Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

Hozzászólás cikkünkhöz w Áldozatvállalás helyett — csalogatás A Somogyi Néplap augusz­tus 28-i számában közölt A szakember-utánpótlásért című cikkükhöz kívánok néhány megjegyzést fűzni. Való igaz, hogy a megyei vállalatainak kevés a 83 ösz­töndíjas, mert az igények en­nél sokkal nagyobbak. Az ado­mányozó vállalatok mellett azonban jó néhány vállalat, hivatal, intézmény van, ame­lyiknek a vezetői nem vállal­nak részt a szakember-után­pótlás gondjainak megoldásá­ban, nem kötnek ösztöndíjszer­ződést, mert az anyagi áldo­zatvállalással jár, hanem azoktól a vállalatoktól csalo­gatják el a fiatalokat, ame­lyek előrelátóan, tervszerűen igyekeztek gondoskodni a szakemberek utánpótlásáróL Áldozatvállalás helyett a »kész-« szakembereknek — sokszor a törvényes rendelke­zések megszegésével — a kép­zettségüket és szakmai gyakor­latukat megillető munkabérnél jóval többet ígérnek. Az ilyen ügyeskedő vezetők jól tudják, hogy a kezdő szak­emberek a sokéves tanulás után szeretnék minél előbb megalapozni jövőjüket, egy ré­szük már családos, vagy csa­ládalapítás előtt áll. A válla­lathoz, amelyik az ösztöndíjat adományozta, még csak anyagi érdek köti őket. A munkahely­hez való tartozás érzése csak később, a munka végzése, a vállalati kollektíva megismeré­se, nevelő hatása közben ala­kulna ki bennük. Az ilyen fiatalokat a nagyobb kereseti lehetőség könnyebben bírja rá a munkahelycserére. A vállalat előtt — ha az ösztöndíjas el akar menni — két lehetőség van: vagy indokolatlanul és érdemtelenül magas bért ad neki, néha egy-egy állami la­kást is kiharcol részére, vál­lalja a bérfeszültséget, s az ebből adódó elégedetlenséget vagy az ösztöndíjat visszakér­ve elengedi a fiatal dolgozót. Nem ritka eset, hogy az ilyen elcsalogatott szakembe­rek csalódnak az új munka­helyen, újabb és újabb helyet keresnek, s lehetőleg könnyű munkával, esetleg jogtalan ha­szonszerzéssel próbálnak na­gyobb keresethez jutni. Nem ismerik meg a munka, az al­kotás örömét, szépségét. Az ilyen emberekből aztán ritkán, vagy nagyon sokára lesz törzs- gárdatag, s még ritkábban olyan vezető, akire nyugodtan lehet fontos munkát bízni. Eb­ben az esetben kidobott pénz az ösztöndíj, károsul a válla­lat, a dolgozó és a társadalom. Ezért is javasolom, hogy az illetékes felügyeleti szervek vizsgálják meg: a műszaki és közgazdasági szakembereket foglalkoztató vállalatok vezetői tervszerű előrelátással, az igé­nyeknek megfelelően foglal­koznak-e az utánpótlással. Hívják fel a figyelmüket en­nek szükségességére, és eset­leg ösztönző módszerekkel is tegyék érdekeltté őket (pl. pré­miumfeltétel lenne a szakem­ber-utánpótlás biztosítása). Többletmunkával, anyagi ál­dozatvállalással járna ez, de úgy gondolom, eredményeseb­ben szolgálná megyénkben a szakember-utánpótlás ügyét, mint az általános felhívás, amit sokan elolvasnak, de — tisztelet a kivételnek — keve­sen vesznek tudomásul Mészáros Ferenc, a Tanácsi Építőipari Vállalat személyzeti és oktatási osztály vezető j e. Beszélgetés Somogyváron A SILÓ ZÁSRÓL Marton Istvánnal, a somogy- vári Szabadság Tsz elnökével a közeledő silózás gondjairól, tapasztalatairól beszélgettem a napokban. A téma nemcsak az idő miatt aktuális. Napjaink­ban gyakran beszélünk a hiá­nyos gépesítésről és a silózás­nál előforduló egyéb problé­mákról — Van egy KS—69-es gé­pünk, melyhez, ha elromlik, nem lehet alkatrészt kapni — kezdte a beszélgetést az elnök. — így kénytelenek vagyunk Pesten készíttetni alkatrésze­ket. Jelenleg ez a gép műkö­dik, jól vizsgázott. Ezenkívül még van két sdlótépőnk, így a gépi erőt tekintve edég jól ál­lunk. — Hány holdon van siló- takarmányuk? — Csaknem nyolcvan hol­don, kukorica, napraforgó és szudáni fű. A múlt évben ke­vesebb volt a zöld silónk. A betakarításnál meg kellett etetni az állatokkal a száraz­ság miatt. — Milyen előnyt jelent a sd- lótakarmány? — Elsősorban a tejhozamnál jelent előnyt. Mi ötszáz szarvasmarhát etetünk silóta­Szeptember It-re összehívják a II. országos ifjúmunkás parlamentet Szeptember 11-én összeül Budapesten a II. orszígos if­júmunkás parlament — tájé­koztatta az újságírókat csü­törtökön a KISZ kb székhá­zában Tóth Imre osztályveze­tő. Elmondotta, hogy az or­szágos szintű kétnapos ta­nácskozást területi . ifjúmun­kás parlamentek előzték meg: a fiatal munkások 806 üzemi, 20 kerületi, 11 városi és 7 megyei konferencián vitatták meg az őket érdeklő, érintő legfontosabb társadalmi, po­étikai kérdéseket Itt vá­lasztották meg azt a 300 kül­döttet is, aki képviseli, tol­mácsolja majd véleményei­ket, javaslataikat, beszámol eredményeikről, gondjaikról. A II. országos ifjúmunkás parlament Csepelen, az új munkásotthoniban ül össze. Az első napi plenáris ülésen Ribánszki Róbert, a KISZ központi bizottságának titká­ra tart vitaindító referátu­mot, amelyet négy szekcióban elemeznek a fiatalok. Az első szekció a kezdő munkavállaló fiatalok sajátos helyzetéről, az üzemi kollektívába való beilleszkedésükről, érvényesü­lésükről tárgyal. A második szekcióban a szocialista mun­kaverseny, az ifjúsági terme­lési mozgalmak szerepe kerül napirendre, a harmadik szek­ció központi témája »A mun­káslányok és fiatalasszonyok helye, szerep társadalmunk — az üzem, a munkahely, a csa­lád és a KISZ-szervezetek — életében.« Végül a negyedik szekció az üzemi KlSZ-szer- vezetek feladatait vitatja meg. Az első nap végeztével a tanácskozás részvevői megko­szorúzzák a Csepel Vas- és Fémművek előtt felállított Le- nin-szobrot, majd látogatást tesznek a vasmű egyik üzem­részében. A második napon plenáris ülésen összegezik a szekciókban elhangzottak ta­pasztalatait, majd hozzászól­nak a témához az érintett párt-, állami, gazdasági, szak- szervezeti és társadalmi szer­vek vezetői. kormánnyal. Ezenkívül kuko­ricaszárból is készítünk szi- lázst A szárat nyers répasze­lettel, sóval és pirított melasz- szal keverjük. Ezt az állatok igen kedvelik. — Ebből következik, hogy a zöld silótakarmányhoz szük­séges területet növelni kelle­ne. — Valóban így van, de ne­hezen. megy, mivel a vetéste­rületünk eléggé szétszórt Az idei silótervünk 35 ezer má­zsa. Ez nem elég, de a már említett ok miatt nem tudunk többet elánná. Növelni nem tudjuk a területet a másodve­tés viszont ilyen tekintetben kétséges, az időjárástól függ. Ennek ellenére borsós csala- mádét napraforgót vetettünk negyven holdon. Ez a zöld fu­tószalag sokat segít. A közeli egyesülés ezt a kérdést is meg­oldja, hiszen sokkal nagyobb lesz a rendelkezésre álló ve­tésterület, megszűnik a szét­szórtság okozta kellemetlenség is. — Pillangósokból mennyi a vetésterület? — Lucernából 238 hold, vö­rösheréből 100 hold. Ezenkívül van 60 hold új telepítésű lege­lőnk. — Hogyan készülnek a siló­zásra? — Amikor eljön az ideje, rááll a munkára egy brigád. A nyolc fő egy hét alatt elvégzi. Sietni kell, mert megkezdőd­het az esőzés. — A raktározással hogyan állnak? — Mi a már bevált palán- kozó eljárást vezettük be. Dróttal vesszük körül, tömö- rítjük és bálaszalmával körül­falazzuk a silót — Milyen előinye van en­nek az eljárásnak? — A legfőbb előnye, hoigy a rothadási veszteség elég ala­csony, mindössze húsz centi­méter. — Mi a legnagyobb problé­májuk a silózásnál? — Csak azt szeretnénk elér­ni, hogy ha elromlik a KS—69- es, legyen hozzá megfelelő al­katrész, ne álljon fölöslegesen egy percig sem. Mi mindent megteszünk a megelőzés érde­kében, de a terület buckás, könnyen elromolhat a gép. A beszélgetés során minden­képpen az derült ki, hogy megéri a .silózással, tervsze­rűen foglalkozni, mint ahogy a somogyvári Szabadság Tsz példája is mutatja. Ahol ezt megteszik, az eredmény feltét­lenül jelentkezik a gazdaságos­ságban. M j Gyári belépőt a reformnak! A vállalatok belső mechanizmusáról Valaki, akinek megemlí­tettem, miről készülök írni, s aki maga is erősen érintett a témában, a fejéhez kapva azt mondta: »Csak erről ne!« Miért?! »Ettől mindenki ide­ges lesz« — felelte. Ideges? Amikor azután jó néhány he­lyen és jó néhány emberrel beszélgettem a vállalati me­chanizmusról, s főként a nagyvállalatok és gyáregysé­geik kapcsolatáról — magam is tapasztalhattam az idegek­ben vibráló feszültséget. Majd mindegyik beszélgető partne­rem azzal kezdte: »Kényes té­ma ez...« Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jellem­zői? A több gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatnak — egy ré­szénél a reform bizonyos mértékig megrekedt a kapuk előtt, nem jutott tovább a vállalat központi irányító szer­vezeténél, s a gyáregységek­ben többnyire kevés a válto­zás, ezek sem mindig egyér­telműek. A nagyvállalatok belső szervezeti reformja sok eset­ben formálisan zajlott le, a munka lényegi, tartalmi ré­szét nem érintette, s miköz­ben a nagyvállalatok központ­jában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyár­egységek munkaügyi tevé­kenységét egészségtelen mér­tékben megkötötték. (A túl­zottan centralizált bér- és lét­számgazdálkodás sok esetben lehetetlen helyzetet teremt a gyáregységekben, s gyakran egyik forrása a fluktuáció nö­vekedésének.) A túlzott cent­ralizmusra való törekvés amúgy is hódít. Mindennapos eset, hogy filléres vásárláso­kat változatlanul a központ­ban kell jóváhagyatni, a gyáregységnek az informá­ció »központosítása« miatt olykor minimális ismereteik sincsenek a piaci helyzetről stb. Sok helyen hiányoznak a gyáregységek között diffe­renciáló ösztönzők, alig talál­ni nyomát az önálló elszámo­lásnak, a beruházási, fejlesz­tési lehetőségeket nem, vagy alig ismerik a gyáregységek, így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elképzelések kimunkálásához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz. Okok és okozatok kuszált- sága közepette és viszonylag hamar kiszűrhető két, tipikus­nak nevezhető vélekedés. Az egyik, amit a nagyvállalati központokban hangoztatnak: a gyáregységek még nem elég érettek ahhoz, hogy a tevé­kenységüket érintő fontosabb kérdésekben dönthessenek, különben is a hatáskörök, fel­adatkörök centralizmusának föladása anarchiával, a nagy­vállalati szervezet fölbomlá­sával fenyegetne. A másik vélekedés, amit a gyáregysé­gekben hallani: a nagyválla­lati szervezet merevségéért, túlzott centralizáltságáért el­sősorban nem gazdasági té­nyezők, hanem szubjektív in­dítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék meg­őrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatás­körhöz, amit sokkal jobban elláthatnának a vidéki gyár­egységben, mint ők — Buda­pesten ... Hiba lenne úgy ítél­kezni: mindkét nézőpont torz, hamis képet mutat. Mindkét vélekedésben van némi igaz­ság, ám csak része egy na­gyobb igazságnak, annak, hogy a gazdaságirányítási re­form előkészítésének, majd első esztendejének időszaka a közgazdasági szabályozók al­kalmazása lehetőségének meg­ismerésével telt el, s a szük­ségesnél jóval kisebb figyelem jutott a vállalati belső szer­vezetre, a gazdasági folya­matok vállalaton belüli kor­szerűsítésére. A vállalati mechanizmus tökéletesítése nem újabb át­szervezéseket kíván — ezek­ből eddig sem volt hiány —, hanem azt, hogy végre meg­szervezzék, a szó mai értel­mében, a vállalati tevékeny­séget. Elsősorban az új gaz­dasági környezethez igazodó döntési szintek világos meg­határozására van szükség, a nagyvállalati operatív irányí­tás mértékének erőteljes csök­kentésére, a hatáskörök pon­tos meghatározására és bátor kiterjesztésére, a szükségtelen lépcsőfokok megszüntetésére. Jóval nagyobb jogkört kívá­natos adni a gyáregységek ve­zetőinek bér- és létszámgaz- dálkcdási kérdésekben, a fej­lesztési koncepciók kidolgo­zásában, rugalmasabbá kelle­ne tenni az anyagbeszerzést, a számviteli szervezetet. Intézményes megoldással lehet elérni azt, hogy a gyár­egységek vezetői — a mai ún. igazgatótanácsi ülések nem alkalmasak erre — aktívan közreműködhessenek a távla­ti fejlesztési tervek kialakí­tásában, megvitatásában. E tevékenységben ne csupán a gyáregységek igazgatói vegye­nek részt, hanem lehetőleg a tel ies műszaki-gazdasági stáb. Érdemes figyelmet szen­telni annak is, hogy vállala­ton belül miként és milyen mértékben helyettesíthetők az utasítások anyagi érdekeltség­gel, testre szabott, azaz a gyáregység sajátosságait tük­röző ösztönzőkkel. A vállalati mechanizmus tökéletesítésének, joggal mondhatni, reformjának vég­rehajtása vitathatatlanul cse­lekvésre érett. Ahol úgy gon­dolják, hogy ráérnek, ott már­is — elkéstek. M. O. Újítók a tejiparban A sajtüzem egyik részlegé-1 ben, az érlelőkádak mellett mutatta be a főművezető Do­mokos Imrénét. — Ha délelőttös műszakban dolgozik, már 6 órakor mele­gek az érlelőkádak — mond­ják róla a többiek. — A Balatont minden év­ben sikerült zökkenőmentesen ellátni tejtermékkel. Ezt annak köszönhetjük, hogy akikre szá­míthatunk, ilyen lelkiismerete­sek, mint ő — teszi hozzá a főművezető, Szemler János. Domokosné másodmagával 5—6 ezer liter félkész túrót mer át vödörrel egy-egy mű­szakban a nagy szezon idején. I — Húsz- huszonkét mázsa túrót szállítottunk naponta a Balaton mellé, és ez mindenki­től nagy erőfeszítést követelt. Ráadásul a kényes, romlandó tejtermékek megrendelt meny- nyisége állandóan változott, ezt előre sosem lehetett kiszá­mítani. Sokszor órák alatt kel­lett intézkedni, módosítani a korábbi terveket. Változást hozott az ősz ele­je a sajtosoknál is. A hazai piacon kevésbé népszerű Cheddar helyeit kipróbáltak egy, a magyaros szájíz szerint kelendőbb sajt gyártását. Tóth Gáborvak tekintélye van a szakmában, így őt bízták farag, Domokos Imréné. A délutáni órákban csomagol­nak, szállításra készítik elő a kész tejtermékeket. Ha sür­gős a munka, az adagolómér­leg mellől sem lehet eltépni. — Látja, most sincs megál­lás. Holott csak fele annyi a tennivaló, mint a nyár köze­pén. A létszám pedig ugyan­az — és bemutatja a többie­ket is. Kelemen Jánosné készí­ti elő a megye minden üzlete számára a körözöttet és az íze­sített túrót. Vaníliával, málná­val, mazsolával és hagymával dolgozik. Segítenek neki a gé­pek, így valamivel könnyebb a munkája. szerezzen meg minden szak­mai ismeretet az induláshoz.. — Korábban nyolc-tízezer liter tejet küldtünk a Bala­tonra naponta, augusztus vé­gétől azonban egyre nagyobb készletekkel kellett számol­nunk. A tej minősége egészen kiváló. A főművezető így összegez: — Mindezek azt sürgették, hogy ráálljunk a nagyobb mennyiségű sajt gyártására. — Mi lett a Cheddarral? — A belföldi piac keveset kér ebből a fajtából. Nálunk a trappista jellegű sajtokat szeretik inkább. Az új prések kocka alakú sajtot formálnak. A többiek, Beles Jánosné, Bíró Antalné, Fista Józsefné ilyenkor, szezon után is sokat dolgoznak ugyanúgy, mint Do­mo kosné. Felváltva merik a félkész túrót vagy csomagol­nak. — Csaknem minden vasár­napunkat bent töltöttük — mondja Domokosné, de nincs panasz a hangjában. — Kaptunk ugyan helyette pihenőnapot, bár az nem ugyanaz. A családdal együtt, az az igazi. Miért vállalja mégis az ember? — kérdezi magától és válaszol is rá: — Aki szereti ezt a tejes­szakmát, nem sajnálja a fárad­ságot Ha eleget tudunk ten­ni a vásárlók igényeinek, az kárpótol mindenért. Sütő Anna művezető veszi át a szót: — Es milyen az új? — Megfelel az ilyen igény­nek, de mivel augusztus 19-én álltunk rá a gyártására és há­rom-négy hét az érési ideje, még nem ízlelhettük meg. Az új sajt préseléséhez új gépeket szereztek be. Hasonló hirdaulikus présekkel dolgoz­nak már a korszerű sajtüze­mek, de ilyen modem, töké­letesen higiénikus kezelésű be­rendezések még egy üzemben sincsenek. Itt Tóth Gábor, a kalau­zunk: — Ez is egy újítás. A sajt kocka alakú, mivel a kereske­delem is főként szeletelve ad­ja el, s mindenképpen így gaz­daságosabb. A változásokat, az újításokat a piac, a változó vásárlói igény diktálta, és formálja ezután i . Nagy József SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969, szeptember 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents