Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
HÚSZÉVESEK AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK Változó szemlélet — növekvő mnnkakedv — Sok átszervezés és gazdacsere után alakult ki a mai Böhönyei Állami Gazdaság — mondja Kerecsényi Károly igazgató a gazdaság tere- bezdi központjában. — Tizenkét traktorral, egy tehergépkocsival, két kombájnnal indultunk. 1952-ben a kukoricánk átlaga hat mázsa volt, az őszi búzáé 6,7. Ehhez viszonyítva óriási ugrásnak tűnik, hogy tavaly 18,5 mázsát vágtunk holdanként búzából. ötven traktorunk van. Az állóeszközérték eléri a negyvenmillió forintot De sorolhatnám a számadatokat tucatjával. Valahogy mégis az az érzésem, hogy nem volt olyan mértékű a beruházás, mint amilyen lehetett volna, éppen mert az átszervezések miatt senki sem érezte teljesen magáénak a gazdaságot Próbáljuk a régi hiányokat pótolni. Építettünk egy gépműhelyt, hetven személyes munkászállást. Igyekszünk hozzásegíteni dolgozóinkat, hogy a faluban tudjanak építkezni Két üzemegységünk most kap villanyt. Igény van erre, különben otthagynák az emberek ezeket a helyeket. Akik a »hőskort-“ átdolgozták, ma is megállják a helyüket. Az év elejétől nyolcórás munkanap van. Szinte veszekedni kell, hogy ne dolgozzanak többet. És ez nem azért van így, mintha nem kapnák meg ugyanazt a keresetet, mint régen. Valami megváltozott itt Kerecsényi Károly* Egy dolog azonban nagyon hiányzik még: a kövesét az üzemegységeinkhez. Jelenleg Magaséi fekszik csak kövesét mellett Motorkerékpárt mindenki tudna venni, de nem vesz, mert nincs jó út Hat éve vagyok itt Amikor idekerültem, a gazdaságnak tízmilliós deficitje volt Tavaly 2,2 millió forint nyereséget értünk el. Összterületünk hét és fél ezer hold. Rossz körülmények között dolgozunk, homokos a föld errefelé. A területeink nagyon kiesnek a közforgalomból. Sertéstelepeink elavultak, nem felelnek meg a követelményeknek. 30 milliós költséggel újat építünk, szakosított, modern telep lesz. Dús István főagronómus éppen a mezőgazdasági repülőgépek pilótáinak fogadásáfa igyekszik, amikor találkozunk. — Négy év óta rendszeresen igényeljük szolgálataikat —• Védnökséget vállal a KISZ a Barátság II. kőolajvezeték építése fölött A Szovjetuniót hazánkkal összekötő második távvezeték elkészítésével a Siófoki Kőolajvezeték Vállalatot bízta meg a Gazdasági Bizottság. A háromszáz kilométer hosszú vezeték egymil- liárd-kétszázmillió forintba kerül, s az építkezés előkészítését jövőre kezdik meg. A tervek szerint 1972-ben adják át rendeltetésének a vezetéket, s ezen keresztül 1980-ban már 10 millió tonna kőolaj érkezik Magyarországra. Ezt a nagy munkát csak megfelelő koordinációval lehet ilyen rövid idő alatt elvégezni. Ezt fölismerve -hívta meg tegnap tanácskozásra az építkezésben érdekelt vállalatok és megyék fiataljainak képviselőit — a KISZ központi bizottságával egyetértésben — a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat KISZ-bizottsága. A tanácskozáson részt vett Moravcsik Attila, a KISZ központi bizottsága ifjúmunkás osztályának, vezetője is. Elküldte képviselőit a Mineralimpex és Chemolim- pex Külkereskedelmi Vállalat, a Dunai Vasmű, a Vegyiműveket Szerelő Vállalat, a Villamosercmü-termelő és Szerelő Vállalat, a Szabolcs- Szatmár megyei Állami Építőipari Vállalat is. Képviseltette magát — a somogyiakon kívül — a borsodi, a Szolnok megyei és a Pest megyei KlSZ-bizott- ság is. Az ő területükön húzódik ugyanis majd az új távvezeték. A magyar határt Tiszaszentmártonnál éri el, és Polgárdon, Hatvanon, Vecsé- sen át jut el Százhalombattára. A Szovjetunióból érkező kőolaj fogadására Fónyeslitkén külön állomás épül. A huszonnégy collos vezetéken hatvannégy atmoszféra nyomással érkezik majd a nyersanyag. A számok már jelzik ennek az országos jelentőségű feladatnak a nagyságát is. Fecser Péter, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat főmérnöke mondta el a tegnapi tanácskozáson, hogy a fiatalok azzal segíthetnek legtöbbet a munkák előkészítésében, ha gyorsabbá teszik az ügyintézést az egyes engedélyezési eljárásoknál Nagy szerep vár az ifjúsági szervezetekre a különböző anyagok, az import- és hazai szerelvények időben történő biztosításában. Segíteni tudnak az építkezések helyének és a vezeték nyomvonalának a kialakításában is. Halmos László, a vállalat KISZ-titkára bejelentette, hogy munkaversenyt hirdetnek az építkezésben részt vevő alapszervezetek között. Vándorzászlót alapítanak, s azt mindig a munkában élen járó, a legtöbbet segítő fiatalok kapják meg. Üj jelszó is született: »Együtt a Barátságért!« Ezt valamennyi hivatalos levélre ráütik majd, amelyik zöld utat kér a munkák meggyorsítására. Rajta lesz ez a jelszó azokon az okleveleken is, amelyet azoknak ajándékoznak, akik részt vettek a munkában. tájékoztat. — így gyorsabban el tudjuk végezni a munkákat. Nagyon beváltak a növényvédelmi munkákban. Most arra is jut energiánk, hogy más gazdaságoknak segítsünk. Az elmúlt nyolc évről kérdezem, amelyet ebben a gazdaságban töltött Kerecsényi Károly igazgató szerint Dús István tevékenységével kezdődött a ma már lemérhető változás. — Az emberek megszokták a munkát. A szemléletükben ment végbe változás. Ehhez ösztönző erőt az anyagiak javulása adott. Régebben egy vasárnapi munkanap szervezése úgyszólván lehetetlen volt. Mostanában meg akadt, aki azt kérdezte: dolgozhat-e vasárnap. Lábas Elemér csúcstitkár is megerősíti ezt: — Látják munkájuk eredményét, s ez nagy hajtóerő. Ha 1960-ban részt vett az ember egy gyűlésen, az emberek apró-cseprő magánügyeikről beszéltek. Ma a közös érdek kerül előtérbe, amibe természetesen benne foglaltatik minden dolgozó érdeke. Tíz éve dolgozom itt Voltam adminisztrátor, magtáros, gépkocsielőadó. így jól ismerem az embereket. A feladatom, hogy a gazdaság területén levő alapszervezetek munkáját összehangoljam, irányítsam. Mint csúcstitkár sok problémával találkozom. Az emberek fölkeresnek ügyes-bajos dolgukkal. Örömmel mondhatom el azt, hogy lakásuk szépen bútorozott, az egy főre jutó évi átlagkereset 21 291 forint. Evvel a negyedik helyen állunk a megye állami gazdaságai között Ide a pusztára negyven napilap jár, huszonnyolc rá- dió-'és húsz televízielőfizetőnk van. A régi cselédházakat igyekszünk javítani, a gazdaság vezetősége negyvenezer forint kölcsönt ad az építkezőknek. A bontási anyagokat is nekik juttatja. Végigjárjuk a terebezdi központ épületeit. Az új gépműhely vezetője, Fonyódi János így nyilatkozik: — Megváltoztak a. körülményeink. Ebbe az új létesítménybe tízszer annyi gép fér, mint a régibe. Központi fűtés, mosdó is van. A műhelyudvar betonozott. Darunk van. Régen kézi erővel emeltünk. A megváltozott körülmények között Folyik a munka a gépműhely udvarán. munkánk is jobb lett, teljesítményeink nőttek. Hogy egész évben állna egy gép, arra már nincs nálunk példa. A gépműhely előterében m Védnökség a Barátság II. építése fölött Indulás jövőre — Miben segíthetnek a fiatalok? Új jelszó született Lábas Elemér. Fonyódi János. hosszú sorban motorkerékpárok. Ezeken járnak munkába a szerelők. Külön helyisége van a hegesztő-, az akkumulátortöltő, az adagoló-bemérő, az eszterga-, az autóvillamossági részlegnek. Nem messze a gépműhelytől a gazdaság fűrészüzemében nagy munka folyik. Hatalmas törzsekbe marnak a fűrész fogai. Sínen gördül be az újabb adag fa. Az emeletes munkásszállás is a közelben van. Az udvart virágok teszik széppé. Középen egy hatalmas kaktusz, melyet a szállás egyik volt lakója ajándékozott a közösségnek. Háromágyas szobákra nyílnak az ajtók. Mindenütt rend, tisztaság. Központi fűtés szolgáltatja télidében a meleget A földszinten és az emeleten is van klubhelyiség, ahol szabad idejüket aktív pihenéssel tölthetik a dolgozók. Könyvek, televízió, biliárdasztal várja őket A környék legmagasabb pontja a hidroglóbus ezüstösen csillogd gömbje. Egy léghajó gáztól duzzadó burkára emlékeztet, talán szimbóluma egy kicsit a Böhönyei Állami Gazdaság felfelé ívelő eredményeinek. Leskő László tn Z tu *á'UI it CQ 22. Azt is közölte, hogy Karl- steinben van az ország egyetlen óramérnök-képző akadé- i miája. Majd ismét megáldott Jés elbúcsúzott tőlem. A legközelebbi vonattal átutaztam Karlsteinbe. Tisztes távolságból megkerültem a kolostorszerű várat, . aztán elmentem az »óraakadé- J miára« és jelentkeztem a B. t nevű igazgatónál. ÄZ ÓRAAKADÉMIA HALLGATÓJA LETTEM Papírjaim bemutatásakor újra nem várt meglepetés ért. Az igazgató első kérdése az volt, hogy van a Marie — az anyám —, akit ő a »csúnya eset« óta nem látott A verejték kiütközött a homlokomon, mert nem tudtam, hogy at igazgató mi mindent tud még »anyámról«. Óvatosan érdeklődtem, hogy mióta nem látta. Azt felelte: — Seit du auf der West bist (Amióta a világon vagy). Most is (mint a plébánosnál) rávágtam, hogy 6 éves koromban meghalt. De tudtára adtam, hogy kívülem még egy törvénytelen húgom is van. Ezután elmeséltem, hogy orosz hadifogságba estem, és sebesülésem következményeképpen nem tudom a nehéz fizikai munkát igénylő bognár mesterséget folytatni. Ezért szeretnék mint ösztöndíjas a főiskolára bejutni. A megbeszélésnél jelen volt az igazgató felesége is, egy 65—70 éves matróna, aki azonnal a pártfogásába vett, s felajánlotta, ha bejutok az iskolába, náluk lakhatok. A felvételhez meg kell még szereznem a Nationalrath, a Nagy Német Párt országgyűlési képviselőjének, Herr Alois Kittingemek a hozzájárulását is, aki az akadémia fő patró- nusa. Kittinger volt a város postamestere és a legjobb vendég- fogadó tulajdonosa is egyszemélyben. Az igazgató felesége kísért el a képviselő úrhoz, aki azonban akkor éppen Bécsben tartózkodott Az igazgató felesége biztatott, menjek utána, s átadott egy levelet, hogy azzal keressem fel a képviselő urat Bécsben Hamburgerrel felbontottuk a levelet amelyben az igazgató felesége nemcsak kérte, de egyenesen követelte a főiskolára való felvételemet, mondván, »ennyivel tartozol nemcsak Marie-nak, hanem a fiúnak is«. A »fiúnak« először nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Másnap a parlament klubjában aztán fölkerestem Kittingert, aki szívélyesen, de kissé meghökkenve fogadott. Első szava neki is az volt, hogy hol van az anyám. Beszélgetésünk során derült Ír, hogy az anyám az ő vendégfogadójában volt szobalány, s ott történt vele az a »sajnálatos dolog«. Kittinger előtt nem mertem anyámat azonnal halottnak nyilvánítani, csak amikor bevallotta, hogy »a kellemetlen eset« óta nem látta. Akkor aztán már bátran állítottam, hogy húsz éve meghalt Pozsonyban. (Azért nem mertem Bécset mondani, mert attól tartottam, hogy esetleg virágot akar küldeni a sírjára, s akkor kitűnik, hogy ilyen nevezetű halott nincs is a bécsi temetőben. Kittinger látható megköny- nyebbüléssél vette tudomásul anyám Pozsonyban történt elhalálozását. Most már biztos voltam abban, hogy a képviselő úr »az én törvénytelen apám«. Kikérdezett, mikor estem fogságba, s hogy ment a sorom. Azt mondtam, olyan helyen voltam, ahol csupán magyarok dolgoztak, igy a több évi együtüét alatt aránylag egészen jól elsajátítottam a magyar nyelvet — Nahát, ez nagyszerű! — mondta. Hogy mi volt ebben a nagyszerű, azt csak később tudtam meg. A képviselő ígéretet tett, hogy javasolja felvételemet, de ehhez a karlsteini plébános hozzájárulását is meg kell szereznünk, mert ő az akadémia iskolaszékének a társelnöke. Figyelmeztetett, hogy a plébános esetleg óvást emel a fölvételem ellen, mert törvénytelen gyermek vagyok. Karlsiteinfoen Kittingerrel és az igazgatóval együtt kerestük fel a plébánost. Még mielőtt érdemileg tárgyalni kezdtünk volna, Kittinger és a plébános átmentek egy másik szobába. Ezután hamarosan megszületett a döntés. Felvettek. Ezzel az én karl- steáni tartózkodásom is polgárjogot nyert. Az első lépés tehát sikerült Hátra volt még az illegális kapcsolat megteremtése az internált elvtársakkal. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP 1969. október L B
