Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-31 / 253. szám

CSELEKVÉSSEL ÉS PÉLDÁVAL Épül a papírgyártó csarnok Kommunistánah lenni azt je­lenti, nogy mindenütt és min­dig nz emberi haladást szol­gáljuk, az ember érdekében. Ezt jelentette száz évvel ez­előtt, a Kommunista Kiáltvány megjelenése idején. Ezt jelen­tette fél évszázada, amikoi győzött az első szocialista for­radalom. Bármennyit változott azóta a világ, ezt jelenti ma is. A kommunisták forradalmá­rok. ,\7, is köztudott: az embe­rek életében ritkán fordul elő, hogy a barikádokon kénytele­nek harcolni, sokkal gyakrab­ban élnek országok, népek olyan állapotban, amelyről el­mondhatjuk, hogy »nincs for­radalmi helyzet*«. Kommunis­tának lenni tehát azt is jelen­ti, hogy forradalmár módra vi ­selkedni, nemcsak a történe­lem kivételes, kritikus pillar nataiban, hanem a viszonylag békés mindennapi életben is. Korunkban egy időben, de különböző helyeken rendkívül sokféle fejlettségi szinten, rend­kívül eltérő életviszonyok kö­zött tevékenykednek emberi közösségeik. Nyilvánvaló, hogy mást jelent a haladást szolgál­ni Vietnamban és mást Ang­liában, másként segíthetik elő b haladást a Szovjetunió vagy Magyarország állampolgárai, és egészen másként mozdíthatják elő a progressziót Algériában, Indiában vagy Svájcban. Arról aligha kell meggyőzni valakit is, hogy a világ, amelyben élünk, ennyi különbözőség el­lenére sehol sem tökéletes, és a haladás cselekvő híveire mindenütt ezernyi tennivaló vár. Ettől a ténytől eltekintve, amin nem tudunk változtatni, azonos helyen és időben, egy­forma körülmények között él-ő emberek is más-más módon képzelik el a haladást. A kom­munisták úgy, hogy az nem néhány ember vagy egy kivált­ságos csoport, hanem mindig az egész közösség, az egész társadalom érdekelt, jövőbeni fejlődését szolgálja. A kommu­nisták véleménye az, hogy az emberiség több százezer éves fejlődése során mindinkább tu­datosodott, egyre jobban, meg­ismerte környezetét, a termé­szetet, s benne önmagát is; az ismeretek birtokában egvre nagyobb hatalomra tett szert saját életének döntő feltételei­nek alakításában. Minél in­kább uralkodik az ember a természeten, annál inkább fel­szabadulhat a szegénység, be- teeség. különféle emberhez méltatlan nyűgök és korlátok béklyója alól, s annál inkább élhet emberhez méltó módom. Minél kevésbé nehéz, fárasztó és terhes a munka, annál in­kább felszabadul az ember, cselekedetei alkotássá, öröm forrásává válhatnak számára. A kommunisták előtt eigy ilyen társadalom megteremtésének a képe lebeg, és mindenkori te­vékenységükben ennek megva­lósulásáért kell fáradozniuk A mi korunkban minden ed­diginél nyilvánvalóbb, hogy az emberiség rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek föl­dünk 'megszaporodott lakossá­gát is mentesíthetik a szűköl- ködéstől és boldoggá tehetik. Ez sok nemzedék munkájával, a tudományos-technikai forra­dalom eredményei révén vált lehetővé. De látjuk azt is, hogy a tudomány és a technika vív­mányait nemcsak jóra, hanem rosszra is, nemcsak az embe­rért, hanem az ember edlen is felhasználhatlak. Manapság vi­lágosabb. mint bármikor, hogy döntően az embertől, az em­berek egymás közti viszonyai­nak elrendezésétől, vagyis: a társadalmi, hatalmi rendsizer- től függ, hogy a technika vív­mányai áldást, vagy átkot hoz­nak e népekre, nemzetekre, egyénekre. Éppen azért, mert ilyen rop­pant erők kerültek az ember birtokába, ma fontosabb, mint valaha, hogy minél többen le gyenek azok, akik tudományos alapossággal és elfogulatlan­sággal keresik a békés és sza­bad emberi együttélés törvé­nyeit, lehetőségeit, a különbö­ző társadalmi mozgások okai! és irányát A kommunisták nem vágyálomként képzelőd­nek a jövő boldog embereinél', társadalmáról, hanem olyan világnézetük van, a marxizmus —laninizmus, amely a társa­dalmi viszonyok emberibb, kor­szerűbb, tudományosabb mód­szereit is segít fölfedezni, s gyakorlati cselekvést ír elő. A kommunisták úgy akarják megváltoztatni az emberek egymás közti viszonyait, hogy azokból gyökeresen kiirtsák az embertelenség forrásait vagy­is a kizsákmányolást elnyo­mást, háborút, szegénységet, tudatlanságot Gyökeres válto­zás, vagyis forradalmi válto­zás szükséges annak a tőkés gépezetnek a széttöréséhez, amelyik saját léte érdekében tartotta fenn. termelte újra a kizsákmányolást és a háborút. A kommunista forradalmára kát az különböztette meg min­dig is más — anarchista, utó­pista — forradalmároktól, hogy ezt a gyökeres változást a va­lósággal szigorúan számolva, olyan módon és olyan ütem­ben tartották és tartják meg­valósíthatónak, ahogyan annak feltételei megértek. Ugyanakkor a kommunisták tudják azt is. hogy önmagától nem lesz jobb a vijág. Segíte niük kell ennek az egész em ­beriséget boldoggá tenni ké­Politikai kiayviapek Somogybán Megnyitó november 10-én Nagyatádon — Kiállítások, könyvismertetők — 300 000 forint értékű könyv a pártszervezeteknek Minden évben az-a céljuk a politikai könyvnapoknak, hogy minél több olvasót szerezze­nek a politikai könyveknek, 'aa országos és a megyei agitá- ciós kiadványoknak. Ebben az évben az teszi még ünnepé­lyesebbé a hagyományos ren­dezvényeket, hogy most juhi- iái a Kossuth Könyvkiadó, huszonöt évvel ezelőtt alakult meg az elődje, a Szikra. Az őszi politikai könyvhó­napot novemberben rendezi meg a megyei pártbizottság propaganda- és művelődé­si osztálya, a Palmiro Tog­liatti Megyei Könyvtár és a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége. Az ünnepélyes megnyitó november 10-én lesz Nagyatádon. November 1-e és 30-a között könyvismertetőket tartanak a megyében. Nagy­atádon, a megyei könyvtárban, a városi és a járási könyvtá­rakban kiállításon mutatják be a régebbi és az újabb poli­tikai műveket. A középisko­lákban most is meghirdetik az Egy diák — egy könyv moz­galmat. Nagyatádon, Marcali­ban és Kaposváron lesznek kiemelkedő • rendezvények. Hajdú János vietnami útjáról számol be a marcali járási könyvtárban. A Kaposvári Híradástechnikai Vállalat Ko­vács Juditot látja vendégül, aki a Szaporodjatok és soka­sodjatok című könyvét ismer­teti. A tavasszal ünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak ötvenegyedül, házunk fel- szabadulásának huszonötödik és Lenin születésének száza­dik évfordulóját. Ebből az alkalomból rendezik meg a ta­vaszi évfordulós könyvnapo- kat. A szakmunkásképző in­tézetben, a tanítóképzőben és a pártiskolán könyvkiállítások nyílnak. Fonyódon előadás •hangzik el a Magyar Tanács- köztársaság szociálpolitikájá- r'l propagandistáknak és tör­ténelem szakos tanároknak. Hazánk felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulója al­kalmából Baktat Ferenc Akik mertek című könyvét mutat­ják be a szakmunkástanuló intézetben. A Lenin-eentená- riumról a feni tóképző inté­zetben emlékeznek meg. A megye középiskoláiban felol­vasó- és szavalóversenyt ren­deznek. Már csomagolják a.pol'tikai könyveket a Kossuth Könyv­kiadóban. A somogyi párt- szervezetek körülbelül három- százezer forint értékűt kapnak a jövő hét elején. A Lábatlant Vékony papírgyár papírgyártó gépsorai folyamat' san érkeznek Finnországból. Az építkezés előrehaladásával egyes területeket már átadtak a szerelőknek, máshol gép­alapozási munkákat és csarnoképítési munkákat végeznek. A luktanya kiiss&bén Pszichológiai vizsga — Ismerkedés az egyenruhával pes technikának a humánus célú kifejlesztését, tudják, hogy fokról fokra is munkál­kodniuk kell a népek és or­szágok közti békés viszonyok megteremtésén, és nem szabad abbahagyni az erőfeszítéseket a tömegek felvilágosításáért, hogy ráébredjenek valóságos érdekeikre és fölismerjék, merre vezet az út egy jobb vi­lághoz. Világos gondolkodást, kitar­tást, állhatatos türelmet köve­tel mindez. De nem követel puritán lemondást, nincs eb­ben semmi emberfölötti. El­lenkezőleg, kommunistának lenni nagyon is józan, ember­séges és emberi magatartás Egyszerűen abból a felisme­résből fakad, hogy az egyes ember nem élhet bekében és boldogságban, amíg körülötte háború, elnyomás és boldogta­lanság uralkodik milliók kö­zött. Nem lehet szabad az a nép. amely más népeket el­nyom és azok bosszújától kell rettegnie. Nem szüntetheti meg s kizsákmányolást a ki­zsákmányoltak osztálya, csalt ha minden kizsákmányolást megszüntet. Mit jelent kommunistának lenni egy olyan országban, ahol már megdöntötték a tőke uralmát — mint ahogyan meg­tettük ezt nálunk is, Magyar- ofszágon? Jelenti: tettekkel szolgálni a közösséget, cselek­véssel, példával is rávezetni az embereket arra: jobb és hasz­nosabb az egymást segítő em­berek társadalmában élni, hogy ki kell nőnünk az embert nyomorító és megalázó örök­ségből, az egymást maró, egy­más rovására boldogulni aka­ró emberek életformájából Sok nemzedéken át vezet az út a tőkés rendszer megdönté­se után is a szocializmusig és a kommunizmusig. A kommu­nista forradalmárnak az a dol­ga, hogy a helyzetet felmérve, a maga közösségével szót értve megtegye a következő lépést előre ezen az úton, tegyen meg annyit, amennyit lehet Az eszme, a párt, az ügy nem kö­vetel a kommunistától lehetet­lent. & kommunisták emberek, akik néha elfáradnak, néha hibáznak, s ettől még kommu­nisták maradnak. De tanul­niuk kell hibáikból, és sosem rendelhetik alá egyéni érdé • keiknek a közösség érdekeit. És sohasem tehetik meg. hogy útjába álljanak a haladásnak, a dolgozó tömegek jobb sorsát előmozdító intézkedéseknek. Sohasem feledkezhetnek meg arról, hogy amit teszünk, az nem c neél, hanem az emberért van. Varrnak pillanatok, amikor kommunistának lenni nehéz. De végső soron, hosszú távon — így jó élni. A tiszta lelkiis­meret egyéni boldogságot ad és teljes összhangban van a közösség javával. f. r. z igazgató behívatta az előadót: — Kedves Kovács kartárs, ugyebár maga ismeri a Ruzicskaít? — Hogyne, a kuglipartne-. rém. — Arról van szó, hogy az unokahúgom, aki Ruzicskai- nál dolgozik, szeretne átke­rülni a II. számú telepükre. Tudja, éppen azon a tájékon lakik. Ügy gondolom, ez nem nagy ügy, mert ha az lenne, nem is venném igénybe szí­vességét. Hiszen tudja, elvi ellensége vagyok minden pro­tekciónak. Kovács megnyugtatta az igazgatóját, hogy Ruzicskai örülni fog, ha kérésének ele­get tehet, már csak azért is, mert a vállalat jár jól, hi­szen, ha a dolgozó közel la ­kik a munkahelyéhez, soha­sem késik el, és mindig kipi­henten érkezik a vállalathoz. — Magamról tudom — fei­te hozzá —, hogy milyen fá­rasztó hosszú villamosozás MA MAR TŰL VAGYUNK AZON, hogy -estve jött a pa­rancsolat, violaszín pécsiét alatt-», ugyanis a postás reggel hozza a behívót a sorkötele­seknek. A városban kedden és szerdán katonai tehergépkocsi­kon üldögélő, megszeppent fiú­kat lehetett látni — civil ru­hában. Bevonulok, akik most kezdik meg katonai szolgálatu­kat. Egyik alakulatunkhoz mi is ellátogattunk, hogy meg­nézzük, miként lesznek a srá­cokból katonák? Hát persze nem egyik percről a másikra, az egyenruha felvétele azon­ban száznyolcvan fokos'fordu­latot jelent az életükben. Erdei György hadnagynak, az alakulat KISZ-titkárának kalauzolásával jártuk végig a különböző állomásokat. — A személyi adataikon kí­vül mi korábban jóformán semmit nem tudtunk a fiúk érdeklődési köréről, politikai képzettségéről, s hogy ezen változtassunk, egy egészen egyszerű pszichológiai vizsgá­nak vetettük alá őket. Ez ab­ban áll, hogy egy adatlapon különböző kérdésekre kell vá­laszolniuk, olyanokra, ame­lyekkel a nap minden órájá­ban találkoznák. Legalábbis kellene találkoz­niuk — fogalmaztam át ma­gamban a KISZ-titkár monda­tfán, a csúcsforgalomban megtépázva megérkezni a hi­vatalba. Azon a napon, amikor Ko­vács közbenjárására az áthe­lyezés elintéződött, az igazga­tó törölte Kovácsot a pré- miumlistáról. Ilyen az én igazgatóm — gondolta búsan Kovács nem akarja, hogy olyan színe­zete legyen a dolognak, mint­ha az áthelyezést honorálná a prémiummal. Csak puritán főnöke ne lenne az embernek! Néhány hónappal később az igazgató újra hívatta Ko­vácsol. — Az öcsémről van szó. Ál­talános iskolában tanít, pedig középiskolai tanári képesíté­se van. Kérvényezte, hogy végre gimnáziumba kerüljön. Hallottam, hogy a maga fele­ségének a fivére elintézi az ilyen ügyeket. tát, ugyanis arra a kérdésre, hogy milyen államformában élünk mi Magyarországon, so­kan azt válaszolták, hogy szo­cializmus. VOLT, AKI A SZOCIA­LISTA TÁBOR tagjai közé sorolta Hollandiát, Finnorszá­got és Arábiát (!), vagy a hon­védelmi miniszternek Ilku Pált jelölte meg. N éh anyun nem tudták, hogy hazánkban csak egy párt Van. az MSZMP, naiv pedig kommunista vagy szo­ciáldemokrata párt. Lesz tehát dolguk a politikai parancsno­koknak és a KISZ-vezetőknek is, hogy ezeket a kérdéseket tisztázzák az újoncokkal. Az új bevonultatási rendszer elméletileg jobban képzett '(itt elsősorban a szakmai képzett­ségre gondolunk) fiatalokat ad a hadseregnek, de a gyakor­lati ismeretest elsajátításában még meglehetősen a kezdet kezdetén járnak. A kiképzé­sen kívül tehát erre is nagy gondot kell fordítaniuk a pa­rancsnokoknak. A még civilruhás fiúk *• Kör­sétájának« következő állomá­sa az orvosi rendelő, ahol vér­vétel, vérnyomásmérés és fo­gászati vizsga után indulnak a fürdőbe. Testmagasság, test­súly, mellkasméret kerül a sze­mélyi lapokra, s indulás az öl­— Szólok neki. — De csak akkor, ha a ro­kona értékeli öcsém munká­ján. Kiváló tanerő és az is­kola látja majd hasznát. Ha nem így lenne, nem is kér­ném, mert en mindig harcol­tam az összeköttetések ki­használása ellen. Az igazgató öccse a gimná­ziumba került... Egy héttel később töltötték be Ková- cséknál a megüresedett főelő­adói tisztségei. Kovács volt a nagy esélyes, de az igazgató mellőzte. Kovácsot rnár nem érte meglepetés: puritán fő­nöke vigyáz a látszatra! Ne higgyék a dolgozók, hogy ö így akarja viszonozni a privát szolgálatokat . Nem sokkai később így szólt Kovácshoz az igazgató: — Meg sem köszöntem, hogy annak idején az Öcsémet áthelyeztette a gimnáziumba. tözőbe, ahol egymás után kap­ják meg a ruhadarabokat. Ki­csit nehezen megy az öltözés, teljesen ismeretlen rendelteté­sű szíjak, csatok kerülnek a hátizsákba, de pár nap múlva majd az is kiderül, mi célt szolgálnak. A cipő (magas szálú, gumi­talpú x-nyúlcipő«) méret sze­rinti kiválogatása korábban az ismert versike alapján tőr­ként: Itt a csizma, meg a pár­ja. ha nem párja, cimborája! Aztán a körletben folyt a cse­reberélés. .Most viszont ván idő rá, hogy valóban kényel­mes lábbelit kapjon az újonc. — Különleges lábmérettel tajálkoztak-e? — kérdeztem meg az egyik segítő katonát. — Negyvennyolcas volt a legnagyobb — s a háta mögé mutat, ahol halomban állnak az extra cipők —, akinek nagy kell, megtalálja a megfelelőt. EZZEL AZ AKTUSSAL tu­lajdonképpen be is fejeződött az »akklirnatizáckK csalt ab­ból lehet észrevenni, hogy újoncok; még nem tudnak tisztelegni, s csoportosan köz­lekednek egy-egy idősebb ka­tona vezérletével az udvaron. Most már végérvényesen át­lépték a laktanya küszöbét... Saly Géza Most arról lenne szó. hogy szakmai küldöttség megy Prá­gába. szerelném, ha az öcsém tagja lenne a delegációnak, — Szólok a sógoromnak. Kovács. ígéretéhez híven, fölkereste sógorát, de az el­vont prémiumra, és óra & mellőzésre gondolt, amely miatt nem lett főelőadó be­lőle, — Nem szándékoztok az igazgatóm öccsét véletlenül a prágai kongresszusra külde­ni? — kérdezte Kovács a só­gortól. — De igen. — Akkor húzd ki gyorsan a nevét, Kovács másnap jelentette, hogy ez ügyet képtelen volt elintézni. ét hét múlva az igaz­gató Kovácsot jó mun­kájáért kitüntetésre javasolta, és ezer forint juta­lomban részesítette ... El akarta kerülni azt a lát­szatot, mintha Kovácsot a si­kertelen közbenjárás miatt, ütötte volna el a jutalomtól. Palásti László *4 purit SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. október 31.

Next

/
Thumbnails
Contents