Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-12 / 211. szám
Ilj lendületet adott a választás AZ ÉV ELSŐ FELÉBEN választották meg tisztségviselőiket a több mint öt és fél ezer szakszervezeti tagot tömörítő somogyi szakmaközi bizottságok. A tisztújítás megfelelő alkalmat teremtett arra minden községben, hogy számba vegyék az érdekvédelem, az együttműködés, a munkásvédelem, a kulturális és nevelő munka eddigi eredményeit, s a tagok hasznos javaslatai alapján alaposabb terveket készítsenek. Tizenkét községben nem voltak meg a szakmaközi bizottság működésének személyi, tárgyi és anyagi föltételei, ezért az SZMT elnöksége ezeket megszüntette. A szakszervezeti tagok érdeklődéséről pontos képet ad, hogy a harminchét taggyűlésen és küldöttgyűlésen csaknem kétezren vettek részt. A vezetőségek elsősorban azt elemezték, hogyan látták el a tagság érdekvédelmét, miként valósul meg az állam- igazgatási szervvel kötött megállapodás. Legtöbb helyen szóba került, hogy a szakmaközi bizottság hatás- és jogkörével határozottan él, azonban még nem tisztázott minden kérdés, s ez olykor vitát okoz. Az eredmények között említették a beszámolók a szaks ervezeti tagok részvételét a társadalmi munkában, a nyolc szakmaközi klub tartalmas programjait. Balatonsze- mesen, Balatonfenyvesen, Barcson, Tapsonyban, Marcaliban, Balatonszentgyörgyön és Nagyatádon sokat tesz a szakmaközi bizottság az ifjúság neveléséért, bevonja a fiatalokat a politikai, társadalmi, kulturális és sportmunkába. Erről nagy elismeréssel szóltak a taggyűlésen. JOBB MUNKÁRA serkenti a megválasztott új vezetőségeket, hogy a szakszervezeti tagok rámutattak a tájékoztatás hibáira. Általános kérésként könyvelhették el mindenhol, hogy az emberek sokkal több alkalommal szeretnének találkozni a vezetőkkel, s gyorsan tájékozódni az őket érdeklő intézkedésekről, tervekről, megegyezésekről és problémákról. 7 Csokonyavisontán, Nagybajomban, Tapsonyban, Hernyón és más községekben szóvá tettéle, hogy nincs önálló helyiségük, s ez megnehezíti mozgalmi és kulturális munkájukat. E jelzések a'apján az SZMT szervezési és káderbizottsága hamarosan megvizsgálja, hogyan lehet megoldani e szakmaközi bizottságok gondját. Több taggyűlésen kifogásolták, el- * sősorban a nyugdíjasok, hogy miért a szakmai szakszervezettől igényelhetnek beutalót, miért nem a szakmaközi bizottság ad. Ebben a kérdésben úgy foglalt állást a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülése, hogy a taglétszám arányában a szakmaközi bizottságoknak küldik majd meg az üdülő jegyeket. A termelőszövetkezeti alkalmazottak és a nyugdíjasok kérésének megfelelően ellátják a szakmaközi bizottságokat félárú utazásra jogosító utalványokkal. A tartalmi munka szempontjából igen helyes igénye az önálló szakszervezeti bizottság nélküli. hivatalok, vállalatok szakszervezeti tagjainak, hogy az érdekeiket képviselő szakmaközi bizottság havonta egyszer-kétszer tartson munkásvédelmi és társadalombiztosítási ellenőrzést, s rendszeresebben tájékoztassa a vezetőség a bizalmiakat és a tagságot az időszerű kérdésekről. A MOST MEGVÁLASZTOTT négyszázharminchárom tisztségviselő jó munkájától függ a szakszervezeti demokrácia további erősítése, a tagság érdekeinek még hatékonyabb, még határozottabb és még önállóbb képviselete. L. G. „Feladatunk a g-azdasági kapcsolatok kiszélesítése!” Szovjet küldöttség látogatása a textilművekben Róna Imre igazgató köszönti a kalinyini küldötteket. Antikor az olcsó is sokba kerül Gyűrűk Ferenc József másával — A bokszoló briliánsai Rövidre sikerült látogatások Nyolc hengeres sport Chevrolet gördült a parkírozőhely- re. Többen megálltak egy pillanatra: »Ez igen, a tulajdonosnak van mit aprítania a tejbe...« Ami így igaz; Franz Werner jól kereső kereskedő — bizonyítják az iratai, no meg a kétszemélyes csodakocsi is. Ki gondolná, hogy Franz Werner seftelni akart a Nyugat-Né- metországból behozott golyós- tollaival, táskamagnóval meg egyebekkel? Kevésnek találta a beváltott pénzt, és ily módon kívánta »kiegészíteni-« forintjait Siófokon az áru értékesítésére egy fiatal fiút is befogott. Egyik reggel száz tollat adott át azzal, hogy este fél nyolckor jelentkezzék a pénzzel. Az esti találkozás azonban nem egészen úgy sikerült, ahogy azt Franz Werner elképzelte. A fiú ugyan ott volt, de rajta kívül még két férfi is. A Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrségtől. — Az illetékes hatóságokkal karöltve speciális felderítő szolgálatot szerveztünk a Ba- laton-parti »fekete üzletek« felszámolására. Volt tennivalónk, a turisták egy része nemcsak a nyár örömeit élvezte... — mondja dr. Horváth Sándor alezredes, a megyei vám- és pénzügyőrség parancsnoka. Meghökkentő módon az esetek többségében nem a kis pénzű turisták követtek _ el vámbűntettet. Már csak azért sem, mert az idén a »sláger« az arany-, ékszer- és óraérté- kesítés volt. Ezeket beszerezni odakint sem olcsó mulatság. A felderítő szolgálat az idei nyári szezonban minto' "«lmillió forint értékű áru üt le, amelyet nálunk k értékesíteni, Horváth Kálmán és Molnár Béla — mindketten részt vettek a nyári ellenőrzéseken —- nagy dobozokat raknak az asztalra. Ezreket érő nyakláncok, a Kennedy fivérek és Ferenc J ózsef arcmásával díszített gyűrűk, karkötő1' órák, sokféle ékszer lapul ;; dobozokban — s immáron állami tulajdonban — A legtöbb seftelő Nyugat- Németországból, Olaszországból és Ausztriából érkezett. A szezonban — örvendetes módon — szocialista országbeli külföldi által elkövetett bűntettel nem kellett foglalkoznunk. — Hogyan viselkednek a ra j tavesztettek ? — A nők jeleneteket rendeznek, fenyegetőznek, látszik, hogy nagyon sajnálják az értékes holmikat. A férfiak megfontoltabbak, tudják: elvesztették a játszmát. Büttner Oswald Ludwig NSZK-állampolgár, bokszoló és bártulajdonos negyedszer kereste föl hazánkat. »Ajándékokat« is hozott, vallomása szerint van Magyarországon néhány barátnője, akiket meg szeretett volna ajándékozná. Drágakövekkel, ékszerekkel, meg azzal az ötezer forinttal, melyet egy zokniha rejtve hozott —. egyenesen Nyugat-Né- metarszágból. A behozott áruk belföldi értéke meghaladja a hatvannégyezer forintot. Az »ajándékozás«, helyesebben szólva, az értékesítés elmaradt, Büttner Oswald Ludwig előbb kényszerült a hazautazásra, mint az gondolta volna. Sági József 1956-ban disz- szidált Ausztriába, azóta gyakran visszajött látogatóba, ö is »ajándékokat« hozott, jobbára aranytárgyakat A magyar hatóságok szigorú intézkedései minden bizonnyal jó időre elvették kedvét a csempészéstől. De beszéljünk az orgazdákról is. Egy siófoki trafikos, Varga László külföldi állampolgároktól cigarettát, rágógumit, öngyújtót vásárolt, s ezeket szép haszonnal adta tovább. Több vendéglátóipari alkalmazott is gyors meggazdagodást remélt a sefteléstől. A vám- és pénzügyőrség munkáját dicséri, hogy volt, aki önként jelentkezett. Szorult a hurok, nem bírták tovább ... Bár a lelkiismeretfurdalás is alapos büntetés, a hatóságok sem mulasztottak el keményen a törvénysértőkre sújtani. A legtöbb idegent — miután elkobozták az illegálisan behozott árut — kiutasították az országból. Az orgazdák, illetve a vásárlók sem jártak jobban: eljárást indítottak ellenük Ilyenkor aztán sokan rájönnek: nem is olyan olcsó vásárt csináltak ... Pintér Dezső Kalinyin és Somogy testvér- megyei kapcsolatainak kilencéves múltja van; küldöttségek, turistacsoportok látogattak tőlünk a Szovjetunióba és onnan hozzánk. A Pamutfonó- ipari Vállalat Kaposvári Gyára kilenc éve áll levelező kapcsolatban a Lenin-renddel kitüntetett Kalinyini Pamutfonó Kombináttal. Személyes találkozásokra, a gyárlátogatások során volt lehetőség, amikor egy-egy hivatalos küldöttség tagjaként vagy turistaként tekintették meg egymás üzemeit. Vlagyimir Mihajlovics Piga- szinnak, a Kalinyini Pamutfonó Kombinát igazgatójának vezetésével öttagú küldöttséget köszöntöttek tegnap reggel a textilművekben. Vlagyimir Ivanovics Kuzmin, a gyár Komszomol-bizottságának titkára, Albert Alekszejevics Ivanov közgazdász, Alekszandrov- na Ljubov Mahnyejeva szövőnő és Ludmilla Pavlovna Blinova fonónő a Róna Imre vezetésével két héttel ezelőtt kint járt delegáció látogatását viszonozva érkeztek tíznapos tartózkodásra megyénkbe. — Milyen célt szolgál ez a látogatás, és mit várnak ettől a kapcsolattól? — kérdeztük Vlagyimir Mihajlovics Piga- szint. — Egymás gondjait, eredményeit már a levelekből ismerjük — mondta az igazgató —, most nyílik alkalom arra, hogy személyesen is kicseréljük tapasztalatainkat a textiiművek vezetőivel, megismerkedjünk a gyár technológiájával, magával az egész üzemmel. Nagy örömmel indultunk útnak, hiszen a magas szintű megyei pártmunkásküldöttségek megállapodásai immár gazdasági téren is kamatoztathatók lesznek, s ez mindkét fél számára hasznos. Bár a mi kombinátunk jóval nagyobb, más körülmények között is dolgozik, mégis sok a közös vonás, elsősorban az a törekvés, hogy a termelékenység növelésével és a minőség állandó javításával minél jobban kielégíthessük a fogyasztók igényét, ösz- szeköt minket. Bennünket minden érdekel, hiszen egy bevált munkamódszer, újítás nálunk is elősegítheti a termelést, vagy fordítva: a mi tapasztalataink Kaposváron is hasznosíthatók. A Pamutfonó Kombinát igazgatója egyben a területi Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke is. Várható-e a közeljövőben, hogy nemcsak ez a két gyár, hanem más üzemek is túllépnek a levelezési kapcsolaton, és szorosabb együttműködést alakítanak ki ? R eggel a szokottnál korábban ébredt. A város fölé emelkedő nap első fényei megvilágították szobája falát. Egy napsugár épp arcára esett, s ettől az álmosság szinte kihullott szeméből. Percek alatt felöltözött, bőséges reggelit készített. Közben délutáni programját tervezgette. »Valami fölemelő dolgot kellene csinálni. Mint a mesében a jó cselekedetek...« Elégedetten nyomakodott fel a tömött autóbuszra. A sarokból megmosolyogta a lépcsőn kiabáló utasokat, majd előhúzta zsebéből a reggeli lapot. »Üjabb bombázások Vittnamban... Néger tüntetések ... Konzultatív tanácskozás...« Az első oldal címszavai után az utolsó oldalra fordított. Tekintete szinte rátapadt a bajnoki tabellára. »Nem baj, úgyis első lesz a Fradi. Hiszen most csak tartalékosán állt ki...« Munkakezdésig a meccsekről vitatkozott. Délelőtt viccelődött egy kicsit Jolánká- val, a műhely egyetlen női műszerészevei. A vénlány elpirult a kétértelmű viccektől. — No csak, de piros lett az arca. Csak nem rosszra gondol? — nevetett rá, és még akkor sem hagyta abba, amikor a nő sebhelyes arcán legördült egy könnycsepp. JÓTETTEK NAPJA Ebédidőben a főnökével beszélgetett, aki megdicsérte jó munkájáért. Szívesen hallgatta, mert tudta, ez előbb- utóbb pénzt jelent. Márpedig lassan huszonkilenc éves, hamarosan megházasodik (de nem a közeljövőben; szabadon jól érzi magát), s a családi élet nyugalma nagymértékben a pénztől függ. Műszak után brigádgyűlést tartottak. A főnök ismertette a műszaki osztály és egy másik brigád felhívását. Felajánlanak egy napi munkabért Vietnam megsegítésére. A háború szenvedéseiről beszélt, és visszaemlékezett azokra a napokra, amikor szabadon lélegezve előbújtak a romok alól. — A mi felajánlásunk csak. egy parányi jó cselekedet a világ népeinek segítése mellett. 0 mindvégig hallgatott. Közvetlenül a szavazás előtt gondolatban kikalkulálta, mennyi a napi keresete — aztán lelkesen helyeselt. A brigád közös színházlátogatásra készült. Zuhanyozás közben azon vitatkoztak, mit nézzenek meg. Abban már megállapodtak, hogy mindenki a családját is hozza. »Érdekes, ezt pont a mosdóban beszélik meg. Miért nem inkább a gyűlésen? Akkor mindenki együtt volt. Különben mindegy. Nincs most pénzem színházra. Amikor legutoljára voltam... Mikor is? Eh, most nem ez az érdekes...« — Remélem, te is jössz? — riasztotta fel gondolataiból a brigádvezetoje. — Nem tudom, talán .. . De lehet, hogy elutazom a menyasszonyommal. — Ahogy gondolod. A portán jókedvűen köszönt Sanyi bácsinak. A kg- pu előtt megállt, töprengett egy kicsit, majd határozott, kissé katonás léptekkel a liget felé indult. Gondolatok nélkül járta a néptelen sétányokat. Nem messze egy út kanyargóit; hátán csorba, göröngyös macskakövek. Enyhe tavaszi szél lengette az út menti botanikus kert fáit. A kert egyik ösvényén botjára támaszkodva idős nő közeledett. Ősz haját kontyba fésülte, alakját enyhe kölniillat kísérte. »Ügy látszik, nem én vagyok az első látogató. Nem baj. így is szép minden. És ma már volt egy jótettem is.. .« Hirtelen jajkiáltás riasztotta fel. Megfordult. Az idős nő a durva kövekre esett, arrébb egy kerékpáros fiatalember szitkozódott. Megdöbbenéséből hamar magához tért. A fiatalember közben kerékpárjára pattant ... — Álljon meg! Vadállat! — Felemelt ököllel kiáltozott, majd felháborodottan nézett a tovatűnő suhanc után. Az öregasszony nagyokat szisszenve feltápászkodott, reszkető kézzel botjára támaszkodva a legközelebbi pad felé indult. Megsajnálta őt, közelebb ment, már azt is kigondolta, mit fog mondani, amikor meghallotta a nő motyogását: — ... ez a lehetetlen alak meg csak áll és kiabál, ahelyett, hogy segítene .. . Egyik se különb... »Nahát, milyen hálátlanok az emberek ...« Mire hazaért, közérzete újra a régi volt. Főzött egy kávét, a gőzölgő csészével kezében az ablak előtti fotelba ült, előszedte a már megkezdett detektívregényt. Sokáig olvasott, csak sötétedéskor tette le a könyvet. Elkészítette vacsoráját, s mintha fogadást adna. úgy tálalt az asztalon. Miután jóllakott, cigarettára gyújtott és a telefonhoz ült. — Csókollak, drágám ... Én vagyok. Mit végeztél? — Voltam orvosnál. Gyerekem lesz. Olyan boldog vagyok, hogy ... Szeretnék mel— Azon fáradozunk, hogy ez így alakuljon. A csereüdültetés, a munkás-szakembercser : csak egy formája a gazdasági kapcsolatok elmélyítésének, ahogyan én a mi vállalatink ismerem, keresni fogják at: láljtozást a somogyi ipari űzi mekkeL A délelőtt folyamán Róva Imre igazgató, Mihalovics István, a pártbizottság titkára, Szilvássi Zoltán főmérnök, Veress Zoltán gyártásvezető, Papp Józsefné szb-titkárhe- lyettes és Herke Miklós, az üzem KISZ-bizottságának titkára általános tájékoztatót adott az üzem munkájáról, fejlődéséről és az eredményekről. A beszélgetés végén ked\ es ünnepségire is sor került. Aleikszandrovna Ljubov Mahnyejeva tegnap ünnepelte huszadik születésnapját. A vállalat vezetősége és a KISZ-bi- zottság felköszöntótte és megajándékozta a szovjet szövőnőt. A vendégek programja délután könyvtárlátogatással folytatódott, majd Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára fogadta a Kalinyini Pamutfonó Kombinát küldötteit. S. G. letted lenni, örülsz? Most már igazán összeházasodhatnánk ... Miért hallgatsz?! — Természetesen nagyon örülök, sőt... De... — Folytasd! Ne hallgass el. Mondd ki, hogy nem akarod. Se a gyereket, se... — Nem erről van szó. De beláthatod, nincs még annyi pénzünk, és . .. Beláthatod, neked is jobb, ha még várunk. A gyereket természetesen megtartjuk. Kilenc hónap nagy idő ... Halló !!! Kattanás. Sürgető szavára csak a jól ismert búgó hang felelt. »Nem értem. Nem akarom elhagyni, hisz kell valakit szeretni, de én csak jót akarok. Mindig azt teszem, amit kell. így kell jónak lenni. Gondolkodni kell, nem szabad azt tenni, amit ő csinál. Józan ész! Nem adhatjuk át magunkat érzelmeinknek .. . Jobban is végződhetett volna ez a nap. Ha beleszámítom a mostanit is, három jótettem volt ma. Ez azért szép.-» Bekapcsolta a tévét. A képernyőn kékesszürke alakok ugráltak, lövöldöztek, nyomoztak, csókolóztak, végül győzött a Jó. »Klassz film volt» — gondolta lefekvés közben. Gyorsan ágyba bújt, eloltotta a villanyt. A sötétben még egyszer végiggondolta mai napját. Remélte, a következő sem lesz különb. Aztán már nem gondolt semmire. El- altidt. Katona István SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969, szeptember 12. *
