Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

MEGYEI BAJNOKSÁG Az M. Latinka biztosan őrzi vezető helyét Igen tömör védelmi falat alkotott az első félidőben a So- mogytarnóca a Kaposvári Vörös Lobogó elleni megyei baj­noki mérkőzésen. Az első negyvenöt percben rendre háríta­ni tudtak a tamócaiak, szünet után azonban a Lobogó el­lenállhatatlannak bizonyult. Hajráznak a megyei labda­rúgó-bajnokság csapata is. A két éllovas: a Marcali Latin­ka és a K. V. Lobogó e héten biztos győzelmet aratott Meg­lepetés viszont a tartalékos ta­hi csapat súlyos veresége Ba- latonbogláron. Idegenben szer­zett két pontot a Kaposvári Dózsa, amely ezzel valamit könnyített a még mindig elég nehéz helyzeten. Ügy fest még a kadarkútiak sem adták fel. A kadarkúti csapat Csur­gón szerzett értékes pontot K. VASUTAS—NAGYATÁDI SOMOGYI BSE 0:0 Kaposvár, Cseri pálya, 50 néző. V.: Szerecz. Közepes iramú mérkőzés volt amelyen végül ts igazsá­gos döntetlen eredmény szüle­tett Jók: Baksics, Bartos, ill. Varagyija, Gyergyák, Princzesz. Végvári Dénes ZAMARDI—FONYÖD 2.1 (1:0) Zamárdi, 200 néző. V.: Ba­ranyai. Küzdelmes mérkőzésen csak az utolsó negyedórában dőlt el a két pont sorsa a hazaiak ja­vára. Hosszú ideig úgy látszott, hogy döntetlen születik a talál­kozón. G.: Nagy I., Kertész, ill. Bogdán. Jók: Olasz, Kovács. Kertész, Püspöki, ill. Farkas, Bogdán, Molnár. Dr. Fazekas Mihály KAPOLY—LENGYELTÓTI 2:1 (0:1) Kapoly, 200 néző. V.: Végh. Végig jó iramú, sportszerű mérkőzésén a hazaiak sok helyzetet hagytak kihasználat­lanul, többéit között 1:0-ás lengyeltóti vezetésnél egy tizen­egyest is elhibáztak. A hajrá­ban azonban már a befejezé­sekkel sem volt baj. G.: Tóth, Székely, ill. Csordás. Jók: Fan­dák, Karsai, ill. Csordás, Hosz- szú, Benkő, a mezőny legjobb­ja Kálmán Ferenc M. LATINKA—HOMOK- SZENTGYÖRGY 2:0 (2:0) Homokszentgyörgy, 150 néző. V.: Varjas. Döntetlenüi végződött az NO 1B rangadója Tizenkétezer néző előtt játszot­ták Székesfehérváron az NB I B rangadóját, amely végül is igaz­ságos, 1:1 arányú döntetlennel ért véget. Az eredmények úgy alakul­tak, hogy a két éllovas változat­lanul biztosan őrzi a feljutást je­lentő első és második helyet. Szeged—Videoton 1:1 (1:0), Szé­kesfehérvári M/ . Oroszlány 4:1 (3:1), Szolnok—Pée Bányász 0:0, Ganz-MAVÁG—Szállítók 3 :0, Bp. Spartacus—Nagybátony 6:1, Mis­kolc—Ózdi Kohász 1:0, Várpalota —Békéscsaba 0:0, Kecskemét^-BKV Előre 3:0. A labdarúgó NB 1. Videoton 2. SZEOL 3. Várpalota 4. Z.-egerszeg 5. Oroszlány 6. P. Bányász 7. Kecskemét 8. Bp. Spartac. 9. Békéscsaba 10. G.-MÄVAG 11. Szolnok 12. Szív. MÁV 13. Szállítók 14. BKV Előre 15. Ózdi Kohász 16. Gy. Dózsa 17. Miskolc IS. Nagybátony I B állása: 3 6 8 6 5 9 8 8 6 9 8 8 7 9 11 7 6 10 6 12 10 10 6 13 8 12 12 10 7 13 8 13 7 15 4 17 75:33 41 54:37 36 41:31 33 47 :29 32 46:40 32 37:33 32 33:22 31 51:39 31 43:38 30 31:36 2f 31:39 26 32:38 24 37:47 24 24:33 24 32 :38 23 30:46 22 22:48 19 21:60 18 Az első félidő két gyors gól­ja meglepte a hazaiakat. Szü­net után feljavult a homok- szén tgvürgyi csapat. G.: Sán­dor, Kövi. Jók: Turcsik, Sel- mi, Szurcsik, ill. Botka, Szab- lics, Kern. Kővári József CSURGÓ—-KADARKÚT 1:1 (1:0) Csurgó, 150 néző. V.: Né­meth V. Alacsony színvonalú, csap­kodó játék folyt. Szünet után a hazaiak nyomasztó főlénye ellénére is egyenlíteni tudott a vendégcsapat A kadarkú- tiaknak mindössze egy gól­helyzetük volt, mégis megsze­reztek egy pontot. G.: Szabó I, ill. Teremi. Jók: Nagy I., Nagy II., Mihaldinecz, ill. Csermis, Horváth, Vácza, a mezőny leg­jobbja. Halmai Emil BALATONBOGLÁR—TAB i0:l (5:0) , Baltit onboglAr, 300 néző. V.: Horváth Z. Az idény legjobb játékával lepte meg a hazai közönségei és a tartalékos vendégcsapatot a bogiári együttes, amelynek két számjegyű győzelme a lá­tottak alapján nem túlzott. G.: Androsovits (3), Szilágyi (2), Zics, Schmidt, Fábián, Por dán, Hock, ill. Mázi. Jók: az egész hazai csapat, ül. Puha I. és Fe­hérvári. Kollár József K. V. LOBOGÓ—SOMOGY- TARNÓCA 4:0 (1:0) Kaposvár, Textiles-pálya, 150 néző. V.: Roirváth J. Közepes iramú mérkőzés volt. A vendégek csak egy fél­időn át tudták feltartóztatni a textiles csapat rohamait. G.: Kiss (2), Zimonyi, Schank. Jók: Kiss, Nagy I., Zimonyi, ill Milkovics, Farkas, Kiss. Kaiser Béla K. DÓZSA—NAGYATÁDI KONZERV 1:0 (0:0) Nagyatád, 200 néző. Vezette: SzöllCsi. Bár a hazai csapat volt a többet támadó, a lelkes ven­dég együttes rászolgált a győ­zelemre. Annyi helyzetet, mint amennyi az atádiaknak kínálkozott, nem lehet büntet­lenül kihagyni. G.: Vörös. Jók: Halvax, Vörös, ill. Bazsó, Oláh. Horváth Miklós A megyei labdarúgó-bajnokság I. osztályának állása: 1. M. Latinka 25 17 4 4 76:19 38 2. K. V. Lobogó 25 16 3 6 44:16 35 3. Tab 25 14 3 8 59:38 31 4. Kapoly 24 13 4 7 43:21 30 5. B.-boglár 25 13 3 9 58:38 29 6. Csurgó 25 11 5 9 41:40 27 7. N. Konzerv 25 9 8 8 38:34 26 8. N. Somogyi 25 8 8 9 36:38 24 9. Fonyód 25 10 3 12 31. :49 23 10. Lengyeltóti 25 9 3 13 44:43 21 11. K. Vasutas 24 8 1 11 24:31 21 12. Zamárdi 25 3 4 13 3G:49 20 13. S.-tarnóca 24 7 6 12 28:52 20 14. K. Dózsa 25 7 5 13 34:44 IC 15. Kadarkút 25 6 6 13 38:37 38 16. Hszt.-gyqrgy 25 6 4 15 23:81 ie RÖPLABDA NB H Kikapott a K. Lendület női csapata Ismét győztek a Dózsa férfi röplabdázói Vasárnap két fronton mér­kőztek a legjobb somogyi röp­labdacsapatok. A K. Lendület Szombathelyen, a K. Dózsa Pécsen vendégszerepeit. Amitől tartottunk, bekövet­kezett. A K. Lendület női gár­dája Szombathelyen vereséget szenvedett. Ügy fest, a kór­házi lányok nem bírják ide­gekkel a rendkívül izgalmas és idegölő bajnoki hajrát. E vereséggel az MTK pontszám­ban beérte a kaposvári csapa­tot Folytatja viszont sikeres szereplését az őszi idényben nagyon feljavult Kaposvári Dózsa férfiegyüttese. A dózsás fiúk Pécsen a PEAC ellené­ben rendkívül érdekes mér­kőzésen szerezték meg a két bajnoki pontot. SZOMBATHELY—K. LENDÜLET 3:0 (13, 11, 11) K. Lendület: Koncz, Orbán, Ver- mesné, Kovács, Krehán, Petrus. Csere: Esküdt, Török. Mindhá­rom játszmában vezetett a Lendü­let, a hajrában azonban rendre alul maradt a csapat. K. DÓZSA—PÉCSI EAC 3:0 (15, 15, 15) K. Dózsa: Laszczik, Páldi. Witz. Bánfai, Hódosi, Kreiner. Csere: Szabó. Az eredmény maga helyett beszél. A Dózsa együttese mind­három szettben az utolsó pillanat­ban ki tudta csikarni a győzelmet. Kézfogás Mesztegu yőn IRINA BÉKE Sziporkázó napsütés, őszi táj — tavaszi hangulat, ifjúság. Ezek a fogalmak jellemezték legalább a mesztegnyőiek va­sárnap délutánját. Nem tör­tént semmi különös, »csak« derű és életkedv kerítette ha­talmába az embereket. S ezt látni — élmény... Szimbólumok egész rendsze­re. Séta az utcán, kéz a kéz­ben: görög fiúé és magyar lá­nyé. Mankos férfi biceg a pá­zsiton, Pliakosz Míciosz — görög szabadságharcos. Egy életre nyomorék. A táncos lá­nyok között hetet Irinának hívnak, a legszebb név ez, amit valaha is adhattak. Je­lentése: Béke. Mesztegnyői fiúk hófehér, bő gatyában, múltat idézően; miniszoknyás, csinos falusi lányok a nézők között — jelent is meghazud­ezen a vasár­nap délutánon a mesztegnyői népi együttes vendégeiként szüreti felvo­nuláson, közös műsoron vet­tek részt Hel­lász rég elszár­mazott küldöt­teiként ... Délután az utcára vonult az egész falu. A művelődési ház tövében már földíszí­tett kocsik várták a fiata­lokat, s mielőtt indult volna a menet, a bát­rabb görög kis­tolóan. Derűs gyülekezés, tánc és ének a halastó fölötti domb­oldalon, s ugyanott egy perc­cel később Theodorakisz szól népéhez pengetés hangszeren. Szilaj dobszó, lendület, kaca­gás — és keserű vigasztalan­ság — otthont idéző emléke­zés ... Nem történt semmi külö­nös ... Három napig vendégünk volt a görög Beloiannisz Ének-. Zene- és Táncegyüttes, három faluba hoztak üzenetet három este fergeteges sikerű műso­rukkal. Választ is kaptak rá, a mesztegnyőiekét. Az ő fel­törekvő együttesük táncai is múltat idéztek ugyan, de ha­gyományőrző jelenről árulko­dót. S a görög fiatalok az emigránsok vezetőivel együtt Húzni, vagy Fogfájással kezdődött... El­rohantam a legközelebbi ke­rületi rendelőhöz. Mielőtt be­léptem volna, örömmel ta­pasztaltam, hogy enyhült a fogfájásom. Alkudozni kezd­tem önmagámmal, és a kö­zeli italboltba mentem azzal az elhatározással, hogy iszom valami erős pálinkát. Rész­ben bátorságot akartam me­ríteni arra az esetre, ha még­is fogorvoshoz kellene men­nem, részben pedig abban bíztam, amennyiben a pálin­kát kicsit rajta hagyom a fo­gamon, az alkohol talán meg­szünteti a fájdalmat. A három centiliter cse­resznyepálinkától még job­ban fájt a fogam, sőt kezdeti bátorságomat is elveszítet­tem. De azután erőt vettem magamon és bementem a rendelőbe. Bevallom, titok­ban abban reménykedtem: sokan lesznek és én nem ke­rülök sorra. Legnagyobb meg­döbbenésemre egy lélek sem volt a váróteremben. Átad­tam beteglapomat az ápoló­nővérnek és remegve vár­tam a bekövetkezőket. A fogorvos intésére kitátottám a számat és ő valamivel ko­pogtatni kezdte a fájós fogat. Azután szinte nesztelen lép­tekkel az üvegszekrényhez ment, elővett egy fogót és fe­lém közeledett. Még három lépés, még ket­tő, még egy... Ebben a pil­lanatban megszólalt az ápo­lónő: — Nem hozzánk tartozik a beteg! A fogorvos elhúzta a fogót a számtól. Megmenekültem. Ez volt az első eset életem­ben, hogy áldani kezdtem a bürokráciát. Az utcán újra fájni kez­dett a fogam. Megnéztem a telefonkönyvben a legköze­lebbi rendelő címét és oda­mentem. Mondanom sem kell, hogy a kapu alatt már szűnni kezdett a fájdalom, mielőtt azonban eldönthet- tem volna a »fog-dilemmát«, a kapus erélyesen rám szólt: — Nálunk csak délelőtt ti­zenegyig és délután öltől van rendelés! Itt ezen a táb­lán megnézheti, hová kell mennie! Mikor a fogam újra kín­zóan fájni kezdett, elrohan­tam a harmadik rendelőbe. Amikor leültem a székbe, mintha ismét enyhült volna a fájás. Elmosolyodtam. Hi­szen a beteglap a nővér ke­zében van, minden pillanat­ban megállapíthatja,' hogy nem ide tartozom. A nővér gyanakodva nézi a lapot, szeme összeszűkül. A fogor­vos viszont közeledik a fogó­val. Eél szemmel az ápolónőt nézem és várom, hogy fel­harsanjon a hangja és letilt­sa a húzás műveletét. De nem! Félreteszi a lapot. Nem sokáig mérgelődhettem, mert éles fájdalmat éreztem — s kint volt a fogam. Az ápolónő visszaadta a beteglapot és megjegyezte: — Szerencséje van, hogy ma jött! Holnaptól kezdve nem ehhez a körzethez tar­tozik. .. Palásti László lányok lovaglással próbálkoz­tak. Csikós ruhába öltözött mesztegnyői fiúk nyitották meg a sort széles karimájú kalapban, büszke tartással ül­ve a lovat. A kocsik lomb­sátrai alatt a helyi és a kör­nyező falvak ifjúsága, népvi­seletben, nótaszóval ajkukon. Mindössze két csoport haladt »•gyalogosan-« a menetben, mégis ők voltak a felvonulás fényei. A mesztegnyői együt­tes menettánca fergeteges rit­musával, gazdag színvilágával lepte meg az utcasor lelkes kíváncsiait. S fokozta a szü­reti felvonulás pezsgő hangu­latát a görög zene, ének és tánc. Az együttes tagjai szé­dítő ritmusban, fáradhatatla­nul énekelték, táncolták végig a hosszú falut, s olyan han­gulatot teremtettek, amire még aligha volt példa ... Görög szépségnek, istennő­nek nevezték Irinát, a hét Irina legszebbjét; úgy csattog­tak körülötte a fényképezőgé­pek, mintha a legismertebb filmsztár látogatott volna ide. A dobos fiút csodálták, aki szinte akrobatikus ügyességgel forgott, táncolt, énekelt dobo­lás közben, s a lányokat, fiú­kat mind, akik legalább há­rom műsort táncoltak végig a falu kövesútján. Pedig este még várt rájuk a közönség. A két együttes a KPVDSZ kulturális napok ke­retében vasárnap este mutat­ta be műsorát a falu művelő­dési házában. A mesztegnyői páros, a szatmári szvit, a hu- szárverbunk a görög szigetek népi táncával, a Haszapikosz- szal, aztán a Szirtakivai, a Csamikoszszat váltakozott.. Az est folymán csak egy volt mindig azonos: a zúgó taps, amellyel megérdemelten ju­talmazta a közönség saját együttesét és a vendégeket. Vasárnap nem történt sem­mi különös Mesztegnyőn. csak egy nagyszerű kézfogás tanúi lehettünk. S ezt látni —' él­mény ... J. B. V lOMOGTI NEPLAT Kedd, 1969. október 2L \

Next

/
Thumbnails
Contents