Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-06 / 206. szám
Politizáló brigádok LEGFŐKÉPPEN cselekedeteikkel, tartásukkal, kiállásukkal politizálnak. Azzal, hogy a szocialista módon dolgozó brigádok tagjainak a nyolc óra az nyolc munkával töltött órát jelent. Közülük kerülnek ki azok, akik szentírásnak tekintik a perceket, a grammokat, a tized- millimétereket vagy a mikronokat A gyárakban, az országutakon, vagy a földeken elsősorban ők azok, akik bármikor készek a dolog vastagabb végét is megfogni, s a fizetésüket nem jelenléti díjnak tekintik. Kutatják, alkalmazzak és támogatják az újat, vállalva az ezzel járó kockázatot is. Vitathatatlan, hogy mindez politizálás a javából. Amikor a tettek magas értékű politikai szerepét hangsúlyozzuk, nyomban el kell ismerni még valamit: a politizálás a cselekedetekkel kezdődik, de azzal nem fejező- d:k be Kádár elvtárs a szocialista brigádvezetők harmadik országos tanácskozásán így szólott erről: »A szocialista brigádok vállalásai elsősorban a termeléssel kapcsolatosak, aztán szakmai kérdésekre, szociális problémák megoldására irányulnák, de kiterjednek a kultúra területére és a szórakozásra is. Ez helyes. A jövendő szükségletekre és feladatokra gondolva azt ajánlom, hogy a következőkben az eddiginél kicsit többet foglalkozzanak politikával, ösz- szejöveteleiket használják fel arra, hogy körülnézzenek, mi van a politikában, a világban, fordítsanak nagyobb figyelmet a politikai képzésre is.« Íme tehát az a három szóban kifejezhető képlet, amelyet a szocialista brigádoknak naponta meg kell oldaniuk: munka, közösség, politika. IGAZSÄGTALANSÄG LENNE persze szemrehányást tenni azoknak, akik példamutatóan dolgozva, gyakran úgy beletemetkeznek munkájukba, munkahelyük, munkatársaik problémáiba, hogy ezen kívül szinte se nem látnak, se nem hallanak. Nem is szemrehányásról van szó, hanem az ellentrr 'Tudásról, amely egyes brigádok, vagy brigádtagok politikai látóköre, valamint a szocialista ember világnézete között fennáll. Ebből máris kiderül, hogy miért kell a mindennapi életben politizálni, politikával foglalkozni. Ennek a szemléletnek egyik alaptétele: a nagypolitika nem csak az »okosok« dolga, hanem mind- azoké, akiknek sorsára Így vagy úgy hatással van. Ellentétben az olyan hiedelemmel, amely a politikát taktikázgatásnak, diplomáciai bújócskázásnak, vagy ki mit tud játéknak tekinti, mi azt tartjuk, hogy szocialista viszonyaink között politizálni annyit tesz, mint mindazokról az eseményekről, jelenségekről és folyamatokról tájékozódni, véleményt, ítéletet alkotni, amelyek a szocializmus hazai és nem~etközi sorsát, a világeseményeket, a társadalom egészének, vagy egyes rétegeinek életét, közérzetét ma és a jövőben meghatározzák. Igaz, ebbe csakugyan sok minden összefoglalható, de megszámlálhatatlanul sok, és napról napra egyre több lesz az olyan tényező is, amelyek az emberiség, a szocialiota világ, szocialista hazánk és az itt élő emberek jelenét, jövőjét befolyásolják, meghatározzák. Nincs abban semmi természetellenes, hogy a szocialista brigádok tagjait is — éppúgy, mint legtöbb más embert — elsősorban a velük, a családjukkal, a munkaheMUNKA ES BÉR Javult, de még mindig nem kielégítő a megyei tanács irányítása alá tartozó vállalatok bérgazdálkodása. Röviden így lehetne összegezni az év első felének tapasztalatait. A megyei tanács munkaügyi osztálya most végezte el az első félév bérgazdálkodásának értékelését, s ebből az derül ki, hogy — az irányításban részvevő osztályok és a szakszervezetek többszöri felhívása ellenére — néhány vállalatnál még mindig óvatosak a bér- gazdálkodásban; pedig ennek ellenkezőjére ösztönzi a vezetőket a múlt év végén szerzett tapasztalat is. A végrehajtó bizottság — mint ismeretes — három vállalat vezetőjének csökkentette a részesedési alapját, mert indokolatlanul visszatartották a bér- színvonalat. A megye huszonöt tanácsi vállalatából az év első felében nyolc nem használta fel a rendelkezésre álló bért. A legnagyobb megtakarítás a Tab: Campingcikk Vállalatnál volt, pedig a múlt év végén a három vezető közül éppen ennek az igazgatója kapott kevesebb nyereségrészesedést a bérmegtakarítás miatt. A szűkmarkú béremelésre mindig megvan az ellenérv: még hátravan az év második fele, év végére nem lesz megtakarítás. A múlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az év végi, egyszeri béremelés nem a legjobb. A munkások nem akkor kapják a több pénzt, amikor megdolgoztak érte, s a fizetésemelés ezzel elveszti ösztönző jellegét. Emiatt az emberek egy része másutt keres munkát, megkezdődik a vándorlás. Igaz egy bizonyos fokig egészséges jelenség a munkásvándoriás, de a túlzottan emelkedő tendencia nem valami jó fényt vet a vállalatokra. Az a tény, hogy a múlt év első feléhez viszonyítva az idén 16,5 százalékkal emelkedett a létszámból törölt dolgozók száma, azt is mutatja, hogy az emberek valamiért nincsenek megelégedve. A tapasztalatok szerint ezt a fl.uk- tuációnövekedóst az eltérő bérezés okozta. De jelentős szerepet kaptak ebben a hiányos munkakörülmények is. A féléves adatokból az is kitűnik, hogy elsősorban a nők mentek el — ha tehették — jobb munkahelyre. A szabadabb munkaerővándorlás tehát elsősorban a magasabb béreket fizető vállalatok felé viszi az embereket. Ennek viszont arra kellene ösztönözni a vezetőket, hogy — éppen a fluktuációból adódó hátrányok elkerülésére — használják fel a bérfejlesztési lehetőségeket. A mostani állapot mindenesetre figyelmeztet: a vállalatok egy része még mindig óvatos. A Tabi Campingcikk Vállalatot sorrendben követi a Kaposvári Tervező Intézet, az Ingatlankezelő Vállalat, a Beruházási Vállalat, a Víz- és Csatornaművek, s lehetne tovább sorolni. A bérmegtakarítás természetesen nem mindenütt indokolatlan. A Híradás- technikai Vállalat például tavaly a sok betanuló munkása miatt takarított meg ilyen pénzt: ha azt vesszük, hogy a múlt év első feléhez viszonyítva majdnem kétszeresére emelkedett a munkásainak száma, akkor érthető — éppen az elkerülhetetlen tanulóidő miatt — a megtakarítás. A vállalati kollektív szerződések többségében — éppen a tavalyi kedvezőtlen tapasztalatokra hivatkozva — kikötötték, hogy törekedni kell az ösztönző, jó bérgazdálkodás megvalósítására. Ilyen előírások mellett még inkább érthetetlen a mostani állapot Mindenesetre még nem késő változtatni ezen. A tavalyi ígéreteket — hogy nem lesz bérmegtakarítás — ebben az évben talán tettek is követik. Ez a vállalatoknak és a munkásoknak egyaránt érdeke. Kercza Imre lyükön és a közvetlen környezetükben történő események foglalkoztatják. De ma már úgyszólván teljesen eltűntek azok a határok, amelyek valaha elválasztották az egyes emberek, családok vagy közösségek sorsát az ország, az emberiség sorsától. KÉZENFEKVŐBB az összefüggés hazai témáink tekintetében is. Valamennyiünket közvetlenül érintenek a tudományos és technikai forradalom követelményeinek, következményeinek problémái, az új gazdaságirányítás egészének és részleteinek gyakorlati tapasztalatai, Magyar- ország világpiaci pozícióinak kilátásai, az ifjúság és a nők helyzetével kapcsolatos gondok, állami életünk demokratikus fejlesztésének feladatai. Nem is szólva a megye, a város, a község gondjairól, azok előrehaladásának problémáiról, amelyekről érthetően legtöbb tájékozottsággal rendelkezhetnek, vagy kell, hogy rendelkezzenek a szocialista brigádok tagjai. Erőt, biztonságot és határozottságot kölcsönöz a helyi és a központi kormányzatnak, ha az állampolgárok — köztük mindenekelőtt a szocia- l'zmus tudatos hívei — figyelik, ismerik, értik mindazt, ami itthon és a világban történik. Ha támogatják a közösen kialakított politikát, azokat az utakat, módozatokat, amelyek eredményesen valósítják meg — ha nem ;s mindig konfliktusok nélkül — nemzeti és nemzetközi törekvéseinket A gazdaságirányítás reformját nem csak azért sikrült megrázkódtatás nélkül bevezetni hazánkban, mert a tudósok és politikusok mintaszerű alapossággal dolgozták ki annak minden fejezetét, hanem azért is, mert az alapvető kérdéseket illetően az emberek többsége megértette miről van szó, elfogadta és nemzeti ügyként támogatta azt. A MEGÉRTÉS, a vélemény- alkotás, a támogatás mindennapos szükséglete volt és marad a szocialista politikának. Ezt várja, ezt kapja a párt azoktól a szocialista brigádoktól, akik szóval és tettel egyaránt politizálnak. Kellemesebb környezet — növekvő teljesítmény Az egyik mezőgazdasági melléküzemben járva, a munka vezetője arra hívta fel a figyelmemet, hogy az asszonyok, akik ott dolgoznak, általában érzékenyebbek, helyenként indulatosabbak a földeken dolgozó társaiknál. Egy ipari üzemben, az éjjeU műszakban dolgozóknál merült fel ugyanez. »Talán a nagy zaj miatt van ez így-“ — gondolkodott hangosan a művezető. A munkahelyi környezet a munkások kedély világár a, teljesítőképességére egyaránt hat. Az éjszakai műszakban dolgozó emberekre nemcsiak a zaj, de az elégtelen világítás is kedvezőtlen hatást gyakorolt.^ Beszéljünk először a világításról. A világítási viszonyok optimális -megoldása a látás kifáradását akadályozza meg. Elsődleges fényforrás -mindig a villanykörte vagy fénycső, amely saját fényével világít. Ezzel egyidejűleg azonban keletkezik egy vagy több másodlagos fényforrás is, amely az elsődleges segítségével világít. Pl. a megvilágított fal, vagy a gép fémfelülete. Ezek figyelembevételével kell a munkahely világítását megtervezni. A természetes fénynek az üzemben, gyárban hátránya is van. Igaz, hogy szemünk a nappali fényhez igazodik, de ez a fényforrás napszakonként, évszakonként, az időjárás változásával ingadozik. A mesterséges fény megfelelő mennyiségének nagy szerepe van a munkahely otthonosabbá tételében is. A színek felhasználása az üzemekben régi keletű. Kezdetben a gépcsk emberre veszélyes részeire hívták fel a figyelmet. Később a munkahelyi térségek elrendezéséhez is felhasználták. Ez nemcsak a munka kényelmi viszonyait befolyásolja kedvezően, de gazdaságossági kihatásai is vannak. Fokozza a munkahelyi biztonságot is. Megkönnyíti a tájékozódást A színtechnika alkalmazása a világítással együtt segíti a megkülönböztetést. Lélektani hatás szempontjából szokás a színeket két csoportra: hidegekre és melegekre osztani. Az előbbihez a kék és zöld színárnyalatok, az utóbbihoz a piros, a narancs- sárga és a sárga egyes árnyalatai tartoznak. Hogy a munkahelyen melyiket kell előnyben részesíteni a másik rovására, azt a tárgy fajtája, kulturális környezete és az emberre gyakorolt hatása döntik el. A színek felhasználása az üzemi termek festéséhen megváltoztathatja a térségek érzékelési hatását. Optikai ná- gyobbításhoz világos színekre van szükség, míg a távolság látszólagos rövidítése mélyebb színeket kíván. Déli fekvésű munkahelyek festésére hideg színek az alkalmasabbak. Ahol nincs elegendő napfény, ott a meleg színek keltenek kellemes hatást. A panaszok között szerepelt a zaj is. A huszadik század emberét a világban, s így a munkahelyén is a legkülönbözőbb zajok veszik körül. Ezek egy része az ember tájékozódásához elmaradhatatlan, szükséges jelzés. Más zajok nem kívánatosak, zavarók. Korunk egyre inkább sürgető egészségügyi problémájává válik a zajártalom kiküszöbölése. A munkahelyen az ilyen irányú panaszok rendszerint a technológiai folyamatból adódó zajok ellen irányulnak. A zaj nemcsak a hallásra, de az egész szervezetre kihatással van. Vitathatatlanul befolyásolja a munka kellemességét, a termelékenységet, a selejtarányt és a balesetek számát. Csökkentése a technológia megkváltoz tatásával oldható meg. Ez azonban üzemeinkben nem valósítható meg máról holnapra. Nagyban segít az al- katrészek vibrálásának csökkentése, a zajforrások elszigetelése, zaj nyelő anyagok alkalmazása is. Fontos a munkahely hőmérsékletének kedvező kialakítása. Ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele és javítása minden valószínűség szerint gazdaságossági téren is előbb- utóbb megmutatkozik. L. £» Készül az ország legnagyobb lakóépülete A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat óbudai lakótelep- építkezésén szerelik az ország legnagyobb lakóházát, melyben 472 lakás lesz. Az építők az év végén adják át a monumentális épületet. Cselédek utódai Változás előtt Répáspusztán — Répáspusztán már több régi időkről. Kicsit mint két évtizede lótenyésztés folyik — mondja Nemes Tibor, a toponári—zimányi Egyesült Erő Tsz üzemvezetője, amikor a pusztáról kérdezem. Cselédek éltek itt a fel- szabadulás előtt. A település neve valószínűleg onnan szár- mazik, hogy fő terményként sokáig cukorrépát termelték. Kisvasút hálózta be. Répas- puszta ma a tsz egyik telephelye. A vasútállomásnál megszakad a sima út. Innen köves- út vezet tovább. Embert keveset látni. Már kinn vannak a földeken, munkájukat vég- z!k. Szántó János bácsival a tsz pusztai irodájában találkozom. Barna ruha, csizma, pörge kalap van rajta. A ruháját kék kötény védi. őszülő bajusza hegyesre sodort. Eres kezeit térdein nyugtatja. A munkából jön, huszonhét lovat gondoz. — Nyolc gyerekem van — meséli. — Tizenhat unokám és hat dédunokám. A feleségem is él még. Hetvenéves vagyok. A nyugdíjat egészítem ki a munkámmal. Á csikós- ság nehéz szakma még fiatalnak is. Sokan ott is hagyták. Kérem, hogy beszéljen a mielőtt válaszolna: — A feleségem répási lány volt, 1919-ben vettem el. Amikor itt a szövetkezet megalakult, én még csak szemlélője voltam az eseményeknek. De nem sokkal később Kürtöspusztán magam is szövetkezetitag lettem. Nagy dolog volt az akkor egy cselédembernek! A jövedelmünk a kétszeresére emelkedett. Sajnos, nem tudtuk végigcsinálni, mert a Tanácsköztársaságot leverték. Akkor már én is kommunista voltam. Bevittek Marcaliba és megvertek a csendőrök. Kapcsolatom Répással 1932-ben újult fel, akkor kölr töztünk ide. Közös lakások voltak, hét család lakott egy- egy épületet. Hajnali két órakor keltünk, este későn feküdtünk. A cselédházak nagy része még ma is áll, de minden családnak külön konyhája, szobája van, nem úgy, mint régen. ’ Arról beszél, hogy amikor 1950-ben újra megalakult a tsz, ő is az alapító tagok között volt. Még az ellenforradalom sem tudta szétzilálni a volt cselédemberek szövetkezetét Ä fiatalokról ezt mondja: — Más a helyzetük, mint nekünk volt. Tanulhatnak. Többségükben ipari tanulók lesznek. Mezőgazdasági muntűnődik,, kára kevesen jelentkeznek. Az ' én nyolc gyerekemből is csak kettő dolgozik a mezőgazdaságban, sajnos. Sétálunk a járdán. Az egyik volt cselédházba térek be. Papp Gyulánét és lányát, Papp Máriát főzés közben találom. — A férjem bognár a tsz-ben — szólal meg az asz- szony. — Nagytoldi-pusztáról jöttünk ide három éve. A lányom Kaposvárra jár be a textilművekbe A másik meg a Híradástechnikai Vállalathoz. Nem tudtunk megszokni itt — Ez nagyrészt azért van — veszi át a szót a lánya —, mert nekünk fiataloknak nincs szórakozási lehetőségünk. Ha a városba jár az ember dolgozni, látja a különbséget. — Legalább nekik legyen jobb, mint nekünk volt — mondja Papp Gyuláné. — Még moziba sem tudnak itt menni, mert az sincs. Volt, de megszüntették. Jelenleg kultúrház sincs. Ügy hallottuk, hogy 1970-re tervezték az új megépítését. Októberben elköltöznek Somodorba, ott vettek házat. Mester József is a költözők sorába lép december végén. •— A régi cselédlakások I egyikében lakom jelenleg —• válaszolja kérdésemre. — Bizony, néha már hullik a vakolat a bútorra, öregek ezek a házak. 1959 óta élek itt, megtaláltam a számításomat a szövetkezetben. Nehéz szívvel hagyom el majd az év végén, mint az óvodásgyerek, amikor iskolába megy. Aztán a fiatalok problémájáról beszél ő is. Egy kultúrteremre nagy szükség lenne. Az iskolaudvaron tízóraizó gyerekek. Mindössze tizenöten vannak A felső tagozat Toponárra jár. Diósi Sándor iskolavezető tanító 1952 óta tanít itt. — Volt olyan iskolaév, amit huszonnégy gyerekkel kezdtem és ennyivel is fejeztem be — mondja. — De közben tizenhat tanuló cserélődött év közben. Bízunk benne, hogy a nagy elvándorlás megszűnik. Most már két-három év óta kezd abbamaradni. Átalakulás előtt állunk. Tizenegy tsz-tag vállalta eddig, hogy OTP segítséggel épít. A szervezés még folyik. Amikor a poros, kígyóforma országúton kifelé ballagok a pusztáról, piros bukósisakos fiatalok suhannak el mellettem új motorjukon. Leskő László SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. szeptember 6. 0
