Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

RÉGI-E A RÉGI?

Jó hatással volt a megye gyors ütemű iparosítása a somogyi népmozgalomra: megszűnt a népesség hosszú évek óta tartó csökkenése, sőt valamit nőtt is a megye lakódnak létszáma. Az 1960-at követő öt évben tízezerrel csökkent a somogyiak száma, ezzel szemben az elmúlt három évben ezeregvszázzal nőtt. Ezek a számok mindenképpen azt jelzik, hogy munkát, megélhetést, megfelelő életkörülményeket talál szűkebb hazájában is a somogyi ember. S ha ennek bizonyítására megint a statisztikát hívjuk segítségül, akkor azt kell mondani, hogy jelentősein nőtt az ipari foglalkoztatottak aránya, s a jövő év végére már eléri a negyvenkétezret. Ez kétszer annyi munkást jelent, mint amennyit tíz évvel korábban foglalkoztattak a somogyi üzemek.

Új ipari bázisok

Ez a minőségi változásnak is nevezhető fordulat nem magától következett be: céltudatos ipartelepítés és munkaerőgazdálkodás eredménye ez az állapot. A megyei tanács legutóbbi ülése elé terjesztett munkaerő-gazdálkodási beszámoló azt is elmondta, hogy az ipar általános fejlődésével párhuzamosan megkezdődött a megyén belüU területi arany- talamságok fokozatos felszámolása is. A megye szempontjából jelentős ipari bázis kialakulásának tanúi lehetünk ezekben az években Marcaliban és Tabon. A kadarkút!, nagybajomi, somogyudvarhe- lyi kisüzemek, s az ezek méreteihez hasonló kisebb telepek egy-egy szűkebb körzet foglalkoztatási gondját oldják meg. Az új üzemek munkásainak egy része a korábban munkaerő-tartaléknak számító rétegből került ki. Emellett a mezőgazdaság gépesítése nyomán felszabaduló munkáén) adta a szükséges létszámot, ,i megindult a visszatérés is: a korábban más területekei i

dolgozó emberek hazatértei«, mert munkát találtak. S ami ■ kor csökkent az egyes terüle ■ teken a munkaerő-tartalék, úi tartalékként jelentkeztek a háztartásban dolgozó nők. A bedolgozó rendszer az ő foglalkoztatási gondjaikon segí • tett. Négy éve négyszázan vol tak bedolgozók, most csaknem ezerkilencszázra emelkedett u számuk.

Az utánpótlásért

A legnagyobb jelentőségű változás a szakember-utánpót • lás biztosításában volt. A: utóbbi években — mint a negyei tanácsülés megállapított;. — jelentősen emelkedett < szakmunkástanulók száma, ! a múlt évben már több min', hatezerhatszáz tanuló ült < padokban, örvendetes, hogj javult a lányok aránya, s egyre többen tanulnak szakmái az érettségi megszerzése után Az egészséges fejlődést azonban nemegyszer akadályozta £ tanteremhiány. Ezért határozta meg irányelveiben a megye: tanács, hogy új szakmunkás- képző iskolákat kell építeni elsősorban a járási székhelyeken az ottani tanács, illetve az ott székelő vállalatok kezdeményezése alapján. Az iskolák és a hozzájuk szükséges kollégiumok létesítése nemcsak a tanácsoknak, hanem a vállalatoknak is érdekük. Ezért van arra szükség, hogy a tanműhelyek, kollégiumok építését ne csak a tanácsok, hanem fejlesztési alapjukból a vállalatok is támogassák. Ez az egyik biztosítéka annak, hogy

a szakember-utánpótlás megfelel az iparfejlesztési igényeknek. A másik pedig az ipari tanulók ösztöndíjazása. A munkaügyi miniszter év elején megjelent rendelete csak lehetőség: ezzel a vállalatoknak kell élniük. Ugyanez vonatkozik a mérnökök, közgazdászok utánpótlására is.

Változó igények

A megye munkaerő-gazdálkodásának új irányelvei — amelyeket legutóbbi ülésén dolgozott ki a megyei tanács — célként tűzi ki az elvándorlás teljes megszüntetését. Ennek érdekében az intenzív iparfejlesztés mellett továbbra is számol az extenzív fejlesztéssel. Szorgalmazza az idénymunkásokat foglalkoztató vállalat koopercióját a termelőüzemekkel, s az állandó foglalkoztatás biztosítása érdekében a mezőgazdasági üzemek közös vállalkozásainak gyorsabb ütemű megteremtését.

Az új gazdaságirányítási rendszer nem módosította a megye munkaerő-gazdálkodását, de szükségessé tette az eddiginél rugalmasabb elosztási és közvetítési rendszer kidolgozását. Változást okozott viszont a negyvennégy órás munkahétre való átállás: hatásait még nem sikerült teljesen fölmérni. Most a kereskedelmi, a közlekedési és szolgáltatást ellátó vállalatokra hárul a feladat, hogy megvizsgálják, mennyi változást okoz ez munkájukban. Az irányelvek között javaslatként szerepel a félfogadási idő felülvizsgálata is: a csökkentett munkahét bizonyos fokú módosulást hozott az emberek életkörülményeiben, s ezért kellene összhangot teremteni a régi gyakorlat és az új igények között

Kercza Imre

Százezer torint jutalom a tapsonyi gépjavítónál

(Tudósítónktól.)

A gépjavító állomások szerepe az elmúlt néhány év alatt jelentős változáson ment át öt-tíz évvel ezelőtt elsősorban mezőgazdasági gépek és egyéb mezőgazdasági berendezések javításával foglalkoztak a Kaposvári Gépjavító Vállalat tapsonyi üzemében, ma elsősorban pótkocsikat javítanak, újítanak fel. Budapesttől Nagykanizsáig csaknem minden nagyobb vállalat, termelő- szövetkezet részére vállalnak javítást

Az idei év első időszakában több mint háromszáz kijavított és felújított pótkocsi gördült ki az üzem kapuján. A vezetők a legnagyobb jelentőséget a HUNGAROCAMION- NAL fennálló szerződésüknek tulajdonítanak, mivel a külföldi országutakra induló hatalmas pótkocsik javítása rendkívül nagy felelősséget és pontos munkát követel minden dolgozótól.

Az üzem kiváló munkáját legjobban 'talán a múlt évi termelékenységemelkedés mutatja, 1967-ről 68-ra elérték a 112—114 százalékot Hasonló szép eredményt mutat az idei mérleg is. A kiváló munkát az üzem vezetősége anyagiakban is megfelelően méltányolta. Az első félévben jutalomként csaknem százezer forintot osztottak szét mintegy 150 dolgozó között.

Az üzem kapacitása 1970- ben tovább bővül. A pótkocsik javítása mellett megkezdik a nagy teljesítményű rönkszállító kocsik gyártását.

A régit, az elmúltat kutatni indultam az egyik faluba, s még mielőtt munkához fogtam volna, arról gondolkodtam: vajon csakugyan régi-e a régi, a fejekben is múlt-e a múlt. A falu szélén álló házba kopogtattam be. öregember fogadott. Fehér baja és bajusza volt, mint a mesék öregembereinek. Arról kérdeztem: meddig terjedt az alvég, s hol kezdődött a felvég. Érzi-e most is annak valamilyen hatását, hogy a falu legutolsó házában lakik? Gyanakodva nézegetett, mint aki nem érti a kérdést. Pedig értette, csak meglepte és ellenkezésre ingerelte. Mutatta a kémény melle'j égre mutató televizióantennát. Ha egyikünk sem beszélt, lehetett hallani a konyhából kiszűrődő zenét, a rádió hangját. Aztán hazatért a kis- unoka is a kerékpárján, amit néhány nappal ezelőtt vettek.

A Veres Péter, Szabó Pál megrajzolta egykori faluvégek eltűntek. Lakóik nem érzik a »felvég« valamikor sokat kifejezésre juttatott fitymálását. Egyáltalán: régen a múlté a felvég és az alvég, a módosabb paraszt és a nincstelen földművelő közötti különbség. A hajdani »para ztrómeók« és »zsel- lérjúliák« házassága elleni, gyakran tragédiákba torkolló huzakodás, viszálykodás már csak az öregek emlékezetében él. Nem egy ilyen családban jártam, és sehol sem tapasztaltam már, hogy a házastársak között szüleik egykori cseléd vagy módosabb paraszt voltát is érvként hozták volna fel

vita során. Az anyagi lél szilárdulásával, a körülmények alakulásával változott a tudat is.

De nem szükséges ilyen távoli »régihez« visszaásni az emlékezetben. A tsz-ek megalakulása után gyakori volt a panasz egyes tagok munkájára. Egyik szövetkezet elnöke biztatott, menjek el egy ilyen dolgozójukhoz. Nem máról holnapra változott meg. Társai és saját tapasztalatai alakították ki benne új magatartásformáját. Ma ő a termelőszövetkezet legszorgalmasabb tagja és a közös vagyon egyik legéberebb védelmezője. Egy másik tsz-ben az elnök arról mesélt, hogy hagyománnyá alakult a nyári kirándulásuk a közeli fürdőhelyre. Előbb csak zetorcs vontatóval mentek, aztán már tehergépkocsival. Később a teherkocsi platójára rögzíthető padok is kerültek. A közelmúltban a tagok azt kérték: vegyen a tsz egy kisebb típusú autóbuszt, s a kirándulókat ez szállítsa. »Ez a fölfelé ívelő képletes grafikon talán nevetségesnek tűnik első pillanatban« — mondta az elnök. Aztán még arról is beszélt, hogy e mögött a kérés mögött az is ott volt, hogy a buszhoz a tagok is hozzájárulnának még fegyelmezettebb és eredményesebb munkával, s úgy, mint a buszvásárlás gondolata, ez is természetes már nekik.

A régit indultam keresni, a kopott faluvégi házak helyén piros cserepű, friss malterszagú épületeket, és bennük új gondolkodású embereket találtam.

Leskó László

Gyár a Koppány.parton

Hasznos tapasztalatcsere Pest megyei tsz-eleken

A Közép-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége a kőzeteiül tban tapasztalatcserére vitte a tagszövetkezetek elnökeinek, főagronómu- sainak huszonnégy főnyi csoportját. A Közép-Pest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó közős gazdaságokban a mellék- és segédüzemági tevékenységet nézték meg. Ez a látogatás egyúttal viszonzása volt a közép-pesti szövetség korábbi somogyi útjának, amikor is a vendégek Somogybán az állat- tenyésztést, ezen belül főként a szarvasmarha-tenyésztést vizsgálgatták.

Paska Ferenc nagyberényi tsz-etaök, a tapasztalatcsere egyik részvevője olyan gazdaságnak a vezetője, amelyikben ugyancsak fontos szerepet szánnak a melléküzemági tevékenységnek: jelentős bérmunkát végeznek — játékot készítenek műanyagból, exportra —, s ez a szép bevétel mellett sokat enyhít a foglalkoztatási gondokon is.

— Lekötjük annak a munkaerőnek nagy részét, amely eddig Nagyberónyből Siófokra járt dolgozni. A Pest megyében látottak arról győztek meg, hogy nálunk még mindig nem használják ki eléggé a termelőszövetkezetek a rendelkezések és a földrajzi adottságok nyújtotta lehetőségeket. Igaz, mi a körülményeinkéi tekintve sem vehetjük át automatikusan a látott módszereket, de rugalmasságban, szervezőkészségben sokat ta - nulhatunk Pest megyei barátainktól ...

És sorolja, merre járt a szövetkezeti vezetők csoportja, és hol mit láttak. Meglátogatták hét tsz közös szörpüzemét, ahol a bogyós gyümölcsökből feketeribizli-, szamóca- és málnaszörpöt készítettek, s mindez tekintélyes bevételhez és jövedelemhez juttatta a gazdaságot.

— Zsámbokon a tsz mintegy 200 holdon termeszt paradicsomot és borsót — folytatja Paska elvtárs. — A Hatvani Cukorgyár kihelyezett berendezéseivel feldolgozzák a paradicsomot, s a levet tartálykocsival elszállítják. Ilyen együttműködést szeretnénk mi is teremteti, a konzervgyárakkal, hiszen ez egy sor termelési veszteség megelőzését is jelenthetné, ugyanis a szedés, a szállítás rontja az áru minőségét. És a helyben történő részleges feldolgozás ugyancsak munkalehetőséget adna.

Megnéztek egy társulásos alapon működő húsüzemet, ahol jövedelem szinte alig van, viszont munkájukkal jelentősen segítik az élelmiszer- ellátást, és munkaalkalmat adnak több embernek.

— Mi a legfontosabb tanulság a szerzett tapasztalatokból?

— Az, hogy sokkal szigorúbb a meglátogatott gazdaságokban a bizonylati fegyelem a segéd- és melléküzemágaknál, mint mifelénk. Úgyszólván minden kritikát kibír a számvitelük, pedig ott aztán igazán gyakori az ellenőrzés. Mindezt meg lehet érteni, ha arra gondolunk, hogy náluk az össztermelésen és a jövedelmezőségen belül sokkal nagyobb súlyt kapnak ezek az üzemágak. Azonban nálunk is fokozottabban kell ügyelni az ágazatok termelésére, hogy a hiba azonnal kitűnjön.

— Van-e határozott elképzelés a két szövetség kapcsolatának szélesítésére?

— A mi szövetségünkben sok szövetkezet rendelkezik nagy kiterjedésű erdőterülettel. A Pest megyeieknél korszerű fafeldolgozó berendezések vannak. Arra gondoltunk, érdemes volna együttműködni a kitermelésben és a feldolgozásban addig is, amíg a közép-somogyi közös gazdaságok beszerzik a feldolgozáshoz szükséges technikai eszközöket. De ezen túl is keressük a megfelelő formákat árra, hogyan és miben bővítsük kapcsolatainkat a közép-pesti szövetséggel.

Eredménnyel járt a tapasztalatcsere, különösen akkor, ha a nálunk is alkalmazható jó módszereket a gyakorlatba is átültetik.

H. F.

Lent az erdő alján, közvet- se. — A megyei tanács —

lenül a Kis-Koppány partján dolgoztak a dózerok: harmincötezer köbméter földet mozgattak meg. Nagy munka volt, s a java csak ezután következik. A simára gyalult földön gyár épül: a Budapesti Vegyipari Gépgyár egyik gyáregységét hozza ide az erdő aljába.

— Az új gyár százmillió forintba kerül — tájékoztat dr. Gáti István, a Siófoki Járási Tanács vb-elnökhelyetteiparfejlesztési alapjából — 20 millió forinttal támogatja az épületet.

Az új gyárban — amelyik a tervek szerint 1971-ben kezdi meg a termelést — vegyi- anyag-tartályokat készítenek majd. Nem éppen könnyű munkát kínál az itteni embereknek az új gyár, de a hely, az adottságok mindenképpen megfelelők. A nagy munkára az anyagyár külön beruházási osztályt hozott létre: ezzel

Megkezdték a Dunántúl legnagyobb lakóházának építését

Már napok óta lázban tartja a kíváncsiság a Kalinyin városrész lakóit. A múlt héten hatalmas, daruszerű gépkocsit állítottak az ABC-áruház mellé, amelynek rendeltetéséről akkor még csak kevesen tudtak. Tegnap reggel kilenc órakor a tizeinkét méteres kolosz- szus megkezdte a munkát, s előreláthatóan három-három és fél hónapig éjjel-nappaJ dolgozni fog. Az ABC-áruház mellett, az Arany János utcával párhuzamosan épül a háromszázharminc lakásos, tízemeletes épület, amelyhez hasonló idáig csak Budapesten épült.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Hídépítő Vállalatának cölöpverő részlege költözött le Kaposvárra, és a lengyel gyártmányú Franki cölöpverő géppel háromszázhar- mincnégy cölöpöt vernek le nyolc-tíz méter mélységbe.

Az épület előreláthatóan két és fél év alatt készül el. Az

átadás három szakaszban történik majd, tehát egyszerre száztíz lakásba lehet majd beköltözni.

A cölöpverő gép munkájával egy időben kétezerötszáz köbméter föld megmozgatását végzi az Állami Építőipari Vállalat. A százkilencvenhét méter hosszú, kilenc méter széles szalagház költségé het- veramillió forint lesz.

Képünkön: A cölöpverő gép megkezdte munkáját.

is azt akarják biztosítani, hogy célszerűen költsék el a százmillió forintot.

— Az előrelátó munkát jól bizonyítja — hallottam a járási tanácson —, hogy a gyár építésével egy időben megvásárolták Tabon a volt pénzügyőri laktanyát, szerződést kötöttek fiatalokkal, s már az idén hozzáláttak a képzésükhöz. Évente negyven embert vesznek föl az iskolába, s ez azt jelenti, hogy három év alatt — mire megkezdődik a termelés — már százhúsz, a szakmát értő embere lesz a gyárnak.

Tab haszna is rendkívül nagy az új üzemből. Ezt nem mutatják elég hűen a számok, ha csupán azt nézzük, hogy a százmillió forint elköltése után — 1971-ben — négy- hatszáz embert tud foglalkoztatni az üzem. De ha azt is számba vesszük, hogy ebből a községből évek óta nagy volt az elvándorlás, nagyon sok családból minden keresőképes ember a megyehatáron túl talált csak munkát magának, akkor más értelmet kapnak a számok.

— A tahi iparfejlesztés összhangban van a foglalkoztatási igényekkel — mondta dr. Gáti István. — A férfi munkaerőt leköti majd a vegyipari gépgyár, a nőit pedig a Videoton itteni üzeme és a meglevő egyéb üzemek.

Mindez itt a Koppány-par- ton egy kicsit távolinak tűnik még. Az új gyárnak csak a helye van meg: a simára gyalult föld ezután várja az építőket, a Somogy megyei Állami Épitőipari Vállalat munkásait. A községben azonban már a jövőre is gondoltak: számoltak azzal, hogy az erőteljes iparosítással együtt megszűnik az elvándorlás, az emberek visszajönnek, s ’ lakást akarnak építeni. Kétszáz telket most parcelláznak, s ezt árusítják majd. Ügy remélik, hogy egy nagyobb lakásépítési akció kiindulópontja lesz ez a kétszáz új telek. Így változtatja meg a község arculatát az újonnan települt ipar. A hosszú évek küzdelme kezdi megérlelni gyümölcseit, s ez igazolás azoknak is, akik harcoltak az új iparért

K. L

SOM OG TI NÉPLAP Saerda, IMS. szeptember 3.

I