Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
Tanácsköztársasági jubileumi tábor Lelkesedéssel és a tenniakarással Emberekkel az emberekért •majd az ötvenes évek elején a vaskombinát vezetője lett Akit hőskor — Igen, ezek az idők azok, amelyeket hőskornak szoktunk nevezni. Fiatalságom egybeesett a nehéz, rengeteg munkát jelentő évekkel. Nagy feladatokat oldottunk meg fiatalos energiával s romantikával is. Az ifjúsági mozgalom, majd a termelő munka — mind szép emlékeket s legfőbb képpen erőt, szemléiéA modem, vakítóan fehér épületeken szinte még érezni a mész szagát. Az udvar sima, a nap melegét hatványozottan erősebben veri vissza, azt gondolná az ember, hogy ilyenkor mindenki a vízbe menekül. De szó sincs énről, a tábor ifjú lakossága néhány szobába gyűlt össze. Kérdeznek, s feszült figyelemmel lesik a választ És Klémens Béla, Balogh István, Kubinyi Ferenc beszélnek — már órák óta. Ök is érzik, hogy amit most mondanak, hosszú ideig emlegetni fogják a fiatalok. Személyes élmények a Tanácsköztársaságról, a két világháború közti keserű éveiéről, a fasizmusról, írói vallomás La táncáról... Klémens Béla, a KMP alapító tagja: — A szemek árulkodnak a kíváncsiságról, ilyenkor magam is könnyebben beszélek. Tudom, hogy továbbadják szavaimat, élményeimet. Bátran kérdeznek, és elvárják, hogy részletesen szóljak mindenről. Egészséges dolog ez... Balogh István veterán, »spanyolos«, a náci koncentrációs táborok egykori foglya: — Minden meghívásnak örömmel teszek eleget. Érdemes beszélni a fiataloknak, ők is akarnak tenni valamit a jóért, a szépért... Kubinyi Ferenc, a Latinca Sándorról szóló Siratni csak hazát lehet című könyv szerzője: — A somogyi fiatalok ápolják a dicsőséges 133 nap hagyományait, ez minid a mozgalmi munkában, mind a személyes érdeklődésükben megmutatkozik. Jó úton járnak... Nem csupán biztató szavak ezek, hanem a jogos elismerés megnyilvánulása is. Mert Balatonfenyvesen a tanácsköztársasága jubileumi táborban az a több iránt kétszáz munkás-, paraszt- és diákfiatal gyűlt össze, aki legtöbbet tett a dicsőséges Tanácsköztársaság méltó megünnepléséért; mindennapi munkájukkal, versenyek, vetélkedők lebonyolításával, nemes igyekezetükkel. öt fiatallal az elmúlt hónapokról beszélgettünk, a sikereikről, amelyek révén a táborba jöhettek, és gondjaikról, amelyek még megoldásra várnak. Farkas Kálmán, a mezőcso- konyai alapszervezet titkára a megyeszékhelyre jár dolgozni. — A falu fiataljainak nagy része szintén eljár a községből, jobbára csak a hétvégeken szoktunk összejönni. Még ez sem lenne baj, csak tudnánk, nagyobb rendezvényeket szervezni! Mezőcsokonyán azonban nincs művelődési otthon, a KISZ-nek ugyan van helyisége, de érthető, hogy mi többet akarunk. A mostani vezetőség csupán néhány hónapja tevékenykedik, az elő(Tudósítónktól!) Kinn a határban most aratják az utolsó tábla gabonát Az utolsó hajrá — ahogy mondogatják. A figyelem az elmúlt hetekben erre a nagy nyári munkára irányult, és kevés szó esett arról, hogy a nagy feladat mellett egy-egy gazdaságban mennyi kisebb-nagyobb gonddal birkóznak a vezetők. A balatonlellei szövetkezetben Simó Béla főkönyvelővel és Fehér Ilona agronómussal folytatott beszélgetésből jól kitűnt, hogy a legnagyobb nyári munka mellett mi minden foglalkoztatja az irányítókat. A tervezettnél jobb lett a termés. Ez örvendetes de gondot is okoz. A termény raktározása ugyanis nehézséget jelent. A szövetkezet szerette volna, ha a TÖVÁLL által épített 32 vagont befogadó magtára az augusztusi határidőre elkészül. A jelek szerint azonban nem készül el, s így a szövetkezet sem tudja vállalni, hogy ők tárolják ezt a többletet. ző munkáját a tagság nem találta kifogástalannak. Nagy energiával kellett a feladatok sűrűjébe vágnunk — s azt hiszem, ez nem volt eredménytelen. Irodalmi, politikai, aztán sport-témákkal foglalkozó »•Ki mit tud?«-ok és egyéb versenyek jelezték, hogy az alapszervezet nem jár rossz úton. Bár elégedettek korántsem lehetünk, mert a falunkban, ha kis mértékben is, de még hatnák a múlt árnyal Kiss Irént már jól ismerjük a »Hősök nyomában« városi és megyei versenyeiről. A kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium KISZ végrehajtóbizottságának titkáraként ő vezette a győztes csapatot. — A városi és a megyei versenyt sikerült megnyernünk, a területiről estünk ki. Jó, jó, ez is szép eredmény, de mi szerettünk volna ennél is jobbat elérni. Kiosztottuk magunk között a területeket, s hetekkel a döntők előtt már a könyvek mellett ültünk, ösz- szejött egy kicsit, én az idén érettségiztem. Így nem bővelkedtem túlságosan a szabadidőben. De megérte, szép búcsú volt a középiskolai évektől. Jó lesz a sikerekre emlékezni. Szeptembertől felsőfokú technikumba járok Pécsen, és tudom, ott is lesz mit tenni. Jó, ha az ember tudja, hogy számítanak rá... Molnár Béla a második évet tölti a hadseregben. — Nálunk sok minden más, mint a többi alapszervezetben. Egymásra vagyaink utalva, úgyszólván minden időnket együtt töltjük. Természetes, hogy még tartalmasabbá, még élvezetesebbé akarjuk tenni ezeket az éveket. Komoly programokat dolgozunk ki, amelyeket aztán katonákhoz méltó lendülettel valósítunk meg. Hosszú-hosszú beszélgetések és viták követik egymást, a laktanyaéletet el sem tudjuk képzelni nélkülük. Külön öröm nekünk, hogy itt lehetünk a táborban. Látszik, hogy a katomafiatalok munkáját sem hagyják figyelmen kívül. Molnár Erzsébet a marcali bőrdíszmű-üzem technológusa s egyben az alapszervezet KISZ-titkára. — Két műszakban dolgozunk, a fiatalok tekintélyes hányada bejáró, összejöveteleink megrendezése így meglehetősen nehéz. Persze mindig találunk megoldást. Komoly eseménynek számítanak különféle versenyeink, vetélkedőink. Ha nem is sikerülnek mindig a legjobban, de a felkészülés, az apró izgalmak, a küzdőszellem egybekovácsol- ja a fiatalokat. Györke József a háromfai általános iskolában tanít, egyébként maga is tanul, levelezőn most végzi majd az utolsó évet a főiskolán. A nagy meleg az aratás szempontjából jó, viszont közvetve nehéz helyzetet teremt a kertészetben. Fokozottabban kellene öntözni, de kevés az öntözőcső, hiányzik jó néhány szórófej is. A sok utána járás eddig nem hozott eredményt. Ehhez hasonló a helyzet néhány munkagépnél is. A szántáshoz, tarlóbuktatáshoz nagy szükségük volna FE—3-as ekére. Már végigkutatták, telefonálták a fél országot, de nem sikerült kapniuk. Aprónak tűnő gondok ezek, de a gazdálkodásban, a mindennapi munkában elég sok zavart okoznak. A vezetők igyekeznek javítani a helyzeten, s azon vannak, hogy a javuló szövetkezeti életben minél kisebb zökkenőket okozzanak ezek a nehézségek. Amíg 1967-ben egymillió forint termelési hitelt vettek igénybe, addig az idén ennek csak 60 százalékára volt szükség. Fejlődést igazoló tény ez is, és érdemes megemlíteni, ha a mindennapok kisebb-nagyobb gondjai kerülnek szóba. — Sok a fiatal Háromfán. Ahogyan máshannam is, tőlünk is sokan eljárnak dolgozni a környező falvakba és a járási székhelyre. Amikor kérjük, a párthelyiséget a rendelkezésünkre bocsátják, te- remgondunk tehát nincs. Sok segítséget kapunk a községben tevékenykedő két pártszerve- zettőL Bárcsak kapnánk a termelőszövetkezettől is! A tavasszal kisebb földterületet kért az alapszervezet a tsz- től, de a kérésünket elutasították. Pedig a termények árát nem fordítottuk volna hiábavaló dolgokra. A klubunkat szeretnénk berendezni. Itt a táborban sok hasonló problémáról szerzünk tudomást, tanácsokkal látnak el bennünket. Egymástól is sokat tanulunk ... Nemcsak tanulnak egymástól, hanem az erejüket is ösz- szemérik. Pár perc múlva kezdődik a tanácsköztársasági vetélkedő. A járások legjobbjai küzdenek most a pontokért. Érdemes, mert a legjobbak részt vehetnek a jubileumi túrán, amelynek egyik legnagyobb eseménye a tanácsköztársasági vetélkedő dél-dunántúli versenye lesz augusztus 19-én Kaposváron. A sportolók sem tétlenkednek, javában folyik az összetett honvédelmi verseny, a lövészet, és az úszás. Nem kicsi a tét, a túrán sokan szeretnének részt venni. A tábor pénteken a mártírhalált halt Levin Tibor nevét vette föL Varga Teréz, a tábor vezetője, a megyei KISZ-bi- zottság titkára elégedetten szól a fiatalokról. Lelkesek, telve küzdőszellemmel, tenniakarással. Ahogy azt el is várja az ember az alapszerveze- tek vezetőitőL A z utóbbi heteikben igen sok mezőgazdaságban dolgozó, mezőgazdasági üzemet irányító emberrel beszélgettem. Érthető és természetes, hogy szinte kivétel nélkül mindenütt szóba került az aratás és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok. Ezekben a nem egyszer papír, ceruza és jegyzetfüzet nélkül folytatott beszélgetésekben fölfedeztem egy közös vonást, amiről — úgy érzem — érdemes néhány szót ejteni. Nagyon is természetes, emberi dolog, hogy amikor munkáról esik szó, akaratlanul is előkerülnek az eredmények. A fáradozás sohasem önmagáért való, mindig valami cél érdekében történik. Aratási munkák forogtak a szóban, a fő gondolat aztán mégis az lett, hogy milyenek az átlagok. És a legtöbb helyen az elégedetlenség különféle megnyilvánulásával találkoztam. »Ä tavaszi ígéretek nem egészen váltak valóra, valami miatt nincs meg a búzának az a hektolitersúlya, mint amit vártunk.« — A sokféleképpen megfogalmazott szavakat így lehetne egy mondatba ötvözni. És kutatják az okot, a magyarázatot. Találkoztam olyan esettel is, ahol tábla-törzskönyvefcet szedtek elő, évekre visszamenően próbálták elemezni a talajerőt, s ebből kiindulva megkeresni a magyarázatot. Akadtak, akik az időjárási feljegyzések között vizsgálódtak, és ezekből a tényekből igyekeztek megfelelő következtetést levonni. A gazda gondossága, a szakember felelőssége, érdeklődése rejtőzik a megnyilvánulások mélyén. Nem csupán tudomásul venni azt, ami van, hanem felderíteni az okokat, az összefüggéseket, melyek közrejátszottak az eredmény alakulásában, önmagában véve is hasznos, örvendetes jelenség ez. Mégsem erről kívánóik most részletesen szólni. Hanem az elégedetlenségről, a türelmetlenségről. Mindenütt a becslésekhez Gyakran találkozunk különféle tanácskozásokon. Ha hozzászólásra jelentkezik, véleményét nyilvánítja, szurkolok. Beszéljen csak határozottan, bíráljon, tegyen észrevételeket — ezek a gondolataim. Ahogy észrevettem, sokan vannak így. S ez mindenképpen azt jelenti, hogy a bizalmukat élvezi. Ezt olyan szerv élén vívta ki magának, amelyet elsősorban a társadalmi—gazdasági életünkben mutatkozó hibák fölfedezésére hoztak létre. Nemrégen ünnepeltük a Népi E'lenőrzési Bizottság megalakulásának tizedik évfordulóját. Emlékszem, sokat beszélgettünk akkor dr. Jäger Györggyel, a megyei NEB elnökév eL Becsületes emberek segítségével — Hálátlan dolog felelősség- teljes munkáról szólni, az emberek nem kedvelik a hangzatos jelzőket. Véleményem szerint mindennek az alapja a meggyőződés és a tisztesség. Amit ezek eredményeznek, mindegy, hogy hogyan nevezzük. A népi ellenőrzés példáival bizonyíthatók. Egyszerű, becsületes dolgozók alkotják a magot. Amikor hiányosságokkal rendellenességekkel találkoznak, tudják, hogy mindenkiért, magukért is cselekednek, ha javítanak a hibákon. Nagyon tisztelem ezeket az embereket, tapasztalataik, szemléletük minden esetben segít a vizsgálataink elemzésében. Jóleső érzés hallani ezt, bár természetes is, hogy így vélekedik. Hosszú ideig dolgozott különféle üzemekben, ezeknek az éveknek a tanulsága11 nem lehet elfelejteni. A felszabadulás után a cukorgyárban tanult szakmát, viszonyították a termésátlagokat, mikor ezekről a tapasztalatokról beszéltek. Amikor az éves termelési tervek kerültek szóba, az esetek többségében az derült ki, hogy az idén betakarított átlagok magasabbak mint tervezték. Szép eredmény ez? De mennyire! Nem készítettem statisztikát, de azoknak kilencven százaléka, akikkel beszélgettem, csak akkor említette meg ezt a tényt, amikor külön megkérdeztem. Különben talán nem is szólt volna róla. S ennél a gondolatnál még messzebb is el lehet menni. 1963-ban ért el a megye a nagyüzemi gazdálkodás során először 10,2 mázsás gabonatermésátlagot Tavaly 14,6 mázsa volt a búza holdankénti hozama, a számítások szerint ez évben — bár nem tekinthető ez még biztos adatnak —, tizenöt mázsa fölött lesz. Nem túlzás azt mondani, hogy talán éppen a gabonatermesztés az a terület, ahol a nagyüzemek viszonylag rövid idő alatt a legnagyobb előrehaladást érték eL Ha sorba vesszük a termési ágazatokat, nemigen találunk még egyet, ahol öthat év alatt — szerényen számítva is — negyven-ötven százalékos fejlődés mutatkozik megyei átlagban. E mberi tulajdonság, hogy szívesen beszélünk olyan tényekről, jelenségekről, amelyek elégedettséget, örömet váltanak ki. Szívesebben szólunk olyan fáradozásról, amelyet büszke-szép eredmény követett Mert örülünk magunk is neki, — és jp dolog az örömet megosztani. Ha valamelyik ágazatnál igen, akkor éppen a gabonatermesztésnél minden adva van ahhoz, hogy az üzemekben, egymás között, ez a fejlődés álljon az eszmecserék középpontjában. Az elmúlt hetekben folytatott beszélgetések közös vonása viszont az, hogy nem így van. A változás, az előrehaladás tényét ismerik, tudják és kétségtelen örömmel nyugtázzák tét adtak. — Rövid ideig a fonyódi járási tanács elnök- helyettese is voltam. Bár sok kemény órát hozott nekem a közigazgatás, később hasznát vettem. Munkahelyeim mindegyike egy-egy lépcsőfok volt az emberek megismeréséhez, gondjaik, bajaik megértéséhez. Űjabb és újabb erőt adott — s ezt nemcsak múlt időben mondom — a tudat, hogy bíznak bennem. S ez már bőséges záloga annak, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa az ember. Két évig a Transzvill igazgatója volt, majd 1961-ben a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság élére került — Számomra ismét egy hőskor keletkezett, munka a népi a mezőgazdaságban dolgozók. De a figyelmük, a gondolatuk, a vizsgálódásuk akörül forog, hogy miért nem lett még több, mi okozta azt, hogy az ígéretek, a remények nem egészen úgy váltak valóra, mint számították. önmaguk okulására, újabb tapasztalatok szerzésére igyekeznek felderíteni a tanulságokat. Beszélgethettek volna arról, hogy az a határ, ahol hajdan rekordnak számított a nyolcmázsás búza, most tizennyolc-húsz mázsát ad? Igen! És mégis arról szóltak, miért nem lett 22 mázsa, mikor minden jel ilyen termésre mutatott a tavasszal. Újfajta elégedetlenség, újfajta türelmetlenség ez. És úgy érzem, legalább olyan hasznos, legalább olyan őrömet keltő ez is, mint az, hogy évről évre több gabonát takarítanak be nagyüzeellenőrzésé ek megteremtésében, tevékenységének kialakításában. Mint már annyiszor, ekkor is segítettek a becsületes, határozott igazságérzettel rendelkező dolgozók, egyszerű munkások. Tizenkilenc évi párttagság Munkája kapcsolatos a megye gazdasági életével. Lényeges, hogy jó a politikai közérzet, az emberek nyugodt légkörben dolgoznak. S amit javítani kell — hát többek között azért vagyunk itt, hogy fölhívjuk a. káros jelenségekre az illetékesek figyelmét. Az utóbbi időben sokat beszélünk az egészséges türelmetlenségről; mi is ennek a szellemében dolgozunk. Legyen jobb a munka, kedvezőbbek a körülmények, nagyobb a termelékenység és így tovább! A hibák fölszámolásában is meghatározó az egészséges türelmetlenség. Azt valljuk, hogy a hibákat hozzák helyre azok, akik elkövették. Ez a munkának is használ, azonkívül a vezető, is gazdagabb lesz egy tanulsággal, a helyrehozás újabb eszközeivel ismerkedik meg. Talán sokat is beszéltünk a munkáról, a feladatokról, s kevesebbet az emberről. Bár a kinyilvánított vélemények, az eddigi tevékenység sokat elmond dr. Jáger Györgyről: a tizenkilenc évi párttagság, a munka közben megszerzett doktori cím, a sok energiát kö« vetelő, de mindenképpen jót ígérő tervek. meink. Vörös Márta p. a A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Jó kereseti lehetőséggel kőműves, vasbetonszerelő, műköves, parkettás, hidegburkoló, villanyszerelő, központi fűtés- szerelő, festő, tetőfedő, szigetelő, asztalos szakmunkásokat és építőipari segédmunkásokat, valamint vízvezetékszerelőket kiemelt bérezésseL Csökkentett munkaidő, minden szombat szabad. Munkásszállást és meleg étkezést biztosítunk. Különélés! pótlékot, útiköltségtérítést fizetünk a jogosultaknak. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 52. munkaügyi osztály. ____________ (77205) M indennapi gondok a balatonlellei termelőszövetkezetben Pintér Dezső jr Újfajta türelmetlenség SOMOGYI NÉP LAP Vasárnap, 1969. augusztus 10.
