Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
A Magyar Állami Népi Együttes az angol fővárosban A vendégszereplésre érkezett Magyar Állami Népi Együttes táncosnői augusztus 27-én főpróbát tartottak a londoni Royal Festival Hall-i esti bemutató előadás előtt (A háttérben az angol parlament épülete.) Bertolt Brecht: Germán háborús jegyzetek (Deutsche Kriegsfibel) AZ ÉHEZŐKNEK KENYERET FÖLÉLTÉK. A húst senki nem ismeri már. Hasztalanul Hullott a nép verítéke. A babérfaliget lombja Letarolt. Csak a hadianyaggyártó üzemek kéményeiből SzáR füst • * • A MÁZOLÓ BESZEL JÖVENDŐ NAGY IDŐKRŐL. Az erdők még élnek. A földek még teremnek. A városok még várnak. Az ember még liheg. * * • KENYERET KÖVETEL A MUNKÁS. Piacokat a kereskedő. A munkás munka nélkül éhezett. Most Éhezik — bár munka van. Untalan nem hevernek a kezek — megmozdulnak újra: Gránátokat készítenek. * » * NAPTÁRBAN SINCS A NAP MÉG MEGJELÖLVE. Még minden óra, minden nap Szabad. De egyikem egy nap Majd megjegyeztetik. * • « TÁBORNOK, A TE HARCKOCSID NAGYON ERŐS. Erdőt letarol s eltapos ember-százakat. Ámde egy hibája van: Kell hozzá vezető is. Tábornok, a te bombázógéped erős. Gyorsabban száll, mint a vihar, s többet bír, mint az elefánt Ámde egy hibája van: Kell hozzá szerelő is. Tábornok, az ember nagyon használható. Repülni tud s tud ölni is. Ámde egy hibája van: Tud gondolkodni is. M E N E D É l< H E LY Egy evező a tetőn. Ha szelek járnak Kár nélkül futnak a szalmazsúp fölött Az udvaron a gyerek hintájának Földbe vert két cölöp. Ide kétszer kerül Csak levél. Öröm, ha bontod. A rév: most erre járnak a kompok. A házon négy ajtó, hogy menekülj. Fordította: Kürtioz Ferenc P ercekig állt a zuhany alatt, hátán elzsibbadt a bőr a rávágódó cseppektől, füle lassan zúgni kezdett. Hátrább lépett és becsukta a szemét. Arcán végigfolyt a víz. Nem vett lélegzetet, újra érezte tüdejében a rémült dobolást, kitartott egészen az utolsó pillanatig. Tapogatózva elzárta a csapot, kinyitotta a szemét, és mohón, vadul teleszívta magát levegővel. Meg tudom csinálni, gondolta súlyos boldogsággal, most már biztos,hogy mindig meg tudom csinálni. Megtörülközött, és lassan öltözni kezdett. Most érezte, mennyire fáradt. Karját alig tudta emelni, lábát ólomsúlyok húzták. Tükör nélkül végigfésülte nedves haját, aztán bement az öreg Domjánhoz. A szobában pucér körte világított. Késő délután volt Vágni lehetett bent a füstöt Az öreg Dómján reggel óta volt szolgálatban, a mentésben nem vett részt, csak ült gubancos telefonzsinórjai között, a cigaretták elaludtak és újra felizzottak a szája sarkában, homlokára lassanként rátelepedett a rettegés és a fáradtság szürkesége. Mikor Demeter belépett metsző, máskor gúnyosan hideg, világos- szürke szemét ráemelte. Demeter ezekből a szemekből merítette az utolsó bizonyosságot megértette, mit tett és fáradt tagjaiba, mint a szétáradó vér, beköltözött a békesség. Amikor ott álltak a szifon előtt a két bányamentő rábámult Ugyanaz a félelem súg! rzott felé a két emberből, mint ami őt belül a gyomra táján szorongatta. Egy pillanatra megingott, át akarta adni a kötelet. Századmásodperc alatt étfutott az agyán, hogy megtett mindent amit általában szokás, betartotta a szabályokat tisztességes munkát végzett A két bányásznak, akik a vízbetöréskor bennrekedtek, teljesen mindegy, hogy ki úszik át elsőnek. Csak neki nem mindegy. Uj- jai hurkolták is a kötelet s csak a gerendákra gondolt amik a víz alatt sodródhatnak, s amiket okvetlenül ki kell kerülnie, különben... — Lent menjen, mérnök elvtárs, a szélen! A jsillék miatt! — mondta a szikkadt arcú bányamentő, de ekkor már bent is volt a vízben, és feszült a tüdeje, és dobolt agyában a vér, és érezte a kötél szorítását a derekán. Hallotta a csillék különös, víz alatti nyikorgását Ment és egyetlen óriásira duzzadt gondolat töltötte ki: mennyi lehet még hátra... De amint átért és meglátta Meszler szűkölő kutjaszemét s agyonzúzott lábát mérhetetlen messzeségbe tűnt mindez. Nyomorult kételyeivel és halálfélelmeivel együtt feloldódott valami szokatlan közegben, aminek legfőbb jellemzője volt hogy csakis a jelenben létezett és nem lehetett rajta gondolkodni. A sűrű és mégis megfoghatatlan közeg befogadta őt is és Meszlert is, és meghatározta helyüket és cselekvéseiket, és fenntartotta őket a felszínen, és szájukat megtöltötte ismeretlen, forró ízekkel. Demeter soha életében nem érzett még ilyet. Az íz emléke a szájában maradt, mégis, a zuhanyozóban már szüksége volt rá, hogy megbizonyosodjék. Most már csak fáradtnak érezte magát. Demeter fölkelt a székről, és az ablakhoz ment, hogy elrejtse megindrútságát. Ogy érezte, az élet a nyert csaták ellenére is hatalmas súly az ember vállán ... Az asszonyok a kapuban álltak, csendesen, türelmesen beszélgettek Egy öregasszony fekete kendőjébe süppedt. Pil- látlan szeme meg se rebbent, Hallama Erzsébet: A hatodik óra A z öreg Dómján kijjebb húzta maga mellett a széket, és feléje nyújtotta gyűrött cigarettaicsomag- ját A tel efon zsi nórok tetején a helyi lap tudósítója könyökölt, kivörösödött fülén szorongatta a kagylót, és diktált Demeter nézte, ahogyan az ideges ujjak kitapogatják a hamutartót. Az elsárgult csikk vastag, bűzös füstcsíkot eresztett, aztán kimúlt. — Feleimnek: öt órán át tartott a megfeszített küzdelem — az zöld arcú tudósító hangja megcsuklott Köhögni kezdett, aztán beleordította a telefonba: — Ne dumáljatok bele, az isten áldja meg! Már a tüdőmet is kiköpöm... Mondom: öt! ötöis!... Demeter leereszkedett a székre, és elfogadta az öreg Dómján torokkaparó Munkását Szemhéja félig leereszkedett — A bányabiztonságitol egy órája ideszóltak — mondta az öreg Dómján. — Ketten jönnek. Demeter bólintott. Az jutott eszébe hogy az öreg Dómján kis kertjében salátaágyások vannak, és a rózsák szárát piros gömbökben végződő karókhoz kötötték. Egyszer járt a telepen, ahol csupa egyformán négyszögletes kis kert van, alacsony drótkerítéssaL Az öreg Dómján likaicsos trikóban kapál gáttá a földet és csak a fejét biccentette meg feléje, pedig akkor már két éve dolgoztak együtt A telefon mellett csönd lett Az újságírónak bizonyára visszaült ásták a szöveget mert komoran nézte a plafont és olykor bólintott, — törődött figyelemmel. — A kórházban — folytatta az öreg Doniján — nem tudtak biztosat mondani Még mindig nem. Lehet, hogy le kell vágni a lábát Demeter összerezzent, ernyedtségébe durván tört be Meszler összezúzott lábának emléke. Az öreg Dómján halkan szinte gyengéden szólalt meg, s szemét nikotinos ujjai- ra szegezte: — Van, amikor semmit se lehet tenni. De ez nem jelenti azt, hogy... — Kis csend után kimondta. — Jó mentés volt olyan volt, mint egy szobor. A fekete szomorúság mozdíthatatlan szobra. Meszler felesége már nem volt itt talán a kórháziban várakozott. Egy gyerek is ácsorgott az asszonyokkal, kifiivéget rágcsált s Demeter látta, hogy csillogó orrán olykor szórakozottan vé- gighúzza az öklét Az újságíró mellélépett, és kinézett a szürkületbe. — Mire várnak? — kérdezte ijedten. — Néhányan még lent vannak a szivattyúknál — mondta Demeter. Gyomrába visszatért a tehetetlen szorongás. — Iszonyú ez — mondta az újságíró szaporán. — Engem lelkileg teljesen leterített az ügy. — Meg lehet érteni — mondta Demeter szárazon. Elléptek az ablaktól, a zöld arcú ember folytatta. — Hazamegyek és befekszem a fürdőkádba. Tökéletesen kidöglöttem. Csodálom magukat Az öreg Dómján kimerült homlokán megrezzentek a ráncok. Csöngött az egyik telefonja, felemelte és kibogozta a kagylót aztán egyenletes, fakó hangon felelgetett valakinek. — Nem mertem eddig — szólalt meg újra az újságíró, arcán a célszalag után leheveredő futó bamba mosolyával, és kis lapos üveget kotort elő a belső zsebéből — de gondolom, most már vége a szolgálatinak. Az öreg Dómján elmosolyodott — Nekem még nem. Nyolckor váltanak. De a mérnök elvtársat megkínálhatja, biztos jól esik neki — Ugye, ugye — lelkendezett az újságíró. Átnyújtotta az üveget Demeternek. Jó erős konyák volt benne. — Én többnyire viszek magammal, ha ilyen hosszabb munkára lehet számítani. Míg az újságíró tovább fecsegett Demeter fölemelte a városi telefont Lassan tárcsázott hogy növelje a várakozás örömét. Mindjárt meghallom Ágnes hangját, gondolta, és felrémiett előtte a lakása: mire hazaér, már este van, ég a zöld emyős lámpa, és Ágnes, puha fehér köpenyében, fel-alá járkálva vár»ja. Nem biztos, hogy mindent elmond neki, csak a lényeget ... Lehet, hogy csak egy-két szót mond, Isten tudja, kezd már az öreg Domjánhoz hasonlítani. — Na végre! — hallotta Ágnes friss hangját — Már úgy izgultam! Hogyhogy nem jössz azonnal? J_ánosék itt várnak legalább egy órája, már be is csíptünk, pálinkát hoztam. Tudod, János csak azt szereti, de azért neked egy üveg bort is, direkt neked ... Várjál csak, hogy is hívják.., Amire a múltkor azt mondtad ... Demeter nyilalást érzett a gerincoszlopában, olyan formán, mint gyerekkorában, ha a kréta végigcsikordult a nagy fekete táblán. — Miért nem mondtad le őket? — reccsent hirtelen dühvei a telefonba. — Sejthetted volna, hogy semmi kedvem sincs ma este ... — Na de, szívem! — Ágnes hangja megváltozott, hallható volt, 'hogy kinyílt mögötte a szobaajtó. Magnózene es női kacagás kúszott el Demeter füléig. — János itt van mellettem, azt mondja, igazán undok vagy. Gondolhatod, hogy kíváncsiak vagyunk már a részletekre is. János azt mondja, a bányabalesetek gyakoribbak, mióta ... Micsoda? Igen, mióta a gépesítés ... Demeter tartotta a kagylót, de a keze lassan, ernyedten süllyedni kezdett. — Halló, szívem! Hallasz? Képzeld, eljött Vicus is. Azt mondja, hogy a múlt héten .... A kagyló alatt parányit csör- rent a villa, aztán némaság borult a szobára. Demeter most vette észre, hogy az öreg Dómján meg a zöld arcú őt nézik. ' — Iszik még egy kortyot? — kérdezte az újságíró, és tétován nyújtotta feléje a konyakos üveget Demeter elfogadta. *- gy vélte, hallja a felesége hangját, amint túlharsogva a magnózenét, azt csicsergi: »-Fogalmatok sincs, micsoda strapa! Szegénykém olyan lelkiismeretes! Tönkre fognak menni az idegei! Az enyémek már...'« rQ — Ilyenkor persze jobb a sör — folytatta a zöldarcú — Nincs kedve velem jönni? — Egy pohár sörre okvetlenül — mondta Demeter. Természetellenesen vigyorgott, s nem tudta, hogy a fáradtság nagyobb-e, vagy a szorongás a gyomra táján, ami hányingerre emlékeztette. — Valami ételt is be kéne kapnom. Reggel óta nem ettem. Előreengedte az újságírót, s épp a küszöbre lépett, mikor megcsörrent a telefon. — Halló!.. Igen — mondta az öreg Dómján. — Illetve már elment. Pár perce. Demeter csöndesen behúzta maga mögött az ajtót. u Nagyszerű vállalkozás A valóság áttekintésének lehetősége Egy új sorozat első kötete: A Dél-Alföld Atlasza A korszerű, szefüggésekre figyelmet fordító, s egyben térbeli és időbeli távlatokkal is számoló tervezés a valóság egyre pontosabb felméréséhez egyre több sajátos segédeszközt igényel. Az elektronikus számológépektől a nagy formátumú térképekig, atlaszokig. Két esztendeje, 1967rben jelent meg Magyarország Nemzeti Atlasza, amely a szakmai körökben megérdemelt figyelmet és elismerést keltett, néhány hónapja pedig — egy nagyszerű vállalkozás első eredményeként — a Magyarország Regionális Atlaszainak első, a Dél-Alföldet átfogó kötete. A dr. Radó Sándor Kos- suth-díjas egyetemi tanár vezette alkotói közösség, igazodva a kialakult tervezési körzetekhez, az ország hat ilyen tájegységének egyik tagjáról, a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyét átfogó Dél-Alföldről készítette el nagy formátumú — 124 oldalon mintegy 160 térképet tartalmazó — atlaszát Nem túlzás azt állítani: hazánkban hasonló tematikájú, szemléletében és kialakításában egyaránt hasonló igényességú munka e műfajban még nem látott napvilágot; ez egyrészt az alkotókat, másrészt a vállalkozás gazdáját, a Kartográfiai Vállalatot dicséri. Miért jogos e megállapítás? Azért, mert máskülönben nehezen vagy már alig áttekinthető adatokat, jellemzőket csoportosítottak egy-egy térképtáblára, lehetővé téve a szemlélő gyors eligazodását, s annak a rendkívül fontos követelménynek a teljesülését, hogy a térképek elősegítsék a valóság áttekintését, a teljes kép kialakulását egy-egy témakörről. Nehéz ízelítőt adni abból, mi mindent dolgoztak fel az alkotók. Nem kerülte el a figyelmüket a tervezési körzet egyetlen valamennyire is fontos jellemzője, fő vonása sem. Így — a többi között — a térkép világos nyelven ismerteti a Dél-Alföld elhelyezkedését, államigazgatási szerkezetét, a földtani képződmények, a hévizek eloszlását, a napsugárzás változó erejét, területrészenként, a talajvízforgalmat, a belvízlevezető csatornahálózat elhelyezkedését és a talajjavítás lehetőségeit. De igen szemléletes térképek ábrázolják a népességeloszlást, az egy ipari, mezőgazdasági keresőre jutó eltartottak számát, a mezőgazdasági művelési ágakat, a szőlőterületet, az állatállományt, az iparfejlődést, a szállítási útvonalakat, az iskolahálózatot, a lakáshelyzetet, a víz- és csatornarendszert is, és mindezt községekig terjedő részletességgel. A kiragadott s éppen ezért esetleges példák is érzékeltetik, hogy az alkotói közösség alapos munkát végzett. Egy-egy oldal vizuálisan, sajátos képernyőként vetíti a szemlélő — az államigazgatási ember, a távlati tervező, a szállítási útvonalak helyes megválasztását latolgató termelőszövetkezeti vezető, a népművelő elé azokat az adatokat és jellemzőket, melyek tükrözik a jelent, de egyben lehetőséget adnak a holnap és a holnapután átgondoltabb, ésszerűbb formálásához is. Ebben van a regionális atlasz jelentősége. fi7 nrC79tl hat tervezési Hl UlolaK] körzetre oszlik — talán nem érdektelen a fölsorolás: Dél-Alföld, Dél- kelet-Dunántúi, Észak-Alföld, Északi Iparvidék, Északnyu- gat-Dunántúl, Központi Iparvidék. Tehát a további öt atlasz a mostanival együtt az ország teljes, részletes képét, gazdasági, ipari, kommunális szerkezetét állítja majd elénk. Remélhetőleg ez majd nem hosszú éveket jelent, hiszen a mostani első kötet sikere s érdemessége sürgeti a mielőbbi folytatást, a második és a további regionális atlaszok megjelenését. SOMOGYI NÉPLAP tasäena* W68. angmzfcis 31.
