Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-15 / 265. szám
OLVASÓ NÉPÉRT Ag NEHÉZ VOLNA SZAMBA VENNI, hányféle mozgalmat Indítottunk, a legkülönbözőbb oélok érdekében az elmúlt negyedszázad alatt Ezen belül jónéhány jut a művelődésügy egyes területeire, így az olvasás buzdítására Is. Nemes törekvéseikhez nem is férhet kétség. Az sem vitatható hogy bizonyos művek felé fordította egy nagyon csekély számú olvasó figyelmét a József Attiláról elnevezett vagy az azt megelőző könyvbarát-mozgalom. De ezzel még nem hiszem, hogy számottevő lenne azok száma, akiket bármelyik mozgalom rendszeres olvasóvá nevelt A kérdés ugyanis, a műveltség általános emelése sokkal összetettebb annál, semhogy egyetlen mozgalom — kiemelve egy területet az egészből — lényegesen lendíthetné a megoldás felé. Hadd bocsássam előre, hogy a könyv-, illetve olvasásközpontú művelődés fenntartás nélküli híve vagyok. Hivatásom szerint is ennek érdekében szeretnék mennél eredményesebben munkálkodni. Felvázoltam már munkatársaimnak, az iskolák igazgatóinak az önálló könyvtárszobával rendelkező iskola képét — ahova a szaktárgyi órákról vezetne az út —, felsorolva a különböző tárgyakhoz kapcsolódó kötelezően és javasol tan beszerzendő művek listáját Az oktatás feltételedről tájékozott olvasó ismeri a vá- aszokat: a könyvtárfejlesztésre fordítandó csekélyke összegeket, a helyiségek, berendezések hiányát, a többi tárgyi nehézségeket. Emiatt még hinnék a mozgalom életrevalóságában, mert nem ez a vitaindító cikkben elmarasztalt tétova várakozás legfontosabb oka. A lényegesebbekről azonban majd alább. Előbb azonban hadd mondjam el, hogy én inkább a művelt népért mozgalomnak nevezném e tiszteletre méltó törekvést, hiszen az olvasás — pontosabban a tudatos olvasás — mindenféle ismeret- terjesztés alapja. Nem pótolja semmi a betű hatását, sem a vizuális megjelenítés, sem a szóbeli előadás, csupán kiegészíti. Az olvasási kötődés nélkül osztott ismeretek nem számíthatnak kellően mély és tartós befogadásra. Ezért oiy nagy az ellentmondás a gálya nem olvasó felnőttek körében végzett ún. »TIT-előadások« száma, az általuk közölt ismeretanyag mennyisége és azoknak a hallgatóságnál való tudatosulása között. Ezért nem értheti meg például a Tv Tudományos tudakozódó című műsorát a néző az Elet és Tudomány és más szaklapok az adott témáról szóló írásainak olvasása nélkül. ŐSZINTÉN — ÉS NEM DIVATBÓL vagy »hivatalból« — vallom tehát az olvasás meghatározó szerepét a művelődésben. Mégsem vártam a jelenleginél többet e mozgalomtól, mert: 1. A gyermekek jelentős része — tantervi, módszertani hi'ba? — nem tanul meg kifejezően olvasni a nyolcadik osztály végére. 2. A magyar nyelvi, irodalmi oktatásunk érzelemszegény, mivel a szemelvények többsége bizonyos műfaji, stilisztikai példaként szolgál. Köti a nevelőt; sok a bonyolult, unalmas olvasmány is, és egy részük egyébként is meghaladja a gyermekek érdeklődési és értelmi szintjét. 3. A gyermekeket érő — a szülő felelőtlensége miatt csaknem válogatás nélkül — vizuális hatások lekötik szabad idejük jelentős részét. S közben Hszoknak a nagyobb erőfeszítést igénylő olvasásról, 4. A szülők többsége sem olvas igényes műveket, mert igényeit kielégítik a tv-fil- mek és egyéb — érdekes, ízim galnias — műsorok, s emellett a szórakoztató irodalom termékei. 5. A pedagógusok többségének olvasottsága — nyersen megírta egy tanítónő az Elet és Irodalomban — alkalmatlan arra (enyhén szólva), hogy a gyermekek figyelmét a .könyvek felé irányítsa. Különösen tájékozatlanok nevelőink az ifjúsági irodalomban. 6. Azoknak sem vált életelemükké a könyv, akik — politikai, tömegszervezeti vezetők lévén — emberek sokaságával érintkeznek, irányítják az ízlésüket, hatnak gondolkodásukra. Többen elmondták: a felnőttkori tanu- 1 Is hosszú, keserves esztendei alatt megcsömörlöttek az olvasástól. S az a bizonyos tudatosság! A vitaindító cikk klubokat, műkedvelő művészeti közösségeket emleget. HADD KÉRDEZZEM MEG: a többnyire rendszertelenül működő klubok alkalmasak-e arra, hogy a mozgalom bázisává legyenek? A műkedvelő csoportokról pedig talán ne is szóljunk. Könyvbarát-bi- zottságot? Egyszer már volt. Könyvtár? — Ez a hivatása. De a cikkíró hangsúlyozza, hogy nem kizárólag ezekre az intézményekre gondol. Nem tudom ... Senki zokon ne vegye, de sötéten látom e mozgalom jövőjét. Mindez azonban nem gátol meg abban, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek sikere érdekében. Paál László Klubhönyvlárak a siófoki járásban A másik két intézmény már az új koncepció szerint épült fel. Tehát nem a nagyterem a legfontosabb, nem az a középpont. De nézzük, ezek klub- könvvtárak-e valóban? Telekiben két szép, emeletes modem épület egymás mellett. Az egyik a művelődés otthona: mozdto- rem színpaddal és két öltözővel. (Ez utóbbit évente két-há- rom alkalommal használják.) A földszinten könyvtári szoba; úttörőszoba; KISZ klubhelyiség televízióval. A másik épületben székelt a községi tanács. Nemrégen azonban kör- zetesítettek, s így megüresedett. Emeletén van a tv-terem, 'amit általában idősebbek látó gatnak a hétvégen, jobbára. Halász Pál, a falu népművelője mindent elkövetett, hogy ide, az emeleti klubhelyiség mellé költözhessen a könyvtár is. Hiszen a népművelés érdekei ezt követelnék meg. A községi vezetők azonban másképp látták helyesnek. A tsz- irodák költöztek a tv-klubhe- lyiség mellé, az emeletre meg az orvosi rendelő és a betegek várószobája (!). A könyvtár maradt a tenyérnyi szobácskábán. Az intézmény csak meghatározott napokon tart nyitva Egyébként csak akkor, ha szólnak, esetleg... Szerdán este könyvtár, pénteken mozi. A fiatalok havonta egyszer tartanak foglalkozást a klubhelyiségben. Egyéb összejövetelük alkalomszerű ós szórakozás jellegű, általában hétvégén. Helyiségük berendezése a szokásos néhány asztal és szék. rideg, barátságtalan. Pedig volna igényük arra, hogy találkozzanak, beszélgessenek egymással máskor is. Például egy-egy tv-adás után. Szép, emeletes modern épület a falu szívében. Halász Pál nyugdíjas pedagógussal az eshetőségeket latolgatjuk. Itt, a 380 lakosú Telekiben a művelődés helyiségeinek a száma nem kevés. (Sőt, a tanács elköltözése óta — a lélekszámhoz viszonyítva — szokatlanul sok is.) Mégis kevés. A klub és szakköri helyiségek nincsenek otthonosan berendezve. Ezenkívül a népművelés korszerű, kis csoportos foglalkozásaihoz megfelelően tágas helyiségbe kellene juttatni a könyvtárt; olvasóval, folyóiratokkal, napilapokkal — ami szintén hiányzik. Pedig azt se mondhatjuk, hogy az illetékesek nem támogatják a falu művelődését. A tanács 10 000, a helyi tsz 4000 forinttal járul hozzá évente az intézmény fenntartásához. Mi hiányzik akkor? Olyan szemléletre, olyan erkölcsi támogatásra is szükség — Mennyi az alma? — öt ötven. — Nem sok ez egy kicsit? — De fiam... nézze meg! Ez első osztályú, a csemege- boltban sem különb. Az »Első osztályú Alma« piros felével mosolyog felém — öt ötvenért. — Ennyiért nem kell. .. Másutt kettőnyolcvan. — Akkor vigye két forintért, mert már megy a vonatom!... Az »Első osztályú Alma« másik felén nagyot nevettek a pajzstetvek. Ha a világpiacán ennyit zuhannának az árak néhány másodperc alatt, az csoda lenne. De itt természetes, mert megy a vonat, nem éri meg visszavinni a két arcú almát. Hallgatom az árajánlatokat: két forintra, kettőnyolcvanra mindent le tudnék alkudni. És közben azon tűnődöm, hogy az Délelőtt a kaposvári piacon Aruk és arcok idén milyen jó volt a termés. — És a körte? — Igen finom .. . Vegyen belőle! Kilenc forim egy kiló. Itt már nem alkudozom, úgy tűnik, mintha a körte ínyencfalat lenne a kaposvári piacon, legalábbis az ára ezt mutatja . . Csomagolástechnika Nyüzsög, kavarog a Piac már reggel öt óra óta. Túró. tejföl; tojás, tutyi, zsebkés. Minden, ami kel!. (Valóban kell?) A pecsenyések előtt hosszú sor áll, hurkailhu tölti meg a levegőt. És egy öregasszony kosarában kedves ismerősre bukkanok. Naspolya . .. — Hát igen, ez elég ritka ma már. De azért szeretik. Kecske és káposzta — Mondd csak — fodult felém Péter, miután nagyot kortyolt a Veronika presszó kitűnő feketéjéből. — Hogyan is szorzunk emeletes törtet emeletes törttel? — Mi? Micsoda? — Azt kérdeztem: hogyan szorzunk emeletes törtet ameletes törttel. — Fogalmam sincs — hebegtem csodálkozva. — Még a földszintesre sem emlékszem. Miért jutott ez most az eszedbe? Nem érzed jól magad? A fejed fáj? — Másfél óra múlva — vetett unott pillantást a kar- arájára Péter — vizsgáznom leéli matekból. Talán hallottál róla, van egy rendelet, miszerint bizonyos beosztásban lévőiének bizonyos képesítést kell megszerezniük. Nos. ón pillanatnyilag a technikum levelező-tagozatán folytatom tanulmányaimat. Csak azért érdeklődtem az imént, hogy mégse álljak ot úgy, mint új borjú a kapu előtt. Nagyon zse- nánt. De talán a négyzet- gyökvonásról elárulnál valami közelebbit? Nem kell sok. Néhány jellemző apróság, szakszerű intimitás. — Te szerencsétlen! — kiáltottam. — A számtannál nincs bájcsevegés. Ha nem tudod az anyagot, úgy elhúznak mint a sicc! — Nyugodj meg! — csi- tított szelíden. — Tökéletesen igazad van. Persze, hogy elbukom. Egy árva mukkot sem tanultam. — De az ég szerelmére, mi lesz akkor veled? Elbocsátanak? Alacsonyabb munkakörbe helyeznek? — Gyerek vagy — legyintett derűsen. — Miért csinálnának ügyet belőle? Hiszen a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. — Nem értem. Ki itt a kecske és ki a káposzta? — Mind a kettő én vagyok — felelte Péter büszkén. — Mint kecske, jóllakom, mert tanulmányi pót- szabadságot kapok, munkaidőkedvezményt és mentesí-> test minden társadalmi, kötelezettség alól. Ha el is vágnak a vizsgán, mint káposzta, jövőre is beiratkozom, megmaradó!«; a vállalat oktatási kimutatásaiban, növelem a szervezett tanulásban részvevő,' ’ kiművelt emberfők sokaságát. Ez jó pont a felsőbb szevek előtt. — De hát ezt nem húzhatod a végtelenségig. Osztályt csak egyszer ismételhetsz. — Egyfajta iskolában — igen — bólintott. — De van fogalmad arról, hogy nálunk hányféle technikum, egyetem, főiskola működik? Mint égen á csillag! Mindegyikbe eljárogatok majd egy kicsit. Nyugdíjig kifutja. — És mit szól ehhez a vállalatod?-r Mit szólna? örül, mert látja, hogy töröm magam, iparkodom, évöl évre nekirugaszkodom valamilyen tanulásnak, maradéktalanul megjelenek minden vizsgán. Hogy nem engednek át? Istenikém, az élet tele van buktatókkal. Ebből nálunk igazán nem csinálnak ügyet. — Hát miből csinálnak íjálatok ügyet? — Abból — borult el Péter tekintete —, ha valamelyik mgeátalkodott, lusta fickó nem vállalja a továbbképzéssel járó munkát és áldozatokat, nem iratkozik be sehová. Az ilyen számára az-, tán nincs kegyelem. Irgalmatlanul elkapják a frakkját. Nem szeretnék a helyében lenni. Brr! Kürti András — Honnan hozta? — Az Iván fali egyről, kedves. Kér belőle? Hat forint kilója. — Fél kilót. Lehajol, és a földről fölemel egy papírdarabot (Ennek az lesz alkalmi egzisztenciája, hogy csomagolnak bele.) Lehet, hogy az előbb még rajta állt az öregasszony. így aztán búcsút veszek mégis a kedves régi gyümölcstől. Aki egész életében ide járt... Áruk és arcok. Már délelőtt van. A rekardáru a baromfi, a tojás, a tejtermék már elfogyott. Koszorút, színes kendőt és rothadt almát még lehet kapni. Egy asszony előtt kis zacskóban tarkabab van. — Kér belőle? Már alig van. — Csak ezt hozott? — Meg egy kis hagymát. De sietnék, mert vonattal jöttem... — És érdemes volt? — Hát, nemigen, mert a hagyma ragyon olcson ment el. — Mióta jár a piacra? — Lánykarom óta. Régebben hoztam mást is, most csak ez van. Megszoktam már, hogy ide járok. Ha piaci nap van, nem tudnám megállni, hogy föl ne üljek a vonatra. Azt mondta a menyem a múltkor, hogy a véremben van már nekem . . . ... és aki most árul először A bejárat mellett áll, kissé idegenül, kissé zavartan. Idősebb asszony, látszik, hogy nem kofa. csak alkalmi árus itt. Orkándzseki lóg a karján. — Négyszáz forint. .. — Hiszen ez többet is megér ... — szalad ki a számon. Egykedvűen felel: — Lehet, mégsem vették meg, látja. — Kié volt? Egyszerre beszedéssé vált. Erősödött a hangja, elszürkült az arca és szinte kiabált, úgyhogy sokan felé fordultak. —- Kié volt?! A fiamé! Az átkozotté. De itthagyott, sajnálta, hogy el kell tartania az anyját! Itt hagyott öreg koromra. Mit csináljak, kihozom az ittmaiadt cuccát eladni... Lassan uralkodik magán. Egyik kezével szinte tépd a ruhadarabot míg a másikon lágyan tartja a fia kabátját. Silver van — somogyi bicska nincs A piac tele van ődörigókkel. Olyanokkal, akik mindent tudnak. És valóban sok mindent tudnak ... — Nekem elhiheti, hogy csal: az élelmiszerek mennek itt már. Nézze végig a bazároso- kat! Megnyalják az ujjúkat minden vevő után. Máskor alig lehetett hozzáju t; férni. Most örülnek, ha valaki feléjük néz .. . Azt hiszem, igaza van. A ke- fés és a tutyis rendkívül őszinte volt, és nosztalgikus egy kicsit. A gyári termékekkel nemigen tudják már tartani a versenyt. — Ezt nem is tagadjuk — mondta az egyik —, mert ők olcsóbbak. Ide csak azok járnak vásárolni, akik megszokták, hogy a piacon vesznek mindent. És ézek egyre kevesebben vannak • • • A késes kiskereskedő meglepődött kérdésemen. — Somogyi bicska?! Nem keresi azt már senki, uram ... Valamikor? Hát persze, hogy árultunk, de hát kinek kell az most már? Parancsol Silvert vagy Wilkinsont? Ez most éppen van ... Jólesett hallani, mert az illatszerboltban is ritkán kérdezik meg ezt a vásárlótól. A másik késes előtt nagyba- juszos cigányember áll. mellette a felesége Az eladónő ránéz, és kemény f')gású tört mutat. Elnevetik magukat, és az asszony megszólal: — Nem tor kell, hanem kanál meg villa. Azt mutasson! Tröszt Tibor volna, mellyel a szükséges korszerű feltételeket is megteremthetik Telekiben. Kisbárapátiban nemrégen avatták fel a szép új klubkönyvtárat. Takaros moziterem, tágas — kiselőadó- teremnek is alkalmas — klubhelyiség s vele szomszédosán egy szabadpolcos könyvtárhelyiség. Valamennyi berendezve vadonatúj bútorokkal. De úgy látszik, egy kicsit túlságosan is új ez az intézmény. Ottjár- tunkkor még nem tudtak semmiről beszámolni, ami mai volt, inkább arról beszélgettünk, ami lesz ebben a szép új épületben, »őrségváltás« elótt állnak: Bogdán Jánosné nyugalmazott pedagógustól januárban veszi át az intézmény irányítását Tóth Lajos, a helyi általános iskola tanára, akinsk a vezetésével 30 tagú felnőtt- kórus működik a faluban. A fiatalok irodalmi műsorral készülnék a felszabadulás ünnepére, december 3-ra. Apáti Irén tsz-köny velő. a KISZ-vezetoség tagja. Agilis, tettrekész kislány, tele ambícióval. Ö igy látta: »Mi mindent lehetne itt csinálni: Az ifjúsági klubban és ezen kívül is. Péld ául sok a fiatal házas a faluban. Jó volna telük is külön csoportot, klubit alakítani — sok érdekes programmal és elképzeléssel. De el kell hoznunk ide az öregeket is akik a falu múltjáról mesélnek a ’mai fiataloknak! Sokféle elképzelésünk van, de eddig nem volt hol megvalósítani. Most már a feltételek adottak ... « Ügy erzam, ez nemcsak Ígéret nemcsak lelkes, fiatalos cselekvőkészség. Olyan erő is. amely nélkülözhetetlen támasza a népművelőnek, a klub könyvtár vezetőjének ahhoz, hogy pezsgő, eleven életet teremtsen a falu művelődésének otthonában. Négy klubkönyvtárban jártunk. Különböző okokból a feladatát egyik sem tölti be rendeltetésének megfelelőm, Néhány tanulságot azonban érdemes levonnunk. A tárgyi feltételek részben megvannak. Am meglehetősen szétszórtan, kihasználat'ami). Hiányzik a klubhelyiségek kellő, otthonos berendezése; és négy közül csupán egynél találtuk megfelelően tág:« helyiségben a szabadpolcos könyvtárat. Itt, ezen a két ponton kellene az első lépéseket megtenni az alapvető feltételek biztosításához. Több helyütt bővítést, illetve új könyvtár vagy klub építését tervezik. Az elképzelésekben azonban még nem érvényesülnek a ■ népművelési szempontok, tehát a korszerű, kiscsoportos. személyekhez szóló népművelés célkitűzés i. törekvései. Ebben elsősorban a helyi tanácsi és gazdasági vezetők szemléietmődositárá’. a volna szükség. Ami biztató: a népművelő . a blubkönyvtárvezetók áita1 ban helyesen látják, mit keli- - ne tenniük. Más kérdés, hr; y helyi vezetők sok helyen : :• csupán a »kultúróst« lát.j: '■ népművelőiben, és nem azt u személyt, aki a falu széllé ■ i átalakításában kulcsfontosságú ember kell, hogy legyen. Walünger Endre SOSIOGI! NÉPLAP •rombat, 1969. nor ember 15.
