Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

Európa és a finnek Mindent a vevőért Simon József egy őszi kosztüm kiválasztásában segít. Helsinkiben tett rövid látogatásom során alkalmam nyílt fölkeresni a Finn Köz­társaság külügyminisztériu­mát, ahol tájékoztattak a finn külpolitika aktuális kérdései­ről. — Nem vagyunk nagy or­szág — hangoztatták a kül­ügyminisztériumban —, tisz­tában vagyunk a reális lehető­ségeinkkel. Finnország területe 337 000 négyzetkilométer, te­hát akkora, mint Olaszország. Lakosságának száma azonban még az ötmilliót sem éri el, te­hát a területhez viszonyítva nagyon kevés. Mégis úgy gon­doljuk, hogy a világban az olyan kis országoknak, mint Finnország is", fontos szerepük lehet. Nem kell a háttérben maradnunk, hanem kezdemé­nyezhetünk is a nemzetközi együttműködés területén. Az a célunk, hogy mindent meg­tegyünk a béke és a biztonság erősítésére. Ez azt jelent! — hangzott tovább a tájékoztató —, hogy keressük azokat a lehetősége­ket, amelyek a megoldáshoz vezetnek, s ezt minél szélesebb körben megvitassuk a külön­böző országokkal. A finn kor­mány ezért 1969. május 2-án memorandumot készített Az emlékiratban kifejtettük ál­láspontunkat az európai biz­tonsági konferencia kérdésé­ben. pozitív előterjesztéseket tettünk, és kijelentettük, hogy mindent megteszünk egy ilyen konferencia sikeréért A kon­ferencia színhelyéül felaján­lottuk Finnországot. Az em­lékiratot megküldtük az ösz- szes európai országoknak, va­lamint az Egyesült Államok­nak és Kanadának, összesen 32 országnak. Eddig húsz vá­laszt kaptunk, legutoljára Iz- land válaszolt. Megkaptuk va­lamennyi szocialista ország vá­laszát, a semleges országokét és egyes nyugati országokét is. Az állásfoglalás pozitív. A válaszok általában helyeslik és üdvözlik a kezdeményezést. Egyetlen kivétel Albánia, ahonnan nem kaptunk ugyan ' hivatalos választ de az or­szág képviselője az emlékirat­ra vonatkozóan negatív állás­pontot foglalt el az értekezlet megrendezésével szemben. A szocialista országok válaszaikban hangsúlyozták, helyeslik, hogy a konferenciát alaposan elő kell készíteni, de ez ne jelentse a konferencia időpontjának túlságos elhúzó­dását. A nyugati országok leg­többje a konferencia alapos előkészítését hangsúlyozza. Svédország .válaszában kifej­tette, hogy az Egyesült Álla­moknak és Kanadának min­denképpen jelen kell lennie az értekezleten. Véleményünk szerint az év vége felé kapunk majd továb­bi válaszokat, mert úgy érte­Ifgmk. No, megint egy magyará­zat... Jucikat Írunk!... Ké­szen van?... Akkor kezdjük: »Kedves Déli Hírlap! Olim- som az Írjunk együtt rovat­ban, hogy azért nem lehet tavaszi nyehörkét kapni, mert az Ny. V. V. (Nyehörke Vég­érlelő Vállalat) munkaerő- hiánnyal küzd, kevés a mű­hely és az érleléshez szük­séges tálca. Remélem, hogy az igen tisztelt Rovatvezető Elvtárs ezt a magyarázatot csak elrettentő példaként kö­zölte. Mi .más lehetne egy olyan nyilatkozat, amelyből csak az világos, hogy az Ny. V. V. általam :n tisztelt vezetői — bántani a világért sem akarom őket, de az őszinte, demokratikus kritika szellemében ezt le kell írnom — tehetetlenségüket objektív nehézségekkel akarják takar­ni. Hát csalogassák ügyeseb­ben a dolgozókat, s egy csa­pásra megoldódik a munka­erőprobléma. Építsenek új műhelyeket, alig egy-két mil­lióba kerül. Ami pedig a tál­cahiányt illeti, még javasla­tot sem kívánok tenni, any- nyira nevetséges kifogás. Íme tehát, ha az Ny. V. V. veze­sültünk, hogy a NATO-orszá- gok decemberben értekezletet tartanak, és ezen alakítják ki álláspontjukat Úgy gondoljuk, hogy a jövő év elején megvizs • gálhatjuk a kérdést és meg­fontolhatjuk, mi legyen a to­vábbi teendő. Nekünk a konkrét lépéseket illetően nincs hivatalai elkép­zelésünk. Ügy gondoljuk azon­ban, hogy a kétoldalú tárgya­lások lehetővé teszik majd an­nak megállapítását, milyen lé­pések szükségesek a továb­biakban. Véleményünk szerint a kétoldalú tárgyalások során jó lenne megállapítani azok­nak a problémáknak a körét, amelyekben viszonylag köny- nyebb egyetértésre jutni, majd fokról fokra kell haladni a nehezebben megoldható kérdé­sek felé. Finnország azonban semny esetre sem akarja elő­re meghatározni a teendőket. Vannak olyan kérdések Euró­pában, amelyeket rövid idő, akár 3—4 nap alatt is meg le­het oldani, de vannak olya­nok is, amelyekhez 3—4 hó­nap tárgyalás sem elegendő. Reggelenként, amikor bené­pesedik az utca, a munkába siető felnőttek, az iskolába tartó gyermekek mellett ott vannak ők is, a legkisebbek, akiket az óvoda vár. Az óvoda ma már valóban a gyermek második otthona lett Nemcsak azért van, hogy az édesanyák is munkát vál­lalhassanak, hanem elsősor­ban a gyermekekért: minél több örömben legyen részük, minél több ismerettel gazda­godjanak olyan körülmények között, amilyeneket az otthon, a család nem adhat meg. A szülők többsége ma már fölismerte a közösségnek a gyermekre ható erejét Szinte napokon belül látják a válto­zást gyermekeiken, s egyre több és több ilyen intézményt kérnek. Elmondhatjuk, hogy az állam és a társadalom ösz- szefogásának eredményeként sok helyen megtalálhatjuk a barátságos, virágos, a gyer­mekzsivajtól hangzó kis épüle­teket. A városokban, a na­gyobb iparosodó településeken ma már kevésnek is bizonyul­nak az óvodai férőhelyek. Ez­zel szemben a kisebb közsé­gekben az óvodák kihasznált­sága alacsony: a szülők több­sége csak a nyári hónapokban együtt tői megértették volna az új mechanizmust — bántó szán­dék nélkül mondom —, már­is kóstolgathatnánk elegendő mennyiségben a friss tavaszi nyehörkét! Dátum, aláírás.« Ne menjen, Jucika, még egy levelet írunk! * »Kedves Reggeli Hírlap! A Mindenki Írhat rovatban ki­fogásolja egy olvasójuk, hogy nem lehet elegendő kugligo­lyót kapni és ami van, az sem gömbölyű, hanem szögle­tes. Remélem, hogy az igen tisztelt Rovatvezető Élvtárs ezt a panagpos levelet csak elrettentő példaként közölte. Bár a demokratikus szellem­ben fogant kritikát mindig szívesen fogadom és eszembe sem jut gátolni, de ezt az. írást, amelynek semmi köze az Vf/azi bírálathoz vissza kell utasítanom. Ebből ugyanis csak az világos, hogy az ál­talam igen tisztelt panaszte­vőnek fogalma sincs a kugli- golyó-gömbölyítés rejtelmei­ről és objektív nehézségeiről. Munkavállalóink száma csök­ken, a legjobb gömbölyítő szakmunkásokat magasabb bérrel elcsábítják tőlünk. Magyar—finn vonatkozásban nincsenek problémáink. A két nép barátsága hagyományos. Kekkemen államelnök már járt Magyarországon, mostani hi vatalas látogatása pedig újabb megnyilvánulása a két ország jó kapcsolatainak és annak, hogy a különböző társadalmi rendszerek nem zárják ki a kölcsönös és baráti együttmű­ködést. A kulturális egyezmé­nyen túlmenőleg meg akarjuk vizsgálni a gazdasági és tech­nikai együttműködés fejleszté­sének lehetőségeit. Mindkét részről keressük erre vonatko­zóan a lehetőségeket. , A magyar kormány képviselői is jártak nálunk és reméljük, hogy d kölcsönös ta­lálkozások még inkább hozzá­járulnak sokoldalú kapcsola­taink elmélyítéséhez. A gazda­sági együttműködés tekinteté­ben komoly lehetőségeket lá­tunk, mert ez kölcsönös érde­künk, s véleményünk szerint azt kell vizsgálni, milyen mó­don lehetne azokat a kapcso­latokat is továbbfejleszteni. igényli gyermeke számára az óvodai nevelést. Az óvoda előkészít az iskolára A gyermekek élete az óvo­dában sokoldalú tevékenység­gel telik, s ez egyúttal sokol­dalú fejlődésük feltétele is. Sok dalt tanulnak, sok mesét, verset hallanak. Rajzolnak, festegetnek, agyagból kis tár­gyakat formálnak. Ismerked­nek a számokkal, beszélgetnek a természeti környezet jelen­ségeiről, az emberek munká­járól. Mindennap sokat játsza­nak. Korúknak megfelelő mun­kát is végeznek: asztalt terí­tenek, virágot ápolnak, ker­tészkednek. Az óvónő mindezt a pedagó­gia követelményeinek megfe­lelően irányítja. Arra törek­szik, hogy a gyermekekkel megszerettesse életünk hoz­zájuk közel álló jelenségeit. Játékkal és oktatással fejlesz­ti a gyermeknek azokat a készségeit és képességeit, ame­lyek majd megkönnyítik szá­mára az iskolai életbe való be­illeszkedést. Ma már közis­mert az óvoda általános neve­lő hatása, iskolára előkészítő Kénytelenek vagyunk elen­gedni őket, elvégre a bér­szint nincs gumiból, és arra, ■ gye, vigyázni kell. Műszaki vezetőnk tűrhetetlen körül­mények között dolgozik egy alig hatszor-tíz méteres kis lyukban, a Főhivatal pedig nem ad rongyos százhúsz­ezer forintot a bővítésre. Pe­dig tudhatnák, hogy a válla­latfejlesztési alapból új, két­emeletes épületet kell emel­nünk a régi egyemeletes he­lyett igazgatói irodának és kapcsolt részeinek. Ami pe­dig a kugligolyók szögletei­nek legömbölyítéséhez szük­séges gróblik beszerzési gond­jait illeti, nem is kívánok nyilatkozni, annyira közis­mert. Íme tehát, ha a pa­nasztevő végiggondolta vol­na ezeket a rajtunk kívül­álló problémákat, nem írha­tott volna a demokratikus kritika örve alatt ilyen — bántó szándék nélkül mon­dom — szövetkezetünk te­kintélyét rontó úgynevezett panaszos levelet. Helyreigazí­tó írásom közlését várva ma­radtam a Rovatvezető Elv­társnak teljes tisztelettel: Ob- jek Tivadar, a Kugligolyó Gömbölyítő Kisz műszaki ve­zetője.« Köszönöm, Jucika, most már teljesen készpn ca- gyunk!... —a —s Ilyenkor ősszel, s különösen szerdai napokon, a nyitástól szinte a zárásig tömve van a kadarkúti szövetkezet ruháza­ti boltja. Mikéből és Homok- szén tgyörgyről, Lábodról, Ladról százak jönnek vásárol­ni. Itt ugyanis évek óta diva­tos, jó minőségű áruból válo­gathatnak. — Mindent a vevőért, ez a legfőbb üzleti elvünk. Ez ha­tározza meg elsősorban, mi­lyen áruból mennyit szerzünk be. Ez ösztönöz bennünket ar­ra, hogy üzleti kapcsolatot te­remtsünk az ország legtávo­labbi részében lévő olyan vál­lalatokkal is, amelyek megfe­lelő minőségű árut adnak. Simon József üzletvezető mondotta e szavakat. Éppen tíz éve látja el feladatát A vásárlóközönség igényeit azért ismeri ilyen jól, mert előtte már nyolc esztendőn keresztül ugyanebben az üzletben tevé­kenykedett eladóként. Pécsről a Ruhaipari Vállalattól, Salgó­tarjánból a Cipőipari Ktsz-től és a budapesti szövetkezeti áruháztól szerez be többek kö­zött divatos árucikkeket az igények minél jobb kielégítése szerepe Az iskolai életforma különbözik ugyan az óvodaitól, de ha a gyermek az óvodában megszokta és megszerette a közösségi életet, ha a nevelő­jéhez bizalom és szeretet fűz­te, ha megtanult a játéksze­reire vigyázni és az óvoda bú­toraival óvatosan bánni, ak­kor ezek a kapcsolatok, szo­kások és tulajdonságok az is­kolában törvényszerűen fel- újulnak, nem kell ismét meg­küzdenie érettük. Így a gyer­meket az új életbe való beil­leszkedés nem terheli meg. Kiegyensúlyozottan, nagyobb energiával tudja fő feladatát, a tanulást teljesíteni. Ennek ér­dekében az óvodai nevelés el­vei megegyeznek az iskolai nevelés elveivel, az óvodai ne­velés előkészíti az iskola cél­jainak sikeres megvalósítását. Ne rendszertelenül! Sok szülő csak akkor küldi óvodába gyermekét, amikor éppen otthoni elfoglaltsága megkívánja, vagy ha a gyer­mek otthoni nyugtalan maga­tartását akarja levezetni. »■Már nem bírok veled, elvisz­lek az óvodába!« »Majd meg­nevel az óvó néni!« — mond­ják. Ezek a szülők nem számol­nak azzal, hogy a kisgyermek számára az óvodai közösségbe való újabb és • újabb beillesz­kedés sok-sok nehézséggel jár. Nagyon nehezen szokja meg az óvodai életet az a gyermek, amelyik egyik nap elmegy, a másik nap otthon maradhat, ha a kedve úgy tartja. Az ilyen gyermek mindig szoron­gással megy az óvodába’, ne­hezen marad távol az édes­anyjától, a megszokott otthon­tól, és minden reggel alkudo­zásba kezd, hogy a családi kör­ben maradhasson. A gyermek nem azért ide - genkedik az óvodától, mert ott nem jó, mert nem vonzzák a játékok, a gyermekek. De az óvodát is meg kell szokni. S ha ez sikerül, rájön arra, hogy ott ugyanúgy törődnek vele, mint otthon. Általános tapasztalat, hogy az a gyermek, aki jól érzi ma­gát az óvodában, aki bizalmat érez óvónője iránt, hamar megszereti az iskolát is, biza­lommal fordul nevelője felé, jól érzi magát az iskolai kö­zösségben. Az óvodai foglalkozások rendszere — a játékos gyakor­latok, munkafoglalkozások is­métlődő folyamata — csak ak­kor lesz eredményes az isko­lára való előkészítés szem­pontjából, ha a gyermekek rendszeresen járnak óvodába, ha folyamatosan részesülnek óvodai nevelésben. Or. Vincze Tibomé érdekében, no meg azért, hogy a forgalmat is növelje. Amikor 1959-ben átvette az üzlet vezetését, egy év alatt 4,5 millió forint értékű ruha­neműt, lábbelit adlak el. El­határozták, hogy ezt a forgal­mat minden évben legalább tíz százalékkal növelik. Tavaly az évi bevételük már megha­ladta a hétmillió forintot Az idén is minden bizonnyal si­kerül emelni a forgalmat hi­szen augusztusban — amely nem a legkedvezőbb hónap — 819 000 forint volt a bevételük. — Jó közgazdász, megbíz­ható vezető — így jellemzi Si­mon Józsefet a Kadarkút és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet el­nöke, Fekete János és Stadler József áruforgalmi osztályve­zető is. E rövid megállapítás mögött a majd húsz esztendő eladói, üzletvezetői munkája rejlik. Az üzlet kétmilliós készlettel rendelkezik, s bizony nehéz a vezető dolga, ha nem akarja, hogy boltjában hónapszámra heverjenek elfekvő áruk. Első­sorban a szakemberek számá­ra mond sokat; hogy az áru átlagos forgási sebessége 70— 75 nap. Simon József az utóbbi években két alkalommal kap­ta meg a Szövetkezet kiváló dolgozója jelvényt, s az üzlet is elnyerte a Szövetkezet ki­váló egysége címet. Amióta ő a vezető, még nem volt leltár hiány, s nem használták fel az engedélyezett kálót sem. Huszonnégy előadásból álló sorozat kezdődik októberben a közép-somogyi termelőszövet­kezetek főkönyvelői részére. Az előadásokra a Közép-so­mogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége kötött szerződést a Marx Károly — Mi a célja a két évig tartó előadássorozatnak? — kérdem Körmendi Ottótól, a szövetség közgazdasági cső portvezetőjétől. — A múlt évben a Latinka Sándor Szabadegyetemen in­dítottunk sorozatot a közgaz­dasági látókör bővítése céljá­ból. Már itt felmerült az igény egy nagyobb lélegzetű sorozat iránt. A követelmé­nyek a mérlegképes szintet túllépték, szükségessé vált, hogy a főkönyvelők megismer­kedjenek az új gazdasági me­chanizmus megkívánta korsze­rűbb üziemelemzési szemlélet­tel, módszerekkel, ötven-hat- van állandó hallgatója lesz az előadássorozatnak. Egyes té­mákra, mint például a kor­szerű vállalatvezetés alapel­veiről, megszervezéséről tar­tandó előadásra a tsz-vezető- ket ie meghívják. Dr. Páli László egyetemi adjunktus több előadást tart,, meg az üzlet kollektívája a szocialista brigádot, s azóta kétszer érdemelték ki ezt a megtisztelő címet. Nagy Lász- lóné brigádvezetö is megkap­ta a Szövetkezet kiváló dol­gozója kitüntetést. Ö és Far­kas Ernő az üzletben kezdték tanulóként, s azóta több mint tíz év telt el. Stadler Józsefné pénztáros is a régi, megbíz­ható dolgozók közé tartozik. Nyolc évvel ezelőtt Simon .Józsefet a szövetkezet dolgo­zói a szakszervezeti bizottság titkárává választották. Nem könnyű ez a kettős feladat. Főleg az utóbbi két esztendő­ben több üzletben is előfor­dult, hogy az eladókat az en ­gedélyezettnél tovább dolgoz­tatták egy-egy napon. Sike­rült kiharcolni, hogy a »feke­te« túlóráztatás megszűnjön, illetve a ledolgozott túlórákért járó pénzt a szövetkezet kifi zesse. Ebben a ruházati boltban — a vezető javaslatára — alkal­mazták először azt a módszert, hogy a vevők egy meghatáro­zott összegű vásárlás után ajándékot kaptak. Más alka­lommal pedig a blokkokat k - sorsolták, s így ajándékozta' meg vevőiket. Apró dolgok ezek, de jók arra, hogy ír- állandó vásárlók mellé újakat szerezzenek. Jó kereskedő, jó üzletember Simon József, akit a szövetke­zet nemrégiben Lipcsébe kü - dött tapasztalatszerzésre, hogy az ott látottakat hasznosítha-- sa üzletében. Ahogy mondta, elérkezett az idő arra, hogy a szövetkezet, „ugyanúgy gazdálkodjam mint az ipari vállalatok. A .hagyományos rendszerrel ma nem lehet vezetni, a kor má követel. Megnőttek az igén" a vállalati információs rer szerrel szemben. A terme szemlélete is megváltozik e lélet és az információs ren ’ szer kölcsönhatása érvényesül, A tervkészítésnek döntéselőké­szítő szerepe van: a vállalati információs rendszer feladat; . hogy megállapítsa a dönt' helyességét vagy helytelent' gét. A régi mechanizmusba a vállalati információs rend szer főként az irányító sze vet szolgálta, a vállalat rés­re kevesebb idő jutott. Von' ugyan. le saját részükre hasznos kő vetkeztet és eke' ie nem megfelelő mértékben. Az új rendszer nem any- r.yira az önköltségre irányítja a figyelmet, hanem annak fontosabb tényezőire. Így egy­ségekre lebontva az önköltsé­get, pontosabb értékbeli ás naturális mutatók segítik a vállalatot. A tanfolyam célja a segít­ségadás. Az előadások a leg­újabb kutatási eredményekre épülnek. t. L. G. I. NEVELÉS Rendszeresen járassuk óvodába a gyermeket öt évvel ezelőtt alakította Szalai László Kétéves előadássorozat szövetkezeti főkönyvelőknek Közgazdaságtudományi Egye tem Továbbképző Intézetével. zel. mert a közgazdasági sze I SOMOGIt MlftAP Makk, IMS. mpiembef 5tL 5

Next

/
Thumbnails
Contents