Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-30 / 252. szám
Olvasó népért A TETTEKEN A SOR E z év tavaszán új olvasómozgalmat hirdettek meg Olvasó népért címmel. Téziseit a Magyar írók Szövetsége dolgozta ki. Célkitűzéseiről és tennivalóiról legutóbb részletesen is szóltunk. Így ezúttal csak a mozgalom lényegére utalunk: Az Olvasó népért mozgalom nem kampány, nem egyszerű olvasóto- borzás: nem csupán a számszerű statisztika növelésére törekszik. A »kiművelt emberfők-«, az értő olvasók gyarapításáért bontott zászlót. Távlati mozgalomról, évtizedekre szóló céltudatos tevékenységről van szó, amelyben a lakosság mintegy 75 százalékát rendszeres és tudatos olvasóvá akarjuk neveink Ehhez ki kell alakitanunk az olvasás bázisszerepét a népművelésben. Ez egyben kiindulópontja és elsődleges feladata is e mozgalomnak, amely tulajdonképpen még nem is morálom. Meghirdették ugyan, de még nem vált azzá. Ehhez mielőbb rá kellene térni a konkrét cselekvésre: a tetteken a sor. Több mint fél esztendeje elhangzottak és megjelentek or szágos és megyei fórumokon ezek a gondolatok. Mégis hiába érdeklődtünk a minap jogo? kíváncsisággal: mi történt, mit tettünií eddig? Somogybán szervezetten és tudatosan semmit nem tettünk fél év alatt az Olvasó népért mozgalomban. Jóllehet most már valóban a tetteken volna a sor. S itt a legkisebb mértékben sem gondolunk kizárólagosan a könyvtárosokra. Miért? N ézzük és egyben próbáljuk átgondolni a mozgalom három legfontosabb feladatkörét: — Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a könyvtárak valóban szellemi műhelyek, a mozgalom bázisai legyenek? — Mit kell tennünk a fiatalok olvasóvá nevelése érdekében az iskolai irodalomoktatás keretében és a társadalom különböző területein? — Mit kell tennünk a könyv- propaganda, a könyvterjesztés, Mit mond a tudós? Hazánk gyakorlatilag földrengésmentes terület Az egész világot behálózza a figyelő hálózat Az elmúlt napokban a tragikus végű jugoszláviai földrengések nyomán ismét sokan érdeklődtek, hogyan áll a tudomány azoknak a módszereknek a keresésében, amelyekkel esetleg idejében, előre lehetne lega’ább megsejteni cgy-egy ilyen pusztító katasztrófa bekövetkeztét. az író—olvasó találkozók korAmint az Eötvös Loránd Tudományegyetem országos 'öldrengésvizsgáló intézetének szakemberei elmondták, ilyen próbálkozások hosszú ideje folynak, de mind ez ideig eredménytelenül. Azt már tudják, hogy a Földnek vannak oly-an területei, ahol gyakran robbannak M a felszín alatt felhalmozódott feszültségek pusztító erejű földrengésekben, míg másutt a földrengések jóval ritkábbak. A legnagyobb Ilyen földrengéssáv gyakorlatilag a Csendes-óceán partvidékének vonalát követi. Beletartozik a kelet-ázsiai szigetvilágon kívül Kelet- Ázsia partv'déke, az amerikai oldalon pedig a Cordillerák, az Andok és a beszakadt medencék. Statisztikailag megállapíthatóan ebben az övezetben következik be a sekély mélységben kipattanó földrengések 40 százaléka, a közepes mély- ségűek 90 százaléka és a mély fészkű rengések túlnyomó része. A másik, bár jóval kisebb jelentőségű övezet magába foglalja a Földközi-tengert, az Apermini- és a Balkán-félszigetet. Kis-Ázsiát, a Vörössen a legnagyobb erőfeszítéssel Japánban, az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban, vagyis azokban a fejlett országokban kutatják, amelyekben a földrengések a legtöbb kárt okozzák. Ismereteink szerint azonban mindeddig sehol sem sikerült olyan módszert találni, amellyel folyamatosan figyelemmel lehetne kísérni azoknak a tényezőknek a kifejlődését és alakulását, ame’yek- nek együttes hatása bizonyos körülmények közt előidézi a mélységben felgyülemlett feszültségek kirobbanását, a földrengést. Ma az egész világot behálózó együttműködésben gyűjtik az adatokat minden földrengésről. Ezzel a hálózattal a mi szakembereink is rendszeres kapcsolatot tartanak fenn: mi is, ők is kölcsönösen rendelkezésre bocsátjuk az észlelt adatokat, amelyeknek feldolgozása a távoli jövőben talán elvezethet a földrengések előre jelzésére alkalmas eljárások kidolgozásához. szerű fejlesztése érdekében? Mindhárom feladat megjelölése ismerősen hangzik. Ismert ugyanis, hogy ebben a megyében már évekkel ezelőtt voltak jó kezdeményezések, amely eket örömmel népszerűsítettünk. Utalnánk a nagybajomi irodalombarat-klubra. Tagjai elsőként kísérleteztek az irodalmi presszó megvalósításával. Hasonlóképpen találkoz tak — és úgy tudjuk, találkoznak is — a nagykorpád! fiatalok a község könyvtarában, vasárnap délutánonként. És sorolhatnánk a korábbi és az újabb kezdeményezéseket a fiatalok körében Somogy várom, Örtilosbam, Siófokon a Balaton Táncegyüttesnél, Kéthelyen és másutt is; irodalmi szakkörökben, klubokban; irodalmi színpadok és más műkedvelő együttesek közösségeiben; a kiubkömyvlárakban. a könyv- barátházakban — ha nem rendszeresen is. Tehát az Olva ■ só népért mczgaiom meghirdetése elölt is többen helyesen meglátták, mit lehetne és kellene tenni a »kiművelt emberfők«, az értő és irodalomszerető olvasók neveléséért Mégis, mi az, ami hiányzik? A tudatosság. Az, hogy most már — az Olvasó népért mozgalom célkitűzéseinek ismereteben — tudatosan szervezzük meg tetteinket, cselekvésünket. És eboen, úgy érzem, éppen itt, a klubokban, a szakkörökben, a műkedvelő művészeti közösségekben tehetnénk meg az első lépéseket. Itt lehet elsősorban aktív közege, termékeny talaj az alvasómozgalom szervezett törekvéseinek. Igaz, a személyi, tárgyi, anyagi feltételek hiányából legalább annyi gátja, kerékkötője is lehet a nemes, célratörő akaratnak, a lelkes ügybuzgalomnak. Ám ezek legyőzésére — megoldásokra — is voltak, vannak példák. Különösképpen hangsúlyozni szeretnénk ezt most, az őszi—téli programok, a készülő 1970. évi kulturális tervek időszakában. Mi volna szükséges? Ne hiányozzék a könyv, az irodalomhoz (a szakmai irodalomhoz is!) való kapcsolódás a kisebb csoportok összejövetelein, foglalkozásain. Találjanak módot mindazok ösztönző dotációjára, akik a mozgalom jegyében klubvezetőként, előadóként stb. tevékenykednek Újítsuk föl legalább a megye- székhelyen a korábbi könyvba- rátbizottságot. mint az olvasó- mozgalom operatív testületét M indezzel kapcsolatban bizonyára számos jó és kedvező tapasztalatra tehetnénk szert a megyében. Ezért vitacikknek szánjuk e sorokat. Hiszen az Olvasó népért még nem mozgalom megyénkben. Mik az elképzelések: hogy lehetne azzá tenni? Mik az akadályai; miért késik az olvasómozgalom szervezett kibontakozása? Ezekre várjuk a választ a könyvtárosoktól, a KlSZ-veze- tőktöl. a pedagógusoktól — r, épműveilőinktől. W. E. Bemutató előtt a Lélekbúvár »Hogy az ízlés — vagyis a művészet — megsértése nélkül a színpadon mit lehet kimondani, az nemcsak korszakonként változik, hanem szinte évenként, ha ugyan nem estéről estére...« (Illyés Gyula) Ügy érzem, amit két évtizede már kimondták, ma, húsz év után másként kell kimondani. Az 1948-as Nemzeti Színházi bemutató óta színházba járó közönségünk nemcsak összetételében változott, hanem tudat- világában is gazdagabbá vált. Megérett arra, hogy az áltudományok felett ítéletet mondjon a józan ész nevében. Ha ez így van, nincs semmi okunk, hogy közönségünket megfosz- szuk egy olyan nagyszerű szatirikus bohózat élvezetétől, mint amilyen Illyés Gyula Lé- 1 ékbúvár című műve. A dráma nagyszerű. És mint minden jól megírt darab, szinte kimeríthetetlen lehetőségeket kínál színésznek, rendezőnek és érdekes módon a nézőnek is. A harmincas évek freudista hulláma, amelynek szélsőséges értelmezése nálunk is fellobbantotta a viták lángját, jó alapot teremtett Illyés Gyulának arra, hogy minden izmus demagógjain elverje a port, lerántsa a leplet a tudományos maszk mögé húzódó, üresfejű élősdiekről, és felrázzon a mániákus hiszékenységből is. Mindezt fordulatokban, humorban, jellem- és helyzet- komikumban, gazdag szócsatákban, szellemes felvonásokon keresztül. A darab szatirikus vígjáték. Mélylélektanról beszél, de a hiszékenységről, a dogmatiz- musról szól. Arról a félelmetes igazságról, amit a darab fiatal hőse így fogalmaz meg: »Nincs veszélyesebb, mint amikor egy nagy gondolat bekerül egy üres koponyába. Oda többé semmi más nem juthat be, úgy kitölti.« A legnagyobb gondolat is veszélyessé válik, ha abszolutizáljuk, ha elszakítjuk éltető közegétől, a gyakorlattól. Társadalmunk jelenlegi fejlődése sem mentes a darabban reflektorfénybe állított Szmukok- tól, munkánk gyümölcsének vámszedőitől. Ez olyan apró jelenségekben is igazolódik, amiket nap mint nap újságjaink tárnak elénk: a szélhámosokat az ember hiszékenysége termeli, a sznobista tudálékosság táptalaj a szélhámosak, a kóklerek részére. Azt hiszem, a fenti gondolatok magukba foglalják a rendezői koncepciót is. Nem leszűkíteni, hanem kiszélesíteni akarjuk a darab gondolatát. Nem a félreértelmezett freudizmusra, hanem minden elferdült emberi gondolatra kívánjuk felhívni a figyelmet. Nem a freudizmus felett mondunk ítéletet, hanem minden elembertelenedett gondolat felett, a józan ész nevében. Ezt a célt szolgálja kissé rendhagyó díszletmegoldásunk, amely játékteret teremt egy feje tetejére állított világnak. A darab cselekménye látszatra vájkálás a legmélyebb szexuális kérdésekben;. az obszcén helyzetek határát súroló jelenetek csak eszközök arra. hogy az író felnyissa szemünket, hogy az álproblémák középpontba helyezése milyen lényeges kis és nagy dolgok, sőt fontos társadalmi kérdések elkenésére használható fel. A Szmükok mindenütt jelen vannak. Kidobjuk az ajtón, bejönnek az ablakon, nem lehet őket kiirtani, de föl lehet ismerni. A fölismeréshez szeretnénk segítséget nyújtani ezzel a szórakoztató, gazdag humorú szatirikus bohózattal, amelyet színházunk október 31-én mutat be közönségünknek. Laczkó Mihály A leletbe jelentés mindenkire kötelező Fiatalok néprajzi kiállítása Kaposváron A Somogy megyei népi építkezés emlékeit most program szerint feltáró, számba vevő fiatal tervezőirodai dolgozók — munkájuk mellett, a házigazda engedélyét kérve — jobban is körülnéznek a lakásban, főleg az elhagyott padlásokon. Amit nem tett tönkre az idő és ami a városi gyűjtök után még megmaradt, azt ők szedik össze. Erről győződhetünk meg a Somogy megyei Tervezőiroda épületében megrendezett népi használati eszköz- és fazekasmunka-káállítá- son. Ez a kiállítás a népművészet, a néprajz igaz tiszteletéről és szeretetéröl tanúskodik. A gazdag és sok ízléssel megrendezett anyagról csak elismeréssel szólhatunk. A tervezőiroda KISZ-esed gyűjtőmozgalmat indítottak, s ez példa lehet szélesebb körben is. E,gy törvényre azonban szeretném felhívni a figyelmet, mert erről általában megfeledkeznek a gyűjtők: Magyarországon a leletek mentőinek a talált muzeális értéket be kell jelenteniük a múzeumnak. A múzeum dönt a leletek sorsáról: megvásórolja-e gyűjteményébe vagy nem tart rá igényt. (S ez esetben a gyűjtő tulajdona a tárgy.) Biz az út nem kerülhető meg. Mégis sok mulasztás adódik általában a törvény nem ismeréséből. A Somogy megyei Tervező- iroda KISZ-fiataljainak gyűjtéséről sem tud múzeumunk. Az egyéni érdeket föl kell áldozni a közösség érdekében. A leletföltárás önmagában is elismerésre méltó cselekedet Részlet a kiállítás gazdag anyagából. Interjú egy alkoholistával tenger medencéjét, a Perzsa- az Arab- és a. Bengáli-öblöt a kelet-indiai mélytengeri árkot és szigetvilágot, Üj-Guineát, a kelet-ausztráliai tengert, az amerikai földközi tengert és az Azori-szigeteket. ót Is előfordu’nak ugyan kiseb' engések, de jóval ritkábban. A Kárpát-mez’ >cét szerencsére edd’g iir^yon kevés földrengés érte. Amikor a tudomány az egész Glóbuszt vizsgálja a földrengések szempontjából, általában csak a legalább 6-os méretű rengéseket veszi tekintetbe. Ilyen pedig Magyar- országon eddig szerencsére nem volt. Ebben az értelemben — de természetesen estik ebben az értelemben — tehát hazánk kifejezetten földrengésmentes területnek minősül. A földrengések előre jelzésének lehetőségeit természete— Elképesztő, uram! Ma már a tizedik fröccsvél tart! — Hát igen, az átl.. . hoz képest kicsit Is vagyok maradva. Sört is még csak nyolc korsóval ittam. — Nyolc korsóval? — Csupáncsak. Na persze, ehhez jön még hat üveg Kinizsi. — Még hat üveg is lement? — Miért hat? Tizenkettő — volt még hat kőbányai is. — Tizenkét üveg! — Ügy van, tizenkét kis üveg, plusz meg bedobtam hat kis családit is. — Az, akárhogy nézem, összesen tizennyolc üveg sör. — Nem nehéz kiszámolni. Sajnos, ma mm vagyok formában. — Hatszor berúgnék attól, amit ön összeivolt. — Csak ne hízelegjen, hiszen még a reggeli négy-öt féldeci pálinkát nem is on- liteliem. — Persze, reggeli előtt a pálinka megy. , . — A csudát, a pálinka a reggeli. Vagy rum! Vagy rum és pálinka. De szükség esetén a konyakot tó lenyomom. — Pokoli gyomra lehet. .— Sajnos, kevés van belőle. Időnként kilukad, s akkor mindig kisebbre varrják. — De hát hogy bírja ezt pénzzel? — Nehezen. Most a párna ■ huzat árát iszom. De mi lesz holnap? — Ügy tudom, jó szakmája van. — Mit érek vele, ha nem gyakorolom. És mikor dolgozzam, ha folyton iszom. — Alkalmi munkát nem vállal? — Az veszélyes. A múltkor is lebuktam az önkiszolgáló boltban kél üveg rummal. — Antialkoholista barátja nincs? — Odáig nem süllők. De a hapcikkal szoros a kapcsolat. Mindig az fizet, akinek van pénze, önnek nincs? — De hiszen ma már eleget ivott' — Az elég szót én nem ismerem. Csak hozasson ki egy litert, s ha maga is akar inni, kettőt. — Nekem egy kisfröccs is megárt. — Annál jobb, több jut nekem — És ... ne haragudjon, éjjel nem lát néha patkányokat, denevéreket? — Ne gúnyolódjék! Hol van még tőlem a delirium tremens Igaz, a lámpán mindig ott ül egy piros sas, meg három hatfejú kígyó, de engem nem zavarnak. Csak ha a sárga leknősbéka a mellemre mászik. — Arra nem gondolt, hogy jó volna elvonókúrára menni? — Én nem, sajnos gondolnak rá a hatóságok! Két hete szabadultam a Markából. Teljesen ártatlanul ültem hat hónapot. — Ártatlanul? — Ahogy mondja. Pedig kisujjal sem nyúltam ahhoz a csaposhoz, aki nem akart kiszolgálni. Tehetek róla, hogy éppen egy korsó sör akadt a kezem ügyebe. — És nem sajnálta. — Utólag már igen. Előbb ki kellett volna inni, és csak üresen a fejéhez vágni. — Részegen is kiszolgálják? — A jobb helyeken mindig. Mit gondol, hogyan teljesítenék tervüket az italboltok, na pont a legjobb kuncsaftokat üldöznék el maguktól... Nagy S. József hisz sok mindent megmenthetünk szétnézve a padlásokon, elhagyott zugokban. A leletbe- jelentás azonban mindenkire kötelező. A néprajzért akkor teszünk igazán, ha rnindany- nyiunk érdekét tartjuk szem előtt. H. B. Automatizálás 69 A Technika Házában megnyílt az Automatizálás 69 című nemzetközi kiállítás, ahol nyolc ország bemutatja az automatizálás legújabb eszközeit. A többi között csehszlovák, francia, NDK-beli, nyugatnémet és osztrák cégek hozták el korszerű automati- ka-elemeiket és műszereiket Budapestre, hogy azokat felajánlják az itteni vállalatoknak. a magyar vállalatok is sok korszerű berendezéssel szerepelnek a kiállításon, melyet november 6-ig naponta 10—18 óra között tartják nyitva. SOMOGT1 NÉPLAP tattítríck, 1968. október 30,