Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

őszi beszélgetés II ma és a holnap Szöllosgyirökön HOL AZ UTÁNPÓTLÁS? Az irodában fáradt­szürke cigerattefüst. Az ember tekintete akaratlanul is az ab­lakra téved. Nem fogalmazó­dik hangos szóvá a gondolat, de a fényt, a napsütést kereső tekintetben benne van a kí­vánság: most még jobb oda­járni. Kinn, ahol ^rozsdáso­dott, zörgő kukoricalevelek kö­zött matat a szél s a napsütés megcsillan a lengedező ökör­nyálon. .. — Nyugodtan gyertek csak, megcsináljuk. — Köszönöm a segítségete­ket Máris indulok. Ha az em­ber egyszerre háromfelé tudna intézkedni meg menni, most az is kevés lenne — Kraszte- nics Mihály, a szomszédos Bzöllőskislaki szövetkezet el­nöke széttárja a karját jelez­ve: ez így van, ez az őszi szép idő ezzel is jár. Munkával és gonddal. Segítséget jött kérni a szomszédtól — és természe­tesen nem távozott üres kéz­nél. Szomszédok —> így mond­tam, pedig tulajdonképpen egynéhány hete már többet Is jelentenek egymásnak. Most ugyan még külön elnök van itt, ott is, sőt a harmadik fa­luban. Gyugyon is. De a há­rom község már kimondta: ja­nuár elsejétől együtt dolgoz­nak, egy közösséget alakíta­nak. S ha eddig segítettek egymáson, akkor most még inkább. — Valahogy úgy van sz — jegyzi meg Túli József Géza, a györökiek elnöke —, hogy nemcsak a jószomszédi meg­értés indítja az embert Most már közvetve nekünk is ér­dekünk, hogy akikkel együtt indulunk a jövő évtől, azok­nál se legyen fennakadás, probléma. A kislakiaknak gépjavítással segítünk, a gyu- gyiaknál négy gépünk szánt. — Hát persze fontos, hogy ezt az évet a holnapi társaink is jól zárják — toldja meg _ Tóth László főagronómus. — Mi is igyekszünk — fűzi tovább a gondolatot Pataki Gábor főkönyvelő —, és azt hiszem, nincs is szégyenkezni valónk. A sűrűsödő cigarettafüstben a három első számú vezető az idei évről beszél. Ilyenkor, ok­tóber végén már nagyjából ki­alakul a kép. Nem hivatalosan megfogalmazott, amolyan sza­bálytalan, rögtönzött értékelés, összegezés ez. — A terméseink eddig még gyönyörűen bejöttek. 440 hold átlagában ilyen búza még nem termett a _györöki határban. 6140 mázsa helyett 7423 má­zsával fejeztük be az aratást. Ez holdanként 17 mázsás át­lagot jelent, három mázsával többet a tervezettnél. — És az árpa? — kérdezi vissza Tóth László. — Az meg 14 helyett 20 mázsát adott holdanként. Hiába! A jó ta­lajmunka, a műtrágya és ter­mészetesen a megfelelő időjá­rás megteszi a magáét. — Tanultunk ebből is — bólogat az elnök —, ha lehet, most még jobb földbe vetünk. — Persze nemcsak a gabo­na fizetett ilyen jól. Ott van a negyven hold termő gyümöl­csös — mert a másik negy­venöt később fordul termőre — 315 000 helyett 456 000 fo­rintot hozott a »-konyhára-«. — A hízósertés-értékesítési tervünket már teljesítettük. 990 000 forint volt a terv és több mint egymillió-kétszáz­ezret kaptunk. Jól mondom, Laci? A főagronómus bólint. Egy pillanatnyi töprengő csönd után arról beszél, hogy a szarvasmarha-ágazat jelenti a nagyobb gondot. S az egyesü­lés után még évek kellenek ahhoz, hogy az új körülmé­nyeknek megfelelően fejleszt­hessék ezt az ágazatot. — Az első most a sertés. Ez már akkor téma volt köz­tünk — a három szövetkezetei értem ez alatt —, mikor még nem jött szóba az egyesülés. Akkor arról beszéltünk, hogy társulással létesítünk egy kor­szerű telepet Most így jobb. — Tömörpusztán lesz a te­lep. A villany, víz ott van, a terveket megrendeltük. Há­romezer hízót adunk évente. Ez jóval több mint kétszerese, .amire külön-külön képesek voltak. A jelen és a jövő váltogatja egymást a gondolatokban. — Hol is kezdtük? — ön­magának teszi fel a kérdést az elnök és nyomban válaszol — 23 forintnál. Aztán lett 27, 29, 34, 36, 39 és most negyven. Nem voltak nagy ugrásaink. Csak mindig egy kicsit több. De talán épp ez az egyensúly az, ami megerősítette az em­berekben a bizalmat És jön nyomban az újabb töprengve föltett kérdés. —■ Hogy a következőkben mi lesz? Hm... Nem lehet ről nem. Is beszéltünk. Aki nincs a gyakorlatban, az nem is tudja, milyen rossz, mikor a legjobb szándék is kudarcba fullad. Van száz hold jugosz­láv hibrid kukoricánk. Gyö­nyörű termést hozott. De egy­szerűen kétségbe vagyunk es­ve a betakarítás miatt. Októ­ber első felére ígérték a ZMAJ betakarítógépet, és hiába a sürgetés, sehol sincs. Erre az ígéretre alapozva vetettük el, mert a régi erőnkkel nem győzzük. Mi lesz? Itt lebeg az ember feje fölött a nyomasztó kérdés. — Mondhatod azt Is — ^szólt közbe az elnök —, hogy éjjel-nappal. Mert az ilyen do­log nem hagyja nyugodni az embert. Vagy más. Kaptunk hitelt MTZ vásárlására. Azt nem kell mondani, hogy az őszi csúcsidőszakban mekkora szükség van az erőgépekre. Három hete itt a pénz. ösz- szetelefonáltuk a fél országot, nem kapunk. Mindenképpen ezt a típust akarjuk, hiszen a tizennégy gépünkből tíz ilyen. — Az elnök egy pilla­natra elhallgat, aztán hozzá­teszi: — Írja ezt meg. Hátha elolvassák valahol, ahol tud­nak rajtunk segíteni Szavait lejegyeztem. Aztán még soká be­szélgettünk. A munkákról, az emberekről, a tervekről. A bi­zakodásról, amellyel nekivág­nak a jövő évi nagyobb fel­adatoknak. Megjegyeztem az utolsó mondatot: — Azt szeretném, ha jövő ősszel is idelátogat, ugyan­ilyen derűs nyugalommal be­szélgethetnénk. Mert ez azt jelenti, jól indultunk a nagy családdal az új utón... Vörös Márta A munkaruha-utalványo­kat három hónapiig hordta a zsebében egy művezető a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. A szakszervezeti bizottság — a munkások panasza után — megkérdezte: miért? A válasz meglehetősen lakonikusan hangzott: »-Van nekem ezen kívül is elég dolgom, hagyja­nak békében!« A statisztika tanúsága sze­rint a Somogy megyed Tanácsi Építőipari Vállalatnál nagy a munkaerő-vándorlás. Senki nem állíthatja, hogy ennek a művezetők ilyen magatartása az oka. De ez ás ok lehet. Manapság megnőtt a szere­pük a termelés, közvetlen frá- nyítóinak, a középvezetőknek. A közgazdasági gondolkodás! sürgető mechanizmus keretei között elsősorban náluk csa­pódnak le az emberi problé­mák. ök érzik meg először, ha beteg otthon a gyerek, ha nem megy a munka a műhelyben. S ók tudnak legelőször segíteni rajta. A mechanizmus törvé­nyed között az egyik — sarka­latosnak is lehet mondani — éppen az, hogy mindig ott döntsenek, ahol legjobban is­merik az ügyet. S itt érdemes megállni egy pillanatra: ab­ban a nagy decentrail zálási tö­rekvésben, amely az egész gaz­dasági igazgatást és irányítást jellemzi, a folyamat megakadt az igazgatók szintjén. A leg­több vállalatnál nem — vagy alig — adtak át hatáskört és jogkört a művezetőknek, üzemvezetőidnek. Ök ismerik legjobban az emberek gond­jait, s ők tehetnek legkeveseb­bet a megoldásért. A nagymértékű vándorlás­hoz, amelyik az egész somo­gyi ipart jellemzi, ez is hoz­zájárul. Az a tapasztalat, hogy a munkások néhány fillér óra- bérkülönbségérí nem hagyják ott a régi helyüket. Némi kere­setemelkedés nem ellensúlyoz­za a megszokott környezetet, a régi kollégákat. De az orvoso- latlanul hagyott panasz, a fi­gyelembe sem vett vélemény gondolkodásra készteti az em­bereket: élve a lehetőségekkel, oda mennek, ahol meghallgat­ják a véleményüket, törődnek gondjaikkal. Kinek jó ez a vándorlás? A gyárnak, az üzemnek nem. A’ új munkás egy ideig még nem teljes értékű ember: ismerke­dik a munkahellyel, a dolgo­zókkal. A régit is nehéz pótol ni: tapasztalata, melyet évek, évtizedek alatt szedett össze, elvesz. A tapasztalat szerint azon­ban a termelést közvetlenül irányító szakemberekre is el­sősorban az jellemző, hogy * számokat, a terveket nézik, s tevékenységüknek csak kis ré­sze az emberekkel való törő­dés. Mi az oka ennek? Egy helytelen szemlélet a vállalat­nál: a megye kevés gyárában vagy üzemében van mindig olyan ember, akit nyugodtan ki lehet nevezni vezetőnek. Az igazgatók többsége nem for­dít megfelelő figyelmet mun­katársainak nevelésére. Ha kell egy művezető vagy bri- gádvezetö, akkor gyorsan ke­resnek valakit, aki többé-ke- vésbé ismeri a gyárat, a fel­adatokat és az embereket. Az­tán vagy beválik, vagy nem. Keményeket ébresztenek ben­ne, aztán — ez is előfordul — csalódást keltenek. A munká­sok fejlődésének nem tipikus útja, hogy vezető legyen belő­lük, mégis közülük kell kivá­lasztani azt, aki a legalkalma­sabb. E zt pedig egyik napról a másikra nem lehet el- , végezni. A választásnál azonban sok minden eldől: egy brigád, egy üzemrész fejlődé­se vagy megtorpanása. Egy rossz döntés sok mindent meg­akadályozhat. Egy jó pedig el­indíthat S. t Kevesebb az olcsó hentesáru KEVÉS AZ OLCSÖ HEN­TESÁRU az üzletekben. Sok vásárló panasza az, hogy sü­tőhurkához gyakran csak sze­rencsével lehet jutni. Hiány van olcsó főzőkolbászból, disz­nósajtból, szalonnafélékből, nyári szalámiból is. Tepertőt, "mely nemrég még mindenna­pos 'áru volt, már hetek óta nem lehet kapni. És hiába kér- n k a vásárlók a válasz az, hogy kisebb lett a választék, nem érkezett meg a íendelt mennyiség. Ezt mondta például at Május 1. utcai hentesüzlet vezetője is. A peremkerületi üzletek ellátása még gyengéb, hiszen hetenként kétszer kap nak csak árut. Ahogy Kontra Elemér, a Május 1. utca vé­gén levő üzlet vezetője elmond­ta, a rendelésnek csak a felét kapta meg, és nagy »művé­szettel« lehet megoldani azt, hogy a szállítás utáni napok­ban is legyen hentésáru a pul­ton. Nem okozott károkat az október végi gyors lehűlés TABI LÁSZLÓ DALIÁS ® IDŐK NEMSOKÁRA KEZDŐDNEK az ünnepi vásárlások. Ko­csis László, a húskombinát áruforgalmi osztályvezetője el­mondta, hogy az említett áruk­ból csak minimális mennyisé­get szállítanak. A megyei ta­nács operatív értekezletén vi­szont azt mondták, hogy lecsó- kolbászt, disznósajtot, nyári turistaszalámit nem gyártanak. — Mi erről a kereskedelem véleménye? — kérdeztük Tóth Lajostól, a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztály- vezetőjétőL Válasz az, hogy a boltvezetőknek elsődlegesen a fogyasztók érdekét kell képvi­selniük, és ezt kell alapul ven­ni a rendelésnél. Nem a minőséggel van tehát a baj, hiszen kitűnő árut szál­lít a húskombinát, hanem a választékkal, a mennyiséggel. És az ipar? Kocsis Lászlót, a húskombinát áruforgalmi osz­tályvezetőjét és Fischer Béláné áruforgalmi tanácsadót keres­tük föl. Egy beszédes tény: a , vágóhíd kapacitását tekintve fdolgozhatna két műszakban ban, hogy mindenkinek dől- — Ma nincs közmunka, nélkül könnyít a lelkiismere-i <je nem dolgozik. Hogy goznia kell... Tegnap este ma- És hagyjon dolgozni! Erősza- ,tén. A Deák téren talált egy# miért? Nincs mát vágni. Kevés gamba szálltam. Tessék en- '— *——1 ------f -----------------------------L * ‘ .......................... g ém közmunkára küldeni! Mócsing kijelentette, hogy 'ilyesmi nem áll módjában, mert ő csak az elöljáróság igénylésére adhat embert — Közmunkára akarok A hirtelen lehűlés nyomán október végére meggyorsult a betakarítás, — erről tanúskod­nak a vidékről érkező jelen­tések. Minthogy a történelmi borvidékeken a szőlőfürtöket most már semmiképpen sem tudni. Egy a fontos szerintem, érdemes tovább fennhagyni a A tényleges alapokról kell in dúlni. És ha akarjuk — már­pedig akarjuk —, akkor nem lehet baj... — A baj... — kapja föl a fejét a főagronómus. — Ér­tékeken, a hideg éjszakák miatt még a napsütéses idő esetén sem növeked­hetne tovább a cukorfok — országszerte közvetle­nül befejezés előtt áll a szü­ret. Mindenfelé nagy erővel láttáik hozzá a 8000 holdon termesztett téli káposzta sze­déséhez is. Az elmúlt hét hi­degebb időjárása szerencsére még nem hozott talajmenti fa­gyokat, így időben sikerült le­szedni a fűszerpaprika harma­dik kötésű termését. Az étke­zési paprika szintén folyama­tosan érkezik még a piacokra. Az egyéb, még a földeken lévő növényi kultúrákat nem zavar­ja a lehűlés. kos fráter! nagy halom téglát és szemetet.^ a sertés. Az igényeket import­Malek nem ha »vta annyiban Elhatározta, nogy a téglát fel-? tál próbálják fedezni. De az a dolgot Azonnal a városhá- st°s2olja, a szemetet pedig el-# eddigi tapasztalatok szerint ez SátotfUjjra VetkŰZÖU> éSa Próbá]k0záS nem mindig si- tett nekilátott. t keres. Kévés a belsőség, a meg­- Kérem, az elöljáróságon k.hamf«oportosulás tó-' elutasítottak! Én közmunkát ?»* körülötte, sót rendőr is felelő zsiradékmennyiség, ezért kellett például a soproni gyár­tását is a minimálisra csökken­teni. Az ipar illetékesei el­mondták, hogy a kereskedelem számára kereteket szabtak meg, de a boltvezetők ezt nem veszik figyelembe. Azt hiszem, ez természetes is, ha a fogyasz­tók igényeit képviselik. A vá­ros hentesáru-ellátásában te­hát nehézségek mutatkoznak — összegezte az őrjárat tapaszta­latait Fekete László, a városi tanács kereskedelmi csoportjá­nak vezetője. | És a megye ellátása? A vi­dék helyzete lényegesen hát­rányosabb — mondta Szőnyi Ferenc, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának cso­portvezetője. Elmondta azt is, hogy vitatkozik egymással az ipar és a kereskedelem. Java­solták a húskombinátnak, hogy a vidék ellátására fordítson nagyobb gondot, ha kell több túrajáratot indítsanak. A meg­levő alapanyagot pedig úgy dolgozza fel, hogy az olcsó áru sem tűnjön el végleg az üz­letekből. Ha távlatokban nézzük ezt a problémát, akkor a kereske­delem és az ipar vitáját egy harmadik fél, a mezőgazdaság szüntetheti meg. Mert a fo­gyasztó érdekét képviselve in­dultunk el a kereskedelemtől az iparig, a nyersanyag-ellátás gondja itt gyökerezik. INTENZIVEBB, KORSZE­RŰBB sertéstenyésztés szüksé­ges tehát, olyan törekvések megvalósítása, melyekre már jó néhány somogyi termelőszö­vetkezet i— ahol modem ser­téskombinátot létesítenek — ad példát Tröszt Tibor menni! — jelentette lei Malek akarok végezni. Tessék engem LT3 került elő. — Magja mit csinál itt? — Rendberakom a téglákat — Hol az őre? — Nem vagyok nyilas. Dől goznd akarok. — Mutassa az engedélyt! vagy valamilyen írást! f — Nincs írásom. <f _____________ __ ... _ — Hát akkor milyen jogon í H át akkor menjen az új- foglalkozunk? Maga fel akar nyúl a téglákhoz? Magáé az afj . sásokhoz Ne molesztálja itt az tartani műiket Maga reak- tégla‘: Szépén néznénk ki, ha# egy középkorú férfi verte fel ^giL^sigot ilyesmivel. Dől- clos! itt mindenki dolgozni kezde-f álmából Mócsing Minalyt. a L gkar, Mj<£rt nem akarja — De kérem! — hebegett ne! Jöjjön csak velem! J Vese utca 3. számú ház rnegbi- császárrá koronáztat- Malek —, bizonyisten dolgoz­zottját. nj magát? — Nevem: Malek Jenő — j_ Hol intézik a mondta az illető kéményén. — ügylet? _ kérdezte Malek. Azért jöttem, hogy megkérjem, _ hetvaL Közmunkát végzt.* Tegnap hajnalban 6 órakor egy negyedórával később elöljáróság portása előtt — Most nem lehet Majd ha hívjál'“ — Nem várok egy napot sem! Mindenkinek dolgoznia kell. — Ez miféle rendelet? — Nem rendelet. De mun­den vezércikkben benne van. dolgoztatni! Induljon meg az újjáépítés! A tanácsnok az asztalra ütött — Tegye bolonddá az öreg­apját! Miért akar dolgozni * Miért akarja megzavarni a rendet? Azt hiszi, hogy a ma­ga ügyével most majd külön Bekísérte a kerületi rendőr-1 ni akarok. Tegnap este olvas- kapitányságra. Ott Maleket ki-j közmumiia- tóm egy cikket a becsületes n^g-tták, s azután a kapi-j ... nT i..1. nolear kotelesseaerol. Ott ,__ u,.\ á sson be közmunkára. Reg­geltől estig dolgozni alkarok. A házmegbízott zavartan né­zett a korai vendégre. — Hogy jött. erre a gondolat­ra? — kérdezte, hogy időt nyerjen, amíg eiősiető család­tagjai ártalmatlanná teszik a szerencsétlen tébolyodottat. — Kérem — felelte az —, már mnyit olvasom az újság- újjáépítés! polgár kötelességéről. Ott — mint elsőfokú búnte-i állt, hogy dolgozni, dolgomu, tóhatóság —, engedély nélküli^ Malek benyitott az ajtón. — Jó reggelt! Tessék engem közmunkára küldeni! Dolgoz­ni akarok. dolgozni az ország újjáépítő- m,u nk avá 11 a Iás miatt egyheti! S0n- dologházra büntette. ji — Várjon a sorára! Malck boldogan vette tudó# — már régen vége a há- másul. Ekkor azonban meg# akarok. _ borúnak. Hát meddig várjak? tudta, hogy az ítéletet három# A tisztviselő föltette a stem- évj próbaidőié felfúggesztet-# üvegét: — Nahát, ez hallatlan! Meg ^ 1 — Hát ez miféle trükk? sürget? Azt hiszi, magáért van Bánatosan hazament, betfi-í __ Nem trükk. Ez a köteles- ez 32 cSesz ügyosztály? zette a közmunkaválbságot, és s égem Induljon meg végre az Malek ebkor elhatározta, elhatározta, hogy több vezér­hogy hivatalos munkabeosztás cikket nem olvas. KaposHöri Uillamossägi Gyára fölvesz Kereseti lehetőség 1200—2000 Ft között. Minden második héten szabad szombat, üzemi étkeztetés, utazási költséghozzájárulás, munkaruha. FELVESZÜNK MÉG 6 ÓRÁS KISEGÍTŐKET 14—17 éves korig, fizetés havi 500 Ft plusz negyedévenként prémi m Jelentkezés a gyár nunkaügyi osztályán, Kaposvár, Mező Imre út. (97837) Q jOMOGVI NÉPLAP Vasárnap, 1969. november X. >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents