Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

Az új tanév kiemelt feladata a testi nevelés

A kaposvári termálfürdő előcsarnokában beszélgettem Fertői Pállal, a megyei középiskolai testnevelő szakfelügyelővel; ugyanis itt ellenőrizte az egyik gimnáziumi osztály testnevelési-politechnikai foglalkozását. Az úszómedencében néhányan már szorgalmasan rótták a hosszakat.

— Az új tanév kiemelt feladata a testi nevelés. Miért került ez előtérbe?

A válasz: jelenségek összegezése.

— Noha a fiatalok hamarabb fejlődnek, jelentős részük, mintegy tíz százalékuk — a gimnáziumi statisztikák szerint — a testnevelésóra alól fölmentett, illetve köny- nyített testnevelésre, gyógytornára utalt. Az érettségi után bevonult katonákról pedig azt a jelzést kaptuk, hogy nem elég edzettek.

Azért került előtérbe a testi- nevelés, hogy a gyerekek álló- képességét, testi erejét magasabb szintre emeljük mozgásuk koordinálása mellett. A higiéniai kultúra kifejlesztése továbbra is cél.

— Ehhez kapcsolódóan állnak-« rendelkezésünkre somogyi adatok?

— Az egyik középiskolában végeztünk mi is fölmérést. Hatvanhárom fölmentett tanuló harminckilenc százaléka gyógytestnevelésre utalt volt, hatvanegy százaléka pedig állandó fölmentett.

—> Érdemes lenne kiemelni az indító okokat is.

— A fölmérésnek ez is fontos része volt. Az indító okqk között szerepelt: ügyetlensége miatt szégyelli magát az osztály előtt; fél a nehéz fizikai munkától, illetve a gyengébb osztályzattól, a testnevelő tanártól; szülei javaslatára nem vett részt az órán, az orvos »jogos-« engedélyével.

— Szembetűnő az akarati tényezők hiánya.

— Ezeket a motívumokat következetes munkával megszüntetheti a testnevelő tanár. Meg kell követelnie a feladatok végrehajtását. A tudatosságra nevelés mellett olyan módszereket kell alkalmaznia, hogy érzelmileg is kötődjenek a tanulókban a gyakorlatok. Üj testnevelési tanterv is született, a régi a honvédelmi neveléssel bővült. Üj osztályzási rendszert is bevezettek, ennek lényege, hogy elég, ha valaki egy sportágban jó eredményt ér el, s a többiben az akarata is megnyilvánul. Az igyekezetét is méltányolni kell. Az akarat plusz »ügyetlenség« fegyütt jó érdemjegyet is kaphat.

— Vajon ezek mindkét nemre vonatkoznak?

— Természetesen. Az új tantervi anyagban azonban a lányoknál előtérbe került a művészi torna is. Mozgásukat finomítjuk ezzel.

— Az elmondottakból is kiderül, hogy nemcsak a testnevelő tanároknak vannak ezen a téren feladataik.

— A testi nevelésbe beletartozik már a kisgyermek gondozása is. A szülőknek és a pedagógusoknak együtt kell törekedniük a testi nevelés korszerűbbé tételére. A testnevelés szűkebb fogalom, ez a testnevelő tanár feladata. A fogalom további szűkítése a tömegsport és ezután a minőségi sport. Ez utóbbit értjük tulajdonképpeni sporton. A gyermek önként vállalja és csúcsteljesítményre törekszik.

— Volt már szó arról, hogy a szülőnek és a testnevelő tanárnak vannak bizonyos feladatai. De az ifjúsági szervezet is sok mindent tehet annak érdekében, hogy edzettebbek legyenek fiataljaink.

— Az iskolai KlSZ-munká- ba beletartozik az iskolai tömegsport is. A jövőben ezen a téren többet kell tennie a KISZ-nek a testnevelő tanárok segítségével. És önállóbb munkát is rájuk kell bíznunk

— A feladatoknál tartunk már. Melyek most a legfontosabbak?

— A jövő tanévtől bevezetik a kötelező úszásoktatást az általános iskola második

osztályától. A megye minőségi sportjának fokozása prespek- tivikus feladat. Általános iskoláinkban ki kell választanunk a tehetséges sportolókat — atlétikai versenyeket rendezünk iskolai szinttől megyeiig —, s középiskolába irányítjuk őket.. Számukra külön sportkollégiumot hozunk létre. így kívánjuk biztosítani az atlétikai utánpótlást. A munkahelyi testneveléshez hasonlóan bevezetjük az iskolákban a frissítő perceket. Mindennap a harmadik tanítási óra után frissítő gyakorlatokat végeznek majd közösen a tanulók. Ez föltétlenül kihat majd a szellemi teljesítőképességükre is, annak fokozódását várjuk eredményül. Egy megyei kísérletről is beszámolhatok.. A régi típusú testnevelési órarendet megreformáljuk. Eddig évszakonként változott a tematika, ezután a testnevelés célszerűségét követjük; egész évben egymásra épülve lesz atlétika, torna és labdajáték.

A testi nevelés, látjuk, nem véletlenül került reflektor- fénybe, a nevelési feladatok előterébe. Az életre való nevelés mind teljesebb megvalósításának igénye vetette föl. Az, hogy napirenden van, nem 'jelent kampányfeladatot.

Hosszú évekre megszabja a tervszerű tennivalókat.

Horányi Barna

A bronzplakett várományosai

Szombat délután fél kettő. Az üzletben a hét végi nagy bevásárlást bonyolítják le a kaposvári háziasszonyok. Néhányan kávét kortyolgatnak, mások az édességek, desszertek között válogatnak. A kiszolgálás zavartalan, a vásárlók észre sem veszik, hogy váltás van. A délelőttösök már készülődnek, csomagolnak, a délutáni műszakra érkezők most cserélik fel az utcai ruhát a fehér köpennyel. A raktárban fiatal lányok állják körül a mérleget, élesztőt csomagolnak. A másik asztalnál két gyertya ég. dióbelét töltenek nylonzacskóba, majd a gyertya lángjánál összeragasztják.

— Ezt a műveletet a boltvezetőnk mutatta meg. s azóta így árusítjuk a mákot, a dióbelet, a kókuszreszeléket. Ezt az árut ömlesztve kapja minden üzlet, az eladókra vár a kimérése és a csomagolása —■ mondja Gombos Gusztáv boltvezető-helyettes, a Petőfi Sándor szocialista brigád vezetője.

ötletes és praktikus újításuk nem kerülte el a vállalat központjának figyelmét sem. Papp Ferenc szakszervezeti titkár ezt írta a brigádnaplóba: »A brigád újítását jónak tartom, és javaslom, ismertessék a központtal is, hogy az egész hálózatba bevezethessük.«

Fodor Imre, az ÉlelmiszerAz ország legfiatalabb orvosa

Az íróasztalon az Orvosi Szemle legújabb száma, mellette orosz, német szótár, néhány külföldi szaklap. Gazdájuk a fekete hajú, barna szemű kaposvári fiatalember, aki nemrég kapta meg hatévi tanulás után a doktori címet: Még huszonnégy éves sincs. Diplomáján alig száradt meg a tinta: »Aracsi László minden orvostudományok doktora.«.

— M:ért választotta ezt a pályát élethivatásul?

— Magam sem tudom megmondani, mikor ért meg bennem az elhatározás, hogy orvos legyek. Talán édesapám hosszú betegeskedése idején. Ügy érzem, legerősebben ez befolyásolta döntésemet. Szüleim műszaki embert akartak faragni belőlem. Apám tizenegy éve betegeskedik. Ezalatt háromszor operálták is. A harmadik éppen az utolsó szigorlat előtti hétre esett.

Az orvossá avatás előtt álló egyetemista mindent megtett, amit lehetett. Nappal apja ágyánál ült, Jeste minden kívánságát, éjjel tanult. Eljött a műtét napja is.

— Közelről éreztem, milyen kapocs az orvos és a beteg egymásra utaltsága. A legügyesebb beavatkozáshoz, a legkitűnőbb gyógyszerhez is kell a beteg bizalma, gyógyulni akarása és az orvos hite is. Apám mint orvost, úgy te(Qőca-cőla

Miután humoristáink és színházi rendezőink, díszlet- tervezőink és karikaturistáink két évtizedes fáradozása nyomán nyilvánvalóvá vált dolgozó népünk előtt, hogy a Coca-cola elnevezésű üdítő ital és a kapitalista életforma a legszorosabban egymáshoz tartozik, nemrégiben mi is rátértünk a világhírre vergődött folyadék gyártására.

Eszembe se jutott akkor, hogy az új helyzet kapcsán váddal illessem a Magyar Likőripari Vállalatot: lám, kiütött a kezünkből égy fegyvert, mellyel derekasan harcolhattunk volna a jövőben is a burzsoázia ellen. Ha már magyar termék a farmernadrág és az elektromos gitár, a papírruha és a hippijelvény, miért szomjúhoz- tunk volna továbbra is a Cöca-colára? Csendes-szerényen inkább a tűnődés telepedett mellém: hogyan húzódhatott ilyen sokáig a gyártás megkezdése? Csak nem az Almuska jövőjét féltettük tőle?

A napokban aztán rövid hírlapi tudósítás erősítette meg azt a gyanúmat, amelyből már kezdetben tartottam. A közlemény a nyilvánosság

elé tárta, hogy az ország egyetlen — Budapesten termelő — Coca-cola üzeme sem tudja kielégíteni a rövid idő alatt népszerűvé vált ital iránti keresletet.

A nincstelenségen most úgy segítenek, hogy Nagykanizsán újabb Coca-cola gyárat létesítenek. A koprodukciós termék előállításához a CC- cég a sűrítményt szállítja, a likőripar keverő- és töltőgépeket szerez be, a sajószent- péteri üveggyár az ismert formapalack gyártására vállalkozik, a zárókupakot a si- roki fégiüzem készíti el — a köznapi fogyasttóra csupán az ital felhörpintése vár. S no persze az is, hogy a két deciliternyi kedvderítőért a háromforintos vételárat kifizesse.

A híradás — Somogy megye, figyelem! — az álomital közeli dunántúli honfoglalását is bejelenti: arról tesz említést, hogy az új termelőegység működésének megkezdése után az ital a legnagyobb idegenforgalmat lebonyolító Balaton-kömyékén nem lesz többé hiánycikk. Siófokon és Földváron, Lei- lén és Zamárdiban, s a többi part menti üdülőhelyen máris nyugodtan hajthatják

fejüket álomra az ottani lakók. Állami és szövetkezeti boltjaikba — talán nem nagyzoló a kifejezés — ha be fog vonulni a ÓC-oldat, mint karnevál hercege a bálterembe. Bizonyára díszes palástban, katonazene hangjai mellett, a tv-kamerák kereszttüzében.

S aki Csurgón, Barcson vagy éppen Nagyatádon szomjazik rá a négerbarna italra? Hm, az kocsira ül, vonatra száll, vagy éppen hivatalos kiküldetést szervez a CC-forgalmazás tájaira; ott csak a kiszolgálásra várakozók sorában kell eltölte- nie néhány kellemes órát, s máris elmondhatja magáról: szájában érezte az új ital minden zamatét.

Vége tehát az ínséges időszaknak, így vagy úgy, minden somogyi honpolgár hozzájuthat a háztáji Coca-colá- hoz. Lesz, aki kedvéért a kadarkáról mond le, músok megmaradnak az lgmándi víznél, ismét mások annyira megkedvelik majd, hogy elvonókúrára kell küldeni őket.

Jómagam, úgy tűnik, kitartok továbbra is a vegyes gyümölcsszörp mellett. Igaz, nem üdít, nem frissít, ízétől a nyelvem görcsbe rándul —, de hiánycikk sohasem lesz belőle.

Bánhidi Tibor

kintett engem. Igaza volt. Azt hiszem, akkor lettem igazán orvos, és utána nemsokára hivatalosan is.

— De hogyhogy a legfiatalabb?

A kérdésre a lábadozó apa felel.

— Abban az időben még Marcaliban laktunk. Lacmak óvodába kellett volna járnia, de ő nem akart. Egyszerűen nem lehetett elvinni, minduntalan hazaszökött. »Iskolába akarok menni« — hajtogatta. Egy ismerős tanító tanácsára elvittük az iskolába. Néhány nap múlva úgyis megunja, gondoltuk. Nem így történt. Míg a vele egykorú társai óvodába mentek, ő szorgalmasan járt az iskolába. Év végén kitűnően vizsgázott, és elismerték az évét. Ezt az eredményt aztán meg is tartotta mind az általános, mind a kö- zépisko’ában. Amikor Pécsre jelentkezett az orvostudományi egyetemre, maximális pontszámmal vették föl — mondja nem kis büszkeséggel idős Aracsi László. A »kis makacs«, aki nem akart óvodába menni, nevet a régi történeten.

— Milyen újabb tervei vannak?

— Gyógyítaná akarok. Kü«' lönösen a traumatológia érdekel. Sajnos az egyéni elképzelések ritkán egyeztethetők össze az igényekkel. Nincsenek nagy álmaim, világot rengető elképzeléseim. Igyekszem reálisan gondolkodni. Most a gyakorlatban jöttem rá, milyen keveset tudok. Állandóan képezni kell magam hogy jó orvos legyek. Itt nem lehet megállni. Ez a tudomány évről-évre. fejlődik, mindig ad valami újat az emberiségnek. A pszichológiát is szívesen lapozgatom, ment nagy jelentősége van a munkámban. Szerintem nemcsak a betegséggel, hanem a beteggel is foglalkozni kell.

A fiatal orvos szeretettel, odaadó hévvel beszél hivatásáról, problémáiról, elképzeléseiről.

— Mivel nemrég kerültem ki az egyetemről, az időbeosztásom még nem alakult ki. Jelenleg egy budapesti kórházban »gyakoriok«. Szeretek olvasni, színházba járni, és itthon a kiskertben tenni-ven- ni. Üjiból akarok atletizálni, futni. Nem versenyszerűen, csak saját kedvtelésiből. Az egyetemen ugyanis a sok társadalmi elfoglaltságom nagyon lekötött. Egy kicsit még az életet is tanulni kell, más, mint az iskola.

Győri András

kiskereskedelmi Vállalat 301- es Széchenyi téri csemege- boltjának vezetője nem árulja el, honimét hozta az ötletet.

— Az a lényeg, hogy a vásárlók nagyon kedvelik az ízléses csomagolást. Nem ázik el a zacskó, nem hullik ki a tartalma, s tetszetősebb is.

— Négy évvel ezelőtt alakult a brigád, háromszor nyerte el a megtisztelő szocialista címet. Ebben az évben — ha ezután is sikeresen teljesítjük vállalásainkat — megkapjuk a bronzplakettet — mondja a brigádvezető, majd így folytatja. — Alig fél éve kerültem ebbe az üzletbe, előtte a Don- nerban dolgoztam' őszintén szólva nem örültem az áthelyezésnek, de most már nem mennék el innen semmi pénzért.

A bolt forgalma a következőképpen alakult. Az egy eladóra jutó forgalmunk a megadott 59—60 ezer forinttal szemben 70 ezer forint volt. Vállalásaink között szerepel a fogyasztók érdekvédelme; a súlycsonkítás, árdrágítás lehetőségének kizárása, és ami szinte természetes, mindenkor udvarisasan, előzékenyen bánni a vevőkkel.

— Sajnos, ez nem mindig természetes, gyakran találkozunk ideges, türelmetlen eladókkal

— Aki ezt a szakmát hivatásul választotta, annak feltétlenül alkalmazkodni kell a

vásárlókhoz. Ezért mondják gyakran, hogy az eladók vám» nak a vevőkért, és nem fordítva — mondja egy magas barna kislány, Füki Margit.

. A fiatalok nem tagjai a brigádnak, azonban ismerik az elképzeléseiket, feladataikat, és ennek szellemében dolgoznak. A szakmunkásvizsga után aztán ők is kérhetik felvételüket.

A brigád rendszeresen látogatja a szakmai, politikai oktatásokat. Hárman tanulnak; Gurmai Lászlóné és Dani István rövidesen képesített eladók lesznek, Papp Ilona pedig — ő jelenleg Lillafüreden üdül — boltvezetői tanfolyamra jár. Könyvszeretetüket bizonyítja, hogy ezerkétszáz forint értékű könyvet vásároltak.

Az üzletben feltűnő helyen egy dekorációs asztal áll. Erre kerülnek a friss termékek, az újdonságok, szinte csábítják a vásárlókat. A délutáni csúcs- forgalomban két pénztár működik. A pénztárosok gyorsan, pontosan dolgoznak, barátságosan üdvözölnek minden vásárlót. Az eladók készségesek, szívesen segítenek a tanácstalan vevőknek.

Zárásig még négy óra van vissza. Néhányan bedagadt lábbal sietnek majd kilenc óra után a buszra, a vonatra, de fáradságukat eltitkolják.

Sokan közülük vasárnap is dolgozni fognak.

Fehér Éva

Elmélet és módszer

Október tizenötödikével kezdődik a szakszervezet téli politikai oktatása. A társadalmunk időszerű kérdéseivel foglalkozó négynapos fonyódi tanácskozás céljáról és eredményeiről kértünk tájékoztatást Papp Jánostól, az SZMT osztályvezetőjétől.

— Két csoportban, összesen kétszázhuszonhét szakszervezeti propagandistának tartottunk elméleti és módszertani előadásokat a legkülönbözőbb témakörökből. Gazdaságosság, jövedelmezőség, helyünk a világban, ifjúságunk helye és szerepe társadalmunkban, hazánk szocialista fejlődésének huszonöt éve, népgazdaságunk helyzete, a nemzetközi munkásmozgalom egysége, hogy csak néhányat említsek az előadások közül.

— Az itt felsoroltak majd mindegyike az egész országra vonatkozik. Konkrétan a megyét érintő kérdések nem voltak?

— Az előadókat arra kértük, hogy a rendelkezésükre

álló adatok és példák közül elsősorban a Somogyra vonatkozókkal illusztrálják mondanivalójukat, tehát a témán belül a fő hangsúlyt a megyei politikai és - gazdasági feladatok kapták.

— Milyen módszertani segítséget adtak a propagandistáknak?

— A felnőttoktatásban is egyre, terjed a különböző szemléltető eszközök felhasználása. A gyerekeknél már megszokott a filmvetítés, tablók és grafikonok alkalmazása, s jól be is vált. A lehetőségekhez képest mi is felhasználjuk ezeket az eszközöket, hogy szemléletesebbé és érdekesebbé tegyük a foglalkozásokat.

A kétszer négynapos összevonás valamennyi Qsoportve- zetőnék alapot adott az oktatásban szereplő témák feldolgozásához. Az a feladatunk, hogy a hallgatóknak legjobban megfelelő módszerekkel ismertessék meg a politikai, gazdasági kérdéseket és feladatokat.

SOMOGII NÉPLAP

Péntek, 1969. október 17.

5