Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
A Pécsi Szimfonikus Zenekar hadnyitasa ■■ mm KÖZÖS FENNTARTÁSBAN »Nem tartjuk kielégítőnek az anyagi erők összevont felhasználását. A művelődési intézmények közös fenntartásba vételének üteme lassú, elmaradja lehetőségeinktől« — olvastuk a Somogy megyei Népművelési Tanácsnak a megyei tanács vb elé terjesztett jelentésében. Szükségszerűség Mi a lényege a közös fenntartásnak; hogyan áll ez a kérdés Somogybán? Egy 1965-ben kiadott MM— SZOT közös utasítás előírja, hogy a különböző ipari és mezőgazdasági termelőüzemek, tsz-ek. kisipari fogyasztási és értékesítő szövetkezetek stb. kulturális alapjukból évente meghatározott összeggel hozzájárulhatnak a területükön működő állami kulturális intézmény fenntartásához. Az intézményeket a helyi tanácsok működtetik. 1969-ben kiegészítették a közös fenntartás lehetőségét. Eszerint a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek saját kezelésükbe is vehetik a falu művelődési otthonát, klubját stb. (A tanács felügyeleti joga ez esetben is változatlanul érvényben marad.) Miért ' szükséges a közös fenntartás? Ismert, hogy falusi művelődési intézményeink többsége — jórészben elhanyagolt és korszerűtlen tárgyi feltételekkel — évente hét-, nyolc-, tíz-, esetleg tizenötezer forintos állami — fenntartásra szánt — pénzügyi kerettel működik. Ez körülbelül a fűtésre, világításra, esetleg a vezetői tisztelet- díjra elegendő. Tartalmi munkájához nélkülözhetetlen anyagi forrásait az intézménynek »ki kell gazdálkodnia". Elsősorban bálokkal és különböző szórakoztató — tehát bevételes — rendezvényekkel. Ennek során nemegyszer a népművelési célokkal ellentétes hatású műso-‘ rókát is kénytelen az intézmény közönsége elé bocsátani. S fenntartása sokszor így sem sikerül ráfizetés nélkül. Nemkevésbé ismert az is, hogy különböző termelőüzemeknél, tsz-eknél a kulturális alapból ma is nagy összegek hevernek felhasználatlanul, vagy csörgedeznek szét a legkülönbözőbb nem kulturális célokra. (Bankett, zárszámadás; egy-két tsz-vezető külföldi utaztatása stb.) Kinek érdeke? A falu — a tsz-tagság. A lakosság nagyobb része. Az ő művelődésüket, szakmai gyarapodásukat hivatott szolgálni a népművelés intézménye; és ezt lenne hivatott elősegíteni elsősorban a tsz kulturális alapja is. Ez volna a rendeltetése. És ez volna a lényege a közös fenntartásnak is. A tsz, a termelőüzem tehetősége szerinti összeggel segíti évente az intézmény népművelési feladatainak teljesítését. Hiszen ehhez, egy-egy falusi művelődési intézmény takarítására, fűtésére, rendben tartására gondnok kell. Sok pénzt visz el az ismeretterjesztés is. Végtére »ma már a faluba is tudósok, elsőrendű művészek, rangos írók, kutatók stb. járnak. Nem lehet őket ötven-száz forinttal »megtisztelni«; másrészt megalázó, ahogyan manapság főiskolát, egyetemet végzett tanár vagy könyvtáros kénytelen összekoldulni a vendég előadási díját, a megvendég elését nemegyszer saját zsebéből fedezvén ..." — olvastam mélységes egyetértéssel egy népművelési szakfolyóirat észrevételei között. Ezenkívül: klub, könyvtár, szakkörök, műkedvelő csoportok fenntartása; vezetőik tiszteletdíja; rádió-, tv- előfizetés, karbantartás; folyóiratok stb. — testvérek között is igencsak meghaladja mindez évente az ötvenezer forintot. S vele szemben áll a megyénkben átlagosan nyolc-tízezer forintos évi állami támogatás. Néhol már megvalósult a közös fenntartás. Ott jobb a helyzet; de még messze a majdnem »ideális" 50 000 forinttól. Ezért szükséges a művelődés közös teherviselése, amely az intézmény közös fenntartásában valósulhat meg Szerződést írásban! Csaj ko vszkij-est A gyakorlatban ez két- vagy többoldalú szerződés — lehetőleg több évre — a gazdasági szervek (állami gazdaság, erdő- gazdaság, MEDOSZ, ÁFÉSZ, ktsz stb.); mindenekelőtt a termelőszövetkezet — és a művelődési intézmény között, ök adhatnak biztos anyagi bázist a népműveléshez. Így a támogatás már nem alkalomszerű, hanem rendszeres. Írásban meghatározzák egyfelől: menynyi pénzt adnak a támogatók; másfelől azt, hogy mit kapnak érte kulturális szolgáltatások formájában. Somogybán a tsz-ek mintegy 70 százaléka alkalomszerűen támogatja a művelődés, illetve a sport céljajt. (Főleg ez utóbbit.) A közös fenntartású művelődési intézményekről nincsenek pontos adatok. Egy bizonyos: nagyon kevés ilyen akad, a két tucatot sem éri el számuk. A közös fenntartás pedig a legtöbb esetben formális, bár jó példáink is akadnak erre. Ennek a problémának szeretnénk hangot adni a falusi művelődési intézmények közös fenntartásával foglalkozó cikkeinkben. Walling er Endre K ét tehetséges fiatal művésszel és egy kitűnő együttessel találkoztunk az idei hangversenyévad első hangversenyén, a Pécsi Szimfonikus Zenekar Csaj- kavszkij-estjén. Szerte a világon, ha magyar zene hangzik, sokszor felfigyelnek a mű éltető népzenei anyagára. Bartók, Kodály, Weiner és mások műveinek népszerűségében mindig jelentős része van a magyar zenei folklórnak, amely zenei életünknek egészét átszövi. Így méltán köze] áll hozzánk a nagy orosz romantikus zeneköltő, aki sok alkotásában szívesen merít az orosz népélet tiszta szépségeiből, vagy más nemzeti dallamkincsekből. S különös öröm, ha egy hangversenyen két olyan — tekintélyes részében népzenei ihletettségű — alkotás is elhangzik, mint a Hegedűverseny és a IV. szimfónia. Kiss András, a koncertáló hegedűszólam előadója, nagyon rokonszenves felfogásban és nagy technikai biztonsággal tolmácsolta Csajkovszkij Hegedűversenyét. Már az első tétel érzelmes »dolce" hangvételű főtéma-szólamában feltűnt a poézis keresetlen egyszerűsége, őszintesége. A korszerű veramondásra, egy szép, lírai költemény pátoszmentes előadására emlékeztetett Kiss András játéka mindvégig. A vissza-visszatérő főtémában, az első tétel megkapóan lírai melléktémájában csakúgy, mint a hasonlóan költői lassú tételben, majd a szilaj, népzenei frisseségű Fináléban. Tökéletes harmóniát éreztem a szólóhegedű és a nagy létszámú, szép, tiszta és telt hangzású zenekari együttes párbeszédében az egész versenymű során. Nem szerencsés kiemelni egy-egy hangszerosoportot, mert éppen az együttmuzsiká- lás szépsége a megragadó ennek a zenekarnak a játékában. Mégis megemlíteném az első hegedűsük ragyogó tisztaságát mindhárom műben. A fiatal karmester, Nagy Ferenc, már régi ismerősünk. Ezúttal is biztos stílus ismerettel, szug- gesztív erővel dirigálta a népes együttest. Érzik Csajkovszkij muzsikáját — ez lehetett a benyomásunk mindvégig. A második részben hallott IV. szimfónia is megragadó élmény volt. Különösen az áradó szenvedélyű első és az élénk színekben pompázó, elbűvölően kedves harmadik tételben. Ragyogó hangulati egységbe fogta össze a fafű vők bájos melódiáit a vonósok pengetett, gyors futamsorozata ebben az egész, népszerű nevén »pizzicato« tételben. Így a fuvolák kisebb pontatlansága sem tűnt fel számottevően. Volt ellenben egy kissé zavaró momentum. Főleg a lendületes. száguldó tempóban és erőteljes, markáns hanghatásokkal megoldott negyedik tételben éreztük, illetve hallottuk több ízben a dirigens dúdoló hangját, jobbára a középerős részeknél. Ez nyilván nem tudatos megnyilvánulás, bizonyára a vezénylés szug- gesztív hevülete váltotta ki. De ami a próbán természetes, annak nincs helye a koncerten. Az estet a Rómeó és Júlia nyitányfantázia expresszív és költői szépségekben gazdag előadása vezette be. A Pécsi Szimfonikus Zenekar ezúttal is tökéletes felkészültséggel, biztonsággá] és elmélyült művészi igényességgel lépett a közönség elé. Élvezetes és emlékezetes hangversennyel indította el a zenei évadot, amely iránt — az első koncert tanúsága alapján — reméljük, a korábbiaknál nagyobb érdeklődés mutatkozik, W. E. Automata rajzológép Évfordulók—pályázatok 1IAZÄNK FELSZABADU- LASANAK HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓJA alkalmából a Somogy megyei Népművelési Tanács pályázatot hirdetett a megyében élő szakemberek, tanulók és műkedvelők részére. A pályamunkák fejezzék ki a kiemelkedő jubileumi évfordulók iránti tiszteletet, és mutassák be azt az áldozatos, példamutató munkát, amely- lyei megyénk népe huszonöt esztendeje a szocializmus teljes felépítéséért fáradozik. Pályázni lehet helytörténeti, néprajzi-névtudományi dolgozatokkal. A munka megköny- nyítésére a pályázók kívánsága szerint az illetékesek útmutatókat küldenek. A díjak mindkét témakörben 2000, 2500, illetve 3000 forintosak. Az irodalompályázaton a fel- szabadulás megyei eseményeit, valamint megyénk huszonöt éves fejlődését bemutató no-. Vellával, elbeszéléssel, verssel, kisebb szociológiai jellegű írásművei; egyfelvonásos színpadi alkotással lehet részt venni. A pályadíjak 1500— 4000 forint között vannak. A fotó- és filmpá’ ' ízatra személyenként tíz darab 30x40- es fekete-fehér vagy színes képet, illetve 8 és 16 milliméteres hangosított vagy némafilmet lehet beküldeni. A legjobb fotóért 2000 forint, a legsikerültebb filmalkotásért pedig 3000 forint jutalmat adnak. Aki a zenei pályázatra kíván benevezni, annak egynemű, vagy vegyeskarú kórusművet, vagy egy zenekari művet kell eljuttatnia a bíráló bizottsághoz. Díjai: 2000—4000 forint között A képzőművészeti pályázaton minden Somogy megyében élő hivatásos és amatőr képzőművész részt vehet négynégy festménnyel, grafikával vagy szoborral. Kettőtől négyezer forintig díjazzák a műveket. Újdonság az irodalmi műsorok szerkesztésére hirdetett pályázat Ennek lényege: az irodalmi alkotásokat ki kell egészíteni néhány más (zene, tánc, vetített kép, képzőművészeti) művészi alkotással. Tartalmaznia kell ezenkívül rendezői elképzelést, színpadi utasítást a szereplők mozgatásával és a színpad megvilágításával kapcsolatban. Az összeállítás lehet dokumentum jellegű; mai magyar szocialista műveket feldolgozó valamint a kettő együttes alkalmazása is. A pályadijak: 2500, 2000, illetve 1500 forintosak. A pályázatokat jeligésen 1970. március 15-ig lehet beküldeni a Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályára. A szerző nevét és címét zárt borítékban kell mellékelni. Az ünnepélyes eredményhirdetés 1970. április 26- án lesz. A nyertes műveket bemutatják, iiletve megjelentetik, kiállítják. Hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileumára a SZÓT is pályázatot hirdetett. A pályázóktól festészeti, grafikai, szobrászati és iparművészeti alkotásokat várnak. A felszabadulás élményvilágából, valamint a dolgozók mindennapi életéből táplálkozó és környezetünk esztétikai alakítására alkalmas műveket kiállításokon mutatják majd be. MIND A NÉGY KATEGÓRIÁBAN 12 000 forint az^ első, 8000 a második és 5000 forint a harmadik díj. A pálya- műveket 1970. április 25-ig lehet beküldeni a Magyar Nemzeti Galériába, a kiállítás és díjíkiosztás ugyanpsak itt lesz 1970 augusztusában. Amikor a konstruktőr a rajztábláján nekikezd a tervezésnek, az előre kiszámított adatok alapján, a műszaki rajztechnika egyezményes ábrázolási jelei segítségével veti papírra elképzeléseit. A Bjelorusz Tudományos Akadémia kutatóinak munkája nyomán elkészült az »ITYEKAN" nevű automata rajzológép, mely lyukszalagos programozó berendezés vezérlésével, emberi kéz beavatkozása nélkül készíti ed a műszaki terveket, az emberi munkát sokszorosan felülmúló teljesítménnyel. A bonyolult automatikai elemekből álló rajzolófej a lyukszalagon rögzített utasításokat követve látja el a feladatát. Ezzel egyszerűsödik ugyan a kons- ruktőrre háruló mechanikus munka, de a lyukszalagra felvitt program elkészítését továbbra is neki kell elvégeznie. Képünkön: Az »ITYE- KAN« főtervezője az automata rajzológép mellett. 1 í 111 I ' 1 lÉg ml GRIGORIJ GORIN: Kivételesen önnek l Az étterem meglehetősen kihalt volt. Leültem az egyik ablak melletti asztalhoz és vártam a pincérre. Jő öt perc múlva méregető tekintettel közeledett és odaérve hozzám udvariaskodva kérdezte: — Étkezni fogunk? Étkezni? — Igen — feleltem. — Igen. Emlékszem — mondta. — Mindent megcsinálunk, amit csak óhajt. — Köszönöm — szóltam. — Legyen kedves legelőször egy sört hozni... — Értettem — szakította félbe. — Hideget? — Hideget. — Pohárba? — Pohárba. — Meglesz — mondta határozottan, és jobb szemével rám kacsintott. Kacsintása pajkos és titokzatos volt. Ezzel tudtomra adta, hogy sör dolgában most rosszul állnak. Nagyjavítást végeznek a sörgyárakban. Az egész városban össze lehetne számolni, hogy hány pohár sört szolgálnak ki a szomjazóknak. De nekem azért egyet hoz... — Egy borsoslevest is kérek — mondtam. Emberem elsápadt — Támogatom — mondta, és most bal szemével kacsintott rám. — Tehát borscs? — Igen. — Meleget? — Lehetőleg .. . — Tányérban? — Feltétlenül. — Tejfölösen? — Ügy szeretném. — Teljesítjük — suttogta. — Legyen türelemmel! Ez alkalommal még rava- szabbul kacsintott rám. Ily módon pedig azt adta értésemre, hogy a borscsleves itt már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Az itteni szakácsok már nagyon régóta nem főzik. Egyetlen ember, aki ma még főzi a borscsot, az a titokzatos specialista, egy öreg nénike Poltáva környékén. Az én rendelésemre külön repülőgépet küldenek, hogy meghozzák eme különleges ételt. — Második fogásként bélszínt szeretnék hagymával — mondtam bátortalanul. A pincér erre fogcsikorgatva kérdezte: — Bélszín értelemben? — Pontosan abban az értelemben. — Húsból? —■ Igazi húsból! A hagymát meg igazi hagymából. Barátunk szeme merede- zett, elegáns módon teleszívta magát levegővel és mondta: — önnek megcsináljuk! Ünnepélyesen csettintett nyelvével. Ezzel pedig azt jelentette, hogy vegyem tudomásul, ami ezután értem történik, az nem mindennapi. Bélszínt már reges-régen nem sütnek. Speciális archeológus bizottságot kell szervezni, hogy ásatások segítségével feltárják őseink kultúráját, megfejtsék a régi írásolcat, és azok alapján összeállítsák a bélszínt. De értem természetesen nem sajnálják a fáradságot. — Kér még valamit? — Köszönöm, nem — mondtam félénken. — Már így is hihetetlenül sok feladatot róttam önre. — öt perc múlva itt is leszek az egésszel — mondotta határozottan. Az emberek itt éveket is várnak a rendelésre, mondta tekintetével. Van, aki még itt is alszik, és mégis eleped az éhségtől meg a szomjúságtól. Az egész várás közepette az emberek szerelmeskednek, összeházasodnak, van, akinek közülük várakozás közben már a gyereke is megszületik. A gyerekek közben megnőnek. és az étlapról tanulják meg az abc-t. Azután ök maguk rendelik ebédjeiket, és ismétlődik az egész elölről. Az irántam tanúsított bizalom jegyében ettem. Aztán felálltam az asztaltól. — Nem tudom, hogyan Is köszönjem meg messzemenő figyelmességét — mondtam i pincérnek. — Oh, semmiség — mondta látható zavarral. — Nem úgy van az — tiltakoztam én- — ön nagyon nagy szolgálatot tett nekem— Ilyet nem lehet elfelejteni halálunk órájáig sem... A ■számlám végösszege? — Egy rubel huszonegy kopejka — felelte. — Értem — kacsintottam rá. Leszurkoltam az egy rubel huszonegy kopejkát, és kezét nyújtottam neki. Ezzel a kézfogással nyomatékosan tudomására hoztam, hogy ez is egy hihetetlenül rendkívüli dolog. A pénzzel egyébként is szűkében vagyunk. Köztudomású a sajtóból, hogy az Állami Bankjegykibocsátó Hivatal nem nyom elég pénzt. Az is előfordul velem, hogy fizetés nélkül távozok. Ilyenkor a rendőrség keres. De ÉRTE én minden áldozatra kész vagyok. Ezért fizetek pontosan. Számla szerint! A kijáratig követett lángoló tekintettel. Több mint valószínű, hogy nagyon sokáig fogunk emlékezni egymásra. Fordította: SÄjpfer Imre SOMOGYI KÉPbAF CtttSrWk, ÍSS9. november 27.
