Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-14 / 238. szám
A gépjavítás a vita pergőtüzében Hozzászólás a Sürgős intézkedést című cikkhez A kaposvári járás termelőszövetkezeteinek évi mintegy 18—20 millió forintos gépi beruházása a gépállomány elhasználódását sem pótolja, korszerűsítéséről, bővítéséről nem is beszélhetünk. Az el múlt években mintegy 11 százalékkal nőtt az erőgépek száma, de ettől a gépellácottság alig javult. Ugyanis a tsz-ek gépeiknek mintegy 55 százalékát a gépjavító állomásoktól vásárolt használt gépekből pótolták. Ez, valamint a csökkenő gépberuházás, a korábbi 50 százalékos javítási ártámogatás nagyban hozzájárult gépparkunk elöregedéséhez. (A járás gépállományának átlagos »életkora-“ 6,3 év!) A helyzetet súlyosbítja, hogy a 40—50 LE körüli teljesítményű géptípusok nagy része műszakilag elavult, így üzemeltetésük és javításuk nagyon költséges. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az üzemeltetés során felmerülő leggyakoribb problémák a karbantartásból, a javításból adódnak. A gépjavítás különbözőképpen befolyásolja a tsz-ek gazdálkodását, például a gépek üzemképessége kihat a munkák idejében történő elvégzésére. A tsz-ek munlcagé- peinek nagy része műszakilag már nem felel meg a követelményeknek. Az egyes munka- folyamatok komplex gépesítésére kialakult gépsorok beszerzését az anyagiakon túl forgalmazási nehézségek is hátráltatják. Komplex gépesítés a fontosabb növényeknél is — a kalászosok kivételével — csak a jobb anyagi helyzetben levő tsz-eknél található. A tervszerű hibamegelőző karbantartás egy-két tsz-lől eltekintve nincs megoldva. Az üzemeltetés közvetlen költségeinek mintegy 35—40 százaléka a javításra jut, ezért a gépjavítás az üzemeltetési költségek legfontosabb elemének tekinthető. A gépek korosodásával növekszik a javítási és üzemeltetési költség, ami az első teljes felújításig, de ezután is magas marad. Gazdaságosan átlagban egy erőgépet öt-hat évig lehet üzemeltetni, mert utána az üzemeltetési költség gyorsan emelkedik íme: Zetor-Szoper 4?-es 4—5 évben 82 Ft/normálhold, 1 DT—54 5—6 évben 96 Ft/normálhold, UE—28 8—9 évben 87 Ft/normálhold, UE—28 4—5 évben 68 Ft/normálhold. Tehát el kell dönteni, milyen erőgéptípusokból állítsák össze a tsz-ek a gépparkot, mert ennek megválasztása kedvezően befolyásolhatja az üzemelési költséget, a műszaki kiesés csökkenését. Az elöregedett, nem megfelelően tárolt és karbantartott gépek javításának anyagi kihatása súlyosan érinti termelőszövetkezeteinket. Járásunkban 1967-ben 18, 1968-ban 23 millió forintot költöttek a tsz-ek gépjavításra, ugyanakkor a tavalyi új gépi beruházás mindössze 18,7 millió forint volt. Mivel a' műhely- és technológiai fölszerelés, valamint a pótalkatrész-ellátás hiányosságai az amúgy is költséges gépjavítást nehezítik, föltétlenül az új gépberuházások növelésére, és ezzel együtt a tervszerű hibamegelőző karbantartásra kell törekedni. A gépek 10—12 százaléka üzemképtelenség miatt — a munkacsúcsok időszakában — nem vesz részt a termelésben. Kevés tsz- nék van meg a lehetősége, hogy a kieséseket tartalékokkal pótolja. Ezen csak a megelőző karbantartási rendszer megteremtésével, az üzemeltetés mellé telepített és annak érdekeit rugalmasan kiszolgáló javítási szervezettel lehetne segíteni. A traktorok és más erőgépek bonyolult szerkezetűek, s lényegesen nagyobb a karbantartási igényük, de ugyanezt elmondhatjuk a munkagépekre is. így a karbantartásoknak túl kell lépniük az egyszerű ápolási munkákon, s el kell jutniuk a műhelyben ' végzett hibamegelőző műszeres ellenőrzésekhez, beszabályozásokhoz. Ebben a rendszerben egy- fosma súllyal kell szerepelniük a műszaki, technológiai előírásoknak és a szervezési intézkedéseknek. Ezeket a tényezőket ki kell hangsúlyozni, mert a gyakorlatban egyforma gondot okoz a szükséges berendezésék, fölszerelések beszerzése, és olyan szervezési forma kialakítása, amely a legnaA napi teljesítmény:200mázsa w Uj fehérjeforrás a takarmányozáshoz Földünk jelenlegi lakosságának megnövekedett táplálékszükségletét csak úgy lehet kielégíteni, ha a táplálkozásra alkalmas állati eredetű termékeik mennyisége belátható időn belül több mint ötven százalékkal növekszik. A termelés ilyen irányú fokozása csak úgy biztosítható, ha a takarmányozási célokra felhasználható fehérje mennyiségét nyolcvan-száz százalékkal növelik. Ezért vált szükségessé, hogy egy jelentős, eddig takarmányozási célra fel nem használt fehérjefotrásra, a baromfi trágyára irányuljon a figyelem — különösen a szarvasmarha takarmányozásaval kapcsolatban. A baromfitrágya táppá alakításával találkoztunk az Öreglaki Állami Gazdaságban. Dr. Janzsó József főállattenyésztő elmondta, hogy 1968. elején Völgyesi Jánossal, a gazdaság igazgatójával az NDK-ban jártak, hogy ott tanulmányozzák a tyúktrágya takarmány-alapanyaggá való alakításának módszerét A Keszthelyi Agrártudományi Főiskola termelésfejlesztési intézete a MÉM műszaki fejlesztési főosztályának támogatásával még Í958 őszén kidolgozta a hazai eljárás nagyüzemi kivitelezésének módszerét. Ennek eredményeként az idei év elejétől működik a kísérle- ti üzem. A gépsor alkalmas baromfitrágya, szecskázott növények és szemes termények szárítására. Teljesítménye a hőközpont nagyságától függ A különböző hasznosítású állatok részére recepturákat állítottak össze. Az állatok megfelelő szoktatás után, a külföldi kísérletekhez hasonlóan, szívesen fogyasztották az új takarmánykeveréket. Mint dr. Janzsó Miklós elmondta, egy mázsa trágya ta- karmányozható állapotba hozása körülbelül száz forintot igényel. Hasonló fehérjeértékű takarmányokhoz viszonyítva mintegy száz forinttal olcsóbb azoknál. Magasabb fehérjeértéke melett jelentős tényező az is, hogy nagy mennyiségben találhatók benne nyomelemek. A gyártás közben keletkezett finom szemcsésségű ciklanport a gazdaság házi gyógyszerként beteg borjak kezelésére alkalmazza. A termelőszövetkezetek számára kikísérletezett típussal is napi ötven mázsa termelés érhető el. A terméket szagtalanított állapotban keverik a takarmányhoz. Ignáczy György központi állattenyésztő szerint a nyamelemtartalom elősegíti a meddőség felszámolását és feltehetően a brucellózis megakadályozását is. A gépsor iránt — ahogy Völgyesi János igazgató elmondta — nagy az érdeklődés. Látogató csoportokat fogadtak már a Szovjetunióból, az Alföldről, Zala és Komárom megyéből is. L. L. gyobb nyári és őszi munkacsúcsokban is megállja a helyét A hatékony karbantartás szervezési előfeltétele, hogy a tsz mindig kellő mennyiségű részegységgel rendelkezzen a gyors cserékhez. Ez csak úgy érhető el, ha a gépjavító vállalat jó minőségű és olcsó felújított darabokat ad, és azt a helyszínre szállítja. Nem helyes, hogy a termelőszövetkezetek a rendszeres karbantartásra való áttérést különböző okok miatt halogatják, közben a gépek romlanak. A karbantartás hatásának a váratlan meghibásodások minimálisra szorításában és a javítási költségek csökkentésében kell jelentkeznie. Ha az első években nagyobb anyagi megterhelést igényel is, feltétlen a régi, »kifutott« erőgépek kiselejtezése (járási viszonylatban ez 45 százaléka az állománynak), s helyettük a megalapozott tipizálásnak megfelelő, fokozottabb gépvásárlás jelenti a kiutat a jelenlegi helyzetből. Fontos, hogy a tsz-ek vezetői megértsék: az évenkénti beruházások összegét ne a gépesítés rovására növeljék, mert beruházás műszaki fejlesztés nélkül nem oldható meg. Ha a termelőszövetkezetek az eddigi ütemben pótolják erő- és munkagépeiket, 1970—71-re nem biztosíthatják a korszerű termelés technikai feltételeit. Már az idei őszi kampányban is jelentős vonóerőhiány jelentkezik ... Takács Dezső, a Kaposvári Járási Tanács szakfelügyelő j e, Győré Imre, a kadarkúti Szabadság Tsz gépészmérnöke. (A vitaindító cikkhez ez a lapunkban közölt harmadik hozzászólás. Ezúttal főként a karbantartás, a javítás kapott különös hangsúlyt — a termelőüzem megvilágításában. Közben többször is írtunk az új gépek beszerzésének problémaköréről, a lépten-nyomon felbukkanó nehézségekről. Reméljük, a gyártó és forgalmazó szervek Is hozzászólnak e közérdekű témához a várható mennyiség választék és az ár oldaláról vizsgálva a kérdést.) Harmincezer utas naponta Bunovácz Sándor, a kombájnos. Morzsolt kukorica ömlik a pótkocsira. Már messz:rül hallani a nagy-bajomi határban a kombájnok erőteljes, mély dübörgését. A kukoricatábla szemmel láthatóan keskenyedik. A gépek morzsolják a csöveket, as tartályba gyűjtik a szemet. És folytan mennek, egyre messzebb. Aztán megfordulnak, indulnak visszafelé. Máris itt csattog előttünk a sok-sok szíj, fogaskerék, önkéntelenül hátrább lépek. — Nem kell félni — mondja nevetve Bunovácz Sándor, az egyik kombájnos —, engedelmes jószágok ezek. — Üzembiztosak is? tűk Október 4-én kezd- a kombájnozást, de még semmi hibájuk nem volt. Pedig levágtunk velük már több mint harminc hold kukoricát. — Mennyi a teljesítményük? — Ha nincs semmi fennakadás, kétszáz mázsa körül mozog. — Csak két kombájnnal dolgoznak? — Kettővel, de november közepére így is szeretnénk befejezni a munkát. Szerencsénk van, mert a homokos talajon esős időben is köny- nyen elmegy a gép. — Hány órát dolgoznak naponta? — Tizenhármat, tizennégyet. Bizony estére elfáradtunk. Figyelni kell az adapterokat, a rostákat Különösen az adapterunk elég gyenge, s ha elromlik, nehéz hozzá alkatrészt szerezni. De jó kezeléssel itt se fordul elő hiba. Leülnék, szárazát ebédelnek. Közben arról beszélgetünk, hogy a jó idő miennyire hasznos ilyenkor. Jobban kipereg a szem, mert szárazabb. És ez az utóbbi nagyon fontos, miért kicsi a szövetkezet szárítókapacitása. Ezért is dolgoznak csak két kombájnnal. Fcí óra sem mú’ík el, máris vége az ebédidőnek. Működni kezdenek a motorok. Újra kezdődik a munka. Megérkezik a vontató, a kombájn mellé áll. Ahogy Bunovácz Sándor mondta: minden percet kihasználnak, hogy a nyolcszáz hold termése minél előbb raktárba kerüljön. M. I. Wm érdekében SOKSZOR BÍRÁLTUK MAR a kaposvári vasútállomást. Sokat beszéltünk szervezést hibáiról, az utasok érdekében. És sokszor megáílapí tot tűk azt, hogy a körülményekben alig- alig van javulás. Beérkeznek a vonatok, pillanatok alatt összezsúfolódik az utastömeg, gyakran életveszélyesen. A szerelvények egymás mellett állnak, néha egyiken keresztül kell átmászni a másikra. A pénztárak előtt hosszú sor vár a jegyváltásra ... Mindmind szervezési hiba. Legalábbis látszólag. Aki néhány percet beszélget az állomás dolgozóival, annak alaposan megváltozik a véleménye. »Rohammunkában dolgoznak az emberek« — mondta Betlehem László, az MSZMP csomóponti pártbizottság titkára. »Mindent megtesznek azért, hogy a forgalom szervezett legyen, de lehetetlent az állomás dolgozóitól sem lehet kívánni.« Vagyis azt, hogy úrrá legyenek olyan gondokon, melyek ) lassan már évtizedessé válnak. A kaposvári állomást ki kell bővíteni. Nemrég ugyanezt a mondatot írtam le, mikor a teherpályaudvar szállítási nehézségeit elemeztük. És most újabb tények kínálkoznak felsorolásra, mélyek — azt hiszem — igen komoly érvek az előbbi állítás jogossága mellett. A megyeszékhely utasforgalma megnövékedett. Szándékosan nem használtam azt a kifejezést, hogy jelentősen, mert ebben az esetben igen keveset mondana. Naponta több mint harmincezer ember fordul meg az állomáson. Három éve kétmillió-kétszázezer volt, a következő esztendőben jó százezerrel növekedett az utasforgalom. Tavaly pedig csaknem három és fél millió volt. Az idén tovább növekszik. Mert tovább erősödik az ipar, nő az idegenforgalom. És ezek közül egyik sem veszi figyelembe azt, hogy kicsi az állomás. Miért is venné? A több mint hárommillió utas hat irányból érkezik és hat irányba indul. Ehhez pedig van négy vágány. Legalábbis ennyi jut a személyforgalom lebonyolítására. A BESZÉDES ADATOK MELLÉ még odakívánkozik a Forgalmi Szabályzat előírása, mely szerint akkor szabad fogadni a személyszállító vonatot, ha a vágány üres. Rendkívüli szükség esetén lehet akkor is, ha egy másik vonat áll már a vágányon. Nos, ez a rendkívüli szükség évek óta állandó a kaposvári állomáson. Sőt, néha nem kettő, hanem három vonat is áll egy vágányon. Az eddig felsoroltak a lehetőségek. És ilyen lehetőségek mellett kell szervezni a forgalmat a pályaudvaron. Felkerestük az állomás vezetőit, és beszélgettünk velük ezekről a gondokról. Ezekről azonban még négyszemközt is csak »magánalapon« beszélnek- Hogy miért? Egy levelet mutatott a párttitkár. A szigorú hangú levél feladója a MÁV Pécsi Igazgatósága. Utasítják az állomásokat arra, hogy a sajtó képviselőinek csak az arra illetékes vezető emberek nyilatkozhatnak. Az óvatos válaszokból látszott, hogy az ilyen illetékes vezető szerepét senki sem vállalja szívesen. Az utasítás előzménye pedig az volt, hogy a Somogyi Néplap egyik riportjában az állomás beosztott dolgozói beszéltek munkájukról, életükről, nehézségeikről... Melyekből — mint láttuk — bőven van. És, hogy milyen a visszhangja az utasításnak, arról magam is meggyőződtem. »Most már szólnunk sem szabad ...« — mondják a vasutasok. Megértettem hát a nyilatkozatok óvatosságát. De kevéssé értem a MÁV Pécsi Igazgatóságának ezeket az intézkedéseit. Az igaz, hogy a közlekedés lebonyolításához nagy fegyelem kell, de talán idejétmúlt már a »katonás intézkedések szükségessége« — ahogy egy fiatal vasutas megjegyezte. ANNYI ÖNÁLLÓSÁGOT ADHATNA dolgozóinak az igazgatóság, hogy saját érdekükben, saját gondjaikról beszélhessenek az arra illetékes fórumon. És jobban szívügyének kellene tekintse az állomás jövőjét. Hiszen a megfelelő utazási körülmények biztosítása naponta harmincezer ember érdeke. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 19«», október M.
