Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-25 / 222. szám
Rokon népek barátsága Beszélgetés Helsinkiben a magyar—finn kulturális kapcsolatokról Kodály hagyatéka A Karádi nóták falujában Karád népművészete messze eljutott. Táncait és dalait jól ismerik Dunán innen és túl, szerte az országban. Bőséges forrása ez a nagy falu a magyar népzenének, ahol a természetes dalkincs, az ősi tehetség adta népköltészet emlékeit nem mosta el a huszadik század, népdalai nemcsak múzeumi tárgyak, leltári számmal a fonográfhengereken, A karádi nóták ma is élnek. És nemcsak az ismert kórusremekmű dallamvilágában. Dalolja őket a tanulóA közelmúltban vojt a magyar—finn kulturális egyezmény aláírásának 10. évfordulója. Helsinkiben dr. Vainö Kautionen professzor, a Finn—Magyar Társaság al- elnöke nyilatkozott munkatársunknak, hogyan látják Finnországban a két nép kapcsolatait, milyen eredmények születtek az elmúlt tíz esztendőben a kulturális együttműködés területén. A professzor megemlékezett, a hagyományos finn—magyar kapcsolatokról és elmondotta, hogy a második világháború előtt a kulturális kapcsolatok főleg a finn-ugor körökre szorítkoztak. 1950-ben, a Finn— Magyar Társaság létrehozatala után a kapcsolatok kiszélesedtek. Így jutottunk el tíz évvel ezelőtt a sokoldalú kulturális egyezmény megkötéséhez. — Hogy funkcionál most az egyezmény? — Mindkét részről hattagú vegyes b'zottságot alakítottunk. Magam is tagja vagyok a finn vegyes bizottságnak. Minden második évben tartunk közös értekezletet, s ezen kétéves munkatervben állapodunk meg. A munkatervet tulajdonképpen két részre oszthatjuk. Az egyik a finn—ugor kapcsolatokat és kutatásokat érinti. Ennek keretében minden éviben egy fiatal egyetemista ösztöndíjasként jön Finnországba tíz hónapra a finn nyelv tanulására. Ugyancsak tíz hónapig finn hallgató tanul magyar egyetemen. Ezenkívül több egyetemi hallgató — kölcsönös nyelvtanulás céljából — rövidabb időre szóló ösztöndíjjal tartózkodik egymás országában. A 40-es és az 50-es évek kiesése miatt a fiatalabb generáció nem ismerte meg egymás nyelvét Amit akkor elmulasztottunk, azt most sikerül pótolnunk. Ezenkívül a helsinki és a turkui egyetemen is folyik magyar nyelv- oktatás magyar előadóval és elmondhatom, hogy nagyon élénk az érdeklődés nálunk a magyar nyelvtanulás iránt Igen jelentős dolognak tartom a szótárkészítést is, amelyen a debreceni egyetecímmel megjelent a szegedi Somogyi könyvtár új kiadványa. Az egykori lapok — a »Szegedi Népakarat«, a »Dél- magyarország«, a »Munka« és más, 1944 őszétől kiadott szegedi újság eredeti példányainak másait Péter László tudományos kutató válogatásában adták közre. A kiadvány bevezetője utal arra, hogy az . első szegedi lap, a »Szegedi népakarat« a Kommunisták Magyarországi Pártjának újságjaként már 1944. október 18-án megjemen Papp István professzor dolgozik.' Budapesten már megjelent a finn-magyar szótár, és tudomásom szerinl kéziratban már készen van a magyar—finn szótár is. Ezenkívül még néhány más kérdésben is van közöttünk megállapodás. Csak néhány példát említenék: művészet- történet, irodalom, mezőgazdaság, erdőgazdaság, fafeldol- ao~ás, fizika, matematika, kémia, biológia, földrajz, csillagászat. Az egészségügy területén a finn egészségügyi főbizottság a magyar egészségügyi szervekkel speciális megállapodást készít el. Nagy érdeklődést tanúsítanak a magyarok az építészet iránt. A zenei oktatás is fontos he lyet foglal el a megállapodásban. Finnországban nagy az érdeklődés Kodály zenei oktatási módszere iránt. Említésre méltó, hogy az évek során több magyar fiatal tanult a helsinki műszaki egyetemen, a fafeldolgozási szakon. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a különböző területeken történő információcserének, a tudományos és szakmai ismeretek cseréjének. Ezek között szerepel a felnőttoktatás kérdése, amelyet Magyarországon a TIT képvisel. Igyekeztünk kibővíteni kapcsolatainkat a Magyar Tudományos Akádémia és az ennek megfelelő finn szervezet — a Finn Tudományos Társaság — között. Helsinkiben - sok tudományos kongresszust rendeznek évente, és a kulturális bizottság segíti a magyar érdeklődőket a részvétel megszervezésében Szép számmal voltak jelen magyar hallgatók a jyváskylái nyári egyetemen. Finnorsz'g- ban ezenkívül különböző tanfolyamokat is rendeznek a finn nyelv és irodalom tanulmányozására olyan külföldi egyetemi hallgatók részére, akik már tudnak finnül. Lappänrautaban az idén tartottak ilyen tanfolyamot, amelyre a finn oktatásügyi miniszter ösztöndíjakat rendszeresített. Hasonló tanfolyamot rendeznek Magyarországon, Debrecenben a nyári egyetemen. A finn nyári egyetemen minden évben lent. Rövidesen azpnban átadta helyét az 1944. november 19-én újra kiadásra került Délmagyarországnak, a Magyar Függetlenségi- Front lapjának, amelynek szerkesztőbizottságában Erdei Ferenc, Révai József és Balogh István tevékenykedett. A nagy hagyományú szegedi lap akkori első cikkírói között szerepelt Komócsin Zoltán, Szirmai István, Erdei Sándor, Vas Zoltán, Illés Béla és sok más neves személyiség. magyar tudós is tart előadást a magyar nyelvoktatásról. Lahtiban minden nyáron írótalálkozót rendezünk. Az a tapasztalatunk, hogy mindkét országban nagy az érdeklődés egymás irodalmának megismerése iránt. Zenei kapcsolataink bizonyítéka az éppen most nagy sikerrel bemutatott Vérnász című magyar opera. Fontos programpontja mun katervünknek a kiállítások cseréje. A sok érdekes, Finnországban megrendezett magyar kiállítás közül szeretném kiemelni a magyar népművészei kiállítást, a Budapestet bemutató fényképkiál- l’tást és különösképpen a magyar festőművészeti kiállítást a XIX—XX. század alkotásaiból. Reméljük, hogy ezt követheti majd a magyar középkori és újkori művészet alkotásait bemutató kiállítás. Külön megállapodás van a két ország rádiója és televíziója között. A Magyar Televízió nemrégen teljes estét betöltő finn műsort sugárzott és viszont. Az idén bonyolítottuk le a nagy sikerű »Barátság-híd« akciót, amelynek keretében 360 finn utazott Magyaország- ra és ugyanennyi magyar érkezett ide hozzánk. Tudjuk, hogy minden évben nem lehet ilyen nagyszabású akciót indítani ue reméljük, hogy rövid idő elteltével újabb »Barátság-hidat« építhetünk. Kulturaliö egyezményünk célja, hogy rokon népeink, amelyek .földrajzilag ugyan távol állnak egymástól, de nyelvileg közel, minél szorosabb barátságot építsenek ki. Ügy érzem, hogy kapcsolataink kimagasló eseménye lesz a finn köztársasági elnök közelgő látogatása Magyarországon — fejezte be nyilatkozatát Vainö Kauko- nen professzor, a Finn—Magyar Társaság alelnöke, a társaság alapító tagja. ifjúság és a karádi női kórus Herk Mifiály pedagógus vezénylésével. Tőle kérdeztem meg a karádi népdal múltját és jelenét. Happ József kántortanító vezette a falu nagy lészámú templomi kórusát a harmincas években. Ö tanította be a karádi nótákat is, amelynek kéziratát maga Kodály Zoltán küldte el 1934 nyarán, röviddel gyűjtőút ja után. A kórusművet a falu 800 éves fennállásának ünnepségén mutatták be. Kodály ott jártára sokan emlékeznek még. A művészhajú, szakállas tudós ember, aki fonográfba énekeltette a jó dalos karádi nótafákat, nagy feltűnést keltett. Gyakori vendég volt esténként a kocsmában, de elment a házakhoz is, vagy bekérette az embereket, asszonyokat az iskolaterembe. Kürtös Markai József volt kedves énekese, meg Kuti Ferenc cigányprímás; Papp Gyuláné, Bogdán György né, s kepés Varga Imre. Néhányan, mint Kreka Já- nosné, Horváthné Czobor Magda néni, Sándor László, a fuvolás nótafa meg Darabos József ma is élnek közülük. Negyvenöttől Herk Mihály vezette a hetventagú férfikórust, a dalárdát, amelynek ugyancsak régi-régi hagyományai vannak a faluban. Emlékezete szerint 1948-ban, a eentenáris ünnepségen szerepeltek először világi kórusként, negyvennyolcas dalokkal. Egy éven belül azonban felbomlott és jó évtizeden át »pangott« a kórusmozgalom Karádon. Közben azonban történt valami, a népdalok életére nézve fontos esemény. Az ötvenes évek elején újabb széles körű gyűjtés indult. Kodály megbízásából Vikár László 'népzenetudós jött a faluba, hogy felkutassa: kik élnek még a neki dalolok közül, és milyen változáson ment át húsz év alatt a karádi népdal? Vikár gyűjtése teljességre törekedett, az egyházi népénekektől a legénycsúfolókon át a gyermekdalokig. Mintegy másfél ezer dalt jegyzett föl, és ezzel a karádi népdalkincs gyűjtése be is zárult. Ennek az anyagnak a jelentős része azonban nemcsak kórusművészeti és nemcsak tudományos érték. Tíz év óta kisebb-nagyobb megszakításokkal működik egy női kórus Herk Mihály vezetésével. Pedagógusok, ruhagyári és tsz-dolgozók a tagjai, jelenleg huszonheten. Jobbára az őszi-téli időszakban járnak össze próbákra. Nemrégen az endrédi csipkevásár műsorában hallottam őket szerepelni. Fő »profiljuk« a karádi népdal. Csakúgy, mint az iskolai karénekórákon a bájos, üde csengésű gyermek- kórusnak és az énekórákon az általános iskolások százainak is. Sikerült megszerettetni velük a népdalt — és azt hiszem, ez a legnagyobb sikere és legnagyobb érdeme egy énekpedagógusnak, amit elérhet. Néhány dal az osztályok hivatalos énektanmenetében is szerepel, de órák elején is elénekelnek olykor ha- tot-nyolcat is a karádi népdalokból. Főképpen a kedves, hangulatos gyermekjáték-dallamokat szeretik. A régi iskolások Egyszegezés vagy a kislányok Lenézés játékát, vagy éppen a mesterlegény-csúfo- lókból néhányat — persze már amelyik szövegében az illem határain belül marad. Mint például ez is; »Sírhat az az édesanya / Kinek fia csizmadia / Azt se tudja, mely órában / Esik a csirizes tálba..De szívesen dalolják a Kocsikalázást is, amelynek néhány motívuma ismert népi táncdallam; karikázó, körtánc. A nagyobb lányok játéka volt, de néha menyecskék is beálltak az iskola vagy az iparos olvasókör előtti téren; a »Wéber-dombon«, a »Pipi téren« vagy a Dávid-kocsma előtt — ünnepeken. Az a cél Karádon, hogy felszínen tartsák a helyi ihletésű népzene, az ősi tehetség adta népköltészet emlékeit. Ahogy Herk Mihály énektanár megfogalmazta: »Hogy a vérükben legyen benne a karádi népdal...« Kodály népzenei programja és végakarata méltó követőkre talált a Karádi nóták falujában. Wallimger Endre fi felszabadult Szeged első újságjai G. I. Vigasz &serHifői*g\fben MűvészeH érdekességek Tudom, már sokan elvesztették esernyőjüket, de talán kevesen vannak olyanok, mint én: tizenkét órakor vásároltam bambuszutánzatú nyéllel ellátott esernyőmet, és gyed egykor már nem is volt birtokomban. A forgalmas posta egyik ablaka előtt felejtettem. Amikor két perccel sőbb visz- szasiettem, már bcúal üthettem az esernyő nyomát. De nem üthettem, mert meggyfabotomat alig egyhetes használat után már jóval korábban elvesztettem. Az esernyő elvesztését még valahogy kihevertem volna, de ami azután jött... Ugyanis elkövettem azt a badarságot, hogy elpanaszoltam embertársaimnak az ernyőesetet. Az első, akinek említettem, másfél óráig vázolta, hogy ő mi mindent veszített el. Azután közölte, a szórakozottság elleni eredményes védekezés céljából újabban mindent magához láncol. Megmutatta csavaros ceruzáját, amelyet vékony lánc kötött örök időkre órájának úgynevezett tisztiláncához. A tisztilánc viszont nadrágzsebéhez volt erősítve. Esernyőjét a csuklójához béklyózta, tehát nem veszítheti el. Azt tanácsolta, kövessem ezt a módszert. Második számú vigasztalóm elmondotta: hallott egy esetet, amelynek szenvedő hőse a villamosmegállónál belebotlott az ernyőjébe, és a kerekek alá került. Legyek tehát boldog, mivel nincs már esernyőm! A harmadik vigasztaló papírt és ceruzát vett elő. — Mennyibe kerüli az esernyő? — kérdezte. — Száztizenhét forintba — mondtam. — Mennyit költesz hetenként totóra, lottóra? — 13 forint 20 fillért. Két totó két lottó. — Egyet elhagyni! Ez heti három-harminc, negyedévi 39 forint 60 fillér. — Mennyi feketét iszol naponta? — Három szimplát. De ilive... — Ezentúl mindennap csak kettőt iszol. Állva. A megtakarítás negyedévenként 159 forint. Így tehát nemcsak megtérül az esernyő ára, hanem ... Ez a beszélgetés egy presz- szóban zajlott le. Utána végigsétáltunk az úton. Vigasztalóm ekkor vette észre, hogy kalapját a presszóban hagyta. Vissza akart rohanni érte. — Nem lesz már ott — mondtam. — De tegnap vettem —1 siránkozott. — Gyönyörű nyúlszőr kalap volt! — Ne izgulj! — vigasztaltam barátomat. — Ha húsz évig csak levest és főzeléket ebédelsz, akkor nemcsak a kalap ára térül meg, hanem vehetsz magadnak a megtakarított pénzen egy Wartburg autót is. Palásti László A nürnbergi Cranach és Picasso című kiállítás katalógusát Picasso a Dürer Társaság vezetőjének. Faber-Castellnek visszaküldte, miután egy Cra- nach-portrét rajzolt bele. Az utóbbi éveknek ez lett a legértékesebb kiállítási katalógusa. « * * Varsóban megnyílt a világ legelső plakátmúzeuma. A múzeum 16 000 darab plakáttal' dicsekedhet. Érdekességei a gyűjteménynek azok a japán plakátok, amelyeket Japán UNESCO-bizottsága ajándékozott a múzeumnak. * * * A Szovjetunió legnagyobb művészeti folyóirata, az Issz- kusztvo 1970 elején magyar szám kiadására készül: a mai magyar képzőművészet minden ágát ismertetik majd a magyar művészettörténészek és műkritikusok tanulmányai és sok-sok reprodukció alapján. * * * A XXXIV. Velencei Bienná- lét 160 000 látogató tekintette meg, köztük 1110 művészettörténész és kritikus. A biennálé sajtóirodája szerint a' kiállításról több mint 21 000 sajtó- publikáció látott napvilágot. * * * A New York-i Parke Ben- net-aukción Renoir egy korai tájképe 1 540 000 dollárért került egy kaliforniai gyűjtő tulajdonába. Ez volt a legnagyobb ár, amelyet az utóbbi években az Amerikai Egyesült Államokban festményért kifizettek. • » * A londoni rendőrség Chelsea egyik elhagyott lakásában 300 000 dollár értékű műkincset talált, köztük Picasso, Chagall, Dufy képeit, Moore szobrait. A műkincseket Sam Jeffe filmproducertől lopták el. A rendőrséget a londoni alvilág egyik tagjának névte len bejelentése vezette nyomra. * * * Japán első Toulouse—Laut- rec kiállítása 1969-ben nyílt meg Kyotóban, a Modern Művészetek Múzeumában. A kiállításon szereplő 60 festményt, 140 litográfiát és 21 plakátot Toulouse-Lautrec szülővárosának, Albinnak a múzeuma bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. * * * Benvenuto Celliniről, a XVI. század világhíiú szobrászáról Alfredo Bini filmet készít. A film elé nagy várakozással tekint a nemzetközi művészvilág. * * * Már Űj-Guineában is törvény tiltja a bennszülöttek művészeti alkotásainak a kivitelét. A törvény meghozatala előtt rengeteg értékes műalkotás vándorolt Európa és Amerika múzeumaiba. * * * A párizsi Louvre metróállomásának vitrinjeit a világhírű múzeum műtárgyainak másolataival töltötték meg. A változó anyaggal szereplő kiállítást a francia kultuszminiszter nyitotta meg. SOMOGYI NÉPLAP Ste«törtök, 1969. szeptember 25, 5
