Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

BARÁTOK ÉS CIMBORÁK „Melléküzemáguk" a szakemberképzés Kabarétréfák, vicclap-kari­katúrák untig ismert figurája: a részeg, aki a soha nem látót': idegent ölelgeti, »te vagy a leg­jobb barátom« felkiáltással. A tréfa, a karikatúra a valóság­ból meríti anyagát. Sajnos, bő­ségesen van miből táplálkoznia. Nemcsak azért, mert sokan akadnak, akik sűrűn a pohár fenekére néznek, hanem mert az emberek túl könnyen ölel­nek keblükre másokat. Olyan könnyen, mint amilyen — ne­hezen. Játék a szavakkal? Nem, csupán azonos dolog két oldala. Ismeretség, barátság, Cimboraság — a személyi kap­csolatok fontos, kiterjedt, s nem ritkán kusza területe. Rokonait, kollégáit, főnökeit a legritkább esetben választ­hatja meg teljesen szabadon az ember. Barátait annál in­kább. És a cimborákat? Azok »úgy maguktól« jönnek. Leg­többször ez a baj. Mert a cim­bora — a szó mai jelentése sze­rint — valamiért csapódik mellénk, hozzánk. Leginkább italért, jobban fizető munkáért, közös suskusok nyélbeütéséért, a te nekem, én neked elvtelen elve alapján. Ki a barát? Ki a cimbora? Létezik-e a személyt kapcso­latnak pontosan körülírható mércéje? Barátság-e a ma oly divatosnak tartott kalákában történő vendégeskedés? A for­dítottja: csupán cimboraság lenne a jóízű, okos beszélge­téssel fűszerezett szombat dél­utáni sörözés? A kérdések a fe­leletet is magukban hordják. Nincs elvonatkoztatható, elvi szabály. Minden kapcsolat ön­magáért »felel«. Felületes és hajlékony gerincű embernek könnyen akadnak cimborái. Igényes ember nehezebben ba­rátkozik, mert nem éri be fel­színes fecseglésseL Hisz abban, hogy a barátság az emberi kap­csolatok legnemesebbjei közül való, bizalmat kér és ad. A szólás, miszerint az örök barátság ritkább, mint az örök szerelem, nem Véletlenül szü­letett. Az emberek mindig tó hajlottak arra, hogy ismeretsé­geiket összetévesszék a barát­sággal, s amilyen gyorsan szimpatikusnak találják új is­merőseiket, olyan gyorsan ki­ábránduljanak azokból. Felüle­tes ember felületesen ítél, a bizalmatlan, a zárkózott pedig nemes érzéstől, a barátságtól fosztja meg magát. Lehet-e »tanulni« mindezt, vagy ve­lünk született tulajdonságaink és a véletlenek játszanak köz­re abban, hogyan alakulnak másokkal kapcsolataink? Igen, vannak, akik vonzzák a bará­tokat, akik tudnak vidámak és megértőek, a bajban készsége­sek, az örömben osztozók len­ni. Az egyéni tulajdonságok nagy része azonban nem »ön­magától« van, hanem fokoza­tosan alakul ki, változik, ha­tás és kölcsönhatás következ­ményeként A magányos, megkeseredett ember, sajnos, nem ritka. Ép­pen az ilyenek szoktak azután zárt szívvel közeledni ahhoz, aki nem érdemes erre. Az újabb csalódás csak tovább nehezíti helyzetüket, s éppen ezért legközelebb még kevésbé nézik meg: ki előtt nyílik meg szívük, értelmük. Ahogy nem ritka a mindenkivel barátkozó, puszipajtáskodó ember sem Az, aki víg adomákat mesál, tréfát űz mindenből, s kámfor­rá válik, ha baj van, ha segí­teni kellene. Tehát a középút? Az igényes mértéktartás! Tudjunk különbséget tenni a ránk ragadó cimbora, s az ön­zetlen, személyiségünket tisz­teletben tartó barát között. Ne traktáljuk legbensőbb családi gondjainkkal a presszóbeli is­merőst. de kérjünk nyugodtan tanácsot a minket, családunkat jól és hosszá ideje ismerő ba- ráttóL Legyünk udvariasak az ismerőssel, de ha segítenünk kell, tapintat címén ne ud- variaskodjunk barátainkkal. A nyíltság, az őszinteség, a ba­rátság igazi mércéje és pró­bája is egyben. Tizennyolc évvel ezelőtt csurgott le az első pálinka a göllei fogyasztási szövetkezet szeszfőzdéjében. A főzde veze­tője a megindulástól kezdve Márton Imre. A jó kedélyéről közismert, a faluban megbe­csülésben álló 50 éves Imre bácsit a munkájáról faggattam a minap. A tizennyolc év alatt hozzá­vetőlegesen 1800—2000 hekto­liter pálinkát főzött ki. Az idén saját értékelése szerint rekor­dot ért el, augusztustól novem­ber közepéig 140 hektoliter csordogált át a szeszmérő órá­ján. Egy év alatt átlag 400— 500 gazda öntötte cefréjét az üstökbe, s a kezdet óta körül­belül 20 vagon cefre adott ki­váló minőségű pálinkát. Már­ton Imre munkájával a pénz­ügyőrség, a fogyasztási szövet­kezet és a gazdaság egyaránt elégedett. Ezt igazolja az is, hogy 40 kilométeres körzetből hozzák ide a pálinkának valót. A KAPOSVÁRI FELSŐ­FOK!) MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUM egyik »mellék­üzemága« a különféle tanfo­lyamok, továbbképzések veze­tése. Működésük egyre népsze­rűbb, egyre elismertebb. Ezt bizonyítja, hogy jelenlegi cso­portjaikban szinte valamennyi dunántúli megyéből van már hallgató. A legújabb vívmá­nyok megismertetése a dénes- majori öreg kastély ódon fa­lai között folynak. A padban egymás mellett ül az ötven­éves bácsi és a nemrég érett­ségizett technikus. A folyosó­kon a legkülönbözőbb szemlél­tető eszközök: kitömött gyöngytyúk, magvak, önetető — még fejőgép is található. Az itt folyó munkáról, az indulásról, a tervekről be­szélgetünk Szigeti László ta­nárral, a tanfolyamok megbí­zott vezetőjével. — 1967-ben indult az első tanfolyamunk, azt sor­ba követte a többi. Először a tejkezelők, a fejőgépkezelők tanfolyamát szerveztük meg. Célunk, hogy az új fejőgépe­ket kezelni tudó szakmunká­sokat képezzünk, olyanokat, akik jártasságra tesznek szert a tej nagyüzemi kezelésében, megismerik az egyszerűbb fel- dolgozási módokat is. — Később megkezdtük a brigádvezetők továbbképzését. Itt a részvevők megismerked­tek az új technológiákkal, egyéb újdonságokkal. Általá­ban azt tartjuk szem előtt, hogy olyan ágazatokban szer­vezzünk továbbképzést, ame­lyekben a legégetőbb szükség van kellően felkészített szak­munkásra, irányítóra. Ilyen például a nagyüzemi szarvas- marha-, sertés- és baromfite­nyésztés. — Ezek a tanfolyamok az Az idén augusztus 17-én kezd­ték a munkát, és előrelátható­lag március végéig állandóan égni fog a tűz a kazánok alatt. Nemcsak munkát, eredményt, sok érdekes, vidám történetet is hozott az eltelt csaknem két évtized. Az Idén például az történt, hogy az egyik család kereszte­lőre készült, nagy szükség volt a pálinkára. A sürgetés siker­rel járt, és a tulajdonos boldo­gan vitte haza pálinkáját. Út­közben elesett, az üveg össze­törött, a pálinka veszendőbe ment. Később, amikor barátai faggatták, elmondta, hogy ott­hon bizony nagyon összeszidta az asszony. De ő nyugodt ma­radt, és azzal vigasztalta ma­gát, hogy így csak egyszer ke­letkezett »égi háború«, de ha megmaradt volna a pálinka, akkor naponta, kupicánként kapta volna a »tnyel ve-levest«. D. Z. ország melyik vidékeit érintik? — Zömében Somogy, Zala és Baranya megyét. Ma már azonban rendszeresen jönnek hallgatók Vas, Győr—Sopron, Tolna, Fejér és Veszprém me­gyéből. Fejőgépkezelő tanfo­lyamunk például országos. Célszerűségét, hasznosságát bi­zonyítja például, hogy még Szakály-Hőgyészről, az ország egyik legmodernebb tehené­szeti telepéről is küldtek ide fejőket. A munkához természetesen a technikum »külső« segítsé­get is kap. Szorosan együtt­működik a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályaival, ál­lattenyésztési felügyelőségek­kel és a termelőszövetkezetek területi szövetségeiveL Az új gépek, állatfajták megismer­tetéséhez jelentős támogatást biztosítanak a kutatóintézetek, a Gépkísérleti Intézet és nem utolsósorban az itteni kutatók. — Milyen oktatások folynak most, és mit terveznek jövő­re? — Pillanatnyilag a brigád- vezetők és a termelőszövetke­zeti ellenőrző bizottságok el­nökeinek továbbképzése tart. Az egyik 21, a másik 30 fővel. Újdonságnak számít a terme­lőszövetkezeti társulások kéré­sére jövőre kezdődő tanfolya­munk. Ezen az iparszerű ser­téstenyésztést és -hizlalást folytató termelőszövetkezetek részére képezünk ki szakmun­kásokat. — Milyen időtartamúak ezek a tanfolyamok’ — A szaktanfolyamok az előírásnak megfelelően 500— 1000 órásak. A továbbképzések és a tejkezelők felkészítése megegyezés alapján történik. A tanultakból elméleti és gya­korlati vizsgán számolnak be a résztvevők. MINDEZT NÉGY EMBER, dr. Sziklay Ivánná, Csaba Já­nos, Szabó Lajos és Szigeti László tanárok végzik. Ered­ményes, odaadó munkájukat bizonyítja az a mintegy há­romszáz ember, aki a két év folyamán innen távozott Az­óta az ország különböző pont­jain levő gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben kama­toztatják az itt szerzett isme­reteiket Győri András őszi—téli zöldségellátás A mezőgazdasági felvásárló és értékesítő vállalatok föl­mérték a zöldségfélék idei termésének és forgalmának helyzetét Az őszi cikkek kö­zül gondot okoz a vöröshagy­ma, a baktériumos fertőzés elvitte a termés jelentős ré­szét, a vártnál harminc szá­zalékkal kevesebbet takarí­tottak be. Karfiolból lénye­gesen több termett, mint ta­valy, de fejeskáposztából el­látási nehézségek mutatkoz­nak. A sárgarépa, petrezse­lyem, kelkáposzta, zeller nem lesz hiánycikk a piacokon. M. O. A göllei pálinkafőző mester Clelent filmje sillár szer elés közben ki­csúszott alólam a szék. Miközben lefelé zu­hantam. lepergett előttem éle­tem filmje, azahogy előtte reklámfilmeket láttam. Tedd a pénzed takarékba! Igyunk Almuskát! Vásároljunk min­dent egy helyen! Aztán még mindig nem az életem filmje jött. Híradó kö­vetkezett: X. nagykövet be­mutatkozó látogatása, erőmű­építés, vízi erőmű építés, ügyes kezű, csinos, fiatal lá­nyok vaskarikákat készítenek fából, csirkeetetés, ürgeöntés Bretagne-ban, árvíz a Szaha­rában, részletek az örök rangadóról, beszélő Szepesi György. Na, láttam már jobb hír­adót is, gondoltam, miközben aláhullottam a mélybe, mint egy sebzett liszteszsák. Nagy izgalommal vártam életem filmjét. De még min­dig nem az jött. Előzetest lát­tam Lipták Ottó élete filmjé­ből. Ne tudom, ki az a Lip­ták, de az előzetes nagyon iz­galmas volt, a hős óriási pontyokkal harcolt hínáros zöld víz mélyén, habos szájú vasderesen vágtatott az alko- ‘ nyi pusztán, nyergében egy áléit, ifjú leánnyal, züllött vértesekkel verekedett egy omladozó csárdában, és egy csodálatosan szép, mandula­szemű asszonnyal csókolózott sötétrajzú szivarfák alatt. Irigykedve nézegettem a képeket. Ennek aztán volt egy élete! Magamban irigy­kedtem és szégyenkeztem: vajon milyen lesz az én éle­tem filmje? Megéri-e a kék foltokat és a tipliket? Azt hiszem, már mondtam, hogy közben lefelé hullottam, mint egy csillag az augusztu­si éjszakában. Na, most jön a nagy film, az életem filmje — izgultam magamban — de nem az jött. Még mindig nem. Népszerű, tudományos kisfilm követke­zett. Most már kezdtem tü­relmetlen lenni. Legnagyobb megdöbbené­semre, a tudományos népsze­rűsítő kisfilm rólam szólt. Szakértőként a feleségem mű­ködött közre. A kisfilm úgy kezdődött, hogy a nap méltóságteljesen fölkelt a lakásomban, vala­honnan a szekrény mögül, és nemsokára ébredezni kezdett a természetem. Láttam maga­mat, amint ásítozva, nagyo­kat nyújtózva kilépek az ágyból. Fantasztikus! Nem tudtam, hogy filmeznek. Való­színűleg teleobjektívvel fény­képeztek, miután megismger- kedtelc életkörülményeimmel, időbeosztásommal, szoká­saimmal. A következő képe­ken behúzott nyakkal, kilógó nyelvvel, lekonyult fülekkel, csapzottan, autóbuszvadászai­ra trappoltam a házrengeteg­ben. Ezerszeres nagyításban láttam a bajuszomat. A be­szélő — kellemes, bársonyos hang — éppen azt magyaráz­ta, hogy én a bajuszom bil- legetésével szoktam kifejezni érzelmeimet. A türelmes ope­ratőr kileste, mikor billegte- tem a bajuszomat. Mennyi munka volt ezekben a képek­ben! A későbbiek folyamán az operatőr élelemszerzés köz­ben örökített meg. Morogva, vicsorogva törtem.. magam élőre a Közértben és szima­tolva, idegesen néztem körül a pultnál. Hirtelen nagy, kö­vér férfi lépett elém, s kö­nyökét belevágta az oldalam­ba. Dühösen csattogtattam rá a fogaimat és ugrásra görbí­tettem a hátam. Miután be­szereztem a betevő falatokat, vidoran, elégedetten ügettem ki az üzletből. Mellső lábam­mal ügyesen fogtam az akta­táskát és olyan okosan néz­tem bele a felvevőgép lencsé­jébe, hogy magam is elcso­dálkoztam. A kisfilm még azt is bemutatta, hogyan szö­vöm hálóimat Piriké, a gép­írónő körül, hogyan dürrö- gök a büfében. Láttam ma­gam gyermekeim körében is: fiókáim nyakukat nyújtogat­ták, midőn beléptem, és ösz- szevissza csipogtak: mit hoz­tál? mit hoztál? A film az­zal ért véget, hogy a nap lassan begurult a szekrény alá és besötétedett. A nagy filmet, életem film­jét, amly nagydíjat nyert Pa- palacualpában és Rákospalo­tán, sajnos, már nem láthat­tam. Parkettot értem. Mikes György Valutái takarítanak meg A nagyfrekvenciás vágóberendezés szerelés közben. Eddig huszonötöt készítettek belőle. Elektromos részecskeszá miálé automata műszaki vizsgálata. Kicsapató centrifugát szerelnek a mechanikai műhelyben. (Gyertyás László felv.) Ma már szinte nélkülözhe­tetlenné vélt az orvosi műsze­rek használata a gyógyászat­ban. A műszerek javítása, pót­lása azonban gondot okoz. Ezen a körülményen segít a Budapesti Kórház- és Rönt- genteűhnikai Vállalat kaposvá­ri üzemegysége. Az elektro­mos és mechanikus üzemrész- szekben tizenkét fiatal szak­munkás szereli és javítja a gépeket. A készülékek túlnyo­mó többsége külföldről kerül hazánkba. Ezért az itt gyár­tott orvosi műszerekkel sok valutát takarítanak meg. Kiss István üzemvezető el­mondta, hogy a készülékeket az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat részére szállítják. Ilyenek például a. nagyfrek­venciás vágóberendezésele, amelyeket a sebészetben al­kalmaznak, valamint a rönt- genfilmhívó berendezés és a megvilágítási automata. Jövő­re kezdik gyártani a rövid- hullámú berendezést, amelyet terápiás kezeléseknél használ­hatnak. Ebben a műhelyben a röntgenkészülékeket különféle erősségű sugárzásra állítják be, így a rákkutatásban ered­ményesen használhatják. Ezen­kívül a test hőmérsékletének föltérképezéséhez gyártanak műszereket Ezekkel századfo­kos nagyságrendben tudnak testhőmérsékletet mérni. 5 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. november 39.

Next

/
Thumbnails
Contents