múlva a társa 9étrázza: — Ébredj, Jüm! Meg vagyunk mentve! — Miért? Mentőhajó közeledik? — Nem. Egy New York-i vendéglő reklámját hallottam most rádión: Ebédet vacsorát kívánságra házhoz szállítunk !. STOCKHOLM Műbíráló: — Ó, mester! Micsoda remekmű !... Mennyi mondanivaló, milyen káprázatos-színskála !... A festő: — Gondolja? Csakhogy e* nem festmény, hanem az a vászondarab, amelyen kipróbálom a színeket... LIPCSE A Trabant hátsó ablakán hatalmas bernáthegyi kutya bámul kifelé. Körülötte tanakodnak a srácok: — Hű, de nagy kutya! Hogy került ez vajon a kocsiba? — Biztosan kölyök korában oda ültették és most nem tud kijönni... BUDAPEST Szilveszter éjszakáján egy alaposan becsiccsentett férfiú megszólít az utcán egy másik dülöngélőt: — Mondja, uram, hukk, maga nem a Kvaszvicsek Közért-boltvezető testvére a Tyukodi utcából? — Nem, uram. Én vagyok Kvas vicsek, a boltvezető. — Mö—mö—most már értem, hukk, hogy miért hasonlít ennyire hozzá..;
