Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-25 / 248. szám
Hogyan él a somogyi munkás? Fock Jenő miniszterelnök Somogybán MUNKAHELYI KÖZÉRZET (Folytatás az 1. oldalról) nyernie mellett ezt annak köszönhetjük, hogy pártunk és kormányunk egyértelmű és nyílt politikát folytat mindenkivel szemben. S ha átmenetileg néha nehézséget okoz is a nyílt beszéd, végül mégiis “eredményes és értékelik az egész világon. A kormány elnöke beszédének további részében a gazdaságirányítási rendszer tapasztalatait elemezte. Kimondta mindenekelőtt, hogy a felvilágosító munka gyengeségei miatt helyenként sok a félreértés, á bizonytalanság Mintha az irányítás jelenlegi rendszere azt is magával hozta volna, hogy kevésbé bízunk a meggyőző szó erejében, — Mi statisztikailag igazoljuk gazdasági helyeztünk alakulását — mondta. Fock elvtárs —, de az emberek mintha nem hinnék el állításainkat. Én mint a Politikai Bizottság tagja és mint a kormány elnöke is kijelentem, hogy nem csapjuk be az embereket. Az életszínvonal alakulásának adataiban semmiféle szépítés, kozmetikázás nincs. Természetes azonban, hogy a másfél százalékos áremelkedés másképp jelentkezik a nagycsaládosoknál, a nyugdíjasoknál, és azoknál is, akik olyan cikkeket vásárolnak, amelyek ára esetleg 20 százalékkal emelkedett. De hozzátehetem azt is, hog^r az ország közvéleményét korántsem az elkeseredés jellemzi G/tzdasági helyzetünkről elmondhatom. hogy harmadik ötéves tervünket jó néhány vonatkozásban túlteljesítjük. Ez jellemzi a reáljövedelmek alakulását, az áremelkedések ellenére is. Idei terméseredményeink kitűnőek, számos termékféleségből rekordtermést értünk eL Pozitívan értékelhetjük a mezőgaz iaság- ban dolgozók munkáját, de igen nagy gondot okoz az állatállomány csökkenése. A reform — folytatta a kormányelnök — jó, bevált, és ezen az úton haladunk tovább. Két fontos területen mérhető leginkább közvetlen haszna: fizetési mérlegünk alakulásában, és abban, hogy sokkal inkább a szükségletek szerint termeltünk, mint az előző időszakban. Bízom abban, hogy a mechanizmus még nagyobb eredményeket fog hozni, hisz sokkal gyorsabban értünk él fejlődést az emberek közgondolkodásában, mint azt feltételeztük. De lassúbb lett a termelés növekedésének üteme, alacsonyabb lett a termélé- kenység. Ez utóbbi harminc százalékkal rosszabb, mint amilyen lehetne a termelőerők fejlettségének jelenlegi szintjén. A nagy tartalék azonban még a kezünkben van. Üzemeink tudnának már jobban, gazdaságosabban termelni, de nem szorulnak rá, ezért az ösztönzőkön még változtatnunk kell. A kormány elnöke ezután még számos fontos kérdésre reagált, beszélt az árak, a nemzeti jövedelem alakulásáról, a lakás kérdésről, majd hangsúlyozta: EZ A TSZ-ELNÖK KÖZ- TISZTELETBEN ÁLLÓ gazdasági vezető volt öt-hat évvel ezelőtt is. Büszke volt arra, hogy szövetkezetük egyike a legmagasabb részesedést osztó közösségeknek a járásban. De gyakran meggyűlt vele a baja a főagronómusnak, főkönyvelőnek csupán egyetlen ok miatt: szerettek volna körülnézni más gazdaságokban is, és ott esetleg ellesni egyet-mást. Mindig jól jön az, ha az ember többet lát, hal',.. De az elnök csak nem akart kimozdulni a csigaházból, és nem is szívesen engedte, hogy mások, a szakvezetők vagy a tagok kimozduljanak. Így aztán szinte észrevétlenül megelőzték őket a szomszédok korszerűség, eredményesség dolgában. Még szerencse, hogy elnökünk idejében '►kapcsolt*', és megváltoztatta nézetét. Rendszeres tapasztalatcserék tanúi lehetünk napjainkban, gyakran kerekedik föl egy-egy szövetkezet küldöttsége, és elmegy megnézni, hogyan gazdálkodnak mások. Ma már nehezen képzelhető el, hogy áz előbbi példában említett elzárkózás tartósan meggyökeresedjen bárhol is. Valami azonban még mindig nincs rendben. Egymás eredményeinek a tárgyilagos elismerése, a szomszédok sikerei fölött érzett öröm — ez az, ami még sok helyütt — A párt .alapvető politikája, ezen belül gazdaságpolitikája sem fog változni. Az irányítási rendszer reformja természetesen visszahat a gazdaságpolitikára, módosíthatja azt, de lényegét tekintve nem változtatja meg. A párbsaékházhan Németh elvtárs köszönte meg a kormányelnök értékes tájékoztatóját, majd jellegzetes somogyi ajándékokat nyújtott át vendégünknek. Fock elvtárs és kísérete a déli órákban a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárába látogatott, ahol Pataki Emil, a VBKM műszaki igazgatója. Zollai András, a kaposvári gyár főmérnöke, a párt-, a KISZ- és a szakszervezet titkára fogadta. A főmérnök tájékoztatta vendégünket a VBKM legfiatalabb gyárának helyzetéről, a munkások élet- és munkakörülményeiről. Büszkén újságolta, hogy az avatás napjára, augusztus 19- re felkerült az élüzemcsillag a gyár homlokzatára. Arról < is tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy a gyár munkáslétszáma elérte a kétezret, s ma ketten mutatta meg az üzem továbbfejlesztésének elképzeléseit. — Türelmetlenül várjuk majd Fock elvtárs véleményét, tudjuk, hogy tapasztalt és kritikus ember — mondta közvetlen hangon a főmérnök. — Kádár elvtárs egyébként 1967-ben nagy elismeréssel szólt gyárunkról — fűzte hozzá. — Jó főmérnök lehet — válaszolt a kormányelnök —, de diplomatának se lenne rossz... Egyébként ez a közvetlen hang jellemezte Fock elvtárs egész somogyi látogatását. Megtekintette az új gyárát, végigjárta a csarnokokat, s ezt írta a gyár vendégkönyvébe: »Nagyon örülök, hogy meglátogathattam ezt a fiatal, de nagyon fejlődő, nagy jóvö előtt álló üzemet. Érdemes volt létrejöttéért »harcolni« a Somogy megyei és a kaposvári elvtársaknak. Kívánom, hogy a vállalat minden dolgozója jó egészségién, eredményesen végezze munkáját.« Ehhez még szóban hozzáfűzte: — Számomra a dolgozók a legérdekesebbek és nem a gépek Az volt az összbenyomásom, hogy az emberek szívesen, dolgoznak itt, jól érzik magukat. Ivlegéreatem a légkörből, a levegőből: tudják mindany- nyian. vezetők, középvezetők és dolgozók, hogy együtt kell lenniük ... Ezért vagyok bizako dó a gyár jövőjét illetően ... Köszöntők, üdvözlések hangzottak el, ajándékokat adtak át a kormány elnökének, s úgy búcsúztak a gyár vezetői, a dolgozók képviselői, hogy visz- szavárjak Fock elvtársat második otthonukba. A késő délutáni órákban Ba- latonboglárra utazott magas rangú vendégünk és kísérete. Az állami gazdaságban Széli András igazgató, Lakatos András Xókertész és Sons Árpád párttitkár fogadta őt, s jelen voltak a fonyódi járás vezetői is. Fock elvtárs megtekintette a gazdaság épülő barkombi- nátját, majd Száll András tájékoztatója után hosszasan beszélgetett a vezetőkkel a gazdaság fejlődéséről, termékeiről, exporttevékenységük fokozásáról. A forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke a késő esti órákban sok hasznos eszmecsere és találkozás után vett búcsút Somogy megyétől. — A munkások nemcsak azt számolják, hogy mennyi van a borítékban, hanem azt is nézik, hogy mit kapnak ezért Ebben az évben feltűnően magasak voltak — főleg a nyár kezdetén — a piaci árak. S ez elsősorban az alacsonyabb keresetű embereknek okozott sok gondot Aztán azt is sokszor nehéz megérteni, ha egyes árucikkek ára rendkívül sokszor és nagyon gyorsan emelkedik Az üzemekben beszélnek erről a munkások — A megyei pártbizottság ülésén Simon Kálmán, a Kaposvári Híradás- technikai Vállalat egyik munkása mondta él mindazt, ami gyakran kerül szóba az üzemcsarnokban. A pártbizottsági ülésen többen is fölvetették, hogy — a túlzott haszonra törekvés következtében — akkor is emelkednek az árak ha ez nem lenne feltétlenül szükséges. A hiánycikkek száma nem csökken. sőt egyes cikkekből — például a konfekcióból — romlott az ellátás. Sokszor a kereskedelem idéz elő hiányt egyes cikkekből azzal, hogy keveset rendel, majd később — éppen a nagyobb kereslet miatt — ezt áremelésre használja fel. Ez a módszer nem szolgálja a jobb ellátást. Az se megengedhető — ami a tavasszal történt —, hogy a primőrárakat mesterségesen tartotta magasan a vállalat. Kaposvár zöldövezetéről sokat beszéltünk már. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sem az ellátás, sem a különböző piaci szektorok közötti verseny nem megfelelő még. Az ellátásban érdekelt szerveknek ezért sokkal többet kellene tenniük. Sokat javult — de még mindig nem kielégítő — az új lakótelepek és a peremkerületek ellátása. A kereskedelmi nálózat fejlesztésére csak az idén 8,6 millió forintot fordít a tanács. Nőtt az ipari üzemek környékén működő boltok száma, s ez javítja az ellátást. Ennek ellenére még mindig kevés az üzlet. és a forgalomhoz viszonyítva kicsi az alapterületük. Igaz, hogy ez a fejlődés egyik velejárója, de arra kell törekedni, hogy az újonnan kialakuló lakótelepek ellátása mielőbb zökkenőmentes legyen. A munkások érzékenyen reagálnak az ellátási nehézségekre. Horváth Imre, a Kaposvári Ruhagyár dolgozója — munkatársai véleményét tolmácsolva — elmondta a pártbizottság! ülésen, hogy a gyár sokat tett az utóbbi években a szociális ellátás javításáért, de többek között az üzemi étkeztetést nem tudta megoldani. S ez sok nehézséget okóz a munkásoknak. Megoldást csak a Béke szálló rekonstrukciójának befejezése jelent. Ez viszont az építőipar kapacitás- hiánya miatt rendkívül sokai csúszik. De csak ez a megoldás? A munkások elvárják, hogy a vezetők saját erőből is segítsenek az ilyen gondokon. A Béke Szálló építésének elhúzódása nem egyedi eset. Még mindig hosszú a kivitelezési idő, s az építkezések előkészítése is vontatottan halad. A korábbi évekhez viszonyítva kétségkívül itt is van fejlődés, de sok még a huzavona, a té- pelődés, s ez lassítja a megye fejlődését. A megvalósult beruházások okot adnak az örömre, de az eredmények mögött meglevő hiányosságokat sem szabad elfeledni. A munkásokkal összefogva mindent meg kell tenni a vállalatoknál az életkörülmények javításáért. Koncentrálni kell a meglevő eszközökéi S ez vonatkozik a negyedik ötéves terv lakásépítésére is. A múlt év végére teljesítette a megye a harmadik ötéves terv időszakára előirányzott lakásépítést: 1143 állami és szövetkezeti lakás épül fel Somogybán. 1968 végén és az év elején háromszáz lakás építésére kapott a megye anyagi támogatást, ezenfelül újabb 350'lakás felépítésére tették meg az előkészületeket. A több lakás építő se érdekében tehát egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a somogvi vezetők. Ennek ellenére a lehetőségek évről évre elmaradnak az igényektől. Csak Kaposváron 2355 jogos lakásigénylőt tartanak nyilván. Az igények között 10—15 éves is akad. Ezek a tényék meghatározzák a feladatokat is. Ezért kell az eddigieknél jobban szorgalmazni a vállalati lakásépítést. Lassan megy ez a munka: hosszú ideig tart a péaa előteremtése, a helykiválasztás, és nehezen indul meg aa építkezés. Fölvetették a munkásod hogy az állami és a szövetkezeti lakások elosztása Kaposváron nem megfelelő. A fizikai dolgozóknak juttatott lakások részaránya viszonylag alacsony. Az észrevételek általában jogosak, elsősorban a kevés lakásra vezethetők vissza. Az igények mellett a megye fejlesztését is figyelembe kell venni az elosztásnál. A somogyi munkásosztálynak is érdeke, hogy a fejlődő, ipari üzemekhez megfelelő képzettségű vezetőket' biztosítsanak. A mérnökök, technikusok letelepítése pedig csak úgy mehet zökkenőmentesen, ha lakásgondjaikat is megoldják. Természetesen nem lehet elfogadni, hogy egyesek kihasználják a somogyi specialitásból adódó helyzeti előnyt. Az ilyen jelenségek ellen ezután is fői kell lépni. A munkások életkörülményeinek vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogyan érzik magukat az emberek a munkahelyeken. Az utóbbi két évben előtérbe került a termelés gazdaságossága, s több helyen háttérbe szorultak az emberrel kapcsolatos gondók, problémák. Néhány helyen — a ruhagyárban, a húskombinátnál, valamint a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál — a középvezetők hangnemét sérelmezik a dolgozók. A Tahi Campingcikk Vállalatnál pedig az is előfordult, hogy a rendeletekben biztosított jogokat is úgy kellett kiharcolniuk a munkásaknak. Az üzemek dolgozói szeretnének az eddigieknél is jobban bekapcsolódni az őket közvetlenül érintő kérdések eldöntésébe. Az, hogy mennyire hallgatják meg az embereket, támaszkodnak-e a véleményükre, megosztják-e velük a vezetők az üzem gondjait, nagyban befolyásolja a munkahelyhez való ragaszkodást. Kercza Imre (Folytatjuk) mm Örülni egymás sikereinek Tételezzük föl, hogy az egyik közös gazdaságban eredményes kísérletezést végeztek egyik-másik növényféleséggel. Ennek a tsz-nek az elnöke vagy a főagronómusa azt mondja a szomszédoknak: »Gyertek át, érdemes megnézni, amit csináltunk, nálatok is megérné így hozzáfogni.« A SZOMSZÉD NEM IS VITATJA, hogy amit látna, az valóban gazdaságosabbá tehetné a termelést nála is — csak hát hiúságból vagy egyéb, nehezen megmagyarázható okiból tartózkodik. Aligha sietne ez a gazdaság a másiknak a segítségére. A közelmúltban Fáró László kéthelyi tsz-elnöktől hallottam: »Kéthely elég messzire isik Böhö- nyétől és Vésétől, mégis nagyon jó a kapcsolatunk egymással. Ha gép kellett szállításhoz vagy egyéb munkához, és nekünk éppen nem volt elegendő, elég volt egy telefon, és már jött a segítség. Nem boldogulhatunk összefogás nélkül. A szomszédainkkal például nincs ilyen jó kapcsolatunk, pedig a rét- és legelőterületeink javításához nélkülözhetetlen vízrendezést csak így, együtt lehetne eredményesen elvégezni. Esetenként nélkülözhetetlen a kooperáció a tsz-ek között. Itt van a vegyszeres ’ növényvédelem. Érdemes clgondolkozni azon, hogy közepes vagy kis területű termelőszövetkezetek közösen alkalmazzanak egy-egy szaktechnikust, ugyanis nélküle a jövőben nem használhatunk vegyszereket.« ' Bizony, nincs abban semmi szégyellnivaló, ha tanácsért fordulunk egymáshoz, vagy elfogadjuk a felkínált segítséget, és összefogunk, egy-egy feladat megoldásában. Amit ugyancsak tapasztalni helyenként: a káröröm. »Tanuljanak meg egymás sikereinek örülni a szövetkezeti vezetők« — mondta Balogh Andor vései tsz-elnök. Májd így folytatta: »Sajnos, találkozni kárörömmel, széthúzással, pedig sokszor egymásra vagyunk utalva. Ez az út nem járható, s erre jobb előbb rájönni, mint később. Vegyük csak a vállalatok példáját: összefognak közös érdekeik megvédésében.. .« ÜGY ÉRZEM, NEM IS KELL a vállalatokhoz menni példáért, hiszen itt van a kéthelyi, a böhönyei meg a vései tsz gyakorlata, ami követésre méltó. Bizonyosan több ilyen is van a megyében, s egyre többen osztják Fáró László, Balogh Andor és a böhönyei elnök, Szabó Kálmán nézetét, hogy a szövetkezetek egymást segítve, összefogva könnyebben elérhetik kitűzött céljaikat. lleroesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1968, október 25.
