Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

Megyei bajnokság Tovább nőtt a Marcali Latinka előnye Jól hajráznak a kiesőjelöltek A K. Dózsa—Csurgó mérkőzésen 11-eshez jutott a kapos­vári csapat. A csurgói kapuvédő balra mozdult, ezért Báli az ellenkező oldalra helyezte a labdát. Ez volt a Dózsa vezető gólja. vai, Turcsik, ill. Hosszú (2). Jók: Mezei, Turcsik, Gál, ill. Hosszú, Papp, Püspök. Kovács Ferenc KADARKÚT—K. VASUTAS 0:0 Kadarkút, 100 néző. V.: Zsa- lakó. Kemény mérkőzés, amelyen a helyzetek alapján a hazai csapat állt közelebb a győze­lemhez. Jók: Csernus, Mihóka, Koltai, ill. Tánczos, Küttel, Németh Lajos KAPOLYj—K. V. LOBOGÓ 1:0 (0:0) Kapoly, 400 néző. V.: Bálint. A rangadón végig jobban játszott a kapolyi együttes, amely Váncsa góljával teljesen megérdemelten szerezte meg a győzelmet K. DÓZSA—CSURGÓ 3:1 (2:0) Kaposvár, 100 néző. Vezette: Horváth II. L. Két ellentétes félidő volt Szünet után nagyon visszaesett a már biztos győztesnek látszó Dózsa, a vendégek azonban el- ügyetlenkedtók helyzeteiket. A megyei labdarúgó-bajnokság állása: 1. M. Latinka 2. K. V. Lobogó 3. Tab 4. N. Konzerv 5. Balatonboglár (5. Kapoly 7. Csurgó \ 8. N. Somogyi 9. Fonyód 10. K. Vasutas 11. S.-*tarnóca 12. Lengyeltóti 13. K. Dózsa 14. Zamárdi 15. Kadarkút 16. H.-sztgyörgy 22 15 3 22 14 2 TI 13 3 22 9 8 22 11 3 21 10 4 22 10 4 22 8 6 22 10 2 21 7 4 32 6 6 7 3 6 5 6 4 5 5 5 4 4 68:18 33 6 38:15 30 6 51:25 29 5 36:28 26 8 43:34 25 7 36:18 24 8 36 :33 24 8 34:33 22 10 29:45 22 10 21:28 18 10 22:43 18 12 37:39 17 11 31:40 17 12 31:45 16 12 15:34 15 13 21:73 14 Remekelt a fiatal magyar súlyemelő csapat A megyed labdarúgó-bajnok­ság 22. fordulója nem hozott meglepetést annak ellenére; hogy a sokáig éllovas Kapos­vári Vörös Lobogó formájában visszaesett csapata Kapolyon vereséget szenvedett. Ezzel s Marcali Latinka előnye 3 pont­ra nőtt, s nagyot lépett az NB III felé. A forduló jellemzője egyéb­ként, hogy a kiesőjelöltek re­mekül hajráznak. Valamennyi sereghajtó pontot vagy ponto­kat szerzett. A hornokszent- györgyiek Somogy tarnócán nyertek. NAGYATÁDI KONZERV— ZAMÁRDI 2:2 (1:1) ' Nagyatád, 200’néző. V.: Bu­dai. A lelkesebben játszó vendé­gek közelebb álltak a győze­lemhez. A hazai csapat nagyon enerváltan küzdött. G.: Bazso, Birkás, UL Kovács, Püspöki. Jók: Palaits, Deák, Kömpf, ill. Püspöki, Kovács. Horváth Miklós BALATONBOGLÁR— FONYÓD 5:1 (2:0) Balatonboglár, 200 néző. V.: Szerecz. A két szomszédvár találko­zóján a fonyódi csapat volt a pályaválasztó. Ismeretes azon­ban, hogy a fonyódi pálya át­építése miatt a Petőfi Boglá­ron játssza mérkőzéseit. A rangadón a két lámadósor köz­ti különbség mutatkozott meg. G.': Pordán (2), Csere, Androso- vics, Szilágyi, ill. Faikas B (Il-esből). Jók: Csere, Pordán, ill. Farkas B., Bognár. * hagy Károly HOMOKSZENTGYÖRGY— SOMOGYTARNÖCA 1:0 (0:0) Somogytamóca, 200 néző. V. ; Horváth I. A hazaiak végigtámadták a mérkőzést, csatáraik azonban a legjobb helyzeteket is kihagy­ták. Így fordulhatott elő, hogy Boros gólja a vendégek javára fordította a mérkőzést. Jók: Szubotios, a mezőny legjobbja, Farkas, Battyán, ill. Kiss, Bá tori, Bencsik II. Horváth József TAB—SOMOGYI BSE 4:1 (3:0) Tab, 200 néző. V.: Tóth L. Jó iramú és színvonalas mérkőzés. A hazaiak helyen­ként jó játékkal rukkoltak ki, s a kapu előtt is határozottab- bak' voltak. G.: Puha I. (2), Ko­vács. Mázi, ill. Katona (11-es- ből). Jók: Puha I., Puha III., Kovács, Skerlecz, ill. Segovils, Princesz, Gyergyák. Dietzel Ede M. LATINRA—LENGYEL­TÓTI 5:2 (1:2) Buzsák, 200 néző. V.: Meris. A lengyeltóti pálya betiltása miatt Buzsákon került sor a mérkőzésre. Jól kezdett, s per­cek alatt már 2:0-ra vezetett a lengyeltóti csapat. Szünet után megmutatkozott a két együttes közti erőnléti különb­ség, s könnyen nyert a Mar­cali. G.: Szurosik (2), Gál, Mor­Varsó volt egy héten át a súlyemelő világ- és Európa bajnokság versenyének szín­helye. Az 1989. évi VB és EB a várakozásnak megfelelően a Szovjetunió versenyzőinek si­kerével zárult. A szovjet súly­emelők 'a világbajnoki pont­versenyben negyven, az Euró pa-bajnoki pontversenyben negyvennégy^ ponttal megsze­rezték az elsőséget. A máso- sodik helyen a várakozásnak megfelelően a hazai környezet­ben küzdő lengyel versenyzők végeztek. A VB-n huszonöt, az EB-en huszonkilenc pontot sze­reztek a lengyel fiúk. Ezt kö­vetően született a meglepetés: a világ- és Furópa-bajnoksá- gon a harmadik hely a magyar sportolóknak jutott. Súlyeme­lő válogatottunk csupa fiatal versenyzőt vonultatott fel az olyan tapasztalt sportolók mel­lett, mint amilyen Földi, vagy a szombathelyi Tóth Géza. A fiatalok: Bagócs, Szarvas meg Bakos önmagukat múlták fe­lül. Tóth Géza, a magyar csa pat veteránja 37 éves korában ismét felállhatott a győzelmi emelvényre. A jelenlevő szak­emberek mind-mind nagy el­ismeréssel nyilatkoztak a ma­gyarok teljesítményéről, amely annál inkább értékes, mert hisz együttesünk a nehéz- és ólomsúlyban nem volt érdekel­ve, Földi pedig kiesett. A súlyemelő EB, VB pont­versenyének végeredménye: Európa-bajnokság 1. Szovjetunió 44 pont 2. Lengyelország 29 pont 3. Magyarország 28 pont Világbajnokság 1. Szovjetunió 40 pont 2. Lengyelország 25 pont 3. Magyarország 25 pont fäpacs Azt álmodtam, hogy színi- kritikus vagyok. Ezt ugyan már máskor is álmodtam, de most egészen különös formá­ban jelentkezett ez az álom: nem valamely pódium bené- pesítőiről kell bírálatot ír­nom, hanem egy trolibusz­sofőrről. Egészen pontosan: annak a trolibusznak a sofőr­jéről, amelyben én, a színi- kritikus utazom. Felszálltam hát a jelzett járműre, és figyelni kezdtem bírálatom tárgyát: az éjszínű kormánykereket tekergető és virágos kedvűnek aligha mi­nősíthető férfiút. Az ülések megteltek, teljes hosszában megrándult a ko­csi. »Szerepindítását draszti­kus erő jellemzi« — jegyez­tem föl az előre kikészített kutyanyelvre. Az első pár száz métert a sétahajók nyáresti nyugalmá­val tettük meg. »Csak into­nációja harsány, alakításának motivációja idővel egy szen- zibilis hangulatban oldódik a buszon fel« — vetettem tüstént pa­pírra. A véletlen azonban egy villamos sárga kígyóját csúsz­tatta elénk, s e merénylet oly tökéletesen sikerült, hogy a jármű tárt lökhárítókkal vár­ta a találkozást. »Az a te­kergő stb.« — közölte em­berem a véleményét, míg egy látványos gesztussal megállás­ra késztette masináját. »Mo­torikus egyéniség — sum­máztam ismét benyomásai­mat —, sarkított helyzetek­ben szokatlanul éles árnya­latokkal színezi a rábízott fi­gurát.« Néhány másodpercig zavar­talan volt a "kerekek pergé- se. »Figurájának élesebb ko- loritját idővel lágyabbá satí­rozza« — körmöltem ekkor korábbi megjegyzéseim alá. A satirozás sem tarthatott azonban sokáig, mert egy gyermeteg Trabant előttünk játékosan megtorpanván, a tányérsapkás — reflexeinek szigorú parancsára — kény­telen volt beletaposni a fék­be, amúgy istenesen. Az újabb minősítés is gyorsan összeállt: »Intuitív egyéniség, megérzéseire a legváratlanabb helyzetekben is bizton ha­gyatkozhat.« A megállóban még az előb­binél is később került sor az esedékes fékezésre, úgyhogy többen kénytelenek voltunk kapaszkodóinktól megválva, új helyet keresni magunk­nak a már elfoglalt ülése­ken. »Kitöréseit alkalmasint a kelleténél nagyobb láng he­víti — írtam ekkor —, ilyen esetekben tűnik elő az a hi­bája, amit úgy hívunk, hogy rájátszás.« Sajnos, ez utóbbi gondolat megörökítésekor rossz helyen állhattam, mert sofőröm ba­rátinak aligha nevezhető hangon mordult rám: — Billenjen már arrébb, maga dagadt? Nem billentem arrébb, ha­nem az első adandó alkalom­mal leszálltam. A legközelebbi ház sarká­nak dőlve azonban még oda­róttam papírcetlim aljára: »Fellépésre alkalmatlan, ve­szedelmes ripacs!« Akácz László Kacagnak a komédiások — Az enyém meg — teszi hozzá kissé ironikus mosoly- lyal Somoss István karnagy — harc egy férfi tenorért, no meg a nagyobb, jobb zeneka­rért. A nyitó darab, a Füredi komédiások most még nem szeretne valami jobbat, vala »Egy U'csit könnyebben...« Gyökössy Zsolt, a Füredi ko­médiások rendezője és Varga Tibor a próbán. jelent a zenekarnak erejél meghaladó feladatot, de jövő­re — különösen, ha korsze­rűbb, színvonalasabb zenés darabokat szeretnénk műsorra tűzni —- mindenképpen meg kell erősíteni a zenekaron kí­vül a kórust is. A színpadon és a kulisszák mögött hűvös van és sötét. A felparózsló cigaretták a vita hévességét jelzik, mindenki mi újat 1969/70-toen. Kinn a színészbejáratnál, a napfényes kispadon a »most jöttek« és a »visszatértek« beszélgetnek az »itthoniakkal«. Delet haran­goznak. Váltás. A »zenések« lejönnek a színpadról, a »prózaiak« (Demeter Hedvig, Simon György, Csíkos Gábor, Koltai Róbert, Hőgye Zsuzsa, Lengyel János) hont foglal­nak. Ebben az évadban elő­ször. Az Arma-báli fényes díszlet aprócska szobává zsu­gorodik. A komplexusos és a jámbor lelkű, a neveltfiú és a barát is a gépelt szöveg itt- ott elmosódott vagy nehezen olvasható rejtélyeit kutatja. Laczkó Mihály még a ciga­rettáját is elfelejtette meg­gyújtani; a rendezőnek már a rendelkező próbán elmé­lyül ten kell koncentrálnia, néznie, hogyan illenek vise­lőikre a kosztümök, s hol kell tetőre segíteni a bonta­kozó konfliktust. — Ezek az első lépések, amikor a szöveg, a színész és a színpad egymást keresik. A találkozás csak a próbák hosszú során jön létre. Il­lyés Gyula Lélekbúvár című kitűnő darabja (az első II- lyés-darab Kaposváron) sok lehetőséget kínál. Szeretnénk jól előadni. Időnként megszólal a hang­szóró X vagy Y urat azonnal kérik, ide vagy oda. Nem is olyan halkan kezdődött el... A kelléktárban, a fodrászok­nál és a szabóműhelyben !s nagy a sürgés-forgás. A ku- Az első találkozás a darabbal. Simon György, Demeter Usszák mögött a tanckar ug_ Ho/iirlnr A«.' I nnnriTAl a I I /t lr 1\ 11 ■ r „ V, <, » Hedvig és Lengyel János a Lélekbúvárban. Laczkó Mihály Illyés Gyula Lélekbúvár c. szatirikus bo­hózatának rendezése közben. Mellette Koltai Róbert. jai. Találkoztam két lánnyal és egy fiúval; Nyíregyházáról jöttek, jól jövedelmező ál­lást hagytak ott, csakhogy reflektorfénybe kerülhessenek. Boross István koreográfus­nak nemcsak az újdonsült se­gédszínészekből kell jó tán­cosokat »varázsolni«, a színé­szeknek is rendszeres mozgás­művészeti órákat tart. Eddig Varga Tibor, Kottái Róbert és Bajor Ferenc bizonyult a legszorgalmasabbnak. Mindenhol azt hallom: lijat, jobbat, korszerűbbet — a konvencionálist száműzték. A színház új »fejdíszén« — melyet a nyáron készítettek színes üvegből, hogy minden­ki láthassa a programot — a címek arról árulkodnak, hogy talán ütött az órájuk a kopott daraboknak. S hogy a tervek valóra válnak-e? Azt majd egy év múlva. B. Zs. Pasién azt szokták mondani a színészek, ha késnek: a tv- től jövök, a rádiónál voltam. Itt nem. Itt legföljebb csak az ébresztőóra nem csörög. De most az is csörgött Min­denki siet a színházba, hátha ez az év... No persze, nem kell ahhoz pesti színiház, hogy valaki a tv-től rohanhasson. Demeter Hedvig, Tímár Éva és Koltai Róbert ugyancsak megfordult néhányszor a nyá­ron a tv-ben és a filmgyár­ban. Kicsit halkabban, mint a fővárosban, de legalább olyan izgalommal telve Kaposváron is elkezdődött... — A pénz az isten —ének­lik civilben, és imitálnak hozzá sóvárgó képeket De hol a pénz? — néznek egy­másra. — Kellékes, hozzon egy csomó pénzt, legalább tíz köteget. — A kellékes behoz­za. Pálffy Aliz, Csorba Ist­ván és Komlós István felsó­hajt. A rendező, Györkössy Zsolt is leengedi a kezét Szünet — A Füredi komédiások nem konvenciális nagy­operett. Mintegy emlékezés­ként szeretnénk színpadra vinni a darabot, csak hangu­latában simul a múlthoz, ze­néje és szövege azonban mai. Mondanivalója: harc a ma­gyar nyelvű színházért. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1909. szeptember 30. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents