Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

FORINT VAGY HIVATÁSTUDAT? ■ ■ r Hunkában a barcsi TOYALL Mi valósult meg a 32,8 millióból? A barcsi járás termelöszö­Eín7ÍemPrtvolt valamikor nUtlolliCI I egy mondás: ►Kis pénz, kis foci.-« Logikus ellenpárja: nagy pénz, nagy focL De hol van ez ma már? Legalábbis, ami a focit illeti... Ez alkalommal azonban nem a magyar labdarúgás di­csőségét és hanyatlását kíván­juk elemezni, hanem azt a szemléletet, amelynek ez a ki­jelentés tükrözője volt. Ez ugyanis nemcsak az egykori futball egykori képviselőinek egyikére vagy másikára volt jellemző, hanem némiképpen beszivárgott mindennapjaink munkáséletébe is, és alapjá­ban véve nem egészen tör­vénytelenül. Mert teljesen helytálló az a szemlélet, amely ma azt vallja: aki többet, jobbat nyújt a társadalom­nak, az kapjon többet is érte, hogy jobb megélhetésben le­gyen része. Nagyobb ellen­szolgáltatást érdemel a maga­sabban kvalifikált munka vagy a többletmunka, a szín­vonalasabb munkateljesít­mény. Hol van tehát a probléma? Egyrészt ennek a helyes szemléletnek nemegyszer be­tű szerinti, gépies, majdhogy­nem cinikus felfogásában, másrészt a munkateljesít­ményt, a jutalmazásokat el­bírálóknak esetenként vala­miféle indokolatlan lebecsülő, néhol megvető szemléletében. Az előbbinél valójában csak sorrendi kérdésről van szó. Vagyis előbb kell a jó mun­kát nyújtani, és csak azután lehet a markunkat tartani — ha nagyon leegyszerűsítve akarnék fogalmazni. Termé­szetes dolog ugyanis, hogy mindannyian — mint monda­ni szokás — a piacról élünk, vagyis fizetésért dolgozunk. A munka társadalmában csak a munka lehet a megélhetés alapja. Lehet-e még egyálta­lán hivatásszeretetről beszél­ni? A mi társadalmunkban minden körülmények között Harmadszor szervezi meg az SZMT a szakszervezeti pro­pagandisták tanfolyamát. Eb­ben az évben kétszáz propa­gandistát készítenek föl a tár­sadalmunk időszerű kérdései­vel foglalkozó tanfolyamok vezetésére. Akárcsak tavaly, most is Fonyódon, a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek üdülőjében rendezik be az őszi iskolát. A szakszerve­zeti tanfolyamok vezetői két csoportban tanulnak majd a háromnapos továbbképzésen. Az első csoport szeptember 24-től, a másik csoport pe­dig szeptember 29-től hallgat­ja majd az érdekes előadá­sokat. Az SZMT, a szakmai szak- szervezetek megyei bizottságai már megkezdték a tanfolyam­ra utazó propagandisták ki­választását. Már hírt adtunk róla, hogy a társadalmunk időszerű kérdéseivel foglal­kozó tanfolyamok újdonsága az 1969—70-es oktatási évben a két témakör. A fonyódi to­vábbképzés két csoportjának programját meghatározza, mi­lyen arányban választják az üzemekben az első és milyen arányban a második téma­kört. Ha lényeges eltérés lesz, akkor nem valósítható, meg az az elképzelés, hogy az első csoportban az első témakört oktató, a második csoportban a második témakörrel fog­lakozó propagandistákat ké­szítik fel. Ahogy Papp János, az SZMT kultúrbizottságának vezetője elmondta, akkor mind a két csoportban párhu­zamosan tanítják az első és a második témakör anyagát. A fonyódi tanfolyamon a SZOT, az SZMT, a megyei pártbizottság és tanács ve­zetői tartanak majd előadáso­kat és konzultációkat a pro­pagandistáknak. A szakszerve­elsőnek és legfontosabbnak a munkaszeretetnek kell lennie: annak a tudatnak, hogy az én munkámra számítanak, azt fontosnak tartják mások is; rám szüksége van a közösség­nek, amely azután megfelelő formában és mértékben gon­doskodik honorálásomról is. Ma már kissé elkoptatott kifejezésnek látszik az öntu­dat. Elkoptatták azok az évek, amikor ezt az egyébként olyan tartalmas, nemes fogal­mat gyakran takarónak hasz­nálták. De ne hagyjuk még­sem, hogy rossz ízt kölcsönöz­zenek neki olyanok, akik ci­nikusan, a szocialista gondol­kodásmódtól idegen ridegség­gel használják, tréfálkoznak vele. Ma is meg kell lennie az öntudat rangjának, értel­mének, becsületének, amely mindenekelőtt a hivatás sze- retetében jelentkezik. Akinél ez nincs meg, annak csak tartalmatlan robot ■ a munka és nem csoda, ha soha nem is elégedett vele. 11? ÁrPIH másik oldala Ht bl bill azonban a ve­zetőké. Kötelességük pontosan tudni és értékelni, hogy a ve­zetésükre bízott emberek ho­gyan látják el napi feladatai­kat. Mert néha a tessék-lássék eredmények talán tetszető­sebbek, de az igazi hasznot, az igazán tartós erednjényt mindig a szakértelemmel pá­rosult odaadással teljesített munka produkálja. Nem min­den munkahelyen van rá mód, hogy ezt normákkal, számok­ban kifejezhető teljesítmé­nyekkel mérjék. Mindenütt megvan viszont a lehetőség arra, hogy a vezetők megta­lálják az eredményes munka jutalmazására az anyagi ösz­tönzés legalkalmasabb mód­ját és kereteit. Tudunk olyan esetről, hogy a dolgozók jutalmazására, ösz­tönzésére szánt összeg jelen­tős részét megtakarították, és az üzem más céljaira fordí­zeti tanfolyamok -első két elő­adására a továbbképzésen ké­szülnek föl a hallgatók mind a két témakörben. A gazdasá­gosság — jövedelmezőség, egyenlősdi vagy szocialista el­osztás, illetve helyünk a vi­lágban, a szocialista demok­ratizmus érvényesülésének főbb kérdései napjainkban — ezekkel a témákkal foglalkoz­nak a tanfolyamok vezetői. A további 6—6 előadáson első­sorban Somogy helyzetével és fejlődésével ismerkednek meg. Két éve A teremben fiatal lányok, asszonyok hajtják a szürke varrógépeket. Néhány perc múlva már monoton zúgás­nak tűnik a 32 kattogó, csattogó gép zaja. Itt talál­tam meg Lakatos Györgyit, az üzemi KISZ-szervezet titkárát. Két éve alakult Fo­nyódon ez a ma már bőví­tésre váró kesztyűüzem, mert bizony lassan kinövi önma­gát. Az első munkásfelvétel­kor többszörös túljelentkezés volt. A jó kereseti lehető­ség vonzotta a környék fia­taljait. Györgyinek sikerült. Azóta itt dolgozik. — Előtte az Ásvány- és Szikvízipari Vállalatnál vol­tam két hónapig. Most a gimnázium esti tagozatára járok. Szeretek tanulni. Jeles tanuló. A hoszzú fe­kete hajú, zöld szemű KISZ- títkárt a munkáról fagga­tom. — Gazdasági felelős vol­tam. Másfél évvel ezelőtt engem választottak meg tit­kárnak. Legfőbb célkitűzé­seink a kiváló minőségű munka ás az anyagmegtaka- rítás. Az utóbbi érdekében tották. Az ilyen intézkedés nemcsak jogtalan, ami ellen a pártszervezetnek és a szak- szervezetnek egyaránt fel kell emelnie a szavát, hanem ká­rosan befolyásolja a munka­morált is. Persze, ennek el­lenkezője sem ritka még, ami­kor a vezetők kellő mérlege­lés nélkül osztják szét a pénzt. I áfC7nhfl nem egyszerű LdlatUEdy tehát az anyagi megbecsülés, a fokozott ju­talmazás és a hivatástudat, a hivatásszeretet egybehango­lása. Pedig nem is olyan bo­nyolultak az összefüggések. Az összefüggés ugyanis nem úgy áll, hogy hivatástudat vagy forint, hanem így: hivatástu­dat és forint. Csak az kell hozzá, hogy a munkát telje­sítők és a munkát elbírálók — maguk is dolgozók — köl­csönösen helyes szemléletet tanúsítsanak. Ha a szocialista ember szemszögéből végzik és értékelik a munkát, akkor nem lesz panasz. Mert akkor a szakértelemre, felkészültség­re alapozott hivatástudattal végzett munkához — a több, sikeresebb munkával járó fel- emelően jó érzés mellett — a lehetőségek szerinti igazsá­gos anyagi elismerés is járul. Tegnap* délelőtt Sándor Jó- zsefné tűéin ok elnökletével ülést tartott a Hazafias Nép­front megyei elnöksége, s Varga Károly megyei titkár előterjesztése alapján meg­tárgyalta megyénk népfront- mozgalmánaks eddigi tevé­kenységét és a szocialista de­mokratizmus fejlesztését szol­gáló feladatokat. A megye népfrontmozgalma minden tevékenységével igye­kezett elősegíteni a somogyi emberek közéleti tevékenysé­gének fokozását. Az MSZMP IX. kongresszusa pta javult a munka és a vezetés színvo­nala, s javult a különbőz» tár­sadalmi szervekkel való együttműködés is. Dr. Csapiáros Imre szerint nagyon fontos, hogy a felada­tok megoldásánál mindig kér­dezzék meg a lakosság véle­ményét, és a javaslatokat kö­zösen vitassák meg, s min­dig a tömegeket kötetlenül érintő időszerű problémákat kell előtérbe helyezni. Kiss Józsefné s az elnökség több tagja fölvetette az ifjú­sággal való közvetlenebb kap­csolat és jobb együttműködés kialakításának szükségességét. versenyt is irtunk ki. Mivel mind a negyvennyolcán fia­talok vagyunk és szeretünk sportolni, társadalmi munká­val segítettük a helyi sport­kör pályájának építését. Szo­ros kapcsolatot tartunk fenn a területi alapszervezetek­kel és úttörő-csapatokkal. Természetesen nekünk is vannak gondjaink, de Né­meth József, a községi ta­nács vb-elnöke és Juhász Mihály párttitkár messzeme­nően támogat bennünket. Az ő segítségükkel sikerült meg­oldani például néhány fia­talkorú társunk bérezési problémáját. Tizenhat éves korig a fiúk, lányok hat órát dolgoznak, havi 400 forintért. Addig kézzel varrnak. Én is így kezdtem. Utána háromhóna­pos türelmi időre gépre ke­rültem. Itt már nyolcóráz- tam és 500 forintot keres­tem. Aki ügyes és jól dol­gozik, végleg marad a gé­pen, ha nem, akkor újra kezdi elölről. Én kiálltam a próbát, és ma már teljesít­ménybérben dolgozom. Ha igyekszem, harminc pár kesz­tyűt is el tudok -készíteni vetkezeteinek közös, önálló építőipari vállalkozása a leg­fiatalabb megyénkben az ilyen jellegű vállalkozások közül. A viszonylag késői alakulás el­lenére azonban a legutóbbi zárszámadáskor máris szép eredményeket mondhattak ma­gukénak. A szervezettség, a munkák minősége, a techni­kai bázis már akkor sejtette, hogy még további, az első lé­pések határozottságára jel­lemző fejlődés várható. Most a TÖVÁLL idei építési programját nézve, mindjárt egy szám vonja magára a fi­gyelmet: 32,8 millió forint ér­tékű termelési irányoztak elő 1069-re. Ez azt jelenti, hogy mintegy 13 millió forinttal kell többet teljesíteniük, mint amennyit tavaly elértek. Csu­pán néhány nagyobb értékű létesítmény álljon itt példá­nak, amelyeknek az elkészíté­sét vállalták. A TÜVÄLL programjában szerepel a hom- lósdi sertéskombinát, a kál- máncsai 108 és az istvándi 100 férőhelyes tehérüstálló, a szü­lök: borjúnevelő, a csokonya- visontai négy szénaszárító, a barcsi két takarmányos épü­let, a darányi 60 vagonos mag­munkával kapcsolatban el­mondotta, hogy mindenkinek egységesen kellene kivennie a részét ebből a munkából. És ne csak azok tevékenykedje­nek, akiknek házuk van. A bejáró munkások létszáma nagy, ők szintén itt a város­ban élnek, mozgósítani kelle­ne őket is. Czeglédi Lajos javasolta, hogy az elnökség tagjai több­ször ellenőrizzék a járást népfront-bizottságok munká­ját. Dr. Balogh Agnes megemlí­tette, hogy a lakosság javas­latait sok esetben nem juttat­ják el egyes szervek a megfe­lelő helyre, és ez visszás hely­zetet teremt. A vitát Varga Károly össze­gezte, s megállapította, hogy a felszólalások valóban a leg­fontosabb és a megoldásra vá­ró társadalmi kérdéseket ve­tették föl. Az elnökség az írá­sos anyagot egyhangúlag elfo­gadta. Ezután az elnökség a poli­tikai oktatásról tárgyalt. Az elmúlt év tapasztalatai és eredményei alapján meghatá­rozták az 1969—70-es téli po­litikai oktatási év fő felada­naponta. Így a fizetések is változók, 1200 forinttól egész 2600-ig. A lányok végül be­tanított munkások lesznek, a fiúk pedig szabász szakmun­kás-bizonyítványt kapnak. — Mi a kedvenc időtölté­se és milyen tervei vannak? —i érdeklődöm tovább. — Nagyon szeretek spor­tolni. Az iskolában atletizál- tam, most pedig alakítottunk egy kézilabda-csapatot, ame­lyik a megyei bajnokságban szerepel. Egyéb időtöltés? Szeretek horgolni, kötni, ol- va&ni. Na és gyakran já­runk. táncolni, vagy a Si­rályba vagy a Panorámába. Pontos terveim még nincse­nek a jövővel kapcsolatban. Mindenesetre jól akarok érettségizni, és ha sikerül, építészmérnök szeretnék len­ni. Beszélgetésünket a csengő éles berregése szakítja félbe. Vége az ebédszünetnek. Györgyi elindul. Kezében új­ra életre kelnek a barna bőrdarabok, hogy húsz perc múlva kész kesztyű alakjá­ban kerüljenek a raktárba. Győri András tár, a heresznyei 60 férőhe­lyes borjúnevelő. Ezek a bar­csi járás főbb tsz-beruházásai. De vállalták a Lábodi Állami Gazdaságban a gatter-csarnofc és Lábodon az orvoslakás és a rendelő fölépítését, Alsó- györgyösön és Somogyapáti- ban egy-egy 208 férőhelyes te­hénistálló, Teklafalu'oan pe­dig egy 132 férőhelyes növen- dékmarha-istálló elkészítését. Számos jelentős beruházást már átadtak rendeltetésének, így többek között Szulokon és Csokonyavisontán a tsz üzem­anyagtárolóját, illetve négy szánaszárítóját, Lábodon a gatter-csamokot és a szociá­lis épületet, Barcson a Tö- VÁLL-nak egy szolgálati la­kást, és még két pedagógus­lakást. Ezekben a napokban kerül sor a heresznyei borjú- nevelő átadására, s folynak a munkák a komiósdi sertés- kambináton is. (Első képünk.) Az idei évre kitűzött ter­melési értéket lényegében a korábbi létszám mellett kí­vánják elérni. A többtermelést nem az emberi erő fokozásá­val, hanem technikai fejlesz­téssel biztosítják. Az idén vib­rátorokat, betonkeverőket, szállítószalagot, egy 400 000 forintos Dutra rakodó gépet vásároltak, s ezután vesznek egy teherautót. Gazdagították és korszerűsítették, bővítették műhelyeiket (második ké­pünk); gyalugéppel, körfűrész­szel, autószerviz-berendezéssel gyarapodtak. A barcsi TÖVÁLL igyekszik megfelelő számú ipari tanuló képzésével is gondoskodni ar­ról, hogy a szakmához értő emberek dolgozzanak a külön­böző munkahelyeken. Húsz ipari tanulójuk van, és még most is húsz-huszonöt fiatal­nak a szerződtetésével szá­molnak a vasbetonszerelő, vil­lanyszerelő, festő, kőműves és ács szakmában. Az eddig vég­zett tanulók megmaradtak a TÖVÁLL-nál és hasznos segí­tői a vállalkozásnak a felada­tok megoldásában. A szabadu­ló ipari tanulók fokozatosan a vállalkozás munkásbázisává válnak, így mód nyílik arra, hogy saját magük elégítsék ki a szakember-igényeket. A »-kö­zépkádereket-« például műve­zetői iskolára küldik, hogy a szükséges ismereteket megsze­rezzék. Arról is érdeklődtünk, ho­gyan alakítja ki árait a vál­lalkozás. Megtudtuk, hogy minden esetben a SOMBER, illetőleg a MEZÖBER költség- vetésére támaszkodnak. Ök maguk nem foglalkoznak ár­képzéssel, viszont tüzetesen át­nézik a kapott költségvetési»'" és észrevételeiket közlik a ké ­szítőkkel. Tervezik, hogy he­lyenként áttérnek az ún. fúr áras beruházásokra. Ez azt je­lentené, hogy az adott létesít­mény bekerülési értékmegje­löléssel ajánlják az építtető­nek. Megrendelés esetéin az építtető a munka végeztével akkor sem fizet többet az elő­re megjelölt árnál, ha az a TÖVÁLL-nak többe is került. A legfontosabb azonban to­vábbra is csak az lehet, hogy a gazdaságok elégedettek le­gyenek munkájukkal. Hernesz Ferenc Fonyódon rendezik meg a szakszervezeti propapndisták tanfolyamát Fülöp Mihály a község- es városfejlesztő társadalmi 1 iáit. a varrógép mellett Lőkös Zoltán Henfrenlen a szocialista demokratizmus Ülésezett a üir negyei elnöksége SOMOGII NÉPLAP Szerda, 1969. augusztus 6. 3

Next

/
Thumbnails
Contents