Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

Iskolai magyartanításunkról Hasznos szemléletváltozás Gyula is. (A Nyugat nemzedék prózaíróit még ma is keve­sebben ismerik, s ami fő: ol­vassák.) Nem napjainkban nyílt sebek ezek tehát, s nem is somogyi eredetűek, hiszen egy-két ország kivételével (pl. Franciaország) mindenütt gond az irodalmi műveltség és anyanyelvi kulturáltság hiá­nya. A javulást sürgetőnek mégis a mi portánkról kell el­indulnia, abból a közegből, mellyel együtt lélegzik. Az ifjúsági olvasók, szín­házbérletesek; a hangverseny- és tárlatlátogatók jó része fel­nőtt korára veszik el a művé­szetélvezők tábora számára: s ez nem elsősorban a felszínes iskolai alapozás, hanem kör­nyezetük érdektelensége miatt történik így. Kiskorúakat ne­velőmunkánkban mindig nagy szerepe van a példamutatás­nak. Oktató-nevelő munkánk nagy segítsége lenne, ha mind­azok, akik értelmükkel mérik fel a világ dolgait, világosan látnák, hogy olvasottságuk, je­len műveltségszintjük megha­tározza gyermekeik — közvet­ve a jövő — szellemi igényeit MILYEN A MEGYE EGÉSZSÉGÜGYI—SZO­CIÁLPOLITIKÁI helyzete, és mennyit fejlődött másfélév alatt, a megyei tanács erre vonatkozó határozata óta? Ezt vizsgálta legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Mind a sokoldalú és alapos beszámoló, mind az élénk vita arról tanúskodott: Somogybán az egészségügyi ágazat fejlődése a legszéle­sebb körben érinti az embere­ket; mindannyiunk közös ügye. S ami az említett hatá­rozat végrehajtását illeti, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke kedvező megállapí­tásra juthatott a vita összege­zésében. A fejlődés ütemét is tekintve — több jogos kritika elismerésével — az egészség- ügyi—szociálpolitikai felada­tok teljesítése arányosan ha­lad a tervben foglaltakkal. Különösen szembetűnőek az utóbbi évek eredményei — többen utaltak erre —, ha visszapillantunk: honnan in­dult és meddig jutott el a megye a .népegészségügy háló­zatának, intézményeinek ki­építésében. Az eredményekről (pl. a siófoki kórházról, Ka­is. Szíjártó István MM Őrjárat a húsboltokban Sok érettségi elnök fog­lalkozott már értékelésében a magyar irodalom oktatásának kérdéseivel. Többen vállalkoz­tak a nyilvánosság előtti szám­vetésre is. Mi a közös ezekben az olva­sott, hallott értékelésekben? A legszembetűnőbb egyfelől az irodalmi műveltség hanyatlá­sa, illetve stagnálása miatt ér­zett aggodalom; nemzeti iro­dalmunk és anyanyelvűnk szeretete, a hit abban, hogy nyelvi kultúránk letéteménye­se nemzeti csinosodásunknak is. Másfelől az, hogy oktatás­ügyünket és ezen belül iroda­lomoktatásunk kérdéseit kí­vülállóként vizsgálják: a va­lóságot egy virtuális valóság­gal szembesítve. A gyakorló tanárok köszö­netét kell e helyütt először megfogalmazni. Köszönetüket az értő és érző elemzésekért, igényes bírálatokért: a tovább­lépés útjának felvázolásáért. Aki szívén viseli a jövő hu­mán műveltségi színvonalát, az foglalkozik a válságjelekkel és töpreng a megoldás különböző lehetőségein is. Aki pedig ok­tató-nevelő munkájában csak a fénnyel találkozott, jó ha most saembesítődött a valóság árnyaival is. Mit mondták ki ezek az ér­tékelések? Vészes az olvasottság hiá­nya! Az új olvasómozgalom támogatása, iskolai könyvtár­ügyünk új alapokra helyezése; közművelődési könyvtáraink nagyobb erkölcsi támogatása lényeges segítséget jelentene. Alacsony diákjaink esztétikai kulturáltsága! A javítás lehe­tőségét én az irodalom ügye mellett, a társművészetek fel­karolásában látom. Külön esz­mefuttatások tárgyául kíván­kozna a képzőművészet, a ze­nei élet, a színházügy, a film­élet problémája. Tény, hogy ezek még mindig nem kaptak méltó helyet gyakorlati eszté­tikai nevelésünkben. Kanyar Józsefnek júliusban, a Somogyi Néplapban megje­lent cikke arra figyelmeztetett, hogy nem foltozgatásokra, ha­nem gyökeres változtatásokra van szükség. Gondolatainak igazságát elismerve, azok to- vábbfűzésére vállalkozom. Az iskolai esztétikai ne­velés mindig meghatározottja volt az adott »felnőtt« esztéti­kumnak. Nem hiszem, hogy helyes lenne és főként célra­vezető, ha az oktatási kérdé­seket elválasztanánk a felnőt­tek kulturális színvonalának, igényeinek és lehetőségeinek bizonyos kérdéseitől. Nyílt szívvel ismereteket befogadni vágyó ezrek nélkül a hivata­los szervek segítő szándéka sem teremthet eleven kulturá­lis életet. Bizonyítás helyett; Vegyük az olvasottságot. A felnőtt lakosság nem látogatja túl sűrűn könyvtárainkat; a magyar irodalom legolvasot­tabb írói Somogybán és Ka­posváron is: Berk esi. Szilvás! és Pássuth. Tudom, hogy ön­/ lyen az én Szeren­csem, ilyen as én egész életem — fogad dühös­re sírt szemmel a feleségem. — Hetek óta rakosgatom a pénzt egy szép kacsára. Hál ma vettem. Hcromkilósat! Es idenézz — húzott be a kony­hába —, ekkora csak a mája. Vádoló tekintete nyomán én is rámeredtem a nagy fe­hér tál közepén szomorkodó májepigonra. S', c.r. elhagyott kis korállsziget a végtelen óceánon. Mély együttérzéssel csóvál­tam meg a fejem, s már isz- koltam is kifelé. Elvem, hogy hasonló sorscsapásoknál a férj soha ne. tartózkodjék hu­zamosabb ideig felesége lég­körében. Men a jelen esetben is mi a perspektíva? Asszonyomnak valakin ki kell töltenie mér­gét. Ez a dolgok természetes rendje. A kacsa már elvette földi büntetését. Maradunk: a fiam meg én. Egyikünk még ma este mártíromságot szen­ved a májazsugorodott kacsa magában ez nem mond sokat, s végeredményben Rejtő és a beatzene ellen is csak akkor van kifogásunk, ha kizáróla­gossá válik, meghatározójává az embernek, s kitöltőjévé minden szabad percének. Nép­művelőink, szervezőink köny­veket tudnának írni az őket falként körülvevő közönyről. Évek óta meg­jelenési gondokkal küzd a Somogyi Szemle. Színházunk fővárosunkban is szellemi iz­galmat jelentő stúdióelőadásai nem tudtak közönséget hódí­tani. Ha megnézzük az arco­kat, kiderül, hogy ugyanazok a százak ülnek a hangverse­nyek, a könyvtári irodalmi es­tek nézőterén, járnak múzeum­ba, s vállalnak TIT-előadáso- kat. Somogy az anyagi lét terén jelentősen előrelépett, s hogy lehetőségeinket nem tudjuk eléggé kihasználni, annak fő oka a félszázezerre duzzadt lakosság jó részénél tapasztalt, falnál szilárdabb gátnak bizo­nyuló közöny. Ezek a mi »fa­laink«. (A Falak vetítésére elő­adásonként néhány tucat néző volt kíváncsi, azok egy része is kimegy a moziból előadás közben, mondván: ezt látom és csinálom napi nyolc órá­ban, miért nézzem? Sokan sér­tőnek találnák, ha mondanám: azért, hogy lássák, lehet más­ként is élni és dolgozni...) Negyven évvel ezelőtt a Somogyvármegyei Iskolán- kívüli Népművelési Bizott­mány a vallás- és közoktatás- ügyi miniszternek küldött évi jelentésében írja: az évi tíz ismeretterjesztő előadáson át­lag ötvenkét hallgató vett részt: az érdeklődés lanyhu­lásának oka az egyre terjedő rádió. Otthon mindenki ké­nyelmesen hallgathat naponta többféle előadást, még fel sem kell öltözködnie. Ma a televí­zió a magyarázat: s holnap is­mét valami mással nyugtatjuk meg szellemi restségünk miatt háborgó lelkiismeretünket. A városfejlődéssel a közművelő­dés sohasem tudott huzamo­sabb ideig lépést tartani. S ezt meghatározónak látom közép- iskolásaink alacsony humán műveltségi szintjének okait kutatva. A reálműveltségnek a humán intelligencia soha nem volt ellentéte, hanem ér­tékes kiegészítője, nélkülözhe­tetlen párja. Indokolatlan vol­na tehát a valóban korszükség­letet jelentő természettudomá­nyos képzésre hivatkozva be­letörődni a jelenleg adott helyzetbe, mert ez a társada­lom valódi Igényeinek tökéle­tes félreismerése lenne. Az iskolában az értékeset tanítjuk: az életben pedig a gyengébbet favorizáljuk — ír­ja Kanyar József idézett cik­kében. Ma is érvényes ez, mint ahogy ebből élt Erdős René, Kosáryné Réz Lola és Peikár Kucstmtáj miatt. A női logika szempont­jából teljesen közömbös, hogy a szóban forgó baromfi meg­vásárlásában sem objektíve sem szvbjekiíve nem vettünk részt. Az alapkérdés csak az: robban-e a kazán, mielőtt a fiú hazajönne, mert addig csak ón vagyok kéznél, vagy még csak most gyűlik a gőz, s aki időt nyer ... Bravó — csöngettek! Meg­jött a fiam, javulnak az esé­lyeim, — Menj csak be a konyhá­ba, kérdezd meg, kész-e a va­csora! — mondom neki, s míg ballagok vissza az újságom­hoz, ‘élekben azonosulok Áb- rahámal, midőn az feláldozni készüli elsöszülött magzatját, Izsákot. — Kincs is itt anyu — jön -ci sértetlenül a fiú a konyhá­ból. — Biztosan a szomszéd­ba ment át. A megyeszékhely tizenkét húsboltjában végzett ellenőr­zést az elmúlt napokban a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tálya, az ÁKF, a városa tanács kereskedelmi csoportja, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a tár­sadalmi ellenőrzés bevonásá­val. A tapasztalatok nem mond­hatók kedvezőnek hiszen mindössze két boltban — az ABC-áruházban es a Füredi utcai húsboltban — találtak csak mindent rendben az el­lenőrök. öt üzletben egy-másfél de­kával többet mutatott a mér­leg, vagy nem volt vízmérték­be állítva, ennélfogva nem a valóságos súlyt mérte. Szinte valamennyi üzletben drágán vásárolták a karajt a vevők, mivel a bontásnál a húsbolt eladója több csontot hagyott rajta, mint amennyit a szabvány megenged. A vásár­csarnoki üzletben 13 deka vö­rös csontot vágattak le a ke­reskedővel az eladásra előké­szített karajról. Általános tájékozatlansággal találkoztunk a csülök árusítá­sánál, mert itt viszont éppen a kicsontozás miatt érheti hát­rány a vásárlókat. Ugyanis a szabvány szerinti árusításnál huszonnyolc forint egy kiló csülök ára, kicsontozva har­minckettőt, harmincnégyet, sőt hanminckilerc forintot is kér­nek érte. Több húsboltban a combon rajta hagyja a hentes a csü- lókhúst, és szinte ellenőrizhe­— Márpedig akkor befelleg­zett — tűnődöm letörtem — Ez a nagyszájú Lengyeliné még külön is felbosszantja, és lesz égszakadás-földindu- lás. Szinte végszóra — belép a feleségem., Belép, s mint a klasszikus sorstragédiákban kezében a bűnjel: fehér tálon a végzetes kacsamáj. Pár néma pillanat. — Most légy erős! — bátorítom ma­gam. — Átszaladtam Lengyelmé­hez — töri meg élettársam a csendet. — Képzeld, ő is ma vett kacsát. Egy óriáskacsát. Több mint negykilósat. Es tu­dod mekkora mája van? Fele, mint az enyémnek. Akkora, mint egy kabalgomb. Úgy saj­nálom szegényt, borzasztóan cl van keseredve. A hangja sajnálkozó-szo- morú, de szeméből leplezetle­nül sugárzik a jókedv, a meg­elégedettség. Kürti András tetlen, hogy az értékesebb hú­sokhoz mérve adják-e el, vágj’ az ugyancsak változó, 34—30 forintos áron? Különben ilyen árukat, mint a kicsontozott csülök, nem is ismer a szab­vány. éppen azért, mert ez módot adna a visszaélésekre. A MÉK Tanácsház utcai boltjában 34 forintért adják a kicsontozott sertéscsülköt. Bog­nár Sándor üzletvezető a vá­sárlói csomagellenórzés megái lapítása szerint egy vevőnél két forinttal többet számolt A mérleg itt sem volt vízmérték­ben, és többet mutatott egy dekával, mint a hús valóságos súlya. Bognár Sándor ellen az ÁKF szabálysértési eljárást m ditott. Ugyancsak a vevő meg­károsításáért indul szabálysér­tési eljárás Boldizsár Ferenc ellen is, aki a Vöröshadsereg úti húsboltban egy fillér híján három forinttal számolt többet. A különbség abból adódott, hogy a karajon lévő úgyneve- gett grót csontot — ami nem adható el — nem vágta le, fel­számolta a vevőnek. A Május 1 utca 97. szám alatt lévő húsboltban — külö­nös módon — kevesebbet szá­moltak a vásárlónak az ellen­őrzés alkalmával. A megoldás egyszerű, az üzletbe érkező FŰSZERT instruktor előre je­lezte az ellenőrök jövetelét. A figyelmeztetést, melyet egy pa­pírdarabra írva adott a bolt­vezetőnek, az ellenőrök később megtalálták. Furcsa módon úgy értelmez­te a boltvezető a figyelmezte­tést, hogy biztos, ami biztos, inkább kevesebbet számolt. Az ellenőrzés során megál­lapították a szakemberek, hog> a húskombinát sem mindig szállít kifogástalan minőségű árut a boltoknak. Gyakran el- adhatatlanul piszkos vagy sző ros húsok kerülnek a pultra, és az a boltos, aki törődik a vevő­vel, sokszor maga kénytelen megtisztítaná a kapott árut. Miután országosan meghatá­rozott, egységes, huszonnyolc forintos ára van a csülöknek, minden más ár szabálytalan. A különféle »saját« árakkal megkárosítják a vásárlókat. A boltokban sok a limlommal hi­vatkoznak arra, hogy a So­mogy megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat évekkel korábban közölte a kicsonto­zott csülök eladási árát, kilón­ként 32 forintot állapítottak meg Nos, nem ez az igazság. Előkerült a sokat emlegetett árközlemény, és abban is hu­szonnyolc forintos árat ír elő a vállalat, hivatkozva az árhi ­vatalra. Nagy József posváron az új körzeti rende­lőkről, a gyermekkörzeti és az üzemorvosi hálózat bővítésé­ről, az éjszakai ügyelet rende­zéséről, a közegészségügyi el­lenőrzésekről stb.) szóltunk már számos alkalommal. Töb­ben utaltak azonban néhány tanácsi testületünk szemlélet- változására, mint az eredmé­nyek egyik fontos hajtóerejé­re. És mivel Somogy egész­ségügyének további fejlődése ettől is függ. érdemes odafi­gyelnünk néhány kezdemé­nyezésre. Az az álláspont, hogy a megye ipari—gazdasági fejlő­dése mellett a kulturális ága­zaté sem maradhat el, a lakos­ság a közvélemény igenlésé­vel találkozik. Ehhez azonban nem elegendő, í ->gy az állam- hatalom helyi — azaz városi, járási, községi — szervei csu­pán a »fentről« érkező segít­ségre várjanak a szükséges feltételek megteremtésében És itt tapasztalható változás. A jelentésben is olvashattuk, több felszólaló is hangsúlyozta némely tanácsi szervek áldo­zatkészségét, amikor egészség­ügyi és szociálpolitikai felada­tokat kellett megoldaniuk. Több járási tanácsunk (pl. Csurgón, Marcaliban, Nagy­atádon) anyagilag is számot­tevően támogatja az egészség­ügyet. Két községben, Kőrös­hegyen és Kéthelyen négy alapszakmás rendelőintézetet (!) alakítanak ki még a har­madik ötéves tervben, nem kis mértékben helyi erőből. S ha­sonló körzeti rendelők épül­nek .majd a következő terv­időszakban is. MÉLTÁN HANGSÚLYOZ­TA A VB a tanácsok egész­ségügyi szemléletének erősö­dését. És méltán fejezte ki külön elismerését a kaposvári városi és a három említett já­rási tanácsnak eredményei­kért A távlatokat illetően nem keveset nyom a latban: hol, mennyire képesek helyi kez­deményezésekkel támogatni, gyorsítani az egészségügyi ágazat fejlődését. S itt nem csak a többletbevételek és a megtakarítások forrásaira gon­dolunk. A tsz-ek megerősödé­se, a szociális—kulturális ala­pok felhasználása is tágabb lehetőségeket kínál az egész­ségügyi ellátás további javí­tására. W. E. A könyvtár kulisszái Különféle nyomtatványok készülnek a rotaprint gépen. Kevesen tudják, mennyi munkába kerül, amíg a meg­jelent szépirodalmi művek a könyvtárak polcaira kerülnek. A kereskedelemben megjelenő könyveket puha kötésben hoz­zák forgalomba, így könyvtári használatra nem alkalmasak. Ezért a Pakniro Togliatti Me­gyei Könyvtár könyvkötőrész­legébe kerülnek, ahol kemény kötéssel látják el. Visnyei József, a részleg ve­zetője elmondotta, hogy a be­kötött könyvek így is csak mintegy 50—60 olvasást bír­nak ki, ezután újrakötik őket. Jelenleg több újfajta eljárást alkalmaznak a könyvkötészet­ben, mint például a könyv tű­zése helyett a könyvhegesztést vagy ragasztást, vagy a papír- és a vászonkótés helyett a mű­anyag borítást, mert a könyvek élettartamát nagymértékben meghosszabbítja. A könyvtár másik fontos részlege a sok­szorosító ahol különféle kiad­ványok készülnek. Az esemé­nyekre való gyors reagálás, a megfelelő irodalom eljuttatása a közönséghez, és a megye szakembereihez, nagy felada­tot ró a könyvtár sokszorosító- részlegére. A munkát egy nagy teljesítményű rotaprint géppé* végjak SOMOGYI KSFtAP •sombab 1999. november L 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents