Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
Szárnyalni Fiatalos virtussal Fölemelkedik a világ első helikoptere... A fölszállásnál ő is ott van. — Itt, ez vagyok én — mutat a képre; A nagy nevű, világhírű testvér mellett kevesen figyelnek fel rá, pedig az ő nevét is fémjelzik a találmányok ... Mosolygó repülőtiszt néz rám a fényképről. A világ felkapja a család nevét, fogalom az Asbóth név... Az öccs, a »magányos farkas«, a világot járt pilóta jelen van minden fontos aktusnál... Szabad Nép, 1947. december 24: »Óbudán elkészült a világ első -uízi helipoktere« — Bemutatták a légcsavaros As- bót-hajót". Címszavak az egykori újságból. ■. S 1960 fehrué',Äbar meghal a helikopter álója, Asbóth Oszkár. Kér a temetésről: úttörők és pilóták dísz- rrséget állnak a sír mellett Az őrök kísérő, a mindenek tanúja — Asbóth Gyula emlékeiben és gyűjteményében azonban frissen él minden. Először azt sajnáltam, hogy nem tudok gyorsírni. Elszaladtak a szavak a fülem mellett, képtelen voltam mindent följegyezni. Aztán azt bántam, hogy nem hoztam magammal magnetofont, mert akkor minden megmaradt volna úgy, ahogyan Gyula bácsi elmondta. Mert ezt feltétlen így kellene megőrizni, hiánytalanul, egészben, ahogyan ennek a hetvenhat éves embernek az élete is olyan tökéletes és gazdag.., A kőröshegyi szőlőhegyet), rozsdásodó levelű diófa sovány árnyékában, oportó és rizling- bogyók bástyájával övezve ültünk, s ő mesélt — a máról. Igen, napjainkról beszélt, a múlt csak úgy felvillant, néhány percre, fűszer gyanánt mondta, hogy íze-zamata legyen a beszélgetésnek... Emlékszem, mit írt a levélben. Lehet annak már vagy egy éve. Azt újságolta, hogy ők, a kőröshegyi öregek, a tsz járadékosai és nyugdíjasai szőlőtermesztő szakcsoportot alakítottak, kiegészítendő meglevő jövedelmüket, ö, Asbóth Gyula lett a szövetkező öregek elnöke. Azóta nemcsak a Somogyi Néplap, hanem más újságok is megírták ennek a szakcsoportnak az alakulását. Most mégis újat, frissebbet mond: — Amit akartunk, elértük — mondja elégedetten. — A cél az volt, amikor az öregekkel összehoztuk a mi kis társulásunkat, hogy könnyít- sünk a megélhetésünkön, és tovább vigyük a hagyományt, a szőlészkedést. Mert korábban gond volt eladni az egyébként nagyon jó borokat. Most ez a gond megszűnt. Igaz, az induláshoz pénzt sehonnan nem kaptunk, a feleségem és én vettünk ki a takarékból, ebből fedeztük a kezdeti kiadásokat... Az idén május 25-én megnyílt a borkóstolónk Siófokon. Szép hely, kérem. Rózsák, kellemes környezet. A megnyitás óta 70— 80 liter bort adunk el naponta. A huszonnégy tagunk borát külön-külön értékesítjük, nem keverjük össze. Szép haszon ez az öregeknek, a vendéflz ÉPFU kaposvári kirendeltsége gépkocsirakodókat vésziül kaposvári munkahelyre Fizetés teljesítménybér és megegyezés szerint Szállást biztosítunk. Jelentkezés: ÉPFU kirendeltség, Kaposvár, Vásártér u. 10 in o CD tClinget, burgundit... Most kértünk engedélyt a tagok pálinkájának az értékesítésére. Szeretnénk megszervezni a háztájiban termett gyümölcs közös értékesítését, mert hallatlanul sok megy veszendőbe, pedig ragyogó háztájik vannak nálunk... A helyi termelőszövetkezet eleinte segített bennünket, hiszen mi is a tagjai vagyunk, ha eljárt is fölöttünk az idő. De most már, sajnos, nem mindig érezzük ezt a támogatást, a fuvarszolgáltatásoknál például úgy számolnak el velünk, mintha idegenek lennénk. No, de ettől függetlenül elégedettek vagyunk a csoportunkkal. Ezt akartuk, így akartuk. Csinálni még sokat, kivinni az öregek akaratát, megvalósítani a szép terveket —olyan bizakodva beszél erről, hogy egy pillanatig sem marad kétség: ez a hallatlan tenni- v ágy ás gyümölcsözni fog... De ki is ez a rendületlen hitű ember? Asbóth Gyula — a világhírű Asbóth Oszkár testvére. Amíg beszélgettünk, szó esett a csaknem tíz éve halott testvérről, aki megszerkesztette a világ első helikopterét, vagy ahogyan a korabeli lapok írták: »szélmalom-repülőgép«- ét, vagy »szélmalom szárnyú repülőgépét«. A nagyapa még Görgei magas rangú tisztje volt, az unokaöccs világhírű teniszbajnok — Oszkár és Gyula a repülésnek éltek. Régi újságcikkek, képek, igazoló okiratok tanúskodnak a nagy tettről. Pedig Asbóth Gyula eredetileg más célt tűzött maga elé: — A film felé vonzódtam, de a család kívánságára Oszkár mellett kötöttem ki. Regényt lehetne írni arról, hogyan született meg az első helikopter, milyenek voltak a kezdeti lépések bel- és külföldön. Oszkár nem értett a politikához, a gazdasági ügyekhez, nem járt utána a dolgoknak, csak a szerkesztésnek élt. Én intéztem az ügyeit... — És a filmből semmi sem lett? — De amit szeret az ember, azt nem tagadhatja meg. Mindig kutató-kereső ember voltam, kíváncsian próbálkoztam az újjal... Dossziét vesz elő. Ebben vannak az írott-ny dm tatolt közös emlékek a repülés hőskorából, kiemelve az Asbóth Oszkár nevéhez kapcsolódó sikerek. Asbóth Gyula neve is szerepel itt, egyebek között egy találmányi bejegyzésről szóló hivatalos értesítésen, amely Asbóth Gyulának a rajzfilmkészítéssel kapcsolatos szabadalmáról szól. De ugyan ki gondolná napjainkban, hogy az úgynevezett hideg enyv is Asbóth Gyula találmánya, és hogy ezt a ragasztóanyagot a testvér, Oszkár által készített légcsavar ragasztásánál használták először? Ez a most hetvenhat éves ember életek sokaságát mentette meg a második világháborúban. Repülőhadnagy volt, s akkori feleségével együtt életük kockáztatásával juttatták ki az embereket a biztos halálból —* erről beszélnék a külföldről azóta kapott, hálás köszönetét tolmácsoló levelek. Regényes élet, fantasztikus epizódokkal — s mindehhez megannyi dokumentum: ez egy örökké tenniakaró ember portréja ősz hajjal, a tettvágytól mindig lázban égőn bizonyítja az egykor fellegek közt járt repülő, hogy képes a földön is szárnyalni, s magával ragadni másokat is. Hernesz Ferenc Nemegyszer tanúja lehettem falusi népi együttesek születésének. Egy-egy lelkes népművelő pedagógus szava és keze nyomán keltek életre. Egyik-másik élt is néhány évig. Azután elhamvadt a lelkesedés, aláhanyatlott a lendület. Nyolc—tíz is erre a somra jut, míg fennmarad közülük egy. És mégis, van abban valami szivet melengető, hogy ma is születnek ilyen együttesek. így történt februárban is az alig hétszáz lelkes Torvajon. Színpadon láttam őket a minap. Húszán—huszonötén lehetnek. s ami nagyon meglepett: nincs köztük fiatal, tizenvagy huszonéves. Menyecskék és meglett házasemberek a tagjai. Tsz-dolgozök valameny- nyien, akik nehéz fizikai munka után vállalják a próbát esténként, szereplés előtt olykor háromszor is egy héten. Van köztük nyugdíjjogosult tsz- tag is, mint pl. a szólistájuk, a 75 éves Pacskó néni, aki szenvedélyesen ropja perceken át a friss csárdást. De ami ennél is értékesebb: derűsen, szívvel és virtusos temperamentummal táncolnak. Egy fonójáték a műsoruk. Régi helyi szokás ez, eredeti rokkával és »gomibolyéttó«-val, miközben felcsendül a népdal és egy-egy jókedvű táncdallam Citera kíséri meg a »höp- pögő« (köcsögduda), olyany- nyira, hogy nem is ülnek sokáig az asszonyok a fonószerszámok mellett: táncra kerekednek s úgy járják, , mint annak idején, fiatalkorukban. »Ityóka, pityóka, ripityóka...« né csárdás jókedvében. Pörög a rokka, száll az ének Mindezt nem hosszon — ami nagyon jó benne —, ám igen hangulatosan, vidáman. Nem művészi néptánc ez, s volna igazítani, csiszolni való magán az összeállításon is, mégis érték, amit meg kell becsülnünk. Elsősorban azt, togy van. De hogyan is lett? Erről az együttes vezetőjét, Buni László pedagógust kérdeztem. — Tizenhat éve élek ebben a faluban .Mindig szerettem a néjtrajzot, a népművészetet, sokat gyűjtögettem egyénileg is, például a földrajzi neveket, és hallgattam az öregek meséjét. Régi szokásókról is meséltet- tem őket így állt össze a fonó. összehívtam őket, jöttek is A 75 éves özv. Pacskó JánosI a fonóban. lelkesen, a szemlén pedig már elő is adtuk ezt a feldolgozást. Fennmarad így egy régi hagyomány mutatóban — a mai fiataloknak ... Dalok, rigmusok, népi játékok és a tánc. Hagyomány- ápoló és egy kicsit emlékidéző kedves időtöltés ez a mind hosszabbodó őszi, téli estéken Torvajon. Talán még a fiatalok is kedvet kapnak a szüleiktől. s ez nem is ártana. Nemcsak azért, mert velük színesebb lehetne az együttes, hanem azért is, mert újabb szokások, hagyományok föl- elevenitését tervezi az együttes vezetője: a pinceszerest, a tollfosztást, meg a kendertíp- rást Ez az utóbí a valamikori zárt település háziiparát, a fonást meg a szövést jelzi. Ahogy visszaemlékeznek, ezen a vidéken igencsak tartották ezt a szokásnak se akármilyen foglalatosságot így holdas őszi estéken találkoztak a házaknál — kendertiprás céljából —, amikor a leszálló hűvös miatt jó meleg kendőt kötni, meg összesímulni se ártott a fiataloknak. Ezért aztán van ok pajzán évődésre, dalra, táncra. De hát fiatalok is kellenének hozzá... Alig fél éve alakult egy népi együttes Torvajon. Nem az első, nem is az utolsó ilyert a megyében. Sok szép tervük van. Jó lenne, ha valóra válnának. Érdemes figyelni rájuk. Wallinger Endre £Zgy este a galeriben — Te nem jössz? Nem én voltAm az egyedüli, aki a Balaton-partot járva a nyáron találgatta: hogyan telnek a galeriba verődött, az út szélén autós topra váró fiatalok napjai. Aztán megelégeltem a találgatást és magam is fölkerekedtem. Márkás, bár nem eléggé kopott farmernadrágban, tarka ingben Lellén »akcióba-« kezdtem. Az üdülőhely határában száz-százötven méterre egymástól állnak, hévernek, kó- kadoznak, szitkozódnak a »sorstársaim«. Egy vászonnad- rágos, fakult ingét kezében tartó fiú sporttáskáján üldögél és maga elé bámul. Fölfölemeli a kezét az elsuhanó gépkocsiknak, de rájuk sem néz. Talán akkor lenne a legjobban meglepve, ha valamelyik megállna. De rossz helyet fogott ki, meg kell várnia, míg az előtte integetőket meg- I szánja valaki. Két lány, egyik sem múlhatott tizenhét, füstöt fúj. Felváltva tartják a frontot. Ritkán szólnak egymáshoz, régóta tarthat a várakozás. Kossuthot szívnak, majdcsaknem amíg a körmükre ég. Százat egy ellen, hogy intézetlek. A vászonnadrágos srácnak szerencséje van, egy Trabant lefékez előtte. CX a rendszáma, párhetes a kocsi, a gazdája örül, hogy valaki idegennek bemutathatja paratlan vezetési képességeit. A fiú helyére állok, hátha nekem is szerencsét hoz a hely. De a két lány is hasztalan integet. Magas ég, mi vár itt rám?! Az eltelt két óra alatt kétszer kiolvasom az újságot, s .ameddig a szemem követni tudja, megszámolom az út menti oszlopokat. Nem integetek. Azért is, mert szógyellek, no meg akárki láthatja, hogy miért álldogálok itt Régi, köhögő Skoda áll meg előttem. A torkomban dobog a szívem, aztán eldöntőm, hogy lezser leszek. — Ad listen, főnök! Odébbfuvarozna ezzel az országúti csodával? Megrémülök, ez erős volt; hátha gúnyolódásnak veszi. De rám se figyel, Földvárig meg se mukkan. Ügy érzem, a fuvarért szórakoztatnom kellene valamivel, de most semmi sem jut eszembe. Legszívesebben kiszállnék. Aztán bekap>- csolja a rádiót, hangversenyt sugároz. Azt hallgatjuk Siófokig. Beesteledett, már a neonok világítanak. Elképzelésem sincs, hol töltöm az éjszakát De hát ea az igazi. És szörnyen unom magam. Egyetlen megoldás: galeriba verődöm. A víztoronynál köpködő, harsány disznóságokat kiabáló társaság tanyázik. No, ennyire azért nem adom le. A partra sétálok és reménykedem, hogy jó idő lesz az éjszaka. Sokan járnak mellettem, ki- sebb-nagyobb bandák is, de sehogy sem akaródzik közéjük állni. Mögöttem a padra három fiú meg egy lány ül. Az egyik nagy sörényű odaballag a parthoz. — Megfürödjünk? A többi vállat von, vetkőzni kezdenek. A lány megy utoljára. Ez nekem szólt. Nem válaszolok, csak lehúzom a cipőmet. Ók is így csinálták. Talán ez már így szokás. A vízben jut eszembe, hogy nincs törülközőm. — Tudsz úszni? — Megkísérelhetem — s tempózni kezdek. A lány elneveti magát. Ugyanis még csak térdig ér a víz. A parton már együvé tartozunk. természetes, hogy velük tartok. Türtőztetem magam, bár már nagyon szeretném tudni, kifélék. — Régóta van együtt a gárda? A vezérnek nézem, aki válaszol: »Dél óta. Ö most vágódott hozzánk« — s fejével a lány felé int. — Kégli van? — -hippiül« az éjszakai szállás után bátorkodom érdeklődni. — Biztosan. Csak keresni kell. Nagy kerülő után ugyanott kötünk ki, ahonnan elindultunk. Közömbös dolgokról beszélgetünk, esz is a' méreg, ezért kár volt »beöltözni«. Rossz gárdát foghattam ki, ezeknek itt eszük ágában sincs rendet bontani. Nem mintha hiányozna, de úgy érdekesebb .., Akit a vezérnek néztem, gödöllői egyetemista. Valahol az Alföldön lakik, egy hét óta rója Siófokot. Azt mondja, klassz. Igaz, hogy kevés a p>énze, tejen meg kiflin él. Másodszor jár a Balatonon, eddig nemigen jutott ide Zsebéből kikandikál egy képeslap, nincs megírva, bélyeg sincs rajta. Unalmas fickó, legalább az egyetemről mesélhetne. Óvatosan érdeklődöm, volt-e már valami zűrje itt Legyint, és elneveti magát. Tényleg, hogyan is gondolhattam ilyet. A másik két fiú pesti, a magas, szókének egészen elfogadható az öltözéke, neki zakója is van. Állandóan szid valakit, semmit sem talál elfogadhatónak. Azt mondja, most érettségizett, de nem vették föl az egyetemre. — Majd az apám elhelyez valahová, nem érdekel, hogy mennyit keresek. Van otthon pénz... Csak azért megyek, hogy legyen valami az igazolványomba írva. Legszívesebben megnősülnék. Sehogysem értem, milyen összefüggésben áll a házasság az elmondottakkal. De már megtanultam: kérdezni csak ritkán szabad, mert az gyanús. — Kilófrálom magamat, aztán hazaballagok. Két-három nap>om van még, a mutter már biztosan izguL Világi jó fej az öreglány... Felkapom a fejem a szülői szeretet eme megnyilvánulása hallatán, de hát végső soron nem a szavak számítanak. Tényleg szeretheti az édesanyját. A másik fiú nagyon hallgat A magas szőke mondja el róla, hogy elváltak a szülei, senki sem törődik vele. — Mikor mész haza? — Amikor kedvem tartja. Majd a suliba. — Pénzed van? — Minek az? Olyan őszinte csodálkozással néz rám, mintha legalábbis azt kérdeztem volna tőle, hogy tart-e otthon bamamedvét. A Matrózcsárdába ballagunk, gavallérosan meginvitálom a társaságot egy Colára. Jó a zene, a lányt táncolni hívom. — Nem félsz egyedül mászkálni? — Tudják a szüleim, hogy itt vagyok... — Honnan? — Itt van a villánk. Neked elárulom, hogy smafu az egész »szabadságom«. Tizenegyre várnak haza. Csak kiváncsi voltam, milyen a galeriélet. — És? Vállat von: — Holnap már nem jövök ide. Unom magam. Jobban tennéd, ha te is hazamennél. A próféta szól belőle, szép csendesein én is leléplek. A három srác egyedül marad. Az éjjel valamelyik piádon alszanak. A történet három nap múlva folytatódik, amikor a rendőrséggel ifjúságvédelmi ellenőrzésre megyek. Első állomásunk a Matróz. Míg négy konyakozó fiatalkorúval beszélgetünk, a hátam mögötti asztalnál felkiált valaki: — Nézd, clkaptákl S rám mutat a fiú, akivel pár nappial ezelőtt még egy galeriba »tartoztam«. Látom, nincs más hátra, ezért töredelmes vallomást teszek. Nem haragszanak meg, de mindjárt magázni kezdenek. Aztán arról beszélgetünk, hogy ismét eltelt egy nyár. Pintér Dezső SOMOGYI NÉPLAP Vaeámsp. IMA szeptember 21.
