Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-04 / 230. szám
AZ „OLVASO NÉPÉRT« Az „ Olvasó népért “ mozgalom ez év tavaszán jutott el oda, hogy a tervezgetés és eszmélkedés után valóban kezd mozgalommá válni. A kezdeti kételkedés, idegenkedés — sőt: nem ritkán ellenséges tiltakozás — helyébe komoly érdeklődés, vállalkozó kedv lépett. Ez nemcsak izgalmas ötletekben nyilatkozik meg, hanem próbát kiállt, már eredményeket felmutató kezdeményezésekben is. A múlt esztendőben, az indulás időszakában a központi állami intézmények, hivatalok és társadalmi testületek csatlakoztak a mozgalomhoz a maguk feladatkörének megfelelő javaslattal és munkaterwel. Ekkor még nagyon fenyegetett az a veszély, hogy valamiféle olvasó toborzó kampány lesz csupán a vállalkozásból. Tavasz óta azonban minőségi változás következett be. Városok, megyei és Járási székhelyek, sőt kis falvak is Jelentkeztek, s a maguk lehetőségei szerint bekapcsolódtak a közös munkába. Kezdeményezéseik napról napra gyarapítják a mozgalom életét örvendetes, hogy ez a munka nem szűkül csak a könyvtárakra; van, ahol a könyvtár, máshol viszont a pártbizottság, vagy az iskola, vagy a megyei újság, vagy éppen a helyi szövetkezet a kezdeményező. S ez így egészséges. Ezek a kezdeményezések ma még kis körben hatnak, de zömmel olyan jellegűek, amelyeket közidnccsé érdemes és szükséges tenni, mert a mozgalom országos kibontakozását szolgálják. Jó érzéssel állapit- hatjük meg: máris eljutottunk oda, hogy az országban sok helyen sikerült tevékenységre késztetnünk az emberi leleményt és találékonyságot. Ez a kezdete minden életrevaló mozgalomnak. A soron következő legfontosabb és legsürgetőbb feladatok éppen ebből a szellemi meg- pezsdülésböl fakadnak. Döntő, hogy a kezdeményezők ne maradjanak magukra, megfelelő nyilvánosságot és támogatást kapjanak munkájukhoz. Másképp a vállalkozó kedv köny- nyen megfakul, és a közösség- formáló szenvedély ellentétbe csap át, megikeseredést szül. A támogatás egyrészt az »Olvasó népért« mozgalom központi intézményeinek és testületéinek feladata, de legalább ugyanennyire feladata a helyi vezetésnek is. Közvetlenül Ide kapcsolódik a másik tennivaló: az eddig legjobban bevált és a tapasztalatok szerint legtöbbet ígérő módszerek kiválasztása, s kellő hatékonysággal történő propagálása. Fontos, hogy a legjobb kezdeményezések minél előbb és minél szélesebb körben elterjedjenek. Legjobb propaganda a szuggesztív bemutatás. Közös mederbe kell terelni a vállalkozásokat, s biztosítani, hogy valóban közkinccsé váljanak a termékenyítő gondolatok, bármily kis körben fogalmazódnak is meg — ahogy azt az »Olvasó népért« mozgalom társadalmi elnökségének felhívása feladattá teszi. Igen sokat adna és megkönnyítené a további munkát, ha azok is megszólalnának, akik már jelentős vállalkozásokat indítottak el, és számot adnának eredményeikről, módszereikről. Példaként említünk cs^k néhányat közülük: a Mátészalkai Járási Pártbizottság és a könyvtár a szocialista brigádok körében végez érdemes munkát, a Nagykátai Járási Pártbizottság és a könyvtár az úttörők számára teremtett sajátos olvasószervező lehetőséget. Nagykőrösön a körzeti szövetkezet irodalmi presszója sikeres vállalkozás; máshol a megyei sajtó indított tanulságos sajtóvitát az ifjúság olvasóvá neveléséről; jól működő ifjúsági klubot szervezett ipari tanulókból Karcagon a városi könyvtár, hasonlóan jól működő klub tevékenykedik a mezőtúri könyvtárban is fiatalokból; a somogyvári könyv- barátok évek óta példamutató munkát végeznek. Sorolhatnánk a példákat. Tehát van mivel megismerkednünk, van mit közös értékké tennünk. A szervező munkát az értő olvasók kisebb-nagyobb csoportjaira lehet és kell építeni. Mindenütt, ahol erre mód van — könyvtárakban, művelődési házakban, iskolákban, a Hazafias Népfront szervezeteiben, könyvesboltok mellett — érdemes létrehozni ezeket a csoportokat, s intézményesen tariani velük a kapcsolatot. Ilyen kis közösségek nélkül elképzelhetetlen, hogy szerteáradjon az olvasás igénye és szeretete; csakis így törhetünk be a még meg nem hódított területekre. Az eddig összegyűlt tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják. hogy azok a kezdeményezések voltak a legeredményesebbek, amelyek ilyen kis csoportokra alapozták a munkát. A »hajszálcsöves terje- dés«-sel lehet behatolni olyan rétegek életében, amelyek eddig elzárkóztak az olvasás és a rendszeres művelődés elől. Az értő olvasók csoportjai különböző módon élhetik a maguk közösségi életét. Lehet nek lazább kötődésű olvasókörök, ilyen vagy olyan elnevezésű klubok, vagy alapszabály szerint munkálkodó közösségek. Mindegyikre van jó és követésre méltó példa. A tennivaló most az, hogy a jó példákat minél több helyen meghonosítsuk, s az egész országot behálózzuk az értő olvasók baráti csoportjaival. adatköre a jövőben. Az mái' eddig is tisztázódott, hogy az egész mozgalom szervezeti életének sejtjeivé kell válniuk; a »hogyan« körül azonban még nagyon sok a tisztázatlanság. Ez jobbára abból adódik, hogy a tapasztalatok nagy hányada elég elkedvetlenítő. Kevés az olyan könyvbarát-bizottság, amelynek működése jó példa lehet, s kapaszkodót adhat általános érvényű módszerekhez. Hasznos lenne minél több eredményesen dolgozó könyvbarát-bizottság életével megismerkedni. Most készül e bizottságok új működési szabályzata, tehát minden észrevételre, javaslatra nagy szükség van. Az ízlésformálás az »Olvasó népért« mozgalom legfontosabb célkitűzése. Miként a kezdet kezdetétől hangsúlyoztuk, nem egyszerű olvasótoborzásról van szó, hanem a »kiművelt emberfők« gyarapításáról. Jól végzett alapozó munkára van szükség, hogy a gyakori és gyakran kártékony rögtönzéseket elkerüljük. Hiába alakulnak majd ki jól működő szervezeti formák, ha ezek munkájából a kellő elvi következetesség és megalapozottság hiányzik. Azzal a reménnyel bocsátjuk vitára ezt a rövid összegezést, hogy kellő visszhangot kap majd, és sok új gondolat megfogalmazására késztet. Célunk nem az volt, hogy átfogó és teljes képet adjunk az »Olvasó népért« mozgalom mai helyzetéről, hanem az, hogy a legfontosabbnak tartott feladatokra irányítsuk a figyelmet, s ezek megoldásához minél több javaslatot, ötletet, kritikai észrevételt, tapasztalatot gyújtsunk össze. Ez az eszmecsere nemcsak az »Olvasó népért« mozgalom számára hasznos és fontos; az egész népművelő munkának szüksége van rá. Fábián Zoltán, az »Olvasó népért« mozgalom koordinációs bizottságának titkára A megújuló kőnyvbarát-bizottságok ebben a szervező tevékenységben találhatják meg legszebb és legfontosabb feladatukat. Ez a munka állandóságot és rendszerességet biztosít működésüknek, kiemeli őket abból a helyzetből — amely, sajnos, elég általános —, hogy csupán kampányfeladatok, egy-egy jelesebb rendezvény megszervezését hárítják rájuk. Ide kapcsolódik a könyvba- rát-bizottságok helyzete és felMegjelent a Nemzetközi Szemle októberi száma A Nem/ i Szemle most megjelent jeri száma közli Gustáv Húsúknak, a CSKP első .titkárának beszédét, amelyet a prágai országos pártaktíva 1969. augusztus 19-i ülésén tartott. V. G. Gélbrasz a kínai politikai harc néhány vonását elemzi cikkében. Dr. Szűrös Mátyás a magyar—NDK kapcsolatok húszéves fejlődéséről ír. Rockefeller latin-amerikai utazását összegezi Marcel Niedergang, akinek a párizsi Le Monde-ből átvett írása Szövetség a haladás ellen címmel jelent meg. Ugyancsak a Le Monde-ból vette át a Nemzetközi Szemle Eric Rouleau A győztesek gettója című cikkét Villámgyors mentőszolgálat ífcSWf*®****- ÉT-: - illiifiSMiliiiiÄefa m ««Mg® lmmm h h Ax Országos Mentőszolgálat repülőgépei az ország legtávolabbi vidékéről is rövid idő alatt elszállítják a betegeket a kórházakba. A repülő metőállomás kétmotoros gépe és a személyzet állandó készenlétben várja a rádión érkező^ hívásokat. 1968-ban több mint ezer beteget szállítottak légi úton. Képünkön: A mentő kocsiból a repülőgépbe segítik a beteget. (MTI totó — Fényes Tamás felv.) \ Hetyártörténetek SOMOGY TÖRTÉNETÉNEK jelentős eseményei közé tartozott a mú’t században a betyárok elleni küzdelem. A »Somogymegyei Múzeum Egyesület« jeles igazgatója, Gönczi Ferenc a Somogyi betyárvilág című, 1944-ben Kaposváron megjelent könyvében e téma részletes ösz- szefoglalását adja. Am még napjainkban is olvashatunk, hallhatunk erről újabb adatokat. Gönczi foglalkozik a betyárcsárdákkal is. Számos, a maga nemében messze híres betyárcsárdát találunk a múlt századi Somogybán. Egyike- másika országos hírig vitte. Természetesen nem a jámbor utasok szemében. Mert azoknak jobb volt messzire elkerülni az ilyen ütött-kopott beszállóféléket, ha a véletlen arra vezérelte őket utazásuk közepette. Ilyen csárda egymáshoz közel kettő is volt Görösgalhan: egyik a puszta keleti végén, a másik a nyugatin. Egyik volt a »Zöldág« a Dobor nevű vén orgazda csárdással, a másik a »Földház« Rosenberg kocsmárossal. A zöldági gazdát más betyároknak nyújtott segítségért nyújtóztatta ki a kármentő mellé Soromíai bandája; Ro- senberget pedig Daruváron húzták »magosfára« latorságai miatt. A »Földház«-ba 1856 nagypéntekén fáradt pásztor kopogott be a csárdásgazda ajtaján. Nagy szóval kereste rajta a Sellyéről lopott tinókat Azokon akkor már jó pénzen túladott Rosemberg uram. , A tinók elhajtója, a vásá- rosbéci Tóth Jancsi erre óriási patáliát csapott Kereste a tinóit illetve az azokért járó összeget. A perpatvar kellős közepére toppant be Dús Lajos pandúrőrmester. A fiával jött, akit Pécsről, a gimnáziumból hozott haza az ünnepekre. Ahogy ' a veszekedőkre nyitott, azok egyikétől azon nyomban lövés jött Az őrmester holtan esett össze. Az apja védelmére puskát vonva rohant be Dús Lajos fia. Az is elesett az egyenlőtlen küzdelemben. Rosenberg kocs- máros élete ettől a gyilkosságtól kezdve futott egy szálon a betyárokéval. Egészen dicstelen haláláig. Tóth Jancsi még azon a napon elbujdosott a környékről. Először bandát szervezett, majd Sittkén, Nagy Sándor birtokán kezdte meg rablássorozatát. A sittkei események óta ismerős ő a Dunántúlon, de már Patkó Jancsi néven, és máig őrzi a néphagyomány megszámlálhatatlan kalandját. A fenti esetet közel 100 éves újságban találtam, de hasonlót közöl róla Gönczi fentebb már idézett munkájában. A történet magja két szálon is hasonlít az itt elmondotthoz, csak a nevek és az események különböznek. enőkém, talán haüot- tad, hogy helyreállí- " tottam a családi békém ... — Hogyne, Lajoskám, és örülök, hogy rendeződtek a dolgaitok. — Rendeződtek. De megmaradt egy-két rendezetlen körülmény, amit én veled, Jenőkém, mint férfi a férfival, szeretném, ha megbeszélnénk. — Lajoskám, állok rendelkezésedre, bár nem tudom, mire gondolsz. — Édes Jenőkém, nem is sejted? — Nem is sejtem, Lajoskám. — Nézd, Jenőkém, a feleségem és én tisztáztuk a magunk dolgait, és mondhatnám patyolat fehér lelkiismerettel nézhetünk egymás szemébe. De őszintén megm- dóm, nehezen tudom elfele,, teni, hogy te azt mondtad az én feleségemre, hogy vadul nézett Károly szemébe. — Lajoskám, ha jól emlékszem, amikor ti különváltatok és panaszkodtál a nejedre, hogy így, meg úgy... akkor mondtad szó szerint: már két Szerencsés tisztázás éve feltűnt neked egy vállalati mulatságon, hogy feleséged milyen vadul nézett annak a piszok nőcsábász Ká- rolynak a szemébe. — Mert fel voltam heccelve ... — Nézd, Lajoskám, én csak azt mondom, amit te mondtál. És miután már te úgyis elmondtad nekem, hogy s mint volt Károly meg a feleséged, és én is láttam őket presszóban, gondoltam kötelességem ezt veled közölni. — Hát ez az, Jenőkém, ez a piszokság. Csak úgy messziről megállapítani valakiről, hogy bizalmasan beszélgetnek. Vedd tudomásul, a valóság az volt, és ezt nemcsak a feleségem és Károly állítja, sőt bizonyítja, hanem más szavahihető emberek is, hogy a főnökük kibírhatatlan viselkedése miatt ültek néha a presz- szóba, és arról tárgyaltak, mit is lehetne tenni. — Már megbocsáss, Lajoskám, de hát te mondtad, hogy a feleséged éveken át túlórázott, aztán kiderült, hogy egyszer sem volt túlóra. Ellenben a Károllyal időzött hol itt, hol ott. — Arcátlan hazugság, ezt sem én, sem a feleségem nem mondtuk. Arról volt csak szó, hogy hivatali ügyekben időzött. Hát sajnos ezek voltak azok a hivatali ügyek. És te mondtad, hogy látták a feleségemet az üdülőben Károlyhoz besurranni. Hát kik azok, akik látták? Te láttad? — Lajoskám, én csak azt mondtam, hogy mások látták, de ezt is csak azért meséltem el. mert te már elpanaszoltad, hogy az üdülőben rajtakapták a kedves feleségedet a Károllyal. — Micsoda piszok pletyka- tömeg! Amikor én rrágában voltam az IBVSZ-szal, a feleségem a főnök viselkedésétől idegileg kiborult, és néhány naora kiment, a vállalati üdülőbe. Olvasott és altatókat szedett Amikor elinÉrdekes, hogy e témánál Gönczi mutatta ki először: a legendás hírű Patkó Bandi sohasem létezett. Valószínűleg Patkó Jancsi és testvé 'e, Patkó Pista neve ferdült el a nép ajkán Bandivá. Patkó Jancsi halála után bandája szétvált. Egy része Nyim környékén tevékenykedett (Balassa Feri, Patkó Pista és társai). A nyimi rókalyukaknál vívtak tűzcsatát a pandúrokkal, és ott is vesztek mindannyian. A banda másik része Bergán János vezetésével a Dráva vidékén folytatta rablóéletét. Ennek a bandának a maradványát, három betyárt (Kara Mihály, Szép Ferke és Vörös Misa) Gölöncsér apónál, az ún. Rigód csárdában érte utol a halál a pandúrok puskagolyójától. KAPOSVÁRHOZ KÖZEL is tevékenykedett egy igen vérengző és kegyetlen betyár. Mészáros Pálnak hívták, és a szabadságharcban lovászként vett részt. A szabadság- harc leverése után a zselid erdőkben bujdosott. A komáromi fegyverletétel után mtg- vesszőzték. ö is bandát alapított, és az 1850-es évek rettegett útonállója lett. Visnye- széplak közelében érte utol a végzet. Napjainkban is őrzi emlékét a sírja és a környék dűlőneve: Pali-temetője néven ismeri azt a részt mindenki. D. B. dúlt volna vissza, összetalálkozott Károllyal. Kiderült, hogy ő is ott töltött néhány napot. Megdermedtek a rémülettől. Tudták, azt fogják róluk pletykázni, hogy együtt voltak. Éppen ezért Károly sem mondta el akkor otthon a feleségének. Így volt, ha tudni akarod. Egyébként' a feleségem becsületszavát adta és megesküdött az édesanyám életére, hogy Károlyhoz soha semmi köze nem volt. Ezt vedd tudomásul. — Lajoskám, én nem akartam rosszat. — De azt akartál, és nagyon bánt a lelkiismeret, hogy ilyen alakok miatt, mint te is, egy rövid időre megszakadt egy szép életközösség. Örülök, hogy végre ezt is tisztázhattam. — Lajoskám, én csak örülök, hogy boldognak látlak. — Maga nekem ne örüljön. Ilyen piszok alakkal, mint maga, többé nem állok szóba! Volt szerencsém! Ordas Nándor SOMOGYI KtirtAP tm. október 4.
