Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

t

Kacagás, híntafó és mackó

Korszerű bölcsőde Nagyatádon

Az udvarban a helyzet változatlan!

ez a hatvan személyes bölcsőde. Korszerűek a kiszolgáló- helyiségei, s tágas, higiénikus a konyha is. Nagy gáztűzhelyeken főzik az ebédet. A gyermekek evőeszközeit csoportonként mosogatják el, és külön van a csoportok ebédlője is.

Nedelka Jánosné húsz éve dolgozik e szakmában, de azt mondja, ilyen szép bölcsődében még sohasem járt.

A gyerekek már a tipegő után jeleket kapnak. Szilva, körte, perec és hasonló jeleket. Erről ismerik fel és így tartják rendben a szekrényüket, a holmijukat; a jelzett helyükre ülnek le étkezésnél is.

önfeledten játszanak a homokban. Látványuk első pillanatban el is vonta figyelmemet arról, hogy milyen is az udvar. Kevés a homok, néhány lépésre téglarakás, a fák alatt lekaszált gyomnövények vasiak csonkjai meredeznek. Megannyi veszély, és a gondozónők képtelenek mindenhol ott lenni.

Hirtelen rohanni kezdett az egyik fiatal gondozónő. Akkor vettem észre, nincs kerítés. Az utca felé szabad az út a gyerekek előtt...

Szép, új és korszerű a nagyatádi bölcsőde. Még szebb és még korszerűbb lenne, ha ezeket az udvari veszélyeket mielőbb elhárítanák.

B. Zs.

Ahogy becsuktuk a fehér terméskőépület világosbarna ajtaját, meghitt csönd fogadott. Néha koppant csak a cipőnk sarka a folyosó kövén, ha véletlenül a vadonatúj szőnyeg mellé léptünk.

A szolgálati szobák ajtaja nyitva. Világos bútorok, színes székek, sárga faliszőnyegek, agyagkorsók a szobákban. És mindenütt virág. De hol lehetnek a gyerekek? Sehol egy pisszenés.

Nedelka Jánosné, a bölcsőde vezetője mondta:

— Tágasak a helyiségek, rengeteg a játék, a legújabb és a legkorszerűbb nevelési módszereket alkalmazzuk. A gyermek a gondozáson kívül nvnden percét játékkal töltheti.

Az udvaron a nagy gesztekicsik piros csíkos napozóban

tipegnek vagy a gumi babákkal játszanak.

— Gézuka már kezet fogni is tud — mutat a gondozó néni az egyik sötét szemű, sötét bőrű aprós_ágra. — Az édesapja,mindenre megtanítja. És Gézuka olyan tiszta mindig. mint a patyolat. Igaz? — s ölébe kapta a kisfiút.

Többen sírva fakadtak, amikor először kattant a fényképezőgép. A pöttyös labdát már ismerték, de ezt a furcsa szerkezetet? ...

Kis méretű, hófehér mosdókagylók, fürdőkádak, hófehér polcok kis törülközőkkel, fogmosópoharakkal, fogkefékkel. Mindent megtanulhatnak itt a gyerekek, amit tudni kell a tisztálkodással kapcsolatban.

— Több, mint hárommilió

Tiszteljük egymás Tiefet

A

z ismert költemény ostorozó szenvedélye aligha célravezető És nem segít az az ingerült kiíakadós sem, melyet a napokban egy értekezleten hallottam, bármennyire szívből jött is.

Az indulatos felszólaló azt a negyven oldalas jelentést kárhoztatta, amellyel a testület tagjait megterhelték, »ilyenkor, 30 fokos melegben«. 3 jóllehet az ülések, jelentések terjedelmét nyilván nem befolyásolhatja a hőmérséklet, a kirohanásban volt igazság. Ez a negyven oldai ugyanis nyugodtan lehetett volna csupán 15—20. és a hozzászólások is lehettek volna öt-hatpercesek — a 15—20 percek helyeit Bizony mennyire hiányzik olykor az időnkből, .i munkánkból az a másfél, két vagy három óra, amennyivel a fölöslegesen és jó terjengősen előadott szövegek miatt megnyúlik egy-egy ülés, tanácskozás, értekezlet, miegyéb.

Hangsúlyoznám: senki hosszú lére eresztett jószándé- káhan, jóakaratában, segítőkeszségében nem kételkedem. De egy példát erre is:

Egyik intézményünk nőnapi ünnepségén összehívták a mintegy félezer nőaolgozót. Délutáni órákban, röviddel a munkaidő vége előtt. Az ünnepi szónok órákon át megha- tottan ecsetelte hi íveseink érdemeit a termelésben, a gyermeknevelésben, a társadalom haladásában stb. Am ilyen hosszú méltatásra senki sem számított. így megérhető, hogy az ünnepeltek gondolatai időközben messze elkalandoztak; hogy az elmaradt, bevásárláson, síló gyerekeiken, a bölcsődevezetők várható szemrehányásain, szentségelő élettársaikon töprengtek. Pedig ugyan ki vonhatja kétségbe a szónok, az ünnepséget rendezők messzemenő jóakaratát és ügy- buzgalmat?

Ilyen okokból is ered az értekezletek soieszor tapasztalható »üresjárata« és terjengőssége. Másrészt — ismét nem rossz szándékú — kényelmesség, fegyelmezetlenség nyújtja meg teljesen fölöslegesen órákkal, napokkal, hetekkel jobbra, hasznosabbra érdemes időnket. Egy ismerősóm már régen tagja egyik testületünknek. Ö a ritka kivételek közé tartozik. Mindig csodáltam érte: valamennyi felszólalását képes nyolc-tíz mondatba összesűriterít. Magvas, tömör gondolatokat bocsát közre es maidig annyit, amennyi a dolgok lényegéhez éppen szükséges; sohasem többit. M^g sincs hiányérzetünk ilyenkor. Sőt... Ám az is bizonyos, hogy mindig alaposan átgondolja a mondandóját, mielőtt szólásra jelentkezne. Hogy lehetőleg egyetlen szóval se terheljen senkit fölöslegesen.

Ügy gondolom, ez a kis többletmunka, ez a szellemi többlet-erőfeszítés hiányzik a mi jelentéseinkből, felszólalásainkból. Mert. pongyolán, hanyagul és terjengős körmon- datokban fogalmazva hosszan beszelni — s keveset mondám — kétségtelenül sokkal könnyebb, és kevesenb munkát igényel, mint »körítés nélkül« röviden, tömören elmondani, leírni a lényeget. Pedig mennyi hasznos időt megtakaríthatnánk ilyen módon! S hozzátenném: az ülés vagy a tanácskozás elnökének jóvoltából is. Egy kis udvarias szigorral sokat tehetnének azért, hogy a gyűlésekre járó emberek, az ülések részvevői jobban tiszteljék egymás idejét, többre érdemes energiáját

B

leváltom, mindig az a vitavezető elnöktípus az ideálom, amelyik nem átallja félbeszakítani a szószaporító hozzászólásokat: »Elnézést Kérem, szorítkozzék a lényegre!...«

YV. E.

kerekű kiskocsiján — a ládáié meglátogatott egy elvtárs,

között.

amikor körülnézett,

Összkomfortos élet

Lapunkban már évek óta

visszatérő téma az Üveg és Porcelán Nagykereskedelmi Vállalat Ady Endre utca 7. szám alatti lerakatának raktározási gondja. Az udvaron tárolt, az ablakok és az ajtók elé felpolcolt üvegtömeg, a piszok, a szemét több panasz 'tárgya volt már. A vizsgálatot tartó illetékesek körülnéztek, hümmögtek és elcsodálkoztak, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet dolgozni. Nagy Zoltánnal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi főelőadójával mi is meglátogattuk a lerakatot egy, ki tudja hányadik, bejelentés kapcsán.

Az udvaron, mint mindig, most is elképesztő látvány fogadott bennünket. A lakások ablakai elé három méter magasan üvegeket raktak, az egyik lakó személygépkocsija elé egy súlyos konténert állítottak (ezt később a lányok eltolták), se ki, se be mozdulni nem lehet. A falhoz támasztott hat-nyolc mázsás ab- laküvegkötegek mögül gyerekek bújtak elő, de ug, anők kocsikáztak a FŰSZERT négyA Szépmű vésze ti Múzeumban két újabb j-i ntős kiállítás előkészítésén dolgoznak az intézmény munkatársai. Szeptemberben — a XXII. nemzetközi művészettörténeti kongresszus alkalmából — a múzeum grafikai osztálya legszebb rajzaiból gondos válogatásban csaknem 200 lapot mutat be. Az anyag felöleli a rajzművészet fejlődését az 1400 körüli időktől a XIX. század végéig. A »Rejtett kincsek« ugyancsak szeptemberben nyíló kiállításán mintegy száztíz képet mutatnak be. A tárlaton sok olyan kiemelkedő alkotást láthat majd a közönség, amely eddig még nem

Vájná Ernő lerakatvezető és Rozman Istvánná raktárvezető gyanakodva fogadott bennünket, s amikor felhívtuk figyelmüket a tarthatatlan állapotokra, tehetetlenül tárták szét kezüket:

— Mondják meg, mit csináljunk? Tudjuk, hogy szabálytalan, de naponta két-há- rom vagon is érkezik, azt azonnal ki kell rakni. A raktárban már mozdulni sem lehet, hová tegyük ?

Lementünk a pincébe, ahol valamikor apró csilléken tologatták a boroshordőkat. A sínek még ma is megvannak, közöttük járnak az anyagmozgatók. Mindenhol üveg üveg hátán. A vizes földön óvatosan léptünk, nehogy beessünk a cserepek közé. A pincében néhol tócsákban áll a víz. Az öltözőben vízhiány miatt használhatatlan a villanybojler.

— Tudja a felettes hatóságuk, hogy milyen körülmények között dolgoznak? — kérdezte Nagy Zoltán.

— Természetesen. A Belkereskedelmi Minisztériumból

szerepelt nyilvánosság előtt. A régi képtár mintegy 1500 festménye az 'úgynevezett tanulmányi gyűjteményben kapott helyet, amely — csakúgy, mint a külföldi nagy képtárakban — csak tudományos kutatók részére hozzáférhető. A »Rejtett kincsek« című kiállítás anyagának nagy része ebből a tanulmányi gyűjteményből való. Több olyan művet is bemutatnak, amelyet a közelmúltban restauráltak, néhány alkotás mesterét pedig csak az íjtóbbi évek kutatása fedte föl. Kiállítanak több figyelemre méltó képet, amelynek festőjét máig sem sikerült meghatározni.

és

közölte,

egyszerűen nem tudja elképzelni, hogyan lehet ilyen helyen dolgozni.

— Önök saját maguk ismerik a legjobban bajaikat, miért nem fordultak segítségért a pécsi kirendeltséghez vagy a minisztériumhoz?

— A vállalatnak nincs pénze, pedig évek óta tudjuk, hogy új raktár, új irodák kellenének. De egy ilyen létesítmény tízmillió!

Feljöttünk a pincéből. A huzatos udvaron szél söpört végig, szemünk, szánk tele lett porral, szalmatörekkel. A pinceajtóval szemben pajtának is alig-alig nevezhető fabódé.

— Ez mi?

— Raktár. Nézzék meg — invitál Vájná Ernő.

Fapolcokon milliós értékek, zsúfolva, összeszorítva. Műanyagok, porcelánok, kristályvázák, korsók. Minden centiméter. foglalt. A tűzrendészet akárhány alkalommal ellenőriz, mindig közli, hogy bezáratják az egészet, mert tűzveszélyes. Más megoldás nem lévén a raktár maradt, abban a reményben, hogy nem üt ki tűz.

Egy hért után ismét ellátogattam az Ady Endre utcába, változott-e valami? A világhírű regény címét plagizálva azt kellett megállapítanom, hogy az udvaron a helyzet változatlan, az üvegek, a bálák ugyanúgy és ugyanott pihennek, ahol egy héttel korábban, csupán annyi volt a különbség, hogy az udvar most tele volt a szállítmány után visszamaradt fagyapottal.

Ram Síjük, hogy a több

mint tízéves raktározási gondot minél előbb sikerül a vállalat központjának megoldania. Idáig szerencsére nem történt baleset, ha egyszer azonban mégis előfordulna, akkor nagyon drága árat fizetnének a jelenlegi állapotokért.

Saly Géza

Ila szótlanul rendezgetett a konyhában. Férje atlétatrikóban ült az asztalnál, mohón kanalazta vacsoráját, a súrü bablevest.

Bejött az anyósa. Egy kosárkában körtet telt az asztalra, de mindjárt le is ült mellé, és enni kezdett. Negyvenhét éves volt, de tízzel idősebbnek látszott.

— Gyere, lányom, egyél. Finom, le vésés.

— Köszönöm, nem kérek — válaszolt kurtán Ila.

Nem kapott több kínálást.

Férje szólalt meg a kanál mellel:

— Teltél jel vizet?

— Begyújtok a fürdőkályhába.

— Jó.

Az ember szürcsölte a levest. Felesége többször figyelmeztette, hogy csendben egyék, de férje visszautasította a kioktatást, mondván, így esik jól. Tud enni másképp is, idegen helyen, de most otthon van, azt tesz, amit akar.

Alig tudta elviselni a szür- csölést. Jó lenne kimenni az előszobába vagy az udvarra, de akkor ismét nem talál alkalmat a bejelentésre. Ezen pedig túl kell esnie! A konyhaszekrény mellől mondta:

— Vasárnap kirándulni megyek.

Az ember kezében egy pillanatra megállt a kanál. Anyósa is kérdőn nézett előbb a fiára, aztán rá.

— Hova? — kérdezte a férje.

— Tihanyba. Meg a Balaton körül.

— Kivel?

— Manciékkal.

Férje elhallgatott. Anyósa azonban tovább kérdezett:

— Miért? Mi lesz ott? Es egyáltalán, hogy gondolod, a férjed nélkül?

A fiatalasszony nem tudta magába fojtani a kétévi házasság alatt felgyülemlett indulatait:

— Hogy mi lesz ott? Napfény, víz, hegy! Meg levegő! Igen, levegő, tiszta, könnyű, amiből nagyot lehet szippantani! i Érted? Érti, mama? Meg emberek is Lesznek, színes forgatag. Eh, dehogy is érti!

Döbbenten néztek rá.

Férje letette a kanalat, felállt, asszonyához lépett, megfogta a karját:

— Mi történt veled, Ila?

— Miért? Hogy két év után elkívánkozom egy napra, emberek közé?

— Talán mi nem is vagyunk emberek? — emelte fel hangját az anyósa.

— Kérem, mama, ne magyarázza félre a szavaimat!

— De hát mit akarsz, kincsem? — simogatja az arcát a férje. — Nem biztosítunk minden kényelmet? Hiányt szenvedsz valamiben? Nem teérted dolgozom még vasárnaponként is?

— Sosem kértelek rá! Mert mit érek vele, ha a vasárnap is csak olyan számomra, mint a hétköznap? Sehova nem megyünk, legföljebb a mama elcipel a rokonokhoz, vagy kiviszel a villába, kitakarítani a bérlők után. De már a strandra sem mehetek, mert mit szólnak az emberek, ha a férjem nélkül jelenek meg — mondja a mama. Talán valaki ki is kezdene velem. Mondd, Pista, mindig így lesz? — fordult könyörgő hangon a férje felé.

Az ember vigasztalta:

— Nem, szívem, csak hát most annyi a munka, tudod magad is, a mi iparunk nem hagy egy percet sem. Es meg kell fogni a forintot, «mikor adják. Nem mondhatom senkinek, hogy vasárnap van, ha egyszer sürgős a munka. Örülök, hogy jönnek.

— Ez a te nagy szabadságod! Amiről mindig papoltál, hogy neked nem parancsol senki. Akkor kelsz, amikor akarsz, annyit dolgozót, amennyit a kedved tartja. Nem kell szabadságot kérned senkitől, ha valahová el akarsz menni, mondjuk, kirándulni. De te nem akarsz! Neked előbbre való bárki, bármikor, mint a feleséged. Kár megnősülni az ilyen embernek, mert csak tönkreteszi a másik életét is a magáéval együtt.

Férje dühösen ellépett tőle:

— Szóval, ezt nevezed te tönkrelevésnel:! A te nagyúri életedet. Az ötezer forintos bundát, magad sem tudod, hány ruhát, az összkomfortos lakást, amelybe a szoba-konyhásból beleültettelek! A teljes kényelmet, amilyenben kevés asszony él a községben!

— Azt hiszed, ez minden? Az élet teteje?

— Tévéd van, olvashatsz, a háztartást sem kell vezetned.

— Hálás vagyok érte.

Megakadt a vita. A mama

tanácstalanul nézett rájuk. Azt szerette volna mondani: Nem becsülöd te a munka értékét, lányom — de az első szónál, fia intésére, elhallgatott.

A fiatalasszony zsebkendőt húzott elő melegítőnadrágja zsebéből, és könnyeit visszafogva, fátyolosán motyogta maga elé:

— Legalább azt a néhány hónapot vártam volna meg, amig befejezem a szakközép- iskolát. De igy mihez kezdjek?

P. U

Űj kiállítások

SOMOOYT W ÉPE A P Srwfcs, um. Mroutas á