Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-07 / 181. szám

Csütörtök, 1969. augusztus 7. XXV. évfolyam, 181. szám. DINNWESZÜRET Huszka-est Fonyódon Messziről, a Heves megyei Csányból érkeztek a gamási Aranykalász Tsz-be a dinnyetermesztők. Agócs Illésné mu­tatja a piros belű gyümölcsöt, amely itt is hazára lelt. A dinnyeszüret szép termést ígér, hat holdról eddig kétszáz mázsát szedtek le. Este, este, késő este... A városi élet este nyolc, il­letve tíz után is kitárja még karjait az általános és közép- iskolások felé. Vajon ve­szély-e, tartani kell-e az isko­lás korúak késő esti kimara­dásától? Egyértelműen amel­lett kell kiállnunk, hogy igen. Még nyáron is, amikor tulaj­donképpen pihennek a gyere­kek, helytelen az esti kima­radás: Általános és középiskoláink szervezeti életét, a tanulók Házirendjét a Rendtartás meg­határozza Az új Rendtartás lehetővé tette, hogy az isko­lavezetés határozza meg a ta­nulók kimaradásának idejét A házirend kint függ min­den iskola falán, a házirendet épp úgy kell ismerni, mint. a törvényt A házirendben álta­lánosan elfogadott, hogy az általános iskolások es­te nyolcig, a középiskolá­sok pedig tízig tartózkod­hatnak távol a szülői háztól. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy sok gyerek egyedül kószál még késő este is az utcán. Tehát felügyelet nmes. A kaposvári Dózsa György kertmoziban napról napra találkozhatunk — szin­te műsorra való tekintet nél­kül — nyolc évestől tízegyné­hány évesig általános és kö­zépiskolás tanulókkal. Majd­nem az egész nézőtéren ők ülnek. Felnőtt csak elvétve látható a padsorok között. Az előadás fél kilenckor kezdő­dik, fél tizenegykor fejező­dik be. Mire onnan hazaér­nek a gyerekek, tizenegy óra van. Találkoztam olyan tíz­éves kisdiákkal is, aki há­rom kilométert tesz meg oda, majd vissza is ugyanennyit, hogy egy-egy előadást meg­nézzen. A szülő nem tudna erről? Nem Ismerné az iskola ren­delkezését, ha már a saját lelkiismeretére nem hallgat? Vagy majd az ifjúságvéde­lem ?... A kertmozi előtt álló jegy­szedő néni nem is hallott olyan rendelkezésről, amelyik elő­írja a diákok kimaradásának idejét. A jegypénztáros jó be­vételről tájékoztatott. S szin­te valamennyi jegy gyermek­kézbe került. Jó szándékkal hívta föl a figyelmemet, hogy hány gyerek cigarettáz:k elő­adás közben. Valóban, szinte percenként röppent föl a csikkek parazsa a padok fölött Vajon lesz-e valaki, aki a csikkek fényé­ben belenez a gyermekek ar­cába, s figyelmezteti őket ar­ra a házirendre, amely most porosodva ott függ minden iskola falán? Naponta mintegy két-há- romszáz gyerekről van szó. S ugyanennyi felelőtlen szü­lőről i?. Intézkedést várunk. Horányi Barna A fonyódi szabadtéri szín­padon kialakult hagyomány immár a nyári Huszak-emlék- hangverseny. A zeneszerző hosszú időn át közeli villájá­ban, Bélatelepen élt a nyári időszakban, itt komponálta műveinek jelentős részét. Erre etnlékeznek a fonyódiak az Országos Filharmónia hang­versenyével. Szombaton este is zsúfolt nézőtér várta az énekes művészek és az Or­szágos Tűzoltó Parancsnok­ság szimfonikus zenekarának műsorát, Huszka műveiből. A hangversenyen megjelent a ze­neszerző özvegye és családja is. Huszka Jenő szövegírójával, Martos Ferenccel, gyakran nyúlt a hatásos »nemzeti szí­nű« témákhoz és mutatósán szőtte át zenéjét közkedvelt népies műdalfeldolgozásokkal. Sok szép dallammal ajándé­kozta meg a könnyűzene ked­velőit, e dalok, dallamok gya­kori érzelgőssége ellenére is. Huszka megbecsült tagja volt a magyar művésztársadalom­nak; 1930-tól a Zeneszerzőik Világszövetségének alelnöké- vé is megválasztották. Ezért mindenképpen többet érdemel­ne egy olyan szokványos ope­rettműsornál, amilyenben leg­utóbb részesítette a hallgató­ságot a Filharmónia. Elsősorban szerkesztésibeli kifogásaink támadtak ezen a hangversenyen. Huszkának vannak közismert melódiái, amelyeket mindenhol minden­ki szívesen elénekel. (Ott túl a rácson, Darumadár, Egy férfi képe stb.) Jobbára ilyen részleteket hallottunk ezúttal is. És vannak kevésbé ismert és méltatlanul mellőzött dal­művei, pl. a Szép Juhászné, a Szabadság, szerelem, ahonnan ezúttal sem hallottunk részle­teket. (Talán, mert ezeket kü­lön is még kellene tanulni, az énekeseknek?) Nélkülözte ezenkívül a vidám színeket is ez a műsor; a hiányzó La- tabár Kálmán helyét jó lett volna betölteni valakivel. Százhatvan mázsa hal — kétszázharmincBzer forint bevétel Nyolc év óta működik a barcsi Dráva Határőr Halá­szati Termelőszövetkezet. Je­lenleg negyvenegy tagja van, átlagos életkoruk ötven év. Most viszont fiatalodik a szö­vetkezet. Tatán az idén elő­ször végeznek halász szak­munkások, akik ezentúl itt fognak dolgozni. Éves tervük ötszázötven má­zsa hal, ebből eddig — mi­vel az év első három hónap­jában nem lehetett halászni — százhatvan mázsát teljesítet­tek. Az értékesítés kétszáz- harmincezer forint bevételt jelentett a szövetkezetnek. Néhány hete egy nagyszerű rekordfogásuk volt: hatvankét kilós harcsa akadt a hálóba, melyet a paksi Halászcsárdá­nak küldtek el. Több szeren­csés fogás is akadt az idén, az említetten kívül nem volt ritka a 30—40 kilós harcsa. A növekvő idegenforgalom­ra való tekintettel úgy terve­zik, hogy a jövőben halász- csárdát építenek Barcson. Ezek a feladatok szükségsze­rűen megkívánják, hogy meg­felelően, tervszerűen gondos­kodjon a szövetkezet a hal­utánpótlásról. A múlt ősszel és az idei tavaszon ezért te­lepítettek a szövetkezethez tartozó vizekbe 80 mázsa iva­dékot Halálos ítélet Rövidesen lebontják a zsuptetős szennai talpasházat, a zselici népi építkezésnek talán utolsó számottevő em­lékét Pontosabban lebont­hatják. Erre hívta föl figyel­münket Györffy György tör­ténész, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főmunkatár­sa. A napokban erre járt, és megdöbbenéssel hallotta a szennai főutca néprajzi ékes­ségének halálos ítéletet. A ház maga hírmondó a XIX. századi faluból. Tiszte­sen megvénült, százéves »anyóka«. Szegényes, kopott külsejű, de. ragyogóan tiszta. Fala patyolatfehér, homlok- és oldaltomácának faoszlo­pait kézzel faragta díszes­mintásra valamelyik zselici bizsokos pásztorivadék. Maga a faragás is pótolhatatlan kincs. Mégis veszélyben van. Bármelyik pillanatban le­bonthatja a tulajdonos, hi­szen az engedélyt rá már az elmúlt évben megkapta. Megkaphatta, sajnos, mert e főutcai talpasház — hogyan, hogyan se — lemaradt a fa­lukép . jellegű házak listájá­ról annak idején. A járási tanács meg akarta vásárolni zselicitájháznak, ám az adás-vétel kútba esett. A községi tanácsnak 1972-ig le van kötve a fejlesztési alap­ja, egy fillérje sincs. Cserét javasoltak, a tulajdonos vál­lalná, ha az állam is a föl­merülő 40 000 forintnyi kü­lönbözeiét ... Pillanatnyilag ebben sincs megoldás, így a tornácon ott a deszka, az udvaron a tégla, a kavics meg a többi anyag — a bon­tás utáni építkezéshez... Fogyatkozó népi műemlé­keink között nem az első és nem az utolsó veszteség len­ne ez a bontás. Szennán, eb­ben a sokáig zárt, de még ma is élő, országosan ismert néprajzi egységben azonban ez a talpas ház az utolsó le­hetőség a múlt gazdag népi hagyományainak megőrzé­sére. A ház a falu közép­pontjában, a tanácsháza mel­lett és az útikalauzokban is «7<aro.rvlA *■*-» nn-, 1 Al>-+ wv» »-».1 tőszomszédságában áll. Kivá­lóan alkalmas volna egy ál­landó néprajzi falukiállítás céljára. (Ahová a helyi pe­dagógusok már jórészt össze is gyűjtötték a tárgyi anya­got. Már amit nem vásárol­tak fel a mohó városiak...) Haladéktalanul védetté kéllene nyilvánítani a szen­nai főutca szép, fatalpas, né­pi műemlékét. S addig is, amíg az állam megvásárol­hatja, illesse »közkegyelem« a hasonló épületeket — min­rí a« íí +rt1 ismert nevű, élvonalbeli éne­keseink néhány valóban szép, muzikális száma nyújtotta. Németh Marika ragyogó szop­ránja mit sem változott hosz- szabb távolléte óta. Élvezetes volt Palócz László, az Opera­ház és Pásztor Lajos, a Wei­mar! Nemzeti Színház tagjá­nak műsora; Pásztor és Mikes Ibolya kettőse; két dal Szabó Miklós előadásában, majd Gencsy Sári és Szabó kettőse a Mária főhadnagy című ope­rettből. A Duna művészegyüt­tes tagjainak két táncrészlete kidolgozását, előadásának ní­vóját illetően nyugodtan el­maradhatott volna. Sajnos, a zenekari kíséretről és a két nyitányról (Mária főhadnagy, Erzsébet) sem nyilatkozhatunk elismerően. Olykor úgy érez­tük, Várkonyi Sándor karnagy minden erejét latba veti, hogy ébren tartsa a félálomban muzsikáló együttes tagjait, és hogy összefogja a gyakran széteső zenékari szólamokat. A műsort Kudlik Júlia és Kovács P. József konferálta. W. E. Egy erszény megkerült Nem ritka dolog ma már, hogy elveszett ernyőt, kabátot, erszényt órákon, napokon be­lül visszajuttatnak jogos tu­lajdonosának a becsületes megtalálók. Kanizsai János nagyatádi nyugalmazott igaz­gatótanító egy ilyen esetről számol be a szerkesztősé­günknek küldött levelében. Csak a lakásán vette észre, hogy a Nagyatád és Ötvös- kómyi között járó buszban hagyta az erszényét. Rögtön szaladt a buszállomásra. Csak Majer Gyula kalauzt találta ott, a kocsi már bement a telepre. A kalauz meghallgat­ta a nyugdíjas panaszát, s rögtön telefonált Pápai Ist­vánnak, a busz sofőrének, s még azt is megmagyarázta, hol ült olvasónk. Mekkora volt Kanizsai János öröme, amikor a vonal túlsó végéről visszaszóltak: megkerült az erszény. Fél óra múlva a ko­csi behozta a pénzt, még pe­dig hiánytalanul, a központba. Pápai István sofőr és Májer Gyula kalauz nem először ta­lált pénzt a kocsiban, a múlt­kor nyolcezer forintot juttat­tak vissza a jogos tulajdono­sának. Éppen ezért egyetér­tünk olvasónk véleményével: mindketten elismerést érde­melnek becsületességükért és udvariasságukért. 7AKM $0691l Étlap volt az útlevele A töröik rendőrség letar­tóztatott egy szélhámost, aki éveken át olasz állam­polgárnak adta ki magát, és olasz útlevéllel igazolta ezt Amikor jobban utána­néztek a dolognak, meg­állapították, hogy az »út­levél« voltaképpen egy római vendéglő étlapja volt, amelyet az olasz állami címer díszített A tanító büntetése Dániában egy bíró a gyorshajtásért eléje került vádlottban felismerte egy­kori tanítványát A bíró ítélete: a vádlott ezerszer írja le: »A jövőben figyel­mesebben fogok vezetni«. Szívós ember! John Malessness 100 éves ember, bizonyára a legszívósabb ember a vi­lágon. Kétszer megmarta egy mérges kígyó, négy­szer autó gázolta el és két ízben leesett a háztetőről. S mi több, háromszor megházasodott Az ájtatosság ára Az amerikai Miami vá­ros börtönének vezetősé­ge elhatározta, hogy val­lásosságra neveli az el ítélteket. Ezért a foglyok előtt kihirdették: minden egyes részvételt a börtön templomában tartott isten­tiszteleteken azzal jutal­maznak, hogy egy nappal csökkentik a büntetés időtartamát Ezek után jogosan vár­ható, hogy az elítéltek vallásos érzése rohamo­san nöyekedik. Vegetáriánusok egymás között Az egyik vegetáriánus étteremben egy nagyon fiatal ember szeretne meg­ismerkedni egy csinos, fiatal hölggyel, aki ugyan­annál az asztalnál ÜL — Amint látom — kez­di a fiatalember —, ön híve a vegetáriánus élve­zeteknek. — Ügy van — feleit a fiatal hölgy. — De ez még távolról sem jelenti azt, hogy minden zöldért ra­jongok. Mi a szerencse? — Főúr, nagyon kicsik ezek az osztrigák. — Igen, uram. — S nem is látszanak, túlságosan frisseknek. — Nem uram. Még tsze­rencse, hogy olyan kicsik. At MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztősét?; Kaposvár. Latinka Sándor u 2. Telefon: 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogv megvet Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: ll-5tfi. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Be,'*ildött kéziratot nem 6rzün5í meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesttőknél. Előfizetési dfj egy hónapra 20 Ft. index: 2506" Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner József.

Next

/
Thumbnails
Contents