Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

Gondjaink, terveink Sertéstenyésztésünk helyzete Megyénk egész gazdál­kodásában meghatározó sze­repe van a mezőgazdaságnak. Szocialista nagyüzemeink két­ségtelenül fejlődtek, erősödtek az eddig eltelt időszakban, s nem egy ágazatban születtek olyan eredmények,. melyekre korábban nem volt példa. Adatokkal bizonyítható, ör­vendetes tények ezek. Ám ön­magánk ellen vétenénk, ha csupán a sikerekről beszél­nénk, és nem látnánk világo­san, hogy ez a fejlődés nem mondható kielégítőnek, hogy sokkal többre hivatott, sokkal többre képes a megye mező- gazdasága. Egy országos értékelést la­pozgattam a közelmúltban. Különböző termelési, gazdál­kodási, eszközellátottsági mu­tatók szerepeltek ebben. Ügy érzem, beszédes, sokatmondó az, hogy szinte valamennyi mutatónál tizenhat-tizen­nyolc-huszadik helyen áll me­gyénk a rangsorban. Erről be­szél a statisztika, de ezt jut­tatják kifejezésre az üzemi vezetők is, mikor, gazdálkodá­sukról, gondjaikról, jövőjük­ről tanácskoznak. Mert tény, hogy többségükben fölismer­ték: erőteljesebb fejlődést, magasabb színvonalú gazdál­kodást kíván a meghatározott célok elérése. Máskor Is, de kiváltképpen most, a negye­dik ötéves terv előkészületei­nek idején, különös erővel és hangsúllyal vetődik fel a kér­dés: hogyan, milyen módszer­rel tovább? Hogy a készülő terv valóban reális legyen, tükrözze az egyre növekvő minőségi követelményeket, tartalmazza a kívánatos gaz­daságossági alapelveket, ahhoz elsősorban igen körültekin­tően kell elemezni a kialakult helyzetet, és hasonló tudatos elemző munkával meghatá­rozni a mezőgazdasági terme­lés fejlesztése érdekében teen­dő intézkedéseket. Sok összetevője, sok oka van annak, hogy megyénk mezőgazdasága a jelentős fej­lődés mellett igen sok gond­dal és nehézséggel küzd. En­nek megfelelően sokrétűek — és mindjárt hozzáteszem — egymással szorosan összekap­csolódnak az elvégzendő fel­adatok is. A hagyományokból, a természeti, közgazdasági adottságokból fakadóan a me­Megkezdődött a nyers téyla ? a kisújszállási téglagyárban gyártása Az alföldi lakásépítkezések megkönnyítésére téglagyárat építenek Kisújszálláson. Háromféle téglából évi 18 millió darab gyártását tervezik.- A nyers termelésétől, szállításától, az égetőkemencébe történő szállításáig mindent gépesíte­nek. Mindössze 60—70 fő irányítja a földgáztüzelésű gyárat. A nyers tégla gyártása most kezdődött meg. A folyamatos termelés jövő év elejére várható. gye mezőgazdaságában döntő szerepe az állattenyésztésnek van. S bár kifejezettebb a szarvasmarha-ágazat, ezúttal néhány gondolatot a másik ágazatról, a sertéstenyésztés helyzetéről kívánunk elmon­dani. Elsősorban azért, mert kiváltképpen ebben az évben egy nem éppen kedvező folya­matnak lehetünk tanúi. A megye sertésállománya az elmúlt év azonos időszaká­val összevetve, az idei év kö­zepére 114 000-rel csökkent. Ezen belül külön is figyelem­re méltó a kocalétszám több mint hatezres csökkenése. Ha szektoronként vizsgáljuk eze­ket az adatokat, akkor megál­lapítható, hogy a legnagyobb mértékű hanyatlás a háztáji és egyéb gazdaságokban kö­vetkezett be. Az egyre növek­vő igényekkel ez a jelenség semmiképpen sincs összhang­ban! Jól ismert ma már, hogy népgazdaságunknak szüksége van a háztáji árutermelésre. Kifejezésre jut ez _ egy sor olyan központi intézkedésben, amely támogatni, segíteni igyekszik a háztáji termelést. Mivel számottevő csökkenés ennél a szektornál tapasztal­ható, szükségszerű, hogy az üzemi vezetők nagyobb figyel­met fordítsanak erre. A közel­múltban a megyei tanács vég­rehajtó bizottsági ülésén dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is hangsúlyozta, hogy az előt­tünk álló feladatok további erőfeszítéseket kívánnak a célszerű, gazdaságos együtt­működések kialakítására, s ezen belül feltétlenül nagyobb figyelmet érdemel a közös és a háztáji kooperációja is. Me­gyénkben a felsőfokú mező- gazdasági technikum útmuta­tása mellett az együttműkö­désnek szép példáit találhat­juk. Gondolunk itt a ráksi, a göllei kisfalkás háztáji hizla­lásra. Nem kell tehát messze menni a példáért, lehet sze­rezni tapasztaltokat itt is. És mivel éppen a háztáji gazda­ságokban csökkent hetven- háromezerrel a sertésállo­mány, jó lenne, ha ezzel a cél­ra vezető módszerrel, gazdasá­gos, okszerű együttműködési formával többet foglalkozná­nak üzemi vezetőink. Ha a sertéstenyésztésünk helyzetét elemezzük, akkor nemcsupán a háztájinál je­lentkező problémákat kell ész­revennünk. Különösen nap­jainkban, a gazdaságirányítás új rendszerében igen lényeges szempont a termelékenység, a gazdaságosság. Ehhez pedig korszerű termelési feltételek szükségesek. Ezért vetődik fel mind égetőbben a megosztott­ság, a szétaprózottság gond­ja. , A megye 142 közös gazda­ságában a kocaállomány nem éri el a hatvanat és mindösz- sze 11 olyan szövetkezetünk van, ahol 120-nál több az anyakocák száma. Ez a körül­mény szinte lehetetlenné teszi a korszerű — és tegyük hozzá gazdaságosabb — tenyésztési eljárások bevezetését. A szét­aprózottság, a megfelelő épü­letek hiánya összefüggésben van a csökkenéssel, hiszen néhány szövetkezet éppen ilyen okok miatt megszüntet­te vagy jelentősen visszaszo­rította sertéstenyészését Teendőink sorában ért­hetően elsők között áll a kor­szerű sertéstelepek, sertés- kombinátok létesítése. A me­gyére jellemző meglehetősen kicsi üzemi méretek, az ala­csony amortizációs és fejlesz­tési alapok viszont gátolják a kibontakozást. Ilyen körülmé­nyek között a fejlesésnek két útja van: a szövetkezetek kö­zötti együttműködés, társulás kialakítása, a másik — amire ugyancsak jó néhány szép példa akad a megyében — a szövetkezetek egyesülése. Hogy. nagyüzemeink melyik utat választják, az ismét elem­zés, számítás dolga. Az kétség­telen, hogy napiainkban a ser­téstenyésztés fejlesztésének sarkalatos pontja a korszerű­sítés, a modem, valóban nagyüzemi telepek kialakítása. Vörös Márta (Folytatjuk) MAI KOMMENTÁRUNK A felelősség változatlan önállló tagfelvételi és fe­gyelmi jogkörrel ruházta fel a megyei pártbizottság a MÁV, a Villamossági Gyár, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának pártbi­zottságát. Ezt a nagyon fele­lősségteljes feladatot másfél hónapja kapta meg a három pártbizottság, s közülük ket­tő éppen a közelmúltban élt először a tagfelvétel jogával. Eddig a városi pártbizott­ság tagjai vizsgálták meg a két üzem és a vasút párt- szervezeteiben fölvett tagok felvételi kérelmét, meggyő­ződtek róla, hogy az ajánlók, a vezetőség és a taggyűlés milyen követelményt támasz­tott a belépni kívánó ember­rel szemben. Ezeken a be­szélgetéseken elsősorban ar­ról bizonyosodtak meg a vá­rosi pártbizottság megbízott tagjai, hogy a jelentkezők erősítik-e a pártot. Az ő ja­vaslatuk alapján hagyta jóvá a városi párt-végrehajtó bi­zottság a taggyűlés határoza­tát, s kapta meg az új tag a piros könyvét. Szeptember 1-e óta a há­rom üzemi pártbizottság tag­jai vizsgálják meg a tagfel­vételi ügyeket, és javaslatuk alapján a saját végrehajtó bizottságuk hagyja jóvá a taggyűlés határozatait. Négy- négy új tag ügyében döntött eddig önállóan a textilművek és a Villamossági Gyár párt- bizottsága. A MÁV-nál ma jd most tartanak taggyűléseket az alapszervezetek, s termé­szetes, hogy ezután kapják meg első megbízatásukat a pártbizottság tagjai. Az új jogkör megkövetelte, hogy mind a három helyen felkészítsék a választott tes­tületek tagjait érré a megbí­zatásra. Azok a kommunis­ták, akik a városi pártbizott­ság tagjaiként rendszeresen foglalkoztak és foglalkoznak tagfelvételi kéretek elbírá­lásával, s nagy gyakorlatuk és tapasztalatuk van, most, a kezdet kezdetén többet vál­lalnak magukra, s átadják tapasztalataikat és módsze­reiket társaiknak. A Villa­mossági Gyárban például már az első négy tagfelvétel­nél tapasztalták, hogy túlsá­gosan szűkszavúan fogalmaz­ták meg a pártbizottság tag­jai a javaslatot, nem részle­tezték a felvételre jelentke­zők társadalmi munkáját, közéleti—politikai tevékenysé­gét. Éppen ezért tájékoztat­ták a választott testület tag­jait a tagfelvételi munka alapelveiről, a jövendő párt­tagokkal szemben támasztott követelményekről. Hangsú­lyozták, hogy minden ügyet gondosan, fokozott felelősség­gel vizsgáljanak meg, csak azt javasolják felvételre, aki megfelel a szervezeti sza­bályzat követelményeinek. A vártbizottsági tagok munká­jának megkönnyítésére ösz- szeállították a kivizsgálás szempontjait, s ezt mindenki megkapta. A MÁV-nál ugyanígy elmondták minden­kinek a tapasztalatokat. A textilmüvekben nagy tapasz­talt :al rendelkező pártbi­zottsági tagok mutatnak pél­dát ebben, a munkában. A három üzemi párt-végrehajtó bizottság csak így, ilyen elő­készítés után hagyhatja jóvá felelősen az alapszervezetek tagfelvételi határozatait. Több mint öt és fél ezer ember dolgozik a textilmű- vekben, a MÁV-nál és a Vil­lamossági Gyárban, éppen ezért mind a három pártbi­zottságnak jól kell élnie ön­álló tagfelvételi és fegyelmi jogkörével. Csak a jóváha­gyás útja rövidült le, gyor­sult meg — a felelősség azonban változatlant h, G. Az iparfejlesztési tanácskozás tegnapi programja GAZDASÁGI meditáció NAK is lehet nevezni a terü­letfejlesztéssel foglalkozó ta­nácskozás tegnapi programját. Gyakorlati szakemberek a tu­domány képviselőivel konzul­táltak az iparilag elmaradott területek fejlesztésének prob­lémáiról és arról, hogyan le­hetne • helyiipari vállalatokat az eddigieknél versenyképe­sebbé tenni, hol van ezeknek a vállalatoknak a helye az ipar szerkezetében. A közgazdaságtudomány képviselője, dr. Bernáth Tiva­Területfejlesztés és kooperáció dar tanszékvezető egyetemi docens előadásában Szókkal szállt vitába, akik a fejlesztés­ben túlzott szerepet tulajdoní­tanak az ipar területi koncent­rációjának. Ezt a tényezőt ha­zánkban is figyelembe kell venni — mondotta —, csak ezt figyelembe venni nem len­ne helyes. Rövid távon való­ban nem kifizetődő az ipar decentralizációja, hosszabb időt figyelembe véve azonban — s a területfejlesztésnél min­dig erre kell gondolni — a Megkezdődött a fűtési idény Kétezer kaposvári lakásban ég a gáz Október 15-én megkezdődött a hivatalos fűtési szezon. Ka­posváron nagyon sok család várta szorongással ezt a dátu­mot — a gázbekötések miatt. Szeptember végén úgy látszott, sok lakás marad fűtetlem ok­tóber 15-e után is, mert a régi fűtőalkalmatossagokat már ré­gen leszerelték, és a bekötött gázkészülékekig pedig nem jut el a meleget adó fűtőanyag. Az Ingatlankezelő Vállalat felkészült, hogy ahol szükség lesz rá, olaj kályhákkal siet a lakosság segítségére. Több száz kaposvári lakás fűtése látszott kétségesnek még a közelmúlt­ban. A hivatalos fűtési szezon kezdete előtt néhány órával hat szerelőpár dolgozott a vá­rosban, akik a készülékek be­szabályozását végezték az Áp­rilis 4. közben, a Latinka Sán­dor utcában. A hivatalos munkaidőn túl is vállalták a munkát, hogy a földgáz október 15-re kétezer lakásban adhasson már mele­get A néhány hete még kilátás­talannak tűnő vállalkozás nagy vonalakban sikerült. Ha egy­két berendezésnél még lesznek üzemeltetési problémák, szom­batig már mindenütt elkészül­nek ' a beszabályozásokkal a szerelők. Bencze Józseffel, a városi ta­nács vb-elnökhelyettesével és Rőth Lajossal, a Gázszerelő Vállalat kaposvári kirendelt­ségének vezetőhelyettesével ar­ról beszélgettünk, hogy a ne­hézségeken a gázszerelők sike- résen úrrá lettek, és október 2-a óta eddig nem látott ütem­ben láttak munkához. 18-ra, a hét végére minden lakásban, ahol már. fölszerelték a készü­lékeket, meggyújtják a gázt Ezt csak az elmúlt két hét hu­száros tempója tette lehetővé. Persze, ha előbb fognak hozzá, az ötven lakás sem várna pár napig a szerelőikre a fűtési szezon kezdete után. A vezetékek fektetése ter­mészetesen tovább folyik, és újabb lakások bekötésére is sor kerül. Mindenesetre okul­va a nemrég még ijesztő gon­dokon, a kályhákat addig nem szerelik le, amíg a gázkéteü- lék nem melegít a lakásban. A szerelő vállalatnál anya­gilag is érdekeltté tették a dol­gozókat abban, hogy az ígért bekötéseket október 15-i ha­táridőre elvégezzék. A Kani­zsán székelő vállalattól Mohá­csi Ferenc főosztályvezető irá­nyította két hétig a munkákat a városban. A földmunkáknál nagy segítséget nyújtott a hon­védség is. A Gábor Andor téren, az Ezredév- és a Damjanich ut­cában néhány lakást kivéve — már előbb elkészültek a teljes átadással. Most az 1. sz. K1SZ- lakótelep kap vezetéket a Lo­sonc közben. Az Arany utcában is sor ke­rül a vezetékek lefektetésére, de véglegesen csak tavasszal oldódik meg a lakók gondja a szabályozó berendezés beál­lításával. Az Április 4. köz megfelelő gázellátásához egy vezeték be­iktatására lesz szükség. Ha hirtelen hidegre fordulna az idő, a szükséges nyomást a mostani körülmények között aligha lehetne biztosítani. A nagy hideg beállta előtt azon­ban várhatóan elkészül a ve­zeték. A Gázszerelő Vállalatnak még sokáig munkát ad a most bekötött készülékek beszabá­lyozása, garanciális javítása. Mindennap 6—22 óráig szere- lőszodgálati, 22 órától hajnali 6-ig pedig biztonsági ügyeletet tartanak. — A kissé eirőltetett gázve­zeték-építési ütem miatt az út­helyreállítások késnek, s egyik- másik rendbe hozására várni kell — mondta Bencze József, a városi tanács vb-elnökhe- iyetteso. Nagy József decentralizáció nem ellentétes a gazdaságossággal. Az előadó hangsúlyozta, hogy egyes területek gazdasá­gi elmaradottságának meg­szüntetése fontos társadalom- politikai kérdés. Milyen útjai vannak ennek? — Véleményem szerint — mondta az előadó — ezek a következőkben foglalhatók össze: minden területen meg kell keresni azt a néhány helységet, ahol a legkedvezőb­bek az ipar telepítésének á le­hetőségei. Az ipar fejlesztését itt megfelelő kedvezmények­kel is támogatni kell. UGYANAKKOR NEM SZA­BAD FIGYELMEN KÍVÜL’ HAGYNI — tekintve, hogy mezőgazdasági területről van szó — a mezőgazdaságon be­lüli lehetőségek feltárását, a terület okszerű hasznosítását sem. A legrosszabb területe­ket pedig — amelyeken már nem biztosítható az egyszerű újratermelés feltétele — ki kell vonni a termelésből, vagy az adottságoknak megfelelő termelésre kell áttérni. Az ilyen terület hazánkban kö­rülbelül négy-ötezer holdat tesz ki. Az előadó által ismertetett ipartelepítési elképzelés gya­korlattá vált Somogybán. Mint azt Deák Ferenc, a megyei ta­nács ipari osztályvezetője ösz- szafoglalójában hangsúlyozta, a megye fejlesztési elképzelé­seinél is messzemenően figye­lembe vették a terület ará­nyos fejlesztését. Ez a munka azonban korántsem olyan könnyű. Az iparilag elmara­dott megyék azonos gondokkal küszködnek. Valamennyi rész­vevő nevében szólt Antal Ti­bor, a Hajdú-Bihar megyei tanács ipari osztályának ve­zetője, amikor azt mondta* hogy a területek fejlesztését szívükön viselő emberek sok­szor nem látják erőfeszíté­seik gyümölcsét. Sok az ellen­érzés, amikor a vidékre tele­pítésről van szó. Nem megy könnyen — s ezt jó lenne meggyorsítani — az ipari üze­mek vidékre helyezése. Nemcsak az üzemek elhelyez­kedése, hanem nagyságrendje is befolyásolja a terület gaz­dasági jellegét. Dr. Start An­tal egyetemi docens előadásá­ban arról szólt, hogy a magyar iparstruktúrát a szélsőségek jellemzik. Túlságosan kevés a kisüzem. A száz munkásnál kevesebbet foglalkoztató tele­pek az üzemeknek csak tíz százalékát teszik ki, ugyanak­kor nagyon sok a nagy ipari vállalat. A munkások 51 szá­zaléka ezernél több embert foglalkoztató üzemben dolgo­zik. Ez azt is mutatja, bofy a helyiipar fejlesztéséért soiht kell még tenni. Milyen szele­pe van ennek? A szolgált;/ás mellett elsődlegesen arra /,ell vállalkoznia, hogy a nagyvár­tól átvállalja a kis szárukat, és a munkaigényes terméke­ket. A helyiipart az eddigiek­nél sokkal jobban be kell kap­csolni a nagyiparral való koo­perációba. Ez javítja a nagy­üzemek versenyképességét is. ELŐRELÉPNI NÁLUNK IS az üzemek közötti kooperáció megteremtésében lehet, s ez nemcsak területek közötti, ha­nem területen belüli együtt­működést is jelent. Az előadó szerint a gépiparban, a ruhá­zati iparban, a faiparban máris megvannak ennek a le­hetőségei. A minisztériumok irányítása alá tartozó vállala­tok ezt azonban még nem használják ki eléggé. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1509. október 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents