Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

Eetftffrf gaztfaséfgf egyGttmltkodés kislexikonja Integráció K onmk gazdaságának ob­jektív jelensége a gaz­dasági integráció, ame­lyet a tudományos-technikai forradalom körülményei kö­zött a termelőerők fejlődése, az országok és a vállalatok kö­zötti gazdasági versengés szükséglete hoz létre. Az utób­bi évtizedekben, a tudomány és a technika soha nem ta­pasztalt méretű és viharos gyorsaságú fejlődésének kor­szakában, a termelőerők szer­vezésének szükségletei egyre inkább túlnőnek a termelés nemzeti méretein. A kutatás és fejlesztés költségei és koc­kázatai olyan jelentősekké váltak, a termelés méretei és az értékesítés hálózata any- nyira kiterjedt, hogy ma már a nemzetgazdaság száma? te­rületén elengedhetetlenné te­szi az anyagi és szellemi erők egyesítését. Az integráció általános érte­lemben a gazdaság egyes ága­zatainak, részeinek, egységei­nek együttműködése, egyesü­lése, összeolvadása, amely ki­terjedhet a termelő:rők, a tu­lajdon vagy mindkettő össz- pőntosítására. Az integráció tehát nem egyszerűen gazda­sági együttműködés, hanem az együttműködés új, sajátos módja. Az integráció maga azonban nem új jelenség s történelemben, mert a XIX. századtól kezdve végigkísérte a tőkés gazdaság belső fej­lődését, és a folyamat még ma is tart. Korunkban viszont az integráció, mint nemzetközi gazdasági integráció került napirendre. Az integráció folyamat és szervezet. Az integrációs fo­lyamat során az azonos vagy hasonló társadalmi rendszer­hez tartozó országok gazdasá­gai mindjobban összefonód­nak, az eredetileg egy állam területén működő vállalatok más államok vállalataival köl­csönös érdekekre épülő, szo- ros, állandó jellegű termelé­si és értékesítési kapcsolatok­ba lépnek. Ezzel a nemzeti termelőapparátusok bizonyos része tartósan összekapcsoló­dik más nemzetek termelőap­parátusával; lehetővé teszi a nemzetközi kooperációt és specializálódást, miközben az államok kölcsönösen megnyit­ják egymás előtt belső piacai­kat, s a nemzeti piacot a nemzetközivé váló termelés kiszélesedésével egyre inkább az így létrejövő egyesített piac alkotóeleimévé változtat­ják. Az integráció lehetővé te­szi a termékek, anyagi és pénz­ügyi eszközök, a munkaerő ... rüen megszervezett áram­lását az egyes országok között, elősegítve a nemzeti gazdasá­gok hatékonyabb működérét. Az érdekelt országok létrehoz­zák a folyamat irányításának és ellenőrzésének mechaniz­musát, és kifejlesztik a nem­zetközi integráció intézmé­nyeit Az integráció, mint korunk objektív gazdasági jelen.: ege, nem tekinthető tipikusa . cs. k tőkés képződménynek vagy csak szocialista jellegzetesség­nek. Mindkét társadalmi rend­szer keretei között kialakul, ha létrejöttének feltételei megértek. A kis és közepes nagyságú országok az integ­ráció segítségével rombolják le a szűk, nemzeti termelés és piac korlátáit, s az integrá­ció adta előnyöket felhasznál­ják a világpiacon folyó ver­senyben. A tőkés integráció között az elsők között szerveződött meg és napjainkban a legerősebb ilyen szervezet az Európai Gazdasági Közösség, amelyben a hat résztvevő állam vám­közösséget alkot, közös keres­kedelempolitikát alakít ki. kö­zös agrárpolitikát folytat, és a közös, integrált piac szabályo­zására nemzetek feletti szer­vezeteket létesít. Ennél lazább tömörülés az Európai Szabad­kereskedelmi Társulás, amely­nek Anglia a vezető hatalma. Napjainkban a szocialista országok gazdasági integrá­ciójának létrehozása is napi­rendre került. A szocialista or­szágok belső gazdasági fejlő­dése, az ennek nyomán kibon­takozó hatékonyabb irányítási rendszerek, a szocialista or­szágok nemzeti és nemzetközi érdekei egyaránt megkövete­lik az együttműködés új, ha­tékonyabb formáinak a létre­hozását. A KGST-országok ki­bontakozóban lévő integráció­ja hatékony eszközzé válhat az egyes nemzetgazdaságok fejlődésének meggyorsításá­ban és a kapitalizmussal foly­tatott gazdasági versenyben. A társadalmi rendszerek különbözősége folytán lényeges eltérés lesz a szocialista és a tőkés integrá­ció között. A tőkés integráció a monopoltőke érdekeire épül, ezért magában hordja az egy­más közötti és a kívülállókkal szembeni harc szükségességét; a szocialista integráció viszont a nemzetgazdaságok közös ér­dekén alapul, a társult orszá­gok népének érdekében fejti ki tevékenységét. A KGST-in- tegráció a tervezési koordiná­ció és a szabályozott, nemzet­közi piac sajátos kombináció­ja utján, egyfelől a nemzetkö­zi munkamegosztást érintő fontosabb gazdaságpolitikai elhatározások összehangolásá­val, másfelől az áru- és pénz­viszonyok szerepének növelé­sével valósul meg. Elsőbbséget az udvariasságnak! A időközön­ként szondát használ, hogy meggyőződj éle: fogyasztott-e alkoholt az au­tós és a motoros. Más esetek­ben a radart hívják segítségül — a sebesség méréséhez. De olyan készülék még nincs, amely kimutatná, hogy milyen más okok játszanak közre még az országúti szabálysér­tésekben, a baleseti statisztika számoszlopainak növekedésé­ben. Érthető tehát, hogy nagy fi­gyelmet keltett a magyar ku­tatók egyik csoportjának nem­rég befejeződött vizsgálata. A kutatók 1200 balesetet okozó személlyel végeztek vizsgála­tot. A megvizsgáltaknak csak- nek tíz százalékánál csökkent szociális alkalmazkodást, 8 és fél százalékuknál úgynevezett agressziós tendenciát, mintegy 12 százalékuknál pedig neuro­tikus állapotot, illetve csök­kent ítélőképességet észleltek. Egyúttal azt is kimutatta a vizsgálat, hogy akiknél a jel­zett tünetek tapasztalhatók, azok szinte kivétel nélkül az áthaladási elsőbbség szabá­lyainak megszegésével, gyak­ran gyorshajtással okoztak ki- sebb-nagyobb balesetet. Eddig is tudtuk, hogy az országutakon erőszakos, önfe­jű, gátlástalan emberek is köz­lekednek, mégis nagyon ag­gasztó a kép, amelyben a ku­tatók felvillantják a szabály­sértők jellemét Sovány vi­gasz, hogy a korábban moto­rizált országokban még rosz- szabb a helyzet; Mint az an­gol Daily Mirror írja: »1969 nyarának örömeit, ha lehet, a. tavalyinál is inkább beárnyé­kolja az autóbalesetek tömege. A legutóbbi hármas ünnepen­;■ ; if % Bt * 1 « . . \ . (MTI foto — Berikő Imre felvétele) Növényvédelmi tájékoztató Rajzik a káposzta-bagolypille Erős káposztapillangó-fertő­zés, várható a kései káposzta­féléken. A hernyók megkezd­ték fonáki hámozgatásukat, később a lárvák és érközök kirágását végzik. A fiatal alak ellen történő védekezésnél a permetléhez káliszappan kivé­telével bármely más tapasztó­anyag keverhető. Tömegesen rajzik a ká­poszta-bagoly pille. Hernyója fénykerülő, mélyen berágja magát a káposztába, vagy csak éjjel károsít, és a zsíros, idős lárva a vegyszerekre ke­vésbé érzékeny. A védekezést augusztus 18-a körül kell meg­kezdeni az adott terület ala­pos átvizsgálása után. A ká- posztapillangó ellen javasolt vegyszerek erre is használha­tók. Tovább erősödik az alma-, az őszibarack- és a szőlőliszt- barmat fertőzése — különösen ott, ahol az érés miatt nem permeteztek. A kórokozó el­sősorban a rügyekben telel át. A védekezést ott is célsze­rű elvégezni, ahol az idei ter­més már nincs a gomba által veszélyeztetve. A permellébe tapasztóanyagot kell keverni, mert a kén rosszul tapad a növények felületén. A Nikepon — perzselő hatása miatt — őszibarackra nem használható. A szakemberek azt ajánlják, hogy a szamócát telepítő ter­melők a kijelölt területen mérjék föl a talajlákó kárte­vőket. A földieperre főként a cserebogárpajor veszélyes. A fölmérést átlós irányban a tábla különböző helyein — a pontosabb eredmény érdeké­ben minél több helyen — kell végezni. Amennyiben négyzet- méterenként 2, vagy több cse­rebogárpajor, illetve drótfé­reg található, talajfertőtlení­tést kell végezni. Sok hiányosság tapasztalha­tó kis- és nagyüzemben az egyéni védőfelszerelések hasz­nálatánál. A sok új, gyakran erősen mérgező hatású szer fokozott veszélyt jelent a fel­használókra, ezért az egész­ségügyi előírásokat szigorúan meg kell tartani. rekordaratása volt a halálnak; 84-en vesztették életüket Ang­lia közútjain.*« A lap szerint a gyilkos országúti tempó­nak hovatovább több az áldo­zata, mint bármely járvány­nak, népbetegségnek. Bécsben 7000 balesetet jegyeztek fel 1969 első felében; sajnálkozva jegyzi meg a baleseti krónika, hogy a bajok fő forrása: az esztelen vezetés. Dr. Hans Walter svájci professzor is így nyilatkozik: »Az alkohol, a nikotin, a mértéktelen gyógy­szerfogyasztás és a vadnyu­gati filmek szenvedélye mel­lett mind nagyobb betegsége Európának az autósok tempó- szenvedélye, a céltalan ország­úti száguldás.« Valóban, mi célja lehet a rohanásnak, az értelmetlen versengésnek? Az Országos Balesetelhárítási Tanács leg­utóbbi ülésén éles hangon Ítélték el azokat a magán­autósokat, akik a hétvégeken pihenésre indulnak vágy on­nan térnek haza; senki nem hajtja őket, mégis érthetetlen, gyakran kegyetlen harcot vív­nak, hogy néhány perccel ha­marabb érjenek a célba. Ezért történik minden héten hát­nyolc végzetes szerencse-’.cn- ség a balatoni, a visegrádi, a szegedi országutakon. A. VEINER — C. VEINER: NYOMOZÁS lustán tolta maga előtt kis históriájára gondol, nekem kocsiját. Tyihanov halkan do- ahhoz semmi közöm, bolt az ablaküvegen. Reggeli — Tudja mit, Zinaida Fjo- fáradsága elmúlt, kellemes iz- dorovna? Ha időben oda sze­galom fogta el, mint a vadászt, reine érni a próbára, ne vész- amikor megbízható nyomra tegessük egymás idejét. Bár bukkan. A háló ki van vet- félek, hogy ma már semmi- ve... o — Mivel? Hát, nézze, pon­tos választ persze nem adha­tok erre, de mivel lehet önö­ket, férfiakat a legkönnyeb­ben letéríteni a helyes útról? — filozofált Pankova harcia­sán. — Ahogy a franciák mondják: »Cherchez la fem­me!« (»Keresd a nőt!«) — Én még nőtlen vagyok — mondta szórakozottan Tyiho- nov. — Akkor még minden ön előtt van — biztatta Pankova. — És mit gondol, hol kell keresnünk azt a bizonyos asz- szonyt? — Nem tudnám megmonda­ni. Ez csak feltevés. — És Bukova sem tudja? — Alig hinném. Nekem megmondta volna. — Nagyszerű. Van még egy kérésem: adja írásban a tanú- vallomását! Lerövidítheti. Pankova a szomszéd asztal­nál gyorsan rótta a vallomás sorait. Tyihonov az ablakhoz lépett. A behavazott Petrov- kán nesztelenül surrantak: a trolibuszok, a íagylaltárus — Kész — mondta Panko­va. Sztasz az asztalhoz lépett, átfutotta Pankova vallomását Aztán a papírlapot letette az asztalra. — Látja, egy óráig sem tar­tott a beszélgetésünk. Aláírom a belépőcéduláját. Nagyszerű képp sem jut el a színházba. Itt kell elpróbálnia a nemes tárta szét a karját Pankova. lelkű barátnő szerepét — Miért ijesztget? — kiál­totta Pankova és sírva fakadt. — A főváros színházi közvé­leménye sohasem engedné meg... Maga még nagyon fiatal... Mit nem enged és megdöb­bentő ada­tok láttak napvilágot a minap a Statisztikai Hivatal egyik kiadványában. Eszerint 1968­— Ez az ön életrajza a szín-J ban 28 ezer ember sérült meg háziból. Ez a Gázművek kér- Magyarországon közlekedési dőíve. Ez pedig az ön most írt1 ( baleset következtében. A bal­vallomása. — A negyedik pa-^ esetek minden harmadik-ne- pírlapot Pankova szeme elé', gyedik sérültje gyalogosan tartotta: — És itt a Tatjána , közlekedett; minden tizennyol- Akszjonovához írt levele. J cadik sérült életét vesztette. — Semmit nem értek — , És ami még riasztóbb: nr'nden második-harmadik áldozat 60 évesnél idősebb volt. Hétszáz. gyalogost gázoltak el a jár­művek a kijelölt átiárókbán. néhol az úgynevezett zebrá­kon, ahol törvény biztosítja az elsőséget a gyalogosoknak Nem mondhatjuk, hogy ná­még egyszer rálehelt a bélyeg­zőre, majd visszatette a helyé­re. — Bocsásson meg, Zinaida Fjodorovna, de még egy kér­désem van. — Tessék. Sztassz hangja alig hallha­tóvá szigorodott: — Miért írt fenyegető leve­leket Tatjana Akszjonovának? Pankova elsápadt. Minden vér kiszaladt az arcából. — Mit akar még érteni? Nincs szükség írásszakértőre. Nyilvánvalóan egy és ugyan­azon kéz írása, — Na és? — Ezt a levelet Tatjána Akszjonova táskájában talál­meg a tűk- Tatjána Akszjonovát pe- _____________#__j a ltkor még főváros színházi közvélemé- dig, mint ön bizonyára tudja, \ lünk kevés volna á türelmes i_i_,-->-«■ *- meggyilkolták. (I óvatos közlekedésre intő szó ~ Meggyilkolták? — kér- i a lapok gyakran tárgyalják dezte elszömyedve Pankova. J) a közúti balesetek számának? — Igen, meggyilkolták. Há­rom órával azelőtt, hogy ön olyan sietősen elutazott Le- ningrádba. — De, esküszöm, ez vélet­len! Szörnyű, végzetes téve­dés! Valóban írtam neki leve­odaérek a próbára, nye? — érdeklődött udvaria­Tyihonov odakanyarította a ran Tyihonov. — Ellenkező­belépőcédulára kicsit nevetsé- leg. Inkább üdvözölni fogja... ges, gyermekded aláírását. A — Maga még kisfiú! — szi- bélyegzóért nyúlt, rálohelt szegte Pankova elvörösödve. Pankova közben felállt. Sztasz Sztasz megcsóválta a fejét: aggasztó növekedését, a ható­ságok nem győznek figyel­meztetni. Ennek ellenére, a gyalogjáró ember nagyon sok­szor a szinte veszélytelennek tartott átkelőhelyéken, a zeb­rákon kerül az autó kerekei alá. Nem szabad megbékéln* ezzel a helyzettel. Magam is vezetek, tehát en­gem is sért a közszájon forgó megjegyzés: ha egy autós a zebránál áttessékeli maga előtt a gyalogosokat, az bizo­nyosan csak külföldi, a gya­logos pedig, aki ekkor sem mer megindulni, csak pesti le­het. Az igazság az, hogy a gépkocsivezetők többsége Tisz­teli, becsüli a zebrát, a gyalo­gosak jogait. A tapasztalat szerint nálunk azok vannak többségben, akik helyesen közlekednek, ismerik a sza­bályokat, kötelességeiket ás mások jogait, türelmesek, elő­zékenyek. Ezek az emberek könyv nélkül megtanulták, természetesnek tartják, hogy az autó, amelyet ma már többnyire ötven lóerő hajt, nemcsak a kényelmet szol­gálja, hanem fokozott sebes­ségének arányában növeli a veszélyt is. Ezért a gépkocsi- vezetőnek mindig számolnia kell a váratlan helyzetekkel. kalózok megfékezése nem csupán rendőri ügy: az emberhez méltó magatartás ügye is. A közlekedésrendé­szet terminológiájában mind­untalan visszatérő kérdés: kié az elsőbbség? Nem vitatom, hogy a szabatos válasz és an­nak tiszteletben tartása hát­térbe szoríthatja a tolakodókat, a törtetőket, az ittasokat, a vagányokat. Megrendszabá- lyozhat autóst és motorost, — mindenkit, aki még nem szokott hozzá, hogy a motori­záció ugrásszerű fejlődésének korában él, amelynek szigorú fegyelmet követelő, sajátos törvényei vannak. De valóban kiszorítani, megváltoztatni csupán egyetlen »válasz« fog­ja őket: az, amely az ember­ségnek, a türelemnek és as udvariasságnak ad elsőbbséget az országúton is. Kőszegi Frigyes Az országúti — Milyen kár, hogy nem vagyunk egy áruházban. Ott legalább tábla lóg: »Legyünk kölcsönönsen udvariasak!« — Milyen leveleket? Utálok félbe váratlan szigorral Sztasz, levelet írni. És semmiféle ts Pankova tüstént elhallga- Akszjonovát nem ismerek. tóit. A szégyenletes histó­_ Nem? Nem ön mondta az Önként kevei‘e‘ imént, hogy »Cherchez la fem­me«? Kinyitotta az asztalfiókját, és — Istenem, ha Sztavickij négy papírlapot terített szét Annál is inkább, mert egyelő- let de ilyen iszonyú gondolat­ra még nem értem az ön fel- nak még az árnyéka sem for- háborodásának és ijedtségéinek duIt me§ bennem. — Pankova okát zokogni kezdett, ezúttal való­— Hiába igyekszik beleke- di könnyeket sírt. ____ I ________ v erni ebbe a szégyenletes tör- Sztasz vizet öntött neki egy Balaton. A külföldi és a ha- tenebbe! — kiabalta Pankova. Pöharba. Pankova remegő# , — Ha lehetne, egy kicsit kézzel nyúlt a pohárért, köny- 231 turisták egy része nem csendesebben — szakította --------- ’ V endégf orgctlom a Balaton-parton A kánikulában a hétközna­pokon is egyre népesebb a nyei feketére színeződtek a!1 várja meg a víkendet, ezt a festéktől. Sztaszra szegezteszerdai és csütörtöki fokozódó eszelősen merev tekintetét# ,. ­Tyihonov az ablak felé for vendégforgalom b.zonydja. A dúlt. Az ég beborult, majd- <' legkedveltebb kempingekben nem olyan sötét volt, mintI* kicsinek bizonyult a terület, hajnalban. nagyobb táborokban azon­(Folytatjuk^ a ban nvég sok ezer embernek tudnának sátorhelyet nyújtani. Az ifjúsági és gyermektábo­rokban mintegy negyvenezren népesítik be a tó partszegé­lyét Több mint 70 százalékos a használtsága a fizetöven- dég-szolgálatnak. A szállo­dákban, motelekben és a tu­ristaházakban több mint 20 országból fogadtak vendég®, két. El SOMOGYI NÉPLAP 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents