Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
Osztriga és légpárnás hajó Látogatás a francia parlamentben — A barbizoni magyarok Milyen típusokat gyártanak Renault-ék? A közelmúltban magyar parlamenti küldöttség utazott Franciaországba, hogy tanulmányozza a francia nemzet- gyűlés munkáját, tudományos, gazdasági és kulturális tapasztalatokat szerezzenek. A delegáció vezetője Bencsik István, a Debreceni Agrártudományi Egyebem rektora, az országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottságának elnöke volt, egyik tagja pedig Szerecz László, megyénk országyűlési képviselője. Megkértem képviselőnket, hogy beszéljen útjáról, élményeiről. — Kilenc napot töltöttünk Franciaországban, ez alatt az idő alatt találkoztunk kinti kollégáinkkal, akik nagy vonalakban megismertettek bennünket a nemzetgyűlés ügyrendjével és munkamódszereivel. — Mi az eltérő és ml az azonos a két parlament kö- ' zött? — Szervezeti felépítésében talán csak annyi, hogy négy alelnöke van a francia nemzet- gyűlésnek, s nájuk csupán évente kétszer ülnek össze, de akkor hat-nyolc hétre. Ennek megfelelően a képviselők nagyobb része abból él, hogy képviselő, de ez még nem zárja ki azt, hogy egy részvénytársaságban igazgatósági tag legyen. Ugyanúgy vannak bizottságaik, mint nekünk, de amíg a mi állandó bizottsági üléseinken nagyon komoly előkészítő munka falják, náluk inkább a tisztelt házban állítják össze a törvényjavaslatokat, s napokat vitatkoznak, míg sikerül megállapodni a végső mondatokban. Lényegesen kevesebb a női képviselő, mint nálunk, viszont a nemzetgyűlés 430 tagból áll. míg -a mi parlamentünknek 329 tagja van. — Gazdasági, tudományos és kulturális tapasztalatcsere is szerepelt a programban. Ez mit jelentett? — Meglátogattuk a Renault autógyár egyik üzemegységét, ahol a kocsikat szerelik össze. Négy és fél kilométeres szalagon kapják meg végső formájukat a gépkocsik, az R 4, R 6, R 12 és az R 16-osak. Ebben az üzemegységben naponta ezerötszáz kocsi szalad le a szalagról. Vendéglátóink elvittek bennünket egy atomkutató intézetbe és egy vízáramláskutató laboratóriumba is, ahol azt vizsgálják, hogy a tenger áramlása milyen hatással van a gátakra. Láttunk egy állat- nemesítési intézetet is. A kulturális tapasztalatcsere pedig azt jelentette, hogy meglátogattunk két múzeumot, a Louv- re-t és a Lagere-múzeumot. Részt vettünk egy hangversenyen és megnéztük a méregdrága Lidó monstre varieté műsorát — Csak Párizsban voltak? — Nem. Ellátogattunk Bar- bizonba, Munkácsy Mihály és Paál László valamikori »hazájába«, sőt — s ez a figyelmesség nagyon jólesett — Paál László házában szállásoltak el bennünket ahc^l a falon tábla állít emléket a magyar festőnek. Jártunk Grenoble-ban, a Riviérán Cannes-ban, Nizzában és St. Tropezben is, de olyan kevés volt az időnk és olyan szoros a program, hogy mindenből csak egy kevéske jutott. A cannes-i öbölben kipróbáltuk a légpárnás hajót, mely jól összevázott bennünket, mert a száz-százhúsz kilométeres sebesség ellenére átveszi a víz mozgását, s a hullámzás alaposan megforgatta a gyomrunkat. — Ha már a gyomornál tartunk, hogyan ízlett a francia konyha? — Vállalkozó szellemű ember vagyok, megkóstoltam az osztrigát, rákokat, sőt a polipot is. Nem lettem tőlük rosz- szul, de kétszer ettem, először és utoljára ... Saly Géza Viharszünet nélkül LIGETES, SZÉPEN PARKOSÍTOTT területre kanyarodik le az út a hetesről Balatonszabadi határában. Az épületek mögött karcsú acéltorony áll a pányvázó sodronykötelek szorításában. A gondozott park és a tiszta munkatermek az itt dolgozó technikusok, műszerészek igényeiről, életéről is vallanak. A rádióadó épületében mindenhol csend van, és még a lépések sem ütnek zajt a gumiszőnyegen. A nagy adóterem különben visszhangos, de ezt a tulajdonságát aligha ismeri meg az idelátogató, ismerkedő idegen. A Petőfi adó délelőtti műsora »folyik« át a műszerekkel beépített asztalon, s a finom érzékenységű hangszórón át kellemesen lágy zene szól. Itt nemcsak a fül, hanem a szem számára is érzékelhetővé válig a hang: az elektromos hullámok szüntelenül változó ereje — amelyik vagy az élőbeszéd, vagy a zene dinamikáját követi — a műszerek Skáláján egyfolytában nyomon követhető. Akik itt dolgoznak, többnyire régi »rádiósoknak« vallják magukat. Valamikor három brigádban dolgoztak, de miután mindegyik kollektíva főként a saját munkájának eredményességére ügyelt, itt a versengés néha a másik két brigádot hozta hátrányos helyzetbe. A cél pedig közös volt: minél színvonalasabban, technikai fogyatékosságoktól mentesen továbbítani a műsort a hallgatókhoz. Sürgette ezt az is, hogy a Petőfi adó műsorainak fő adójává lépett elő a balatonszabadi állomás. A műszaki feltételeket megteremtették arra, hogy az ország délnyugati részén is kifogástalan legyen a műsor vétele. A többi az állomás dolgozóitól függött. Amióta egy brigádban látják el felelősségteljes szolgálatukat, még a korábbinál 'is szebb eredményeket értek el. A tévedéseket műszerek rögzítik, mégpedig nem is akármilyen csalhatatlanság- gal. A szüntelenül körben forgó grafikonhengerre automatikusan felrajzolja a műszer az adás menetét, az esetleges kihagyásokkal, hibákkal együtt. Negyedszer lett szocialista állomás a balatonszabadi adó az idén, és most a szocialista állomás címért versenyeznek. Varga Károly csoportvezetővel beszélgetünk az adóterem egyik szögletében, A munkáról, a műszakokról esik a legtöbb szó. Amíg szinte repül a délelőtt, addig a nap leghosszabb része az éjszaka. — Néha úgy érzi az ember. hogy egy egész örökkévalóság múlik el, míg kivilágosodik. Fárad a szem, az idegek, amikor az első vörös sugarak megjelennek a mennyezeten. Az ablakok elérhetetlen magasságban, csaknem a tető szintjén vannak. Ilyenkor sok kávé fogy, s a bent levők fokozottabban segítik " egymás munkáját. AZ ÉJSZAKAI TMK ELENGEDHETETLEN a biztonságos hajnali induláshoz. — Az újak nem egyköny- nyen szokják meg’ ezt a munkát, melynek alapja a fegyelem, a pontosság és a fáradhatatlan figyelem — mondja Wirth Gyula, az állomás vezetője, aki arról is említést tesz, hogy őket még a vihar sem készteti meghátrálásra. — Van egy kisebb teljesítményű, földelt adónk, és ha kell, azonnal átkapcsolunk, így, ha nem nagy teljesítménnyel is, de megy a műsor viharszünet nélkül úgy, hogy aki mindenáron végig szeretné hallgatni a műsort, nem kell emiatt egy perceit sem elmulasztania. Különösen azért van ennek jelentősége, mert ilyenkor a többi adó általában néma. és minket akkor is rpeg lehet találni az éterben. N. J. Horváth Teri. Beck Juditnak ez a mai, gondolom első kiállítása Kaposváron. Bizonyára érdekli tehát a rajzok nézőit, mii kell tudnunk a festőnő munkásságáról és ő magáról. Beck Judit — Major Tamás- né — szobrászcsaládból származik, atyja Beck ö. Fülöp, a század első felének egyik legnagyobb szobrásza. A család dunántúli, pontosabban Pápáról származik, maga a festőnő egy másik dunántúli mester, Csók István tanítványa. Beck Judit a szentendrei művésztelepen van otthon és otthon van Budapesten is, ahol a színház világában mindvégig a maga egyedüli és egyéni útját járva olyan festői szemléletet, olyan kifejező es2Íközöket alkotott, melyek senki másé, egyedül az övé. A valóságban és képzeletben megtett utak és utazások, a mindenkor érzékenyen figyelő, a való és igaz festőiség viszonzása — életmű. Talán ezeknek a szavaknak értelmét keresve és kibontva kellene köszönteni ezt á mai, kaposvári kiállítást. Mert Beck Judit a valóságban is sokat utazik. Dunántúli, itáliai, svájci útinaplója, ezek az örömteli szemekkel rajzolt lapok, elmélyedést és viszonzást elváró rajzok fogadják a mai, kaposvári nézőt De Beck Juditnak van egy másik, második útinaplója is, az előbbinek testvére és bensőséges mása: közölnivalója az emberről, önmagáról, aztán a színházról, a színház rendkívül összetett, örökösen újraszülető, megújuló világáról, azon belül a színészről, az emberről és még tovább, a színpadon megjelenő jellemekről. Igen, életének nagy részét a színház világában tölti. Valójában egyetlen festőnk, akinek ma módjában áll neves színészeink arcmását megörökíteni, majd máskor színpadképet, kosztümöt rajzol, így az egyik Moliere-da♦Részlet Martyn Ferenc megnyitó beszédéből Csak jöjjön haza! F urcsa, sőt egyenesen érthetetlen! Már háromnegyed öt, s a gyerek még mindig nem jött haza a barátjától, pedig tudja, hogy öt órára mozijegye van a Vörös Csillagba. .. Ne igen, persze, velem együtt... utóvégre egyedül nem engedhetünk el egy tizenhárom éves köly- köt... Mi van ebben? Meg akarjuk nézni a Kalózkapitány újra hajóra száll című filmet, amely... hiába mosolyogsz, szívem, hogy krimi, mégiscsak csodálatos tájakra viszi el az embert...! Még nem jön? Nem látni az ablakból? Hát ez egyenesen megfoghatatlan! Jó, jó, együtt tanulnak, elmélyednek a munkában, ilyenkor szalad az idő... De ha egyszer megbeszéljük, hogy öt óra előtt legyen itthon, akkor az a büdös kölyök tartsa be a szavát! Ez az emberség, az adott szó szentsége, ne állítson falhoz másokat, különösen ne az apját. ..! — Hát tessék! Negyed hat és még mindig nincs itthon! Ki engedte el ezt a taknyost? Hogy ezt hagyjuk, ne keressük a bűnbakot? Én nem keresem, szívem, de azt meg kell mondani.. . igenis, tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy nem sokat értesz a neveléshez! A nevelés az egy tudomány, nem lehet az ujjúnkból szopni... úgy bizony, hiába mosolyogsz... ahhoz olvasni kell, tanulmányozni a gyermeket és a lélektant... — Fél hat! Szörnyű! Hol marad ez a csibész?... Csak nem történt valami baja? ... Jó, jó, nem festem falra az ördögöt, de ez az utolsó, hogy én ilyen helyzetbe kerülök..., hogy a kalózkapitány... izé... hogy ne engedelmeskedjen nekem pgy ilyen taknyos! — Vedd tudomásul,' fiam, én nemcsak szavalok! Ezentúl majd másképp lesz! Igenis, én veszem a kezembe a gyerek nevelését, nem bízom a szeszélyeidre! Csak jöjjön haza...! Mert a nevelésben a következetesség a fontos, a szigorú állhatatosság! — Rémes, már háromnegyed hat! Hát most majd figyeld meg, fiam, hogyan kell következetesnek lenni! Csak jöjjön haza! Meg fogom re- gulázni! Hát ma a kalózkapitány nem fog újra hajóra szállni neki... Azonkívül két hétig szó sem lehet moziról! És hiába könyörög, hiába esik térdre előttem... ezentúl minden lépéséről be kell számolnia... Majd én rendet teremtek itt! Csak jöjjön ha- Zdl (A fiú hat órakor beállít.) — Hol voltál? Hát ez a becsület? Nem szégyelled magad, szegény apád már több. mint egy órája vár rád... Arról nem is beszélve, hogy a kalózkapitány már régen elvitorlázott. .. már rég a Ka- ■rib-tengeren jár... mi meg itt állunk, zsebemben a két használhatatlan mozijegy... mert most már nem fogunk elmenni! Ezt remélem tudod" — Micsoda? Hogy megállt az órád? Hogy nálad még mindig csak öt van? Hagyjuk ezt az átlátszó trükköt! Jó, jó, látom, de ezt magad is beállíthattad! Mert hogy a lecke is nehéz volt.. . Az algebra? ... Hát igen, ez az egyetlen érv amit el tudok fogadni... ugye, anyu? Ez az első értelmes mondat, amit mentségedre mondasz... Mi van a homlokoddal? Ajjaj, szegény kis porontyom, látom, belefájdult a fejed a nagy fejtörésbe. Ilyenkor kell egy kis kikapcsolódás. Na, várj csak...! — Te anyu? Hát nincs itt semmi baj, elmegyünk a hétórásra a Gabival... Hogy hol itt a következetesség? Látod, ez az, nincs benned megértés, semmi érzéked a neveléshez. Vedd tudomásul, nem fogom hagyni, hogy elsorvadjon ez a szegény fiú... Elmegyünk a hetesre! Most mindjárt indulunk, útközben beugrunk a cukrászdába, ott bekapsz egy orosz kremtortát. Szegény kis cikínzott fiam, .. na, gyere! Tari János Útinaplók emberközelben* f rabhoz, a George Dandárhoz is. ö szerényen mindössze any- nyit mond munkásságáról: a j-llem kutatása, ábrázolása, a kifejező eszközök keresése, valójában ez volt mindenkor munkáim célja és értelme. Beck Judit ilyen megfontolton és tervszerűen dolgozó festőtípus. Nem tartozik a »termékeny« festők közé, ám ha kiáll a nyilvánosság elé, ezt azzal az ítélettel ás kritikával készíti elő, amelyet bizonyára apjától tanult. Azzal a vonzó bizalommal, a megszólításnak azzal a gyengeségével formálja, melyet a Beck ö. Fülöp- szobrok és érmék — az idővel azonos — nyugalmából és szépségéből kapott örökségképpen. Utcarészlet egy olasz váxosk ából. Tenni, segíteni A tenni- és segíteniakarás sarkallta azt az idős asszonyt, aki a városba érkező idegeneket — mived a busz csak félóra múlva indult volna — a keresett házig kalauzolta. A hálálkodást már nem is akarta meghallgatni, mert úgy érezte, természetes amit tett, nem érdemel hálálkodást, legföljebb egy köszönömöt. A tenniakarás az, ami emberek tucatjait ösztönzi arra is, hogy társadalmi munkát végezzenek saját és embertársaik hasznára. De ugyanígy hasznos az is, ha egy-egy tanácstag fogadóóráján megjelenve elmondják: mi lenne az, ami szerintük a város vagy éppen az utca lakóinak érdekét szolgálná. Számtalan helyes kezdeményezés jött létre már ezekből az egyéni ötletekből. Velünk született tulajdanság-e a ten- niakarás, vagy az évezredek alakították-e ki, nem tudom. De ez nem is fontos. Amit lényegesnek érzek: egyre több ember akar részt vállalni a cselekvésből egyre több ember vállalja a kezdeményező szerepét, ök azok, akik nem mennek el szó nélkül a hibák mellett, s nemcsak észreveszik azokat, de kijavításukban is élen járnak. így kétszeres az örömük, ha egyet-eayet sikerül megszüntetni. ök adják az ötleteket, s nem sértődnek meg akkor se, ha németjükről bebizonyosodik, hogy nem a legmegfelelőbb, mert már korábban jobbat találtok. Közismertté és közkedveltté vált Simon István verse, amelyben sürget az örökös munkálkodásra. »Nem elég akarni« — hirdeti Váci Mihálynak a rádióban, különböző összeállításokban gyakran elhangzó műve is. »Közéletiség« — halljuk gj’akran a szót. Vannak, akiket megtéveszt, mert mögötte világot megváltani akaró cselekedetek végrehajtását sej-, tik. Az én értelmezésemben mást takar ez a fogalom. Kisebb dolgokat. Hétköznapibbakat Hogy is írta Illyés Gyula? »Ahol egy hibát megszüntetünk. az egy lépcsőfok. / Ahol egy jajt elnémítunk, egy lépcsőfok. / Ahol egy tévedésünket beismerjük, két lépcsőfok.« Ezek az »apróságok«, lépcsőfokok a teljesebb, közösségibb ember kialakulása felé, s így lépcsőfokok az új társadalmi forma megvalósítása felé is. S hogy egyre több ilyen ember lesz, ez jelzi az igényt még többre, mert csak velük érhető el a végső cél hamarabb. r, t Tízéves a szocialista kollégiumi mozgalom A Magyar Pedagógiai Társaság középiskolai kollégiumi nevelési szakosztálya — a szocialista kollégiumi mozgalom tízéves jubileuma alkalmából — tegnap ünnepi ülést rendezett. Dr. Fekete József, a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztályának vezetője ünnepi megemlékezésében kiemelte: a kollégiumokban é’ő tanulók döntő többsége falusi, tanyai fiatal, s 63 százalékuk munkás, illetve paraszt szülők gyermeke. Figyelemre méltó, hogy tanulmányi átlagúit; 3,3—3,7 között van, ami 4—6 tizeddel haladja meg azon iskolák diákjainak átlagát, ahová a kollégisták járnak SOMOGSI NÉPLAP Péntek, 1969. november 31.