Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
fILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \> / í"‘ / i Ára: 80 fillér Őszi mankók az attalai Vörös Csillag Tsz-ben Minden időt és gépet kihasználva serényen dolgoznak az emberek az attalai határban. Az őszi vetések előkészítése folyik. Területük 90 százaléka már szabad, csak tíz százalékon van még cukorrépa és kukorica termés. Eddig 600 holdat készítettéit elő vetésre. Takarmánybúzából 100 holdat, kenyérgabonából 900 holdat, őszi borsósbúzából negyven holdat akarnak vetni. A vetést október elején kezdik meg. XXV. évfolyam, 220. szám 1969. szeptember 23., kedd Felhívás a Magyar Népköztársaság népéhez min huszonöt Sue... Ma huszonöt éve annak, hogy megkezdődött hazánk felszabadítása a német fasizmus igája alól. Felhívással fordulunk a magyar néphez: emlékezzünk meg bensőségesen hazánk történetének e kiemelkedő eseményéről, és készüljünk méltóan közelgő nagy nemzeti ünnepünkre, 1970. április 4-re, az egész ország felszabadulásának negyedszázados évfordulójára. A magyar nép évszázadokon át vívta harcát a nemzeti függetlenségért és szabadságért. A Dózsa-féle parasztfelkelés, a Rákóczi vezette szabadságharc, az 1848-as forradalom és az 1919-es Tanács- köztársaság zászlaja alatt népünk egyszerre harcolt a nemzeti ügyért és az egyetemes emberi haladásért. A nemzet nagy dolgokra volt képes mindig, ha haladó célokért egyesítette erőit. A kommunisták, a nép legjobb fiai és leányai, a haladó emberek a Horthy-fasizmus legsötétebb éveiben — különösen a második világháború súlyos megpróbáltatásokkal terhes időszakában — lankadatlanul küzdöttek a társadalmi haladásért, a legkegyetlenebb elnyomás idején sem hagyták kialudni a szabadság és a függetlenség forradalmi lángját. Tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a hosszú harc alatt életüket sem kímélve nagy áldozatokat hoztak hazánkért, népünkért. Az áldozatok nem voltak hiábavalók. Évszázadok rabsága, elnyomása alól negyedszázada végérvényesen felszabadult hazánk. A magyar nemzeti függetlenség a nép szabadsága annak a világtörténelmi jelentőségű győzelemnek a nyomán született meg, amelyet a Szovjetunió és szövetségesei a hitleri fasizmus és csatlósai — köztük a Horthy-rendszer — fölött arattak a második világháborúban. A magyar nép örök hálával gondol a hazánkat felszabadító szovjet nép áldozataira, arra a nagy történelmi segítségre, amelyet a Szovjetuniótól kapott. Kegyelettel őrizzük a felszabadításunkért életüket adó hős fiainak emlékét. Tisztelettel gondolunk a bolgár, a jugoszláv, a román és más népek fiaira, akik harcoltak, vérüket hullatták, életüket adták Magyarország felszabadításáért. Elvtársak! Barátaink! Népünk újabbkori történelmének legjelentősebb negyed- százada van mögöttünk. A nemzetközi imperializmussal, a hazai osztályellenséggel vívott állhatatos harcban, a múlt maradványaival, nehézségekkel és a hibákkal, fogyatékosságokkal is megküzd- ve, kitartó munkával jutottunk idáig. A magyar nép keményen megdolgozott minden eredményért, az előrehaladásért. A harc legnagyobb eredménye, hogy a kommunista párt, a munkásosztály — szövetségben a dolgozó parasztsággal, az értelmiség támogatásával — kivívta, megvédte és megszilárdította a nép hatalmát és államát: a Magyar Népköztársaságot. E hatalom birtokában fogott hozzá népünk a magyar társadalom, hazánk gyökeres átalakításához. Kezébe vette sorsának intézését, a népi demokratikus rendszerben kibontakozott a felszabadult j nemzet alkotóereje. Megkezdte a háborús romok eltakarítását, a városok és a falvak újjáépítését. Végérvényesen eldőlt az ezeréves per: a falvak egykori nincstelenjei birtokukba vették a földet. A nép tulajdonába kerültek a gyárak, a bankok, a bányák: a gépek, a szerszámok, a föld kincsei az ország fölemelkedésének eszközei lettek. A nép a leghaladóbb társadalmi rendszert, a szocializmust választotta, és alkotóerejét ennek építésére fordítja. Iparunk termelése több mint hétszerese, mezőgazdaságunk termelése több mint kétszerese a háború előttinek. Megvalósítottuk a teljes foglalkoztatottságot. A lakosság 97 százaléka társadalmi biztosításban részesül. Rendszerünk kimagasló eredményeket ért el az iskolaügy, a közműveltség és a tudományos élet fejlesztésében, a művészetek felvirágoztatásában. Védelmet, munkát, anyagi-társadalmi biztonságot, emberi méltóságot nyújt minden állampolgárának, s minden eddiginél jobban lehetővé teszi az egyéni képességek és törekvések kibontakozását. Az iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átalakítása és a kulturális föl- emelkedés nyomán a régi helyén új ország született — a dolgozók Magyarországa! 1945. április 4-e hazánk nemzetközi helyzetében is gyökeres változást hozott. Népünk hajdani elnyomói, a földbirtokosok és a tőkések osztályuralmuk védelmében sokszor szövetkeztek Európa legsötétebb, legreakciósabb erőivel, és ezzel veszélyeztették nemzeti létünket. Ennek mindenkor nemzeti katasztrófa, hasztalan véráldozat, pusztulás, szenvedés és nyomor volt a következménye. Ily módon a reakciós célokért, idegen érdekekért kiszolgáltatott és kisemmizett népünk elszigetelődött a haladó emberiségtől. A szabad magyar nép alkotómunkájának sikerei, a szocialista társadalom építésében elért eredményei hazánknak rangot és megbecsülést, népünknek világszerte sok barátot és tisztelőt szereztek. A felszabadult Magyarország a szocialista országok világrendszert alkotó közösségének tagja. A proletár nemzetköziség, a szocializmus, a kommunizmus közös ügye és célja, a kölcsönös támogatás testvéri szálai fűznek bennünket össze a világ első szocialista nagyhatalmával, a kommunizmust építő Szovjetunióval és a szocialista országokkal. A nép annyi megpróbáltatás után végre igazi barátokra, szövetségesekre, fegyvertársakra talált. A Magyar Népköztársaság nemzetközi síkon szövetségeseivel együtt a békét, a népek közötti megértést, a barátság és együttműködés fejlesztését szolgálja. Társadalmi céljainknak, nemzeti érdekeinknek megfelelően tagja a Varsói Szerződésnek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, a szocializmus erőit tömörítő és meghatványozó nemzetközi összefogásnak. A Magyar Népköztársaság nemzetközi síkon — szövetségeivel együtt — küzd mindazokkal, akik szerte a világon az elnyomottak felszabadításáért, a társadalmi haladásért, a békéért harcolnak. Elvtársak! Barátaink! Felszabadulásunk 25. évfordulója mindannyiunkat számvetésre és előretekintésre kötelez. Amit negyedszázad alatt megvalósítottunk, az a szocialista eszme győzelme; a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, az idősebb és a fiatalabb nemzedékek harcának gyümölcse. Kötelességünk, hogy lehetőségeinket az eddiginél még jobban kihasználva folytassuk munkánkat nagy nemzeti célunkért, a szocialista társadalom teljes felépítéséért. Tegyük még szilárdabbá a nép hatalmát, erősítsük tovább szocialista hazánkat! Növeljük hazánk gazdasági erejét! A városon és a falun tervszerű, fegyelmezett .és odaadó munkával gyorsítsuk népgazdaságunk fejlődését! Állítsuk szocialista céljaink szolgálatába a tudományos és technikai forradalmat! Erősítsük tovább az emberek szocialista közgondolkodását, gyarapítsák népünk műveltségét, emeljük életszínvonalát! Milliók közös erőfeszítésétől, hazaszeretetétől, szocialista meggyőződésétől, a köz érdekében végzett mindennapi munkájától függ, hogyan fejlődik, gazdagodik szocialista hazánk. Közelítsük célunkat, minél gyorsabban haladjon előre országunk: a munka szabad és fejlett társadalmában, a szocialista hazában anyagilag jól ellátott és műveit emberek éljenek. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Honfitársaink! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa felhívja a Magyar Népköztársaság minden állampolgárát: köszöntsék méltóan felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját! A legméltóbban akkor ünnepelünk, ha nagy céljaink megvalósításáért népünk még jobban összefog, s mindenki legjobb tudása szerint vesz részt az országépítő munkában. Az évforduló lelkesítsen mindenkit a hazánk felvirágoztatásáért folyó szocialista alkotómunka újabb nagy sikereinek kivívására! Felhívjuk a magyar munkásosztályt: mint az ország vezető társadalmi ereje, hű szövetségeseivel, a termelőszövetkezeti parasztsággal, s az értelmiséggel közösen, lendülettel építse tovább szocialista hazánkat, erősítse, fejlessze társadalmunk anyagi alapját, hazánk iparát; a közös munkában összeforrva védje és erősítse tovább a nép hatalmát, ápolja és erősítse a munkás—paraszt szövetséget! Felhívjuk a magyar parasztságot: .további szorgalmas munkával, a technika és a tudomány elsajátításával és felhasználásával tegyék termelő- szövetkezeteiket korszerű nagyüzemekké, fejlesszék az állami gazdaságokat, tegyék virágzóvá a szocialista mező- gazdaságot! Felhívjuk a magyar értelmiséget: a felszabadult nép javára fokozza tovább alkotómunkáját. Segítsen a nép minden rétegének kulturális föl- emelkedésében, építőmunkájában! Legyen a kibontakozó tudományos és technikai forradalom, az elmélyülő kulturális forradalom tettrekész harcosa! Felhívunk minden dolgozót: férfiakat és nőket, fiatalokat és idősebbeket, felhívjuk a munkás-, paraszt- és tanulóifjúságot, hazánk minden polgárát: lelkesítő és maradandó tettekkel fejezzék ki ragaszkodásukat szocialista életünkhöz, szabad hazánkhoz. A nemzet minden igaz fia vállaljon többet, és dolgozzék odaadással, teljes erejével feladataink megvalósításáért! Mindenhol, ahol lehetséges, szervezzenek munkaversenyt, tegyenek felajánlást 'az ünnep tiszteletére. Köszöntsék munkaverseny- nyel felszabadulásunk negyed- százados évfordulóját! A párt, a szakszervezetek, az ifjúsági szerkezetek, a nép- frontbizqttságok, az összes társadalmi és tömegszervezetek, a tömegmozgalmak, a vállalatok, a szövetkezetek és intézmények vezetői, a művészi alkotóközösségek támogassák a dolgozók kezdeményezéseit, szervezzék, segítsék azok megvalósítását! Tömörüljön a magyar nép még szorosabban társadalmunk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt köré! A Hazafias Népfrontban találjon egymásra az ország minden alkotóereje, legyen még szilárdabb, a haza minden hű fiát és leányát egyesítő szocialista nemzeti egység! Hirdesse 1970. április 4-e, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója:- egy egész nép akarata és tettrekészsége élteti s lendíti előre szocialista hazánkat a fejlődés új távlatai felé. Budapest, 1969. szeptember 23. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. AZ ELS Négy megye határából har- nv'ncezer vagon répát vár az idén a kaposvári cukorgyár, de a tizenötezer hold termését csak folyamatosan tudja fogadni. A répabetakarítás viszont egybeesik az őszi szállítási csúccsal, s mivel a jól ütemezett szállítás ugyanúgy érdeke a termelőnek, mint a feldolgozónak, nem közömbös, hogyan oldják meg a répa folyamatos rakodását és szállítását. Amíg a hétvégi szállításokat nehezíti, hogy nem szívesen rakodnak a vállalatok, a kaposvári cukorgyár vasárnap 190 vasúti kocsi répát szállított el. — Hetvennel többet, mint a hétköznapokon. Az első irányvonat indításához Kocsolára mentünk Rőhrig Imrével, a kaposvári cukorgyár répaosztályának vezetőjével. Sok vasútállomáson fogadna bennünket ilyen kép a vasárnapi rakodóműszakok bevezetésével. Vagonokba zuhog a répa. A rakodógépek gémjei hajlongva, forogva fogyasztják az irdatlan répahegyet. Majdnem köbméteres markuk helye alig látszik, leginkább csak a vagonokban. Pintér József, Horváth István, Sabján János és Tóth 1st* ván traktorosok a 110 holdas táblát szántják. Berkes Ferenc, Hegedűs István és Király Imre két mű- trágyaszóróval szórja a műtrágyát. Holdanként átlag hat és fél mázsát használnak föJL Kalocsai József traktoros és Parrag Antal faros őszi repcét vet a tsz 100 holdas tábláján. Holdanként 8 kg magot tesznek a földbe. mm O R — Tizennyolc kocsit tunk meg eddig — nyugtázza Kovács János, az egyik gép kezelője —, és még tizennégy van összesen. Este hét is lesz, mire tiszta rakodót csinálunk. — Mikor kezdtek? — Hajnali három óta pon vagyunk, hogy indulhassunk. Bordács János nők: , , — Ennyi vagont még nem raktak meg ezen az állomáson. Kocsoláról még nem indult irányvonat. De hát jó a termés, a tsz meg szállít. 270—280 mázsás termést várnak holdanként. A rakodóvágány rövid, egyszerre csak 8 kocsi fér el rajta. Az üreseket és a meg- rakottakat a szomszédos állomásokról kell mozgatni, méghozzá úgy, ahogy a rakodás üteme megkívánja. Fél négykor kisegítő autóbagger érkezik. Két oldalról telnek a kocsik. öt órakor már a huszonhatodik vagon is megtelt, a megüresedett területen már hozzáfogtak a feltakarításhoz. Üres kocsik érkeznek, elhú- zatják a megrakottakat. Holnapra üres rakodó kell az állomásnak, mert az idei szezonban még tízszer töltik fel répával a környező földekről. Az állomásfőnök megjegyzi: — Sok rakodónkból lett gépkezelő — egészíti ki Bordács János szavait Rőhrig Imre. — Ök értékelik igazán, mit jelent a napi 32 vagon — lapát nélkül. De úgy is dolgoznak, olyan szorgalommal, --print a lapáttal annakidején. Szeptembertől járják az ország déli részét, Veszprémtől a bácskai állomásokig. Távol a családtól, otthontól, és a legközelebb ahhoz, ami a kenyerünkön túl már az életük is. A gőzmozdony mögött kocsikat rendeznek. Megint nőtt az irányvonat hossz^. A pályán szabad utat biztosítanak, és éjfélre bedöcög a cukorgyári rakodóra az szezon első répavonatja. É PAVO N AT raktalkorán állomásfő— Nemrégen még csak három vagont raktak meg gom- bosvillával egy nap alatt" a kocsolai állomáson. N. J.
