Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
Alekszandr Igumnov versei Kalinyini költő, újságíró. A Nagy Honvédő Háború éveiben haditudósító volt. Jelenleg a Vis- I nyij Volocsok-i »Leninyec« szerkesztőségében dolgozik. TALÁLKOZÁS A nedves kavicsokon hevert a fegver, a fölkavardult ár vetette partra. Szűrős idők szomorú hírnöke: katonaszurony; só- és rozsdamarta. Fölé görnyedt, meg-megrándult a válla, egy ember, testén régi sebek hegével. Ekként találkozott veterán veteránnal — ilyen találkozást csak ritkán ád az élet. FÖLDERŐD A keresztűtnál földerőd; lórése mély, négyszögletű. Mellette kert, kapirgáló tyúko' zölden bekússza bab s a fű. Egy század védte ezt a tájt, villámlott ádáz ütközet; mint ma reggel a lőrésben: pipacsláng-torkolattüzek. OBELISZK A tengerparton obeliszk Reá borul egy fűzfaág. Zászló nehéz selyme födi az elesettek névsorát. Áll az emlékmű. Mély a csönd. Távolabb zúg a víz: motorcsónakok járnak-kelnek, fényszórójuk vakít. Meg-megvillan a bársony éjben — csupasz pengéjű kard. Aludjatok békén ti hősök: A fényszórók virrasztanak. 1 Papp Árpád fordítása Nagyot léptünk előre Kaposvár legforgalmasabb tere a Latinka tér. A tavaszt idéző novemberi »erőfényben öregemberekhez kopogtatok: olyanokhoz, akik harcoltak az első világháborúban, s látták, érezték a másodikat Abba a korosztályba tartozom, amelyik már élt, de nem — vagy nagyon homályosan — emlékszik negyvennégy telére. Információit nem a tapasztalatból merítette, hanem a történelemkönyvek szolgáltatták. Az akkori napok élő tanúitól szeretném tudni, hogyan őrizték meg 1944. december 2-át itt Szent- jakabon, Kaposvár tőszomszédságában. /. — Szóval maga negyvennégyre kíváncsi? — Igen. — Emlékszem jól. Engem a második háborúba már nem vittek el. Kilencszázkettes vagyok. A mi évjáratunkig nem ért el a behívó: itthon hallgattuk a frontról érkező híreket Tudtuk jól, hogy jönnek az orosz katonák. Azt is, hogy itt vannak Sántos- nál, mégis megijedtünk, amikor hajnalban az előőrsöket megláttuk. Ahol Hanusz János nyugdíjassal beszélgetek, meredek domboldalra szegi a tekintetet. A szomszédban most esténként filmet vetítenék. A művelődési ház van ott Egy épülettel tovább márványtábla őrzi az iskola falán annak emlékét, hogy tizenkilencben Móricz Zsigmond járt itt figyelni a megváltozott élet rezdüléseit — Sántosról a biciklisek hozták a hírt, hogy ott vannak a katonák. Arra akartak menni, de nem engedték tovább őket. Este már itt is nagyon sokan voltak. És akkor leállt a cukorgyár is. Aztán az orosz katonák azt mondták: dolgozzunk tovább. És elindult a gyár. Cigarettára gyújt. A kapuig kísér. A pirostéglás házak itt karéjba épültek. — Sok itt az új ház — mondom. — A háború után épültek — feleli. 2. A vakolatlan, sok új ház között tömésfalú, fehérre me- ' szelt is akad. Bárány Györgye is ilyen. Amikor a fia beve2et ” hozzá, azt mondja: — Ez az ember a háborúról akar magával beszélni. — A háborúról? — kérdez rá. — Az csúnya volt. Mit lehet aiTÓl beszélni? Hallott maga is az Isonzóról, nem? Féder es üléskosár van a szobájában. HeQyeí ltfnfl, aztán pipára gyújt — Engem nem az a háború érdekel — mondtam. — Azt szeretném tudni, amikor az orosz katonák jöttek. Ügy hallottam, maga végig itthon volt ♦ — Azok .itt jöttek az úton meg a Várdombon keresztül. Ügy húzták fel az ágyút a dombra, hogy bevágták a horhost. Aztán ott fenn a dómÁgyúk a lusriiosban bon a szőlők között találkoztak a faluval, mert az az igazság hogy majdnem mindenki kiköltözött oda. Itt szirénáztak, meg aztán úgy gondolták, ha lövik is a várost, ott biztonságos lesz. A katonák meg a térképet nézték, és tudták, hogy onnan jól be lehet látni Kaposvárra. Hát arra jöttek. A másik fele meg erre az úton. Elkapták az öreg Matesz Györgyöt — szegény már nem él —. kérdeztek tőle valamit, s csak azt láttuk, viszik. Akkor megijedtünk. Hát szóval így viszik el az embereket? Később tudtuk meg, hogy azt kérdezték tőle, hol a kaposvár—zselicszentpáli hármashatár. (Azért mondják így, mert háromfelé ágazik ott az út.) Amikor megmutatta, megköszönték és visszaküldték. Nekem meg ideállt a ház elé egy egész autó katona. Bejöttek. A bátyámmal beszélgettünk itt a sparheltnél. Ügy jöttek, mintha már jártak volna nálunk. A sarokba dobálták a fegyvereket, főztek, aztán az asztalhoz ültek. Ettek, és bort ittak. Ott a kredencen voltak a poharak. Az egyik katona odáment, válogatni kezdett közöttük, de mindegyiket félretette. Aztán talált egy jó nagyot Olyan nagy volt amelyikbe csak akkor töltenék bort, ha nagyon jó emberemet akarnám megkínálni. Megfogta a katona, és azt 'mondta: Háraso. Tfeléön-- tötte, és ideadta, h így' igyuk meg Nem volt- a legjobb bor, a bátyámmal ketten alig tudtuk meginni. Később szólt az autóduda. és elmentek a város felé. Onnan meg arra Nagybajom és Marcali felé. Másnap átmentem a Soványhoz, . és arról beszélgettünk. hogy W kellene menni a hegybe. megnézni azokat, akik ott vannak, meg a bort is. 3. — Sok bor termett abban az évben? — Éppen olyan jó termés volt, mint most. Amikor jöttek, már rég megvolt a szüret. Első nap innen vittek el egy hordóval. Az itták. — Sokat ittak? Sovány György az asztalra támaszkodik, úgy beszélgetünk. A szobában az írnoka játékpisztollyal támad időnként. — Fáradtak voltak. Nagy utat tettek meg. Aztán itt az ablak előtt letanyáztak. Később a fészerben még főztek is. Csak azoknak valahogy korábban volt az idejük. Talán még két órával is előbb ettek. Amire mi fölkeltünk, már megreggeliztek. Így hát csak az. ebédjüket láttuk. Akkor vágtunk disznót Mondták előbb, hogy háború van, úgyis elviszik. Amikor levágtuk a disznót kínáltuk a katonákat Azt felelték, van nekik elég, csak fogyasszuk el mi Itt a réten még sokszor talál koztunk. Mert ott volt a szé na. Akkor nem engedték a hatóságok bevinni a házak közé, merthogy könnyen ég. Hát a rétről etettünk mi is, a katonák is. És akkor már nem féltünk, és a hegyekből is visz- szajöttek az asszonyok. 4. Az unoka, aki eddig játszott, most megszólal: — Miért kell félni a katonáktól ? Én sem félek a katonáktól. — Hol találkoztál te velük? — Hát az iskolánál. Ott voltak ketten. És nem is voltak fáradtak. — Azok, akikről én beszélek, messziről jöttek — mondta az öregember. — Ezek is biztosan messziről jöttek — erősködött az unoka. — Azok orosz katonák voltak. akik akkor jöttek — tette hozzá a nagyapa. — Milyenek? — Hát olyanok, mint ami lyeneket te láttál. Arra gondoltam, hogy a : gyerekek; mire megbirkóznak a betűvel, már kapnak valamit az emlékezetben élő történelemből. S az a jó, ha a történészeken kívül a tanúk is elmondják, milyen volt az a nap, amit akkor senki nem nevezett még történelmi sorsfordulónak. Kercza Imre A Kalinyin lakótelep új házai. Kaposvár élni tudott a szabadsággal. Az. ünnep előtt sokan mérlegre teszik a negyedszázados fejlődést, s mindnyájan erre az eredményre jutnak. Minden so- TW5gyi~éTr.bei' büszke áz egyre szebb, nagyobb és virágzóbb városára, amelynek ma csaknem húszezerrel több a lakossága, mint a felszabadulás előtt. S ahol a cukorgyáron és a malomiparon kívül nem volt számottevő ipar, ott most nyolcvannégy gyár, üzem, vállalat, ktsz mőködik. s meghatszorozódott az ipari munkások száma. Ma több mérnök és technikus dolgozik a városban, mint munkás 1945 előtt Olyan üzemek és gyárak épültek, mint a textilművek, a ruhagyár, a húskombinát, a Híradástechnikai Vállalat és a Villamossági Gyár. A, magasra ívelő út szép szimbólumai a megyei párt- bizottság hatemeletes székháza, a Kossuth Lajos utcai kilencemeletes lakóház, az eu- rópa hírű megyei könyvtár, siketnéma óvoda, az egyre nagyobb szakmai tekintélyű Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. A város új arcához tartozik a Kalinyin lakótelep, a családi házakkal beépült donnert dombok, az új termálfürdő, szálloda Háromezer- háromszázzal több lámpa szórja esténként a fényt, 89 kilométerrel nőtt az utak, száznyolc kilométerrel a járdák és száztizennégy kilométerrel a villanyvezeték hosz- sza. Négy általános iskola, hat közép- és két felsőfokú iskola épült Amíg a felszabadulás előtt mindössze egy könyvtára volt Kaposvárnak, ma tizenegy. * Hatalmasat léptünk előre, s ha valóra válnak a terveink, még virágzóbb lesz Kaposvár. Született: 1944 december elsejének éjszakáján •Nincsenek háborús élményeim« Hosszas utánjárás és keresés után sikerült megtalálnom azt a fiatalembert, akinek m születését 1944. december másodikén jegyezték be az anyakönyvbe. Mark'os István — néhány óra eltéréssel egyidős a felszabadult Kaposvárral. Huszonöt éves, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat négyes számú lengyeltóti állomásának főtechnológusa. — Ü]ságirók? Engem? A? OTP mondott valamit, hogy a társasházzal... de az még korai. — Nem, nem, a társasház egyelőre nem érdekel bennünket, sokkal inkább az, hogy ön december elsején született, és másodikén hajnalban a szovjet csapatok bevonultak a városba. — Én természetesen nem emlékezhetem vissza, hogy egynapos koromban mi történt velünk, de édesanyám elmesélte, hogy közvetlenül a születésem után le kellett mennünk a pincébe. 0 egy nagy teknőben, én pedig egy kicsiben aludtam napokig. Igazán sajnálom, de ez az összes háborús emlékem, amit hallottam szüleimtől, s ami ma is élénken megmaradt a fejemben. Kiszól az ajtón három feketéért, majd Fecskével kínál, és az első szippantás után várakozóan néz rám, mit akarok még kérdezni? — Hogyan került ide Lengyeltótiba tősgyökeres kaposvári létére? —» Az általános iskola után Szegedre kerültem a Déri Miksa Gépipari Technikumba, s az érettségi után Kaposváron kezdtem dolgozni az MMG-ben mint gyártáselő- készitő. 1965-ben bevonultam katonának, a leszerelés után a Tanácsi Építőipari Vállalatnál kerestem a kenyerem. Egy éve vagyok »Tátiban« mert a profil, ami engem érdekel, idekerült. Acél nyílászáró-szerkezeteket készítünk — reprezentatív épületekhez is. Mi csináltuk a Deltáét is Siófokon és Bala- tonmárián. Behozzák a három kávét, lassan kavargatjuk, s a ma- Tryar klubcsapatok kupaesélyeit latolgatva elkanyarodunk’az eredeti témától. — Mível tölti a szabadidejét? — Tavasszal és összes utazással, nyáron pedig a munka után rohanok a Balatonra. Ausztriában, Jugoszláviában. Csehszlovákiában, Lengyel- országban jártam idáig, s jövőre ismét külföldre készülök. Itt -a faluban összeverődött egy jó kis társaság, a szabad időmet velük töltöm. Hosszúak és unalmasak egyedül a téli esték. Lassan, kényelmesen Írogatom szavait a noteszembe, fotóriporter kollégám a harmadik felvételt készíti Markos Istvánról, amikor ismét megszólal: — Igazán restellem, hogy nem tudok izgalmas, háborús élményeket és történeteket mesélni, de szolgáljon mentségemre, hogy egy-két napos voltam, és nem számítottam arra, hogy huszonöt év után engem neveznek ki a felszabadult város első új szülöttének... De várjon csak! Eszembe jutott valami, talán ezt is felhasználhatja valahol. December másodikán elvittek megkeresztelni. Akkor a Nádor utcában laktunk, s keresztanya mék félve indultak el a Fő téri templomig. Ahogy mentek az utcán, egy szovjet katona csatlakozott hozzájuk, magyarázott is valamit, de nem értették, és még sietó- sebbre fogták a lépteiket. A katona elkísérte őket a templomig, visszafelé is eljött egy darabon, s miután — gondolom — megnyugodott, hogy épségben hazaértek velem, elment ő is a dolgára. Nagy- nénémen és keresztanyámon kívül ő vigyázott rám. December másodikán, amikor a 25 éve felszabadult Kaposvárt ünnepeljük, szívből gratulálunk Markos István születésnapjára is. Saly Géza SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, UM. amaka
