Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

Kiváló munkásőrök tanácskozása: Helytállni a szolgálatban és a munkáltán is Olyan munkásőrök ülnek a pasztalni ezt. Elsősorban ott — teremben, akik többségükben az elsők között fogtak fegyvert néphatalmunk védelmére. Va­lamennyien kiváló parancsno­kok, munkásőrök; helytállá­sukkal bizonyították, hogy minden áldozatra készek, ha szocialista építőmunkánk biz­tonságáról van szó. Róluk és társaikról beszélt Zelenka Béla, a munkásőrség megyei parancsnokának he­lyettese. — — A munkásőrségben folyó szocialista verseny igen nagy ■egítséget nyújtott a fegyelem megszilárdításához, a kiképzé­si eredmények növeléséhez. Társaik nevelésében, elsősor­ban a fiatal munkásőröknek az egységekbe való beilleszke­désében a kiválóak igen nagy munkát végeztek. A kilenc éve tartó szocialista versenynek eredménye az is, hogy az utób­bi öt esztendőben 336 munkás­őr és 124 parancsnok kapta meg a kiváló jelvényt. Zelenka elvtárs ezután ' a munkásőrök megbecsüléséről beszélt — Számos helyen a párt- és gazdasági, társadalmi vezetők megértették, milyen fontos munkát végeznek, s ezért a kiváló munkásőröket, akik gazdasági feladatukat is ered­ményesen látják el, külön is megjutalmazzák. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál, a Nagyatádi Konzervgyárban, a Víz- és Csatornamű Vállalat­nál, és még több helyen ta­hangoztatta —, ahol jó a kap­csolat a munkásőrség vezetői­vel. Sajnos, erre nem minde­nütt fordítanak gondot. Mun­kásőreinktől, a kiválóktól, de a többiektől is elvárjuk, hogy a szolgálat példás ellátása mel­lett üzemükben, a termelő- szövetkezetekben és a hivata­lokban a jövőben is helytálla- nak. Az előadást követő tanács­kozáson arról folyt a vita, hogyan tehetnék a megye munkásőrségének tevékenysé­gét még eredményesebbé. — Kezdetben a versenyt ér­tékelő, a kiváló jelvényt oda­ítélő bizottság túlságosan szub­jektív alapokon hozta meg döntéseit. Ma már csak az a munkásőr lehet kiváló egysé­günknél, aki a lövészetben, a szolgálat ellátásában és a munkahelyón is példamutató. Helyes lenne, jobban ösztönöz­ne, segítené a versenymozgal­mat és az emberek formálását is, ha kiváló jelvényt csak a munkásőrségben eltöltött hosz- szabb, kifogástalan tevékeny­ség után kaphatna valaki — javasolta Molnár János fonyó- di szakaszparancsnok. Hiffner Ferenc kaposvári munkásőr arról számolt be. hogy több kaposvári vállalat­nál követésre méltó módon is­merik el a munkásőrök áldo­zatos tevékenységét — A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál és az Állami Építőipari Vállalatnál Vitaindító előadást tart nok-helyettes. Zelenka Béla megyei parancs­Előkészületek a VII. békekongresszusra a kollektív szerződésben rög­zítették, hogy a kiváló mun­kásőrök az év végén 10 száza­lékkal magasabb részesedést kapnak. Ezenkívül az egység vezetői a kiváló munkásőrök hozzátartozóinak levélben mondanak köszönetét, amiért segítettek, részt vállaltak a munkásőrség feladatának ellá­tásából. A szocialista verseny­mozgalomnak igen nagy sze­repe van testületünkön belül a szocialista ember formálásá­ban Kétszeres kiváló híradó rajunk -közösen látogatta meg a kórházban felevő társunkat, egy másiknak a házépítésben segített. Hasznos javaslatot tett még Tamásián János Marcaliból, Vörös Lajos Siófokról, Kiss Emil Csurgóról, Füle István Barcsról, Vajda László Nagy­atádról. Valamennyi felszólaló egyeU értett abban: olyan szellemet kell kialakítani a munkásőr­ségben, amely mindenki szá­mára kötelezővé teszi, hogy a szolgálatban, munkahelyén és a magánéletben is példát mu­tasson. Sz. L. ‘l »Eljött az ideje annak, hogy hatalmas ellenállási mozgalom induljon a fegy­verkezési verseny és min­den háborús előkészület el­len ... Ha mindanny ian cselekszünk, és ha mind­annyian barátságban cse­lekszünk, megnyitjuk az utat közös célunk, a mara­dandó béke felé ...« (Részlet az 1962-es moszk­vai Béke-világkongresszus üzenetéből.) Amióta 1949 áprilisában Pá­rizsban összeült a béke hí­veinek világkongresszusa, ha­talmas változásokat élt meg az emberiség. A jó szándékú emberek röviddel a második Világháború után azonnal fel­ismerték, hogy csak akkor le­het a népek .békeakaratát megvalósítani, ha szervezetten lépnek fel a háború ellen. Ennek most húsz esztendeje. Jubileumot ünnepel a nem­zetközi békemozgalom. így a magyar is. A tavaszi békeak­ciók bevezették, előkészítet­ték a nagy eseményt, a VII. békekongresszust. Erről ér­deklődtünk Varga Károlynál, a Hazafias Népfront megyei titkáránál. — Korábban önállóan, most már azonban a nép­frontmozgalom kereteit és lehetőségeit felhasználva tevékenykedik a békemoz­galom. Miért volt erre szükség? — 1954-ben, tizenöt évvel ezelőtt tartotta meg első kongresszusát a Hazafias Népfront, ebben az évben kapcsolódott össze a békemoz­galom a népfrontmunkával. A Hazafias Népfront ugyanis saját szervezetével és aktivis­táival nagyobb lehetőséget adott a békemozgalmi munka kiszélesítéséhez és ahhoz, hogy a békeagitáció minden csoporthoz és réteghez eljus­son, mint az egyesülés előtt. — A tavaszi békeakció sikerrel zárult, megyénk­ben is több rendezvény, nagygyűlés, szolidaritási ak­ció hívta fel a figyelmet a béke megőrzésének fontos­ságára. Terveznek-e ha­sonló megmozdulásokat az ősz folyamán? — A kongresszus előtt csu­pán szervezeti intézkedésekre kerül majd sor, de október­től továbbra is folyamatosan megtartjuk a népfront-ren­dezvényekkel együtt a béke- és szolidaritási rendezvénye­ket. Az előkészületek során elsősorban az eddig végzett munka értékelése és a béke­munka további módozatainak meghatározása legfontosabb feladatunk. Napjainkban es a húszéves békemozgalom tör­ténetében már többször vál­toztak a módszerek úgy. aho­gyan ezt korunk követelmé­nyei magukkal hozták. Ez természetesen nem jelenti és nem is jelentheti elveink fel­adását, csupán olyan új uta­kat és területeket jelölnek ki, ahol hatékonyabban lehet harcolni a háború, és a bé­kés egymás mellett élés gon­dolatának félremagyarázása ellen. — Milyen testület foglal­kozik a kongresszus előké­szítésével? — Megyei népfrontelnöksé­günk már a tavasszal létre­hozta a májusi békekampány szervezésére és lebonyolításá­ra az operatív bizottságot, amely most újabb -nagy fel­adatok előtt áll. Előkészíti a szeptemberben sorra kerülő megyei aktívaülést, és segíti azt a munkabizottságot, amelynek tagjai a bákemunka egy aktuális témakörében ké­szítenek tájékoztató jellegű anyagot a kongresszus részé­re. Megyénkben a társadalmi és tömegszervezetek most ér­tékelik a VI. békekongresszus óta végzett munkát, ezt ösz- szegezi majd a megyei akti- vaülés. — Mikor kezdődik a kongresszus? — Október 4|-én, szomba­ton plenáris üléssel, majd vasarnap munkabizottságok­ban folytatja tevékenységét. S. G. A kiváló munkásőrök egy csoportja. Egy járás állattenyésztése Gondok és lehetőségek A természeti adottságok kedvezőek a növénytermesz­téshez a barcsi járásban. Ezek ;eljes kihasználásához elen­gedhetetlenül szükséges az ál- attenyésztés színvonalának fejlesztése. Erről a kérdésről ;árgyalt legutóbbi ülésén a Barcsi Járási Tanács Végre- lajtó Bizottsága. Az ülésen több hozzászóló jeszélt az állattenyésztő tele­pek létrehozásának jelentősé­géről. A termelőszóvetkeze- ;ek egyesülésével párhuzam­on áll az állattenyésztő te- .epek alakulása, ami egyben irra is mutat, hogy a közös gazdaságok állattenyésztésében i koncentráció elve érvénye­sül. A tenyésztelepek köz- pontosítása a harmadik öt­íves terv időszakában követ­kezett be. A további kon - sentráció azokban az üzemek­ben került előtérbe, amelyek p szakosított tehenészeti telep úalakítását már megkezdték. Ilyen termelőszövetkezet a árasban a barcsi Vörös Csil­lag. Folyik a darányi Űj Élet szakosított telepének tervezé­se is. A távlati tervek már megemlítik Babócsa, Csoko- nyavisonta, Homokszent­gyorgy, Kálmáncsa és Szülök nevét. A koncentrált telepeken teremtődik meg a lehetőség a tenyésztői munka javítására, korszerűsítésére. Éppen ezért l tehenészet mellett szakosí­tott sertéstelepek építésének gondolata is egyre gyakrabban előtérbe kerül. Koncentrált sertéstenyésztő telep építését eddig a komiósdi Béke Tsz kezdte meg. Az előkészítés stádiumában van a barcsi Vörös Csillag Tsz telepe is. Az egyéb állatfajok eseté­ben üzemgazdasági okokból kiindulva a koncentráció nem érvényesül. A hozzászólók közül többen is szóltak arról, hogy a közös gazdaságok állatállománya mellett nemi szabad megfeled­kezni a háztáji gazdaságoké­ról sem. A statisztikai adatok összehasonlításából megálla­pítható, hogy a háztáji állat­tartást támogató kormányha­tározatok a barcsi járásban nem érték el a maximális eredményt. Az állatállomány í 960-tól kezdődően évről évre csökkent. A visszaesés üteme különösen nagy a tehéntartás­nál. Ennek egyik oka a ko­rábbi felmérések szerint az volt, hogy a szövetkezetek ve­zetői a lehetőségek határain belül sem segítették elő a háztáji gazdálkodást. Ma már inkább tapasztalható, hogy a közös gazdaságok irányítói _ a termelőszövetkezeti gazdál­kodás kiegészítőjeként kezelik és különböző módon támogat­ják a háztáji állattartást. Fel­merültek a felvásárlásokkal kapcsolatos problémák is. Ba- bócsán például az átvételeket is a tsz segítségével oldják meg. Helyenként takarmányozási gondok is adódtak. 1968-tól ez megoldódott,, mert a terme­lőszövetkezetektől és egyéb szervektől korlátlan mennyi­ségben lehetett abraktakar­mányt vásárolni. A szálas ta­karmányok termesztését a kö­zös gazdaságok vezetői a mű­velési mód megváltoztatásával, vagy a részesedés növelésével segítették. A barcsi járásban a háztáji gazdaságok közfogyasztásra főként vágómarhát, tejet, to­jást adnak. Az egyéb termé­kek elsősorban önellátási szükségleteket elégítenek ki. Kedvező és követésre méltó, hogy néhány tsz táp juttatá­sával igyekezett segíteni a háztáji gazdaságok fejleszté­sét. Hogyan fejlődhet tovább a járás állattenyésztése? A szín­vonal emelkedése csak akkor várható, ha a szövetkezetek állattenyésztésére a korszerű­ség lesz jellemző. Az új beru­házások tervezésénél és kivi­telezésénél a korszerűségi szempontoknak már előtérbe kell kerülniük. Természetesen a tenyésztői munka javulása azt is megkívánja* hogy meg­felelő végzettségű szakembe­rek álljanak rendelkezésre. Leskó László Naponta 940 ezerért ruha Több mint 2200-an dolgoz­nak már a megyeszékhely egyik legnagyobb üzemében, a Kaposvári Ruhagyárban. A gyár, amely egyre jobban erő­södik és dinamikusan fejlődik különösen az új mechanizmus bevezetése óta lépett előre. A 200 munkahelyes kadarkúti te­lephely beindítása nagy erőfe­szítéseket követelt a törzsgár­da tagjaitól, a vezetőktől és a társadalmi szervektől. S az idei célkitűzésük, hogy nyolc- szazzal emeljék a foglalkoz­tatottak számát, sem kis gond. Líbiába és Libanonba Akadozva indult az 1969-es év. Erről beszélt Müller Lász­ló, a gyár igazgatója is; el­mondta, hogy a belkereskede­lem kevés megrendelése miatt a korábbinál sokkal több szállítást vállaltak ex­portra. 1968-ban százezer, eb­ben az évben pedig már két­százezer ruhát gyártanak a baráti országok részére. Ezen­kívül mintegy 40 000 öltöny készül nyugati megrendelésre. A vevők között nyugatnémet és norvég cégeken kívül liba­noni és líbiai üzletemberek is vannak, elsősorban gyer­mekruhákat, fiú- és leány­kabátokat vásárolnak. Közben a belkereskedelem is növelte igényeit. A ruha­gyáriak állják a rohamot, s nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minél többet szál­lítsanak a nagykereskedelmi raktárakba és a ruházati bol­tokba. A választékot is növel­ték. Az igazgató elmondta, hogy a hagyományos cikke­ken kívül az idén bakfis át­meneti és télikabátokat is ké­szítenek, illetve szállítanak a magyar üzletekbe. A gyár ter­mékösszetételében is változás történt: növelték a szintetikus és gyapjú alapanyagokból, il­letve keverékekből készült termékek arányát. Lépést tar­tanak a divattal; jelenleg a műszőrmével bélelt, szőrme­gallérral díszített kabátoknak van sikerük, s ezt hordják legszívesebben a fiatalok. Nincs elbizakodottság Annak ellenére, hogy 1969- ben 60 százalékkal kevesebb szubvenciót kapnak gyártmá­nyaik után, s a csökkentett munkaidő bevezetésével sok munkaóra esett ki a terme­lésből, a ruhagyár az első félévben eredményesen dolgo­zott. A 15 millió forintos nye­reséget nagy munkával érték eL Szinte a gyár minden dol­gozója tisztában van azzal, hogy a műit év maximális nyereségrészesedése az idén is becsületes helytállásra kö­telezi a kollektívát. Bár az eddigi eredmények nem le­becsülendők, a gyár vezetői mégsem elégedettek: nincs el­bizakodottság a gyárban. Tud­ják, hogy a heresznyei, a bar­csi, a kadarkúti és a kapos­vári telephelyeken, de bent a központi gyárrészlegben is van még javítanivaló. Módsze­resen, alaposan készülnek a jövő esztendőre: exportjuk az eddigi lekötések alapján meg­haladja majd a 300 000 dara­bot. Csak a Szovjetunió ke­reskedelmi szervei kétszázezer ruhát rendeltek 1970-re a Ka­posvári Ruhagyárból. 1970-ben a vállalat termelési értéke újabb 30 millióval nő. (Pe­dig már most is 270 millió fo­rinton felüli az üzem terme­lési értéke. Naponta átlag 940 ezer forint értékű áru fut le a szalagokról.) Előbbre lépnek az oktatás­ban is. Az iparitanuló-képzés mellett új osztályt indítanak 30 hallgatóval a ruhaipari technikumban. Ebben az év-* ben először vettek fel leá­nyokat is ipari tanulónak. Mű­szerésztanulókat is képez ki az üzem, s átképzősökkel nö­velik a műszerészek számát Fluktuáció, szűk helyiségek A szép tervek és eredmé­nyek ellenére nagy gondot okoz a munkaerő-vándorlás. Az év első hét hónapjában 270 dolgozó hagyta el a ruha­gyárat. A fluktuáció 2,1 szá­zalékkal volt nagyobb, mint 1968 hasonló időszakában. Ez a tény növeli a gondokat, hi­szen az új munkások betaní­tása sok energiát vesz igénybe a szakemberektől. Szűk már a szabászat, a laboratórium, nagyobb tan­műhely és tmk kellene, s rendkívül kicsik a gyár lét­számához képest a szociális létesítmények. Látják ezt a gyár gazdasági vezetői is. A hiányosságok megszüntetésére októberre készülnek el a kivi­teli tervek, s a rekonstruk­ció mintegy 20 millió forint­ba kerül. Ezt az elképzelést a megye vezetői is támogat­ják. A gyáriak bíznak abban, hogy néhány éven belül na­gyot javítanak ezzel a re­konstrukcióval a munkahelye­ken is. Fonai László SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1369. szeptember 2. 0

Next

/
Thumbnails
Contents