Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-24 / 247. szám
TV-JBGYZET S * a f I • •• rr • lofok jovoje A TIZENHATEZER LAKÓ-1 Az egészségügy fejlődött I zeti ruhaipari üzem segített a BŰ VAROS a nyáron negyvenezer ember ellátásáról gondoskodott, s az üdülőihelyi jellegéből fakadó nagyobb igények kielégítése nemcsak a város, hanem a megye anyagi erejét is meghaladja. Mivel rendelkezik Siófok, és mire volna még. szüksége? 1960-ban nyolcvan kereskedelmi üzlet 175 millió forint forgalmat bonyolított le Siófokon. 1967-iben már száztízre nőtt az elárusítóhelyek száma, és a forgalom elérte a 375 milliót. A boltok egyhar- madát viszont csak a nyári Idényben tartják nyitva, s a működők nagy része is elavult, korszerűtlen. Száz évvel ezelőtt Siófokon csupán egyetlen csárda »képviselte« a vendéglátóipart, ma már kilencven vendéglátóhely üzemel, s évi forgalmuk eléri a százmillió forintot. 1960-tól 1969-ig megháromszorozódott a vízvezeték-hálózat hossza. Hatvan százalékkal nőtt a szennyvíz- és száz százalékkal a villanyhálózat hoz- sza. Az üdülőközpont csapadékelvezetésére tanulmánytervet készítenek, a várható kivitelezési költségek meghaladják a nyolcmillió forintot. Lapunkban is sokat foglalkozunk ezzel a témával, de a városi tanács vezetőinek is sok gondot okoz a rossz minőségű úthálózat, valamint a közlekedés. A nyári csúcsforgalomban szinte lehetetlen eljutni az üdülőterületről a város más pontjaira. A közlekedés és postaügyi miniszter somogyi látogatása során megállapodás született a közúti közlekedés korszerűsítésére. AZ IDÉN KEZDŐDÖTT MEG SIÖFOKON a gázvezeték kiépítése. Ebben az évben kétszázhetven állami lakásban és háromszáz családi házban gyulladhat ki a gáz, a jövő év azonban máris gondokkal kezdődik, mert a KÖGÁZ tervében csupán külső megbízások alapján végzendő hálózatépítés szerepel. A városiasodással együtt .jár a lakosság és egyben a lakás- állomány növekedése is. 1964- ig nem volt állami lakásépítés Siófokon, ennek ellenére mind a lakás-, mind pedig az épületállomány emelkedése meghaladta az, átlagos szintet. Az idén hetvenhárom lakás épül fel a városban. Siófokon, bár tennivaló itt is akad. A százöt állandó és •huszonöt ideiglenes hellyel rendelkező ' bölcsőde kicsi, nem felel meg az igényeknek. A hétszáz óvodás korú csöppség részére csupán kétszázhuszonöt óvodai hely áll rendelkezésre, de ez is csak szűk- ségmegoldásból, mert az óvodának kinevezett három épület nem erre a célra épült. Valamit javít a jelenlegi helyzeten az új százszemélyes óvoda megépítése. Siófok nem ipari jellegű település, azonban a foglalkoztatottság szempontjából mégis fontos az ipara. A nyári szezonban nincs különösebb gond, de a családok létfenntartásához további iparfejlesztésre van szükség, miután az idényjellegű foglalkoztatásból egész éven át nem lehet megélni. A Május 1. Ruhagyár és a Kilitibe telepített szövetke- i város erejét. gondokon, ha nem oldott is meg mindent. Mi épül a közeljövőben a Balaton déli »-fővárosában?-« Évi nyolcvan-száz lakás, a teljes víz- és villanyhálózat, öt kilométer szennyvízcsatorna, tíz kilométer út és hét kilométer csapadékvíz-csatorna. Átépítenek néhány korszerűtlenné vált üzletet, s a szövetkezeti áruházon kívül egy újabbról tárgyalnak. A jövő évben megkezdik egy új gyógyszertár építését, köztisztasági gépeket szereznek be, s készül a tanulmányterv tbc- és nemibeteggondozó. valamint nővérszállás építésére. A FELADATOK MEGOLDÁSÁBA a városi tanács bevonja a Siófokon működő üzemeket és vállalatokat is, mert a szociális, kommunális és kulturális létesítmények megvalósítása jóval meghaladja a Madách a képernyőn S zinetár Miklós, Az ember tragédiája tévé- változatának rendezője a vetítés előtti bevezetőiben mondotta: valószínűleg most többen látják Madách remekét, mint a mű egész színházi múltja alatt. Nehéz lett volna megszámolni : ezen a vasárnap estén hányán ültek a készülékek előtt, de nem is az a lényeges, hogj' pontosan két é;> fél millió, hárommillió vagy éppen »-csak« másfél miihó választotta hét végi szórakozásul a Tragédiát. Azt is nehéz ienne összeszámolni: ez több-e vagy kevesebb, mint ahányen eddig; színházban látták. Fölösleges ez a Számolgatás, mert enélkül is bizonyos, hogy a magyar népművelés ritka nagy ünnepe volt ez a vasárnap este. A magyar művészet klasszikus értékei közül talán Magyar táncegyüttes Kárpát-Ukrajnában Az ungvári táncegyüttes nyírségi vendégjátékának viszonzására nemrégiben Kárpát-Uk- rajnába utazott a nyíregyházi Szabolcs Népi Együttes. A baráti látogatás alkalmával Ungváron, Szerednyén, Beregszászon és Munkácson mutatták be nagy sikerrel műsorukat. Képünkön: Az együttes tagjai. egyet sem sikerült még ilyen méretű tömegelménnyé tenni. S a Tragédia ráadásul nem egy a klasszikus értekek közül, hanem minden bizonnyal irodalmi műveltségünk leghevesebb XIX. századi emléke. Ám még mindig nem le.mii': olyan örömteljes egy ország" é." egy mű találkozásának ünnepélyes két órája, ha itt csak egy muzeális irodalmi kuriózum bemutatásáról ienne szó. A Tragédiával ugyanis az a mindennapos tapasztalatunk, hogy egyre izgalmasabbnak, sokrétűbbnek, mához szólóbb- rak érezzük gondolatait. Vajon miért? Csak azért, mert a Tragédia a lenni vagy nem lenni örök emberi kérdését vizsgálja? Mert az emberi lét minden korban, minden generációban megismétlődő ' alapkonfliktusát igyekszik tisztázni: mi ad értelmet az életnek? Bizonyára ettől is örökérvényű klasszikus Madách drámája, hiszen minden embersorba cseperedő, gon dolkocíó lény a felnőtté válás hajnalán egyszer föiteszi magának ezeket a kérdéseket. S mégis, talán nem ez az egyedüli magyarázata a Tragédia állandó vonzásának. Minden bizonnyal az is befolyásolja a -meg-megúju- ló figyelmet, hogy Madách mindezt a történelem dialektikus ellentmondásai közepette vizsgálja. S ebben nem az az érdekes, hogy magát a történelmet eleveníti meg, hanem az, hogy mindig a lehetséges végletekbe viszi Ádámot. Ha Szinetár Miklós tévé- filmjének erenyeit vizsgáljuk, azt kell megállapítani, hogy Adám és Lucifer viszonyának értelmezésében hozott újat, egy kicsit mást, mint a korábbi színházi előadások. Az emberszabású — és nem ör dögi — Lucifer már nem újdonság a színpadon sem. Ám Lucifer eddig mindig csak a kétkedést, a hitetlenséget képviselte a drámában. Szinetár Miklós és Mensáros László Luciferje — nehéz kinyomozni,, hogy e felfogásban mennyi a rendező és mennyi a színész erderno — nem egyszerűen tagadás ősi szelleme«, hanem a harc. a küzdelem megszállottja is. ’Szamára a »küzdés maga« éppoly cél, mint Ádám számára, S aki küzd, harcol, az nem -ehet csak passzwni^.a, nan lehet csak cinikus. Azt mondja Lucifer, még a dráma elejém az Úrnak: »Te anyagot szültél, s én lért nyerek!« Mire való a tér Lucifernek; a küzdésre, a viaskodásra. Mindez benne van s benne volt a Tragédia szövegében korábban s, de talán most derült ki iga&ín, mennyire azonos anyagból van gyúrva Ádám és Lucifer. S most dérült ki, hogy Madách optimizmusát furcsa módon nemcsak Ádám vagy az Űr, hanem talán még hatásosabban Lucifer fejezi ki. A szöveg értelmezésének és a verselést sem elhagyó, mégis természetes lejtésnek az egyensúlya . Mensáros László színészi munkájának legnagyobb erénye. Talán a legérdekesebb Lucifer, alá eddig ezt a szerepei megformálta. Nem lehet a lelkesedés ugyanilyen hangján szólni az Ádámot megformáló Kuszti Péterről, s talán Moór Marianne sem minden színben tudott Évához méltóan a kor stílusához és hangjához álnálmaz- kodni. S ugyancsak nem lehet mindenben helyeselni Szinetár Miklós rendezésének színházi jellegét. Láthatóan minden törekvése az volt, hogy egy jó színházi előadást rendezzen, a színházi közvetítésekhez hasonlóan. Kár volt a televízió és a filmművészet korszerű eredményéit mellőzni, hiszen e színpadtól elütő műfajok bizonyára még több felfedezni való újdonságot nyújthattak volna a Tragédiában. A színpadszerűség korlátái azonban nem vehetik el örömünket, hogy az ember nagy drámája önmagával és a világgal egy klasszikus magyar író költői szavaival egyetlen este másfél millió képernyőn elevenedett meg. Bernáth László TÉTELEK ANDANTE Az ujjak nekifeszülnek a kiságy rácsainak, az aprócska csukló is megrándul. Erőlködik a 'biccenő nyak, emelkedik a mellkas. A nyelv kiszalad a szájszélre, vékony nedvcsík fut le a szájSzöglet- ből az ajkakra. Na, most. De a gondosan pályázott popsi visszahuppan a kiságy takarójára. Gyengék az ujjak, nem bírják sokáig a szorítást. A csöppség szemében kétség- beesés és két gyémántcsepp. Tükrükben nincs ott anyuka. A kis zokni letűrődött, kicsúszott a kötött napozó alól a pelenka széle is. Küzdelem. Az ujjak betévednek a gügyögő szájba, a két szem a rózsaszínű falakat bámulja. Aztán a színes játékokat. Nyúl utánuk a kéz, de a tekintet elvész a nyitott ajtó űrjében. Mama! A párnás kar, a kérőn, hívón behajlított kézfej az ajtó irányába lendül. Mama! És ismét küzdelem, azért, ami jó, a mama közelségéért. Lassan, lassan kiegyenesedik a láb. Nyögdé- cselés, szuszogás és »állunk«. Két pufók kéz markolja az ágy fáját, tartja az előre-hát- ra dülöngélő, de örömben feszülő testet. Csak nem elengedni, állni... Rugózás, gyöngyözik a homlok. Az egyik kézfej fölemelkedik, az ujjak is engednek. Hopp, hopp, most a láb is: »tipegünk«... Még egyet. Hirtelen megbicsaklik a két térd, maga körül pördül a kacagó apróság. Még minden bizonytalan. De lám, ismét és ismét egy újból és újból egy lépés. »Járunk. ..« ALLEQRO Cipője alatt félőn lapulnak a fűszálak. A hőség sós cseppeket szív a portól szúrós homlokból. Karja sebesen segíti testét. Siet. Köszöntik, visszaköszön. Hosszan beszélgetni nincs ideje. A munkát ma sem fejezik be naplementéig. Gyorsítja lépteit. Tekintete elégedetten szalad a terméstől terhes táblákon. Szép nyár, gazdaggá teszi az őszt is. Zakóját a villára dobja. A forró levegő molekuláin emlékképek kacérkodnak. Felesége bújja a könyveket. Izgulnak, mi következik az egyetem után. Könnyű lesz, vagy nehéz? Becsülettel, akarással talán könnyebb. Nem állják meg a helyüket. Félnek kicsit. Nem tudják majd megcsinálni mindazt, ami a karjuk izmaiban, egész tenni vágyó feszülésükben megvalósításra vár. Igyekezni, és hinni az igyekezetekben, a jó szándékokban. Léptei alig bírják követni a gondolatait. Gyorsan, gyorsan. Letép egy kövér kalászt. Tenyerébe morzsolja. Beérett. .. MODERATO Mehetne lassabban is. Nem gyorsvonathoz igyekszik. Ilyenkor már jobb az öreg napokra gondolni és fölöslegesen nem hajszolnia magát. Kis pont a káprázatos forgatagban. Amott diákok. Milyen üdék, hamvasak. Feszes a bőrük, rendszeresen edzik a testüket. Neki már csak ez, ez a tempó jó. Mindent látni akar. Bekukkant a fűszeres ablakán, meglepi feleségét egy füzér banánnal, mert azt szereti. Előre köszön. Versenyez, hány ismerőst tud megelőzni. Figyeli a bódé kitárt szárnyára csíptetett újságokat. S elsőnek olvassa el az Estit.. .Nem kell sietnie. Hazafelé benéz az iskolába. Az csak természetes. A nyugdíjjal még nem jár le minden. Főleg nem a tanítás. De jó, ha a kenyeresautóról lesegítheti a kiflisládát, hogy fölemelhet egy elejtett kesztyűt vagy pénztárcát. Hiába, ez a mániája; segíteni. Ha megköszönik, úgy érzi, szüksége van még a két kezére. Aztán otthon a felesége. Megkérdezi, mi történt, és Ő töviről hegyire elmeséli, lehet, hogy kétszer is, az egész napot. Na, induljunk szépen haza. Se nem lassan, se nem gyorsan. Csak úgy, kényelmesen... ANDANTE Meghitt kettesben a nappal. Becsalogatni a sugarakat a szőlőlugason át az ötvenéves fonott fotelig. Hunyorítva szembenézni vele és kérlelni: ne menjen még el. Ha nem süt, bizony már hideg a levegő. Korábban esteledik. S a plédért bemenni olyan, de olyan fárasztó. A nap hallgat egy darabig az öregre, átpásztázza, fölmelegíti az emlékeket, átgurul az öregmami kétszer fejtett gombolyagán, aztán elmegy. Rá is várnak. Az eres, aszott ujjak görcsösen markolják a szék kopott fáját. Az elvékonyodott, fehéres csukló is megrándul. Erőlködik a ráncokkal teli nyak, fújtatva emelkedik a mellkas. A nyelv is kiszalad a szájszélre, a test visszazuhan. Gyengék az ujjak, nem bírják sokáig a szorítást. Szemében kétségbeesés és két gyémántcsepp. Hát már eny- nyire ... Tükrükben nincs ott a mami. Talán valami baja történt? Lassan kiegyenesedik a derék. Feláll. Szuszog. Nem elengedni .magát, állni. Csoszogás. A mami. A két reszketeg kéz egymásba fonódik. Csak lassan, lassan, óvatosan. Megvár a vacsora... Bán Zsuzsa Lovak a Lovam nekem is volt otthon, de fából. Négy-ötévesen lovagoltam rajta, kapaszkodtam a sörényébe, s kétségbeej- tettern a családot, mert a hintaparipa talpa összekarcolta a padlót. Üvegből, porcelánból vagy agyagból készült lovacskák minden kirakatban vagy vitrinben találhatók, de élő állatok a lakásban? Pedig van saját szememmel láttam Kaposváron, a Petőfi utcában, Horváth Ferencnénél. Két mu raközi topogott a lakásból átalakított istállóban. Az udvaron trágyahalmók, piszok és millió bogár a szomszédok legnagyobb bánatára. Négy hó nap óta járják a hatóságot, hogy valamilyen formában kötelezzék a fuvaros Horváthé- kat, csináljanak rendet portá jukom, s vigyék máshová az állatokat, mindhiába. A kis jóindulattal L alakú iiak mondható épületben négy szobákonyhás lakás volt, amiből kettőben laknak, a másii: kettő az istálló — Maga nrut keres itt? — támad rám egy fiatalasszony, amikor besétálok az udvarra —, nincs jobb dolga, mint itt sétafikálni? Biztosan a szomszédok hívták... —, s ehhez olyan cifra-kacskaringói káromkodást fűz, hogy egy matróznak is becsületéire válna. — A műkkor is kihívták a tűzoltókat — hergeii magát —, hogy száll a koron., de csak azért is betüzelek, úgy, hogy nem látszanak ki a füstből. Így nehezen fogunk szót érteni — gondolom magamban, s megpróbálok fordítani a be szélige lésen. — Mióta laknak ilyen körülmények között? — »Időtlen idők« óta — feleli —, pedig már írattam a rádiónak, televíziónak — lakásban ugyanis írástudatlan vagyok —, hogy adjanak egy másikat Ha akarja, megmutatom a választ Akartam. Lendvai Lajosáénak címezve jött az MRT-től a levél, hogy ügyével később foglalkozni fognak, legyen tü- t elemmel. — Azrt árulja el nekem, hogyan csináltak istállót a lakásokból '! — Mi köze magának ahhoz, különben is összedőlt, és mi csináltuk újra. — Nem úgy néz ki ez az épület, mint amelyik összedűlt volna Hogyan merik benn tartani a lovakat, ha veszélyes? — A jószág keresd nálunk a kenyeret —■ hajtogatja makacsul —, de. bar dűlne össze az egész, legalább a tanács kifizetné, és kapnánk helyette egy másikat. Az udvar sarkában, n kerítés közvetlen közeiében- ■ körülbelül egy vagonnyi trágya bűző log, a szomszédok nem mernek ablakot nyitni. De hiába szólnak, minden kérésre trágár szitkokat kapnak válaszul. Horváthék ügyében fölkerestem a városi tanács igazgatási osztályát. Ölt elmondtak, hogy a Petőfi utca harmincnégy alatt — miután belterület — tilos az állattartás. A két ’akasból minden engedély nélkül csináltak istállót, s ez szántén szabálysértés. Remélik, hogy . ha a Petőfi utca szanálása megtörténik, s ezt az épületet is lebontják, sikerül kitelepítem a családot a városból, mert viselkedésükkel, alaptalan ragalmaikkal már rengeteg borsot törtek nemcsak a szomszédok, hanem a városi vezetők orra alá is. S. G. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. október ti.
