Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
„Az osztályzat nem egyedüli értékmérő“ Minden tanévnek megvan a maga időszerű nevelési feladatcsoportja Egy részük csak a nevelőket érintő belső feladat. Egy másik rész azonban a szülői háznak, az iskolán kívüli pedagógiai érőknél* is szól. Ezekről kértünk tájé koztatást Tari Jánostól, a megyei tanács művelődésügy, osztályának iskolai csoportvezetőjétől. — Sok szó esik mostanában az oktató-nevelő munka nevelésközpont á- ságáról. Milyen feladatokat lát ezzel kapcsolatban különösen fontosnak az idei tanévben? — Rendkívül fontos az idei tanévben az iskolai és az iskolán kívüli nevelési tényezők összehangolása Tehát az, hogy a nevelőtestület és másik oldalon a szülői ház, a társadalmi szervek, a szülői munkaközösségek, az ifjúsági szervezetek — nevelő munkájukban egyet akarjanak Ennek része az idei évben az is, hogy a tanuló munkáját, eredményeit, tudását értékelő szemlélet megváltozzon Űj szemlélet kialakítására van szükség, különös tekintettel a szülők álláspontjára Ügy tartják, általában az a diák értékes, aki sokat tud. sokat tanul és minél jobb ősz- tályzatokat szerez. A tanulóknak, a jövő dolgozó, alkotó emberének társadalmi értéke azonban nemcsak attól függ hogy mit vagy mennyit tud: hanem attól is, hogy mennyire képes tudását felhasználni a társadalom javára. A? ilyen tanulóideál kialakítására kell törekednünk: nevelő munkával és a helyes pályaválasztással. Sok szülő a gyerek képességeit túlbecsülve erőlteti a kitűnő osztályzatok megszerzését Pedig melyik eredmény az értékesebb? A kierőltetett jeles rendűség — passzív tudással, vagy az a kisebb tudás, amelyet viszont a megfelelő munkahelyen kamatoztatni is képes a tanuló. Le hét egy jó vagy közepes tanuló később, a munkahelyén helyállására nézve jeles vagy kitűnő is. Ilyenkor az iskola jó munkát végzett. De előfordulhat, hogy az ötös rendi tanuló rossz pályaválasztással csak középszerű, gyenge szakember lesz, esetleg félresik- lik. Mit ért ebben az esetben az olyasfajta mindenáron va; ló harc a jó jegyért? Összefügg ez a jelesség a diploma1 vagy »íróasztal-szemlélettel, a szellemi munka fétisként való tiszteletével Is, sajnos, elég sok szülőnél. Ezért volna szükség szemléletváltozásra, vagyis arra, hogy az osztályzás nem egyedüli értékmérő, és a tudás nemcsak az, »ami a fejben van«, hanem az, ami a fejben, a kézben és a tudatos szándékban, az alkalmazó készségben — együtt. — Két fontos jubileumot is ünnepiünk az idei tanévben. Ezek hogyan függnek össze az iskolai nevelő munkával, a nevelésközpontúság törekvéseivel? — A hazafias nevelés, az internacionalizmusra nevelés. szolgálatában áll a felszabadulás 25. és Lenin születésének 100. évfordulója. A tíí hónap egészét jellemzi az előkészület, illetve a megemlékezések, ünnepségek lebonyolítása, az iskolák, az ifjúsági szervezetek, a szülői munkaközösségek tervében programjában. Ezzel kapcsolatban: helyes volna, az ifjúság politikai nevelésére is nagyobb gondot fordítani a szülői házban. Jó részben rábízzuk ezt a kérdést az iskolára és a spontán hatásokra. Olykor pedig éppen negatív hatások is érik a tanulókat otthon, ha nem is rossz szándékkal. Ezért — különös tekintettel a két jubileumra — az idei tanévben az ifjúság politikai nevelésének feladataihoz jobban kellene kapcsolódnia a szülői háznak. — Üj testnevelési tanterv lép életbe az idei tanévben. Mi ennek a lényegg, és mennyiben kapcsolódik ez a honvédelmi ismeretek újabb általános, illetve középiskolai osztályokba való bevezetéséhez? — Az új testnevelési tanterv is az eredményesebb nevel ésközpóntúság törekvéseiből fakad. Lényege az hogy lehetőséget nyújt majd a jókedvvel folytatható, élvezetes, játékos testgyakorlatokra. A honvédelmi neveléshez is kapcsolódik az új tanterv. mivel előtérben áll a szigorúbb alaki képzés; a keményebb, fegyelmezettebb magatartásra való nevelés. A honvédelmi ismereteket — a napokban elhangzott minisztériumi tájékoztató alapján — az idei tanévben már két-kél osztályban oktatjuk szervezetten a szocialista hazafiságra való nevelés témakörében. Beépítve az osztályfőnöki, illetve a testnevelési órák anyagába az általános iskolák VII —VIII. és a közép- és szakmunkásképző iskolák I—IX. osztályában. Az.elmúlt évi tapasztalatok szerint a fiatalok már a jellegénél fogva is szívesen és nagy érdeklődéssel fogadták ezeket az órákat. Sok diák ennek a hatására lépett be az iskola vagy az MHSZ sportlövész vagy rádiós szakkörébe. W. E. néprajzkutató vetélkedő indul H azánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére a Művelődésügyi Minisztérium zene- és táncművészeti. valamint közoktatási főosztálya, a Magyar Úttörők Szövetségének országos elnöksége és a Magyar Rádió ifjúsági osztálya úttörők számára országos néprajzkutató vetélkedőt rendez az 1969—70-es tanévben. A napokban felhívással fordultak az általános iskolák, úttörőházak, művelődési otthonok néprajzi, honismereti, helytörténeti szakköreihez: készítsenek olyan 20 perces forgatókönyvet, amely tükrözi a 10—14 éves gyermekek ismereteit lakóhelyük, körzetük, tájegységük hagyományos néprajzáról, munkás folklórjáról. E témához felhasználhatják az írott forrásmunkákat, dokumentumokat is, de kívánatos lenne, ha a szakkörök kutató- és gyűjtőmunkát végeznének a régmúlt és a közelmúlt néprajzi adatainak, em lékeinek felkutatására. Hasznos lenne például, ha megismerkednének oly an mesemondókkal, regélőkkel, nótafákkal, népi hangszerek készítőivel, megszólaltatóival, a népművészet különféle ágazatainak (szövés, fonás, kékfestés, korongozás, faragás) képviselőivel, akik napjainkban is tovább őrzik szüleik, nagyszülőik népmesevilágát, népdalkincsét. Szakmunkások lesznek A mesebeli legkisebbek Még a neve is a mesét idézi: Dávid József. Pusztakovácsiban végezte az általános iskolát. Apró, törékeny, szolidan mosolygós, göndör hajú fiú, akiről semmiképpen nem tudom eltűnni, hogy mezőgazda- sági gépeket fog javítani. De ahogy a beszélgetésünk során megismerem, rádöbbenek, hogy a mondabeli névrokonságon kívül van még egy közös vonásuk; az elszánt akaraterő. Dávid József. ZetfePHye és a pszichológia A Pitiaki Egyesült Sport Egyesülés labdarúgó-csapatának ügyintézői nagyjából sejtették, miért nem megy a játék Zegernye Dodinak, népszerű csatárüávöskéjüknei?, de azért még megpróbálkoztak az újonnan szerződtetett pszichológus bevetésével is. Hátha a lélek legmélyén tanyazik a formahanyatlás oka, mely szerint újabban a cseléit egy villanyoszlop se venne be, lövéseit egy légy is kivédené, s nem kétszer, se háromszor jól hallatszott, amint ai.lva horkol a pályán vagy sérülést miméivé, hordágyon viteti magát a kocsmába. S közben a lét nagy volt — a csapat feljuthatott a se- hányadik osztályból a vala- hányadikba, de ki is eshetett — ilyenkor egy kulcsember hanyatlása mindent jelenthet. És most az ifjú pszichológus, Csűr Elek. tűnődve meredt Zegernye kockafejére, róka szemére, vv ri szájára, majd tekintete U haladt az okkersárga nyakkendőre, amelyen lila nyulak fogócs- káztak. Úgyhogy jobb híján ezzel is kezdte a beszélgetést: — Szép nyulak! Lila nyulak! izgalmát palástolva leste a választ, az első hirt, amely- lyel tudatalatti jelt ad ria- gáról. Erre azonban nem került sor. Dodi elégedetlenül legyintett: — Jó, jó, hagyjuk a nyula- kat! Ha tud valami újabbat mondani, halljuk! A nagyfö- nök is rájöhetne, miről van szó. A nagyfönök, Stirkác úr, a sportkör elnöke. Csűr mellőzte a felszólítást, témája felé própálta terelni a beszélgetést. — Mondjon valamit a gyerekkoráról! Ha meglátta a bilit, mi jutott eszébe? Zegernye komor arca kissé felderült. — Hehe, egyszer a fejemre húztam. Szerencsére üres volt. A gyerekkoromról pedig jobb nem beszélni. Apám mindig fenyegetett, kettétöri a sip- csontom, ha még egy cipőt szétrúgok. Most persze jól jön neki a havi apanázs. Előtérben az apa személye, innen már csak egy lépés az anyahoz — Csűr úgy erezte, helyben van. Tovább verte a vasat! — Es az anyja persze védte! Elvégre az anyai érzés... Dodi közbevágott: — Mi az, hogy védett — mint a kis oroszlán. De alapjában az öregnek is igaza volt. Miből sejthette volna, hogy menő focista leszek. Neki az ulti volt mindene. Aha, ez érdekesnek tűnik, máris jött a keresztkérdés: — Almában nem verte meg néha az apját? Például az ultiban! S ha megverte, volt-e bűntudata? Eszébe jutott-e, hogy mégiscsak vér a véréből. Mert az álom ... A páciens most már végképp nem bírta tovább. — Na, csak ne nagyon emlegesse az álmot! Ha tudni akarja, nem erről álmodtam, amikor idejöttem. Hol van a beígért kégli? Hol a kanyiló? He? A professzor nem kapcsolt rögtön — kégli? kanyiló? Ja, persze, a lakás meg a pénz. De nem hagyta magát kilendíteni az eredeti tárgyból. Azaz variálta a saját kiindulópontját. S egy pillanatra Freud is eszébe jutott — vajon tetszene-e neki a bonyolítás? Az analízis felé vezető tekervényes út. És azt kérdezte: — Most is egy lakásban lakik az apjával? Esetleg egy szobában! Zergenye csaknem felüvöl- tölt. — Hallja, ember! — egy szobában az apámmal, amikor már a válogatottban is kombinálnak! De a lakás fennáll! Csakhogy nem lakótelepi ízéről volt szó, hanem villáról! És ezt pont akkor teszik velem, amikor három helyre is hívnak! Csűr elcsüggedt. A másik megsajnálta, hiszen alapjában véve olyan rendes fickónak látszik, hogy érdekli őt a család, hál még ha tudná, milyen csinibaba nővére van! Na, majd egyszer bemutatja neki, de most egyelőre azt mondta: — Szóval, szépségem, hagyjon engem lógva. Inkább őket psziche-macerálja, hogy adjak meg, ami jár, mindjárt ötösé vel lövöm a, gólokat.. ^ Amaz letörten sóhajtott, de Zegernye megvigasztalta: — Magának is megéri, ha minden »allrájt«, bedobhatja a köztudgiba, hogy a pszicho- lógizálása miatt megy újra a foci... K. S. J. — Szeretnék gépeket javítani — mondja —, ezért Ádánd- ra megyek a mezőgazdasági gépszerelő szakra. — Mióta kedveled a gépeket? — Hetedikes voltam, amikor elgondolkodtam azon, hogy jó lenne nekem ez az iskola. A szüleim jobban szerették volna, ha villanyszerelő leszek. De én úgy vagyok ezzel, hogy ha meghallom a gép hangját, már rohanok ki az utcára, mert mindenem a gép. Hálás vagyok a Dimitrov szövetkezetnek, hogy erre az iskolára küld, s még ösztöndíjat is ad. Ha elvégzem az 'skolát, itt fogok a faluban dolgozni. A szüleim is itt vannak, miért mennék máshova? Én soha nem fogom megérteni azt, aki elhagyja szülőfaluját. Szívesen tanulok, hiszen olyan szakmát kapok, amelyik meghálálja a fáradtságot. Horváth Istvánt Fajszon nehezebben találom meg. Átadom Józsi barátja üdvözletét, aztán hagyom, hadd beszéljen magáról. — Én is Adandón fogok tanulni, akár a Józsi. Egyik barátom említette még régen, hogy nekem menne a gépsze- relés, van hozzá érzékem. Már kis koromtól fogva a gépekkel foglalkozom a legszívesebben. Már most elvezetem a traktort. — Ha végzel, hol fogsz munkába állni? — Én is ösztöndíjas vagyok, ide jövök vissza Somogyfajsz- ra. De különben se mennék Horváth István. máshova a falumból. Ha jói fogok a munkához, akkor megbecsülnek itt is. Nem félek én a dologtól, ötéves korom óta a szüleimmel járok kapálni. — Ezt az iskolát ők is akarták? — Egyetértettek mindenben. Csak egy kicsit nehéz lesz távol lenni a háztól. Valahogy azért kibírom... A jövő héten mindketten elindulnak életük első állomására, hogy akár a mesében a legkisebbek, az akarat mellé tapasztalatot, ‘«méreteket is szerezzenek. Gépszerelők lesznek. M. I. A városi ipa rnegyedekbeo működő szakkörök természetesen főleg lakóhelyük, körzetük, tájegységük munkás folklórjával ismerkednek meg: a gyáralc, üzemek történetével, a felszabadulás előtti munkásság életkörülményeivel, szellemi hagyományaival, a munkásünnepek történetével. Bemutathatják azt is, hogy az 1945 előtti néprajz és munkás folklór hogyan fejlődött tovább a felszabadulás után, milyen új hajtások bontakoztak ki. A felszabadulás óta eltelt 25 esztendő alatt számos új szokás alakult ki. Ezekre is érdemes gondolni, amikor a szakkörök a népi, munkás hagyományok továbbfejlődését kutatják és ábrázolják forgatókönyvükben. A gyűjtőmunkában és az anyag rendszerezésében segítséget adnak a közeli múzeumok néprajzos szakemberei, a művelődési otthonok, kulturális egyesületek, együttesek művészeti vezetői, a könyvtárak, levéltárak munkatársai. A forgatókönyv anyaga egyéni versenyzőik szerepeltetésére épül, vagyis 10—14 éves úttörők egyéni versenyben képviselik szakkörüket a vetélkedőn. A forgatókönyvet — »Hej regő, rejtem« megjelöléssel — a Magyar Rádió ifjúsági osztályának címére (Bp., VIII., Bródy Sándor u. 5—7.) kell beküldeni 1969. november 10-ig. A beérkezett forgatókönyveket zsűri értékeli. A legsikeresebb pályázati anyagokból 3—4 rádióműsor készül, amelyeket 1970. február—március hónapban, egymást követő vasárnap délelőttönként sugároz a Kossuth rádió.' A zsűri műsoronként 3—3 úttörőt külföldi tanul- mányúttal jutalmaz; két felnőtt szakkörvezetőt, úttörővezetőt is meghív erre az utazásra azok közül, akiknek fiataljai a legeredményesebben szerepelnek a vetélkedőn. Nyugdíjasok Évente átlag tíz-tizenöt ember megy nyugdíjba Hetesen az Egyesült Erő Termelőszövetkezetből. Helyükre lépnek a fiatalok, de számuk kevés, nem pótolják a munkáskezeket. Ezért a nyugdíjasok és a tsz vezetősége kölcsönösen megkeresik egymást, s aki egészséggel is bírja, ismét munkába áll. — Jó volna, ha ezek az emberek még legalább tíz évig' nem öregednének meg — fogad Varga Sándor elnök. — Sok alapító tag van köztük, nehezen váltunk meg tőlük. A búcsúzásnál itt is elhangzott a szinte szokványos szöveg: »Munkájukra, jó tanácsaikra ezentúl is számítunk.« Nemcsak puszta szó maradt. Örömmel vettük jelentkezésüket, hogy ismét dolgozni akarnak. Vérükké vált a munka, a föld, a mezőgazdaság szere- tete, nem is tudnának meglenni nélküle. Vörös Vincével, a pártszervezet csúcstitkárával útnak indulunk, hogy elbeszélgessünk a nyugdíjasokkal. Hatalmas uborkatábla közepén kilenc asszony hajladozik. Fiatal egy sincs köztük. Kiss Petemé éppen kiüríti kosarát, amikor hozzá fordulunk. Miért vállalta ismét? — A szövetkezetnek kelll Távolról nevetés, vitatkozás a munkáskéz, nekem meg jól hangzik: jön ez a kis pénz — fogai- — Na. majd meglátod, hogy mázzá meg röviden a választ. I ;gy jesz; — Vagy talán nem —' volna rémült szabad jönnünk? meg hirtelen. A párttitkárral közösen sikerült meggyőznünk, hogy éppen ellenkezőleg, dicséret illeti őket. Rászolgáltak már a pihenésre, de nem tudnak munka nélkül meglenni. — Pihenés, pihenés — mondja halkan Bekfi lstvánné — Én már második éve vagyok nyugdíjas, eluntam magam, mindig csak otthon Visszahívott a kertészet. Eddig majdnem negyven napot dolgoztam. Most itt az uborkát szedjük, régebben a paprika, a paradicsom kapálásánál segítettem. , Patczai Ferencné így beszél: — Hiába vagyunk öregek azért nekünk is vannak kiadásaink. Abból a négyszáz forintból nem futja mindenre, így meg a tsz-nek is hasznára vagyunk. Kell a munkáskéz ebben a nagy do logidőben. Én már hétéves koromban is a mezőn dolgoztam. Akkor muszáj volt. Mos1 a saját akaratomból jöttem ide. Néha otthon maradok, de két nap Után már újból jövök. Bekfi néni magyarázza, mi adott okot a derültségre. — Azt mondja ez az asz- szony, ha ó nyugdíjba megy, örül, hogy nem kell jönni. Hát én erre azt felelem: fogadjunk, hogy nem bírsz ki hosszabb időt otthon, mint én. Megszoktuk egymást, már a jó társaság miatt is jövünk. Tovább haladunk. Távolról hagymaillatot hoz a szél. A,, uborkatábla mellett magról vetett hagymát kapálnak a jutái asszonyok. Itt már vegyesen vannak, nyugdíjas csak néhány akad közöttük. — Özvegyasszony vagyok — mondja Papp Ferencné —, a fiamon is segítek, beteg, nem tud dolgozni. Mit kezdenék ezzel a rengeteg szabad idővel? Tarr Ferencné is hasonlóképpen gondolkodik. Az asszonyok versenyben vannak a fiatalokkal, buzdítják az ifjúsági brigádot, segítenek nekik a versenyfelhívás feltételeinek teljesítésé* ben. Fehér Evs SOMOGYINÉPtAP
