Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

Fájdalmas veszteség Szirmai István elvtársnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és Politikai Bizottsága tag­jának, országgyűlési képvi­Súlyos és fájdalmas veszte­ség érte a magyar kommunis­ták sorait. Hétfőn 63 éves ko­rában elhunyt Szirmai István, pártunk Központi Bizottságá­nak és Politikai Bizottságának tagja, a kommunista mozga­lom régi, kipróbált harcosa. Szirmai István a kommunis­ták azon nemzedékéhez tarto­zott, akik az illegalitás nehéz megpróbáltatásaitól a munkás­hatalom megteremtéséig, az ellenforradalmi lázadás leve­résétől a szocialista építés tör­ténelmi győzelméig mindig az első sorokban harcolt és erejé­nek javát a dolgozó nép nagy ügyének szentelte. Egészen fiatalon, 1929-ben, 23 éves korában lett a kommu­nista párt tagja. Forradalmi tevékenységének első szaka szában 1929-től 1941-ig első­sorban Erdélyben dolgozott. Később öiija volt Románia Kommunista Pártja tartomá­nyi vezetőségének és titkára a bebörtönzötteket segítő Vörös Segély mozgalomnak. 1941-től bekapcsolódott a magyarországi kommunista mozgalom szervezésébe és irá­nyításába. 1943-ban tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártja, majd a Béke Párt tit­kárságának. 1943 végén letar­tóztatták. 1944 októberében megszökött a börtönből, és to­vább folytatta illegális kom­munista tevékenységét. Szirmai István kiváló politi­kai vezetői képessége különö­sen a felszabadulás utáni években bontakozott ki. 1944 őszétől tagja lett a felszabadí­tott országrészen megalakult Magyar Kommunista Párt dél­magyarországi területi titkár­ságának, majd később, mint a területi titkárság vezetője dol­gozott. Ebben a munkakörben különösen sokat lett a párt tö­megbefolyásának erősítéséért, eredményesen közreműködött a felszabadulás utáni nemzeti 1 összefogás politikájának gya korlati végrehajtásában is. selőnek a temetése október 3-án, pénteken 15 órakor lesz a Mező Imre úti (Kere­pesi) temető munkásmozgal­mi pantheonjában. 1946-ban a Magyar Kommu­nista Párt Központi Vezetősé­gének póttagja lett. 1949-től 1953-ig a Magyar Rádió veze­tője. A személyi kultusz éveinek törvénysértései őt sem kímél­ték; koholt vádak alapján le­tartóztatták, , és csak 1955-ben engedték szabadon. Szármái István elvtárs kü­lönösen sokat tett az ellenfor­radalom utáni időszak politi­kai konszolidációjánaik meg­teremtéséért. 1957 elején ki­nevezték a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala vezető­jének, és ebben a megbízatás- sában nagy érdemeket szer­zett a magyar sajtó újjászer­vezésében. 1956 végén a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja lett. 1962-ben a VIII. párt­kongresszuson a Politikai Bi­zottság tagjává választották, és megerősítették a Központi Bizottság titkári beosztásában. A IX. kongresszus után a Központi Bizottság mellett működő agitációs- és propa­ganda-bizottság vezetőjeként dolgozott. Ezt a megbízatását 1968-ig látta el, amikor meg­romlott egészségi állapota miatt — saját kérésére — ér­demeinek elismerése mellett felmentették e feladat végzése alól. Ettől kezdve mint a Po­litikai Bizottság tagja fontos politikai és közéleti munkát végzett 1966. április 12-én a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa áldozatos forradalmi tevékenységéért a Magyar Népköztársaság Zászlórend'jé- niek I. fokozatával tüntette ki. A magyar kommunista mozga­lom Szirmai István elvtárs­ban egyik nagy tudású, politi­kailag rendkívül tapasztalt, széles látókörű, áldozatkész vezetőjét gyászolja. Emlékét a párt kegyelettel megőrzi, és alkotómunkásságát példaként állítja a jövő kommunista nemzedéke elé. Kommunista aktíva Prágában A konszolidáció útján Tegnap Prágában ülést tar­tott a prágai kommunisták ak­tívája. Az egybegyült tizenkét­ezer kommunista előtt Strou- gal, a Csehszlovák Kommunis­ta Párt elnökségének tagja mondott beszédet. Strougal hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt rátért a konszolidáció út­jára, s ennek értelmében kija­vítja a január előtti időszak során elkövetett hibákat és egyidejűleg eltávolítja az el­múlt másfél év során jelentke­zett jobboldali opportunista irányzatokat. — A központi bizottság szep­temberi plénuma megvilágítot­ta a múlt legfontosabb kérdé­seit, és megteremtette a felté­teleket a párt marxista —leni­nista jellegének és vézető sze­repének megszilárdítására, s megteremtette annak feltéte­leit, hogy elejét vegye az új válsághelyzetek kialakítását célzó minden kísérletnek — mondotta a szónok. Strougal rámutatott: a Cseh­szlovák Kommunista Párt ve­zetősége bebizonyította, hogy szilárdan kezében tartja a helyzetet. Ezt támasztja alá az, hogy a közvélemény helyeselte a nyugalom helyreállítására tett erélyes intézkedéseket, és az is, hogy a Nyugaton kény­telenek voltak nyíltan elismer­ni: kudarcot vallott a szocia­lizmus csehszlovákiai erői elle­ni támadás. Strougal felszólalásának to­vábbi részében a személyi vál­tozások kérdésével foglalko­zott, s hangsúlyozta, hogy a párt megtisztítása a jobboldali erőktől törvényszerű, és e fo­lyamatot igazságosan és követ­kezetesen kell végigvinni. A prágai kommunisták ak­tívájának ülésén határozatot fogadtak el. Ebben a gyűlés résztvevői üdvözlik a párt köz­ponti és városi bizottságának azt a határozatát, hogy a párt­ból távolítsák el azokat, akik nézeteikkel és tevékenységük­kel kárt okoztak a pártnak és a szocializmus ügyének. (MTI) Diplomáciai események New York-ban Az ENSZ közgyűlése alkalmat ad a New Yorkban tartóz­kodó külügyminiszterek sűrű találkozóira. Képünkön: Gro- miko szovjet, Singh indiai és Rogers amerikai külügymi­niszter az indiai államférfi által rendezett fogadáson. (Telefotó: AP—MTI—KS) Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az ENSZ-ben két kollégájával folytatott megbe­szélést. Malik indonéz külügyminisz­terrel nemzetközi kérdésekről és az ENSZ-közgyűlés jelenle­gi ülésszakának munkájáról, Dines Szingh indiai külügymi­niszterrel pedig az ENSZ-köz­gyűlés munkájával összefüggő kérdésekről tárgyalt A Biztonsági Tanács felhí­vást intézett Dél-Afrikához, hogy október 4-e előtt vonul­jon ki Délnyugat-Afrikából (Namíbiából). A fajüldöző dél­afrikai rendszer sietett kinyi­latkoztatni, hogy nincs szándé­kában a felhívásnak eleget tenni. Most a gyámsági bizott­ságra vár, hogy javaslatot dol­gozzon ki Namibia ügyében. A javaslat azután a plenáris ülés elé kerül jóváhagyásra. (MTI) Húszéves a Kínai Népköztársaság Felmentés a „zöldsapkás gyilkosoknak... Az amerikai hadseregügyi miniszter elejtette a vádat a hírl#'dt "zöldsapkás- különítmény hat tisztje ellen, akiket azért tartóztattak le, mert brutális gyilkosságokat követtek el Dél-Vietnamban. Rhéault, a fővádlott (képünkön balol­dalt) újságírókkal beszélget a felmentő ítélet után. A vád­elejtés oka: a gyilkosság tanúit "nemzetbiztonsági okokból-« nem engedték kihallgatni... (Telefotó: AP—MTI—KS) 1949 október 1-én a pekingi Tien An-men téren az ünnep­lő százezrek előtt felkúszott az árbocra az aranycsillagos vö­rös lobogó, hirdetve a Kínai Népköztársaság megalakulását. A kínai vezetők jelenlegi ma­gatartása a legcsekélyebb mér­tékben sem halványíthatja el e nagy esemény jelentőségét. Az 1921-ben megalakult kommunista párt ihlette és lel­kesítette Kína fölkelt népét az angol—amerikai—japán impe­rialisták, valamint a hazai feu­dális és a komprádor burzsoá­zia elleni harcra. Amikor a japán hódítók 1931-ben egy­szerre két szakaszon — Észak- Kínában és Sanghajban — támadást indítottak, a haza­fias erők tömegesen csatla­koztak a kommunisták szer­vezte fegyveres ellenálláshoz, mert a kommunisták bizonyul­tak a nemzeti függetlenség legkövetkezetesebb képviselői­nek is. A csaknem két évtizedes népi háborúban a felszabadí­tott területeken földhöz jutot­tak a parasztok, népi közigaz­gatás és népi igazságszolgálta­tás született. A partizánhadse­reg rendkívüli kitartásának talán a legkiemelkedőbb pél­a szocializmus útjára lépett, akkor még fiatal népi államok minden lehetséges módon se­gítették a felszabadult kínai népet. E segítség folytán a szorgalmas, munkaszerető kí­nai nép rövid idő alatt komoly sikereket ért el az ország ipa­rosításában, a mezőgazdaság fellendítésében, az egészségügy és a kultúra fejlesztésében. Az imperialista hatalmak viszont mindent megtettek, s megtesznek, amivel árthatnak a népi Kínának. Arra törek­szenek, hogy elszigeteljék, megfosszák alapvető nemzet­közi jogaitól, korlátozzák gaz­dasági kapcsolatait. Természe­tes, hogy a Kínai Népköztár­saság barátokra és szövetsége­sekre elsősorban a többi szo­cialista országban találhat. El­lenkezik viszont a kínai nép érdekéivel, hogy vezetőik szembehelyezkednek a szocia­lizmusnak, a haladás erőinek a békéért folytatott világmé­retű harcával: ezzel veszélybe sodorják a kínai nép vívmá­nyait, s károkat okoznak vi­lágszerte a béke és a szocia­lizmus ügyének. Mert csakis az internacio­nalizmus és a marxizmus—le­dája a történelmi "hosszú me- ninizmus útján járva valósul- netelés« volt, amelynek során hatnak meg azok a nagy és a forradalom maga mellé ál- nemes törekvések, amelyekért lította az ország nagy terüle­teit, és közben tovább növel­te a felszabadító fegyveres erők létszámát A harcok valamennyi sza­kaszán a kínai nép ügye fon­tos támogatást kapott a hala­dás nemzetközi erőitől, külö­nösen pedig a nagy szocialista szomszédtól, a Szovjetuniótól. I Mint ahogy 1949 október el- megpróbáltatás felett seje után is a Szovjetunió és delmeskednek. a kínai nép oly sok áldoza­tot hozott. Nemzeti ünnepén azt kívánjuk a kínai népnek, hogy őrizze meg és fejlessze szocialista vívmányait, támasz­kodjék a szocializmust építő népek barátságára és szövet­ségére, — és hiszünk abban, hogy a bennünket e harcban összefűző eszmények minden győze­Kiesiitier hátránnyal indul A két nagy nyugatnémet párt — a CDU—CSU és az SPD — vezetői, Kiesinger kan­cellár és Brandt külügyminisz­ter tegnap délben egyórás meg­beszélést folytattak. Ezt meg­előzően az SPD vezetősége megerősítette Brandt igényét a miniszterelnöki tisztségre. Az FDP elnöksége a párt sajtószolgálata utján tegnap délelőtt közölte, hogy a párt eleget tesz a nyugatnémet vá­lasztóktól kapott megbízásnak, és rendszerváltozásra törekszik. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy elfogadja a koalíciót a szociáldemokratákkal. A Kiesinger és Brandt ko­zott lefolyt megbeszélés után kiadott közős közlemény sze­rint a "nagykoalíció« — vagy­is a két párt közös kormány­zásának — kér dését nem vitat­ták meg. PÁRIZS A tegnap délután megjelent Le Monde vezércikke szerint o nyugatnémet kormány döntése, hogy hagyja a márka árfolya­mát szabadon hullámzani, nem­csak gazdasági, hanem belpoli­tikai tekintetben is nagyon fontos döntés. Kiesinger és Strauss, akik május óla minden politikai ak­ciójukat ahhoz a feltételezés­hez kötötték, hogy változatla­nul fenntartják a márka árfo­lyamát. kénytelenek voltak el­ismerni, hogy a Szövetségi Bank egyszerűen technikailag képtelen fenntartani az eddigi helyzetet. Ilyen körülmények közölt Kiesinger hátránnyal indul a lcancellári székért folytatott versenyfutásban; kénytelen volt ugyanis a választás más­napján megmásítani azt, amit még előző nap fennen hirde­tett (MTI) A csehszlovákiai helyzet konszoli­dálódásának feltételei között — ezt hónapok óta hangsúlyozzák az ese­mények ismerői — vitathatatlanul az első helyen áll a megalkuvás nél­küli rendteremtés a párt- és az ál­lamapparátusban. A CSKP Központi Bizottságának áprilisi és májusi plé­numa óta a kibontakozás meggyor­sult. Ez mindenekelőtt annak tulaj­donítható, hogy a központi bizottság élére Alexander Dubcek helyett a határozott és tapasztalt politikus, Gustáv Husák kerüli. Május óta vilá­gos volt, ami most bekövetkezett, hogy Csehszlovákia vezetőinek teljes megoldásra kell törekedniük, és min­denképpen le kell vonni a korábbi pártvezetésben elkövetett tévedések és hibák valamennyi politikai, szer­vezeti és személyi konzekvenciáját. E tekintetben jelentős munkát vég­zett a CSKP Központi Bizottságának ülése a múlt hét végén. Számos olyan kérdésben, amelyről eddig nem volt egyértelmű döntés, most vi­lágos határozatokat hoztak. Emlékezetes, hogy tavaly nyáron — miközben gyorsan romlottak a cseh­szlovák pártvezetés kapcsolatai a szovjet, a lengyel, az NDK, a bolgár és a magyar vezetéssel — a Dubcek nevével fémjelzett politika jegyében visszautasították a csehszlovák rész­vételt a varsói értekezleten. Ez a szo­cialista országok kapcsolatában pél­da nélkül álló kihívás akkor mérhe­tetlenül sokat ártott annak á biza­lomnak, amelyet a csehszlovák veze­tés a többi szocialista országban ko­rábban élvezett. A távolmardásról akkor ko­A CSKP KB ülése után zott határozat mostani visszavo­nása — csakúgy mint a tavaly au­gusztus 21-i antimarxista deklaráció érvénytelenné nyilvánítása — olyan akadályt távolított el a bizalom tel­jes helyreállításának útjából, ame­lyet jogosan várt el a szocialista in­ternacionalizmus minden igaz hive Csehszlovákiában és azon kívül is. Hasonló jelentőségű az úgynevezett rendkívüli kongresszus ügyében ho­zott döntés. A központi bizottság ugyan egy korábbi határozatban már érvénytelennek minősítette ezt a ta­nácskozást, de a mostani határozat lényegesen továbblép. Azonkívül, hogy érvényteleníti a résztvevők mandátumát is, elrendeli a szervezők tevékenységének kivizsgálását, to­vább.! a pártfegyelmi megindítását Tudnivaló, hogy azon a tavaly au­gusztusi tanácskozáson, amelyet jobboldali elemek rendkívüli kong­resszusnak próbáltak feltűntetni, több olyan határozatot hoztak, amely ellenkezik a csehszlovák szocialista társadalom alapvető érdekeivel, és sérti a CSKP internacionalista köte­lezettségeit. Akik ilymódon súlyosan belegázoltak a párt becsületébe, nem kerülhetik el a felelősségrevonást a párt színe előtt. A központi bizottság üléséről ki­adott közlemény sok nevet sorol fel, olyanokét, akiket kizárás vagy ön­kéntes visszalépés útján eltávolítot­tak a kb-ből és más szervekből. A nevek legtöbbje ismeretlen a magyar átlag újságolvasó előtt. Valamennyi­vel többet tudhatunk róluk, ha figye­lembe vesszük, hogy legtöbbjük nem választott tagja volt a vezető szer­veknek, ' hanem kooptálás útján került oda. A központi szervekbe va­ló behívásuk abban az időben tör­tént, amikor a párton belül még ér­vényre lehetett juttatni a szovjetel­lenes, szocializmusellenes tendenciá­kat Nem egyet közülük éppen az ér ­vénytelenített "kongresszuson« ne­veztek ki, és a Dubcek-féle vezetés később -törvényesítette- becsempé­szésüket a párt vezető szerveibe. Sze­repelnek közöttük olyanok is, akik ugyan régi, választott vezetőségi ta­gok voltak, de hosszú idő óta nyíltan szembenállnak a konszolidálás poli­tikájával. Akik aggodalommal figyelték a csehszlovákiai események fejlődéséi, most egyetértéssel fogadják azt a döntést, hogy Alexander Dubcek nem lehet tovább tagja a központi bizott­ság elnökségének, Josef Smrkovskyt. pedig törlik a központi bizottság tag­jainak sorából. Várható, hogy a nem­zetgyűlés kommunista képviselői Dubceket és Smrkosvkyt visszahív­ják parlamenti funkcióikból is. A szervezeti és személyi kérdések„ kel egyidóben további fontos ese­ményt, lagkönyvcserét jelentettek be a pártban. Jelenleg több mint egy­millió-hatszázezer tagja van Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának, s ámbár egy marxista—leninista párt taglétszámában nem döntő, hogy mi az aránya a lakosság nagyságához vi - szonyitva, mégis Csehszlovákia ese­tében ilyen magas létszám mellett kérdésessé válhat a párt élcsapat sze­repe. A CSKP-ban azonban az egy­szerű aranyszám-problémán túl más meggondolásokat is érvényesítenek. A pártban sok olyan elem található, akik haszonlesésből, előnyök remé­nyéből, más szóval karrierizmusból léptek be részint Novotny szektás­dogmatikus rendszerében, részint 1968 januárja után. Ez utóbbiak a párton belüli jobboldal segédcsapa­taiként léptek fel. Nem kell bizony­gatni, hogy sem az előbbiek, sem az utóbbiak nem rendelkeznek semmi­féle marxista—leninista meggyőző­déssel. A tagkönyvcsere most alkal­mat ad annak felmérésére, hogy ki miért hordja a zsebében a piros pártkönyvet. A törtetők, 'a karrieris­ták, a jobboldaliak kihagyása csak erősítheti a párt egységét, marxista- leninista szellemét. A kibontakozást, a helyzet rende­zését szolgálja az is, hogy a központi bizottság döntései után újjáalakítot­ták a csehszlovák szövetségi kor­mányt. Oldrich Cernik miniszterel­nöknek így alkalma volt arra, hogy a központi bizottság határozataival egybevágóan szervezhesse újjá kor­mányát, amely az eddiginél hatáso­sabban töltheti be szerepét az ország gazdasági és politikai eleiének veze­tésében. C. T, B. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. október ’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents