Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

Egy asszony az olvasó faluból... Haydn-muzsika a pódiumon Megyeszerte »olvasó« falu­ként tartják számon Lábodot. Rangot, elismerést jelent ez a megállapítás. Jelzi, hogy a lá- bodiak olvasó, a megye, az or­szág, a világ eseményei iránt érdeklődő emberek. A néhány hónappal ezelőtt készített ki­mutatás szerint a község lakói­nak 16,9 százaléka előfizetője lapunknak és a Népszabadság­nak. Ebben azonban nincsenek benne azok, akik a különböző hetilapoknak, szaklapoknak, folyóiratoknak előfizetői, olva­sói. — Nincs olyan család a köz­ségben, amelyik valamilyen újságnak ne lenne előfizetője, összesen 884 újságra fizetnek elő a lábodiak, s remélhetőleg ez a szám hamarosan növeked­ni fog — tájékoztat a postán nem kis büszkeséggel Varga József né hírlapfelelős. Keszericze Imre kézbesítő pedig kapásból javasol egy családot, amelyik az olvasó faluból is kiemelkedik olva­sottságával. — Bíró Lajosnét keresse meg, bármelyik gyerek útba­igazítja, hol találhatja. Hozzá­juk hasonló kevés van Lábo- don, de más községekben is nehéz lenne találni... Bírónét valóban könnyen megtalálom. Az öregek napkö­zi otthonát vezeti igen nagy hozzáértéssel, s még nagyobb lelkiismeretességgel. A legki­sebb gyerektől a legöregebb emberig jól ismerik őt a köz­ségben. Titkára a Vöröske. resztnek, tanácstag, tagja a végrehajtó bizottságnak, s őt bízták meg a tanácsban a szo­ciális és ifjúságvédelmi felada­tok ellátásával is. Nála alkalmasabb nem kap­hatta volna ezt a megbízatást. Szívügyének tekinti minden * * * * S * * * * * li — Szerettem és szeretek ol­vasni — mondja Bíró La­josné. rászoruló gondjának, bajának elintézését. S nem úgy, hogy jelenti, kéri az orvoslást, ha­nem ahol tud, intézkedik. Ki­mossa az elhagyott, magányos öregek holmijait, takarít, főz rájuk, a betegeknek hazaszál­lítja az ennivalót A veszé­lyeztetett fiatalok családjait rendszeresen látogatja. S e rengeteg társada’mi el­foglaltsága mellett nem kis gond a napközi otthon irányí­tása. Húsz magányos, szeretet- re vágyó öreg, aki a legki­sebb figyelmességért :s végte­lenül hálás. Amikor az év elején a Vö­röskereszt kiváló dolgozója jelvénnyel tüntették ki, sokan köszöntötték, gratuláltak ne­ki, mert valóban megérdemel­te ezt az elismerést. Rengeteg idejét leköti az otthon irányítása, társadalmi feladatainak ellátása és a csa­ládja. Mégis tíz újság állandó előfizetője! 1875 beutaló 1970 első felére Több házaspár üdülhet — Fiataloknak .szálloda Csak orvosi vélemény alapján utazzanak szanatóriumba EZEKBEN A NAPOKBAN VASTAG BORÍTÉKOKAT visznek a postások minden Bzakszervezetí bizottságnak. A jövő év első felére szóló kedvezményes szakszervezeti üdülőjegyeket tartalmazzák a csomagok. Sókan már várva várják a beutalókat, hiszen a téli üdülés örömeit szeretnék élvezni a magyar tenger túlsó partján, vagy éppen valame­lyik magaslati üdülőben. S hogy hány somogyi tölt­het két hetet valamelyik szakszervezeti üdülőben a jö­vő év első feléiben? Guth Jó­zsef, az SZMT szociális bi­zottságának vezetője elmond­ta, hogy ezerhétszá znegyven felnőtt és százharmincöt gye­rek kaphat kedvezményes be­utalót. Biztosan nagyon sokan örülnek majd a hímek, hogy az előző évekhez képest sok­kal több férj és feleség me­het együtt üdülni, mert jóval több házaspárnak szóló be­utalót kapott a megye. A Duna-kanyarba kétszáz- nyolcvanötén, magaslati üdü­lőbe (elsősorban a fővárosban, Miskolcra, Gallyatetőre, Lilla­füredre, Sopronba, Pécsre) négyszázkilencvenhatan jut­hatnak el. A SZOT Üdülési Főigazgatósága teljesítette az SZMT elnökségének kérését, s az eddiginél kevesebb be­utalót adott a Balatonra, s a megyének küldött kétszáz is a tó északi partjára, Füredre, Badacsonyba, Szigligetre, il­letve Aligára szól. A somogyi emberek is megszerették a té­li üdülést, s ez annak kö­szönhető, hogy sokat fejlődött a balatoni és a Duna-kanyar- ban levő szakszervezeti üdü- lőháiózat. gazdag kulturális és sportprogram, kitűnő ellátás várja a beutaltakat. A SZOT szállodákat bére! az előszezonban, hogy minél többen pihenhessenek kedvez­ményesen. A szakszervezeti bizottságok úgy osszák el a fővárosba. Kőszegre, Éterbe. Esztergomba szóló beutalókat, hogy elsősorban a fiatalok mehessenek a szállodákba, ahol az üdülőivel azonos el­látást kapnak. A szakszervezeti szanató­riumokba százhetvenhatan kaphatnak beutalót jövő év januárjától decemberéig. Ezek a jegyeik Párádra, Hévízre és Balatonfüredre szólnak. Akik Hévízen, Párádon, Hajdúszo­boszlón szeretnének üdülni, biztosan örülnek az első fél­évi négyszázhármincnégy be­utalónak. Nagyon fontos, hogy a szakszervezeti bizottságok kérjék ki az üzemi vagy a körzeti orvosok véleményét, mielőtt kiadják dolgozójuk­nak a szanatóriumba vagy a gyógyüdülőbe szóló beuta­lót. Sok példa int erre min­denkit: előfordult olyan, hogy magas vérnyomásost, illetve szívbeteget Hévízre küldtek, pedig az nem tesz jót. A már említett százharmincöt általá­nos Iskolás gverek Ormódom. Parádfürdbi. Vattán és Mis- kosdon üdülhet. A szakszerve­zeti bizottságok ú<rv osszák el a terreket. horv elsősorban a r'rikatlag legyen ofllt gyerekek hTRsanak el ezekbe az üdü­lőkbe. amelyekben tanterv szerinti oktatás folyik az üdü- 'és alatt. Guth József elmondta, hogy a szakszervezeti bizottságok fe1nd»ta az üdfűőlegvek mi­nél gyorsabb szétosztása. El­sősorban azokat kell átadni az irénvlőknek, amelyek decem­ber vérére, illetve január ele­iére szólnék. Az elosztás ak­kor igazságos az üzemben, az intézménynél, ha számításba veszik a munkások, műsza­kiak stb. létszámát, s annak arányában adják ki a beuta­lókat az arra érdemes dolgo­zóknak. NAGYON HELYES, HA A NAGYCSALÁDOSOK, kiske­resetűek, gyönge egészségűek igényét a lehetőségekhez ké­pest kielégítik. A szakszerve­zeti bizottságok a rászoruló dolgozóknak jutalomként in­gyen is adhatnak beutalót L G. — Szerettem és szeretek ol­vasni. A Somogyi Néplapnak első pillanattól kezdve előfi­zetője vagyok. Azért járatunk tíz lapot mert a fiam nincs itthon, hárman vagyunk a fér­jemmel és a kislányommal. Ha ő itthon lenne, bizonyára még több újságot fizetnénk elő. — Mikor szokott olvasni? — Van úgy, hogy csak késő este jutok hozzá, napközben nincs időm. De az az ember — s én is így vagyok —, alti megszokta, hogy egy újságnál, rendszeres olvasója, előfizető­je, az már nehezen tud meg­lenni nélküle. Előfordult, hogy a Somogyit a munkahelyemen felejtettem. Férjem kérésére kénytelen voltam este vissza­menni érte. Nagyon szeretem, még a Nők Lapját, a tanácsok és a Vöröskereszt lapját pedig azért forgatom, hátha közöl olyan példát, amelyet mi is követhetünk. Férjem egyfor­mán szeret minden lapot, kis­lányom viszont a Magyar If­júság, az IM és a Somogyi If­júság lelkes híve. Nem tartozik már a fiatal asszonyok közé Bíró Lajosné, de ezt csak évei száma árul­ja el. Érdeklődése, elevensé­ge, tájékozottsága, a tudás iránti igénye sok fiataléval ve­tekszik. Jó néhány forint elmegy új­ságra havonta, melyet bizony másra is fordíthatnának. Kér­désemre mégis így válaszol; — Nem sajnáljuk ezt a pénzt... Hogyan is sajnálhat­nánk, hiszen az újságok bőví­tik ismereteinket, tájékoztat­nak ... Ha nem járna Somogyi és nem közölnék benne a ju­goszláv televízió műsorát, nem láthattuk volna az amerikai űrhajósok leszállását a Hold­ra, ami pedig felejthetetlen él­ményt jelent nekem és a csa­ládnak is. De még sok min­dent megtudunk a lapokból, ami hasznos, nélkülözhetetlen életünkben... Egyszerű vidéki asszony Bíró Lajosné. De az olavsás szeretc- te, a tudás, a tájékozottság utáni vágya, igénye felüleme­li őt sok, városban élő asszony­társán is! A bécsi klasszikus iskola mestere, Haydn szólt a közön­séghez legutóbb az Országos Filharmónia, a Latin.ka Műve­lődési Központ és a Liszt Fe­renc Zeneiskola bérleti hang­versenyén. Egy korai műve, a c-moll szimfónia, egy híres programzenéje, az emlékezetes indítékú Búcsú-szimfónia és a D-dúr gordonkaverseny szere­pelt a kitűnő érzékkel váloga­tott programban. S a .Kapos­vári Szimfonikus Zenekar nagynevű művészek elképzelé­seit valósíthatta meg. Kórodl András, az Állami Operaház karmestere fölényes biztonság­gal, stílusérzékkel © dotta meg a számára nem túlságosan nagy feladatot S zenekarunk — amely talán most kezd fel­törni a hullámvölgyből — élve­zettel igyekezett megvalósítani a dirigens elképzeléseit Nem törvényszerű ugyan, de ezúttal is élfogódottan kezdett a zenékar. A képességeivel, fel­A baibócsai Hambrus István nemrég váltotta ki az iparen­gedélyét, kőművesként dolgo­zik. Megfelelő keresettel ren­delkezett, családi házat is épí­tett, két kiskorú gyermekének, beteges feleségének eltartása biztosítottnak látszott. Hamb­rus István azonban italozott, keresetének nagy részét ital­boltokban költötte el, részegen üldözte a családját. A községi gyermek- és ifjúságvédelmi al­bizottság nem nézte ezt tétle­nül. Javasolta az apa kényszer- elvonó-kezelését, majd ifjúság elleni bűntett alapos gyanúja miatt följelentést tett. A nyomozás során a Járási ügyész figyelmeztette Hambrus Istvánt. Hambrus megbánást tanúsító magatartására, bün­tetlen előéletére, két eltartás­ra szoruló gyermekére tekin­tettel a nyomozást megszün­tették. Az ügyészség előtt ígé­készlütségável jobban össz­hangban álló c-moll szimfónia csali a harmadik tételben kez­dett kibontakozni. Azt megelő­zően félénk bizonytalanság jel­lemezte zenekarunkat, amely tömör hangzással, a színek egységes visszadásával sem di­csekedhetett. Kár, mert játé­kuk egyébként elmélyült fel­készülésre utalt. De be kell lát­ni: részletekből lesz a kitelje­sedő egész, s ha a hegedűszó­lam péld'ul pultonként más­más fel re ősben játssza ugyan­azokat a hangokat, dallamíve­ket, nem lehet kiegyenlített hangzást és színeket számon kérni. A harmadik tétel len­dülete már fölbátorította mu­zsikusainkat, s a szimfónia vé­gül is visszatalált alkotója el­képzeléseihez. Nehezebb feladatra vállalko­zott együttesünk a Fisz-dúr, Búcsú-szimfónia előadásával. Ez az öttételes remekmű hiva­tásos nagyzenskarokat is pró­ba elé állít. Nem csoda hét, retet tett, hogy a jövőben vál­toztat magatartásán, családjá­val törődik és józan életet fog élni. Nem így tórtánt Később Hambrus István még többet ivott. Ilyenkor a lakás­ban tört-zúzott, feleségét meg­öléssel fenyegette, a súlyos be­teg asszonyt hasiba rúgta. A család rettegett tőle. Számta­lan esetben a késő esti órák­ban az ágyból hiányos öltö­zékben elmenekülték; a teme­tőben, a disznóólban, a pajtá­ban, néhány alkalommal pedig ismerősöknél töltöttek az éj­szakát. Hambrus István pedig, mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt... (Egyébként Hamb­rus ittas állapotban mások nyugalmát Is zavarta, csend- háborítás, botrányos viselke­dés miatt már felelősségre vonták.) Köztudott volt, hogy tizen­hogy ezúttal csak részletei gadhatták meg a halig.. Mégis megsejthető az együtt*, játékából a még' kiaknázatlan érték, amely a hangszercsopor­tok szintkülönbségeinek ki- egyenlítésével, további elmé­lyült munkával, sok próbával és ambícióval felszínre hoz­ható. Az esi legnagyobb élménye a csoda "ver .-ikR ént induló Pe­tényi László előadása volt. Haydn D-dúr Gordo,akaverse- nyét szólaltatta meg, s minde­nekelőtt szinte egyedülálló muzikalitásával, művészi alá­zatának és fölényes technikai biztonságának párosulásával ragadott meg. Olyan virtuozi­tás az övé, amelyet alárendel a zenének, ezáltal korántsem mindenekfölött eluralkodó csillogás. Szép és emlékezetes előadás volt, amelyben Kórodi András vezetésével zenekarunk ;s méltóképpen működött köz­re. J. B. hat éves fiának több esetben szeszes italt vásárolt, a fiatal­korú állandó vendége volt az italboltoknak, ahol ki Is szol­gálták! Előfordult az is, hogy az ital hatása alatt a késő esti ónákban az utcán az apa a fiá­val verekedett; rendőri be­avatkozásra volt szükség. Az asszony gyermekeivel együtt elköltözött, jelenleg is rokonoknál laknak. A kislány több mint egy hónapja nem jár iskolába, az apa viselke­dése miatt nem mernek Babó- csára visszamenni. Az egyedül maradt apa gondtalanul él há­zában, pedig volna miért ag­gódnia. .. Kislánya ugyanis idegbetegség miatt az elmúlt évben egy hónapig kórházi ke­zelésre szorult. Állapota ké­sőbb sem javult, főleg azért, mert menekülésekkor meghűlt és reumás betegséget kapott. Egyébként a tanárok szerint a kislány az iskolában zárkózott* mogorva magatartást tanúsí­tott, nagyon szégyellt© az apjá viselkedését A fiú kisebb lopást követett el, majd később disszidálni akart. Szökési kísérletét azzal Indokolta, hogy nem akar to­vábbra is Ilyen rendezetlen családi körülmények között élni. A Barcsi Járásbíróság Hambrus Istvánt ifjúság elleni bűntett miatt — nem jogerősen — egyévi szabadságvesztésre ítélte, s egyben elrendelte, hogy kényszerelvonó-kezelés- mek vessék alá a börtönben. Dr. Dicső István főügyészségi ügyész Szalad László Nem játék bútor! Szintetikus anyagból ké­szült, különbö­ző módon va­riálható mo­dern bútorok. Nem használt az ügyészi figyelmeztetés Részeges apa a bíróság előtt t4ra egyeskuuá tam, s eszem már a kävetke­levelezés önmagában is nagyszerű szórakozás, mármint annak, «ki szereti. Levelet várni és kap­ni az egyik legjobb érzés. Kü­lönösen föllendíti a képes- lapgyüjtők, lemezgyüjtök gyűjteményét, s előfordul, hogy kapnak egy meghívást, ami minden levelező titkos vágya: »Ha jössz, nálunk lesz szállás, nem kell gondoskod­nod semmiről, s majd együtt megyünk a várba, sétálni, ki­rándulni. Már alig várom.~« Kell ezt ecsetelni, főleg ha egy kislány írja’ Egyszóval ez is a levelezés előnyei kö­zé tartozik. Nem kell szállás, nem kell élelmiszer, sőt tneg sétálni is együtt megyünk — teljes komfort, így öröm nya­ralni. Ebből az elvből kiin­dulva, melyet barátom mir régóta gyakorlatilag is beve­zetett, én is levelezni kezd­tem egy szőke lengyel kis­lánnyal. A Balatonnál is­merkedtünk meg, és néhány órai beszélgetés után rájöt­tem, ő lesz az én ideális le­velezőpartnerem. Igaz, 6 oro­szul jobban tud — én pedig alig —, viszont az ősi Krak­kó városában él, melyet én még nem láttam. Eme okoskodásból kiindul­va, alihogy elutazott, máris az asztalhoz kénysxeritvttsm magam. Levelet írtam. A le­vélből aztán kiderült, milyen művésslélek vagyok, hogy imádom a zenét, milyen ma­gas fokon űzöm a sportot, és az iskolában én vagyok a leg­jobb tanuló. Szerénységem tiltakozása ellenére mindezt szépen papírra vetettem, és máris postára adtam. Nagy isgulások közepette lestem a nos tust mindennap az erkélyről. Röpke két hét múlva boldogan vettem it munkám első gyümölcsét, a választ. Kisebb ceremónia után — kézmosás, fény felé tartva megnírni, papirvágó- kés — felnyitottam. Négy ol­dal sűrűn teleírt papír hullott a lábam elé Estefelé, amikor az utolsó mondatokat fordítottam kis szótárom segítségével, már alig bírtam magammal. »Nagyon boldog vagyok, hogy megismertelek.... hogy elrohant az a néhány óra ... emlékszel még.. ■ 7 Sokat gondolok rád ... Csókol Bo- ssena.r — Ö, de aranyos, hogy emlékszik minden perc­re. A siker teljes — gondol­ta levélen járt. Mindez így ment egész té­len, egész tavasszal. Csak a lelkesedés csökkent, már nem vártam olyan nagy hév­vel a postást, hisz az mindig egy fél napomba került. A tavasz vége felé aztán egyik levelemet már így ír­tam: »Milyen szép a nyár ... Mennyire szeretem az építé­szetet ... Mennyire rajongok az építészeti csodaként emle­getett krakkói templomo­kért ., Veled együtt mindezt megnézni már maga mennyei boldogság ... Alig várom a percet, hogy veled mehessek a Mária templomba... Sok puszit küld Bálint.« Megint csak remegve »ár­tom — itt dől el minden. El is dőlt — minden. A válasz a szokásos rózsa­színű borítékban, fényképek és ké-oeslavok társaságában érkezett. A levelet a megszo­kásnak engedve áhítattá! szorítottam szivemhez és ol­vasni kezdtem. Az elejét még csak értettem: »t,eveted bol­doggá tett... Kanyon jó az ötlet — s itt jött, amit nagyon furcsátlotiam, mintha valami nem stimmelne — beszéltem a szüleimmel, beleegyezésü­ket adták... A Mária temp­lomba jogunk majd menni, ahogy te is írtad. A rokono­kat is értesítettem... Gye­re ... Várunk... Milliószar csókol a te Bozsenkád«. Mikor a végére értem « fordításnak, izgatottan töröl- getni kezdtem verejtékez ar­comat, remegő lábakkal ki­botorkáltam a konyhába, s megittam egy nagy pohár hi­deg vizet. Ez úgy ahogy meg­nyugtatott. Hisz ez a kislány az esküvőnkről ír, vagy csak én értem így? Újra nekiül­tem, de az eredmény ugyan­az. Ah, biztos megint elnéz­tem — legyintettem idegesen, s nyugalmat erőltetve ma­gamra, aludni tértem. Majd holnap az orosz tanárommal együtt alaposan átnézzük. S átnéztük, ö is megerősí­tette óvatos föltevéseimet, s örömmel gratulált. Miután ki- szédelegtem szobájából, ha­tároztam. Még egy levelet írok, amelyben közlöm a fél­reértést, s végien búcsút ve­szek Bozsenkámtól. Inkább soha ne lássam o.z öreg Krakkót és a csodásadra- bp menő templomait — leg­alábbis ezen az áron. ne... Győri András SOMOGYI NÉPLAr Szombat, 1969. december 20. B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents