Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

„Megy tanulni magyar...u Krimi a színpadon 4 fiam. állandó nyavaly­**> gásokkal keserítette meg esti nyugalmunkat. A tor­kút fájlalta. Kezdetben fél­vállról vettem az ügyet, biz­tosan sok hideget ivott az im- posztor, de később kezdtem belátni, hogy komolyabb do­logról lehet szó. Elmentünk hát az orvoshoz. Útközben ví- gasztalgattam, viccelődtem, mert ugyebár nem az én tor­komat vittük a vásárra ... A doki bácsi bizony elég gonosz véleményt formált fiam torkát illetően. — Ki kell venni a mandu­lát! — ennyit szólt csupán. Az áldozat sápadtan ült a székben, nem volt ereje fel­állni. Pupillái kitágulva nyelték a külvilág — számára sokatmondó — ingereit. Szá­ja megremegett, képtelen volt hangot formálni. Az orvos egykedvűen törölgette kezét a hófehér vászonba. Ügyet se vetett a fiamra. — Jöjjenek be a jövő héten, Péntek jó lesz? A megadott napon elindul­tunk kettesben. Nem szívesen vállaltam el ezt a feladatot, de hát a feleségemre nem le­het számítani ilyenkor. Teg­nap ragyogó idézettel döntöt­te el a vitát: »Ha férfi vagy, légy férfi!« így hát férfi let­tem, kézen fogtam a nehezen engedelmeskedő férfipalántát, és végigvonszoltam az utcán (elvégre tőle még nem köve­telhettem meg, hogy férfi le­gyen). — Ugye nem fáj? — nya- valygott állandó jelleggel, bi­zonyítva. hogy nem nagyon bízik a kedvező válaszban. — A, fenét fáj. Hát hogy fájna! — vágtam rá kezdet­ben türelmetlenül, majd még türelmetlenebbül, aztán már felelet nélkül hagytam az is­métlések végtelenébe bonyo­lódó kérdést. Minden ékes­szólásomat az utolsó pillana­tokra tartalékoltam. Sőt, mi több, a tettek olykor megkö­zelíthetetlen mezejéig is el­mentem. AmUeor ugyanis az orvos — nagy:m is érthető ok­ból — hiába próbálkozott szájtátásra bírni a fiamat, a helyére ültem: — Így csináld, ni! Áááá. Egy csöppet sem fáj! Csak egy tűszúrás az egész. Ááááá... Kacsintottam az orvos fe­lé, hogy tegyen úgy, mint­ha kivenné a mandulámat. Amint az emberi betegségek tudora belepillantott kitáiott számba, megszólalt: — De hisz a maga ... Ma­radjon így! Ne moccanjon! Nyugalom, csak egy tűszúrás, hisz maga is tudja! Es kiszedte az én gyönyör rúséges szép manduláimat, amelyek sohasem fájlak! És még csak fel se szisszenhet­tem, mert az a komisz kölyök, az a betyár, kíváncsian für­készte, vajon fáj-e! Így még nenn jártam! Szerencse, hogy nem a vak­bele makrancoskodotl a -ma­ma kedvencének«... > Sípos Ferenc terv hazánk fölszabadulása 25. évfordulójának méltó megün­neplésére. Módszertani segítsé­get is nyújt az eddig meglehe­tősen akadozó művészeti isme- retterjesztési munka megköny- nyítésére. Reagál a népművelés legidőszerűbb feladataira is, így többek között konkrét in­tézkedéseket írt elő a terv az Olvasó népért mozgalom kiszé­lesítésére. A fonyódi járás üj művelődési tervében megfele­lő súlyt kaptak a jövő évi so­mogyi napok járási rendezvé­nyei: a IV. csillagvári nemzet­közi úttörőtalálkozó, a buzsáki búcsú, a fonyódi Huszka-em- lékest. A tervben előremutató, hogy a járási kulturális alap létre­hozását határozták el. A klub- könyvtárak fejlesztését az ide­genforgalommal kapcsolatos felvilágosító munkát és az is­meretterjesztés korszerűsítését hangsúlyozza, egyben a megva­lósuláshoz módszertani segít­séget is nyújt a fonyódi járás jövő évi művelődési terve. tünk: ki bírja ésszel, ravasz­sággal, ügyességgel tovább? A váltakozó sikerű élethalálharc végső asszójában ki marad fekve a páston? A csempész­banda főnöke, vagy a szép, vi­lágtalan asszony? A darab tulajdonképpen er­re az érdekes, izgalmas közép­ponti figurára épül: Susy alak­jára. A vak nő: Tímár Éva. Bri­liáns szerep — briliáns alakí­tás. A jellemábrázolás ritka pillanatait teremti meg. Feltét­len bizalma az emberekben fo­kozatosan cserél helyet az élet­ösztön emberfölötti küzdelmé­vel. Fegyverei: okossága, kom- binatívkészsége és a látókénál finomabb érzékei« Mindez olyan természetes harmóniá­ban jelentkezik alakításában; Tímár Éva legkisebb rezdülé­sében is olyan elhitető erővel. vak, hogy aki először látja, okkal hihetne világtalan mű­vésznek Susy megfő rínál óját. Az előadás másik meglepe­tése egy epizódszereplő: Po­gány Judit. Alakításában egy süldőlányka jelenik meg. Már tele érzelmi viharokkal, de még telítve a gyerekkor min­den bájával és komiszságával is. Kitűnő jellemzés, kevés esz­közzel és sok belső indítású színészi erővel. Kristóf Tibor bandafőnöke tehetséges, de kissé merev, stílusában nem mindig természetes alakítás. Dánffy Sándor, Kiss István és Forró Pál egy-egy hiteles fi­gurát hozott; a szép és han­gulatos díszletek tervezője: Gáspár András. W. E. országból érkezett hatszáz diákot egyetemi tanulmá­nyokra készítjük fel. Jövő ősz­szel már előadásokat hallgat­nak, s télen vizsgáznak. Ma­gyarul A napirendről érdeklődöm: — Reggel 8-kor kezdődik a tanítás. Hat-hét negyvenöt perces órát tartunk a cso­portoknak, amelyeket asze­rint állítunk össze, hogy mi­lyen szakra tartanak. Délután szekciómegbeszélések, labor­gyakorlatok következnek. Es­tére marad az új szavak átis­métlése. Megterhelő, sokszor elképesztő munkát végeznek ezek a diákok. Szinte megha­tó az igyekezetük, a birkózá­suk, hogy minél jobban meg­tanulják nyelvünket — Kik tanulják a leggyor­sabban a magyart? — Az afrikaiak. őket a vietnamiak követik. Utolsó csöngetés. Mára vége a tanításnak. Megyünk le a földszintre. Mögöttünk gyapjas hajú, fekete fiú igyekszik. Az igazgatóhelyettes megszólítja: — Hova megy, Berham? — Megy korrepetitál. kézzel-lAbbal igyek­szik HELYESBÍTENI, s csak akkor nyugszik meg, amikor látja, hogy értjük, miről van szó. Azért még hozzáteszi: — Megy tanulni magyar. Kosa Csaba A szer; Ő izgalmas, hatásos krimivel szórakoztat bennün­ket Nem hiányzik ezúttal sem darabjából a nagy ívben foko­zódó feszültség. Ismeri jól a színpad törvényeit, és kitűnően jellemzi .alakjait. Igaz, a darab első harmadában mintha nehe­zen exponálná a fejleménye­ket Végig kell hallgatnunk né­hány hosszú, nehézkes párbe­szédet amit ez a műfaj nehe­zen tűr meg. De sejtjük és Zsámbéki Gabor rendezése re­mekül érzékelteti, hogy ala­pos izgalmakban lesz még ré­szünk. Zsámbéki jó arányér­zékkel, fegyelmezetten és in­tellektuális eszközökkel terem­ti az előadás jó atmoszfé­ráját. Különös gonddal törő­dik a jellemek egyémtett vo­násaival, mindkét oldalon. így a fizikai küzdelem mögött ádáz szellemi párviadal tanúi lehe­Alakítsanak gyermekzenekart Pécs híres úttörő fúvósze­nekara felhívással fordult a pajtásokhoz: alakítsanak min­den faluban és városban gyermekzenekart A lelkes pé­csi muzsikusok ilyen módon országos mozgalmat indítottak el és ennek nevet is adtak: »•fúvószene — gyerekekkel — felnőtteknek.« Az a törekvé­sük, hogy mindenütt alakulja­nak úttörőzenekarok, ame­lyek műsort adnak az ünnep­ségeken.' Gazdag művelődési tervet készített a fonyódi járás TIZENEGY ÓBA ÖTVEN PEKC. Kicsöngettek. Tíz perc szusszan tás. A négy emelet folyosóin ötszáz-hatszáz fiú és lány — és százféle nyelv. A hangdzsungelból csak néha szabadul ki egy-egy francia, angol vagy spanyol szó. Mi volt ehhez képest Bábel? A Nemzetközi Előkészítő In­tézet igazgatóhelyettese csön­getés után meginvitál a 211-es terembe. Magyaréra lesz. Fia­tal, szőke asszony a tanárnő. A tanítványok tizennégyen vannak. Még csak az ötödik hétnél tartanak. Természetesen, a ta­nárnő ismétléssel kezdi — Ki ön? A costa-ricai fiú jelentke­zik: — Marco Antonio Campo Cordero. Nagy derültség. A többiek sem éppen rövid nevűek, de Marcóval egyikük sem kelhet versenyre. — Hány éves? Ez már Mohamed Alinak, a jemeninek szóL — Hús es ed. Aztán a jordániai sziporkázik: — Nem biztosz. — Hús es keto — ijed meg AU. De már itt az új kérdés: — Ki jött Kenyából? Henry Dominic, Mexikó at­létahőseinek honfitársa je­lentkezik buzgón. — Én Kenyába születik. Artin, a jordán kap lehető­séget: beszéljen arról, hol járt tegnap. — Én a Nemzeti Múzeum- hez volt — mondja. Az egész csoport tanulmá­nyi kirándulást tett előző dél­után. Kérdéseket adnak föl egymásnak. Hol a Nemzeti Múzeum? Közel az egyetem­hez? Milyen villamos megy a múzeumhoz? Most úgy lát­szik, Szudán viszi el a pál­mát: Abdallah remekel. De jön Dábi, az etióp és tarol. Hibátlan magyar mondatot formál: »Sámson, véleményed szerint milyen érdekes anyag van a múzeumban?« öt hete hallott először magyar szót A többiek értik, hogy valami nagy dolog történt most: meg­tapsolják. A tanárnő is velük tart Igen ám, de most meg Ja- maldeem tör elő, mert sport­ról van szó. ö a hazájában, Ceylonban úszott Artin a fut­ballmeccset emlegeti. Az iraki dzsudózott Hamid tornázott. Magyarországon mégis egy­féle sportot űznek legszíve­sebben: a tornaórákon meg- száUottan fociznak. Vasárnap délután, a tévé képernyőjén a sportközvetítéseket nézik. ELŐVESZIK A SZÓTÁRA­KAT: a helyhatározó ragokat tanulják. Egyelőre még nagy a kavarodás. De csak magyar szó hangzik eL Mindnyájan beszélnek angolul vagy fran­ciául, de a tanárnő elve: nem használ közvetítő nyelvet. — Tavasszal jöjjön el új­ra — mondja óra végén. — Csodát fog látni. Akkor már fizikát, mate­matikát is tanulnak a fiúk. Szaktárgyakból is készülniük keU, hiszen mérnökök lesz­nek. Ki villamos-, ki gépész- mérnök, ki meg építész. Mind a tizennégyen a Műszaki Egyetemre tartanak. Az egyik második emeleti tanári szobában a Nemzetközi Előkészítő Intézet igazgatóhe­lyettesével beszélgetek: — Nálunk — mondja — harminchat hétig tart egy tanévi Ez három ciklusra osz­lik. Az első: magyar társalgás. A második: szaktárgyak be­vonása. Az orvosjelölteknek biológia, kémia; a bölcsészek­nek történelem; a mérnökök­nek, közgazdászoknak fizika, matematika és- így tovább. A harmadik ciklus: a nyelvtan csiszolása, minél több új szó elsajátítása. Mi ugyanis az intézetben tanuló, negyven (Tudósítónktól.) A fonyódi járás művelődési tervjavaslatát tárgyalták meg a járási tanacs legutóbbi ülé­sén. Nagy hangsúlyt fektet a Mesedclelőttök, szakkörök a Siófoki Járási Könyvtárban (Tudósítónktól.) A siófoki általános iskolák és a járási könyvtár között év­ről évre gyümölcsöző kapcso­lat alakult ki. A könyvtár gaz­dag programmal várja gyer- mekolvasóit. Mesedélelőtiöket, diafilmvetítéseket, irodalmi szakköri foglalkozásokat, játé­kos vetélkedőket rendeznek számukra. Az irodalmi szakköri foglal­kozáson például a tanulók Cső» konai Viléz Mihály és Fazekas Mihály életéről gyűjtöttek ada­tokat a kézikönyvtárban talál­ható irodalom történeti köny­vekből és lexikonokból További terv, hogy a könyv­tárban működő felszabadulási irodalmi szakköri foglalkozá­son Siófok felszabadulásával ismertetik meg a gyerekeket. A bűnügyi irodalom kol­lektív játék, együttgondolko­dás. A szerző, az alkotók és a nézők együttes szellemi torná­ja. Együttnyomozás, vagy ha úgy tetszik, egy, illetve több ismeretiem! egyenlet Megol­dandó: ki a tettes? Ha eléggé nehéz a féladat, ha sok várat­lan fordulat, izgalmas fejle­mény köti le figyelmünket, ak­kor úgy érezzük, jó krimit lát­tunk. Akár igazolja sejtésün­ket, akár meglepetést okoz a végső, többnyire váratlan for­dulat. megoldás. Az esetek na­gyobb részében általában a sztori végén tudjuk meg, ki az »X«, ki áll a háttérben? Rit­kábban ezt már az elején köz­li velünk a szerző. Ilyenkor nyítszíni küzdelem tanúi, be­avatottjai lehetünk. Frederick Knott ennek a hí­ve. Hősei — több-kevesebb si­kerrel — az életükért küzde­nek. Erre épül a tv-változat- ban is előadott Éjszakai tele­fon; a leleplező módszerrel kombinált Tökéletes bűntény című filmje, s voltaképpen ez a lényege színházunk mostani magyarországi ősbemutatójá­nak, Knott Várj, amíg sötét lesz című színdarabjának is. Növekszik a forgalom a TÜZÉP-nél A hűvösebb idő beálltával megnövekedett a forgalom a kaposvári 4. sz. TÜZÉP-telepen. Naponta átlag 5—6 vagon különböző minőségű szenet kapnak, melyet géppel ürítenek ki a vagonokból. Á telepen tíz-tizenötfajta szenet lehet kapni. Naponta 200 mázsa tűzifát fűrészelnek föl. A tűzifát a Kö­zép- és Észak-somogyi Erdőgazdaság szállítja vagonokban és tehergépkocsikon. Magyaréra a IV-es csoportban. SOMOGYI NÉPLAP S**rd#, 1900. november 36­k

Next

/
Thumbnails
Contents