Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

„Mérges körút” »Kadarkúton két éve matadoros pogácsát sütött Far- kasné, ettől a méregtől Farkas Pál, a férje meghalt. — Es ha megint összetéveszti valaki a mérget az éle­lemmel? — Többnyire öregekkel fordul elő. Na és? Ha meg­hal az a nyolcvanéves Mari néni? Mi van akkor? Több ember veszett Mohácsnál...-" A SOMOGY MEGYEI KÖ- JAL-HOZ fölterjesztett jelen­tés szerint a kaposvári járás mintegy negyven, növényvédő szert árusító üzletéből a fele alkalmatlan árusításra. Mé­regkezelői képesítéssel csak tizenöt ember rendelkezik. A járás boltjainak többségében ennek ellenére ebben az évben is folyik védőszer kimérése. Ugyanakkor az 1968. évi 32. törvénycikk 40. paragrafusá­nak 2. bekezdése szerint: »Méreg jelzésű növényvédő szert csak eredeti, zárt csoma­golásban lehet forgalomba hozni, azt kimérni nem sza­bad.-« Nagy Endrével, a Kaposvári Járási Tanács növényvédelmi felügyelőjével körútra indul­tunk a járásban, s bizony a boltosokat hallgatva, az árusí­tás helyeit látva, kétszeresen »mérges körút« volt a mienk. Kadarkúton az ÁFÉSZ iro­dájában Fazekas Ferenc tájé­koztatott a helyi vasbolt ve­zetője ellen meginduló eljá­rásról : — Húsz mázsa Hungária L 2-t és két mázsa Ditrifont vett át az üzlet. Mivel már az át­vétel előtt megtiltották a vas­boltban a méreg árusítását, a mérget így az AGROKER bi­zományi raktárában Kozma Kálmán árusította a boltve­zető, Kozma János megbízásá­ból. Mindketten szabálysér­tést követtek el. A felelősség természetesen a boltvezetőt terheli. Kőkúton Vízvári László boltvezető így nyilatkozott: — Először ezer forintra akartak megbüntetni az áru­sításért, aztán csak ötven fo­rintra büntetett a helyi ta­nács. Én csak kis tételekben rendeltem növényvédő szert, ennek ellenére nagy tételben kaptam. Számoltam azzal, hogy megbüntetnek, de a vé­dőszer kellett. Jövőre már én sem veszem át a nagy csoma­golást. Kaposmérőn Katona Ferenc tíz mázsa Hungária L 2-t mért ki, mégis ezt mondta: — Nem a boltosokat kell megbüntetni, ma is azt, mon­dom, az AGROKER-t kellene perbe fogni. Ezentúl nem ve­szek át, csak kis csomagolást, és ha az nem lesz, vesszen minden burgonya! Persze ké­sőbb szállított már az AGRO­KER csomagolt védőszert, de mikor? Augusztus 15-én! Sze­rintem azért nem kellett vol­na ekkora ügyet csinálni eb­ből a dologból, hiszen .gyenge mérgek ezek. — És ha valaki mégis meg­betegszik vagy meghal a mé­regtől ? — Ez többnyire öregekkel fordul elő. Na és, ha meghal a nyolcvanéves Mari néni? Mi van akkor? Több ember veszett Mohácsnál... A VITAT ITT NEM LEHE­TETT FOLYTATNI, mert ilyen dologról nem érdemes vitázni. Somogyaszalón Tóth Sán­dort, a vegyesbolt vezetőjét nem büntették meg. — Milyen mennyiségű nö­vényvédő szert kapott? Megnyílt a diétás konyha Kevés a vendég Kaposváron szeptember 15-én a Kapos önkiszolgáló éttermé­ben százszemélyes diétás kony­hát nyitottak meg. Máj, vese és gyomorkímélő ételek vár­ják a vendégeket, de cukor­betegek is étkezhetnek a kony­hán. A városban eddig csak a kórházban készítettek ilyen ételeket. A diétázók száma egyre növekszik, a közelmúlt­ban is mintegy százan hagy­ták el a kórházat egy, esetleg több évi diétára utalva. S mi­vel az üzemi konyhákon erre nincs lehetőség, sokan méltán elégedetlenkedtek. Két éve próbálkoztak először diétás ét­keztetéssel Kaposváron, de rendkvül kevés jelentkező akadt. Az idén azonban ismét sokan sürgették a diétás kony­ha megnyitását. A napokban a helyszínre lá­togattunk. Kiderült, hogy itt csak fogadnák a diétás vendé­geket. A százszemélyes kony­hán mindössze harmincán ét­keznek. , A Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztályán elmondták, hogy a lehető leg­alacsonyabb árakat szabták meg. Még sincs elég jelentke­ző a konyhára. Az étrendet Balta Erzsébet, a kórház diétás nővére állítja össze. Ö ellenőrzi az ételek minőségét, s összegyűjti a ven­dégek kívánságát is. — Van-e valamilyen kü­lönbség a kórházi és az itterti diétás konyha között? — Az étrendet és a minősé­get illetően semmi, hiszen mindkét konyhán én készítem el. A megyei KŰJÁL engedé­lyével adták át a konyhát, né­hány dolog azonban még javí­tásra szorul. Baj van az éte­lek melegen tartásával. A kór­házban zsemlét kapnak a be­tegek, jó lenne, ha barna ke­nyér helyett itt is zsemlét vehetnének. Azt hiszem, a na­gyobb tapasztalat és gyakorlat segít majd a hibák orvoslásán. Ha több jelentkező lenne, bő­vülne a választék is. S mit mondanak a vendé­gek? Homor Kálmánná: — Elégedett vagyok a mi­nőséggel, csak több gyümöl­csöt, süteményt és csibehúst szeretnék. Gyallai Zoltán: — Sajnos, négyéves tapasz­talattal rendelkezem már. Ed­dig a kórházban étkeztem, ott a sültek puhábbak voltak, de az ízük itt is kitűnő. Az árak is reálisak. Az üzemi konyha öt-hat forintos áraihoz képest lehet, hogy magas, de ha azt számítja az ember, hogy egyébként nem étkezhetne rendszeresen, akkor semmi sem drága. Talán a nyugdíja­sok sokallják... Kovács Dénes: — öt éve diétás vagyok már. Azelőtt a kórházban et­tem én is. Elég drága. De mit csináljon az ember, ha nincs más.- A zsemlét hiányolom, az egészségesebb egy májbeteg­nek. Az íze jó az ételeknek és a mennyisége is elég. Én min­dig mindent elfogyasztok. Amint tapasztaltuk, a legna­gyobb gond tehát az, hogy ke­vés a vendég. Sokan kérték, s most, mikor van, nem hasz­nálják ki a lehetőséget. Ah­hoz, hogy a konyha minden követelménynek megfeleljen, föltétlenül növekednie kell a létszámnak is. B. Zs. Talált Sokáig úgyszólván naponta fölkerestem a talált tárgyak osztályát! Ez érthető, mivel rengeteget utaztam, s annyi mindent hagytak el útitár­saim. Persze leadhattam vol­na a tárgyakat a kocsikísérő­nek is, de mit tudom én, ha- hosonlóképpen becsületes-e? így inkább magam sattyog- tam el az illetékes helyre. Találtam például egy ing­gombot, s azonnal rohantam vele a talált tárgyak osztá­lyára. — Kérem — mondtam —, ta­lán már halálra keresi a gaz­dája, oktassák ki, máskor vil­lanydróttal erősítse föl, úgy nem szakad le. Máskor a végállomáson a — DL—40-ből 75 kilót, Di- rifoniból 25 kilót, de ezt át is adtam a tsz-nek. Ha ők nem veszik át, akkor el sem foga­dom a védőszert Én a jövő­ben sem mérek ki védőszert. Sokan azt javasolják, álljon több ember össze, úgy vásá­roljanak, közösen, nagy cso­magot Az sem j', bár az üz­letvezető mentve van, de a veszély ugyanaz. Egy a meg­oldás: kis csomagolású védő­szereket kell árusítani. Ráksiban Mikó János, So- mogyszilben Borbély László, az iparcikkbolt vezetője ugyanígy vélekedik. Az igali áruháziban Apró Károly öt mázsa DL—40-es, csomagolt védőszert árusított. Ahogy mondta, jövőre is csak kis csomagolású árut vesz át. Ütünk végén Nagy Endré­vel fölkerestük a megyei, so­kat »emlegetett« AGROKER-t. — Valóban igaz, hogy kevés kis csomagolású növényvédő szert adtunk ki az üzleteknek — mondta Klausz Róbert osz­tályvezető. — De mentségünk, hogy nem volt megfelelő vál­lalat, amely elvégezze a ki­szerelést. Ktsz-eknek adták ki a csomagolást, ahol nem volt- tak biztosítva az ehhez szük­séges feltételek. A jövő évben ez a probléma már megoldó­dik, és megfelelő mennyiségű csomagolt áru áll majd ren­delkezésre. Azt is tudom, hogy •büntetik a boltosokat, de meg kell mondani, voltak olyanok, akik maguk kértek nagy cso­magolású szereket... A jövő­ben ilyen nem fordulhat elő. Erre garanciát vállalunk. ÚJÍTÁS - ÉS AMI MÖGÖTTE VON H a röviden kell jellemez- I ni az elmúlt évek újí­tási eredményeit, azt j mondhatjuk, hogy 1968 a visz- ' szaesés éve volt, az idei év pedig az útkeresésé. Annak következtében, hogy az újítá­sok gazdája maga a vállalat lett, az első időszakban éppen gazda nélkül maradt ez a moz­galom. A gazdasági vezetők többsége először megtorpant: nyereségből fizetni az újítási díjat? Ez a vállalatvezetőktől is bizonyos újító szellemet, bá­torságot követelt. Mert a meg­termelhető, a programozható pluszra számítanak már a dol­gozók, de mi történik akkor, ha a drága újítás minden elő­zetes kísérlet ellenére sem hozza azt, amit várnak tőle. Tegyük fel műszaki hiba, al­katrész- vagy anyaghiány miatt. — Ki mer odaállni és beje­lenteni ezt a tévedést a válla­lat dolgozóinak? Nem túl nép­szerű az ilyen vállalkozás — mondta az egyik üzem veze­tője. A megyei pártbizottság föl­mérése szerint nyolc vállalat­nál 412-ről 98-ra csökkent az újítások száma 1967-ről 1968- ra. Sok probléma közrejátszott ebben. Meg kellett határozni végre az újítás fogalmát. Ide már nem férhetnek bele az ésszerűsítések, a szakmai fo­jelentőségét szerette volna bi­zonyítani. És még valami: számtalan elfogadott és drá­gán megfizetett újítás ahe­lyett, hogy kamatozott volna, feledésbe merült, nem vezet­ték be. Mostanra ezeket a gondokat sikerült enyhíteni, sőt több­nyire megszüntetni. Az újítót is ösztönzi, ha látja munka­helyén, hogy nem hiába fára­dozott, s az elfogadott újítás­sal saját vagy társai munkáját könnyíti meg. Érdeke a válla­latnak, hogy az új konstruk­ciókat mielőbb beállíthassa, hiszen a nyereség összegéből fizették ki az árát, nem mind­egy, hogy az újítás az év vé­géig »mit hoz a konyhára«. Az idén a vállalatok több­ségénél javult a helyzet: nőtt az újítások száma, de még csak meg sem közelíti a ko­rábbi évek átlagát. A minőségi változás lényegesen csökken­tette a beadványok számát. Az asztalosipari ktsz-nél egy fu- gológép konstrukciójának megtervezéséért 11 000 forintot fizettek ki. Igaz, hogy ez az összeg érzékenyen érinti a nyereségrészesedést, de ha fi­gyelembe vesszük, hogy ez a gép egy drága és nagyon ter­melékeny exportberendezést pótol, érthető a szövetkezet döntése. NEVELÉSRŐL Kevesebb az újítások szám* a Patyolatnál, az Állami Épí­tőipari Vállalatnál is. Kétség­telen, hogy nem egyformák a lehetőségek sem. Azokban a szakmákban, amelyeknek gé­pesítése meg sem közelíti a többi technikai színvonalát, sokkal tágabb a terület. A múlt év után már-már elfo­gadták a vállalatoknál, hogy a kisüzem kisebb értékű újí­tások bevezetésére képes, mi­vel kevés a pénz, amit ilyen célra felhasználhatnak. Erre azóta több helyen is rácáfol­tak. A nagy értékű újítások — amelyek kifizetésére, megvá­sárlására már nem képes a vállalat — az ésszerűség, a ha­tékonyság szempontjából mér­legre kerülnek, s nem veszhet­nék el anyagi áldozatok hí­ján. A fölismerés, hogy as ilyen szellemi beruhá­zás rövidebb. hosszabb távon meghozza azt, amit várnak tőle, bátorítja a gaz­dasági vezetőket Ügy látszik, minél több vállalatnál fedezik föl ezt, annál több a munkát könnyítő újítás, annál nagyobb az újító kedv. Mert á reali­zált terveknél aligha van na­gyobb lendítő erő a felkészült újító műszakiak számára. Nagy József Közösséggé formálódás AZ, HOGY NEM TÖRTÉNT KOMOLYABB MÉRGEZÉS az idén, csak a szerencsének köszönhető. Reméljük, hogy az új rendelet, az AGROKER ígérete, valamint a boltosok »tapasztalata« megoldja a ház­táji gazdaságoknak szükséges kis csomagolású növényvédő szerek ma még rendezetlen ügyét. gások. Üj szerkezetekre, gé­pekre, szervezési megoldások­ra van szükség, s csak akkor mondható újításnak. Sajnos, a fogalmat a korábbi időszakban elkóptatták, talán egy kicsit le is járatták. Régebben a hosszú átfutási idő is kerékkötője volt az újí­tási kedvnek. Mintha egyik­másik bizottság ezzel a döntés Gyerekek játszanak a szü­netben az iskola udvarán. Ma­gasra száll a labda, pirulnak az arcok a nagy igyekezetben. A kapus, alacsony, szőke fiú, kikiabál a »pálya« szélére: — Gyere te is, Csűri! De Csűri nem megy. Fejét lehajtva, konokul álldogál a helyén, s inkább magának, mint társának mondja. — Én a Kováccsal nem ját­szom. a közösségbe nehezen tudnak beleilleszkedni. Ezek az osz- tályjátákokban nem szeretnek részt venni, mert gátlásaik vannak. Ezek a gátlások órán is jelentkeznek felelés köz­ben. A pedagógusnak meg kell találnia a mértéket ennek le­küzdésében. Az sem jó. ha fel­ismerve a tanuló gátlásossá­gát, az ellenkező végletbe esik, és pátyolgatással még ön- állótlanabbá teszi az !lyen ta­nulókat Mészáros István Találkozások Leninnel Érdekes művekkel készül a Kossuth Könyvkiadó Lenin születésének 100. évfordulójára. A Lenin életútját, Lenint a forradalmárt, a politikust és az embert bemutató kötetek­ben Gorkij, Barbusse, H. G. Weis, John Reed, Krupszkaja, Klara Zetkin. Lunacsarszkij írásait kapja kézhez az olvasó. Olyan müveket is, amelyek magyar nyelven még nem jelen­tek meg. Képünkön: A kiadó munkatársai kiválasztják a fotókat. tárgy kiszállás után velem együtt csak egy Füles'maradt ott. — Fantasztikus — mond­tam az osztályon —, te le fé­lig megfejtett keresztrejtvé­nyekkel, Bizonyára álmat­lan éjszakái lesznek a tulaj­donosnak. Ismét máskor egy patkót találtam a járművön. Rozsdás patkó, de patkó. Bár gőzöm sincs, hogy került a ló a buszra. — Borzasztó — szóltam az osztályon —, egy ló patkó nélkül. Lehetséges, hogy már holnap benyerít érte az aj­tón. Egyszer csaknem húsz de­kára való szalámihéjra buk­kantam. Nekem is van macskám, de azért vittem sürgősen. Pe­dig téliszalámihéj volt, mi­nőségi spárgával, minőségi címkével felcicomázva •— mégsem örültek neki. Sőt, egyre indignálódottabban fo­gadtak. Amikor például visz- szavittem egy nyakatlan muskotályos üveget, csaknem elzavartak. Úgy, hogy tegnap aztán hűtlen lettem hozzájuk. Ami­kor azt a kis bőrönd pénzt megtaláltam. Tíz köteg szá­zas, sok ötvenes és húszas volt benne, és pár kiló ötforin­tos. Azért menjek oda, hogy megint elriasszanak? Es különben is, ne vágja­nak mindenfélét a fejemhez csupán azért, mert a köteles­ségemet teljesítem. Nagy S. József Egy osztályba jár Kovács- • csal, játszani mégsem akar j vele. Miért? Ez az osztály még nem formálódott igazi közös­séggé. Mikor lesz az? Majd, ha olyan esetek fordulnak elő benne, mint egy másikban, ahol az egyik gyerek minden különösebb tanítói ráhatás nélkül elmegy társához, hogy segítsen neki a nehéz felada­tot megoldani. Tanítói ráha­tás nélkül? Inkább így mon­dom: közvetlen sugalmazás nélkül. A pedagógus szemé­lyisége ugyanis az egyik té­nyezője a közösséggé formá­lódás eredményességének. Kezdjük tehát nála. Már az első osztályban eldől, hogy a gyerekek képesek lesznek-e jó kollektívát kialakítani. És ez nemcsak az osztály összetéte­lén múlik. Ismerek évtizedek óta tanító, ősz hajú pedagógu­sokat. akik tízpercekben az első osztályosokkal együtt ját­szanak, szinte gyerekké válva maguk is. A kis elsősök ver­sengenek azért, hogy a körjá­téknál ki fogja a tanító bácsi kézét. Tehát a közösségi élet­re nevelés nemcsak a tanítási órákon folyik* hanem azon kívül is. Ilyenkor ismerkedik meg legalaposabban a pedagó­gus a tanulók egyéniségével. Önfeledt játék közben mutat­kozik meg igazán, kiben van hajlam a közösségi munkára, vagy mennyi önzés szorult belé. A tanító ezeknél a kötet­len foglalkozásoknál írhatja be emlékezetének jegyzetfüzeté­be: kivel milyen mértékben kell foglalkoznia, hogy jó kö­zösségi ember legyen. A közösségi életre nevelés tervszerű munka. Közös célo­kért való küzdés egy osztály számára közös feladatokat szab meg. A közös munkában mindenkinek pontosan kell tudnia azokat a részfeladato­kat, amelyeket neki keil vég­rehajtania. A tanító, aki is­meri a tanulók képességeit, olyan feladatokat kell adjon az egyes tanulóknak, amelye­ket azok teljesíteni tudnak. A sikerélmény nagyban elősegít­heti a közösség gyorsabb ki­alakulását. Nem szabad meg­engednie, hogy sikerben csak egyes tanulóknak legyen ré­szük, mert ez hátráltatja a kollektívává érést. így is akad­hatnak olyan gyerekéit, akik Jó közösségi nevelés hatá­sára az osztály tagjai eljut­hatnak odáig, hogy minden cselekedetüket mérlegre tud­ják tenni: használ vagy árt az a társaknak, a közösségnek. Aki pedig képes erre, az már nemcsak a kisebb közösség (az osztály), de a nagyobb (az is­kola) vonatkozásában is így gondolkodó. Az embereit: beleértve ebbe a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, egész életüket a kö­zösségben élik le. Jó. ha ezt minél előbb megtanítja a pe­dagógus. Olvasmányokon, szö­veges számtanfeladatokon ke­resztül. A közösség tagjai pe­dig nemcsak a saját, de tár­saik testi épségére, személyi tulajdonára is ügyelnek. A kö­zösség tulajdona mindenkié egyaránt, tehát úgy is kell vi­gyázni rá. mint a sajátunkra. Azokban az osztályokban, ahol jó a közösségi szellem, rit­kábban fordul elő a padok vé< sése, a fal lerugdosása. Olyan esetnek is tanúja voltam, ami­kor a tanulók egymást f;gyel- meztették a közösség vagyoná­nak óvására. Órákon, szünetekben, kisdo­bos- és úttörőfoglalkozásokcn alakul a »Csuri«-k közösségi arculata Nagy feladat a jó kollektíva kialakítása a peda­gógus számára, de megéri, még az ilyen szünetekbeli »kü­lön« munkák árán is. Leskó László Kiállítás a könyvaukrió antik vár anyagából Kiállításon láthatja a közön­ség mától a Liszt Ferenc téri köny vklubban a november 15— 16-ára meghirdetett köaiyvauk­éin anyagát. 430 patinás, zöm­mel matuzsálemkor únak mondható írásom várja majd az új gazdáját a MOM Mű­velődési Házában sorra kerülő árverésen. A készlet együttes kikiáltási ára 150 ezer forint, lesz. Könyvaukció legutoljára az 1930-as években volt Magyar- országon. Joggal tekintenek te­hát a mostani árverés elé nagy várakozással a gyűjtők, s a rendező ÁKV szakemberei . somogyi iíÉtlap Saembat, 1969. október 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents