Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

Javult a pártcsoportok tevékenysége As ősök hagyatéka Sok szó esik mostanában a pártcsoportokról, s ez nagyon érthető, iiiszen az alapszerve­zetek legkisebb egységed a mű­helyekben, a majorokban, az irodákban harcolnak a párt po­litikájának helyi megvalósí­tásáért. A pártmumka sajátos eszközeivel segítik a kollektí­va előtt álló termelési felada­tok megoldását, nevelik a kom­munistákat, formálják a pár- tonkívüliek tudatát, megszer­vezik ,és ellenőrzik a pártmeg- bizatásokat. Rendszeresen se­gítik a pártépítő munkát. Nem mindegy, milyen mód­szerekkel dolgoznak a pártcso­portok, kezdeményeznek-e, ön- tevékemyek-e, hiszen ez kihat a pártszervezet egész tevé­kenységére. Mindent tanácskozzanak meg Ezért érdemes összegezni a marcali járási és a kaposvári városi párt-végréhajtóbizott- ság tanácskozásának a tapasz­talatait. A megyeszékhelyen háromszázhuszonnyolc, a mar­cali járásban pedig hatvanöt pártcsoport tevékenykedik. A kaposváriak tapasztalata sze­rint nagyon fontos, hogy a pártcsoportok szervezeti föl­építésé kövesse az üzem vagy az intézmény szervezeti fölépí­tését. Könnyebb a termelési feladatok áttekintése, ha a bi­zalmi és a pártcsoport tagsága ugyanazon a munkaterületen dolgozik. Ez megkönnyíti a tá­jékoztatást, a mozgósítást, a feladatok gyors megbeszélését. A marcali járás mezőgazda- sági üzemeiben a gépesítésnél található a legtöbb pártcso­port, majd az állattenyésztés­ben és a növénytermesztésben. A legeredményesebben a gép­műhelyek kommunistái tevé­kenykednek. Kaposváron tizenhárom párt- szervezetben nincsenek párt­csoportok, pedig több mint húsz kommunista dolgozik az erdőgazdaságnál, az ÁFOR- nál, a bőripari, a fodrász ktsz- ban, a Latinka Tsz-ben, a Pa­tyolatnál. A városi párt-végre- sajtóbizottság véleménye sze­rint indokolt a pártcsoportok létrehozása ezekben az alap­szervezetekben is. Nagyon fontos, hogy min­denhol rendszeresen tartsanak pártesopart-értekezleteket. A megfelelő szervezeti élet érde­kében feltétlenül szükséges, hogy a bizalmiak, összehívják a pártcsoportot, a tanácskozza­nak a műhely vagy a major kommunistáit érdeklő kérdé­sekről, meghatározzák tenni­valóikat. Ez elsősorban olyan­kor elengedhetetlen, amikor kollektív összefogásra vagy közös állásfoglalásra van szük­ség. A kórház, a cukorgyár, az élei mi szer-ki sker eskedelmi vállalat, a ruhagyár pártcso­portjai egyáltalán nem tarta­nak értekezletet, a bizalmi csu­pán a bélyegeket osztja szét, s legföljebb a taggyűlésre moz­gósít. Ez azért helytelen, mert kimaradnak olyan fontos fel­adatok a tevékenységükből, mint a párthatározatok végre­hajtására való mozgósítás, a pártmegbízatások megszerve­zése és ellenőrzése. Sok az úlkeresés Mindkét végrehajtó bizott­ság behatóan elemezte, mát tesznek a pártcsopartok az anyagíakarékosságért, a 'minő­ség javításáért, a termelékeny­ség növeléséért, a társadalmi tudajdon védelméért. Azit is, megvizsgálták, hogyan karol­ják fel munkatársaik alkotó kezdeményezését, tejresztik-e a jó munkmódszereket, megfele­lően tá maszkodnak-e a szocia­lista brigádokra. A megyeszékhelyen a párt- csoportok — egy-két kivételtől eltekintve — eredményesen segítik a termelőmunkát, pél­dát mutatnak, s helytállásuk­kal nagyobb erőfeszítésekre sarkallják munkatársaikat is. Ahol támaszkodnak a Komrnu nisták kis közösségeire, ott könnyebben vezetik be az új termelési eljárásokat, munka- módszereket. Jó példa a mar­cali járásból, hogy a Horizont bőrdíszmű üzemében a párt- csoport tárgyalt a fejlesztési el­képzelésekről, s megvalósítá­sukra a kommunisták mozgósí­tották a fiatal üzem. dolgozóit. Sokat segítenek a pártcso­partok az észlelt hiányosságok őszinte feltárásával, érett ja­vaslataikkal. Az áramszolgál­tató, az iparcikk-kiskereske­delmi, a bútoripari, a tanácsi építőipari vállalat pártcsoport­jainak a véleményét mindig fi­gyelembe veszik a gazdasági vezetők a dicséretek, jutalma­zások, magasabb besorolások eldöntésénél. Ez a módszer azonban még nem általános, érdemes hasznosítani máshol is az említett vállalatok tapaszta­latait. Marcaliban és Kaposváron is úgy összegezték, hogy a pártcsoportok egy része még mindig az útkeresés szakaszá­nál tart, nem látja világosan a feladatát. Ezért került szóba a városi párt-végrehaj tóbizott­ság ülésén, hogy a jó munka- módszerek terjesztése, a ta­pasztalatok kicserélése végett érdemes megszervezni a ha­sonló jellegű üzemek, intéz­mények pártcsoportbizalmiai- nak találkozóját. Ezt a marca­li járásban szintén meg lehet­ne valósítani, főképpen a me­zőgazdasági üzemekben. Összehangolni a tevékenységet A pártcsoportok nagy gond­dal és felelősséggel foglalkoz­nak a pártépítéssel. Például a böhönyei ktsz-ben úgy alakít­hatták meg a pártszervezetet, hogy a területi alapszervezet- hez tartozó pártcsoportjuk nagy előrelátással fölvette a pártba a szövetkezet legjobb dolgozóit. Kirívó, hogy a kommunisták általában a vezetőségtől, s nem a pártcsoporttól kapnak pártmegbízatást. Az egyik leg­fontosabb feladat, hogy a jö­vőben rendszeresen adjanak feladatokat a kommunisták­nak, s ellenőrizzék, hogyan oldják meg. 500 vagon gyümölcs termett a Kutasi Állami Gazdaságban (Tudósítónktól.) Két nagy kiterjedésű gyü­mölcsöse van a Kutasi Állami Gazdaságnak Kiskopárdon és Kutaskozmán. A 10 éves tele­pítésű fák 661 holdon adnak jó minőségű almát, körtét, kajszit, meggyet, szilvát és málnát. Az idén jó volt a ter­més, a tavalyinál több, össze­sen 500 vagon gyümölcsöt szü­retelhettek, s ennek az értéke mintegy 14 millió forint. A szép eredményt szakszerű, gondos kezeléssel érte el a gaz­daság. A 70 gyümölcskertész szakmunkás Szentmiklósi Lász­ló kertészmérnök irányításával hozzáértéssel végezte felada­tát. A szakmunkások jól értik a termelés legapróbb részleteit, hiszen minden télen kéthetes továbbképzésen vesznek részt, előadásokat hallgatnak a leg­újabb módszerekről, megis­merik az új növényvédő sze­reket, azok hatását. A gyümölcsszüret nagy mun­kájában sokan segítenek az üzemnek. Az idén például 5000 fiatal dolgozott itt, de néhány nagyobb vállalat — az AKÖV, a Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat — szocialista bri­gádjai is szedték a termést, természetesen megfelelő bérért. A gyümölcsöt bel- és külföl­dön egyaránt szívesen fogad­ják. Eddig 150 vagonnal szál­lítottak külföldre: almát Cseh­szlovákiába, az NDK-ba és Lengyelországba, szilvát Ang­liába, meggyet Nyugat-Német- országba exportáltak. A hozamok egyre nőnék, nagy gondja a gazdaságnak a tárolás, a raktározás. Minden vonatkozásban igen nagy szük­ség lenne egy hűtöházra. Hosz_ szabb ideje szó van az építésé­ről, mégpedig több gazdaság társulásos összefogásával, de sajnos, csak a tárgyalásokig jutottak el. Jóllehet az idő sürget, és minden évben job­ban érzi a hűtőház hiányát a gazdaság. A Mechanikai Művek mar­cali kondenzátor-üzemének pártszervezete így fogalmazott. «El kell érnünk, hogy a párt- csoportok igazi kis pártszerve­zetek legyenek1« Ehhez azon­ban több kezdeményezésre, öntevékenységre, behatóbb tá­jékozódásra. rendszeres mun­kára van szükség. A jobb he­lyi politizálás megkívánja, hogy a párt- és a szakszerve­zeti bizalmiak, a szocialista brigáiivezetök szorosabbra fűz­zék a kapcsolatukat, együtt, elképzeléseiket összehangolva tevékenidsedjenek. A pártszervezetek egy részé­ben fejlődött a pártasoportok munkája. Az általános fejlő­déshez azonban elengedhetet­lenül szükséges, hogy a párt­vezetőségek rendszeresen tá­jékoztassak a bizalmiakat. Az üzemi pártbizottságok és a csúcsvezetőségek évente leg­alább kétszer hívják össze a bizalmiakat, s tájékoztassák őket az üzem, a termelőszövet­kezet politikai és gazdasági munkájáról, az időszerű fel­adatokról. A párt helyi jelenléte csak akkor erősíthető, ha ilyen szel­lemben és módszerekkel lát­nak munkához minden párt­szervezetben. Lajos Géza Új bolt Estébe hajlik, amikor a dű- ilőútan a hodály félé vonul a nyáj. Sűrű, szürke tömeg ez, egy állat se válik meg a többi­től. A fekete kutya visszacsa­holja a síelőket. Aztán egy parancsoló szó, és már vissza­kerül az ügető sereglet végé­hez ... Keresztes József élsó napos juhász. Túl van már élete de­rekán. Földdel bajlódott min­dig, nem birkával. Most meg: s a jövőben a gyapjú mellett pecsebárányból is szép bevé­telre számítanak.) — Örömmel bízzuk olyan emberre az állatokat, akiről tudjuk, hogy szívesen és ér­téssel viseli gondjukat. Ezért örülünk a jelentkezésének — mondja az állattenyésztési bri­gádvezető. Józsi bácsi szerénykedik: — No, hát nem is azért.. De a régi elődök is ezt csinál­presszó, könyvtár — Négyszáznegyvenhat da­rab van a falra írva. öreg ürü mind. Ha beérek, a örigádve- zetővél megszámoljuk. Tegnap vettem át a nyájat, ma mentem ki velük először... Paraszt voltam én, nem juhász. Aztán szívesen méhészkedtem is. De ahogyan visszaemlékszem, öregapárrmak még volt birká­ja, mindig tíz-húsz között. És ahogyan tőle meg az apámtól hallottam, az ősök mind, ameddig csak az emlékezés visszaér, juhászok voltak a ja­vából. Csak a közeli elődök hagyták el ezt a szép munkát Mert ez az, kérem, szép mun­ka. Én most rászántam maga­mat. Kellett a juhász, hát je­lentkeztem. Növénytermesztő voltam eddig itt, a niklai szö­vetkezetben. Egyelőre kisegítő juhász vagyok, de úgy mond­ták, véglegesítenék... (Nikién egyébként szép jövő elé néz a juhászat: jövőre az egyesült termelőszövetkezetnek már kétezer juha lesz, ebből ezer az anyaállat; jelentős be­ruházásokat végeznek az ál­lomány korszerű elhelyezésére, ABC jellegű élelmiszer-, hús-, tejtermék- és vegyi bolt épül Kaposváron, a Cseri város­részben az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet részére. Az ABC-áruház mellé könyvtár és presszó is épül. Az építkezést a szövetkezet saját brigádja végzi hárommillió forintos költséggel. A jövő év második negyedében adják át rendeltetésének az új létesít­ményt. ták, méghozzá jól. — És mi­közben edőkészülnek a szám­lálásra, el is árul egyet s mást a szakértelméből:'— A büdös­sántaság az kimondottan ju­hászbetegség Mert a juhász megelőzheti, de ki is kezelheti belőle az állatot. A jó juhász ezt jobban érti, mint az állat­orvos ... Persze, sok függ az alomtól. Erről viszont nem tehet a juhász... — Hát igen, az alom — kapcsolódik a beszélgetésbe is­mét a brigádvezető. — Ezzel egyre több a gond. Mert sok az új gabonafajta, aminek rö­vid a szára, és bizony kevés a szalma. Még benne se va­gyunk a télben, de máris csín­ján kell vele bánni, csak szű­kösen lesz elég, ha egyáltalán elég lesz. A juhok türelmesen várják, vajon mi történik ezután. Az afcol szélénél megpihen a ku­tya, immár véget ért erre a napra hasznos szolgálata. Az első napos juhász, Ke­resztes Józsi bácsi a brigádve- zetővel hozzáfog az állatok es­ti összeszámlálásához. És az első napot követi majd a töb­bi, immár az állatok mellett. Nem veszik kárba az ősök ha­gyatéka — folytatódik a ha­gyomány Kereszteseknél... H. F. Ktsz-ipar Eredmények, távlatok... és ami még hiányzik V alaki félig tráfásan azt kérdezte egyszer, tu- dom-e, hányféle ipar van Magyarországon. Termé­szetszerűen kezdtem a felsoro­lást, hogy van nehézipar, könnyűipar, vegyipar... és vannak összetett iparágak, át­meneti iparágak és a többi. Mire hozzátette, hogy van ktsz- ipar is. Ha nem hiszem, járjak utána ... Nos, nem kell sok utánjárás ahhoz, hogy elismer­jük, a különös megfogalma­zásban van igazság. A régi mesterember-ipar örökébe lé­pett falun, városon. Azt persze semmiképp sem mondanám, hogy annak egye­nes folytatása. Hiszen nem keli különösebben bizonyítani, hogy alapvetően más mondjuk a Kaposvári Háziipari Terme­lőszövetkezet kosárfonó részle­ge, mint az egykori vándor ko­sárfonók csoportja. A ktsz-ek felelnek meg a mai falu igényeinek, hiszen, ha kell, építenek, ha kell daue- rolnak, és ma már autót is ja­vítanak. Mint például a Nagy­atádi Komfort Ktsz. Tevékeny­sége valóban komtortális. Kép­viseli, de egyszersmind fej­leszti is a mai falu igényeit, szoros kölcsönhatásban. Ha úgy tetszik, a kettő dialektikus kap­csolataiban. És még egy. Fog­lalkoztatja is a falut. Legalább­is lakossága egy részét. És hogy mennyire más ez, mint a nagyiparnak egykor- szinte ké­nyére-kedvére kiszolgáltatott, izolált kisipar, azt nem egy esetben az bizonyítja, hogy termeiéi-i profiljukban nem versenyezni akarnak a nagy­iparral, hanem kooperálni. »Ez a perspektívánk« — mondta egyszer egy elnök. Igaza van. E r s nem árt eltűnődni azon, mennyi minden jellemzi a ktsz-ipart. Kinőtte a falusi méreteket, sokrétű a tevékenysége, bekap­csolódik a gazdasági élet or­szágos vérkeringésébe. És még valami, ami jellemzi. A hasz­na, nyeresége. Persze nem mindenütt (hiszen nem olyan könnyű helytállni abban a bi­zonyos »vérkeringésben«), de sok munkástól hallottam, ér­demes itt dolgozni, '»megtalá­lom a számításomat«, »van mit kivenni a borítékból elsején«. Van tehát ktsz-ipar, amely vidéki, de mégsem feltétlenül provinciális. »A mi munkásaink, nem cse­rélnének egy gyárival sem« — mondta egy elnök. A kifejezés visszacsengett.. A mi mun­kásaink. Valóban munkásokat foglalkoztatnak. De mikor let­tek munkássá? Amikor letet­ték a kaszát és elmentek a ktsz építóbrigádjába? És mi­lyen munkássá lettek? A termelésben elfoglalt he­lyük szennt munkások. Mun­kásréteg, amely falun nevelke­dett. Munkásréteg, melynek hivatása az, hogy a termelés­ben elfoglalt helyénél, szerepé­nél fogva a munkásosztály ré­sze legyen. De vajon betölti ezt a szerepét? Hogy teljes egészé­ben betölti-e, azt hiszem még karai lenne számon kérni. Azt viszont, hogy élnek-e ilyen tö­rekvések a ktsz-ek vezetőiben, azt számon kell kérni. Mert ar­ról hallottam, hogy milyen jók a termelési eredmények, hogy mennyi a falusi munkás bére. De hogy mennyit olvas, meny­nyit művelődik, arról sokkal kevesebbet. Hogy e ktsz-nek, mint termelőegységnek, ahol nemegyszer milliókban szá­molnak, van számottevő belső gazdasági élete, erről szintén rengeteget hallottam, de hogy milyen kulturális élete van, arról jóval kevesebbet. Ha a bérek magasabbak is néme­lyik gyárénál, vajon a szociá­lis létesítményeik: az öltözők, mosdók is korszerűbbek-e? Er­ről szintén kevesebbet hallot­tam. Cs-urgón, Barcson — ipa­rosodó községeinkben — be­szélgettem a járási könyvtár vezetőivel. Egyértelmű a. be­szélgetések tanulsága: van még tennivaló a kultúra terjeszté­sének érdekében. M ert valahogy ez hiányzik még a sorból. l*is nem ki­sebb a jelentősége ennek sem, meri. nagyban függ tőle, hogy milyen lesz a falusi mun­kás. Van távlata a ktsz-ipar- nak, van nyeresége, de legye­nek tájékozott, korszerű mun­kás«' Tröszt Tibor SOMOGT1 NÉPLAP Sedd, 1969. november 18.

Next

/
Thumbnails
Contents