Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-12 / 185. szám
Vállalati közérzet Vn7Pr7PfP csak magasabb HucCIlCiu rendű élő szervezetnek lehet. De ki tagadhatná, hogy egy-egy gyár, még inkább a több egységből álló nagyvállalat élő organizmus? Föllelhető benne a lázas nyugtalanság, a tettre készség, a kishitűség és az elbizakodottság éppúgy, mint a szenvedélyesség és az okos higgadtság — sőt: a naivitás és a ravaszság is. Az, hogy létezik vállalati közérzet, korábban — az ún. direkt irányítási módszerek idején — csak néhány szociológusnak és üzempszichológusnak okozott gondot. Nekik is csupán elméleti síkon. Napjainkban viszont alapvetően más a helyzet A vállalati közérzet valóság az üzemvezetőnek éppúgy, mint az igazgatónak, hatással van a kooperáló partnerekre, kisugárzik az irányító szervezetekre, befolyásolja a vállalat és a bank, a kereskedelmi cégek kapcsolatait. A megváltozott helyzet a gazdasági reform következménye, s egyik — nem lebecsülendő — eredménye. Milyen ma, napjainkban a vállalati közérzet? Attól függ, hol keressük kérdésünkre a választ Nyugodt, kiegyensúlyozott ott, ahol a kereskedelmi osztályon irattartókat töltenek meg a rendelések, ahol a pénzügyi osztály a bankszámlákon. sokmilliós nyereségtöbbletet tarthat nyilván, s nyugtalan, kapkodó ott, ahol már a következő hétre sincs rendelés, ahol a vevők nem fizettek, s ezért maguk a vállalatok sem tudnak fizetni. Két azonos adottságú, s egyazon iparághoz tartozó vállalat közérzete is erősen eltérő lehet. Jogos tehát a második kérdés: mitől függ, minek a következménye a vállalati közérzet ? A válasz már nehezebb, mint az első kérdésre. A vállalati közérzet ugyanis bonyolult, egymással többszörös kölcsönhatásban lévő tényezők következménye, a rendeletek- töl és utasításoktól egészen a vezetők személyes tulajdonságaiig. A vállalati közérzetre hatással lévő tényezőket két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik: a vállalatok belső szervezetében jelentkező ellentmondások, feszültségek, s ezek ellentéte, a harmonikus működés eredményei. Sűrűn emlegetik napjainkban, hogy a reform további sikerének döntő láncszeme a vállalat belső mechanizmusának tökéletesítése, s kétségtelen, a meglévő tökéletlenségek erőteljes hatást gyakorolnak a közérzetre. A vállalati stratégia hiánya, a formai szervezeti változások a gazdálkodás tartalmi módosításai helyett, a hatáskörök túlzott centralizmusa — mind kedvezőtlenül befolyásolják a közérzetet. Ugyancsak ilyen tényező a belső érdekeltségi rendszer hiánya vagy gyengesége, a vállalati forgóeszközök és beruházási lehetőségeik elosztásának esetlegessége, a differenciálás mellőzése. A kiragadott példák egyben arra is utalnak: a vállalati szervezet e lázainak, feszültségeinek csillapítására a gyógyszereket s gyógymódokat is többnyire helyben lehet — és kell is — megkeresni. A másik — s hatásában az előzőnél súlyosabb — csoport a vállalaton kívüli tényezők halmazata. Nem véletlenül használtuk a halmazat kifejezést. Napjainkban a vállalatok nagy többsége kétségtelenül még neim jutott túl a különféle szabályozók — és a velük összefüggő rendelkezések — megismerésén s kezdeti fokú számításba vételén. Az egyik nagyvállalat igazgatója például őszintén megmondta: nem tudja még pontosan, miben döntenek önállóan, s miben nem, mert döntéseik any- nyiféle szállal kapcsolódnak különféle közgazidasági előírásokhoz, más szervezetekhez, hogy már-már magát az önálló döntést mint fogalmat is kétségbe vonják. A vélemény LTÄ tön hozzá kell tenni: átmeneti állapotot tekint véglegesnek. Ma ugyanis a vállalati közérzetet sok olyasmi befolyásolja, ami átmeneti állami megszorítás — mondhatni: sajátos biztonsági fék és szelep —, s ami a későbbiekben eltűnik, föloldódik. Tagadhatatlan azonban, hogy napjainkban sok főfájást okoz — s megint csak kiragadott példákra van lehetőségünk —, és nagy hatással van a vállalati közérzetre jónéhány intézkedés. Így például a készletnövekedés finanszírozása a fejlesztési alap terhére a vállalatok egy részénél azzal járt, hogy föl kellett adniuk, vagy lényegesen redukálniuk kelleti bővítési programjaikat Nem eléggé világosak — legalábbis a vállalatok számára — az exportelszámolások keretei, a hazai partnerek fizetési kötelezettségének időre történő megvalósításának lehetőségei — mert vannak ilyenek —, s a termelői árrendszeren belül is mutatkoznak olyan ellentmondások, melyek idegességhez, nyugtalan és aggodalmaskodó vállalati közérzethez vezetnek. Ide sorolható az ál tagbér- szint sokat kritizált megkötése, s az a — megítélésünk szerint — joggal sűrűn bírált helyzet, hogy a vállalati kiadásoknak egy része (például az újítási díjak) nem egyszerűen a nyereséget, hanem annak az adózás után visszamaradt részét terheli, s éppen ezért az eredménnyel arányban nem lévő erőfeszítéseket követel. Fékként hat — ha már valamelyest enyhülő mértékben is — a vállalati munkában a termelők és értékesítők között^, elsősorban pénzügyi nehézségekre visszavezethető feszültség, a rendelésállomány nagymértékű hullámzása — mindaz, aminek egy része előre számításba vett zökkenő az új szabályozók »■bejáratása-« idejére, de aminek másik része kétségtelenül az érdekeltségi rendszer finomítását, további tökéletesítését követeli meg. A rpffirm bevezetésének ICIÜI Hl első hónapjaiban sűrűn elhangzott: ezt csak idegcsillapítokkal lehet elviselni S valóban, kitapintható volt a fizikai értelemben is megnyilatkozó idegesség a vállalati szervezet majd minden posztján. Ma mélyebbre, e szervezet idegpályáira, ideg- kudarcaiiba húzódott a bizonytalanságot s felelősségtudatot egyaránt jelző rezgés. A vállalatok kezdenek tiszta képet alkotni önállóságuk korlátáiról, és tevékenységük távlatairól. E képpel egyidőben tárják fél a belső és külső akadályokat, amelyek ma ugyan még ideges feszültséggel telítik a vállalati közérzetet, de amelyeknek legyűrése — vállalati és felsőbb szintű erőkkel, elhatározásokkal — rohamosan csökkenti majd az idegcsillapító fogyasztását. Egyben gyors ütemben teszi érzékennyé, mégis kiegyensúlyozottá és cselekvésre alkalmassá a vállalati szervezetet, s ezzel a közérzetet is. Igény és lehetőség Feltúrták Nagyatád utcáit. — Öröm ez — hallom a járási székhelyen. Ezt később még egy megjegyzéssel egészítik ki: — Gond is, nagy gond. A két ellentétes vélemény indítékát Pohl Istvántól, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnökétől kérdezem: — Épül az új szennyvíz-levezető rendszer. Ez jó. Eddig viszont nagyon lassan ment a munka. Ez pedig rosisz. Nem lesz meg a terv A nagyatádi szennyvízprogram — a tisztítóteleppel együtt — nem kevesebb, mint hatvannyolc millió forintba kerül. Harminchárom millió forintba kerül ebből a konzervgyár és az állomás közötti főnyamóvezeték, meg a kenyérüzem és a kórház területén ennek a rendszernek az elkészítése. Megkezdődött ebből a költségből a fürdő keleti oldalán levő utcában is a vezeték építése. Későbbre — 1972 után — tervezik a fonalgyár környékén is a vezeték megépítését. Mindez körülbelül öt kilométer hosszú, teljesen új csatornarendszert jelent. A munkálatok a múlt évben kezdődtek eh — Az idén tizenkét millió forintot kellene beépíteni — mondja a községi tanács vb- elnöke. — Ennyire van szerződésünk a kivitelezővel, a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalattal. — Miért csak kellene? — - Most tartanak a két és fél millió forintnál. Igaz, a napokban meggyorsult egy kicsit a munka. Kaptak több vákuumszivattyút, s nagyobb a létszámuk is. Az építkezést 1973-ra szeretnénk befejezni, de az idén már nem lesz meg a terv. Kevés a kapacitás És mi lesz jövőre? Csaknem hatmillió forintot szántak eddig már erre a munkára Szerződés azonban még nincs rá. Dolgozik másik vállalat is Nagyatádon: a Somogy megyei Útépítő Vállalat körülbelül négy kilométer hosszan készít új burkolatot, de mielőtt // A Balatonújhelyi Gazdaságban dolgozó fiatalokat a gazdaság igazgatója, Ferenczi Vendel csak így emlegeti: »A mi lányaink«. Egy összesítés szerint 1967 májusában 350 állandó dolgozója volt a gazdaságnak — megközelítően hasonló létszámú ificsoportok dolgoznak nyaranta a gazdaságban július 1-től augusztus 30- ig... Ez is azt mutatja, milyen fontos szerepet vállalnak az idénymunkákból a Geisler Etáról elnevezett ifjúsági leánytábor lakói. A csoportok nyáron át rendszeresen váltják egymást. Most a gyümölcsszüret és a csomagolás a legfőbb munkájuk. — Teljesítmény után kapják a pénzt a lányok, az mi I n n w o Állami í.. Élvezi a község bizalmát Egy év óta működik So mogyszobon a segesdi takarékszövetkezet betétgyűjtő pénztára. Kisgyura Sándor MÁV-nyugdíjas 1968 júliusában csak nehezen vállalta a pénztár vezetését. Aztán megszerette, megkedvelte ezt a munkát. »Az elmúlt év volt nehéz, különösen a kezdet — mondta. — »Tősgyökeres so- mogyszobi vagyok. Mindenki ismer. Mielőtt ígéretet tettem volna egy-egy ügyfelemnek, százszor is meggondoltam, hogy tudom-e majd teljesíteni. Eddig mindig sikerült. Ebben a munkakörben csak úgy lehet eredményesen dolgozni, ha az ember élvezi a község bizalmát.« A tények, a kimutatások jó munkáról tanúskodnak. A tavalyi pénztármegnyitási ól az év végéig 400 000 forintra a&1 vekedett a betét. Az idén újabb P00 000 forintot hoztak az üzle 'elek. A pénztár vezetője keményen megdolgozott az eddigi egymillióért. Még vasárnapokon is gyakran járt Ötvöskó- nyiiban, Bolháson és Kaszópusztán — ezek a községek a segesdi takarékszövetkezet körzetéhez tartoznak. Sokan vették ki megtakarított pénzüket a »sifonérból«, szalmazsákból, hogy biztosabb helyen kamatokat hozzon. Sándor bácsi elmondta azt is, hogy az év végéig még félmillió forinttal szeretnék növelni az állományt. A somogyszobi betétgyűjtő és kifizető pénztár megérett arra, hogy kirendeltség legyen. Amint hallottuk, erre a második félévben sor is kerül. D. Z. egész csoport együttes munkáját vesszük alapul — mondja az igazgató. — S ki-ki annyi barackot ehet, amennyit akar? — Természetesen. Azt persze nem szeretjük, ha valaki csak beleharap, és máris eldobja ... Lányokkal találkozunk, jönnek a gyümölcsösből ebédelni. Egy másik csoport már a Balatonhoz igyekszik. Jókedvüek — és barnák, mint akik reggeltől estig a nappal kacérkodnak. — Munka és fürdés után bizonyosan jólesik a koszt a gazdaság étkezaéjében. — Hát, ilyen körülmények között bizony jóízűen esznek. Igyekszünk jó ételeket biztosítani, ízletesen összeállítani a menüt Ezt segíti elő egyébként a konyhafőnök szakértelme is: másfél évtizede látja el ezt a munkát közmegelégedésre A gyümölcsszedő és csomagoló lányok keze nyomán augusztus elejéig mintegy 40 vagon kajszi- és őszibarack indult külföldre a gazdaságból. — hf — Ilyen a nagyatádi utca. ezt a munkát elvégezi, a csapadékvizek elvezetésére csatornát is épít. Abban a munkában, amelyen ez a vállalat dolgozik, nincs lemaradás. A Dunántúli Vízügyi Építő Vállalatnak jó híre van Somogybán. Nagy feladatokat oldott meg hihetetlenül rövid idő alatt. Jól szemlélteti ezt a kaposvári vízgond megoldása is. Feladatai azonban másutt is vannak, s érthető, hogy nem tudja minden erejét egy helyre koncentrálni. Az a lendület, amit most Nagyatádon éreznek, annak következménye, hogy másutt szabadultak fel gépei, s gyorsabban megy a munka. Feladatainak teljesítését azonban még most is akadályozza, hogy meglehetősen kevés a munkaerő: nincs elég ember a vállalatnál. Számolni az igényekkel — Kézenfekvő a megoldás — mondja Erdős Zoltán, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője. — A somogyi vállalatoknak is nagyobb feladatot kell adni az ilyen munkákból. A nagyobb feladathoz azonban mindenképpen jobban fel is kell készülni. A megyében két nagy építőipari vállalat működik: az állami és a tanácsi. Egyiknek sincs olyan jelentős mélyépítő részlege, amelyik tudná vállalni egy ilyen — költség- kihatásaiban és kapacitásigényében is — nagy munka elvégzését. A nagyatádi munkálatok mellett Kaposváron is dolgoznak a város szennyvíz- levezető rendszerének rekonstrukcióján. A harmadik ötéves terv feladatainak elvégzése mellett föl kell készülni a következő tervidőszak ilyen építési igényeinek a kielégítésére is. Ezek pedig alighanem felülmúlják a mostani tervidőszak volumenét. Amikor terveznek a vállalatok, ezekkel is számolniuk kellene. Kercza Imre Gépek és emberek — Egy kicsit idegenkednek eleinte... Érthető is. Némelyik gép valóságos monstrum. És látszólag nehéz uralkodni rajta. A régiekhez képest valóságos boszorkánykonyha... De hamar hozzászoknak. És megszeretik... A fiatal energetikus, Melleit Lajos így jellemezte az új gépek és az emberek kapcsolatát. És ha ezt munkásonként vagy gépenként néznénk meg, nehéz volna választani az új meg a régi között az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepén. Hogy miért? Szinte minden üzemcsarnokban új gépsorok dolgoznak... És mellettük a régiek. Amelyeket még nem cseréltek ki. — Mit tud a SAVIO elöor- sózó? — Először csak annyit mondok, hogy sokkal többet, mint a régi. Mert az a legfontosabb, hogy minél kevesebb szál szakadjon. Meg az is, hogy minél finomabb legyen a szál. Mert azon a régin, amelyik ott hátul zakatol, csak vastag szállal lehet dolgozni. — Ezelőtt hol dolgozott? — Kaposváron a textil művekben ... A gyűrűsfonóknál. — Itt jobb a kereset? — Nem... Betanuló vagyok még ezeken a gépeken. De a munka sokkal jobb itt. Gyorsabb. És úgy hiszem, szebb is. Kovács Magdolna fürgén rakja a kis orsókat. A SAVIO automata pedig forog mint egy hatalmas ördögmotolla, és vékony alumíniumkarjai szorgalmasan tekerik a fekete fonalat. — Nem szokott fulladni? — Á, dehogy. Csak hozzá kell ehhez szokni. Meg aztán hallottam, hogy hamarosan, beszerelik a ventillátorokat is. Megkavarják, egy kicsit ezt a savanykás ájert... — Mióta dolgozik ezen a gépen? — Néhány napja. Csak helyettesítek itt. Az enyém amott áll... Az a régi. De azért azt jobban szeretem... — Ez modernebb. — Lehet.... de ezen többet is kell dolgozni. Jó néhány száz kilóval. És az öreggel már nyolc éve dolgozom. — Melyik jobb tehát? — Hát... azt hiszem, ez. Biztosan ez. Még a hangja is más. Halk. Szinte finom. Az ón öreg masinám jóval nagyobb zajt csap. De ahhoz szoktam hozzá. Farkas Béla ragaszkodik a régi géphez. Pedig az új — automata. A hengerek kiszámított, pontos mozdulattal nyomják a maró gőzöket lehelő, lúggal teli kádba a fonalat. Itt lesz rugalmassá a szál, és itt kapja a selymes tényt. — A gyártó cég, kérem, a Vald Henriksen, ott a neve a gép feliratán. Koppenhágai. Kitűnő festőgépek ezek. Több típus is van belőlük. És én mondom, uram, hogy príma mindegyik. — És maga mit dolgozik rajtuk? — Hasonlítsa össze a régivel! Ott dolgoznak még né- hánnyal. Szinte beleereszked- nek az emberek a festőkádba. Lejárt eljárás már az, kérem ... Ennek van jövője. Kézbe veszem ezt a doboznyi nagyságú irányítóberendezést, megnyomom a gombokat, és máris viszi a daru a fonal- köteget az egyik festőkádtól a másikig. És nincs mérges gőz, nincs festékfolt, védve van az ember. Kitűnő gép ez. Láthatja ... Horváth Károly gépállomásról került ebbe az üzemrészbe. Néhány hónapja nyomja még csak az irányítógomí>okat. Tisztelettel beszél az automatáról. Gépek és emberek. Üjak és régiek. Koronként, társadalmanként változó a munkás és a.gép viszonya. Ezeken az automatákon most tanulnak uralkodni. És amíg a berendezések mozgását figyelem, egyre kevésbé idegenek és félelmetesek. Hozzászelídülnek az emberhez. Vagy mi hozzájuk? Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. augusztus 12.
