Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

Olvasó népért A TETTEKEN A SOR E z év tavaszán új olvasó­mozgalmat hirdettek meg Olvasó népért cím­mel. Téziseit a Magyar írók Szövetsége dolgozta ki. Célki­tűzéseiről és tennivalóiról leg­utóbb részletesen is szóltunk. Így ezúttal csak a mozgalom lényegére utalunk: Az Olva­só népért mozgalom nem kam­pány, nem egyszerű olvasóto- borzás: nem csupán a számsze­rű statisztika növelésére törek­szik. A »kiművelt emberfők-«, az értő olvasók gyarapításáért bontott zászlót. Távlati mozga­lomról, évtizedekre szóló cél­tudatos tevékenységről van szó, amelyben a lakosság mintegy 75 százalékát rendszeres és tu­datos olvasóvá akarjuk nevei­nk Ehhez ki kell alakitanunk az olvasás bázisszerepét a nép­művelésben. Ez egyben kiin­dulópontja és elsődleges fel­adata is e mozgalomnak, amely tulajdonképpen még nem is morálom. Meghirdették ugyan, de még nem vált azzá. Ehhez mielőbb rá kellene tér­ni a konkrét cselekvésre: a tetteken a sor. Több mint fél esztendeje el­hangzottak és megjelentek or szágos és megyei fórumokon ezek a gondolatok. Mégis hiá­ba érdeklődtünk a minap jogo? kíváncsisággal: mi történt, mit tettünií eddig? Somogybán szervezetten és tudatosan semmit nem tet­tünk fél év alatt az Olvasó né­pért mozgalomban. Jóllehet most már valóban a tetteken volna a sor. S itt a legkisebb mértékben sem gondolunk ki­zárólagosan a könyvtárosokra. Miért? N ézzük és egyben próbál­juk átgondolni a moz­galom három legfonto­sabb feladatkörét: — Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a könyvtárak valóban szellemi műhelyek, a mozgalom bázisai legyenek? — Mit kell tennünk a fiata­lok olvasóvá nevelése érdeké­ben az iskolai irodalomoktatás keretében és a társadalom kü­lönböző területein? — Mit kell tennünk a könyv- propaganda, a könyvterjesztés, Mit mond a tudós? Hazánk gyakorlatilag földrengésmentes terület Az egész világot behálózza a figyelő hálózat Az elmúlt napokban a tragikus végű jugoszláviai földrengések nyomán ismét sokan érdeklődtek, hogyan áll a tudomány azoknak a módszereknek a keresésében, amelyekkel esetleg idejében, előre lehetne lega’ább meg­sejteni cgy-egy ilyen pusztító katasztrófa bekövetkeztét. az író—olvasó találkozók kor­Amint az Eötvös Loránd Tudományegyetem országos 'öldrengésvizsgáló intézetének szakemberei elmondták, ilyen próbálkozások hosszú ideje folynak, de mind ez ideig eredménytelenül. Azt már tud­ják, hogy a Földnek vannak oly-an területei, ahol gyakran robbannak M a felszín alatt felhalmozódott feszültségek pusztító erejű földrengések­ben, míg másutt a földrengé­sek jóval ritkábbak. A legnagyobb Ilyen föld­rengéssáv gyakorlatilag a Csendes-óceán partvidé­kének vonalát követi. Beletartozik a kelet-ázsiai szigetvilágon kívül Kelet- Ázsia partv'déke, az amerikai oldalon pedig a Cordillerák, az Andok és a beszakadt meden­cék. Statisztikailag megálla­píthatóan ebben az övezetben következik be a sekély mély­ségben kipattanó földrengések 40 százaléka, a közepes mély- ségűek 90 százaléka és a mély fészkű rengések túlnyomó ré­sze. A másik, bár jóval kisebb jelentőségű övezet magába foglalja a Földközi-tengert, az Apermini- és a Balkán-félszi­getet. Kis-Ázsiát, a Vörös­sen a legnagyobb erőfeszítés­sel Japánban, az Egyesült Ál­lamokban és a Szovjetunió­ban, vagyis azokban a fejlett országokban kutatják, ame­lyekben a földrengések a leg­több kárt okozzák. Ismere­teink szerint azonban mindeddig sehol sem si­került olyan módszert ta­lálni, amellyel folyamatosan figye­lemmel lehetne kísérni azok­nak a tényezőknek a kifejlő­dését és alakulását, ame’yek- nek együttes hatása bizonyos körülmények közt előidézi a mélységben felgyülemlett fe­szültségek kirobbanását, a földrengést. Ma az egész vi­lágot behálózó együttműkö­désben gyűjtik az adatokat minden földrengésről. Ezzel a hálózattal a mi szakembereink is rendszeres kapcsolatot tar­tanak fenn: mi is, ők is köl­csönösen rendelkezésre bo­csátjuk az észlelt adatokat, amelyeknek feldolgozása a távoli jövőben talán elvezet­het a földrengések előre jel­zésére alkalmas eljárások ki­dolgozásához. szerű fejlesztése érdekében? Mindhárom feladat megjelö­lése ismerősen hangzik. Is­mert ugyanis, hogy ebben a megyében már évekkel ezelőtt voltak jó kezdeményezések, amely eket örömmel népszerű­sítettünk. Utalnánk a nagyba­jomi irodalombarat-klubra. Tagjai elsőként kísérleteztek az irodalmi presszó megvalósítá­sával. Hasonlóképpen találkoz tak — és úgy tudjuk, találkoz­nak is — a nagykorpád! fiata­lok a község könyvtarában, va­sárnap délutánonként. És so­rolhatnánk a korábbi és az újabb kezdeményezéseket a fiatalok körében Somogy várom, Örtilosbam, Siófokon a Balaton Táncegyüttesnél, Kéthelyen és másutt is; irodalmi szakkörök­ben, klubokban; irodalmi szín­padok és más műkedvelő együttesek közösségeiben; a kiubkömyvlárakban. a könyv- barátházakban — ha nem rendszeresen is. Tehát az Olva ■ só népért mczgaiom meghir­detése elölt is többen helyesen meglátták, mit lehetne és kel­lene tenni a »kiművelt ember­fők«, az értő és irodalomszere­tő olvasók neveléséért Mégis, mi az, ami hiányzik? A tudatosság. Az, hogy most már — az Olvasó népért moz­galom célkitűzéseinek ismere­teben — tudatosan szervezzük meg tetteinket, cselekvésünket. És eboen, úgy érzem, éppen itt, a klubokban, a szakkörökben, a műkedvelő művészeti közös­ségekben tehetnénk meg az el­ső lépéseket. Itt lehet elsősor­ban aktív közege, termékeny talaj az alvasómozgalom szer­vezett törekvéseinek. Igaz, a személyi, tárgyi, anyagi felté­telek hiányából legalább annyi gátja, kerékkötője is lehet a nemes, célratörő akaratnak, a lelkes ügybuzgalomnak. Ám ezek legyőzésére — megoldá­sokra — is voltak, vannak pél­dák. Különösképpen hangsú­lyozni szeretnénk ezt most, az őszi—téli programok, a készü­lő 1970. évi kulturális tervek időszakában. Mi volna szüksé­ges? Ne hiányozzék a könyv, az irodalomhoz (a szakmai iroda­lomhoz is!) való kapcsolódás a kisebb csoportok összejövete­lein, foglalkozásain. Találjanak módot mindazok ösztönző do­tációjára, akik a mozgalom je­gyében klubvezetőként, elő­adóként stb. tevékenykednek Újítsuk föl legalább a megye- székhelyen a korábbi könyvba- rátbizottságot. mint az olvasó- mozgalom operatív testületét M indezzel kapcsolatban bizonyára számos jó és kedvező tapasztalatra tehetnénk szert a megyében. Ezért vitacikknek szánjuk e sorokat. Hiszen az Olvasó né­pért még nem mozgalom me­gyénkben. Mik az elképzelések: hogy lehetne azzá tenni? Mik az akadályai; miért késik az olvasómozgalom szervezett ki­bontakozása? Ezekre várjuk a választ a könyvtárosoktól, a KlSZ-veze- tőktöl. a pedagógusoktól — r, épműveilőinktől. W. E. Bemutató előtt a Lélekbúvár »Hogy az ízlés — vagyis a művészet — megsértése nélkül a színpadon mit le­het kimondani, az nem­csak korszakonként válto­zik, hanem szinte éven­ként, ha ugyan nem esté­ről estére...« (Illyés Gyula) Ügy érzem, amit két évtizede már kimondták, ma, húsz év után másként kell kimondani. Az 1948-as Nemzeti Színházi bemutató óta színházba járó közönségünk nemcsak összeté­telében változott, hanem tudat- világában is gazdagabbá vált. Megérett arra, hogy az áltudo­mányok felett ítéletet mond­jon a józan ész nevében. Ha ez így van, nincs semmi okunk, hogy közönségünket megfosz- szuk egy olyan nagyszerű sza­tirikus bohózat élvezetétől, mint amilyen Illyés Gyula Lé- 1 ékbúvár című műve. A dráma nagyszerű. És mint minden jól megírt darab, szinte kimeríthetetlen lehető­ségeket kínál színésznek, ren­dezőnek és érdekes módon a nézőnek is. A harmincas évek freudista hulláma, amelynek szélsőséges értelmezése nálunk is fellobbantotta a viták láng­ját, jó alapot teremtett Illyés Gyulának arra, hogy minden izmus demagógjain elverje a port, lerántsa a leplet a tudo­mányos maszk mögé húzódó, üresfejű élősdiekről, és felráz­zon a mániákus hiszékenység­ből is. Mindezt fordulatokban, humorban, jellem- és helyzet- komikumban, gazdag szócsa­tákban, szellemes felvonásokon keresztül. A darab szatirikus vígjáték. Mélylélektanról beszél, de a hiszékenységről, a dogmatiz- musról szól. Arról a félelme­tes igazságról, amit a darab fiatal hőse így fogalmaz meg: »Nincs veszélyesebb, mint amikor egy nagy gondolat be­kerül egy üres koponyába. Oda többé semmi más nem juthat be, úgy kitölti.« A legnagyobb gondolat is veszélyessé válik, ha abszolu­tizáljuk, ha elszakítjuk éltető közegétől, a gyakorlattól. Tár­sadalmunk jelenlegi fejlődése sem mentes a darabban ref­lektorfénybe állított Szmukok- tól, munkánk gyümölcsének vámszedőitől. Ez olyan apró jelenségekben is igazolódik, amiket nap mint nap újság­jaink tárnak elénk: a szélhá­mosokat az ember hiszékeny­sége termeli, a sznobista tu­dálékosság táptalaj a szélhá­mosak, a kóklerek részére. Azt hiszem, a fenti gondo­latok magukba foglalják a rendezői koncepciót is. Nem leszűkíteni, hanem kiszélesíte­ni akarjuk a darab gondola­tát. Nem a félreértelmezett freudizmusra, hanem minden elferdült emberi gondolatra kívánjuk felhívni a figyelmet. Nem a freudizmus felett mon­dunk ítéletet, hanem minden elembertelenedett gondolat felett, a józan ész nevében. Ezt a célt szolgálja kissé rend­hagyó díszletmegoldásunk, amely játékteret teremt egy feje tetejére állított világnak. A darab cselekménye lát­szatra vájkálás a legmélyebb szexuális kérdésekben;. az obszcén helyzetek határát sú­roló jelenetek csak eszközök arra. hogy az író felnyissa szemünket, hogy az álproblé­mák középpontba helyezése milyen lényeges kis és nagy dolgok, sőt fontos társadalmi kérdések elkenésére használ­ható fel. A Szmükok mindenütt jelen vannak. Kidobjuk az ajtón, bejönnek az ablakon, nem le­het őket kiirtani, de föl lehet ismerni. A fölismeréshez sze­retnénk segítséget nyújtani ez­zel a szórakoztató, gazdag hu­morú szatirikus bohózattal, amelyet színházunk október 31-én mutat be közönségünk­nek. Laczkó Mihály A leletbe jelentés mindenkire kötelező Fiatalok néprajzi kiállítása Kaposváron A Somogy megyei népi épít­kezés emlékeit most program szerint feltáró, számba vevő fiatal tervezőirodai dolgozók — munkájuk mellett, a házi­gazda engedélyét kérve — job­ban is körülnéznek a lakás­ban, főleg az elhagyott padlá­sokon. Amit nem tett tönkre az idő és ami a városi gyűjtök után még megmaradt, azt ők szedik össze. Erről győződhe­tünk meg a Somogy megyei Tervezőiroda épületében meg­rendezett népi használati esz­köz- és fazekasmunka-káállítá- son. Ez a kiállítás a népmű­vészet, a néprajz igaz tisztele­téről és szeretetéröl tanúsko­dik. A gazdag és sok ízléssel megrendezett anyagról csak el­ismeréssel szólhatunk. A ter­vezőiroda KISZ-esed gyűjtő­mozgalmat indítottak, s ez pél­da lehet szélesebb körben is. E,gy törvényre azonban szeret­ném felhívni a figyelmet, mert erről általában megfeledkez­nek a gyűjtők: Magyarorszá­gon a leletek mentőinek a ta­lált muzeális értéket be kell jelenteniük a múzeumnak. A múzeum dönt a leletek sorsá­ról: megvásórolja-e gyűjtemé­nyébe vagy nem tart rá igényt. (S ez esetben a gyűjtő tulajdo­na a tárgy.) Biz az út nem ke­rülhető meg. Mégis sok mu­lasztás adódik általában a tör­vény nem ismeréséből. A Somogy megyei Tervező- iroda KISZ-fiataljainak gyűj­téséről sem tud múzeumunk. Az egyéni érdeket föl kell áldozni a közösség érdekében. A leletföltárás önmagában is elismerésre méltó cselekedet Részlet a kiállítás gazdag anyagából. Interjú egy alkoholistával tenger medencéjét, a Perzsa- az Arab- és a. Bengáli-öblöt a kelet-indiai mélytengeri ár­kot és szigetvilágot, Üj-Gui­neát, a kelet-ausztráliai ten­gert, az amerikai földközi ten­gert és az Azori-szigeteket. ót Is előfordu’nak ugyan kiseb' engések, de jóval rit­kábban. A Kárpát-mez’ >cét szeren­csére edd’g iir^yon kevés földrengés érte. Amikor a tu­domány az egész Glóbuszt vizsgálja a földrengések szem­pontjából, általában csak a legalább 6-os méretű rengéseket veszi tekin­tetbe. Ilyen pedig Magyar- országon eddig szerencsé­re nem volt. Ebben az értelemben — de természetesen estik ebben az értelemben — tehát hazánk kifejezetten földrengésmentes területnek minősül. A földrengések előre jelzé­sének lehetőségeit természete­— Elképesztő, uram! Ma már a tizedik fröccsvél tart! — Hát igen, az átl.. . hoz ké­pest kicsit Is vagyok marad­va. Sört is még csak nyolc korsóval ittam. — Nyolc korsóval? — Csupáncsak. Na persze, ehhez jön még hat üveg Ki­nizsi. — Még hat üveg is le­ment? — Miért hat? Tizenkettő — volt még hat kőbányai is. — Tizenkét üveg! — Ügy van, tizenkét kis üveg, plusz meg bedobtam hat kis családit is. — Az, akárhogy nézem, összesen tizennyolc üveg sör. — Nem nehéz kiszámolni. Sajnos, ma mm vagyok for­mában. — Hatszor berúgnék attól, amit ön összeivolt. — Csak ne hízelegjen, hi­szen még a reggeli négy-öt féldeci pálinkát nem is on- liteliem. — Persze, reggeli előtt a pá­linka megy. , . — A csudát, a pálinka a reggeli. Vagy rum! Vagy rum és pálinka. De szükség esetén a konyakot tó lenyomom. — Pokoli gyomra lehet. .— Sajnos, kevés van belő­le. Időnként kilukad, s akkor mindig kisebbre varrják. — De hát hogy bírja ezt pénzzel? — Nehezen. Most a párna ■ huzat árát iszom. De mi lesz holnap? — Ügy tudom, jó szakmá­ja van. — Mit érek vele, ha nem gyakorolom. És mikor dolgoz­zam, ha folyton iszom. — Alkalmi munkát nem vállal? — Az veszélyes. A múltkor is lebuktam az önkiszolgáló boltban kél üveg rummal. — Antialkoholista barátja nincs? — Odáig nem süllők. De a hapcikkal szoros a kapcsolat. Mindig az fizet, akinek van pénze, önnek nincs? — De hiszen ma már eleget ivott' — Az elég szót én nem is­merem. Csak hozasson ki egy litert, s ha maga is akar in­ni, kettőt. — Nekem egy kisfröccs is megárt. — Annál jobb, több jut ne­kem — És ... ne haragudjon, éj­jel nem lát néha patkányo­kat, denevéreket? — Ne gúnyolódjék! Hol van még tőlem a delirium tre­mens Igaz, a lámpán mindig ott ül egy piros sas, meg há­rom hatfejú kígyó, de engem nem zavarnak. Csak ha a sár­ga leknősbéka a mellemre mászik. — Arra nem gondolt, hogy jó volna elvonókúrára menni? — Én nem, sajnos gondol­nak rá a hatóságok! Két hete szabadultam a Markából. Tel­jesen ártatlanul ültem hat hó­napot. — Ártatlanul? — Ahogy mondja. Pedig kisujjal sem nyúltam ahhoz a csaposhoz, aki nem akart ki­szolgálni. Tehetek róla, hogy éppen egy korsó sör akadt a kezem ügyebe. — És nem sajnálta. — Utólag már igen. Előbb ki kellett volna inni, és csak üresen a fejéhez vágni. — Részegen is kiszolgálják? — A jobb helyeken mindig. Mit gondol, hogyan teljesí­tenék tervüket az italboltok, na pont a legjobb kuncsafto­kat üldöznék el maguktól... Nagy S. József hisz sok mindent megmenthe­tünk szétnézve a padlásokon, elhagyott zugokban. A leletbe- jelentás azonban mindenkire kötelező. A néprajzért akkor teszünk igazán, ha rnindany- nyiunk érdekét tartjuk szem előtt. H. B. Automatizálás 69 A Technika Házában meg­nyílt az Automatizálás 69 cí­mű nemzetközi kiállítás, ahol nyolc ország bemutatja az automatizálás legújabb eszkö­zeit. A többi között csehszlo­vák, francia, NDK-beli, nyu­gatnémet és osztrák cégek hozták el korszerű automati- ka-elemeiket és műszereiket Budapestre, hogy azokat fel­ajánlják az itteni vállalatok­nak. a magyar vállalatok is sok korszerű berendezéssel szerepelnek a kiállításon, me­lyet november 6-ig naponta 10—18 óra között tartják nyitva. SOMOGT1 NÉPLAP tattítríck, 1968. október 30,

Next

/
Thumbnails
Contents