Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

I Történelemóra a múzeumban Népművelés a múzeumi hónapban Tanyasi diákotthon Ebesen Hajdű-Bihar megyében sok még a tanyasi település. Ebesen az általános Iskola diák­otthonában 120 kisdiák tanul és lakik. A környező tanyákról kerültek ide. A korszerű intézmény és a szakrendszerű oktatás a városi iskolákkal azonos színvonalú képzést biz­tosít. Képünkön az általános iskola és diákotthon épülete. A művelődési munka irányelvei Kaposváron A múzeumi hónap orszá­gos rendezvénysorozata befe­jeződött, Somogybán ezután még két hétig tart A Somogy megyei Múzeumok Igazgató­sága ennek megfelelően ké­szítette el hathetes tervét A cél az volt, hogy a kaposvári és vidéki előadások lezajlá­sa után még a két vándorki­állítás — a Somogy megye néprajza és a Mai Somogy minél több helyre eljusson. Még a legkisebb falvakba is. Olyan körökben fordult meg tehát a két dokumentatív tár­lat, amelyek eddig távol estek a múzeum hatósugarán. El­sősorban nagyobb ipari üze­mekben és falvakban állítot­ták föl az inkább érdeklő­dést felkeltő, tehát egyszerű mondanivalóid tablókat. Mindkét kiállítás megalapozó jellegű volt. Ezzel a Somogy megyei Múzeumok Igazgató­sága jelentős népművelési feladatot vállalat a múzeumi hónapban. Eddig ily mérték­ben még nem találkoztunk ezzel a szándékkal. Népmű­velőink is új feladatot kap­tak — elsősorban vidéken — a vándorkiállításokat be kel­lett kapcsolniuk a falvak vér­keringésébe. A tapasztalatok erről megelégedést kelthetnek. De arról is kell beszélni, hogy néhány népművelő hú­zódozott ettől az új feladat­tól, mivel megoldása újszerű különmunkát jelentett. Az ed­dig kiállításra nem járó fa­lusi és városi ipari dolgozó embereket be kellett vezetni az alkalomszerű kiállítóhelyi­ségbe. Milyen eredményeket ho­zott a múzeumi hónap? Rekordlátogatottságot köny­velhet él a Rippl-Rónai Mú­zeum, a fegyvergyűjtemény kiállításán. A Magyar Nem­zeti Múzeum páratlan értékű anyagának kiállítása, bemuta- tsáa új színt adott a kapos­vári középiskolák történélem- ' tanításának is. Több osztály a múzeumban tartott egy- egy történelemórát. Egyes ipari üzemekben már jól kiépített vágányon halad a kulturális munka. Az 1969. évi múzeumi hónapban újabb vállalatok kapcsolódtak be ebbe a munkába. Míg a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kapos­vári Gyárában már korábban megalapozott igény vitte el a kiállításra az üzem dolgozó­it, addig a VB KM kaposvári Villamossági Gyárában ép­pen az újdonság erejével ha­tott a két vándorkiállitás. Az egyszer fölkeltett igényt nem szabad szunnyadni hagy­ni. Azért is mondjuk, hogy ezek a kiállítások megalapozó jellegűek voltak, mert a to­vábbiakban építeni kell rá­juk. A múzeumi hónap nem jelentheti azt, hogy csak e szűkre szabót időben kell és lehet megvalósítani olyan feladatokat, amelyekhez a múzeum nyújthat legtöbb se­gítséget, A kaposvári nagyüzemek kultúrfélélősei nagymérték­ben hozzájárultak a vándor- kiállítások látogatottságának fokozásához. Különösen sok látogatója volt a kiállítások­nak az említett két üzemen kívül az ÉDOSZ művelődési otthonban. A néhány napos kiállításokat minden esetben avatott szakemberek nyitot­ták meg és mutatták be a közönségnek. A múzeumi hó­nap országos rendezvényso­rozatának befejezéséig nyolc kaposvári üzemben és intéz­ményben, tizennégy község­ben mintegy ötezer látogató­ja volt a két vándorkiállítás­nak. A kaposvári tárlatokon több mint tizenegyezer ven­dég fordult meg. Érdemes egy pillantást vet­ni néhány évre visszamenően is a múzeumi hónap statisz­tikáira. 1967-ben kilencezren vettek részt Somogybán a mú­zeumi hónap rendezvényein, A Budapesti Műszaki Egye­tem élélmiszerkémiai tanszé­ken, amelynek vezetőjét, dr. Telegdy-Kováts László pro­fesszort a csehszlovákiai me­zőgazdasági akadémia a táp­lálkozástudomány területén végzett kimagasló munkássá­ga elismeréseként a közel­múltban tüntette ki, izgalmas tudományos kutatások foly­nak a gazdaságosabb és vál­tozatosabb emberi táplálkozás kérdéseinek megoldására. Egyik legújabb kutatási té­májuk a hús mesterséges pu- hítása. E témán beiül a zsír avasodásának megakadályozá­sa — szaknyelven az antioxi- dáció — igen fontos feladat. tavaly már tizennégyezren, az idén több mint tizenkilenc- ezren. Az eredményekhez tartozik az is, hogy több vidéki kez­deményezéssel is találkozhat­tunk az elmúlt hetekben. A marcaliak önállóan rendez­ték meg Martyn Ferenc Ber­zsenyi-illusztrációinak kiállí­tását a járási könyvtárban. A somogytúriak összefogásának szép eredménye volt a Kunffy-centenárium méltó megrendezése. Az öntevékeny­ség fokozódása egyben azt is jelenti, hogy megerősödőben van Somogybán a múzeumba­rátok köre. A vándorkiállítá­sok utaztatását szélesebb kö­rű összefogás segítette és tet­te lehetővé. Elsősorban a So­mogy megyei Moziüzemi Vál­lalat és a megjrni könyvtár ál­dozatkészségét kell kiemel­nünk. Akadt mellékzöngéje is a múzeumi hónapnak. És ez — mivel nemcsak a múzeumi hónapra vonatkozik — figyel­meztető. A ófoki Olajbányá­szati Tröszt teljesen elzárkó­zott egy fölajánlott, ingyenes előadás megrendezésétől. Pe­dig éppen szűkebb hazájuk történetét lett volna hivatott ismertetni velük a Tricciana. az antik város című előadás. Végül is úgy érzem, nem­csak vándorkiállításaink te­matikájára illik a megalapozó jelző, hanem a múzeumi hó­nap Somogy megyei program­jának egészére is. Szemléleté­ben a népművelési feladatok megerősöd tele Horányi Barna Az avasodás egyrészt kelle­metlen ízt okoz, másrészt olyan anyagokat produkál, amelyek károsak az emberi szervezetre. Feltevések szerint a rákosodást is elősegíti. Van­nak természetes és mestersé­ges védőanyagok, amelyek megakadályozhatják az ava- sodást. A gabonamagvakban — erre már régebben rájött a tudomány — akadnak ilyen természetes védőanyagok, pél­dául a tokoferolok. Annak megállapítására azonban, hogy milyen mennyiségben és vál­tozatban fordulnak elő, eddig nem volt kikísérletezett, gyors módszer. I EGYÜTTES ÜLÉSEN VI­TATTA MEG Kaposvár 1970- es kulturális tervének irány­elveit csütörtökön a SZMT el­nöksége és a városi tanács vb. A művelődésügyi osztály elő­terjesztése részletesen elemzi az idei év eddigi tapasztalata­it Megállapítja egyebek közt: az ismeretterjesztő munka az elmúlt évi nagyarányú visz- szaesés után fokozatosan ja­vul. Gyors fejlődésnek indult a művelődés intézményeiben a kiscsoportos népművelés, a klubok munkája. Egyre fonto­sabb tépyező a kulturális élet­ben a televízió. Kaposváron jelenleg mintegy tíz és fél ezer a tv-előfizetök száma. Ennek a lehetőségeit a népmű­velésnek is jobban ki kellene használni. Foglakozik a jelen­tés az olvasómozgalom körül­ményeivel és lehetőségeivel, s az üzemi kulturális munka problémáival, hiányosságai­val is, — különös tekintettél a jövő év tennivalóira Mint a jelentés hangsúlyoz­za: irányelveket kíván adni a város különböző területein és üzemeiben készülő népműve­lési tervekhez. A terveket az irányelvek szerint — a helyi lehetőségek és feltételek, el­gondolások • alapján — kell majd összeállítani. Négy témakörben csoporto­sították a soron következő és a népművelés tartalmát jelentő feladatokat Részletezik • az irányelvek azt is, hogy a na­gyobb rendezvényeken túl mit kellene tennünk a felszabadu­lási és Lenin-jubileum méltó megünneplésére, és hogyan segíthetné a népművelés szo­cialista népgazdaságunk fej­lődését A JAVASOLT FELADA­TOK ÉS MÓDSZEREK között kiemelt helyen áll az isme­retterjesztés, a felnőttoktatás, a klubok; a szakmai klubok, és munkásszállások ellátásá­nak szorgalmazása; főleg üze­meinkben, ahol a korszerű népművelés valamennyi terü­letén igen sok a pótolnivalónk. Külön témakört szenteltek a szocialista hazafiságra való nevelésnek, valamint a tudo­mányos világnézet terjeszté­sének időszerű és középpont­ban álló feladataira. A negye­dik témakör az ízlés-, illetve a művészeti neveléssel foglal­kozik. Hangsúlyozzák itt az irányelvek a művészeti alko­tások ízlésnevelő és világnézet- formáló hatásának tudatos al­kalmazását és a művészeti ne­velésnek az egész népműve­léssel való kapcsolatát. A dr. Szőke Pál SZMT-tit- kár elnöklésével kibontakozó vita széleskörűen elemezte a város kulturális tervének irányelveit Több javaslat alap­ján az együttes ülés elnöke megbízta a két testület kije­lölt képviselőit, hogy határ­időre az irányelveket egészít­sék ki, és juttassák el vala­mennyi üzemibe és területi in­tézményhez. Tóth János, a városi tanács vb-elnökhelyettese összegezé­sében hangsúlyozta, hogy a terv irányelvei megfelelnek a követelményeknek. Felhívta a figyelmet az összehangolás fontosságára, ami nem könnyű feladat Hatáskörük szerint ugyanis az állami szervek a nem tanácsi intézményeknek és az üzemeknek csak javas­latokat, jó tanácsokat adhat­nak. (Ugyanakkor az állami felügyelet, ellenőrzés, tehát a kulturális murika irányítása — nemcsak joga, hanem köte­lessége is a tanácsi szervek­nek.) Dr. Szőke Pál az együttes ülés elnöke zárszavában ki­emelte, hogy a következő évi kulturális feladatok megvaló­sításáért az SZMT és a vá- -rosá tanács közösen felelős. A SZAKSZERVEZET SO­KAT TEHET a gyárak­ban, üzemekben. Külö­nös tekintettel a kul­turális alapok megteremtésé­re; nagyobb üzemekben a füg­getlenített népművelők alkal­mazására, valamint a gazda­sági vezetőknek a kulturális feladatok iránti ügyszeretetére. — »Ezen a téren szükség van a gazdasági vezetők szemlé­letváltozására* — hangsúlyoz­ta többek között. — »Nem mondhatunk le a kulturális nevelőmunkáról az üzemek­ben. Érdemes volna bevezetni az SZMT-nél is az. üzem- és gyárigazgatók beszámoltatása­kor a következő módszert: »Kezdjük talán a kulturális munkával...« Zászló Európa legmagasabb hűtőtornyán Visontán a Gagarin hőerő­mű építői tegnap délben ki­tűzték a zászlót Európa leg­nagyobb hűtőtornyának tető- jére. A visomtai építők a ha­talmas hengeríal építését két és fél hónap alatt — az előirt határidő előtt egy hónappal — fejezték be kiváló minő­ségben. Az új Heller—Forgó rendszerű hűtőtorony magyar —«véd találmány alapján új­fajta csúszózsaluzással épült, ez a módszer alkalmas válto­zó keresztmetszetű — ebben az esetben felfelé szűkülő to­rony — építésére. A különleges toronyóriás 116 méter magas és csonka­kúphoz hasonlít. Alapátmérő­je száz méter, csúcsának át­mérője pedig 72 méter. A be­tonjai vastagsága mindössze 17 centiméter. A% idő e... (A tótújfalui termelőszö- • vekezteben kétszáznyolcvan nyugdíjas és járulékos él. A szöveilzezet tagjainak csaknem egyharmadát ők képviselik.) Olyan ez a november, mint­ha legalábbis tavasz készülőd­ne. Mintha vigasztalná akar­ná a lombjavesztett fákat a szél, langymeleg lehelettel si­mogatja a csupasz ágkarokat. És a ház előtti kis kertben bimbózó rózsa készülődik ki­tárni szirmait. — Aranyos időnk van. Fát fűrészelnek hátul az ud­varban. Horváth György és felesége. A fűrész foga sza­bályos ritmussal harap mind mélyebbre a fába. Hull a fű- rószpor, szállingózik, mint de­cemberben az első hó... De most november van, és napsü­tés. Kezét vógighúzza kék mun­kaköpenyén . mielőtt kezet fog. — Vártam egy darabig a fű­részeiét Nem jött Ej, Éva, mondom a feleségemnek, neki- állunk, aztán apránként meg­csináljuk magunk. — Naponta egy-egy óra. Kell is az a mozgás. Pláne ilyen szép időben. — Lassan most már el is fogy. Ügy vagyunk, sietünk is egy kicsit, mert hát... nem is tudom, mondjam-e... hát ké­szülünk valamire. — Mire? Feleségére néz, az mintha biztatóan hunyorítana. Sapká­ját előbb felpöccenti, majd mélyebbre húzza a szemére. Mondaná is, nem is. aztán csak rászánja magát. — Itt a legfőbb ideje, hogy elvegyem még egyszer az asszonyt. November 16-án le­szünk ötvenéves házasak... Gratulálunk. (Az irodában úgy mond­ták, hogy ezek az itteni öre­gek nagyon szorgalmasak. Ki a szövetkezetben, ki ma­ga körül, de csaknem vala­mennyi dolgozik. Ameny- nyire lehet megbecsülik őket. De menjek, beszeljek velük, szóljanak ök.) Félévszázad együtt, egymás mellett — Mire emlékezik legszive- seboen' — Hát a legszebb az volt, mikor az asszony hozzám jött. Meleg kék szemével felesé­gére hunyorít — Tudja, furcsa egy dolog. Mielőtt berukkoltam katoná­nak. mindig nősülni akartam. Akkor azt mondták a lányok, mit akarok, hiszen gyerek va­gyok még. Aztán ötév múlva, mikor leszereltem, akkor meg azt mondták: menjek már, öreg vagyok... — Elneveti magát Akkor elhatároztam: egy hónapon belül megnősü­lök. Hát aztán így is lett A napsütésben beszélgetünk. A ház falán piros paprikafúzé- rék. A kerítés alapja körben beton. Ketten csimálgatták. Mesélik, régebben, ha előfor­dult. hogy elmaradt Gyuri bá­csi, és felesége méltatlankodó bőbeszédűséggel fogadta, soha­sem szólt visza, sohasem ve­szekedtek. Csíi p i dott: »-Tudod mit, én most le­fekszem egy fél órára, itt van papír, ceruza, addig te mindezt szépen írd fel nekem.. .« Szépen élünk. És igazán nem panaszkodhatunk, mert nekünk csak mindig jobb . lett. — Azt szoktam mondani az uramnak, csak azt sajnálom, hogy nem most vagyok negy­venéves. Mert jó az, ha az em­ber öregségére megelégedett, nyugodt, de akaratlanul is azt sajnálja, miértnem lehetett ez így régebben is. (A szövetkezet tavaly az év végén tizenötezer forin­tot adott munkában meg­fáradt öregeinek. De ha va­laki segítségre szorul, biza­lommal , őszintén fordulhat a nagy családhoz —• nem marad, kérése teljesítetlen.) — Nekem tényleg nem volt még szükségem arra. hogy tá­mogatást kérjek. Megvan a házrtárim. ha hozzászámítom a terményt ahhoz, amit kapok, megvan a havi 1000—1100 fo­rintom. Nem vagyok soha pénz nélkül. Jó, nem dúskálunk, de annyi mindig van, amennyi kell. És minek több? — Nem panaszkodhatunk, hála a demokráciának — szól közbe Éva néni —, de azt hi­szem, elmehet máshová is itt a faluban, nemi panaszkodik senki. Faluhelyen az élet vi­rágzik. Nem úgy van, mint a mi fiatalságunkban, hogy fil­lérekért dolgoztunk, és bizony nem egyszer kölcsön kellett kérni. így volt, na, nem szé-; gyellem megmondani. A beszélgetés csapom®, mint az őszi tó tükre fölött ker- getőzö sirályok. Hol a régi múlt, hol a jelen bukik elő a szavakból: »Kilencszáz koro­náért vettem a két jegygyűrűt, két fejőstehenet kaptam volna érte. de az asszony gyűrű nél­kül nem jött volna hozzám...« »Az életünk a felszabadulás után kezdett jobbra fordulni, kaptunk egy kis földet, aztán fokozatosan mindig könnyebb lett...« »Mikor megalakult a tsz, már öreg voltam, de ér­tettem egy kicsit a dolgokhoz: addig könyörögtek, míg be­mentem az irodára könyvelni. Nem nekem való az, elküld- tünk iskolára egy fiatalt — hi­szen az van ma is itt —, én meg raktáros lettem. Onnan mentem nyugdíjba... « Éva néni hallgatja, néha egy fél mondattal megtoldja a gondolatokat. Most ketten vannak. Megelégedetten, de­rűsen. békésen. , — Minden évben elmegyünk Harkányba, egy kicsit megre perálni a szervezetet Mert hiába, sajnos, az tdő eljárt, a rózsa lehullott — ahogy mond­ja a nóta. Már a nagyablakos ház ka­pujában állunk. — Sak min dánt megértem. Negyvenöt után földosztó bi­zottságban voltam, meg egyéb más testületekben. Ahol csak tudtam, segítettem. Közben az évek mentek. Mikor mér lát­tam, szépen beindul minden, azt mondtam: most már csi­náljátok. én öreg vágyók... Azt mondom ma: jól indítot­tuk el akkor, és akik jöttek fiatalok, jól folytatták ... Olyan ez a november, mint­ha tavasz készülődne. Ott áll­tak a kapuban. Ki tudja. az ótven év alat hányadszor bú­csúztak igy ismerőstől, és alig ismerőstől. Hátuk mögöt', a kiskertben bimbózó rózsa ké­szülődik ki tárni szirmait... Vörös Márta Kísérletek az élelmiszerek tartósítására SOMOGYI NÉPLAP lúíRap, 1969. november 10. 5

Next

/
Thumbnails
Contents