Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

Gáspár Sándor beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió döntő szerepe nél­kül, vagy különösen a Szovjet­unióval szemben képzeli el. Ezután a SZOT főtitkára megemlékezett Lenin születé­sének 100. évfordulójáról, s utalt többek között arra, hogy Lenin volt az ihletője annak, amikor 50. éve a magyar mun­kások kivívták a munkásha­talmat, a másodikat a világon, és Lenin tanításai nyújtottak segítséget a Magyar Népköz- társaság fejlődéséhez, népünk felemelkedéséhez is. Rátérve a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom és a Szakszervezeti Világszövetség problémáira, megállapította Gáspár Sándor, hogy az SZVSZ pótolhatatlan érték a nemzetközi munkásosztály számára. Születése óta a szak- szervezeti mozgalom inlágmé- retíívé, egyetemessé és töme­gessé vált. Hatására haladó szakszervezeti mozgalmak ke­letkeztek a világ minden ré­szén. A szakszervezetek ma már a szocialista országokban alapvető társadalmi tényezők, 6 tőkés országokban pedig olyan erőt képviselnek, amely- lyel a hatalmon levőknek szá­molniuk kell. — Az elmúlt 25 év történel­mi jelentőségű változásai nem maradhattak 'hatás nélkül a szakszervezeti világmozgalom­ra sem: minden eddiginél éle­sebb »határvonalak-« keletkez­tek az SZVSZ-en belül is. Ép­pen ezért ennek a kongresz- szusnak egységkongresszusnak kell lennie. — Az SZVSZ ereje tagszer­vezeteinek erejében van. Min­den tagszervezetnek joga és kötelessége is az SZVSZ mű­ködéséhez a legjobb eszközö­ket és a legmegfelelőbb for­mákat felkutatni, kimunkálni. Ehhez nagy türelemre, sok megértésre, a közös álláspon­tok rugalmas előkészítésére és egyeztetésére van szükség. Hívjuk sorainkba a mindenfelé szervezkedő, egyre befolyáso­sabb szakszervezetekkel! Világ- szervezetünk legyen vonzó minden jószándékú munkás és alkalmazott számára! . — A munkáserkölcs, a mun­kásosztály magasabb szintű erkölcsisége az emberiség re­ménye, békés, boldog jövőjé­nek záloga. A munkásosztály szervezése, felvilágosítása, osz­tályszolidaritásának és harci szellemének ébren tartása a legszebb társadalmi munka, a szakszervezeti munka lelke. — Kis csoportokból terüle­ti, szakmai, majd országos szer­vezetek, s ez utóbbiak alkalmi összefogása: sokáig ez volt a szakszervezeti mozgalom fej­lődésének útja. Ma már a pro­letár nemzetköziség széles út­ján járunk. Megalapoztuk, ki­köveztük ezt az utat,. s erre az útra. a Szakszervezeti Vi­lágszövetségbe hívjuk a világ egész munkásosztályát — fe­jezte be hozzászólását Gáspár Sándor. Puccskísérlet Chilében A nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint kedden reggel fellázadt a chilei hadsereg két gyalogsági ezrede Santiagóban. illetve a fővárostól északra fekvő San Felipe városban. A zendülésről a kormány hivatalos közleményben adott hírt. A rádióközlemény fel­szólította a lakosságot, hogy szálljon szembe a puccskísér­lettel, és keljen a törvényes és demokratikus rendszer vé­delmére. Eduardo Frei chilei állam­elnök tegnap rendkívüli álla- ■potot rendelt el az országban. At. elnök egyidejűleg felfüg­gesztette a kongresszus ülés­szakát. A hadsereg főparancsnok­sága utasítást kapott a láza­dás leverésére és a vezetők letartóztatására. A helyszíni jelentések arról számolnak be, hogy Chile fő­városában a puccskísérlet után is viszonylagos nyugalom ho­nol. Sokan úgy vélik, hogy a Móra százados és Viaux dandártábornok által vezetett santiagói felkelés célja is in­kább a zsoldkövetelések erő­teljes alátámasztása volt, sem­mint valóságos államcsíny-kí­sérlet. A felkelés másik központjá­ban, a fővárostól nem messze fekvő San Felipe városban is a kormányhű csapatok a helyzet urai. A zendülő gya­logezred két parancsnokát — egy őrnagyot és egy századost — letartóztatták. (MTI) Magyar - csehszlovák szövetkezeti együttműködés Pozsonyban együttműködési megállapodást írtak alá a magyar és a csehszlovák termelőszövetkezetek. A képen: Szabó István (balról), a magyar és Josef Podlipny (jobb­ról), a csehszlovák termelőszövetkezetek tanácsának elnökei írják alá a megállapodást. (Telefotó: CTK—MTI—KS) a biztonsági értekezlet előkészítéséről A Varsó melletti Jaiblonnán kétnapos tanácskozás kezdő­dött a november végére Becs ­be tervezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítéséről, A tanácskozásra húsz kelet- és nyugat-európai országból érkezett küldöttség. Jelen van­nak több nemzetközi szervezet képviselői is. A tanácskozáson a belga Maurice Lambilliotte és Raymond Goor kanonok el­nököl. A tanácskozáson részt vesz a Magyar Országos Béketanács küldöttsége, Pethő Tibornak, a béketanács alelnökinek ve­zetésével. (MTI) Felszólalások Géniben Genfiben tegnap ülést tartott a huszonöt hatalmi leszerelési bizottság, hogy folytassa a tengerfenék deimilitarizálásáról előterjesztett szovjet—ameri­kai tervezet vitáját. Lord Chalfont brit küldött üdvözölte a tervezetet, s egyet­értését fejezte ki annak főbb tételeivel. Ugyanakkor kormá­nya nevében több kisebb mó­dosítást javasolt. Mindenekelőtt indítványoz­ta, hogy a megkötendő szer­ződés világosan mondja ki: a szóban forgó tömegpusztító fegyverek fogalma felöleli a vegyi és biológiai fegyverfaj­tákat is. Felszólalt még az ülésen Brazília, India és a Lengyel Népköztársaság képviselője is. A lengyel delegátus támogat­ta a szocialista országok ré­széről már több ízben el­hangzott javaslatot, hogy a szerződés szövege tartalmaz­zon olyan kitételt, amely sze­rint a szerződés létrejötte után folytatni kell az erőfeszítése­ket a tengerek és az óceánok fenéktérségének végleges de- militarizálására. (MTI) A szovjet és a kínai kül­döttség a tárgyalóasztal mel­lett a csökkenő feszültség lég­körében találkozott. A nyuga­ti hírmagyarázóknak, akik nemrég a Szovjetunió és Kí­na közti háború kitörését em­legették, most vissza kell vonniuk jóslataikat — írja a Zycie Warszawy a szovjet— kínai tárgyalásokról. Mose Dajan izraeli hadügy­miniszter egy gyűlésen beszé­dében arra hívta fel az izrae­lieket, hogy álljanak készen a harcra »a nagyobb és erő­sebb Izraelért«. Új kancellár az NSZK-ban A csaknem bizonyosságból immár bizonyosság lett: a Bundestag (az NSZK szövetségi gyűlése) zsúfolt karzatok előtt, feszült légkörben kancellárrá választotta a szociálde­mokrata pártvezért, Willy Brandtot. A CDU—CSU—SPD nagykoalíció tehát átadta helyét a szociáldemokrata—sza­bad demokrata kiskoalíciónak, (SPD—FDP), amelyben Schell, az FDP vezetője lesz a külügyminiszter. Az új kancellár a DPA-nak adott első nyilatkozatában ki­fejezte azt a reményét, hogy a jelenlegi formáció a kö­vetkező választásokig »él- tart«. Azt is kijelentette, hogy »pozitívan reagál a. lengyel kormánynak a tárgyalások fel­vételével kapcsolatos érdeklő­désére.« Fél órával azután, hogy a Bundestag kancellárrá válasz­totta Willy Brandtot, Heinemann köztársasági elnök átadta az új kan­cellárnak a kinevezési ok­iratot. Az elnöki palotából Brandt a szociáldemokrata párt el­nökségi . ülésére sietett, ahol kijelentette: pártelnöki tevé­kenységét ezután sem proto­kolláris módon kívánja foly­tatni. Az ülésen egyébként megállapították, hogy a két koalíciós párt (az SPD és az FDP) egysége­sebben szavazott Brandt- ra, mint ahogyan a CDU —CSU ellene. Willy Brandt a Bundestag­ban még tegnap letette az al­kotmányban előírt esküt. Ez­zel befejezetté vált a tény: Konrad Adenauer, Ludwig Erhard és Kurt Georg Kiesin­ger után a Német Szövetségi Köz­társaság húszéves történe­tében most először szo- ciáldemoknata politikus került a szövetségi kor­mány élére. Khartúmban befejezte mun­káját az arab országok béke­tanácsi képviselőinek kétnapos kcnferenciája. A konferencia részvevői felhívást intéztek a világ közvéleményéhez, s eb­ben felszólítanak az izraeli agresszió ellen vívott igazsá­gos harc támogatására. Tíz számottevőbb összecsa­pásra került sor Dél-Vietnam- ban hétfőn a szabadságharco­sok és az amerikaiak között. Az Egyesült Nemzetek Élel­mezési és Mezőgazdasági Szer­vezete (FAO) négy évi munká­val kidolgozott 744 oldalas, most nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint 1985 táján Ázsia. Latin-Amerika, a Kö­zép-Kelet és Afrika »szegény« nemzeteinek munkaügyi prob­lémája e nemzetek békéjét és stabilitását fenyegető méretű­vé válik. Rogers amerikai külügymi­niszter hétfőn Agnew alelnök- kel ellentétben azt mondotta, hogy a kormányzat »tisztelet­ben tartja« a múlt szerdai tüntetők hangját, mivel sze­rinte a kormány ugyanúgy óhajtja a békét Vietnamban, akárcsak a tüntetők. Fulbright amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke, nyilatkozott annak : a bizottságnak megnyitó ülé­se után, amely az Egyesült Államok laoszi háborúját vizs­gálja. Fulbright kijelentette: »Amennyiben a vietnami há­ború nem szűnik meg, kiter­jedhet Laoszra is.« Szolidaritás Vietnammal Tüntetések Japánban Japán különböző részeiben összesen 70 000 rendőr állt ké­szenlétben, és — a nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint — a kora délutáni órákig 400 személyt tartóztatott le Tokibóban a mára meghir­detett nagy béketüntetés előtt. Radikális diákszervezetek tagjai ugyanis a főváros központjában több helyütt benzinbom­bákkal intéztek támadást középületek ellen, másutt pedig megkísérelték az amerikai támaszpontokra való behatolást. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint a délutáni órákban Tokió központjában le­állt az élet, bezártak a hivatalok és az üzletek. Az UPI jelentése azt han­goztatja: , Japánban tegnap százezrek csaptak össze a rendőrséggel, hogy kifejezzék tiltakozásukat az Egyesült Ál­lamokkal kötött szövetség miatt. Több mint egymillió ja­pán dolgozó vett részt a tegnap lezajlott megmoz­dulásokban. Körülbelül százezer Jtokiói dolgozó jelent meg a főváros egyik nagy parkjában meg­rendezett gyűlésen. Horii To- sikacu, a szakszervezeti főta­nács elnöke, Narita, a szocia­lista párt központi végrehajtó bizottságának elnöke és Hia- kamada, a kommunista párt központi bizottsága elnökségé­nek tagja felszólalásában rá- mutp+ott árra, milyen veszedelmes a japán kor­mány politikája, amely az Egyesült Államokkal fenn­álló, úgynevezett bizton­sági szerződés fenntartá­sára és megerősítésére irányul. A felszólalók és a gyűlé­sen hozott határozatok tiltakoznak az Egyesült Államok vietnami agresz- sziója ellen. A vietnami néppel való szo­lidaritás fokozását sürgették, követelték Okinawa szigetének visszacsatolását, és a ja­pán—amerikai »biztonsági szerződés« hatálytalanítását. (MTI) Katonai puccs Szomáliában Az AP és az AFP a ma- godishui rádióra hivatkozva gyorshírben jelentették, hogy helyi idő szerint tegnap a haj­nali órákban a Szomáli Köz­társaságban a katonaság és rendőrség átvette a hatalmat. A határokat és a repülőtere­ket lezárták. A sikeres államcsíny végre­hajtói közleményben jelentet­ték be, hogy nem szándékoz­nak megváltoztatni Sermarke volt elnök politikáját. (Ser­markét — mint ismeretes — a múlt héten meggyilkolták.) A tegnapi államcsíny után megalakított legfelső katonai tanács rendkívüli állapotot ve­zetett be. A fővárosban, Moga- discóban helyi idő szerint 16 órától délelőtt 10 óráig kijá­rási tilalom van. (MTI) Hoz-e változást a Brandt-kabinet politikája? Nyugat-Németországban Brandt) a szociáldemokrata párt vezetője lett a kormány­fő. Mindenképpen komoly for­dulat ez az ország történeté­ben. Mióta az imperialista nagyhatalmak — élükön az Egyesült Államokkal — életre hívták a nyugatnémet álla­mot, a karmesteri pálca min­dig a kereszténydemokraták (a CDU—CSU) kezében volt. Igaz, a legutóbbi kormányban már részt vettek a szociálde­mokraták is. A »nagy koalí­cióban« azonban ők voltak »a fiatalabb partner«, s a bel- és külpolitika fő vonalait to­vábbra is a CDU—CSU hatá­rozta meg. Brandt kancellár­sága ily módon azt jelenti, hogy a második világháború óta először a szociáldemokra­ták kerültek hatalomra Nyu­gat-Németországban. (Érde­mes emlékeztetni arra is, hogy magában a burzsoá Né­metországban is több mint egy emberöltővel ezelőtt volt utoljára szociáldemokrata kancellár.) Magától értetődő, hogy a Brandt-rezsim indulásának pillanatában kérdések egész tömege merül fel, de ezekre csak a jövő, csak a politikai cselekedetek adhatnak választ. Melnyikov professzor, a po­litikai tudományok doktora, így summázta a leglényege­sebb kérdésfeltevést a Novoje Vrermia című szoviet külpoli­tikai hetilap hasábjain: »A választásokon a lakosság több­sége elfordult a CDU—CSU- tól. amely a monopoltőke pártja. Elfordult, és változá­sokat kíván. A kérdés az, hogy az új koalíció képes lesz-e tel­jesíteni a választók világosan kifejezett akaratát.« Azt, hogy a hivatalos szov­jet politika részéről elvi ala­pon és ugyanakkor teljes haj­lékonysággal, tárgyalási kész­séggel várják a Brandt-kor- mány cselekedeteit, Brezsnyev nyilatkozata (az NDK nagy ünnepén) is világossá tette. A Brandt-kormány helyze­tének vizsgálata ugyanakkor azt is megmutatja, hogy ezek­nek a lehetőségeknek a valóra váltásához nem könnyű hely­zetben. kemény politikai har­cot leéli folytatnia. Belpoliti­kai vonatkozásban a kormány helyzete távolról sem irigylés­remél tó. Az egyetlen vigasztaló jel, hogy az ellenzékbe szorult CDU—CSU soraiban hatalmi harc bontakozott ki. Ügy tű­nik, hogy Strauss, a bajoror­szági CSU vezetője, ki akarja csavarni Kiesinger kezéből a párt irányítását. A CDU—CSU novemberi kongresszusán de­rül majd ki, miképpen ala­kulnak ennek a hatalmi harc­nak a frontjai, A szociáldemokrata—FDP koalíciónak mindössze 12 sza­vazatnyi többsége van, s ha a realista külpolitika felé haj­ló, de az ipari-tőkés körökkel erős kapcsolatot tartó FDP hat képviselője átállna az el­lenzékhez — az új kormány többsége máris megsemmisül­ne. Ez a törékeny többség, s az FDP-hez való kapcsolódás belpolitikai kérdésekben meg­köti a szociáldemokraták ke­zét. Tovább korlátozza moz­gási szabadságukat, hogy a tényleges gazdasági hatalom az NSZK-ban természetesen változatlanul a monopoltőke kezében van. A szociáldemok­ratáknak tehát óvakodniuk kell olyan belpolitikai légkör megteremtésétől, mely »meg­riasztaná« a monopoltőkét, csökkentené a beruházási ked­vet, vagy esetleg megindítaná a tőkék kiáramlását Nyugat- Németországból. Mindez való­színűsíti, hogy az új kormány belpolitikája és gazdaságpoli­tikája a leglényegesebb kérdé­sekben aligha térhet el a nagy- koalíció politikájától. Az igazi erőpróba már csak ezért is a külpolitika terüle­tén vár a Brandt-kabinetre. európai határok elismerése, az úgynevezett »egyedüli képvi­selet« fikciójáról való lemon­dás, pozitív magatartás az eu­rópai biztonsági értekezlet ter­vével kapcsolatban — ezek a legközvetlenebb lépések, ame­lyekkel az új kormány jelét adhatja annak, hogy . az euró­pai és világpolitika realitásai­nak elismerése felé fordul. Természetesen ezeknek a történelmi feladatoknak a vég­rehajtásában nemcsak a rend­kívül erős ellenzék demagógiá­ja, hanem jól ismert politikai korlátáik is akadályozzák majd a nyugatnémet szociáldemok­rácia vezetőit. A nagy kérdés éppen az, hogy most — ami­kor annyi év után először ju­tottak a tényleges hatalom bir­tokába —■ képesek lesznek-e átlépni ezeken a korlátokon. A képen: A volt kancellár, Kiesinger, Heinemann köztársa­sági elnök és Willy Brandt (jobbról), az új kancellár. (Telefotó: AP—MTI—KS) 2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969, október 32.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents