Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
ÜNNEPIMEGEM A LATINKA MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN Vörös szegfűk az elesett hősök sírjain Koszorúzás (Folytatás az 1 oldalról) megalázásának korszakát. Új korszak nyílott, amely most már örökre és visszavonhatatlanul a munkásak kezébe adta a város irányítását. A megyei pártvezetés időben kiadta a jelszót: »Városunk továbbfejlesztésének alapvető feltétele az intenzív iparosítás.-« A nagyobb arányú iparosítás pozitív hatást váltott ki, másik oldalon azonban jelentkeztek a gondok is. Ismeretes, hogy nemcsak az iparosítás, hanem a kommunális helyzet tekintetében is ' nyomasztó örökséget vett át városunk lakossága a letűnt tőkés rendszertől. A lakások nagyobb része egyszobás volt. Ezeknek több mint 20 százaléka vályog, vert földből készült. 94 százaléka földszintes. 50 százaléka korszerűtlen volt. Hozzá kellett látni a meglevő lakásalap megóvásához, az úi lakások építésének előkészítéséhez. Készültek a városrendezési tervek, épültek az új lakások. A megindult iparosítás szívóhatására erőteljesebb lett a lakosság városba való áramlása, s ez növelte az amúgy is igen nehéz lakás- helyzet és ivóvízellátás gondjait Mindezeket világosan látta a városi vezetés, próbált is erőfeszítéseket tenni, megnyugtatóan azonban csak az 1966. évi megyei pártértekezlet határozott segítségével és központi támogatással tudtunk elegendő vizet adni Kaposvárnak. De hozzátehetjük, hogy az említett rendkívül fontos tény mellett a vízellátás gondjait a város üzemi dolgozóinak, úgyszólván az egész lakosságnak egyértelmű megértésével és támogatásával, társadalmi munkájával tudtuk megszüntetni. A múlt évben városunkba bevezették, a párt- és tanácsvezetés támogatásával, a gázt is. Somogyi József ezután megállapította: a leglényegesebb, hogy városunknak már vannak komoly üzemei, gyárai. Van munkásosztályunk! A párt vezetésével kiváló munkásaink, szorgalmas termelőszövetkezeti parasztságunk és nagyszerű értelmiségünk közös munkájaként épül a szocializmus! A megyei pártbizottság 1964- ben meghirdette a »Tegyünk többet Somogy ért !«-mozgalmat A program célja, hogy a korábbihoz képest mindenütt: üzemekben, hivatalokban, városokban, és falvakban az eddiginél jobban ismerjék meg a fejlesztési célkitűzéseket, hogy még nagyobb odaadással dolgozzanak megvaló- sitásukom. Ez a nagyszerű program az egész megyében — így a mi városunkban is — teljes megértésre talált. A nagy érdeklődést őszinte, lelkes cselekedetek követték, és méltán mondhatjuk, hogy városunk fejlesztésében jelentős dátumnak számít 1964. A városi pártbizottság első titkára leszögezte, hogy az 1965. február 8-i határozat alapján városunk minden ágazatára megfelelő fejlesztési tervet, elképzeléseket dolgoztunk ki. Ennek megfelelően a város területén a felszabadulás óta a legintenzívebb városfejlesztési munka - indulhatott meg. Azóta épültek nagyobb számban üzemek, gyárak, iskolák, középiskolák, felsőfokú technikum, azóta rendeződött városunk ivóvízellátása is. A lakásépítés meggyorsult, létrejött a csatornahálózat és bővítésének feltételei, a földgáz behozatala stb. Mindez olyan állapotokat teremtett városunkban, hogy lényegében teJ- jes a foglalkoztatottság. — A továbbiakban még magasabb mércét kell állítanunk magunk elé. A város tervszerű, arányos fejlesztésére megvannak az elképzeléseink, amelyeket — mondotta Somogyi József elvtárs — közös összefogással, akarással meg is tudunk valósítani. A városi pártbizottság első titkára kiemelte, hogy további gyárak építése, bővítése van folyamatban, s napirenden van városunk Toponárral és Kaposfüreddel való egyesülése. A tervek teljes megvalósításáért a városi párt- és tanácsvezetés mellett mindnyájunknak érdemes az eddigieknél nagyobb odaadással dolgozni, mert valamennyiünk életét szebbé és boldogabbá teszi. — A felszabadulás ténye mellett 25 esztendős fejlődésünk elválaszthatatlan a Szovjetunió barátságától és segítségétől. Ha lehet, az elmúlt 25 év tanulságait fontosságuk szerint rangsorolni, közülük kétségtelenül a legfontosabb: szövetségünk, barátságunk a Szovjetunióval. Külön öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy nagy ünnepünkön sorainkban köszönthetjük a szovjet nép küldötteként testvérvárosunkból, Kalinyinból érkezett kedves vendégeinket és a szovjet hadsereg képviselőit. — Kérjük, vigyék magukkal Kaposvár valamennyi dolgozójánál?: forró, testvéri üdvözletét, és azt, hogy városunk lakossága soha nem felejti el azt az áldozatos segítséget, amelyet a nagy Szovjetunió megyénk és városunk felszabadításakor nyújtott, és azóta is nyújt. Kedves Elvtársak! Adjon ez a mai ünnepség biztatást, ösztönzést további munkánkhoz, legyen újabb sikereink forrása, mélyítse tovább barátságunkat a nagy Szovjetunióval. Éljen december 2-a, városunk felszabadulásának 25. évfordulója! Éljen a felszabadító Vörös Hadsereg! Éljen az SZKP és az MSZMP megbonthatatlan egysége! Éljen és viruljon a szovjet és magyar nép örök, testvéri barátsága! Éljen, a béke és a szocializmus! Az ünnepi beszéd után V. M. Belcsenko, a kalinyini pártmunkásküldöttség vezetője szólalt fel. a Szabadság parki emlékműnél V. M. Belcsenko felszólalása — Drága magyar barátaink! Drága testvéreink! Engedjék meg hogy az SZKP Kali- nyin területi Bizottsága, a Kalinyin területi Tanács végrehajtó bizottsága és minden kalinyini nevében szívélyesen kö. szentsem önöket és a megye egész lakosságát e nagyszerű jubileum alkalmából. Mi nagyon jól tudjuk, mit hagytak maguk után a fasiszták. Éppen ezért nagy öröm számunkra, hogy ma —> bármerre járunk — mindenütt újjászületett, virágzó városokat és fal- vakat, fejlődő üzemeket és tsz-eket látunk, jelentős művelődési eredményeket tapasz, tálunk. S mindez az MSZMP vezette dolgozó nép erőfeszítésének gyümölcse. A Kalinyin területi Pártbizottság másodtitkára ezután arról beszélt, milyen eredményeket ért el a Kalinyin terület, amely Vlagyimir Iljics Lenin születésének centenáriumi ünnepségeire, a fasiszta Németország felett aratott győzelem huszonötödüí évfordulójára készük — Ma, amikor együtt ünnepeljük ezt a nagyszerű ünnepet, önkéntelenül arra gondolunk, hogy mi, szovjet emberek, gondolatainkban és törekvéseinkben akkor is együtt voltunk önökkel, magyar kommunistákkal, amikor 1941 decemberében Moszkva alatt az első nagy csapást mértük a fasisztákra, felszabadítva Ka- linyint és a megye nagy részét. Együtt voltunk önökkel 1944 decemberében is, amikor Kaposvár felszabadításáért küzdöttünk, amikor a Margit-vo- nalban Somogy megye, Magyarország teljes felszabadításáért harcoltunk. Együtt voltunk a helyreállítás nehéz éveiben, és végtelenül örülünk, hogy ma is együtt vagyunk, amikor népeink mind gyorsabb ütemben haladnak a szocializmus, a kommunizmus felé. A kalinyini pártmunkásküldöttség vezetőjének magyarul befejezett felszólalását vastapssal fogadták az ünnepi megemlékezésen részt vevők. Ezután V. M. Belcsenko a ka- linyiniak nevében vörös mappába kötött emléklapot, s egy hatalmas kristályvázát nyújtott át Somogyi Józsefnek, a városi pártbizottság első titkárának. Felszólalt az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok képviselője is. s Lenin életéről készített képsorozatot adott, a városi pártbizottság első titkárának. A kalinyini pártmunkásküldöttscg megkoszorúzza az emlékművet. Rostás Károly városi tanácselnök zárszava után Somogyi József átadta a város dolgozóinak ajándékát V. M. Belcsen- kónak, a kalinyini pórtmun- Kásküldöttség vezetőjének és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselőjének. Az ünnepi megemlékezés első része az Inter- nacionáléval fejeződött be. Szünet után a Tanítóképző Intézet kórusa, a Táncsics Mihály Gimnázium irodalmi színpada és a Vikár Bála kórus bemutatta jubileumi műsorát A felszabadulási ünnepség- sorozat a városi tanács nagytermében megrendezett fogadással fejeződött be. Feszes vigyázzban állt díszőrséget két-két honvéd, rendőr és munkásőr a behavazott fák fölé magasodó szovjet emlékmű lépcsőjén. A fehér obeliszk előtt több száz kaposvári állt, ott voltak közöttük a város felszabadulási ünnepségsorozatára érkezett szovjet, nagykanizsai, siófoki vendégek is. A Vaszüij Mihaj- lovics Belcsenkónak, a Kalinyin területi Pártbizottság másodtitkárának a vezetésével megyénkben tartózkodó kalinyini pártmunkásküldöttség is. A honvédzenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, majd Balázs Nándor, a városi KISZ-bizottság titkára lépett a mikrofonhoz: — Gyorsan repülnek a mozgalmas évék, de korunk eseményeinek sodrában sem fakul az eleven emlék, nem lazul a hála és a szeretet ezer szála, amély a felszabadítókkal összefűz minket. A mai gyermekek már csak tankönyvekből, az idősebbek elbeszéléseiből ismerik a grófok, bárók, zsellérek és cselédek világát. Számukra természetes, hogy szüleik és ők maguk elegánsak, jól öltözöttek; hogy óvodában lehetnek, iskolába járhatnak, gond nélkül tanulhatnak; hogy a nyári szünet egy részét a fenyvesi táborban tölhetik; hogy tízórait visznek magukkal, szinte naponta kerül hús a tányérukba otthon vagy a napköziben, hogy cukorkát, csokoládés gesztenyepürét ehetnek. Nekik természetes, ami most van: munkáshatalom. Negyedszázaddal ezelőtt a dicsőséges szovjet hadsereg vöröscsillagos katonái vérük hul- latásával, életük feláldozásával harcoltak a szabad Magyarországért. Szabadságunk, a szűkebb hazában; Kaposváron 1944. december 2-án született, de bölcsőjét 1919-ben Latinca és harcostársai készítették. A 133 tündöklő nap után, amikor egyre hidegebbek, egyre söté- tebbek lettek az éjszakák, annál jobban megforrósodtak az emlékek és kifényesedtek, tündököltek. Ahogy időben távolodott a somogyi tizenkilenc tavasza, úgy került hozzá lélekben mind közelebb a nép; emléke nemcsak megmaradt, hanem növekedett — óriás l'.tt. Forradalmár alakjai: Latinca Sándor. Tóth Lajos, Krénusz János és a többiek ott éltek az eszmélő gondolatok mélyén. December elsejének éjjelén a szovjet csapatok már Kaposvár közelében voltak. Mi~t!'a hallották volna a költőt: »Előre, Lenin katonái/« Másodikán az 57. szovjet hadsereg 6. gárda lövész hadtestének 10. gárdahadosztálya bevonult a városba. A vöröscsillagos katonák harca városunk szabadságáért véráldozattal járt. sok harcosnak jutott vöröscsillagos fejfa a somogyi földön. A fejfák körül azonban új élet fakadt. A szabadságot Lenin eszméinek katonáitól kaptuk, de a hatalomért nekünk kellett megküzdenünk. Akik a szabadság első nap- iaiban születtek, már feln'tt emberek. Visszatüéntve a megtett útra, a jo"os nemzeti büszkeség mondatja velünk: Emléktáhlaavatás a városházán Kaposvár felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából bensőséges ünnepségre került sor tegnap reggel a városházán. Emléktábla- avatóra jöttek össze a megye és a város vezetői, az üzemek, gyárak dolgozói, az iskolások és a Vaszilij Mihajlovics Belcsenkónak, a Kalinyin területi Pártbizottság másodtit- kárán.ak vezetésével megyénkben tartózkodó kalinyini delegáció tagjai. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után egy szavalat következett, majd Rostás Károly, a városi tanács vb-elnöke mondott ünnepi beszédet. — A város sorsfordulójára emlékezünk — mondotta —, arra a napra, amikor nem hódítóként, hanem felszabadítóként lépett hazánk földjére a szovjet hadsereg. Mindaz a küzdelem és erőfeszítés, amit ötvenegy évvel ezelőtt Latinka Sándor és társai kezdtek el egy szebb és boldogabb jövő megteremtéséért, ezen a decemberi napon válhatott megvalósíthatóvá. elérhetővé. Ka- , posvár dolgozói márványtáb- i lába vésték örök hálájukat a szovjet nép, a Vörös Hadsereg katonái iránt. A fehér selyemlepel lehullott a márványtábláról, amelyen a következő szöveg áll: «■1944. december másodikan szabadította fel városunkat a dicsőséges szovjet hadsereg. Kaposvár lakossága hálával emlékezik a hős felszabadítókra. 1969. december 2.« Az emléktábla leleplezése után a tanítóképző gyakorló iskolájának leánykórusa énekelt, majd a kapu alatt és kint az utcán összegyűlt emberek együtt énekelték el az Internacionálét. élni tudtunk a megkapott szabadsággal. Most, ebben az ünnepi pillanatban nem szólhatnánk ilyen büszkeséggel huszonöt év eredményeiről, ha azok a szovjet hősök, akik itt, az emlékmű körül, és azok több százan, akik jeltelen vagy vörösfej- fás sírban alusszák örök álmukat, nem áldozzák érettünk a legdrágábbat: fiatal életüket. Akik a harcban névtelenül ottmaradtak a földön, akik nem állhatták fel többé, hogy tovább és tovább vívják harcukat, azoknak emlékezetére álljanak itt Julius Fucik sza ai: «,Szeretném, ha tudnátok: ezek a hősök nem voltak névtelenek. Emberek voltak, akiknek volt nevük, volt arcuk, voltak vágyaik és voltak reményeik, s éppen ezért a leyutolsónak a fájdalma sem uoít semmivel sem kisebb az elsőénél, akinek a neve fennmaradt. Szeretném, ha olyan közelállónak ereznétek őket, mint ismerőseiteket, rokonaitokat, mint önmagátokat.« Az ünnepség színhelyére ekkorra érkeztek meg a kaposvári pajtások az emlékstafétával, s az elesett szovjet tüsöknek emléket állító obeliszk alatt nyújtották át a toponári úttörőknek. Ezután a munkás gyászindu- ló hangjai mellett elsőként a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és a városi tarács nevében Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, Rostás Károly, a városi tanács vt-elnöke helyezte el a hála és a kegyelet koszorúját az emlékmű talapzatán. Ezután a kalinyini pártmunkásküldöttség, a ha ánk- ban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselői, a városi KISZ-bizottság, a megyei földhivatal, a KIOSZ megyei és városi szervezete és a Petőfi iskola nevében koszo- rúztak. Hosszú sorokban KlSZ-esek és úttörők indultak meg az emlékmű felé. A fiúk és a lányok virágcsokrokkal halmozták el az emlékmű talapzatát. Az úttörők egy-egy vörös szegfűt tettek minden sírra, s vigyázzban megálltak a városunk, a megyénk szabadságáért _ vérüket hullató hősök pihenő- ‘| helye előtt. A koszorúzási ünm pség az Internacionáléval fejeződött be a Szabadság parkban. A f jlszabadui ás negyedszázados évfordulója alkalmából megkoszorúzták a Keleti temetőben lévő szovjet hősi emlékművet is. Keleti szél fújt ezen a napon. Keleti szél, mint húsz >nöt évvel ezelőtt. A parkbn tiszta szívből emlékezett az újjászületett város a szabadságot elhozó hős szovjet katonákra. SOMOGT! NÉPLAP Szerda, 1969. december 3.
