Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

M ftilcslmakrol Húszéves a Kéményseprő Vállalat Gyakran ügy érzem, mint­ha nem tekintenének felnőtt­nek, olyan embernek, aki tud­ja, mivel tartozik a közösség­nek, tudja, hogyan kell kul­turáltan viselkedni. Amikor benyit az ember a vendéglőbe vagy más nyilvá­nos helyre, a tilalmi táblák egész seregét látja, amelyek mind arra intenek, mit szabad és mit nem szabad elkövetni. — Káromkodni tilos! Pad­lóra köpni tilos! Szemetelni tilos! — Lehetne sorolni az ilyen és hasonló szövegű figyelmez­tetéseket, amelyek azt az ér­zést keltik bennem, hogy a vendéglátó egységek vezetői­nek feltételezése szerint hiányzik belőlem — és még sok ezer, tízezer vendégből — a legalapvetőbb műveltség is. Csokonyavisontán a fürdő vezetői a fenti, szokványos ti­lalmak mellé újabbakat is kitaláltak. Ezt olvashatja itt a rengeteg gyógyulni, pihen­ni kívánó fürdözö, koma és nemre való tekintet nélkül: — Ocsmány beszéd tilos! — Erköcstelen viselkedés tilos! Nem vitatom, vannak em­berek, akik elvetik a súlykot, nem nézik azt, hogy százakat botránkoztatnak meg szerte~ len, zárt szobába illő viselke­désükkel, nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseikkel. Elő­fordul az is, hogy sokan meg­sértik a tisztaság elemi sza­bályait is. Ez azonban nem általános! Sértő viszont az az általáno­sítás, hogy ezt mindenkiről fel­tételezik! Vannak figyelmeztetések veszélyes üzemeknél, ahol szükséges bizonyos tiltó sza­bályok ismertetése, azok be­tartásának megkövetelése, de ezek jogosságát nyilvános szórakozóhelyeken már vita­tom. Főleg azokét, amelyek sértően általánosítanak, s fel­tételezik, hogy az emberek többsége műveletlen, képtelen kulturáltan viselkedni. Ideje lenne ezeket a régen idejétmúlt feliratokat, tilalmi táblákat a vendéglőkből és más nyilvános helyekről eltá­volítani, s helyettük csupán olyanokat meghagyni, ame­lyek a fontos tudnivalókat is­mertetik a vendégekkel! Sz. L. Tegnap ünnepelte alapításá­nak huszadik évfordulóját a Somogy megyei Kéményseprő Vállalat. A Cser vendéglőben rendezett jubileumi ünnepsé­gen Somogyvári Lajos, a vál­lalat szb-titkára köszöntötte a dolgozókat, majd Hankai Fe­renc igzgató emlékezett meg a két évtized munkájáról. A vállalat ma Is ugyanazzal a létszámmal látja el felada­tát, mint az alapítás évében. Pedig az elmúlt két évtized alatt lakó- és középületek so­kaságával, új ipari üzemek­kel gazdagodott a megye, s így munkaterületük is lénye­gesen megnőtt. Az eltelt idő­szakban lényegesen javultak a munkakörülmények a válla­latnál sokat tettek a biztonság növelésére is. A jubileumi ünnepségen csatlakozott a vállalat a fel- szabadulásunk huszonötödik évfordulójára meghirdetett munkaversenyhez. Részt vett és felszólalt az ünnepségen dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára is. Elis­merően szólt az eredmények­ről, a vállalatnak a megyében végzett munkájáról, arról, amit a lakossági szolgáltatások ja­vításáért tettek az elmúlt húsz év alatt Szőke elvtárs át­nyújtotta a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak oklevelét: a Somogy me­gyei Kéményseprő Vállalat el­nyerte a Szocialista munka vállalata címet. Kedves epizódja volt az ünnepségnek, amikor a válla­lat képviselői átadták ajándé­kukat, egy Olimpia televízió­készüléket a Somogyvámosi Általános Iskola tanulóinak. A kék nyakkendős kisdobosok meleg hangú versben mondtak köszönetét, és virágcsokrokkal kedveskedtek az ajándékozók­nak. Erdős Zoltán, a megyei ta­nács építési osztályának ve­zetője átadta a Kiváló dolgozó kitüntetéseket a vállalat veze­tőinek. Ezután Hankai Ferenc igazgató adta át a Kiváló dol­gozó kitüntetéseket és okleve­leket, majd a törzsgárdatagok és a legjobb dolgozók megju- talmazása következett Az ünnepségen, amely a hi­vatalos program után meghitt, családias hangulatban folyta­tódott, megjelentek a megyei és a városi pártbizottság, va­lamint a HVDSZ képviselői. Részt -vett az ünnepségen a lengyelországi Bialystok ké­ményseprő ktsz-ének vezetője is. Már több mint egy hogy rendszeresen találkoznak a közép-somogyi termelőszö­vetkezetek elnökei, főkönyve­lői, agronómusai. Találkozá­suk alkalmával mellőzik a hi­vatalos hangot, annál inkább helyt kap a — baráti társaság­ra jellemző — klubszerűség. S énnek mindig meg van a hasz­na. A baráti, szakmai ta­pasztalatcserék fejlődést, jobb eredményt hoznak. A szeptember 30-án megtar­tott műszaki- és agrárszakem­berek találkozásán — a fen - tiekből okulva — szintén fel­vetődött a rendszeres, klubsze­rű tapasztalatcsere szükséges­sége. A Közép-somogyi Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetségének meghívására dr. Tóth László mezőgazdasági gépészmérnök, a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet mun­katársa tartott előadást a tag- szövetkezetek műszaki veze­tőinek és agronómusainak a szarvasmarha-tenyésztés gépi munkaeszközeiről. Dr. Tóth László előadásá­ban széles körű, országos fel­mérést adott a fejlődő tehené­szetről. A szarvasmarha-sza­kosítás egyre inkább terjed. Ezen belül a tehenészet a leg­bonyolultabb ágazat. Az előadó elmondta, hogy manapság a »szakosítás« szót mind gyak­rabban emlegetjük, azonban fontos, hogy az új telepek építésénél jól válasszák meg a megfelelő tartásrendszert És sorra jöttek a további té­mák. Szó volt a régi telepek bővítésének lehetőségéről, hi­szen a meglévő, masszív épületek is átalakíthatok kor­szerű tehénistálókká. Ezáltal több tesz a hely, növelhető az állatállomány, s gazdaságo­sabbá- válik a tehenészet. A fejőgápek megválasztásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni az egészségügyi, bizton­sági és tartásrendszsri kívá­nalmakat. Ma még a sajtáros fejés a legelterjedtebb, de egyre több a vezetékes fejőgép. Az utóbbi előnye a higiénia, a gyors szállítás, vagyis az, hogy közvetlenül a hűtőbe jut a tej. Emellett megvan a lehetőség arra, hogy egy em­ber három készüléket üzemel­tessen egyszerre. Ez óránként tizennyolc—huszonhét tehén fejősére ad módot. Sorolhatnám még az itt fel­merült problémákat. A hűtő- berendezések, fejőgumik be­szerzése, trágyasilók kialakítá­sa, a takarmányozási, a borjú­nevelési, az itatási módszerek fejlesztésének megvitatása so­kat érő volt. Ezek a témák mind-mind a felszínen mozog­nak, időszerűek, hiszen az or­szágban számos új telep épül, s nem mindegy, hogyan kama­toztatják a befektetett millió­kat! A találkozó már azért ia hasznos volt, mert új, növekvő gazdaságosságot ígérő lehető­ségekre hívta fel a figyelmet, s ez mindenképpen kedvező indulást jelent M. L Hasznos találkozás éve, Egy szélhámos és a nők Az »alapállása« ismerős, ő nem hibás, a körülmények kí­méletlen öszejátszása folytán került ide, a nők a felelősek mindenért. «-Miért hittek ne­kem, hát rendes lány az olyan, aki kétnapi ismeretség után férjhez akar jönni hozzám? Az éli világát, azt nem hozták be a rács mögé!« Azokat vádolja, ócsárolja, akik hagyták magukat becsapni. »Különben is mind kicsinyes, az a pár száz forint nem vá­gott még senkit sem a föld­höz ...« Huszonöt éves, megnyerő külsejű fiatalember. De szemé­ben állandóan viliódzik vala­mi: talán rosszindulat, talán vadság. Nagy türelem kell a hallgatásához, a visszaesők kö­zött is ritka az ilyen szemte­len. Zavaros fejtegetésbe kezd, hogy van-e joga az újságnak beavatkozni az ő magánéleté­be. — Hogy annyi embert be­csapott, többszörösen büntetett előéletű, legutolsó szabadság- vesztésének letöltése után igen rövid idő múlva ismét vissza­került, gondolja mindez csak magára tartozik? — Csak rám. A cikk rontja az esélyeimet, ha kikerülök. — Ezt úgy értsem, hogy sza­badulása után folytatni akar­ja az eddigieket? — Ezt nem mondtam. Olyan munkát szeretnék magamnak, ahol megkapom érte a pénzt. — Eddig is dolgozhatott vol­na. — Egy munkahelyen két- három hónap elég. Kell a vál­tozatosság. Paizs Tibor a magánéletében is az úgynevezett változatossá­got kedvelte. Amiért még nem tartóztattak le senkit; de ha valaki ezekből a kapcsolatok­ból jogtalan módon pénzt sze­rez, hiszékeny ismerőseit gálá­dul becsapja... A fiatalember áprilisban az ív­es lánghegesztő tanfolyamot indít a Kaposvári Gépipari Technikum október 10-én 1/2 5 órakor. Jelentkezni lehet az intézet gazdasági irodájában. (9285) egyik Balabon-parti közsé­günkben dolgozott mint segéd­munkás. Találkozott egy hely­beli lánnyal, akinek már Ko- peczky Andorként mutatkozott be, s technikusnak mondta magát. Kétnapi randevúzgatás után kedvesen bejelentette a lány­nak örömteli »szándékát« — feleségül kívánja venni. A lány — ki tudja miért? — kapva kapott az ajánlaton. A fiatalember látta, jó vágányon halad az ügy, ezért .rögtön kért ötszáz forintot jegygyű­rűre. A karjára csatolta a lány óráját is, »természetesen csak addig, amíg az övét meg nem javítják.« Nem sokra rá fölkeresett egy özvegyasszonyt, akinek a követ­kező mesével szolgált: a szü­leit a Balaton partjára akarja költöztetni, de nincs elég pén-i. ze. Hát ki tud ellenállni ennek? a példásan szülőtisztelő fiatal-J embernek...? ? Ugyanott egy fodrásznőt is? megvágott százötven forinttal:? »Külföldiektől rádiót vásáro-? lók, de nem hoztam magam-? mai elég pénzt, ha lenne szí-? vés...« J Júniusban egy sokkal na-J gyobb »húzása« volt Egyik es-^ te a Corso preszóhan italozga-^ tott, ám a fizetésnél furcsa^ helyzetbe került volna. At szomszéd asztalnál két lány ? üldögélt, az egyiket megszól!- f tóttá. »Adna kérem egy szá- ? zast? A pénzem kint van a? kocsimban, az ott a sarkon, az? ^ a szép piros, 1500-as Fiat« A? * lány örömmel nyújtotta át af yj száz forintot. Együtt távoztak,? „ de az előtte beígért kocsikázás? elmaradt. »Sört ittam, nem? szeretnék ujjat húzni a rendőr-? tU _J séggel. Nálam első a becsű-' let/< Több szórakozóhelyet fölke­restek, majd egy Trabanttal kimentek Lellóre. A tulajdo­nos régi ismerőse volt Paizs Tibornak. Ahogy ez már lenni szokott: presszók, bárok, egy kellemes éjszaka az ismerős villában... Még nyomozták ezt az ügyet, amikor egyéb bűncselekmé­nyeire is fény derült: lopással vádolják. — Milyen véleménnyel van a nőkről? — Óvakodni kell tőlük, min­degyik csak egyet akar: férj­hez menni. Az asszonyok sem különbek! Egy mondatban »edintézte« a gyengébb nemet. Ha alaposan végiggondoljuk, az ő eseteiben bizony nem is mutatták eré­nnyeiket a nők. Szégyellték, ami történt Jellemző, hogy több közülük feljelentést sem tett. »Hogy is gondolhattam vol­na ilyenre, hiszen Tibor olyan kedves fiú ...« A »kedves fiú» fölött hama­rosan ítéletet mond a Kapos­vári Járásbíróság. Pintér Dezső A bírság jogos volt...-J'tu * © Lapunk szeptember 23-i számában közöltük »Lepke­vadászat — forintvadászat« címmel Németh Pál balaton- szemesi olvasónk levelét. Eb­ben kifogásolta, hogy a köz­ségi tanács megbírságolta 150 forintra, amiért a szövőlepke elleni védekezést elmúlasztot- ta. Olvasónk egyebek között szóvá tette, hogy nem méltá­nyolták magas korát, amikor ezt a feladatot meghatározták, s nem értesült róla, hogy ért a munkát el kell végeznie. A levélre Fülöp Mihály me­gyei növényvédelmi főfelügye­lő válaszolt a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, valamint a So­mogy megyei Növényvédő Ál­lomás nevében. Ebben leírja, hogy a községi tanács a sza­bálysértési bírságot a növény­védő állomás július 21-i hely­színi följelentése alapján szab­ta ki, miután meggyőződött a szabálysértésről. Idézünk Fü­löp Mihály válaszleveléből: »A községi tanács levélben idézett sorait csak megerősít­hetjük: Németh Pál helyesen tenné, ha az ügy tanulságait levonná és a jövőben a növény- védelmi előírásokat megtarta­ná, annál is inkább, mert újabb szabálysértés esetén sú­lyosabb bírságot kell kiszab­ni.« Majd így folytatja: »A Gyár- és Gépszerelő Vállalatot a tanács ugyancsak 150 forint­ra bírságolta más mulasztók­kal együtt. Azok a bírságot azóta a tanácsra be is fizették. A balatonszemesi utak mentét államunk az idén is díjtalanul permeteztette. Még a tsz erő- és munkagépeit is foglalkoz­tattuk a fertőzés megfékezésé­re. A KPM szintén több ezer forintért végeztette el a kár­tevők irtását. Németh Pál sem volt kizárva a védekezés lehetőségéből. A szövőlepke elleni védekezésre ebben az évben sok felszólítás hangzott el a községi tanácstól és a So­mogyi Néplap hasábjain is. A ■ ron kívüli szabálysértési el­járások lefolytatására minisz­terhelyettesi utasítás jelent meg, amit megkaptak a köz­ségi tanácsok is.« A levél további részében is­merteti a megyei tanács vb-el- nökének küldött miniszterhe­lyettesi utasítás ide vonatkozó részét: »Kérem elnök elvtárs­sat, utasítsa a szabálysértési szerveket, hogy a védekezést elmulasztókkal szemben a mulasztás tárgyi súlyával és társadalmi veszélyességével irányban álló pénzbüntetést szabjanak ki.« A tanács tehát az előírásnak megfelelően járt el, amikor olvasónkat bírsággal sújtotta. A szövőlepke kártétele ugyanis országosan veszélyezteti a kis- és nagyüzemek gyümölcsöseit, a kártétel súlyos terméskiesé­sek okozója — jövedelemki­esés előidézője lehet. A véde­kezés egyéni és népgazdasági érdek egyaránt. a feladatot, hogy vigyem Litvinovhoz a leveleket. el 25. Paizs pénzszagot érzett. A Lenin elvtárshoz írt üze­netet tudomásom szerint ed- ?dig, sajnos, még nem találták fmeg a moszkvai Forradalmi ^Múzeumban. A másik üzenet 'fotókópiája a Magyar Párttör- gyorsan megkérte a lány ke-. intézet és a Legújabb­zét, aki barátnőjével együtt al-J , ■ - .... ,.. , .. . fkon Történeti Muzeum birto­berletben lakott. Ez nem za-r varta a fiatalembert abban, ? kábán van. Az akkori szók :s- hogy odaköltözködjék. Átvette^ soknak megfelelően a tintace- az irányítást, eladott egy bú-i ruzával vászonra írt üzenete- tort és a Pénzzel a Kapos bár-} k.et speciális cipősarokban ba ment. Jócskán fogyott be-«, ... . , , , lőle. Az külön történet, hogyani katrányszurokba beágyazva hitegette a lány barátnőjét áthelyeztük ek hogy esőben se bútor eladását illetően. # nedvesedjenak. 4L Én kaptam A párt apparátusának ak­kor még nem volt útlevél-ké­szítő szervezete. Így hát min­den papír nélkül kellett átjut­nom négy vámvizsgálaton. December 17-én kaptam kézhez a leveleket és 19-én ér­keztem Koppenhágába. Litvinov elvtársnak elmond­tam Prónayék kudarcba ful­ladt emberrablási kísérletét, és karlsteini ténykedésemet is. (Később, huszonhárom év múltán, amikof az Egyesült Államokban ő volt a szovjet nagykövet, ismét találkoz­tunk. A második világháború alatt a sztálingrádi csaták idején ugyanis egyike voltam azoknak, akik Dél-Ameriká- ban és a nyugat-indiai szige­teken terjesztették a szovjet »ARTKINO« által készített filmeket és szervezték a nem­zetközi orosz segélyakciót.) Koppenhágai utamról 21-én tértem vissza Bécsbe. Átad­tam Litvinov meleghangú és bátorító üzenetét az elvtár­saknak. AKCIÓ KORVIN OTTÓÉK MEGMENTÉSÉRE Azokban a napokban ért bennünket a döbbenetes liir, hogy az ellenforradalom vér­bírósága halálra ítélte Korvin Ottót és társait. Az ítélet vég­rehajtását azonban a szemfor­gató keresztény kurzus »a szent karácsonyi ünnepekre való tekintettel« december 29- re halasztotta. A párt vezetősége úgy dön­tött, hogy Lukács György és Hamburger Jenő felkeresi az osztrák szociáldemokrata kor­mány külügyi államtitkárát, Bauer Ottót, és közbenjárását kéri a magyar kormánynál Korvinék érdekében. Bauer úgy vélte, hogy az ő közbelépése egy másk állam belügyeibe való beavatkozás lenne, no meg úgy sem hozna eredményt. Azt azonban meg­ígérte, hogy az osztrák kor­mány hivatalos lapjában — az Arbeiter Zeitungban — tilta­kozik az ítélet végrehajtása ellen. Ez a cikk meg is je­lent, de foganatja nem volt. Ezután arra kértük Bauert: küldjön szikratávírón üzenetet az orosz kormánynak, hogy az interveniáljon a magyar kor­mánynál. Bauer kijelentette, hogy nagyon szívesen megten­né, de nem áll módjában az osztrák kormány hivatalos szikratávíróját igénybe venni. A győztes francia, angol, olasz és amerikai hatalmak rendel­kezése értelmében az osztrák kormány is csak hadifogoly­csere és időjárás-jelentés ügyében használhatja szikra- távíróját. Ilyen esetekben is csak a Bécsben székelő győz­tes hatalmak előzetes engedé­lyével. Ezek meg úgysem en­gedélyeznék a távirat elkül­dését, főleg nem Oroszország részére. Lukács és Hamburger ugyanezt a kérelmet előter­jesztette az osztrák kancellár­nál, Kari Rennernél is, de ott is elutasításra találtak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az osztrák kormány keze va­lóban meg volt kötve, és még a saját szikratávíróját sem használhatta bármikor. A sikertelen kísérletek után Hamburger úgy döntött — a saját szakállára —, hogy kí­séreljük meg pénzzel, csellel vagy szükség esetén erőszak­kal birtokba venni a szikra­távíró-állomást. Erre a célra át is adott nekem egy bizonyos összeget. Persze figyelmeztetett, hogy nagyon vigyázzak, mert nem babra megy a játék. A győz­tes nyugati államok és Auszt­ria között ugyanis még nem kötötték meg a békeszerző­dést. A háborús katonai tör­vények voltak tehát érvény­ben, ami azt jelentette, hogy tettenérés esetén a katonai területre illetéktelenül beha­toló egyént a helyszínen agyonlövik. Az osztrákoknak akkor két szikratávíró állomásuk volt: az egyik a heinburgi, a má­sik a Bécs közelében felállí­tott laarbergi állomás. A heinburgi hatósugarával nem lehetett Moszkvát elérni, csak a laarbergiével. December 22-én délutá felültem a bécsi oprától ta dúló 7l-es villamosra, amely nek végállomásánál egy ms gas, földszintes épület hi rom méternyi, dupla szögei drótkerítése mögött volt szikratávíró állomás. Mindé ötven lépésre állig felfegy vérzett őr állt. Egy franci; egy angol és egy olasz. (Folytatjuk} H SOMOGYI NÉPLAP Vasáruit). 1969. október 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents